Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

Kedd, 1964. december 15. 3 SOMOGYI NÉPLAI FŰTÉS GOMBNYOMÁSSAL Ellenszavazat nélkül Futó Tibor, a Siófoki Szol­gáltató Ktsz fiatal mérnöke, amikor fölóbred, megnyom az agya mellett egy gombot. Azért teszi ezt, mert meleg szobában akar felöltözni. Hogyan, hát gombnyomásra is bemelegszik a lakás? — kérdezhetné vala­ki. Igen. Legalábbis Futó Ti­bor nemrég épült háza gomb­nyomással is fűthető. A gomb megnyomása után ugyanis a pincében levő, önműködő ve­zérléssel fölszerelt központi fűtőberendezésben égni kezd a gázolaj. A füstgázok fölmele­gítik egy kazánnak a vizét. A víz a hőt átadja a berendezés­be szívott levegőnek, s az veze­tékeken át feljut a lakásba. Az elnök ilyenkor jóleső érzéssel gondol arra, hogy teljesült a vágya: olyan lakásban lakhat, amelyet októbertől márciusig nem kell szénnel, fával, salak­kal, hamuval beszennyeznie, s amelyben fáradság nélkül biz­tosíthatja a kellő hőmérsékle­tet. De arra is gondol, hogy va­jon a bürokrácia, az irigység, a közöny nem akadályozza-e meg a berendezés elterjedését Mesél a napló Az elnök lakásában van egy napló, pontosabban egy műsza­ki napló. Ebbe szokta beje­gyezni, hogyan viselkedik az »újszülött«, a hősugárzó. Meny­nyi olajat fogyaszt, milyen a hőmérséklet a lakásban, mi­lyen kint, mi hibásodott meg. mi volt a hiba óka stb. így pontos képet kap a berendezés hatásfokáról, fogyasztásáróL Meg tudja állapítani, a kály­ha azt adja-e, amit várt tőle. Jó volt-e a tervezéskor a szá­mítás? Az adatok azt bizonyítják, hogy jól számított A berende­zés évente 1500—1700 liter gáz­olajat fogyaszt el. Ezzel három­száz légköbméternyi helyiség­ben 25—28 fokos hőmérsékle­tet biztosít. Ez az olajfűtés évente (napi nyolcórás tüzelés­nél) csak hatszáz forinttal ke­rül többe, mint a szénfűtés. Az újító örül ennek. Nem­csak azért, mert sikerült va­lóra váltania tervét mert újí­tása díjat kap, mert könnyen fűű a lakását hanem azért is, mert fűtőberendezésével örö­met szerez majd sok-sok em­bernek, és növeli a ktsz-ek hírnevét »Milyen jó lesz — szokta ínondani —, ha a szö­vetkezetek mondem kislakáso­kat tudnak építeni.« Persze az öröm nem feled­teti azt a harcot, amelyet ter­vének végrehajtásáért folyta­tott. Hiszen attól a perctől fog­va, amikor elhatározta, hogy nem fog hagyományos fűtésű lakást építeni magának, fá­rasztó utat kellett megtennie. A kezdet kezdetén tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Am cserépkályhát mégsem épített a lakásába — noha közeledett a tél —, mert tudta, érezte, hogy eléri célját. Összeszedte minden erejét, és az elektro- technikumban, valamint a gép­ipari technikumban tanultakat (két oklevele van) felhasználva napról napra gyűrte le a ne­hézségeket. Beiratkozott Buda­pesten a Műszaki Könyvtárba, áttanulmányozta a külföldön alkalmazott fűtési eljárásokat. Ezek az ismeretek csak meg­erősítették, hiszen azt tapasz­talta, hogy a fejlett országok többségében gázolajjal fűte- nek. (Tudósítónktól.) »Tenni kell valamit, mert nagyon rossz az utcai közvi­lágítás Csurgón« — már má­sodszor tették szóvá ezt a gondot a járási tanácsülésen. A Elíke utca elejétől az állo­másig, a Baksai utca elejétől a rendelőintézetig egyetlen lámpa sem ég. A Petőfi té­ren és a Kossuth Lajos utcá­ban egymás mellett három­négy lámpahelyen is hiányzik az izzó. Ahol jók a lámpák, ott nincs kellő fény, mert nagyon gyengék az égők. A tanácsülés elhatározta, hogy változtatnak a helyze­ten. A Kossuth utca elején, a Petőfi és a Széchenyi téren, a A küzdelemre emlékezteti a napló is. Először a fűtőberen­dezés kazánját készítette el. Ezzel meleg vizes radiátorfű­tést lehet biztosítani. Mivel a légfűtés olcsóbb is a vízfűtés­nél, a kis kazán fölé megépí­tette a légfúvó-berendezést. Először közvetlenül a levegő­nek adták át a füstgázok a hőt. Ezen később változtatott. Most a füstgázoktól a hőt a víz kap­ja, s az adja tovább a meleget. Ez higiénikusabb, biztonságo­sabb. így nem érezhető a la­kásban semmiféle szag (még az égés közben gyakran tapasztalt kellemetlen porszag sem), s a berendezés meghibásodása kö­vetkeztében sem történhet bal­eset A hősugárzó tervrajzát, mű­szaki leírását fölvitte az illeté­kes szervekhez Budapestre. Hátravan a neheze A fővárosban közömbösen vették tudomásul az újítást. »Ilyen már van.« »Drága gáz­olajat fogyaszt.« »Komplikált: motor van benne« — mondták. Az újitó érvelt. Bebizonyította, hogy ilyen jó hatásfokú beren­dezés még nincs az országban. Rámutatott: nem hátránya be­rendezésének, hogy gázolajat fogyaszt. Ahol gázolajjal tü­zelnek, ott nem fogy annyi szén. Egyébként gazdaságosabb az, ha a szenet jó hatásfokú kazánokban, erőművekben ége­tik el. A lakásokban ugyanis meghökkentően sok energia vésiz kárba a széntüzeléssel. A gázolajat lehet biztosítani — mondta. (Annyi gázolaj?* amennyi a kislakások berende­zéseiben elfogy, jelenleg is el­égetnék; A különböző módon, »sutyiban« beszerzett! gázola­jat sajnos, igen rossz hatásfo­kú, »összebütykölt« kályhák­ban tüzelik el sok helyen.) Sok­kal jobb lenne tehát, ha a la­kosság számára elegendő fo­lyékony tüzelőanyagot biztosí­tanának, és megteremtenék a jó hatásfokú, gazdaságosan működő gázolaj-berendezések gyártásának és elterjesztésének alapját. A motor nem teszi komplikálttá a berendezést — Baksai, a Csokonai és a Rá­kóczi utca teljes hosszában meg a Béke utcában az állo­másig korszerű fénycsővilá­gítást szerelnek föL A közvilágítás korszerűsíté­sére csaknem félmillió forin­tot hagyott jóvá a csurgói tanács. A kritizált utakon százhat lámpát kell elhelyezni. Erre a munkára a jövő év el­ső negyedében kerül sor. Ha­tározatot hozott a tanács ar­ra is, hogy a községekben leg­alább százwattos égőkre kell kicserélni a régi izzókat. A munkákat a DÉDÁSZ ka­posvári igazgatóságának irá- i nyitásával végzik el. hangsúlyozta az újító. Ma már mindenkinek van annyi techni­kai intelligenciája, hogy egy egyszerű kis motort kezelni tudjon. A berendezés egyik — s nem is kevésbé fontos — elő­nye, hogy Magyarországon vá­sárolható, itt gyártott anyagok­ból készíthető. Ára előrelátha­tólag 15—20 000 forint lesz. Ennyibe kerülne egy új la­kásban a két cserépkályha, a kémény, a faház is. (A Futó- féle hősugárzónak csak egy kéményre van szüksége.) Az érvek hallatán az illeté­kesek foglalkozni kezdtek a berendezés sorozatgyártásának gondolatával. Az újító vár. Ez a várakozás bizony nehéz. Ne­hezebb talán még annál a mun­kánál is, melyet az új hősu­gárzóra fordított. De remél is. Hiszi, hogy előbb-utóbb leve­let kap, amelyben közlik: en­gedélyezik találmányának so­rozatgyártását. Találmány? O nem talált fel semmit — mondta. — Mindent feltaláltak már, amit a berendezésbe be­leépített. Ö csak szerkesztett. Igen, Futó Tibor szerkesztő. A tudományra, műszaki isme­reteire támaszkodva alkotott egy olyan berendezést, amely remélhetőleg nemcsak neki szerez örömet. Szegedi Nándor Hétköznap volt. A kopott műhely közepén már duruzsolt a kályha. Két ember nyitotta be az ajtót. Az asztalosok föl sem néztek, megszokták a gya­kori látogatást. A két ember köszönt. Odamentek az egyik gyalupadhoz, és kezet ráztak a deres hajú asztalossal. — Rád gondoltunk, elvtárs. Szükség van egy igazgatóra. A szakmád megvan, érted a dolgodat Vállald el. Az asztalos szabadkozott. Azt mondta, keressenek mást. De a küldöttség nem tágított. Másnap, harmadnap is vissza­tért — Rád van szükség, elvtárs.:. A deres hajú munkásból így lett igazgató negyvenkilenc éves korában. A gyalupad mel­lől 2500 forintot vitt haza ha­vonta. Mint vállalatvezető 1500 forintot kapott a borítékban. Neve: Vörös József. Tíz éve áll a Somogy megyei Faipari Vál­lalat élén. • — Az volt az első dolgom, hogy összehívtam az embere­ket. Amíg asztalos voltam, ad­dig is közösen vitattunk meg mindent Elmondtam, hogy rosszul áll a szénánk. A kátyú­ból csak úgy tudunk kijutni, ha egyek leszünk a munká­ban -.. a Az új irodaépület igazgatói szobájában beszélgetünk. A fa­lakon oklevelek vannak, a vit­rinben díszserlegek. — Még az elvtársaim is azt jósolták, hogy három hónap­Korszerűsíiik a közvilágítást Csurgón Az önműködő vezérlőberendezéssel fölszerelt hősugárzó. Mellette Futó Tibor. A SZAVAZATSZÁMLÁLÓ BIZOTTSÁG ELNÖKE felállt, és jelentette a taggyűlésnek, hogy a vezetőségbe javasolta­kat ellenszavazat nélkül vá­lasztották meg a marcali Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet kommunistái. Ezzel Ko­vács László, Benczik József, Tüttö István, Horváth József, Kláris József ismét pártveze­tőségi tag lett. Egyetlen új ember került a vezetőségbe, ugyanis nem sokkal a válasz­tás előtt az egyik vezetőségi tag más munkahelyre távo­zott a szövetkezetből. Az egyhangú szavazás nem azt jelentette, mintha a ter­melőszövetkezet kommunistáit nem érdekelte volna, hogy ki irányítja majd a pártszerveze­tei . ' ’tókor a régi vezetőség tag beszélgettek a pártszer­vezet kommunistáival, azok határozottan kijelentették: »Tüttö Istvánt nem javasol­juk.« Nem azért, mintha nem teljesítette volna tisztségéből adódó feladatait. Munkájával elégedettek voltak. Rendezet­len családi élete azonban rossz hatást váltott ki nemcsak a kommunisták, hanem a pár- tonkívüliek között is. A jelö­lés feltételéül meghatározták, hogy rendezze dolgait. Tüttő István megfogadta a bírálatot, változtatott családi életén, ez­után jelölték, s meg is válasz­tották. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN MEGERŐSÖDÖTT a tsz párt­szervezete. 1960-ban az alaku­láskor mindössze hat tagja volt, abból is négyen másutt dolgoztak. Ma harmincán van­nak, s valamennyi kommu­nista a termelőszövetkezetben végzi munkáját. Mégsem vol­tak elég erősek ahhoz, hogy a vezetésben támadt ellentéteket megszüntessék. Benczik József elnök és Ko­vács László párttitkár valamin összekülönbözött egymással. S bár mindketten a tsz erősíté­sét tartották a legfontosabb feladatuknak, nem értették meg egymást. Ütjaik szétvál­tak, kerülték egymást, hogy ne kelljen még csak szót se váltaniuk. Emiatt nemegyszer fontos gazdasági és politikai kérdések megbeszélése maradt el. Ki tudja, mivé fajul a do­log, ha a járási pártbizottság nem lép közbe. A pártszerve­zet kommunistái a vezetőség­választó taggyűlésen is meg­bírálták a két torzsalkodó ve­zetőt. A marakodásnak a szö­vetkezet látta kárát. Bár nem tartozik a rosszall közé — az idén 43 forintot ér egy mun­kaegység —, előbbre is tarthat­nának, ha az ellentétek nem hátráltatták volna a közös munkát. Emiatt sok gonddal­bajjal nem tudtak foglalkozni. A taggyűlésen szóba került például, hogy a termelőszövet­kezetben néhányan mindent el­vállalnak, megígérnek, amikor a juttatásokat osztják, hogy minél többet kapjanak, ami­kor azonban dolgozni kellene, elkerülik a tsz-t. Ismerik ezeket az embere­ket, tudják, hogy milyen rossz hatással vannak másokra. Mégsem foglalkoztak velük, hogy változtassanak magatar­tásukon. Horváth István és Bertalan István például ak­kor kezdte először kapálni a kukoricát, amikor már csé­peltek, és már a második ka­pálással is végezni kellett vol­na. Helytelenül szervezték meg a műtrágya felhasználását is, emiatt a kapásnövény meg a gabona 1,5 millió forinttal ke­vesebbet jövedelmezett a ter­vezettnél. A politikai munka, az emberek nevelése teljesen háttérbe szorult. Ezért a tag­gyűlés felszólalói megbírálták a pártszervezet vezetőit. Em­lékeztették őket, hogy egyszer már hoztak határozatot a po­litikai munka megjavítására és a munkafegyelem megszilárdí­tására, ezeket a határozatokat azonban nem hajtották végre. A TAGGYŰLÉS most is fog­lalkozott a munka megjavítá­sának módjával. Megállapod­tak abban, hogy beszélgetnek a mindent elvállalókkal, de keveset dolgozókkal, s rend­szeres munkára serkentik őket. Február végéig elkészítik a családi terveket, s akik ezeket nem hajtják végre, felelősség­re vonják. A kedvezményt nem a vállalások, hanem a munka alapján juttatják min­denkinek. Javasolták azt is, hogy néhány majorban vál­toztassanak a tsz-tagok mun­kakörülményein, s hogy éven­te kétszer taggyűlésen beszél­jék meg a kommunisták gond- ját-baját. Tegyék rendszeressé a tsz és a pártvezetőség meg (Tudósítónktól.) Sokan irigykedve gondolnak a pedagógusokra az iskolai szünet előtt. Pedig a téli va­káció csak a tanulóknak sza­badság, a nevelőknek nem. ök ugyanis ezt az időszakot használják fel arra, hogy tu­dásukat fölfrissítsék, gyara­pítsák, tapasztalataikat kicse­réljék, és megbeszéljék a so­ron következő feladatokat. A Marcali Járási Tanács a brigádok, munkacsapatok negyedévenkénti tanácskozá­sát. Azt is javasolta a párt- szervezet a tsz vezetőségének, hogy a jövedelemből tartalé­kolt húsz százalékot az egész évben becsületesen dolgozó ta­gok között osszák lei. November 17-én volt a tag­gyűlés. Hatása még nem mér­hető le, az azonban már meg­állapítható, hogy a vezetőség okult az elmúlt évek hibáiból, és eltökélt szándéka, hogy nem engedi megismétlődni őket, iS hogy a határozatokat nem ! hagyják feledésbe merülni. A gombai majorban öltözőt, I mosdót, étkezőhelyiséget ren­deztek be. Máris több brigád ^tagjaival beszélgettek munka­ijukról, feladataikról. Ezek az eszmecserék igen hasznosnak bizonyultak. Az egyik brigád i például megbírálta Pusztai Ba­ljóst, mert csak részes munkát végez. Fíírálták Molnár Jánost és feleségét is, mert keveset vállalnak a közös munkából. A szőlészet munkásai azt kifo­gásolták, hogy Pintér József és Molnár Vendel a szüretkor az erdészetben dolgozott. A pártszervezet vezetőségé­nek határozott tervei vannak a szövetkezet dolgozóinak po­litikai nevelésére is. A télen előadásokat tartanak a nők­nek, és bevonják a vezetésbe is őket. Ezek az intézkedések, tervek növelik a pártszerve­zet tekintélyét. Hegedűs László évek óta dolgozik a szövetke­zetben. Néhány napja azzal fordult a pártszervezet veze­tőihez, hogy szeretne ő is a kommunisták soraiba kerülni. A KEZDET JÓ. A bizalom, amely az ellenszavazat nélküli, egyhangú választásban nyilvá­nult meg, arra kötelezi a mar­cali Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet pártvezetőségét, a pártszervezet minden tagját, hogy ilyen legyen a folytatás Művelődésügyi Osztálya már összeállította és az igazgatók­kal ismertette a téli szünet programját. Ebben egyebeik kö­zött pszichológiai előadás, népművelők tanácskozása, is­kolai és községi könyvtárosok továbbképzése, a szaktanárok szakmai megbeszélése, vala­mint az intézményvezetők gazdálkodási tárgyú értekez­lete szerepel. is. Szalai László Pedagógusmunka a téli szünetben TÍZ ÉV nál nem bírjuk tovább. Meg fog bukni a vállalat... Harminc munkás és egy munkás-igazgató egyenes útra tette a dolgokat. Megszűnt a belső viszálykodás. Szervezet­tebbé vált a munka. — Személyi viták sohasem voltak nálunk. Igaz, hogy rá­vertünk néha az asztalra, de azt is mindig a vállalat érde­kében tettük. A műszaki veze­tő és a főkönyvelő ugyanúgy szívvel dolgozott, mint bárki más;.. Ma háromszáz munkása van a vállalatnak. Évi termelési tervük 25 000 000 forint. Szeret­ném megtudni a munkás-igaz­gató titkát. — Kitől tanult legtöbbet? A válasz egyszerű és tömör: — A munkásaktól... o Reggel az az első dolga, hogy végigmegy a műhelyeken. Min­denkit ismer. Fia új dolgozót vesznek föl, először ő beszélget vele. Munkatársaitól hallot­tam, hogy egy éve egy börtön­ből szabadult alföldi férfi ko­pogott az ajtaján. Sok helyen járt már, de sehol sem alkal­mazták. A munkaügyesek csali legyintettek. — Ugyan, kérem, maga tíz évet ült; mit szólnának a töb­!biek?lj.. Az asztalosból lett igazgató leültette, meghallgatta, és föl­vette szakmunkásnak. Pár hó­nappal utóbb igazolatlanul mulasztott ez a munkás. Ami­kor bejött, elmondta, hogy be­teg volt, de az orvos nem írta ki. Most mi lesz velem? — kérdezte. — Maga sem hisz ne­kem? Legjobb lesz, ha máris megyek. — De hiszek — mondta az igazgató. — Itt marad nálunk. Menjen le, és lásson munká­hoz. Ezzel a munkással azóta sincs baj, megtalálta helyét az életben. Visszapergetjüki a történte­ket. Amit mondott, szó szerint lejegyeztem. — A vezető legfontosabb fel­adata, hogy vigyázzon az em­berekre :.. 0 Mi érdekli a mai munkást? — A megbecsülés és a kere­set. Ez a sorrend. A munkás csak azt követeli, amit megke­resett, anriért megdolgozott — Ha tanácsot kérne egy fia­tal igazgató, mit mondana ne­ki? Szélesen mosolyog. — Talán tudnék adni. Elő­ször azt mondanám, hogy a vezető csak annyit követelhet meg, amennyit ő megad. Má­sodszor: sohase feledkezzen meg arról, hogy mindenki em­ber. Ellenséget egy perc alatt is lehet szerezni, barátot sokkal nehezebb. Az igazság és a be­csület mindennél fontosabb. Harmadszor: jól jegyezze meg magának, hogy a terveket nem ő, hanem a dolgozók hajtják végre. Ebből következik, hogy az érdemből is csak a ráeső rész az övé. Ha ezeket megtart­ja, és mindent megcsinál ren­desen, akkor jó vezetőnek tart­ják majd az emberek. — Mire emlékszik legtöbb­ször? — Arra a műhelyre, ahonnét ide hoztak. Ott, abban a kol­lektívában lettem kommunis­ta. — És mi az, amit nem, sze­ret? — A bürokrácia. Annyi je­lentést kell készíteni, hogy maholnap minden üzem mellé külön papírgyárat kell felállí­tani. Ezt az egyet sohasem fo­gom megérteni. Németh Sándor Értesítjük kedves ve­vőinket, hogy 1964. de­cember 21-től 31-ig LELTÁROZÁST TARTUNK. Ez idő alatt az árnki- adás szünetel. Dél-dunántúli Cipő­nagykereskedelmi Vál­lalat kaposvári lerakata. ____ (1698)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom