Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1963. január 3L Ha Marcaliban korábban fölébrednek... labdarúgó-értekezlet 1965 Pontos állomása minden esztendőben a megyei labda rúgásnak a labdarúgó-értekez­let. A Somogy megyei Labda­rúgó Szövetség áltálában évenként egyszer hívja össze a szakosztályok vezetőit meg­beszélésre. A SLASZ elnöke ilyenkor beszámol egy-egy év munkájáról. Vázolja, hogy mit tett a szakszövetség a sportág érdekében, valamint vetíti a jövő terveit is. Az idei labdarúgó-értekezle­ten viszonylag könnyű dolga lesz Kiss Istvánnak, a SLASZ elnökének. Kisebb zökkenők­től eltekintve rendben folytak a bajnokságok. Az elnökség idei programtervezetében alig­ha lesz sok új. A labdarúgó­sportban kitaposott ösvényen járnak a vezetők és a csapa­tok. Bebizonyosodott, hogy az a szigor, amely a labdarúgó­szövetséget jellemzi, helyes. Csak így lehet biztosítani a rendet. Rendzavarok a múlt évben alig akadtak. Csak a Balatonlelle a kivétel. Ez a jobb sorsra érdemes sportkör fegyelmi dolgokban, majd pe­dig későbbi visszalépésével elég sok gondot és bajt oko­zott. Ügy fest azonban, Lellén is úrrá lettek a nehézségek fölött. Éppen ezért a megyei sportvezetők előlegezték a bi­zalmat a leilei Vörös Meteor­nak, s beosztották a megyei második osztályba. Az 1965. évi bajnokság még­is hoz némi újat. A megyei II. osztályban a Nagyatádi meg a Fonyódi Járási Labda­rúgó Szövetség lett az ügyin­tézője — és remélhetőleg gón- dos gazdája — a Déli, illetve az Északi csoportnak. Elég nagy vihart váltott ki az el­nökségnek ez a javaslata Egyes vélemények szerint a járási szövetségek még nem értek meg arra, hogy minden tekintetben ügyintézők legye­nek e bajnokságban. A kö­vetkező hónapok fognak fele­letet adni arra, hogy azoknak volt-e igazuk, akik bizalmat előlegeztek a két járás labda­rúgó-vezetőinek, vagy pedig az aggályoskodóknak. A megyei bajnokság létszá­mának tizennyolcra való eme­lése valójában nem új. Ta­valy tizenhét csapat küzdött e bajnokságban. A tizennyolca­dik, a Kinizsi II. besorolása legföljebb csak újabb anyagi terhet ró e bajnokság tizenhat »igazi« tagjára. Az ekörüli vi­ta még dúl. Sokan még ma sem értenek egyet a megyei sportvezetőknek azzal a dön­tésével, hogy most, amikor a takarékosság a sport területén is fokozott mértékben kerül előtérbe, akkor újabb tízezre­ket dobnak ki az egyesületek az NB Il-es tartalékcsapatok kedvéért. Mint a bajnoki ki­írásból kitűnik, a SLASZ az év végén végleg rendezni akarja a megyei bajnokság I. osztályának létszámkérdését. Azon lehet vitatkozni, hogy az a módszer, amelyet a megyei labdarúgó-szövetség vezetői választottak, helyes-e. Való­színű, hogy a mai labdarúgó­értekezlet vitatni is fogja a tartalék csapatok itteni szere­peltetésének »jogát« éppúgy, mint a sok kiesőt. A tanács­kozás talán tisztázni fogja va­lamelyest az ezzel kapcsolatos homályos dolgokat. Itthon kezd a Kinizsi, Mosonmagyaróváron a K. Honvéd Elkészült a labdarúgó NB I El tavaszi idényének sorso­lása. A bajnokság első felét jelentő 120 mérkőzés »non stop« programban zajlik le március 14-től június 20-ig, azaz egyetlen vasárnap sem marad ki. Az 1965. évi baj­nokság rajtja az újonc Jászbe­rény számára a legkedvezőbb, amely az első három forduló­ban otthonában lép pályára. A Diósgyőr viszont az első és a második fordulóban idegenbe megy, és csak a harmadik for­dulóban mutatkozik be saját közönsége előtt. A tavaszi 15 fordulóban a Jászberény, a Székesfehérvár és a Győri MÁV DAC kilencszer, a Buda­fok, az Egyetértés, a Szállítók és az Oroszlány nyolcszor, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Debrecen, a III. kerület, a BVSC, a Miskolc és a Duna­újváros hétszer, a Szombat­hely és a Ganz-MÁVAG pedig hatszor játszik otthonában. Az NB I B-vel párhuzamo­san elkészítették az NB II ta­vaszi műsorát is. Ttt — mint ismeretes — március 7-én kez­dődik a bajnokság. A K. Kini­zsi hazai pályán kezd a tavaly még Nil I B osztályú Láng SK ellen. A K. Honvéd Mosonma­gyaróvárra utazik az első mér­kőzésre. Április 18-án, hús- vétkor játsszák a kaposvári rangadót: a Kinizsi—Honvéd találkozót. A részletes sorso­lásra még visszatérünk. Az első forduló mérkőzései: Pápa—Zalaegerszegi TE, Esz­tergom—Zalaegerszegi Dózsa, K. Kinizsi—Láng, Várpalota— Ikarusz, Budai Spartacus—Pé­csi VSK, Székesfehérvári MÁV —Pécsi Bányász, Veszprém— Győri Dózsa, Pécsi BTC—Au­tóbusz, Mosonmagyaróvár—K. Honvéd. Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos ár­ban. A lap szélesíteni kívánja olvasóinak körét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális elet sőt ezen túlmenően a mai ma­gyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészietek, ta­nulmányok mellett riportok, szociográfiák, pub­licisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotók il­lusztrációi egészí­tenek majd ki. A folyóirat elő­fizetési ára egész évre 60,—, fél év­re 30,—, negyedév­re 15,— Ft. Ugyanezen az értekezleten kell határozni a labdarúgók Magyar Népköztársaság Kupa- mérkőzéseinek sorsáról. Mint­hogy dátumszerűen már dön­töttek az NB II. rajtját ille­tően (kezdés március 7.), s végleges az is, hogy a dél­nyugati NB III. március 21-én rajtol, így meg lehet határoz­ni a megyei bajnokság rajt­ját, sőt a Magyar Népköztár­saság Kupa tavaszi fordulói­nak időpontját is. E rövid felsorolás is mutat­ja, hogy milyen sok téma ke­rül a mai labdarúgó-tanácsko­zás elé. Csak a főbb gondola­tokat vetettük papírra abban a reményben, hogy az érte­kezlet részvevői szenvedélytől mentesen, nem a klubok szem» üvegén át, hanem a megye egyetemes sportjának céljait szem előtt tartva segítik elő a mai labdarúgó-tanácskozás sikerét. így is lehet A Kinizsi labdarúgócsapatának csaknem másfél évtizeden keresz­tül volt állandó tagja Gergely László. Tavaly eleinte bizony ide­genül csengett a Kinizsi-barátok fülében az az összeállítás, amely­ből hiányzott Gergely Laci neve. A kitűnő balhátvéd ugyanis visz- szavonuit. Csöndben, , olyan sze­rényen, mint amilyen szerény lab­darúgó volt egész sportpályafutá­sa során. Nem tartozott a legendás hírű labdarúgók közé. Sokáig nagyon is szürke játékos volt. Az edzők hosszú időn át nem találták igazi helyét. Fedezetet játszott, aztán csatárt. Egy időben úgy látszott, hogy jobbszélső lesz. Jól is érezte magát ezen a poszton, mert na­gyon szeretett volna gólt ringni. Csaknem tíz esztendeje egy sors­döntő mérkőzés »megpecsételte-« Gergely Laci sorsát. Az történt, hogy Háda József, a Kinizsi ak­kori edzője egy fontos mérkőzé­sen kihagyta a csapat egyik leg­jobbját, Balázst. A szurkolók, de a szakemberek is szinte értetlenül nézték azt az összeállítást, amely­ben Gergely neve a balhátvéd poszton szerepelt. Talán csak az edző hitte azt, hogy Gergely ki­tűnően fogja megoldani ezt a fel­adatot. Ettől kezdve csaknem tiz éven át egyfolytában az övé lett a 4-es számú mez. — Soha nem ismertünk jobb szellemű, a csapatot szerető, oda- adóbb játékost, mint Gergely László — így vélekednek azok, akik együtt játszottak vele. Igen, Gergely nagyon szerette a labdarúgást. Mondhatnánk, ez volt az egyetlen szenvedélye. A ha­tártalan sportszeretet vitte föl a legjobbak közé. Elsősorban még­sem ezt az erényét emelnénk ki, hanem klubszeretetét. Gergely La­ci mintegy másfél évtizeden át kergette a kerek bőrlabdát, s mindvégig a Kaposvári Kinizsi csapatában. Amikor a Kinizsi ki­esett az NB II-ből, hívták más egyesületbe, de nem ment. Azt mondta: — Mi ejtettük ki a csa­patot, nekünk kell visszaküzdenl magunkat! — És ott volt azok kö­zött, akik először meg másodszor visszavitték a Kinizsit a felsőbb osztályba. Ott volt jóban, rossz­ban. Ügy mondja, hogv nincs ebben semmi különös. Mindenki ezt teszi, aki szereti a sportot, ás szereti egyesületét. Azért mondtuk el mindezt, hogy akik mostanában oly szívesen cse- reberélgetik az egyesületi mezeket, gondoljanak arra: úgy is lehel, ahogy Gergelv László, a K. Kini­zsi volt hátvédje tette. K. S. Már régen beírta nevét a So­mogy megyei labdarúgás történe­tébe Marcali mindenkor repre*- zentatív csapata. A most Vörös Meteor néven szereplő együttes, amely az élmezőnyben végzett, nem mindennapi nevet vívott ki magának. A legmegbízhatóbb jel­ző illett volna 1964-ben a labda­rúgó-együttesre. Valóban megbíz­hatóan, jól látta el feladatát ez a gárda. A bajnoki rajt megkezdése előtt dehogy hitték volna a községben, hogy a Vörös Meteor a végén csaknem a bajnokságba is bele­szól. A tavaszi idény kezdete előtt csupa borúlátás volt az együttes. A vezetők sorakoztatták az érve­ket, hogy csapatuk gyenge, hogy ők ebben a bajnokságban csupán egy célt tűztek maguk elé: vala­hol középütt végezni a bajnoki táblázaton. Nos, ezt sikerült túl­teljesíteni. A középcsapatok előtt végzett a Marcali Vörös Meteor. Csak az utolsó fordulóban esett el az érmet jelentő harmadik hely­től. Hogy a bronzérem sem került volna méltatlan kezekbe, azt mu­tatja: a bajnoki hajrában a mar­caliak többek között legyőzték a bajnok Kaposvári Vasas MTE csa­patát is. Ha nincs egynéhány olyan mérkőzés, amelyre a marca­liak úgy utaztak, hogy »úgyis mindegy-«, akkor talán . .. Igen, a bajnoki hajrában már látni lehetett, hogy Abonyi Ká­roly tanítványai nem képviselnek kisebb játékerőt, mint a Lábod vagy a K. Dózsa. Az imént már elmondtuk, hogy a bajnokkal szemben is derekasan helytállt ez a gárda. Ha valahol névtelen labdarúgók alkotják az együttest, akkor Mar­caliban igen. Pimpauer, Kapitány, Vörös, Németh meg Törzsök ne­vét ki hallotta azelőtt? A fiatal já­tékosok a Meteorban lettek érett labdarúgók. Hogy mennyire azok, azt mutatja: Kapitányra például a keszthelyi NB III-as csapat je­lentette be igényét. A fiatalabb játékosokon kívül néhány tapasz­talt labdarúgóból állt az együttes. Anélkül, hogy teljességre töreked­nénk, megemlítjük Hosszú, Ja­kab, Szántó, Bene, Takács meg Kisborsó nevét. Ha ezek a játéko­sok nem álltak rendelkezésre, ak­kor Abonyi edző kimeríthetetlen tartalékai között mindig akadt olyan, aki a legjobbakat is pótol­ni tudta. A szurkolóhad nagyon elégedett A Marcali Vö­rös Meteor 1964. évi csapata. Ál­talában ez M együttes szere­pelt legtöbbször a múlt évi baj­nokságban. Álló sor balról jobb­ra: Hosszú, Pim­pauer, Kapitány, Vörös, Jakab, Abonyi Károly edző. Guggoló sor: Szántó, Né­meth, Bene, Ta­kács, Törzsök, Kisborsó. az 1964. év: helyezéssel. Ügy mondják, hogy nincs több ebben a csapatban. Mi mást állítunk. Többre is képes lett volna, ha Mar­caliban 1964 tavaszán nagyobb az önbizalom, vagy nagyobb terve­ket kovácsolnak. Igaz, ma is azt mondják a Vörös Meteor háza tá­ján, hogy nekik nagyon jó a me­gyei bajnokság. A csapatnak nin­csenek Lehetőségei arra, hogy pél­dául az NB IH-ban helytálljon. Hogy így van-e vagy nem, ezt nem tudnánk, de e pillanatban nem is akarjuk eldönteni. Min­denesetre az az érv, melyet Abo­nyi Károly edző említ, hogy ke­vés az ifjúsági labdarúgó Marcali­ban, hogy nincs megfelelő után­pótlás, elég sokat mond. Ennek ellenére ma már mind többen haj­togatják a járási székhely polgári csapatával kapcsolatban, hogy az idén ez az együttes az első három hely valamelyikén végezhet. A fiatal, tehetséges, valamint az idősebb, tapasztaltabb játékosok­ból álló Marcali Vörös Meteor labdarúgócsapata mindenesetre ez­zel hálálhatná meg leginkább ve­zetőinek azt, hogy az idei baj­nokságban a megye talán legkor­szerűbb sporttelepén küzdhet majd a bajnoki pontokért. ATLÉTIKA A nőknél a futószámokban Kereső Rózsáé a pálma Ma már helytelen volna különválasztani az atlétiká­ban a férfi és női számokat. Az egyenjogúság az atléták­nál nem új keletű. Sajnos, az az igazság, hogy női atlétáink eredményei körülbelül ugyan­azon a szinten mozognak, ahol a férfiaké. Sőt, valamelyest még gyengécskébbek. Az arányszám nem éppen kedve­ző a nők számára. Hiába, hogy a fiatalok között ugyanannyi vagy még több lányt talá­lunk, mint fiút, az atlétikában ez nem tükröződik. Lányaink körében valahogy még hiány­zik a vállalkozó kedv. Sokan egy kicsit »férfias sportágnak« tekintik az atlétikát A kö­zépiskolák gyarapodásával azonban valamelyest változik a kép. Az a tapasztalat, hogy a középiskolákban a lányok lassacskán ugyanúgy sportol­nak, atlétizálnak, mint a fiúk. És ez így helyes. Egy-két év múlva talán sikerül az ará­nyokon is változtatni. Az 1964. évi női futószámok eredményeit vizsgálva a pálma Kereső Rózsáé, a K. Dózsa még ifjúsági sorban levő at­létájáé. 100-tól 800-ig minde­nütt ő a rangelső. A 100 méte­ren valamelyest Kovács Er­zsébet, a Táncsics Gimnázium serdülőkorú női atlétája meg­közelítette a listavezetőt. Ko­vács azonban nem a futószá­mokat tartja igazi céljának. Inkább távolugró. Az ehhez szükséges robbanékony ságot persze a 100 méteres futások­kal tudja leginkább megsze­rezni. Kiderült, hogy Kovács Erzsi kitűnő százas is. Így az­tán tagja lett a megyei csú­csot futó 4x100-as váltónak is. A futószámokban az erősor­rend a következőképp alakult: 100 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 13.3 mp 2. Kovács Erzsébet (Táncsics) s. 13.4 mp 3. Mészáros Judit (Nagyatád) s. 13.9 mp 4. Czifra Margit (K. Petőfi) i. 13.9 mp 5. Balogh Zsófia (Siófofc) s. 14 mp 6. Mosonyi Hona (Táncsics) s. 14 mp 200 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 17.8 mp 2. Czifra Margit (K: Petőfi) i. 29 mp 3. Korpos Katalán (Siófok) i. 30.6 mp 4. Baráth Éva (K. Petőfi) f. ki mp 5. Ihász. Kovács Adrienn (Siófok) i. 31.2 mp 6. Pápa Hajnal (Barcs) i. 31.3 mp 400 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 61.8 mp 2. Gál Judit (Táncsics) s. 64.7 mp 3. Pápa Hajnal (Barcs) i. 69.8 mp 4. Korpos Katalin (Siáfokj i- 70.3 mp 5. Baráth Éva (K. Petőfi) f. 71 mp 6. Semsi Klára (Barcs) s. 72 7 mp 800 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 2:39.8 p 2. Pápa Hajnal (Barcs) i. 2:46.3 p 3. Baráth Éva (K. Petőfi) f. 2:55.2 p 4x100 m váltó: Somogy válogatott (Kereső, l^p- sonyi, Czifra, Kovács) 53.8 mp, új megyei csúcs. 80 m gát: 1. Horváth Tünde (Tab) i. 15.6 mp 2. Vető Erzsébet (K. Dózsa) i. 16.1 mp 3. Mosonyi Ilona (K. Táncsics) s. 16.3 mp MAGYARORSZÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP o o Cl é Lépjen be Ön i. W4CV4ROKSZÄG táborába. Megrendeléseket fölvesznek a postai kézbesítők. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom