Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap,' 1965. január 21. BRRRTI GGBÜTTITIŰHÖDGSSGL a nncy fmm uj horszokh Fél évszázad telt el azóta, hogy felvetődött a Duna Pozsony—Budapest közötti szakasza villaimosenergiai hasznosításának gondolata. Schmidi- hauer Antal mérnök tervét azonban — amelynek finanszírozására a svájci Buss cég vállalkozott — az első világháború meghiúsította. 1922- ben a budapesti Duna Vízerő RT az említett cégtől átvette a folyam hasznosításának a jogát és új tervei készített. A Duna mellékágának hasznosítására tervezett 10—37 megawatt teljesítményű erőmű dokumentuma ugyancsak feledésbe merült. A második világháborút követően, 1948-tól a szakemberek számos változatban foglalkoztak a Pozsony—Budapest közötti dunai vízi erőmű rendszer létrehozásával. A végső, most már megvalósításra, érett tervet a két baráti ország, hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös beruházással oldja mea■ energiáját a szükségesnek megfelelően néhány óra alatt akkor alakítja át villámosáram- má, amikor a legszükségesebb. A csúcsercmű természetesen növeli az építkezési költségeket, mégis ez a megoldás a gazdaságosabb, löszén a reggeli és az esti órákban három-négyszeresre növekszik a villamosáram-fo- gyasztás. Különleges műszaki megoldások A gabcsikovói csúcsercmű a Duna átlagos vízhozama négyötödének a felfogását és tárolását igényli. Ehhez ki kell alakítani a Pozsonytól keletre — a Köítevélyesig tartó 1000 —3000 méter széles és 25 kilométer hosszú. 50—60 négyzet- kilométer felületű víztárolót. A Duna napi 16 órás feltartóztatása a jelenlegi vízmagasságot lényegesen megnöveli. Érthető, ha a kialakítandó vízgyűjtő töltéseit különleges biztonsággal szükséges készíteni. A tárolóban összegyűjtött vizet 25 kilométer hosszúságú üzen-”' c^toma vezeti a gabA bratislavai Hidrotechnikai Kísérleti Intézet laboratóriumában készült a miniatűr 'gabcsikovói turbina-berendezés. > Közös erővel Mindkét országnak nagy kapacitású energiaforrásra van szüksége. A megnövekedett igény, és természetesen a gazdaságosságra való törekvés alapján született a Gabcsiko- vo—nagymarosi vízi erőműrendszernek az elgondolása. Az ötvenes évek végétől napjainkig a két ország szakemberei a tervezés és a kísérleti feladatok nagy részét elvégezték, és nincs már mész-, sze az az idő, amikor a hazánk és szomszédunk történetében is egyik legnagyobb építkezést megkezdik. Mit mond a leendő erőmű- rendszerről a pozsonyi Vízierőmű Tervező Vállalat specialistája, dr. Damisovits Péter? — A Dunának a Pozsony— Budapest szakaszán másodpercenként átlagosan 2000 köbméter víz áramlik. Ezt a hatalmas vízmennyiséget a legcélszerűbben két egymással összeköttetésben dolgozó erőműrendszerrel lehet hasznosítani. A folyam felső szakaszán — Dunakilitivel egyvonalban — a csehszlovákiai Gabcsiko- vo község térségében létesül az egyik vízi erőmű. A másik efömű Nagymarosnál épül fel. Az ismertetés szerint a gabcsikovói csúcserőmű lesz. A Duna egésznapos helyzeti csikovói turbinákhoz. A Duna északi partját követő 200 méter szélességű üzemvíz-csator- na elkészítése bonyolult műszaki feladatokat ad. A duzzasztás miatt az üzemi csatornában a víz szintje a jelenlegi Dunához mérten 16—18 méterrel magasabb lesz. A Duna régi medre is megmarad, ebben a víz egyötödét azért vezetik el, hogy a szigetközi és csallóközi erdőségek a szükséges nedvességet megkapják. De az öreg Dunának a medrére azért is szükség lesz, hogy az áradások idején rendkívül nagy víztömeget, télen pedig a jeget elvezet hessék. A legbonyolultabb műszaki feladat az erőmű építéséhez 1 szükséges száraz munkagödör kialakítása. A Duna ágyazata és annak környéke ugyanis 150 méter mélységig homok és kavics keveréke. Ezen a rétegen a víz szinte szabadon tör magának utat. Ebben a talajvízen rendkívül gazdag kavics- és homokrétegen 450 méter hosszú, 250 méter széles és 30—40 méter mélységű száraz, vízmentes medencét szükséges kialakítani. Ide ágyazzák majd be a gabcsikovói, vasbetonból és acélból készülő energiaszolgáltató turbina berendezését. A nyáron Dunakiliti térségében, Farkaszátomyon Ambrus László mérnök vezetésével találtak megoldást a száraz munkagödör kialakítására. Az olasz gyártmányú Titánia géppel 20—30 méteres mélységig 80 centiméter széles rést vágA farkaszáíonyi munkahely, a háttérben a Titánia réselőgép. tok. A mechanikai maróhoz hasonló Titánia a megadott mélység elérése után vízszintesen is halad a talajban, a szükséges rést így alakítja ki. A rést — nehogy bedőljön — ideiglenesen nehéz fajsúlyú bentonit iszappal feltöltötték, majd betonnal véglegesen betömték. Ily módon 450 méter hosszú és 250 méter széles száraz munkahelyet is kialakíthatnak. A munkagödör padozatát is el kell zárni a víztől, de ennek a módját a szakemberek már jól ismerik. Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb vízi erőműve lesz Sokan attól tartottak, hogy a hajózás az üzemi csatornában — az alkalmazandó zsilipkamrákkal — bonyolultabbá válik. Az üzemi csatornában azonban biztonságosabb lesz a víziközlekedés. A"- Dunának ugyanis éppen ez a szakasza szeszélyes gyorsasággal homokzátonyokat épít, és sok veszélyt, akadályt jelent a hajósoknak. E veszély megszűnik. Az üzemi csatornában, ahova a nagy méretű zsilipkamrák fölemelik, illetve leeresztik a hajókat, az egyenletesen mély vízben teljesen biztonságossá válik a hajózás. A gabcsikovói csúcserőmű nyolc hatalmas Kaplan-turbi- nája 710 megawatt teljesítményű lesz és 2,58 milliárd kilowattóra energiát szolgáltat. A nagymarosi erőmű tíz kisebb Kaplan-turbinával 200 megawatt áramot termel majd. Ez az erőmű 1,1 milliárd kilowattóra villamosenergiát biztosít. A nagymarosi erőműnek — az áramszolgáltatással együtt — nagyon fontos feladata, hogy a két erőmű között a víz szintjét úgy szabályozza, hogy Gabcsikovótól Nagymarosig a hajózás állandóan biztosítható legyen. A két erőmű összesen 910 megawatt energiát szolgáltat Az áramfejlesztő rendszer Közép- és Nyugat-Európa egyik legnagyobb vízi erőműve lesz. (Csak a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban működnek nagyobb vízi erőművek.) A csehszlovák— magyar közös alkotás nagyságára jellemző, hogy a tiszalö- ki vízi erőműnél (amely 11,5 megawattos) a nagymarosi tizennyolcszor, a gabcsikovói pedig hatvannégyszer több energiát ad. Amikor a gabcsi- kovo—nagymarosi erőműrendszer elkészül, mindkét szocializmust építő ország 455 megawatt áramot kap. Ilyen nagy mennyiségű villamosenergia előállításához Magyarországnak és Csehszlovákiának is évente 5—5 millió tonna szenet kellene felhasználnia. A monumentális erőmű építéséhez 800 000 tonna cementet, 10 000 tonna acélt, 30 000 köbméter fát, 5000 millió köbLég áramlat tál is végeznek kísérletet a modellen méter homokot és kavicsot és 1 millió köbméter követ és egyéb anyagokat használnak fel. Mi történik most a téli hónapokban? A tavaszi—nyári- őszi szabadtéri sikeres kutató kísérleti munkálatok után jelenleg a laboratóriumokban találhatók az erőmű tervezői. A pozsonyi Hidrotechnikai Kísérleti Intézet laboratóriumában már a Duna medrével együtt látható a gabcsikovói erőmű nagyrésze. A modellen minden látható, ami a valóságban felépül. Karol Rohan, az intézet osztályvezetője és Karol Taus, a gyakorlati kutatások vezetője munkatársaikkal együtt a legkülönbözőbb kísérleteket végzik a gyakorlati feladatok kidolgozása végett. Mielőtt a nagy építkezés megkezdődik, a miniatűr erőművön működés közben is ellenőrzik a tervek realitását. A pozsonyi Hidrotechnikai Kísérleti Intézet ablakai alatt békésen hömpölyög az öreg Duna. Bent, az intézeti laboratóriumokban pedig már azt figyelhetjük, miképpen alakul majd a nagy folyam új korszaka. Lónyai Sándor A SUGARHAJTASU SZÁRNYASHAJÓ Néhány évvel ezelőtt a gorkiji kikötőben különös motorcsónak hívta fel magára a figyelmet, víz alatti szárnyakra támaszkodva repült a víz felett. Rosztyisz- lav Alekszejev többéves megfeszített kutató munkáját igazolta a gyakorlat. A gorkiji Vörös Szormovo gyár munkásai Alekszejev tervei alapján rövid idő alatt a szárnyashajók egész családját készítették el. Valamennyi vízijármű a világűrrel összefüggj nevet kapott, építésük ugyanis egybeesett a krjzmosz meghódításával. így született meg a 36 személyes Rakéta, majd a 150 személyes Meteor futott ki a Volga víztükrére. Ezt a Szputnyik követte, amelynek szalonjaiban már 300 utasnak jut hely. A Szputnyik alapján hozzák létre az új modellt, amely már tengeri hajózásra is alkalmas. A Szovjetunió folyóin és tavain ma már több száz szárnyashajó száguld, melyek szerkezeti megoldásában sok a közös vonás. A szárny alakja, a hajtómű típusa, és a hajócsavar lényegében nem módosult számottevően. A Rakétán egy Diesel-motor és egy hajócsavar volt. Később két-, sőt négymotoros hajók is elkészültek, ugyanilyen számú hajócsavarral. A hajótest viszont minden alkalommal más és más lett és korszerűsítették a szárnyakat is. Mégis a tervezők bizonyos fokig kitaposott ösvényen jártak: egy Diesel-motor egy hajócsavar, — két Dieselmotor két hajócsavar és így tovább. De a Diesel hajtómű nehéz és motorjának tolóereje sem valami nagy, a hajócsavar pedig könnyen megsérülhet a zátonyokon. A szornovói tervezők ahogy korábban is kis csónakkal kezdték, ezúttal a 30 személyes Sirályon próbálták ki az új elgondolásokat. A hajó talán külsőre hasonlít a korábbiakra, sőt a Diesel-hajtómű is ugyanolyan, de a hajócsavar helyét az úgynevezett vízszóró vette át. Ennek eredményeként megnövekedett a hajó sebessége, és még a sekély folyókat is hajózhatóvá teszi. Az első liajók megépítésében szerzett tapasztalatok lehetővé tették a gyors haladást. A Sirály prototípusa lett a Viharmadámak. A tervezők amikor elkészítették az utóbbit, amely az eddigieknél ötször több utas szállítására alkalmas, újabb lépést tettek: gázturbinával szerelték fel új járművüket. A Vörös Szormovo gyár tervezőit nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy hajóra alkalmazzak a gázturbinát. Így kapott a Viharmadár a szormovói hajók közül elsőként gázturbinás hajtóművet. Mint valami hallatlan méretű cápa, úgy fest az állványokon a 35 méteres Viharmadár. Csillog-villog a korrózióálló öntvényből készült áramvonalas hajótest, ragyognak a nyílalakú éleshe- gyű szárnyak, a vízkivételező és a kormányok. A korábbi Diesel-motoros hajómo- delleknél minden kényelem ellenére hallani lehetett a szalonokban a motorok zaját. A Viharmadár hajóműveinek hangját szinte hallani sem lehet majd, minthogy a hajó falára kerülnek. A repülőgépek első fantasztikus tervei meglepően emlékeztettek a hajókra. Most viszont a hajók emlékeztetnek egyre inkább a gépmadarakra. Nemsokára a Viharmadár csakugyan egy madár sebességével vág majd neki a folyók és tavak beláthirségének... (D. Sz. APN.)
