Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. december 6. Az alacsony faágak közül átsejlik az ég. Tiszta, kék égbolt, amilyennek a költők leírják, s ahogyan a festőművészek festik. Az ég. Körös-körül hallgat az erdő. Hallgat és figyel. — Mi van veled? — kérdi a fiú a lányt. — Miért? — Miért hallgattál el? — Semmiért. Nézem az eget. A fiú fölkel és leül. — Hát nézd — mondja. — Ha örömet szerez, nézd. S a lány nézi. Ügy érzi, mintha rég nem látta volna. Hogy ez nem az a másik égbolt, amely nem vonzotta a tekintetét. S nem ébreszt benne érzelmeket. Semmiféle érzést. Nem az az égbolt, amelyet csak akkor látott, ha fölnézett a negyedik emeletre, ahol a fiú lakott. Vagy ha felzörög azoknak az unalmas vá- szontragacsokfiak egyike, amelyek filmreklámokat cipelnek. Nem, ez az égbolt szenvedésre készteti. Az a másik közömbös volt számára, sőt nem is hívta égnek, de másként sem hívta, egyszerűen észre sem vette. De ez az égbolt... Egyébként nem ez az ok. Az ok ő maga, mint mindenki, akinek nem teszünk szemrehányást. Hét évvel ezelőtt, a gimnázium utolsó osztályában felpillantott az égre, s belátta: szerelmes abba a fiúba, aki először elvitte, hogy az eget lássa Aki elvitte őt sétálni a városon kívül, föl a hegyekbe. S ő hagyta, hogy azt tegyen vele a fiú, amit akar, mint ahogy a kislányok átengedik magukat, amikor szépnek látják a világot, s ez megzavarja őket, S ugyanakkor megzavarja őket a félelem, hogy ha nem engednek, elveszíthetik a fiút. Vagy egyszerűen — mert szerelmesek. Akkor az égbolt ugyanilyen volt, mint most. De most másnak látja az eget, mert az érzései mások — most szenved. S magában azt kérdezi: vajon mért nem olyan varázslatos az égbolt immár, mint akkor, először volt? Hiszen most is oly szép a világ, és... most is szerelmes, lám, ugyanaz a csörfd veszi körül, ugyanaz a kékség, az egymásba fonódó ágak, egymásba szövődő színek, összefonódó... Nem, most csak a karjuk nem fonódik össze... Akkor, először, összefonódtak, de most már nem. Aligha ő a hibás ebben. Hacsak mind a ketten nem hibásak, akik most itt, egymás mellett hevernek, a lány is meg a fiú is. Hibásak, mert nagyon szerették egymást, most pedig úgy érzik, hogy a szerelem olyasvalami, ami véget ért. S ha véget ért, az ember vagy hazudik, vagy valami mással helyettesíti. A lány úgy érzi, hogy a fiú hazudja a szerelmet, 6 pedig valami mással helyettesíti. De hogy mivel — nem tudja. És senki sem tudja, s nem is fogja megtudni soha. De — az égbolt. A másik, a hajdani égbolt után a fiú katonának ment, a lány pedig nem tudta megvárni, hogy visszatérjen, mert mással ment el az eget nézni. S mintha ez az égbolt a végzete lett volna. Mialatt a másikkal nézte, az is valamit kívánt, s a lány megadta, valószínűleg, mert hozzászokott az elsővel, s most hiányzott neki. Az ember hamar megszokja, hogy a dolgokat helyettesítse. De vajon sikerül-e? Érdekes, vajon sikerül-e? Miért ne? Talán sikerült is volna, ha a dolgok titokban maradnak. De vajon vari-e titok ezen a széles nagyvilágon? — Mi van veled? — kérdezi megint a fiú, aki most mellette ült, s nézte, amint az égre függesztett szemmel hanyatt fekszik, s amint sápadt és furcsán beesett arcát hirtelen, egy pillanatra, pír önti el. — Miért? — Egyszerre elpirultál. — Gondoltam valamire. — Mire kell most gondolnod? Ostobaság, ha gondolkodunk. — Hát akkor mi az okosság? — Okos dolog, ha gondolkodás nélkül élünk. — Gondolkodás nélkül? — Igen. — Mint a barom — mondta a lány. — Pontosan úgy, mint az állat! A fiatalember nem válaszolt, a lány pedig arcára tapasztotta a tenyerét, és szemét behunyta. Arca úgy lángolt, mint akkor, amikor az a másik, a katona, megütötte. Amikor megértette, hogy ezek a kezek többé nem fogják cirógatni... De igaz, egyébként — mért is gondolkodjék ezen? Ez a buta hangulat egy pillanat alatt rontott rá, amikor eszébe jutott, hegy valamikor az égboltot okolta a gyengeségéért. Helyesebben a következő pillanatban, amikor belátta, hogy aztán évekkel később az • égbolt helyett egy szoba meny- nyezetét nézte, amikor odaadta magát. De most — mennyezet helyett az égboltot nézi. Pokolba azzal az égbolttal! — Miért gondolod, hogy valami baj van? — kelt föl a lány, s habár egészen eler- nyedtnek érezte magát, elmosolyodott. — Egészen egyszerűen szép ez a világ — veled. Kinyújtotta karját, és megsimogatta a fiú haját. Ügy rémlett neki, ugyanezzel a mozdulattal el is lökhetné magától. Ügy, ahogy a fiú később őt ellökte magától. A lány még nem taszította el magától a fiút. Pedig szerette volna S ettől az akarástól és nem akarástól a fáradtság egy kellemetlen keveréke támadt, imalom és kis híján gyötrelem. A fiatalember megfogta a kezét. Lehanyatlott a takaróra, s a lányt magához vonta. Nem szándékosan vonta magához, hanem csak azért, hogy el ne engedje, amikor ledől. S a lány is mellé feküdt, mintha azt kérdezte volna, vajon nem magyarázta-e félre a fiú mozdulatát. — Aztán körülnéztek — az erdő néma volt és elhagyatott. Az égbolt bekukucskált az ágak között, de csak ég volt. A lány maga kapcsolta ki szoknyáját, mert a fiú már nem kívánta ezt megtenni. Amikor elfáradtak, a lány így szólt: — Éhes vagy? A fiú azt felelte: — Éhes vagyok. Földes György: oé(f az a slenyák Gusztávval va- kunikor együtt koptattam az iskola padjait. Pontos és rendszerető volt mindig, s én már akkor arra gondoltam, hogy kitűnő és szorgalmas banktisztviselő válik majd belőle. ö maga is kikerülvén az iskolából, erre a pályára törekedett. De Belenyák, miként az iskolai értesítő is jelezte, »ernyedetlen szorgalma« ellenére sem lett banktisztviselő, és az akkori világban sohasem érte el a boldogság kék madaraként megénekelt havi kétszáz fixet. De azért nem szorgoskodott hiába: huszonnyolc esztendős korában tízévi hűséges szolgálataiért a felszabadulás idején a Bokor és Bokor nagykereskedelmi vállalatnál helyettes könyvelővé nevezték ki. Én jól ismertem Ilüenvá- kot, és még ma is tanúsíthatom: soha egyetlen fillér sem tűnt el a kezén, és oroszlánként védelmezte a Bokor és Bokor nagykereskedelmi válla- • lat érdekeit. — Mi a titka annak — kérdeztem egyszer annak idején Belenyákot —, hogy ilyen szépen haladsz előre? — A szorgalmam és becsületem — felelte spártai egyszerűséggel. — Ügy dolgozom, mintha enyém volna a cég ... — Könyvelsz... — Nemcsak könyvelek. Én mindenen rajta tartom a szemem és a kezem. Nálam nem megy veszendőbe a használt csomagolópapír, összegyűjtettem még a kócból készült spárgát is, saját kezdeményezésemből ellenőrzőm a fuvarleveleket, és visszaperlem a MÁV-tól a tévesen felszámított szállítási tarifa kisebb- nagyobb összegeit. Teszek-ve- szek mindenfélét, ami csak a cégemnek hasznot jelent. Nemcsak azért dolgozott így Belenyák, mert a cég iránti hűségét és odaadó fáradozását annyira elismerték, hogy fizetése már a száznyolcvan pengőt is elérte, hanem azért is cselekedett így, mert enélkül a Bokor és Bokor nagykereskedelmi vállalat úgy ' kirúgta volna az én Belenyák barátomat, hogy a lába sem érte volna a földet. "Dátran átugorhatunk né- hány esztendőt a fel- szabadulástól az ötvenes évek elejéig. Maga F(:ienyák sem hitte volna, hogy ilyen megbecsülésben részesül: osztályvezető-helyettes lett egy állami • •• nagykereskedelmi vállalatnál rendes megélhetést biztosító jövedelemmel, gyakori jutalmazással, majd később prémiummal is. Belenyák hálás volt ezért a megbecsülésért, éppen olyan ernyedetlen szorgalommal dolgozott az állami vállalatnál, mint ahogy annak idején tette ezt a Bokor és Bokor cégnél. — Hallom, jól megy a sorod — mondtam Belenyáknak, amikor egy alkalommal találkoztunk. Nem ok nélkül mondtam ezt. Alig pár nappal ezelőtt értesültem arról, hogy volt iskolatársamat osztályvezetővé nevezték ki. — Nem panaszkodhatom, jól keresek, rendesen élek, beleilleszkedtem a szocializmusba. — S gyűjtőd most is a használt csomagolót meg a spárgát — jegyeztem meg régi beszélgetésünkre utalva. Emlékezett rá ő is anélkül, hogy bővebben magyarázgattam volna. — Más a helyzet manapság — szólt, s fölényesnek tetsző mosoly vibrált a szája szegletén. — Nem kell már az ilyesmi... És nem is kell már kicsinyesnek lenni! Nagy cég az állam, neki semmi sem drága. Még hosszan beszélgettünk, A lány felült, kirázta a szandálját, amely tele lett kaviccsal és apró fűszálakkal, rendbe hozta magát, s a fiúra pillantott: — Nem akarsz megmosakodni? — Nem — felelte a fiú, és hasra fordult. — Menjek az ennivalóért? — Menj. — Miért nem mégy te? — Moccanni sincs kedvem. — Nekem sincs. A fiú nem válaszolt. A lány elfordította tekintetét, izmos, ernyedten pihenő testéről, gesztenyeszín hajáról, melyben itt-ott egy-egy ősz hajszál csillogott, arcáról, amely kissé fintorba torzult, mivel képét az öklére támasztotta, és szürkés, száraz ajkai kinyíltak. — Ügy látszik, nyolc levával emelik a fizetésem — mondta a fiú. A lány megfordult, s úgy, ahogy volt, alul szétkapcsolt szoknyával, mezítláb, kócos hajjal, s a kék szövet alól iz- zadtan kivillanó lábbal elindult a patakhoz, hogy a termoszt és az élelmiszeres dobozt, amelyet két szikla közé tettek, elhozza. A pataknál megállt, s lehúzta szoknyáját. A víz fölé hajolt, s eltakarta a viszSZOVJET KÖLTŐK VERSEI cAudr<Lj JHolLlÚio : A MOLTBÓL A jeges vízben megmeriüve állig, matrózok pontont tartva álltak; Bombák suhogtak, élezett kaszákként, hulltak, robbogtak, hulltak tonnaszámra. A gyalogság szétszóródott a hajnal ködében — átkelt és készült a harcra, ; holtak élőkként álltak mozdulatlan, a vállukon a pontont egyre tartva. Foggal, körömmel vájódtunk a partba — katonával teltek meg mind a gödrök. S a matrózok jégoszlopként a vízben ott maradtak — emberszívű márványobeliszkek. SzcuiudL JKaeiab : TÁBORTŰZ A krími kormos égre tábor — tüzek iotíöznek csillagul sziporkát. S a füst kesernyés illatáról eszembe iuG hogy Gorkij erre kószált. t Hallgatta, hogy ropogva ég a rozsé, zúg a hullámtörés zenéje. Mintha tíizeit látnám — ismerősen lebognak itt a krími éjben. JUaklzün 'Dank ALIQ LÁTSZIK MÁR Alig látszik már forradás a fatörzsön, s a roncsolt föld sebe is heged, de te mindent, mindent híven őrzői, emlékezet. Ó, utcai harc, leomló otthonok! Testvéreimre hulló kantok! Agyamban egyre zug, dübög konok visszhangtok. Békésen virrad . . . Szelíd kakashang ébreszti, hívja a reggelt... A dalban — aknaszilánkok szisze regnek. PAPP ÁRPÁD fordításai szatükröző égboltot. Megnézte magát. A kerek, rozsdazöld kövek közül előbukkant az arca. Az ezüstös, szánté fagyos vízfelületről kirajzolódott halKönyvek a gyermekek karácsonyfái alatt vány arca, két nagy, sötét szarkalábbal körülvett szeme. Még lejjebb hajolt. Haja a vizet érintette, s erre felocsúdott. Arcvonásai megrándultak, szinte csúfondárosan széttárulkoztak, aztán megint elnyugodtak, kisimultak. Csak arca apró piciny ráncai nem simultak el. »■Férjhez kell mennem már valakihez — mondotta és kiegyenesedett. — Ideje.« Csuka Zoltán fordítása Georgi Krumov, a legifjabb bolgár írónemzedék egyik Legtehetségesebb tagja. A ma harmincegy éves író-költő első verseskötete 1957-ben jelent meg Vércseppek címmel. Prózai munkásságát egy esztendővel később Az erdész című regénye vezette be, s ezt azóta négy újabb regénye követte. Krumov tökéletesen beszél magyarul, így ő a magyar irodalom egyik leglelkesebb pártfogója és fordítója hazájában. Jelenleg Madách Ember tragédiájának bolgárra fordításán munkálkodik. s én azzal a meggyőződéssel búcsúztam Belenyáktól, hogy »fejlődése« a felszabadulás óta szemmel láthatóan töretlen. Az volt a benyomásom, hogy egy kicsit felülről szemléli a világot, és arra gondoltam, hogy nem érzi úgy magáénak az állami vállalatot, mint amennyire magáénak érezte munkaadójának vagyonát és érdekeit a kapitalista világban. Később megtudtam egyet és mást Belenyák Gusztávról. Mint osztályvezető ő döntött az áruelosztásról. Rajta múlt, hogy kik részesülnek a nehezen kapható árufajtából több vagy kevesebb mennyiségben. Mindenki meg volt győződve arról, hogy Ihlenyák kezében az áruelosztás részrehajlás nélkül, igazságosan történik, pedig egy kicsike rést mégiscsak engedett nyitni az igazságon. Először egyik maszek barátja kereste föl, aztán a másik, majd a harmadik. Egyre többen sürögtek-forog- tak körülötte, egyre többször hívták rr a régi barátság ürügyén ládi vacsorára, hol pec -légiói mulatozásra. Oiyttor megkísérelte, hogy kifizesse a mulatozások költségeit, de mindig akadt, aki udvariasan megelőzve őt, kiegyenlítette a számlát. A nagy barátkozás annyira elmélyült, hogy Belenyák az »ügyfeleknek« juttatott áru után rendszeres jutalékot kaKönyv a karácsonyfa alatt: okos ajándék. Okos, mert tartós örömet szerez. A kisgyermekek növekvő könyvszerete- te a felnőttkori műveltség ígérete, a későbbi könyvtár alapja. Az idei karácsonyi könyvvásár célja az: a különböző korú gyermekek és fiatalok k rához illő ajándék valamilyen formában évekre — pontosabban: életre szóló, okos ajándék legyen. A legkisebbek karácsonyfája alá Reich Károly illusztrációi kínálkoznak Add ide! címmel. Ez a széjj rajzú, csupa ábra, színes könyv a totyogócsacsogó gyermek első szavait tartalmazza. Fői-mája lapozókönyv, hogy a gyermek első könyvétől kezdve a könyvet kedvelje meg és ne a tarka kerítésépítő játékot. A rajzok színhatása és vonalvezetése már e korban ügyel a jó ízlésre. Ugyancsak lapozókönyv az Utazz velünk; Varga Katalin pott. Eleinte csak csekély ösz- szegeket, majd amikor látta, hogy sok kicsi sokra megy, és ebből a »buliból« nagy pénzhez lehet jutni, jobban kiszélesítette a hálózatot, s a legkeresettebb árucikkeket a baráti ügyfelekhez juttatta. 1A 7 hát a Belenyákok sem nőnek az égig! A revizorok addig bogarásztak, amíg földerítették a ravaszul megszervezett áruelosztás részleteit. Amikor Belenyákot felelősségre vonták, hirtelen mozdulattal a kabátja bal belső zsebébe nyúlt, és letett az asztalra egy 173 500 forintos betétkönyvet. Évek óta ugyanis tételről tételre összegyűjtötte a csalással szerzett összegeket, ami persze némileg enyhíti Belenyák viselt dolgait. — Sohasem hittem volna rólad! — feddtem meg Belenyákot, amikor hírül vettem a történteket, s az elmúlt napok idején, ügyének tárgyalása előtt fölkerestem, hogy elítélő véleményemet tudomására adjam. — Hogy süllyedtél eny- nyire? — Még szemrehányást teszel — horkant fel Belenyák —, ahelyett, hogy megdicsérnél! Elvégre megtakarítottam az államnak 173 500 forintot. Nem tudtam szóhoz jutni. Pedig talán valóban meg kellett volna dicsérnem őt, hogy ennyire megtanult takarékos- kodni __ v ersei, Molnár Ágnes rajzai a közlekedési eszközökkel ba- rátkoztatják meg a legkisebb olvasókat. Üjra megjelenik karácsonyra Varga_ Katalin korábbi nagy sikerű színes képeskönyve, a Gőgös Gúnár Gedeon. Ez az album alakú jó könyv már az olvasni tanulás első alkalmát kínálja. A karácsonyi könyvespolcon gazdag választék kínálkozik a kisiskoláskorú gyermekeknek is. A Bölcs Bagoly-sorozat például a természet, a technika, a tudományok ismertetését adja játékos — szórakoztatóan, szép illusztrációkkal (Turcsányi Ervin: Nyolclábú vadászok; Gergely Ernő: A homokvár titka; Szederjei Magda: Az ösvény titka — kiragadott példaképpen.) Mesekönyvek is kínálkoznak a karácsonyfa alá. A Nevek meséi — sorozatban A kék szarvas címmel arab, perzsa, héber és török mesékkel ismerkedhetnek meg a kis olvasók kiváló fordítók tolmácsolásában. Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmesét ad a gyermekeknek. Életre szóló ajándék lehet a Bartók képeskönyv gyermekeknek. Tíz kép és két hanglemez illusztrálja ezt a szórakoztató és tanító kis könyvet. Karácsonyra megjelenik a Gyermekenciklopédia ötödik — befejező-kötete, amelyben Dala László A gépek születéséről — vagyis a technika történetéről — számol be az ősi, kezdetleges szerszámoktól a mai, modern gépekig. Az illusztrációkat Würtz Ádám és Réber László készítették. Ha a mostani karácsonykor egy fiatalember vagy kislány könyvespolcára kerül Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című kötete, dísze maradhat majd a felnőtt könyvgyűjteményének is. Afféle »ifjúsági bibliofil« kiadás ez a korszerű, szép kötet, amelyet Reich Károly illusztrált. A világirodalom rókatörténeteit dolgozta fel Vá- zsonyi Endre Fortélyos mester királysága címmel. Lincoln élettörténetével ismertet meg Sós Endre és Vámos Magda Lincoln című történelmi regényében. Gazdag anyagot foglal magába a Fiúk és a Lányok Főkönyve. A Katajev korábbi regényeiben gyermekkorunkban megismert főszereplők most felnőttként szerepelnek a szerző új könyvében; az Odessza katakombáiban. Illyés Gyula Petöfi-könyvét átdolgozta a fiataloknak: Tűz vagyok ... címmel áll a karácsonyi könyvespolcon. Mindez ízelítő a gazdag választékból, az okos ajándékok közül. Tiif LáwU
