Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKl 1964. december 13., vasárnap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Kádár János elvtárs beszéde a KISZ VI. kong resszusáit i » V‘ ■ - / ü • . > •; . i- ■ \ • o' Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában folytatta tanácskozását a KISZ VI. kongresszusa. A kongresszuson a jelenlevők nagy tapsa közepette lépett a mikrofonhoz Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke. Többek között a követ­kezőket mondotta: — Elsősorban szeretnék ele­get tenni legfontosabb megbí­zatásomnak: a kongresszus va­lamennyi küldöttjének, rész­vevőjének és külföldi vendé­gének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség valamennyi tagjá­nak, az úttörők egymilliós tá­borának átadom a Magyar — Kedves elvtársak! Engedelmükkel szólni kívá­nok pártunk, munkásosztá­lyúnk, népünk harcának né­hány kérdéséről. Ismert dol­gokról kívánok szólni, de mégis szükségesnek érzem, mert a közelmúltban éltünk át egy olyan periódust, ami­kor bizonyos nemzetközi ese­mények következtében sokak számára kérdésessé vált, ho­gyan alakult politikánk a to­vábbiakban. Mi úgy tartjuk, hogy politi­kánk, egész tevékenységünk minden lényeges kérdését — az ideológia kérdéseitől kezdve a politikai és gazdasági kérdé­sekig, a munkamódszerekig — az egész párttagsággal, a párt­tal együtt harcoló tömegekkel, így az ifjúsággal is kellő ala­possággal és mélységben tisz­táztuk, megvitattuk, s a mi álláspontunk világos és meg­ingathatatlan. Mi a marxizmus —leninizmus eszméi által ve­zérelve a kommunista politi­ka megalkuvást nem ismerő elveit követve és kommunista, vagyis emberi módon dolgoz­va harcolunk célunkért, a szo­cialista társadalom teljes föl­építéséért. Ez nem egy, nem Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szeretet­teljes, elvtársi, forró üdvözle­tét, szívből jövő, legjobb kí­vánságait. (Hosszan tartó taps.) Jó munkát kívánok a kong- í'esszusnak és sikert az itt ho­zott határozatok végrehajtásá­ban. (Taps.) Kedves elvtársak! Tegnap meghallgattam a kongresszus elnöki megnyitó­ját, a központi bizottság be­számolóját és egynéhány fel­szólalót a déli szünetig. Az első néhány óra alatt az az érzésem támadt, hogy if­júságunk érti - a mi politikán­kat, megtanult kommunista módon dolgozni: egyszóval itt van a váltás. (Nagy taps.) Ez öt, nem is harminc ember po­litikája. Ez egész pártunk po­litikája, egész tudatos társa­dalmunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, tehát a szocializmus ügyét ma­gáénak valló magyar nép po­litikája és ezt nem változtat­hatja meg senki sem. (Nagy taps.) Az élet természetesen fejlő­dik, a fejlődés pedig szüntele­nül új kérdéseket tűz napi­rendre. Ezekkel az új kérdé­sekkel azonban a maga ide­jében nem tudott foglalkozni sem Marx, sem Engels, sem Kedves elvtársak! Nemzetközi téren három alapvető célért harcolunk. Először és mindenekelőtt a bé­ke fenntartásáért. Másodszor a gyarmati rendszer teljes szét­zúzásáért és a népek szabad, független nemzeti fejlődéséért. Ez hosszabb időre szóló fel­adat, de megoldása eredmé­nyesen folyik, mert a gyarma­ti rendszer végóráit éli. Har­jó dolog, s ezért jól érezzük itt magunkat. Azt is megmondom, hogy nehéz meghatottság nélkül itt lenni a fiatalok között, önök tudják, hogy a pártban ma egy olyan nemzedék viseli a fő terhet, amelynek a gyer­mekkora és ifjúsága is a Hor- thy-rendszer idejére esett. En­nek a nemzedéknek a gyer­mekkorát elrabolta a kapita­lizmus, ifjúságát fölemésztet­te a harc a kegyetlen tőkés rendszer, a fasizmus ellen. Ne­héz gyermekkor, nehéz ifjú­ság volt. De ma azt mondhat­juk, megérte és hálásak va­gyunk a sorsnak, hogy azért harcolhattunk, amit ma itt látunk és hallunk. (Nagy taps.) Lenin, sem más nagy klasszi­kus, aki a mi ideológiánkat, politikánkat kidolgozta. ök nem láthatták előre, hogy mi­lyen kérdést vet majd föl az élet a Magyar Népköztársaság­ban 1964-ben, a szocializmus építésének adott szakaszában. Ezekre elveink alapján, teljes felelősséggel nekünk magunk­nak kell válaszolni! A kérdé­seket széles körben alaposan és sokoldalúan megvizsgáljuk és együttesen adunk rájuk vá­laszt. Ezért van az, hogy alap­vető kérdésben nem kell poli­tikánkon változtatnunk. madik feladatunk: harc a szo­cialista társadalmi rend világ­méretű győzelméért. E célokkal teljesen és jól összefér az a politikai alap­elvünk, hogy békésen akarunk egymás mellett élni a kapita­lista országokkal. Mély meg­győződésünk, hogy ez elősegíti összes előbb említett céljaink elérését, tehát a béke megőr­zését, a gyarmati rendszer mi­előbbi teljes megsemmisítését és a szocializmus világméretű győzelmét. Kedvező föltétele­ket teremt az osztályharc szá­mára a kapitalista világban, s az építéshez a szocialista or­szágokban. Ez egybeesik az egész em­beriség alapvető érdekével, mint ahogy a kommunizmus céljai mindig egybeesnek az emberi haladással. Ebben van győzhetetlensége és ereje! Ezért nincs olyan erő, amely meggátolhatná a kommuniz­mus újabb és újabb sikereit. Az adott viszonyok között az emberiség érdeke azt kí­vánja, hogy küzdjön egymás­sal a két társadalmi rend, és győzzön a jobb! Mi meg va­gyunk győződve, hogy a mienk a jobb és az fog győzni! De érvényesüljön a jelen társa­dalmi viszonyok között is vi­lágméretekben az ésszerű és értelmes munkamegosztás. Ezért vagyunk hívei a keres­kedelmi kapcsolatoknak, a kulturális cserének. Az embe­riség ügyét szolgálja, ha a népek jobban megismerik egy­más kultúráját, nemzeti sajá­tosságait, alapvető jellemvo­násait. Érdekünk, hogy a Nyugat közvéleménye jobban megis­merje a magyar nép mai éle­tét és kultúráját. A realitás iránti érzék diktálja nekünk azt is, hogy hasznos, ha job­ban és pontosan ismerjük azoknak a népeknek az életét, helyzetét, kultúráját, amelyek még kapitalista rendszerben élnek. Ezért is hívei vagyunk az utazásoknak. A kapitalista valósággal torkig van az emberiség A tőkések abban remény­kednek, hogy ha jobban tud­ják népszerűsíteni életformá­jukat Magyarországon, lazítani tudnák rendszerünk belső szi­lárdságát. A tőkések társadal­mi rendszerüknek csak azt az oldalát propagálják, amely a kirakatba való. Ami nem a ki­rakatba való, azt nem muto­gatják. Ez téveszthet meg olyanokat, akik nem éltek a kapitalizmusban és nem tud­ják mi az. Mindenki tudja, hogy 48 esztendővel ezelőtt a kapita­lista rendszer uralkodott az egész világon. És szüntelenül propagálták ezt a rendszert. És hogyan válaszolt az embe­riség erre? Ügy, hogy fölkelt, és áttörte a bilincset előbb a cári Oroszországban, majd más országokban, és ma 14 szocialista ország van a vilá­gon. Az újonnan felszabadult országok és népek Ázsiában és Afrikában — ott is, ahol nem a kommunizmus eszméje, nem a marxizmus—leninizmus uralkodik — kategorikusan és egyértelműen mondják, hogy nem akarnak a kapitalizmus útján járni. A kapitalista va­lósággal az emberiség torkig van. Ezért nem érhet célt pro­pagandájuk. Reménykednek abban is, hogy Magyarországon és más kelet-európai szocialista orszá­gokban majd erősödni fog a Politikánk a szocializmus ügyét magáénak valló magyar nép politikája Meggyőződésünk, hogy a két társadalom harcában a miénk a jobb és az fog győzni Tanácskozik a WISZ VL kongresszusa. (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Felnőtt kommunisták (3. o.) A MÜLTRA EMLÉKEZNI KELL (4. o.) kétféle Igazság (3. o.) MÚRA ÉS A 1ASYSZÉKSÚSI KINCSEK (7. O.) (8. o.) 99 (fi^eiiMíiunhac (9. o.) Huszonhét nopiß csak a teußerrel beszélt (10. o.) A lelenc (12. o.) Aknavetővel rálőttek az ENSZ-palotára - Provokációk Kuba és a Szovjetunió eilen © Gyalázatos provokáció játszódott le pénteken New Yorkban. Miközben Guevara kubai iparügyi minisz­ter beszédét mondta az ENSZ-ben, kubai ellenforradal­márok aknavetővel lőtték az ENSZ-palotát. Közben le­tépték a szovjet zászlót az ENSZ épületéről. Mindez vi­lágos nappal, Amerikában történt. O Háromszáz katonát vesztettek az An Laó-i csatában a dcl-vietnami kormánycsapatok. A harcokban szá­mos amerikai katona és tiszt is életét vesztette. A parti­zánok nagy mennyiségű fegyvert 6« más hadianyagot zsák­mányoltak — jelentik a nyugati hírügynökségek. © Párizsban készülnek a “-négy nagy« minisztereinek találkozójára. A tanácskozásokon elsősorban az MLF-terv körüli huzavonát vitatják meg. Párizsi hivata­los körökben nem táplálnak nagy reményeket az értekez­let kimenetelét illetően. A pénteki napot joggal ne­vezhetnénk az ENSZ és tag­államai ellen elkövetett provo­kációk napjának. Pénteken a közgyűlés általános politikai vitájában felszólalt Che Gue­vara kubai iparügyi miniszter. Beszéde közben hatalmas rob­banás reszkettette meg a leve­gőt. Az ENSZ biztonsági szol­gálata nyomban hozzákezdett a vizsgálathoz, és mintegy fél mérföldnyire az ENSZ-palotá- tól a kubai ellenforradalmárok zászlajával letakart aknavető­re bukkant. Ebből lőttek ki egy majd négykilós lövedéket, amely mindössze 30 méterrel tévesztett célt és az East River vizébe csapódott be. A nyomo­zás még folyik, de annyit már megállapítottak, hogy a me­rényletet kubai ellenforradal­márok követték el és amerikai fegyvert használtak. Guevara beszéde alatt a rendőrség őrizetbe vett egy kubai emigráns nőt, aki késsel a kézben készült arra, hogy merényletet kövessen el a ku­bai miniszter ellen. Az ENSZ- palota előtt garázdálkodó ku­bai ellenforradalmárok másik provokációjának célpontja az épület előtt felhúzott szovjet zászló volt. Az emigránsok ki­használva a New York-i rend­őrség nyilvánvaló bátorítását, letépték a zászlót. A merény­lőket a rendőrség később még­is őrizetbe vette. Adlai Stevenson, az Egye­sült Államok képviselője azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok nem segíti azokat a támadásokat, amelyeket kubai ellenforradalmárok Kuba felé tartó hajók és Kuba területén levő objektumok ellen követ­nek el. Hozzáfűzte, hogy ezek a támadások .nem az Egyesült Államok területéről indulnak ki. Azt azonban beismerte, hogy az Egyesült Államok a kalóztámadások értelmi szer­zői és elkövetői mellett van. Stevenson szavaiból kitűnt: az amerikai kormánynak nincs szándékában tárgyalni o ku­bai kormánnyal m guantana­mói támaszpont felszámolásá­ról és egyéb vitás kérdésekről mindaddig, amíg Kuba nem mond le független politikájá­ról. Az ezután felszólaló Su- bandrio indonéz miniszterel­nök-helyettes és külügyminisz­ter beszédét a neokolonializ- mus elleni harc kérdéseinek szentelte. Subandrio hangsú­lyozta, hogy a volt gyarmat- tartó hatalmak intervenciós felforgató tevékenységet foly­tatnak, katonai támaszponto­kat hoznak létre, hogy fenn­tarthassák hatalmukat, és to­vábbra is kizsákmányolhassák egykori gyarmataikat. Nem szabad megengedni, hogy az, ENSZ a gyarmatosító vagy neokolonialista mesterkedések eszközévé válhasson — hang­súlyozta Subandrio. A közgyűlés munkáját hét­főig elnapolták. Mint már jelentettük, pén­teken a Biztonsági Tanács is folytatta a vitát az Egyesült Államok és Belgium kongói agressziója tárgyában. Spaak belga külügyminiszter magya­rázkodása és a léopoldville-i bábkormány képviselőjének felszólalása után Elefántcsont­part és Marokkó képviselői erélyesen elitélték és inssza- utasították a belga külügymi­niszter és a Csombe-kormány fántcsontpart képviselője kije- megbízottjának állításait. Ele- lentette: Küldöttségünk hatá­rozottan ellenzi, hogy a kongói problémát az «afrikai kanniba­lizmus« kérdésének tüntessék fel. Marokkó képviselője, aki támogatta az előtte felszólaló elefártcsontparti küldöttet, el­ítélte Csőmbe bábkormányát, mert az az afrikai államok egységének megbontásával próbálkozik. Nincs két Afrika, és a népek nem engedik meg Afrika felosztását — hangsú­lyozta a marokkói delegátus. A Biztonsági Tanács ugyan­csak hétfőn folytatja munká­ját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom