Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-23 / 19. szám

SomoggiMéplap MS'2'Mp rylEGV Él' fj.V’C'TTS ÁG Á ES A MÉGVE! TANÁCS LÁPJA ÍQY ÉLNEK ŐK Egyikük cselédsorból jött, a másik nagygazda volt, a har­madik a várost hagyta ott a faluért. Nem élettörténetüket akarom elmondani, csak villa­násokat abból a belső harcból, melyet az ember önmagával vív, míg megtalálja helyét az új környezetben. A földosztó Üj házsor nőtt Belegen, a vasút déli oldalán. Takaros épületek sorakoznak egymás mellett. Festetics gróf egykori cselédei építették a házakat. Itt élt az egyik földosztó, Végh Péter is. Homlokán már ráncokba sza­ladt a bőr. Szakállát megcsíp­te a dér, csak tömött bajusza maradt majdnem koromfekete. A földosztás idején negyvenkét éves volt. De munkabírását nem csökkentette az elsuhant húsz év. Mindig heves, indula­tos ember volt, de felelőtlen soha. — Nehéz idők jártak akkor — mondja. — Az emberek so­kat vívódtak önmagukkal. Volt, aki nagvon sokszor meg­kérdezte: »-Nem lesz ebből baj?« — mikor a földosztásról volt szó. — Ne féljetek. Ebbő] nem le­het baj — nyugtatta meg őket. S földbe kerültek a cövekek. Száznegyvenmyolc földigénylő jutott földhöz. Végh Péter ak­kor örült nagyon először. Má­sodszor pedig akkor, amikor a vasút déli oldalán felépült a háza. Ez 1949-ben volt. — Hogyan tudná összehason­lítani a múltat a jelennel? — kérdem tőle. — Azt nem lehet összeha- sanlítani — válaszolja. — Elégedett? — Nem! Egészen másként “"van, mint régen, de lehetne még jobban is. Azt mondják róla, hogy ha egyszer bemegy a tsz-irodába, akkor nem hagy szóhoz jutni senkit sem. Sorolja a hibákat, hiányosságokat Ezt teszi a közgyűlésen is. — Nagyobb fegyelmet kelle­ne kérni a vezetőségtől. — Hogy érti ezt? — Hassanak oda, hogy job­ban vigyázzon mindenki a kö­zös vagyonra, meg aztán a munkafegyelem körül is lehet­ne még egyet s mást tenni. A legutóbbi közgyűlésen mindemíki azt hitte, hogy ő fog­ja elsőként bírálni a vezetősé­get. A beszámoló után ő kért szót először, s ő állt ki legelő­ször a vezetők mellett. — Miért? — Ha vannak is még hibák, de értik a dolgukat. Beletanul­tak a vezetésbe. Tudom, hogy sokat kellett dolgozni nekik is, míg idáig eljutottunk. Az igyekvő ember Azt hallottam Szalad János­ról, hogy ég a kezében a mun­ka. Mindig számíthatnak rá, bármilyen nehéz dologról van is szó. Már este volt, amikor bekopogtam hozzá Hellyel kí­nált, de elnézést kért, mert volt még munkája. Nem ittak a lo­vak, meg a háztáji jószágot is meg kellett etetni. Fiatalasz- szony lányával beszélgettünk. Tőle tudtam meg, hogy apja mennyire szereti a zenét. — Amikor esténként haza­jön, bekapcsolja a rádiót, ke­zébe veszi az újságot és olvas. Csak azt tudnám, hogyan lehet mind a kettőre egyszerre fi­gyelni! — mondja. A család ilyenkor az egyik szobában jön össze. Itt töltik az estét. A gyerekek tanulnak, az idősebbéit is találnak elfog­laltságot. Két rádió van a ház­ban. Az egyik a szobában szól, a másik a konyhában. Csak az első szobában nincs. Igaz, ott nemigen tartózkodnak. A ru­hát rakják oda. Ha vendég ér­kezik, összébb húzódik a csa­lád, s a konyhában jut hely neki is. — Az újságon kívül mit ol­vas még az édesapja? — Nagyon szereti az útleírá­sokat. Azokat elhozza a könyv­tárból is, meg itthon is van neki. S most már arról tervezget­nek, hogy televíziót vesznek. Bár nem szeretik úgy, mint a mozit. Mire a családfő visszajön a munkából, már nagyjából is­merem a jelent; a múltra va­gyok kíváncsi. Milyen volt? — Nézze, amikor szervezték a tóeszt, úgy mentettem meg az egyik tehenemet, hogy egyik este a gyepűbe kötöttem, a má­sik este pedig valamelyik szomszéd istállójába. Nagy harc árán mégiscsak megindult a közös munka a tsz-ben. Az első közös aratás­kor első kaszásnak állt Szalai János. Ment is a munka. Más­nap azonban már senki sem akart vele dolgozni. — Egyedül maradtam — mondja. — A többiek? — Másik csapatba mentek dolgozni. — Miért? — Nem tudom. Én nem sze­retek napközben sokat ücsö­rögni. Ha dolgozunk, akkor menjen a munka. Aztán eljött az első zár­számadás. Úgy tervezték, hogy utána együtt vacsorázik a tag­ság. összehordták a vacsorá­hoz szükséges húst, zsírt, az asszonyok főzni kezdtek. Ak­kor ő is odaállított a felesége elé. — Van egy csirkéd? — Egy még talán altad — mondta az asszony. — Minek? — Ne törődj vele, fogjál meg egyet. S Szalaiék is részt vettek az első közös vacsorán. — Ezt meg akarja írni? — kérdi tőlem. — Meg. — Nem érdemes, higgye el., Én sok mindennel nem értek egyet... Ezer munkaegység tulajdonosa Sok helyen dolgozott már Tóth József, mire visszatért a faluba. Volt segédmunkás, rak­tári munkás, erdészeti dolgozó, BELSPED-kocsis. Egyszóval megforgatta az élet. Néha 2400 —2500 forintot is megkeresett havonta, nem számítva bele a borravalót, mert az esténként úgyis elfogyott. Aztán egyik vasárnap hazajött. Hétfőn be­ment a tsz-irodába. — Be lehet állni a téeszbe? — kérdezte. — Be — válaszolták neki. — Akkor adjanak egy belé­pési nyilatkozatot. 1962-ben történt ez. Az első zárszámadáskor ka­pott pénzt ruhára költötték. A tavalyi zárszámadás után ház­építéshez fogtak Harmincezer forintjába került az építkezés. Ezt meg is kereste a tsz-ben. Most megint eredményes évet vár. Több mint ezer munkaegy­séget tartanaik nyilván a neve után. Ennyit még egyik évben sem keresett, s mint állatgon­dozó prémiumként tizenkilenc malacot is kapott Tőle is meg­kérdezem: — Elégedett? Igenlő mosoly a válasz. Arra gondolt, hogy az idén autót vesz. De meggondolta magát — Nem való az nekem. Aki szereti a bort, hátha könnyen bajt csinál. * * * A történetek csak részletek három ember életéből. Az ön­vívódásokat nehéz lenne papír­ra vetni, s talán már maguk sem tudnák pontosan elmonda­ni, mert a jó feledteti a rosz- szat. Ha szavaikban nem is, tetteikben annál inkább tükrö­ződik, hogy megtalálták helyü­ket az új környezetben. Kercza Imre Radnóti-est a Megyei Könyvtárban Tragikus sorsú költőnk, Radnóti Miklós életéről, mun­kásságáról hallottunk irodal­mi estet csütörtökön a Me­gyei Könyvtár előadótermé­ben. A könyvtár ezzel az est­tel adózott a költő emlékének — kár, hogy pár hónappal ké­sőbb, mint az országos ünnep­ségek, melyek Radnóti Miklós halálának huszadik évfordu­lóján, november elején emlé­keztek meg róla. Honfi István értékelő elő­adása mindvégig lekötötte a figyelmet, alapos elemzése az ismeretnyújtás mellett élményt is jelentett. A Megye: Könyvtár irodal­mi színpadának négy tagja működött közre az esten. Zsoldos József egyszerű, ért­hető versmondása, Somogyi Anna mélyről jövő, őszinte ér­zésekkel teli előadása jó ki­egészítői voltak a színvonalas előadásnak. Pellérdi Gyula halk, néha- nehezen érthető szövegmondása rontotta egyéb­ként szép előadásának érté­két. Zavaró, sor eleji hangsú­lyozásával, bizonytalan vers­tudásával Kézdi Eva a sze­replőtársai mögött maradt. Jó volt Radnóti verseit sze­rény eszközökkel előadni; di­cséretet érdemel, hogy az iro­dalmi színpad tagjai látványos és heves kézmozdulatok, dina­mikus kihangsúlyozások he­lyett (mert erre csábítanak a versek) az egyszerűséget vá­lasztották. Többet kapott így a hallgatóság. Szerettünk volna kevesebb közismert verset hallani. A Töredék, a Himnusz a béké­ről, a Nem tudhatom, sa Ec­logák, az Erőltetett menet és a Razglednicák — mind gim­náziumi tananyag, és sokszor hallott versek. Bartók-művek előadásával színesítette az előadást Szab0 András. Kár, hogy régi hibá­jától, a kezdeti elfogódottság­ból adódó túlzott pedálozástól most sem tudott szabadulni, s ezért az előadott művek első része élvezhetetlen volt. Néha felvülamt egy-két szép, poéti- kus, jól megfogott részlet, de produkciója egészében egy kissé felületesnek hatott. S. N. G. Háromezer vagon répa ■vár még feldolgozásra a ka­posvári cukorgyárban. Eddig 24 153 vagon répát dolgozott fel a gyár. Ebből a mennyi­ségből 2843 vagon cukrot főztek. OKOSABBAK, HASZNOSABBAN Vasasok, bányászok, ép tok — mindenféle szakmabe­li szocialista brigádvezetők tanácskoznak most az or­szágban. Egymást követik a fontos megbeszélések, szám­adások az eddigi tettekről, anácskozások az új, országos jelentőségű feladatokról. A kép, amelynek első vonásait alig néhány hete kezdtük megrajzolni, most, e megbe­széléseken is formálódik, s mind teljesebbé válik: mi­lyen legyen ez az év, mit kell megoldanunk? így készültünk már a múlt év végén, s mondjuk je­lenleg is: az ötéves terv befejezésének idejéhez értünk. Most teljesednek be/ négy esztendő munkájának ered­ményei, s most kell megtenni az első lépéseket a követ­kező tervidőszakra is. A részletek elemzése — e mostani tanácskozások lényeges témája — munkára, tettekre hív. Országos mozgalommá kezd bontakozni az a mun­kaverseny, amellyel a gyárak népe készül köszönteni a haza felszabadulásának huszadik évfordulóját. S a vál­lalkozásokban, amelyekről most hallunk, refrénként is­métlődik — sokféle módon kifejezve — egy közös gon­dolat: okosabban, hasznosabban, hatékonyabban. Okosabban — halljuk a tanácskozások szónoki emelvényein. E szónak az a lényege, hogy számolnunk kell erőinkkel és lehetőségeinkkel, meg kell fognunk az eddig ismert és ismeretlen csatornákon elguruló forin­tokat; idővel, anyaggal, erővel beosztóan, számítóan, jól kell gazdálkodnunk. Hasznosabban: erőinket — szellemiekben, anya­giakban egyaránt — csak arra szabad fordítanunk, ami népgazdaságunknak jó, ami a vásárlóknak itthon és külföldön kell. Ne illethesse most érdem és elismerés azt, aki bár magas százalékot teljesít, de munkálkodá­sának eredménye az el nem adható áruk raktára lesz. És hatékonyabban kell most dolgoznunk; jobban értékesített idő, megszűnő csellengés, átfogóbb korsze­rűsítés, gyorsabban felhasznált tudományos eredmény adja a munka e jellemzőjének tartalmát. Nem meglepően újak ezek, nem is valami homlok- egyenest más, mint ami eddig is célunk volt. A terv utolsó esztendejében azonban e vonásokat, jellemzőket élesebben, világosabban látjuk. S ha túl a felismerésen a három fogalom mindennapunk középpontjába kerül, jelentős lépéseket tettünk... Szombat délután Igazgató úr, a minisztériumból kérésük. Tudományos vizsgálat a balatoni partvédelemről Húszéves távlati terv készült Miről tanúskodnak a régi térképek? — Ahol már meghátrált a víz delmére. Több helyütt meg­kezdték a partszabályozó mun­kákat is. A Siófoktól Balaton- széplak felé húzódó területen régi szárazföldet változtattak ismét szárazfölddé, az ún. Ezüstpartot. A következő évek­ben nagy üdülőházak sora fog­lalja el azt a területet, ame­lyen néhány éve még a Bala­ton vize hullámzott. Az északi parton Balatonakarattyánál kezdődik nagyobb partszabá­lyozó munka: itt építik meg a magyar tenger első lídósávját. Elkészült a balatoni partvé­delem húszéves távlati terve. A magyar tenger somogyi ol­dalán negyven kilométeres sza­kaszon építik meg a partfalat. Jelenleg a Balaton százkilenc­venhat kilométeres partszegé­lyéből mindössze ötvennyolc kilométert védenek kőgátakkal, az uralkodó északi szelek ha­tására dél felé áramló hullá­mok azonban nagyon sok kárt okoznak a partvonalaikban. Ezeket elsősorban a déli part­ról készült régebbi kataszteri térképeken lehet fölfedezni, hiszen a villasoroknak kijelölt első telekszegélyt már vissza­hódította a' víz, és előfordul az is, hogy már a második katasz­teri sor közepét mossa a Bala­ton. Az utóbbi tíz évben beható tudományos vizsgálatokat vé­geztek a szakemberek a víz mozgásának, az áramlás és a hullámzás okozta változások­nak megállapítására, a part vé­Maradandó alkotás bá gát Előadássorozat Péterhidán Kihasználják a tél adta lehe­tőségeket Péterhidán. Ilyenkor kevesebb tennivaló akad a ha­tárban, s a falusi emberek jobban ráérnek. Akit munkája ki szól it a mezőre, az is koráb­ban hazatér. Ezért határozott úgy a pártszervezet, hogy a hosszú téli estéken előadásso­rozatot indítanak időszerű gaz­dasági és politikai kérdések­ről. A nyolc előadásból áhó sorozatot a járási tanács és a járási pártbizottság munkatár­sai tartják meg. Az eddigi előadásokon a ter­melőszövetkezetek jövedelem- elosztási formáiról, az állatte­nyésztés fejlesztésével kapcso­latos gazdasági kérdésekről volt szó. Külön előadást hallot­tak a péterhidaiak az anyagi ösztönzés módjairól. egy üzemi étkezdében hallottuk... Nem valami ízletes az utóbbi időben az egyik üze­mi konyha főztje. A szakik szidják is a szakácsnőt. Mi­kor már jól lehúzták az éte­leket, Skagenyák megszólal: — Pedig változatos az étel minősége... _ ? — Egyszer rossz, egyszer nem jó. * * * Lipvásné mindig összeszedi a csontokat a kutyájának. Az étkezés végén így szól a szakácsnőnek: — Mamikám, adja oda a csontokat a kutyámnak. A szakácsnő a kérésre be- csomagoljá a kutyaínyenc­séget, amelyre egy kis hús is került. Ezt Lipvásné rög­tön odateszi a vele együtt étkező férje elé a többiek harsány nevetése közben. — Tessék, Afonz, egyél! — fi — Az ember naponta átlag húszezer lépést tesz meg. Ez egy év alatt hétmillió, het­ven év alatt pedig csaknem félmilliárd lépés. Élete fo­lyamán tehát az ember ki­lencszer megkerülhetné a Földet, vagy megtehetné a Föld és a Hold közötti tá­volságot. * * * Egy texasi családban 300 év után ismét leány szüle­tett. Az anya nagyon büsz­ke rá, mert családjában már hosszú évtizedek óta mindenki lemondott arról, hogy valaha ismét leány születik. * * * Egy idős néni anódtelepet kér a kaposvári villamossá­gi boltban. — Csak bolgárt tudok ad­ni ... — mondja az eladó. A néni egy percig gondol­kodik, majd megszólal: — Jól van. De azért ma­gyarul beszél, ugye? — sm — . * * Ezen nevetnek Párizsban: Egy korzikai fiatalember Párizsba utazott ott élő nagybátyjához. A pályaud­varról hazafelé menet be­tértek egy kiskocsmába. A korzikai fiatalember meglepődve látta, hogy a kocsma padlóját fűrészpor­ral szórták föl. Nehogy »vi­dékinek« látsszék, megje­gyezte: — Ugye, azért szórták be fűrészporral a padlót, hogy a vérfoltok ne látszanak meg rajta? — Hallgass, te falusi! — szólt rá a nagybácsi. — Ez, amit itt a padlón látsz, a tegnapi bútor maradványa. * * « Két esztendeje szokott le a dohányzásról az oklahomai William Sanphard McMur- ray, aki szerdán ünnepelte századik születésnapját. Most mondta eh hogy 98 éves ko­rában nem azért hagyta ab­ba a cigarettázást, mert félt a tüdőráktól, hanem kissé sokallta, hogy harminc centet is elkérnek egy doboz ciga­rettáért. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé» lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka 9. u. 2. Telefon 15 18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüiük meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál cs postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, üatinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom