Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1963. január 3L Ha Marcaliban korábban fölébrednek... labdarúgó-értekezlet 1965 Pontos állomása minden esztendőben a megyei labda rúgásnak a labdarúgó-értekezlet. A Somogy megyei Labdarúgó Szövetség áltálában évenként egyszer hívja össze a szakosztályok vezetőit megbeszélésre. A SLASZ elnöke ilyenkor beszámol egy-egy év munkájáról. Vázolja, hogy mit tett a szakszövetség a sportág érdekében, valamint vetíti a jövő terveit is. Az idei labdarúgó-értekezleten viszonylag könnyű dolga lesz Kiss Istvánnak, a SLASZ elnökének. Kisebb zökkenőktől eltekintve rendben folytak a bajnokságok. Az elnökség idei programtervezetében aligha lesz sok új. A labdarúgósportban kitaposott ösvényen járnak a vezetők és a csapatok. Bebizonyosodott, hogy az a szigor, amely a labdarúgószövetséget jellemzi, helyes. Csak így lehet biztosítani a rendet. Rendzavarok a múlt évben alig akadtak. Csak a Balatonlelle a kivétel. Ez a jobb sorsra érdemes sportkör fegyelmi dolgokban, majd pedig későbbi visszalépésével elég sok gondot és bajt okozott. Ügy fest azonban, Lellén is úrrá lettek a nehézségek fölött. Éppen ezért a megyei sportvezetők előlegezték a bizalmat a leilei Vörös Meteornak, s beosztották a megyei második osztályba. Az 1965. évi bajnokság mégis hoz némi újat. A megyei II. osztályban a Nagyatádi meg a Fonyódi Járási Labdarúgó Szövetség lett az ügyintézője — és remélhetőleg gón- dos gazdája — a Déli, illetve az Északi csoportnak. Elég nagy vihart váltott ki az elnökségnek ez a javaslata Egyes vélemények szerint a járási szövetségek még nem értek meg arra, hogy minden tekintetben ügyintézők legyenek e bajnokságban. A következő hónapok fognak feleletet adni arra, hogy azoknak volt-e igazuk, akik bizalmat előlegeztek a két járás labdarúgó-vezetőinek, vagy pedig az aggályoskodóknak. A megyei bajnokság létszámának tizennyolcra való emelése valójában nem új. Tavaly tizenhét csapat küzdött e bajnokságban. A tizennyolcadik, a Kinizsi II. besorolása legföljebb csak újabb anyagi terhet ró e bajnokság tizenhat »igazi« tagjára. Az ekörüli vita még dúl. Sokan még ma sem értenek egyet a megyei sportvezetőknek azzal a döntésével, hogy most, amikor a takarékosság a sport területén is fokozott mértékben kerül előtérbe, akkor újabb tízezreket dobnak ki az egyesületek az NB Il-es tartalékcsapatok kedvéért. Mint a bajnoki kiírásból kitűnik, a SLASZ az év végén végleg rendezni akarja a megyei bajnokság I. osztályának létszámkérdését. Azon lehet vitatkozni, hogy az a módszer, amelyet a megyei labdarúgó-szövetség vezetői választottak, helyes-e. Valószínű, hogy a mai labdarúgóértekezlet vitatni is fogja a tartalék csapatok itteni szerepeltetésének »jogát« éppúgy, mint a sok kiesőt. A tanácskozás talán tisztázni fogja valamelyest az ezzel kapcsolatos homályos dolgokat. Itthon kezd a Kinizsi, Mosonmagyaróváron a K. Honvéd Elkészült a labdarúgó NB I El tavaszi idényének sorsolása. A bajnokság első felét jelentő 120 mérkőzés »non stop« programban zajlik le március 14-től június 20-ig, azaz egyetlen vasárnap sem marad ki. Az 1965. évi bajnokság rajtja az újonc Jászberény számára a legkedvezőbb, amely az első három fordulóban otthonában lép pályára. A Diósgyőr viszont az első és a második fordulóban idegenbe megy, és csak a harmadik fordulóban mutatkozik be saját közönsége előtt. A tavaszi 15 fordulóban a Jászberény, a Székesfehérvár és a Győri MÁV DAC kilencszer, a Budafok, az Egyetértés, a Szállítók és az Oroszlány nyolcszor, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Debrecen, a III. kerület, a BVSC, a Miskolc és a Dunaújváros hétszer, a Szombathely és a Ganz-MÁVAG pedig hatszor játszik otthonában. Az NB I B-vel párhuzamosan elkészítették az NB II tavaszi műsorát is. Ttt — mint ismeretes — március 7-én kezdődik a bajnokság. A K. Kinizsi hazai pályán kezd a tavaly még Nil I B osztályú Láng SK ellen. A K. Honvéd Mosonmagyaróvárra utazik az első mérkőzésre. Április 18-án, hús- vétkor játsszák a kaposvári rangadót: a Kinizsi—Honvéd találkozót. A részletes sorsolásra még visszatérünk. Az első forduló mérkőzései: Pápa—Zalaegerszegi TE, Esztergom—Zalaegerszegi Dózsa, K. Kinizsi—Láng, Várpalota— Ikarusz, Budai Spartacus—Pécsi VSK, Székesfehérvári MÁV —Pécsi Bányász, Veszprém— Győri Dózsa, Pécsi BTC—Autóbusz, Mosonmagyaróvár—K. Honvéd. Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos árban. A lap szélesíteni kívánja olvasóinak körét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális elet sőt ezen túlmenően a mai magyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészietek, tanulmányok mellett riportok, szociográfiák, publicisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotók illusztrációi egészítenek majd ki. A folyóirat előfizetési ára egész évre 60,—, fél évre 30,—, negyedévre 15,— Ft. Ugyanezen az értekezleten kell határozni a labdarúgók Magyar Népköztársaság Kupa- mérkőzéseinek sorsáról. Minthogy dátumszerűen már döntöttek az NB II. rajtját illetően (kezdés március 7.), s végleges az is, hogy a délnyugati NB III. március 21-én rajtol, így meg lehet határozni a megyei bajnokság rajtját, sőt a Magyar Népköztársaság Kupa tavaszi fordulóinak időpontját is. E rövid felsorolás is mutatja, hogy milyen sok téma kerül a mai labdarúgó-tanácskozás elé. Csak a főbb gondolatokat vetettük papírra abban a reményben, hogy az értekezlet részvevői szenvedélytől mentesen, nem a klubok szem» üvegén át, hanem a megye egyetemes sportjának céljait szem előtt tartva segítik elő a mai labdarúgó-tanácskozás sikerét. így is lehet A Kinizsi labdarúgócsapatának csaknem másfél évtizeden keresztül volt állandó tagja Gergely László. Tavaly eleinte bizony idegenül csengett a Kinizsi-barátok fülében az az összeállítás, amelyből hiányzott Gergely Laci neve. A kitűnő balhátvéd ugyanis visz- szavonuit. Csöndben, , olyan szerényen, mint amilyen szerény labdarúgó volt egész sportpályafutása során. Nem tartozott a legendás hírű labdarúgók közé. Sokáig nagyon is szürke játékos volt. Az edzők hosszú időn át nem találták igazi helyét. Fedezetet játszott, aztán csatárt. Egy időben úgy látszott, hogy jobbszélső lesz. Jól is érezte magát ezen a poszton, mert nagyon szeretett volna gólt ringni. Csaknem tíz esztendeje egy sorsdöntő mérkőzés »megpecsételte-« Gergely Laci sorsát. Az történt, hogy Háda József, a Kinizsi akkori edzője egy fontos mérkőzésen kihagyta a csapat egyik legjobbját, Balázst. A szurkolók, de a szakemberek is szinte értetlenül nézték azt az összeállítást, amelyben Gergely neve a balhátvéd poszton szerepelt. Talán csak az edző hitte azt, hogy Gergely kitűnően fogja megoldani ezt a feladatot. Ettől kezdve csaknem tiz éven át egyfolytában az övé lett a 4-es számú mez. — Soha nem ismertünk jobb szellemű, a csapatot szerető, oda- adóbb játékost, mint Gergely László — így vélekednek azok, akik együtt játszottak vele. Igen, Gergely nagyon szerette a labdarúgást. Mondhatnánk, ez volt az egyetlen szenvedélye. A határtalan sportszeretet vitte föl a legjobbak közé. Elsősorban mégsem ezt az erényét emelnénk ki, hanem klubszeretetét. Gergely Laci mintegy másfél évtizeden át kergette a kerek bőrlabdát, s mindvégig a Kaposvári Kinizsi csapatában. Amikor a Kinizsi kiesett az NB II-ből, hívták más egyesületbe, de nem ment. Azt mondta: — Mi ejtettük ki a csapatot, nekünk kell visszaküzdenl magunkat! — És ott volt azok között, akik először meg másodszor visszavitték a Kinizsit a felsőbb osztályba. Ott volt jóban, rosszban. Ügy mondja, hogv nincs ebben semmi különös. Mindenki ezt teszi, aki szereti a sportot, ás szereti egyesületét. Azért mondtuk el mindezt, hogy akik mostanában oly szívesen cse- reberélgetik az egyesületi mezeket, gondoljanak arra: úgy is lehel, ahogy Gergelv László, a K. Kinizsi volt hátvédje tette. K. S. Már régen beírta nevét a Somogy megyei labdarúgás történetébe Marcali mindenkor repre*- zentatív csapata. A most Vörös Meteor néven szereplő együttes, amely az élmezőnyben végzett, nem mindennapi nevet vívott ki magának. A legmegbízhatóbb jelző illett volna 1964-ben a labdarúgó-együttesre. Valóban megbízhatóan, jól látta el feladatát ez a gárda. A bajnoki rajt megkezdése előtt dehogy hitték volna a községben, hogy a Vörös Meteor a végén csaknem a bajnokságba is beleszól. A tavaszi idény kezdete előtt csupa borúlátás volt az együttes. A vezetők sorakoztatták az érveket, hogy csapatuk gyenge, hogy ők ebben a bajnokságban csupán egy célt tűztek maguk elé: valahol középütt végezni a bajnoki táblázaton. Nos, ezt sikerült túlteljesíteni. A középcsapatok előtt végzett a Marcali Vörös Meteor. Csak az utolsó fordulóban esett el az érmet jelentő harmadik helytől. Hogy a bronzérem sem került volna méltatlan kezekbe, azt mutatja: a bajnoki hajrában a marcaliak többek között legyőzték a bajnok Kaposvári Vasas MTE csapatát is. Ha nincs egynéhány olyan mérkőzés, amelyre a marcaliak úgy utaztak, hogy »úgyis mindegy-«, akkor talán . .. Igen, a bajnoki hajrában már látni lehetett, hogy Abonyi Károly tanítványai nem képviselnek kisebb játékerőt, mint a Lábod vagy a K. Dózsa. Az imént már elmondtuk, hogy a bajnokkal szemben is derekasan helytállt ez a gárda. Ha valahol névtelen labdarúgók alkotják az együttest, akkor Marcaliban igen. Pimpauer, Kapitány, Vörös, Németh meg Törzsök nevét ki hallotta azelőtt? A fiatal játékosok a Meteorban lettek érett labdarúgók. Hogy mennyire azok, azt mutatja: Kapitányra például a keszthelyi NB III-as csapat jelentette be igényét. A fiatalabb játékosokon kívül néhány tapasztalt labdarúgóból állt az együttes. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, megemlítjük Hosszú, Jakab, Szántó, Bene, Takács meg Kisborsó nevét. Ha ezek a játékosok nem álltak rendelkezésre, akkor Abonyi edző kimeríthetetlen tartalékai között mindig akadt olyan, aki a legjobbakat is pótolni tudta. A szurkolóhad nagyon elégedett A Marcali Vörös Meteor 1964. évi csapata. Általában ez M együttes szerepelt legtöbbször a múlt évi bajnokságban. Álló sor balról jobbra: Hosszú, Pimpauer, Kapitány, Vörös, Jakab, Abonyi Károly edző. Guggoló sor: Szántó, Németh, Bene, Takács, Törzsök, Kisborsó. az 1964. év: helyezéssel. Ügy mondják, hogy nincs több ebben a csapatban. Mi mást állítunk. Többre is képes lett volna, ha Marcaliban 1964 tavaszán nagyobb az önbizalom, vagy nagyobb terveket kovácsolnak. Igaz, ma is azt mondják a Vörös Meteor háza táján, hogy nekik nagyon jó a megyei bajnokság. A csapatnak nincsenek Lehetőségei arra, hogy például az NB IH-ban helytálljon. Hogy így van-e vagy nem, ezt nem tudnánk, de e pillanatban nem is akarjuk eldönteni. Mindenesetre az az érv, melyet Abonyi Károly edző említ, hogy kevés az ifjúsági labdarúgó Marcaliban, hogy nincs megfelelő utánpótlás, elég sokat mond. Ennek ellenére ma már mind többen hajtogatják a járási székhely polgári csapatával kapcsolatban, hogy az idén ez az együttes az első három hely valamelyikén végezhet. A fiatal, tehetséges, valamint az idősebb, tapasztaltabb játékosokból álló Marcali Vörös Meteor labdarúgócsapata mindenesetre ezzel hálálhatná meg leginkább vezetőinek azt, hogy az idei bajnokságban a megye talán legkorszerűbb sporttelepén küzdhet majd a bajnoki pontokért. ATLÉTIKA A nőknél a futószámokban Kereső Rózsáé a pálma Ma már helytelen volna különválasztani az atlétikában a férfi és női számokat. Az egyenjogúság az atlétáknál nem új keletű. Sajnos, az az igazság, hogy női atlétáink eredményei körülbelül ugyanazon a szinten mozognak, ahol a férfiaké. Sőt, valamelyest még gyengécskébbek. Az arányszám nem éppen kedvező a nők számára. Hiába, hogy a fiatalok között ugyanannyi vagy még több lányt találunk, mint fiút, az atlétikában ez nem tükröződik. Lányaink körében valahogy még hiányzik a vállalkozó kedv. Sokan egy kicsit »férfias sportágnak« tekintik az atlétikát A középiskolák gyarapodásával azonban valamelyest változik a kép. Az a tapasztalat, hogy a középiskolákban a lányok lassacskán ugyanúgy sportolnak, atlétizálnak, mint a fiúk. És ez így helyes. Egy-két év múlva talán sikerül az arányokon is változtatni. Az 1964. évi női futószámok eredményeit vizsgálva a pálma Kereső Rózsáé, a K. Dózsa még ifjúsági sorban levő atlétájáé. 100-tól 800-ig mindenütt ő a rangelső. A 100 méteren valamelyest Kovács Erzsébet, a Táncsics Gimnázium serdülőkorú női atlétája megközelítette a listavezetőt. Kovács azonban nem a futószámokat tartja igazi céljának. Inkább távolugró. Az ehhez szükséges robbanékony ságot persze a 100 méteres futásokkal tudja leginkább megszerezni. Kiderült, hogy Kovács Erzsi kitűnő százas is. Így aztán tagja lett a megyei csúcsot futó 4x100-as váltónak is. A futószámokban az erősorrend a következőképp alakult: 100 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 13.3 mp 2. Kovács Erzsébet (Táncsics) s. 13.4 mp 3. Mészáros Judit (Nagyatád) s. 13.9 mp 4. Czifra Margit (K. Petőfi) i. 13.9 mp 5. Balogh Zsófia (Siófofc) s. 14 mp 6. Mosonyi Hona (Táncsics) s. 14 mp 200 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 17.8 mp 2. Czifra Margit (K: Petőfi) i. 29 mp 3. Korpos Katalán (Siófok) i. 30.6 mp 4. Baráth Éva (K. Petőfi) f. ki mp 5. Ihász. Kovács Adrienn (Siófok) i. 31.2 mp 6. Pápa Hajnal (Barcs) i. 31.3 mp 400 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 61.8 mp 2. Gál Judit (Táncsics) s. 64.7 mp 3. Pápa Hajnal (Barcs) i. 69.8 mp 4. Korpos Katalin (Siáfokj i- 70.3 mp 5. Baráth Éva (K. Petőfi) f. 71 mp 6. Semsi Klára (Barcs) s. 72 7 mp 800 m: 1. Kereső Rózsa (K. Dózsa) i. 2:39.8 p 2. Pápa Hajnal (Barcs) i. 2:46.3 p 3. Baráth Éva (K. Petőfi) f. 2:55.2 p 4x100 m váltó: Somogy válogatott (Kereső, l^p- sonyi, Czifra, Kovács) 53.8 mp, új megyei csúcs. 80 m gát: 1. Horváth Tünde (Tab) i. 15.6 mp 2. Vető Erzsébet (K. Dózsa) i. 16.1 mp 3. Mosonyi Ilona (K. Táncsics) s. 16.3 mp MAGYARORSZÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP o o Cl é Lépjen be Ön i. W4CV4ROKSZÄG táborába. Megrendeléseket fölvesznek a postai kézbesítők. \
