Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
M9ZMt> MEGYEI ’BIZOTTSÁGA ES:. A- MEGYE! TANACS- LAPJA Por a vétlen ellen? CSAJKOVSZKIJ—ERKEL- HANGVERSENY A Közalkalmazottak Szimfo- a száguldó dallamívek stacca- nigus Zenekara hétfő este tóiban néhol éreztünk is kisebb hangversenyt rendezett a La- bizonytalanságot, egészében tinka Művelődési Házban, I Lehota játékának meleg fényei Igényes, választékos össze- és a zenekar kiegyenlített, szíAmikor Balaskó Péter, a Somogy megyei Ütépítő Vállalat gépkocsivezetője elmondta panaszát, eszembe jutott Jozef K., Franz Kafka A per című regényének hőse. A becsületes kis- hivatalnckot egy nap ártatlanul nerbe fogták, s halálra ítéltek. Balaskó Pétert persze nem fenyegette ilyen veszedelem, mégis a bürokrácia hibájából sok mérget nyelt. A 13. számú Autóközlekedési Vállalatnál volt sofőr. 1963. április 28-án dolgozott utoljára az AKÖV-nél, május 2-án már az Ütépítő Vállalat kocsiját vezette. Tehergépkocsiját Fülei Gyula vette át a TEFU-nál. A kartonon azonban továbbra is az ő neve szerepelt, s ez okozta a galibát. Füki Gyula május 9-én megrongált egy keríkártérítést kért a vállalattól. Az AKÖV igazat adott neki, s felszólította Balaskó Pétert (!), hogy fizessen kilencvenöt forintot. A sofőrnek majd leesett az álla, amikor elolvasta a hivatalos papírt. Bement a régi munkahelyére, s megmondta, hogy a kérdéses napon máshol dolgozott, ne varrják más vétkét az ő nyakába. A vállalat jogtanácsosa megígérte, hogy elintézi az ügyet. De nem tette meg. Balaskó Péter megkapta a második felszólítást. Megint elment az AKÖV-höz, újra megígérték, hogy rendezik az ügyet. Ehelyett átadták a bíróságnak. A kaposvári II bírósági végrehajtó november 25-én letiltott száztíz forintot tést Toponáron. A tulajdonos Balaskó Péter fizetéséből. Á A "precli” Afrlkautazó "öt *ét«r • távolság" MEMENTO... ♦ Ismertem őt... Bár arcá- ! ra, haja színére nem emlék- } szem. Lehet, hogy szőke volt. I Nem tudom. Reggel, amikor ! fölkelt, mindig sietősen kap- I kodta magára az örökké ola- J jós overallt. í Halkan húzta be maga mö- í gött az ajtót, nehogy a gye♦ rekek fölébredjenek. És ♦ mindig csodálkozott, mert a j konyhában már égett a vil- ; lány, és felesége borzas haj♦ jal, álmos szemmel a via- : szosvászonnal leborított asz♦ talra akkor tette a gőzölgő » kávét. « Munkásember volt, kevés ♦ szavú, szorgalmas, becsületes. ! Ha rágondolok, olyan tisztán j látom a kezét. Legutoljára is ♦ csak azt láttam az egész em- j bérből. Testének többi ré♦ szét eltakarta az iszonyatos, í barna csomagolópapír... ♦ Megkérgesedett tenyerét i hiába sikálta: a kenőzsírt, az olajat sosem sikerült kimosnia a redőkből. Ez a kéz mindig biztosan fogta a traktor volánját. Simogatása érdes volt... A gyerekek — kettő volt — azonban nagyon szerették ezt a simogatást. — Az én apukám a lovakat hajtja ... Szép szürke lovakat. És ha megnövök, én fogom őket hajtani... — Az semmi! Az én apukám meg a traktort vezeti. Az sokkal nehezebb meg szebb is! . . . — De én már segítettem etetni... — Én meg egyszer ültem is már a gépen ... Na! A gyerekek néha vitatkoztak. Ö, ha meghallotta, elmosolyodott. — Nem szabad kötekedni egymással. Az ő apukájuk ott dolgozik, ott keresi a kenyeret, én meg itt. Az ő munkája éppolyan szép, mint az enyém. Szeretett beszélgetni a gyerekekkel, hiszen olyan ritkán adódott rá alkalma. Többnyire télen. Ilyenkor kevés volt a munka, befagyott a határ. A gyerekek mindig várták a telet, akkor megváltozott az gépkocsivezetőnek szerencséje volt, fizetéskor teljes összeget kapott, mert csak a bérszámfejtés után kapta meg a vállalat a letiltást. A sofőr megint elment az AKÖV jogtanácsosához. Dr. Sántha István kijelentette, hogy nála bizony még egyszer sem volt a panaszos. — De hiszen magával beszéltem! — mondta Balaskó Péter. — Márpedig ez nem igaz! — vágott vissza a jogtanácsos. Hoffmann Sándor igazgató nem tudott tájékoztatást adni a Bal askó-ügyről, mert nem hallott róla. Keményfi Béla, dr. Sántha István helyettese mondta el a következőket: — Megszüntettük az eljárást ... — Miért csak most? A panaszos harmadszor járt volt munkahelyén a letiltás ügyében. — Ó, azt csak úgy mondja ... Akkor szaladgálnak már, amikor megkapják a bírósági papírt. Sántha doktor tanúsíthatja, hogy nem járt nálunk. — Talán elfelejtették... Nézze, Balaskó Péternek sok kellemetlensége származott az adminisztrációs hiba miatt, megírom az ügyét. — Tessék... a szerkesztőség úgyis a panaszos pártján áll, nem a vállalatén — mondta ironikusan Keményfi Béla. Meglepett ez az elfogultság. A vállalat elfelejtette kihúzni Balaskó Péter nevét a karton- Iról, igazságtalanul vele akarta ♦ megtéríttetni a megrongált ke- t rítés javítási költségét, s még ♦ ne a panaszos pártján álljunk, ♦ hanem a vállalatén?! Nem, eb- { ben az ügyben az AKÖV a lu- | das, fölöslegesen zaklatott egy ‘embert. Az efféle papírmunkáért senki sem várhat dicséretet! Lajos Géza állítás jellemezte az est műsorát. Többségében rendkívül nehéz tudást, alapos technikai felkészültséget követelő számokat hallottunk, és — ez volt a vitathatatlanul forró siker alapja — nem kellett csalódnunk; mind a zenekar, mind a szólisták helytálltak. A Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara Várko tyi Sándor vezénylésével ezúttal igen elmélyülten és aprólékos műgonddal előkészített produkcióval lépett a pódiumra. Glier hangulatos, Népek barátsága című nyitányának bemutatásával elégedettek lehetünk, jóllehet a rézfúvós szólamokban (például az erőteljes záróakkordban) nem mindig sikerült a tiszta hangvétel. Ihletetten, művészi kifejezőerővel és — különösen a lírai második és a lendületes harmadik tételben — rendkívül szép dinamikával szólalt meg Csajkovszkij hegedűversenye Lehota Dezső és a zenekar előadásában. Ezer fényben pompázó mű ez a hegedűverseny, és brilliáns technikát igénylő zenei gondolatváltakozásai- val különösképpen próbára tesz szólistát és zenekart egyaránt. A nehéz művészi feladat megoldása sikeres volt. S ha a szólóhangszernél (az első tételben) > nettben gazdag tolmácsolása jellemezték a versenymű előadását. Erkel-operarészleteket hallottunk a második részben két rutinos, kulturált hangú szólista közreműködésével. Az ünnepi nyitányt követően méltán köszöntötte forró taps Szxjó Miklós érdemes művészt, a Szegedi Nemzeti Színház tagját Dózsa esküjének szenvedélyes megszór: • ■: ' ón. További műsorszámaiban (Hunyadi László, Bánk bán áriája) és a Hunyadi László börtönkettősében hangját egy Isissé fátyolosnak és fáradtnak éreztük: a Hazám, hazám . . . ária refrénjének ismétlésére nem lett volna szabad vállalkoznia. Werner Mária csillogó kolora- túrja a Hunyadi László Caba- letta és a Bánk bán Altatódal áriájában érvényesült különösen szépen. A La Grange ária Csupor László muzikális obiigát fuvolatkíséretében csendült föl. Werner Mária itt, a kíséret nélküli kolöratúr hangok intonálásában többször pontatlan volt. A műsort Szekeres Kálmán ismertette igényes, jó, de kissé terjengős összekötő szöveggel. Wallinger Endre !! apjuk. Tavasszal, nyáron, ősszel csak ritkán látták. Akkor szinte megfeketedett, egészen megráncosodott az arcbőre. — Űj gépet kap a gazdaság. Szeretném magamnak. De a Jani is nagyon duruzsol érte... Részeg soha nem volt. De azért nem vetette meg az italt. Munka közben azonban soha egy kortyot sem ivott Egyszer voltak Badacsonyba kirándulni, de nemigen időztek a pincénél, mert a gyere- i Becsukódott az ajtó. Tiborka is becsukta akartak” Ért a kirándu°lásí f olvasókönyvét, s fejét jobb öklére támasztotta. mégis mindig megemlegetik i^oprengo, szomorú arcához nagyon illik ez a __ akkor határozták el, hogy P02- Tiborka sokat van egyedül, es sokat gonn iínden évben elmennek va- * dolkodik. Lam, most is magara hagytak. Béla Négyszázhúsz mázsa édesség fogyott el Somogybán Mikulásra »Édes szájú-« megye Somogy — ahogy a Somogy—Zala megyei Fűszer- és Édesség-nagykercské- delmi Vállalat tájékoztatott bennünket. A Télapó-ünnepre 109 mázsa szaloncukrot, 60 mázsa csokoládé mikulást, 20 mázsa üreges fondant Mikulást, 22 mázsa ünnepi borítású táblás csokoládét, 9 mázsa díszdobozt hoztak forgalomba, valamint 200 mázsa különféle édességből összeállított Télapó-csomagot. Mégis megtörtént, hogy a Télapó-figurák már két nappal december 6-a előtt elfogytak a boltokból. Nem volt elegendő az ünnepi borítású díszdobozokból sem. Bár a Télapó »kifosztotta« az üzleteket, karácsonyig pótolják a hiányokat, ismét feltöltik a raktárakat. Még egy »édes« hír: 55 mázsával több narancsot hoz forgalomba a vállalat az idén, mint tavaly. Óvodások műsora Tabon (Tudósítónktól.) Háromszázan nézték meg vasárnap délután a tabi óvodások színes Télapó-műsorát a járási művelődési ház színháztermében. Herczeg Béláné óvónő, a műsor betanítója elmondta, hogy csaknem egyhónapi, sok-sok türelmet igénylő munkával készültek a huszonegy műsorszám bemutatására. A szavalatok, a jelenetek, az ének- és táncszámok előadóit és A kiskakas gyémánt félkrajcárja meg a Kisfenyö című jelenetek szereplőit nagy tapssal jutalmazta a közönség. A jól sikerült műsoros Télapó-délután bevételéből a tabi óvodások részére játékokat vásárolnak a műsor rendezői. rTjib&t4i(L lahová. Egy munkásember... Ismerteim ... — Nekem rosszul számoltál ... — Miért? — Mert én tegnap délután nem két holdat szántottam... Abból a táblából, igaz, any- nyi volt hátra. _De mikor befejeztem, még átmentem oda a füzes mögé ... Este tízig dörgöltem ott is... — Azt nem néztem meg.. Kiigazítjuk. — Ha egyszer igaza volt... — szólt. Sosem tűrte a méltánytalanságot. (De azt sem. ha bárkivel a társai közül igazságtalanság történt. — Miért kell neked más helyett is beszélni? Maid egyszer megharagszanak rád. Aztán megbosszulják magukat. bácsi eljött anyuért, s anyu elment Béla bá- , csival. Anyu mindig elmegy, ha Béla bácsi * hívja ...- Nehéz a felnőttek dolgai között eligazodni. Anyu azt mondja Béla bácsinak: fiacskám. Ki érti ezt? Anyunak csak ő, Tiborka lehet a fiacskája. Józsi bácsinak soha nem mondott anyu ilyet, pedig sokáig járt ide Józsi bácsi is. Különben őt kár sainálni, ő csak savanyú cukrot hozott, és mindig bezárkózott anyuval a szobába. Béla bácsi rendesebb ember: a csokoládén kívül néha játékot is hoz, és nem veszekszik anyuval... Anyu is jó. Soha nem kérdezi ki a leckét, és gyakran küldi játszani. nád nézni szótlanul, hogy becsapják a társadat? Örült, nevetett, haragudott és szeretett... Olvkor tervezgetett. s ami ritkaság a parasztembernél: játszott a gyerekeivel. Ismertem őt... Bár arcára, haja színére nem emlékszem ... Munkásember volt... Az országúton egy teherautó gázolta halálra, mikor hazafelé ballagott a munkából ... Nem olyan, mint a tanító néni, aki — mióta iskolába jár — mindig beléköt, nem hagyja békén. De azért néha ő is jó. A múltkor megsimogatta a fejét, és azt mondta: — Szegény Tiborkám. De miért szegény ö? Anyu dolgozik, anyunak van pénze. Ha meg elfogy, hát ad Béla bácsi, neki igazán sok van. Egyszer egy valóságos tízforintost kapott tőle. Igen jó kedve . ... ♦ lehetett, azt mondta: Miért. Te tálán e » — Tessék, ez a tiéd, menj csak, nézd meg a j meccset. { Azért nincs egészen jól. Anyu nem viszi öt ; sehova, türelmetlen és ideges. A nagymamával I is összeveszett. A nagymama valami olyasmit I mondott anyunak, hogy céda. Meg azt, hogy | nem becsülted meg, akit meg kellett volna be- ♦ csülnöd. Csak járnak hozzád, de feleségül j nem. kér senki sem. Mindenki tudja, hogy mi- llyen vagy. Csak a gyereket sajnálom, kiabálna a nagymama. De hát miért sajnálja őt a j nagymama? És mi az, amit mindenki tud? i Ha apu itt lakna náluk, talán ö megmagyaráz- | ná. A szomszéd Pityunak jó. Az ő apukája Vörös Márta J 0(tjjOT[ jakik. Vasárnap is hármasban sétáltak: mii-.....♦ - Pityu, anyukája és apukája. A pu? nem is emlékszik apura. Soha nem jött el hozzájuk. Igaz, a fényképe ott van anyu fiókjában, de az csak fénykép. Anyu gyakran elő is veszi, forgatja, nézi, majd az éjjelszekrényen a virágvázához támasztja és — sír. — Nézd, Tiborka, ez az apád. Látod? — mondja, és idegesen cigarettára gyújt. Többet nem szól, kár is kérdezni... Igazán eljöhetne apu is egyszer. Milyen is lehet? Az olvasókönyv néhány lapja visszatűrödik. Tiborka észre sem veszi. Élményei között turkál, válogat. Nincs éles határ, szilárd pont a zsenge múltban. Csupán legfrissebb emlékképei határozottak. Unatkozik, álmos is. Behuny■ ja szemét... Üjra látja a távozó anyut, hallja a csukódó ajtó neszét. Miért megy el anyu? — röppen vissza az első gondolat. És haragszik Béla bácsira, amiért elcsalogatta anyut otthonról. A szomszéd Pityuka a múltkor elmesélte, hogy náluk, mármint Pityuéknál, anyu és apu is otthon van esténként. Tisztára nevetnivaló, hogyan örülnek — beszélte Pityu —, ha jól sikerül a leckeolvasás, ha nem ejt pacát a füzeten, meg ehhez hasonló. Mégiscsak igaz, hogy a felnőttek dolgai között nehéz eligazodni. Már csupán az a tény, hogy Pityunak otthon van az apukája, neki meg ki tudja, hol, hát ez is furcsa. Ha hazajön anyu, feltétlenül meg kell kérdezni tőle, miért van ez így. És miért van itt Béla bácsi? Ha rokon, ideje, hogy hazamenjen. Bizonyára neki is van saját otthona. Talán kislánya vagy kisfia is van. Igaz, anyu erről sem beszélt, csak annyit mondott: — Fiacskám, ez itt Béla bácsi, pesti rokonunk, gyakran ellátogat majd hozzánk. Anyu most elment a pesti rokonnal. Hova? Merre? Neki nem mondták meg. Neki semmit nem mondanak meg. Estéről estére csak ül a villanyégő sugárkévéje alatt. Most is. De könyöke már nem bírja tartani a fejét, lassan az asztalra borul. Alszik. A szamárfüles olvasókönyv koppanva hull a lába mellé ... G. S. m+soßzojte A pesszimista Egyszer a borúlátó — balkezes ember volt — tintafoltot ejtett új kabátjára. Megpróbálta kivenni a foltot benzinnel, ám az egyre nagyobb lett. A pesszimista a hajához kapott: — Tudtam! És még ezt mondják ruhaanyagnak: Ügy issza magába a tintát, mintha spongya volna. A szomszédok vigasztalták: — Semmiség az egész! Vigye a vegytisztítóba, ott kiveszik a foltot belőle. — Még csak az hiányzik! — dünnyögte a _resszimista. — Három-négy nőnapig ott tartják, aztán visszakapom együtt a folttal. Mégis hamar visszatért a tisztítóból hóna alatt a kabáttal. — Kivették a foltot? — kérdezték a szomszédok. A pesszimista hallgatott. Majd elégedetlenül dörmög- te: — Kivették. És még ezt nevezik tintának... Lelkiismeretes polgár Yorkshire-ban nemrégiben meghalt egy 92 éves aggastyán, aki végrendeletében 500 font sterlinget adományozott az angol pénzügyminisztériumnak. Az elhunyt a következőképpen indokolta meg határozatát: »Soha életemben nem ittam, nem dohányoztam, így a dohányra és a szeszes italra eső állami járulékot sem fizettem. Ezzel, úgy érzem, megkárosítottam az államot. Kötelességemnek tartom tehát, hogy utólag kártérítést fizessek.« A külföld humora Rendőrfogalmazó: — Nem szégyelli magát, hogy ismét idekerült? — De fogalmazó úr, maga gúnyolódik. Elfelejti, hogy ön hozott be engem. .— Jeanne felajánlotta nekem a kezét és vagyonát. — És elfogadtad? — Nem. Az első túl nagy volt, a második túl kicsi. * * * — Nem szégyelled magad? Felhabzsoltad az egész süteményt anélkül, hogy a testvéredre gondoltál volna. — De hiszen folytonosan őreá gondoltam, apukám. Féltem, hogy betoppan, mielőtt a süteményét elfogyasztom. * * * Egy turista azt kérdezi egy arizonai farmertól: — Igaz-e, hogy errefelé olyan rendkívül egészséges a levegő? — De még mennyire! Amikor én idekerültem, könnyű voltam, mint a pihe. annyi erőm se volt, hogy végigmenjek a szobán, most meg nézzen rám, micsoda izmos fickó lettem. — Hát ez nagyszerű! És milyen régóta él itt? — Milyen régóta? Itt születtem ... Somogyi Néplap Az MSZMP ‘Jomoüv megvet Bizottsága és a Somogv megy*» Tanáé* lapja. Főszerkesztő* WIRTB LAJOS. Szerkesztőség! Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogv megye* Lapkiadó Vállalat. Kapós* ár Latinka S. u. l. Telefon 15 Itt Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrztiisli meg. és nem adunk vlsssa. Terjeszti! a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetés* díj egv hónapra 1? Ft Index? 25ÍMTC. Készült a Somogy megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében. Kapoftvár, Latinka Sándor tfteft
