Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

Kedd, 1964. december 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP REÁLIS TERVEKET KÉSZÍTETTEK, EREDMÉNYES MUNKÁRA SZÁMÍTANAK Interjú a nagyatádi járás népművelési felügyelőjével Évente egymásra fejlődés távlati céljainak érésére törekvő kulturális ter­vek készülnek a nagyatádi já­rásban. Hol tartanak az 1964— 65. évi művelődési terv teljesí­tésében? Erről a kérdésről be­szélgettünk Csákabonyi Balázs- zsal, a Nagyatádi Járási Ta­nács népművelési felügyelőjé­vel. — Sikerült-e a tervek sze- rint megindítani a dolgozók iskoláit? Hogyan szervezik a felnőttoktatást, számíta­nak-e nagyobb arányú le­morzsolódásra? — Huszonkét községben ter­veztünk felnőttoktatást, és ket­tő kivételével mindenütt meg is indult az ált. iskolai esti, il­letve levelező tagozat. Már ko­rábban kidolgoztuk a felnőtt- oktatás meg a szakmunkáskép­zés ötéves tervét. Eszerint 1965-ben 390 hallgatónak kell vizsgáznia az 5—8. osztályok­ban. Jelenleg négyszázhetven- kilencen tanulnak a dolgozók iskoláján. Ha olyan 25 százalé­kos lesz a lemorzsolódás — sajnos, ennyi várható —, s a többi sikeresen levizsgázik, ak­kor tervezésünk reálisnak bizo­nyul. Figyelembe vettük, hogy egy­re kevesebb az alkalmazottak száma, tehát mind több helyen kell támaszkodnunk kizárólag a tsz-dolgozókra az esti isko­lák szervezésekor. Községeink­ben nyilvántartják az általános iskolai végzettséggel nem ren­delkező dolgozókat. Már ta­vasszal és nyáron is szinte minden gyűlésen szóba kerül a tanulás fontossága, s a vezetők sokszor beszélnek azokkal, akiknek ősszel be kellene irat­kozniuk a dolgozók iskolájába. Tehát nem szeptemberi—októ­— Hogyan haladnak a felnőtt-szakmunkásképzés szervezésével3 és — decem­ber elején járunk — meg- késtek-e vagy megkezdőd­tek-e már ezek a tanfolya­mok? — A járásnak 1967-ig 1066 mezőgazdasági szakmunkásra lesz szüksége. Mivel nincs meg minden személyi és tárgyi föl­tétel, ezt a feladatot százszá­zalékosan nem tudjuk teljesí­teni két-három év alatt, de na­gyobb lemaradásunk sem lesz. Csaknem négyszáz szakmunká­sunk van jelenleg, és tizenegy 1—2 évesi, illetve egy 3 éves tanfolyamon 184 felnőtt tanul 1964—65-ben. Ennyit is tervez­tünk erre az évre. Más megyékben szerzett ta­pasztalatok alapján a tanfolya­mon rendszeresen és eredmé­nyesen részt vevő hallgatóknak hetente egy fél munkaegységet jóváírnak a tsz kulturális alapjából. — Jellemző-e ebben a já- rásban is az ismeretterjesz- tő előadások elmaradása, il­letve elhalasztása a téli hó­napokra? — Nem jellemző. Október­ben és novemberben a terve­zett 27 ismeretterjesztő elő­adásból mindössze kettőt ha­lasztottak el, azt is az előadó hivatalos elfoglaltsága miatt. A többit — kielégítő látogatott­sággal — megtartották. Az is­meretterjesztő előadás esemény a faluban, az emberek megsze­rették. A tartalmas és tömör előadásokat minden esetben szemléltető filmmel kísérik az előadók. Mind nagyobb tért hódít — különösen a tavaszi—nyári hó­napokban — az önálló filmest. Ilyenkor négy-öt azonos témá­jú rövidfilmet vetítenek né­tok, fejlödött-e a klubmoz­galom? — Igen jelentősnek tartom a Falusi téli tárlat elnevezésű vándorkiállítást huszadik szá­zadi magyar festők műveiből. A huszonkilenc eredeti alko­tást megfelelő ismertetéssel, tárlatvezetéssel kilenc község­ben mutatjuk be. A műkedvelő művészeti munkában fellendülés várha­tó. Egyrészt a felszabadulás 20. évfordulójának hatására, más­részt azért, mert eredményeket várunk a csoportok kollektív megmozdulásaitól, belső életé­től, vagyis klubmunkájától is. Többségük próbál, dolgozik A somogyszobi színjátszók már előadták Ságodi Hínár című háromfelvonásos drámáját; több községben bemutatta Lengő fényhidak c. műsorát a nagyatádi irodalmi színpad; működik a szabási és a lábodi férfikórus, a somogyszobi új kamarakórus; a rinyabesenyoi színjátszó csoport és mások is már megkezdték a fölkészülést a kulturális szemlére. A sza­bási, a lábodi, a kutasa, a nagyatádi és a segesdi csopor­tok gyakran tartanak családias összejöveteleket, klubrendezvé­nyeket. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy a klubmozga­lom sokat fejlődött. Jobbak ugyan a tárgyi föltételek, és jobban kihasználják, látogat­ják a klubokat, de tartalmuk­ban — rátermett, képzett klub­vezetők hiányában — ugyan­olyan gyengék, mint korábban. Fejlődést csakis az ifjúsági klubvezetők megfelelő képzé­sétől, továbbképzésétől várha­tunk. A kulturális terv megvalósí­tása minden területen megkez­dődött. Reális tervek készültek, eredményes munkára számí­tunk. VV. E. épülő, a el­JULIKA béri kampányfeladat az esti iskola szervezése. A dolgozók a tanulást gyak­ran gátlások, önbizalomhiány miatt hagyják félbe. Ennek le­küzdésére hat-nyolc községben — ott, ahol nagyobb arányú le­morzsolódás várható — előké­szítő tanfolyamokat szervez­tünk magyarból és számtanból. pes hallgatóság előtt. A film­anyagot egész évre megrendel­tük, s a megyei filmtár küldi is őket pontosan. — Az ízlésformálás mi­lyen területén folyik a mun­ka? Dolgoznak-e már a mü- kedvelő művészeti csopor­Miérf rosszak a szemléltető rövid filmek 1 Indul az ismeretterjesztési évad, megnövekszik a Nép­művelési Tanácsadó filmtá­rának forgalma is. Évente mintegy háromezer kölcsön­zést bonyolít le a filmtár a rendelkezésére álló kb. nyolc­száz rövidfilmkópiából. Gyakori a panasz ezekre a rövidfilmekre: nem tiszta a hang, hiányos, anyaghibás, olajfoltos a film stb. Ezek a kifogások megala­pozottak, sajnos, nagyon is indokoltak. A kópiák többsé­gege erősen használt, leszá­zalékolt (átlagosan 50 száza­lékos értékű), és értékük a forgalomban is állandóan gyengül. A megyei tanács évente 100—150 kópiával növeli a filmtár állományát. Ezeknek a kópiáknak egy részét a mi­nisztérium bocsátja a filmtár rendelkezésére térítésmente­sen. Az »ingyen«-filmeknek azonban van egy alapvető szépséghibájuk: selejtesek. Mindehhez hozzájárul az is, hogy sokan — gépkeze­lők, gépészek — nagyon gon­datlanul kezelik az ismeret- terjesztő előadások filmjeit. Egy kópiát átlag százszor- száztízszer lehet vetíteni, de van, amelyik egy-két. vetítés után használhatatlan. (Pél­dául: végigkarcolódik, mert a gépész egyszer sem ellen­őrzi vetítés közben a moz­gásban levő tekercset.) De rongálódik a film a hanyag kezelés, csomagolás, szállítás miatt is. Mit lehet itt tenni? Kevés az új film, nem ki­elégítő a kópiagyártás, te­hát »több a semminél« ala­pon a filmtár kénytelen ki­küldeni a leszázalékolt, gyen­gébb filmeket is. Lelkiisme­retesebb és szakszerűbb ke­zeléssel — különösen a ke­vésbé használt — ismeret- terjesztő filmek élettartamát meg lehet hosszabbítani. Ezek a rövidfilmek az is­meretterjesztő előadások leg­fontosabb segédeszközei. Ér­demes vigyázni rájuk. — re — Erre igazán nem szá­mítottam ... Persze az is nagyon meglepett, hogy já­rási és megyei küldöttnek választottak, de amikor a megyei értekezleten meg­hallottam nevemet a kong­resszusi küldötteké között, azt gondoltam, biztosan van itt még egy hasonló nevű lány... — És amikor már bizo­nyos volt a kongresszusi küldetésben? — Nagyon boldog voltam, amikor másodszor is hal­lottam a nevemet: »Varga Júliát, a balatonberényi KISZ szervező titkárát kongresszusi küldöttnek ja­vasoljuk ... — Milyen szándékkal uta­zik a kongresszusra? — A fonyódi járást egyes- egyedül én képviselem, sok fiatal nevében veszek részt a kongresszuson. Nálunk is hasonló problémák foglal­koztatják a fiatalokat — és velük kapcsolatban az idő­sebbeket —, mint az ország más részeiben.: Ezekről sze­retnék majd Budapesten beszélni. — Például? — Nálunk is, másutt is sokat fgolalkoznak a falusi ifjúság városba vágyódásá­val. Biztosan szóba kerül majd a kongresszuson, hogy a termelőszövetkezetek ho­gyan köthetnék magukhoz a húsz-harminc, éveseket, mit kellene tenni azért, hogy a fiatalok jobb kedvvel dol­gozzanak a mezőgazdaság­ban. Egy valamin sokat gondolkoztam. Az utóbbi években nagyon sok község­ben létesítettek gimnáziu­mot. Nagyon jó, hogy már nemcsak a városokban és a járási székhelyeken van gimnázium, hanem a na­gyobb községekben is — de miért pont gimnázium? Sze­rintem sokkal inkább kel­lene a mezőgazdasági tech­nikum. Itt a középiskolások megkedvelnék a mezőgazdá­éi jól ápolt haj kiemeli az arc szépségét! Hajszíne különböző lehet, — a jólópoltség követelménye mindegyikre vonatkozik. Gondosan válassza meg hajápoló szerét! A TOJÁS - SHAMPOO táplálja, tökéletesen tisztítja a hajat és a fejbőrt Selymes, szép fényű lesz a haja, ha TOJÁS-SHAMPOO-t használ! (3847) ______________________ „Nehéz” emberek között Egy új pártvezetőség tervei A Kaposvári Vas- és Fém­ipari Vállalatnál is megvá­lasztották az új pártvezetősé­get. Kocsis Gyulával, a párttit­kárral, Simon Mihállyal, Há- bermayer Sándorral és Babo- di Istvánnal a pártvezetőség tagjaival a feladatokról be­szélgetünk. Megtévesztő számok Az új pártvezetőségnek még nincs pontosan meghatározott programja. A választás óta ugyanis még olyan kevés idő telt el, hogy alkalmuk se igen volt a tanácskozásra. Ennek el­lenére hamar belemelegedtek a beszélgetésbe, ki-ki elmondja elképzelését. Azzal kezdik, hogy igen nehéz feladat előtt állnak, s ha meg akarnak vele birkózni, sokat kell dolgoz­niuk. — Nem hinném, hogy túl ne­héz ennél a vállalatnál pártve­zetőségi tagnak lenni — ve­tem közbe —, hiszen az üzem szépen fejlődik, s igen figye­lemreméltó eredményeket ért el az idén. Aligha van a me­gyében még egy olyan üzem, amely annyi nyereségrészese­dést oszthatna dolgozóinak, mint a Vas- és Fémipari Vál­lalat. Az eredmények láttán arra lehetne következtetni, hogy jó és lelkes kollektíva dolgozik itt, hogy nincs is különösebb gond. Ez azonban csak lát­szat, mert még nagyon sok em­berrel van probléma — világo­sítanak fel. Sajnos, hiányzik a közösségi szellem. A munká­sok egy része tőr-zúz, nem kíméli a társadalmi tulajdont, demagóg, politikailag, szak­mailag képzetlen, szűk látó­körű. Sokukat nem érdekli a vállalatnak sem a napi gondja- baja, sem a jövője. Nemrég például egy hulladékfélét két forint helyett csak nyolcvan fillérért tudtak értékesíteni, mert a munkások nem törődtek vele. A különbözetet a válla­lat vezetőin keresték. Szép számmal hagyják ott a terme­lési tanácskozásokat, az üzemi rendezvényeket. Röviden szól­va: meglehetősen »nehéz« emberek a vállalat dolgozói. — Rossz egy kicsit a fogal­mazás. Hiszen a munkások többsége mindenütt törődik üzemével, a társadalmi tulaj­donnal, igyekszik a legjobban támogatni a közös ügyet. Itt fordítva lenne? Az új pártvezetőség megin­dokolja, hogy náluk miért más a helyzet, mint a többi válla­latnál. — Nálunk — mondják — a dolgozóknak mintegy hetven százaléka vidékről jár be. Hajnalban indulnak el otthon­ról, este érnek haza. Se a falu­jukban, se az üzemükben nem kapcsolódnak bele a közösségi életbe, nem tájékozódnak, po­litikai és szakmai tudásukat nem gyarapítják. Az öntudat hiánya, a politikai képzetlen­ség idézi elő az említett prob­lémákat. Ez okozza, hogy az emberek egy részét csak a fi­zetés érdekli. Bíznak az emberekben Az új pártvezetőség tagjai azonban bíznak abban, hogy az ságot, szakképzettséget és érettségi bizonyítványt is szereznének. Sokat beszé­lünk a termelőszövetkeze­tek szakemberhiányáról, ezt a kevés mezőgazdasági technikum nem szünteti meg, ezért kellenének in­kább technikumok a gim­náziumok helyett a közsé­gekbe ... December tizenegyedikén ül össze a magyar ifjúság parlamentje, és ahogy fogy­nak a napok, Varga Júlia egyre többet gondol a kongresszusra. Huszonegy éves, öt éve KISZ-tag, csaknem minden szabad idejét az ifjúsági mozgalomnak áldozza. — Ha visszajövök a kongresszusról, élménybe­számolókon mondom el, hogy mit láttam, hallottam. Biztosan szép élmény lesz a kongresszus... Vincze Jenő ún. nehéz emberek megváltoz­nak, levetkőzik rossz tulajdon­ságaikat. A hibákat azért tár­ják föl, hogy harcot indíthas­sanak megszüntetésükért. Az említett fogyatékosságok le­küzdése a pártvezetőség fő fel­adata. Arra törekszenek, mondják, hogy bevonják a munkásokat a politikai oktatás­ba, rendszeresen neveljék őket. Szeretnék megértetni minden­kivel, hogy az üzemet az ő ér­dekükben hozták létre, tehát becsüljék is meg. Lehet, hogy unokáik is ebben a gyárban fognak dolgozni, s akkor érzik jól magukat, ha a mai munká­sok minden tőlük telhetőt megtesznek az üzem fejleszté­séért, megóvják berendezéseit. Meg akarják magyarázni az embereknek, hogy munkájuk akkor lesz igazán eredményes, akkor dolgoznak jókedvvel, ha megbecsülik, segítik egymást Helytelen az a magatartás, amelyet a minap az egyik fia­tal baleset-védelmi őr tanúsí­tott. Azért nem szólt a magas­ban védőöv nélkül dolgozó munkatársának, mert úgymond nem az ő brigádjába tartozott. — Az emberek nevelése azonban csak az egyik feladat — mondják a vasipari válla­lat kommunistái. A másik fon­tos teendő az, hogy előmozdít­sák az üzem fejlődését, támo­gassák a gazdasági vezetőket abban a hallatlanul nehéz munkában, amelyet az üzem korszerűsítéséért végeznek. Szeretnének sokat tenni azért, hgy az új gyártmányok elő­állítását hamar elsajátítsák a dolgozók, a műszakiak jól szervezzék meg a munkát, s hogy a szociális helyiségek mi­előbb elkészüljenek. Új módszerekkel Azt, hogy e nagy és szép fel­adatokat az új pártvezetőség meg tudja-e valósítani, nagy­mértékben függ attól, milyen módszerrel dolgozik. — Nagy hiba volt az utóbbi években, hogy a feladatokat a pártvezetőség néhány ember­rel igyekezett megvalósíttatni. Volt a vállalatnál négy-öt dol­gozó, aki mindent magára vál­lalt. Ők oktattak, ők ellenőriz­tek, ők szerveztek. Mi változ­tatni akarunk ezen. Azt akar­juk, hogy a munkából minden kommunista kivegye a részét, sőt a pártonkívüliek segítségét is szeretnénk kérni — mondja Szentgyörgyi példa A Csiky Gergely Színház nem vállalta a balatonszent­györgyi tájelőadást. Az embe­reknek ez nem tetszett, mert a színházi előadások kedvelt rendezvények voltak, a faíu nagyon várt ünnepei. Éppen ezért nem akartak róla lemon­dani. — Mit lehet tenni? — kér­dezték a vezetők. A tanács­ülésen úgy döntöttek, hogy egy másik színházhoz fordulnak. A művelődési otthon igazgatóját és az orvost bízták meg a fel­adat lebonyolításával. Pár nap múlva örömmel tértek haza Pestről a jó hírrel: a Déryné Színház szívesen vállalja az előadást. A baj akkor kezdődött, ami­kor a színház műszakija meg­nézte a színpadot, és kijelen­tette, hogy a háromméteres díszletek nem férnek be. A színpad ugyanis csak két és fél méter magas. — Most mi lesz? A bérletet is sokan . előj egyeztették — töprengett^ tanácselnök és a művelődési otthon igazgatója. Másnap két kőművessel jöt- tek-mentek a művelődési ott­honban. Tanakodtak. — A mennyezetet kellene fölemelni. — Nem lehet a gerendák­tól. — Ha nem mehetünk fölfelé, akkor lefelé kell. Itt színház­nak kell lennie — döntött a tanácselnök. — A színpadból is vehetünk el, úgyis elég magas, aztán meg leásunk vagy húsz-harminc centit. — Ha már mélyítünk, ak­kor lejtősítsük is a nézőteret, úgy jobban látunk — toldot­ták meg a kőművesek. Sokáig mértek, terveztek. Még ezen a napon a színház­tól megérkezett a rossz hír: míg a színpad nem felel meg, nem vállalják az előadást. Meglepetés érte őket a vá­lasszal. Jöhetnek már két hét múlva, mert a színpad elké­szül. Magassága három mé­ter tíz centi lesz, a nézőtér pedig egy kissé Íejtősített. Másnap délutántól kezdve két héten át nagy sürgés-for­gás volt a művelődési otthon­ban. Iparosok, KISZ-esek, út­törők és felnőttek dolgoztak késő estig társadalmi mun­kában. Azóta Balatonszentgyör- gyön már többször csattant fel a taps a zsúfolt nézőtéren. Ott ülnek minden alkalommal a tömegben azok az emberek is — Ángyán János vb-elnök, Erdélyi József tanár, a műve­lődési otthon igazgatója, Vár­helyi János és Horváth Jó­zsef kőművesek —, akik a közösség érdekében ügyes öt­lettel kitervelték és lehetővé tették a színház szereplését a faluban. N. E. Babodi elvtárs. Néhány példát is említenek. A legnehezebb posztokra kommunistákat állí­tanak, a fiatal műszakiakból tanácsadó kollektívát akarnak létrehozni az iskolába járó munkások segítése céljából — Ahhoz — fűzik hozzá —, hogy a pártvezetőség mindezt megtehesse, az szükséges, hogy érvényesüljön a kollektív ve­zetés elve, a párttagságot ala­posan és rendszeresen tájékoz­tassák a tennivalókról, s végül, hogy szoros kapcsolatot tartsa­nak a gazdasági vezetéssel. A beszélgetésen úgy érez­tük, hogy a részletes program­ban, amelyet ezután dolgoznak ki, az új pártvezetőség a leg­sürgősebb, legfontosabb fel­adatokat fogja rögzíteni. A je­lek azt mutatják, hogy a párt­vezetőség tisztában van vele. hogyan valósítsa meg a felada­tokat, s hogy elég erőt érez magában a nehézségek legyő­zéséhez. Tudják, hogy csak közös erővel oldhatják meg a problémákat, tudják, hogy az emberek formálhatók, érdemes bízni bennük. Munkájukat bi­zonyára siker koronázza, s a Vas- és Fémipari Vállalat a mostaninál is jobb eredménye­ket ér el. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom