Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1964. december 6. AUó sor balról jobbra: Csatári, Herke, Bosnyák, Loczkenbauer, Kálmán Ferenc edző, Czintula, Altman. Középső sor: Maron, Kétszeri, Vigh. Guggoló sor: Jung, Kerekes, pobi, Sós. Legelöl: Takács kapus. zott a többi másodosztályú csapattal szemben. Már a tavaszi idény végén látni lehetett, hogy a csoportelsőség a kapolyiaké lesz. Az ősszel tovább növelték előnyüket, s veretlenül nyerték a bajnokságot. A huszonkét mérkőzés közül tizennyolcat megnyertek, négy találkozó döntetlennel végződött. Nagyszerű a gólarányuk. Viszonylag sok gólt kaptak, huszonegyet (tehát majdnem minden meccsen egyet-egyet), de kilencvennyolc gólt rúgott a kitűnő csatársor. Nagyszerű mérkőzésátlagot ad ez a szám. De nemcsak a bajnoki mérkőzéseken bizonyította be a Kapolyi Honvéd, hogy megérett a felsőbb osztályba jutásra, hanem jó pár barátságos találkozón is, amikor az NB III-as Siófoki Bányásznak vagy az ugyancsak NB III-as Taszári Honvédnak is méltó ellenfele volt. Nagy az öröm a csapat háza táján, hogy valóra váltak az első osztállyal kapcsolatos álmok. De akad jócskán gondjuk is a sportkör vezetőinek. Beszélgettünk az egység parancsnokával. Azzal kezdte, hogy az együttes többé nem fog visszalépni a bajnokságtól, mert az idő azt igazolta, hogy szükség van a sportkörre. A csapat zavartalan működésének megvannak az erkölcsi és anyagi föltételei. Az edző viszont tele van gondokkal. Csak nemrégiben búcsúztatta a bajnokegyüttes tekintélyes hányadát. Bosnyák, Czintula, Vigh, Dobi, Csatári meg Maron leszerelt. A régiekből maradtak ugyan, de Czintuláékat meglehetősen nehéz lesz pótolni. Persze- a csapat mostani vezetői nem rettennek meg a ki— sebb-nagyobb nehézségektől. Szervezik az együttest, korszerűsítik a különben is szép pályát, ahol a második osztályban is gyakran három-négyszáz néző kísérte figyelemmel a bajnoki mérkőzéseket. Mert nemcsak a katonai alakulat, hanem a falu is magáénak érzi a csapatot. Sőt még Tabon is gyakran akadtak szurkolók, akik Kapolyra jártak meccset nézni. — Lelkes szurkolóhadunk is kötelez bennünket. Remélem, hogy 1965-ben a jó középcsapat szerepét tudjuk betölteni a megyei bajnokságban — mondotta Kálmán százados. K. S. Daka és Szabó volt a K. Honvéd legeredményesebb csatára Volt Mő, amikor a Kapolyi Honvéd labdarúgó-csapata már feltornászta magát a tabi járási bajnokságból a megyei első osztályba. Ennek az osztálynak a csapatai között nem vallottak szégyent a kapolyiak. Jó néhány eredménnyel bizonyították akkor, hogy játéktudásban felnőttek a megyei I. osztálybeliekhez. Mégis tiszavirág életűnek bizonyult jó szereplésük. A labdarúgó-csapat vezetőin kívül álló okok miatt a különben jó középcsapat akkor visszalépett a megyei első osztályból. Ügy látszott, hogy ennél a katonai egységnél egyszer s mindenkorra megszűnt a sportolás lehetősége a szolgálatot teljesítő fiatalok számára. A sportkör csaknem föloszlott. A sportolni akarás vágya azonban nem szűnt meg, sőt egyre élesebben tört fel. A Kapolyi Honvédőt hamarosan újból ott találtuk a járási bajnokságban, s csatárai tucatszám rúgdosták a gólokat. így következett a megyei II. osztály. A Közép csoportban fölényes biztonsággal, 7 pont előnnyel bajnokságot nyert a csapat, s 1965-ben ismét ott lehet a megye legjobbjai között. Nyílt titok volt 1964 tavaszán, hogy az együttes bajnokságra tör. Kálmán Ferenc százados, a labdarúgócsapat edzője azzal indította útnak fiait, hogy az első helyezést várja tőlük az idény végén. Reálisnak bizonyult a remény azért, mert az idei csapatban egész sor jó képességű játékos szerepelt. Elsősorban Bosnyák, Czintula és Vigh alkotta a mostani együttes gerincét. De a többiek is megütötték azt a szintet, melyet ebben az Osztályban meg lehet követelni egy bajnok- csspsttól. Nem kétséges, hogy a Kapolyi Honvédnak helyzeti előnye volt a megyei II. csapatával szemben. Az edző személyében szakképzett vezető állt a csapat élén. Csupa fiatal, tehetséges labdarúgóból állt az együttes. A katonai egység mostani parancsnoka szereti a sportot, s minden lehetőséget megteremtett arra, hogy a katonák a szolgálati időn kívül a sportkör rendelkezésére álljanak. Csaknem mindennap edzést tartottak, s ez meg is mutatkoA labdarúgó NB n-ben nem volt hivatalos góllövőverseny. Ha lett volna, akkor a bajnoki év végén a 23 gólos Garami (PVSK) és Kocsis (III. kér. TTVE) osztozott volna az első helyen. 871 gMt rúgta.k a Nyugati csoport csapatai. Közülük a legtöbbet a III. kér. TTVE, 76-ot. A második helyen a Pécsi Bányász áll 65 góllal, a harmadik a Pécsi VSK 60 góllal. A Kaposvári Honvéd támadósora 1964-ben nem jeleskedem. Bár az őszi fordulóban megemberelte magát az ötösfogat, és végül is 47 gólt rúgott, de például a 11. helyezett Zalaegerszegi TE 58 gólt ért el, a 10. helyezett Veszprém es a 12. helyen álló Mosonmagyaróvár 51-et. A K. Honvéd legeredményesebb csatárának Daka és Szabó bizonyult. Mindketten 12—12 gólt lőttek. A többiek messze e két csatár mögött végeztek. Alább bemutatjuk, hogy kik voltak a Nyugati csoport legjobb g51lövői. Hogy milyen szegények a támadósorok, azt bizonyítja, hogy mindössze tizenhét csatár tudott tíz gólnál többet rúgni az idei bajnokságban. 23 gólos: Garami (PVSK), Kocsis (III. kér. TTVE). 19 gólos: Bencsics (P. Bányász). 18 gólos:: Hegedűs (Esztergom). 16 gólos: Szalai (Mosonmagyaróvár), Palkovics (Pápa), Opova (P. Bányász). 15 gólos: Kincsei (PBTC), Miilej (Z. Dózsa). 14 gólos: Salamon (Mosonmagyaróvár), Sebestyén (III. kér. TTVE). 13 gólos: Hellinger (B. Spartacus). 12 gólos: Grubicska (B. Spartacus), Daka, Szabó (K. Honvéd), Ku- szenda (Traktorgyár), Fájd (Veszprém). Tóth (ZTE). 10 gólos: Basas, Matulai (EVTK), Homolya, Ruzics (Sz.-fehérvár), Molnár (Traktorgyár), Szigeti, Simon (ni. kér. TTVE), Fekete dr. (Veszprém). Kapoly labdarúyfi ismét a negyei I. osztályban AZ OLIMPIÁN JÁRTAM A tokiói olimpia egyik aranyérmese somogyi fiú. Bene Ferenc sportpályafutása innen indult el. Még nem is olyan régen, alig három évvel ezelőtt megyénkben rúgta a gólokat. Ma az Üjpesti Dózsa középcsatára, az olimpiai labdarúgó-válogatott gól- rekordere. Bene az olimpia után többször járt szülőfalujában, Ba- latonkeresztúron. Itt, meg Marcaliban, aztán KaposváElmondotta: Bene Ferenc ron, de másutt is tartott élménybeszámolót olimpiai útjáról, az aranyérem történetéről. Száznál több meghívása van, ezeknek persze nem tud eleget tenni, bármennyire akarná is. A sok-sok meghívó késztette« bennünket arra, hogy mi beszélgessünk az aranyérmes Benével. Olimpiai élményeit ma és a következő napokban közreadjuk. Tata—Budapest— Tokió Tatán kezdődött. Jóleső érzés volt tucmi szeptember elsején, amikor mi, labdarúgók birtokba vehettük a festői fekvésű edzőtábort, hogy valóra válik álmom, s ott lehetek az olimpiai csapatban. Bíztam a küldetésben már hónapokkal korábban. De úgy van az ember, hogy amíg útra nem kél, addig semmi sem biztos. Különösen nem egy sportolónál, ahol jöhet egy formahanyatlás, egy sérülés. Ezért esett jól az, hogy olimpiai formaruhám már a szekrényben készén állt, és ott lehettem a tizenkilenc labdarúgó között a tatai táborban. Tatán a látogató megér ámulni. Azok az élsportolók azonban, akik eljutnak ide, nemcsak a gyönyörű tavat és környékét, a pompás sporttelepeket, a nagyszerű tornatermet, a kitűnő szállást őrzik meg emlékükben, hanem- sok minden mást is. Nem először jártam itt. Az olimpiai felkészítő táborba is szívesen mentem, pedig tudtam, hogy a mostani edzésadagok, amelyeket Lakat Karcsi bácsi, az olimpiai csapat szakvezetője szabott meg, nem lesznek könnyűek. Előérzetem valóra is vált. Az első napokban bizony estére kelve alig vártam az ágyat. Amikor Karcsi bácsi látta, hogy fáradt vagyok, azzal vígasztalt: — Nem baj, Feri, a szorgos munkának meglesz a gyümölcse. Nem, nem az aranyéremre gondoltunk. Legalábbis én nem. De Lakat Károly is azt hangoztatta a többi vezetővel együtt, hogy jó eredményt kell elérnünk Tokióban. Ügy mondották, hogy ennek megvannak a föltételei. A csapatot képesnek tartják arra, hogy beverelcedje magát a legjobb négy közé. Szóval e ki nem mondott első négy hely valamelyike volt az a bizonyos jó eredmény. Hogy milyen rövid idő három hét, azt a tatai huszonegy nap bizonvítja. Jóformán elrepült az idő. Mondanom sem kell, hogy a második héten már sokkal jobban bírtuk a megterhelő edzéseket, pedig Lakat Károly egy csöppet sem csökkentette az edzésadagokat. Sőt délelőtt is, délután is edzettünk, igaz, hogy utána — én legalábbis — nagyon sokat pihentünk. 1964. szeptember 22-e nevezetes nap marad számomra. Ez volt az indulás napja. Már kora reggel talpon voltunk, pedig csak tizenegy órakor startolt a KLM-társaság DC— 8. típusú, négyturbó-lökhaj- tásos gépóriása a Ferihegyi repülőtérről. Nem először szálltam repülőbe. Nem is első ízben indultam hosszú útra, de most mégis torkomban dobogott a szívem. Most éreztem igazában, hogy olimpiai csapatnak vagyok a tagja. Most már nemcsak egy klub, nemcsak egy sportág, hanem egy nemzet sportkép\iseiőjeként kelek útra, s indulok a Távol-Keletre. Nyugat-Európa számos országa, Afrika, a fekete kontinens, Amerika földje már nem új számomra, még ha innen vagyok is a húsz éven, de a Távol-Kelet, Nippon fiai, lányai igen. A _ búcsú szavai szorongással töltöttek el. Az, ahogy útnak indították azt a százharmincns^olc sportolót és vezetőt, aki velem együtt beszállt a hatalmas repülőbe* Még egy integetés a repülőtérre kiiött, ismerősöknek, még egy pillantás a fővárost kettészelő Dunára, aztán a hatalmas gép tízezer méter magasra emelkedett, s nem telt bele két óra, már ott voltunk^ Europa legnagyobb légi kikötőjében. Amszterdamban. Erről a hatalmas repülőtérről annyit, hogy ide aztán valóban percenkét, sőt félpercenkent érkeznek a gépek, vagy indulnak innen. Rövid várakozás a tranzitszobában, aztán a mi gépünk is végzett a tankolással, még egy vizsgálat, és elindultunk az Északi-sark felé. Régi utazási szabály az, hogy alti keresztü'halad az Egyenlítőn. vagy átrepüli az Északi- sarkot. erről »dinlomát« kar*. Mi is hamarosan a »Világ Teteje Rend« tagjai lettünk. A hatalmas gépóriás ugyanis az Északi-sark fölé ért. A kényelmes utasfülkékben persze mit sem láttunk a hóborította Északi-sarkból. Azt is csak a csinos stewardes papírra jegyzett közléséből tudtuk meg, hogy oda- kinn a hőmérő higanyszála mínusz 62 Celsius fokot mutat. Mi odabenn kényelmesen, ingujjra vetkezve igyekeztünk elütni az időt. Volt, aki olvasott, mások kártyáztak, ismét mások arról ábrándoztak, hogy lesz, mint lesz Tokióban. Közben végeszakadt az Északi-sark egyhangú szürkeségének. Gépóriásunk ablakain kitekintve feltűnt Amerika legmagasabb hegycsúcsa, a 6500 méter magas Mc-Kinley. Természetesen hó borította az USA hegyóriását. Aztán AlaszJka fölé értünk. Majd a gép landolt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a földön vagyunk. Ancho- rage-ben, Alaszka nyolcvanezer lakosú fővárosában. A repülőtér tranzit várószobája nem alkalmas arra, hogy az átutazó képet kapjon e különleges világ közelebbi életéről. Ezek a tranzit várószobák olykor mégis sok érdekeset, tartogatnak. Hamarosan magyar szó ütötte meg fülünket. Régi, még az első és második világháború között kivándorolt honfitársaink megtudták, hogy ezen a napon az átutazó olimpiai csapatok között ott lesz a magyarok egyik csoportja is. Megkerestek bennünket. Hazai híreket, magyar szót akartak hallani. Tőlük tudtuk meg, hogy Alaszka lakosainak száma kb. 250 000. Hogy itt az őslakosság még ma is főleg medvevadászattal foglalkozik, s a föld legnagyobb baraamedvéjét^ a Kodiakot igyekeznek tőrbe csalni olykor primitív eszközeikkel. Alaszkát azelőtt a pingvinek, a fókák és a rozmárok hazájának véltem. Valóban, ez állatokból nagyon sok él most is ebben az országban. Maga a repülőtér azonban moderp várost sejtet, mint ahogy Anchorage tényleg az is. Még annyit Alaszkáról, hogy jóformán nincsenek útjai. Vasútvonala is mindössze öt mér- földnyi hosszú. A közlekedési eszköz kicsiben a szán meg a sí, nagyban a helikopter meg a repülőgép. Anchorage nyolcvanezer lakosából nyolcezer pilóta foglalkozású. De nem sokáig ismerkedhettünk ezzel a földrésszel, amely ottjártunkkor ragyogott az őszi napsütésben, mert szólítottak bennünket. Búcsúztunk a bennünket köszöntő magyaroktól, az ismerős NDK-labdarúgóktól, akik szintén útban voltak Tokióba, s elindultunk — most már Japán felé. Nyolcórás utazás várt ránk. Azt mondták a szakemberek, hogy ez a szakasz lesz a legnehezebb. A feltámadt szél is »rögös utat-« ígért. Kiderült azonban, hogy tízezer méter magasban más a helyzet. A felhők fölött sütött a nap. S nyolc óra múlva már Tokió fölött jártunk. Olyan simán szállt le a DC 8-as, mintha nem is földet, hanem vizet értünk volna a Haneda repülőtéren. Igaz, nem sok kellett volna ahhoz, hogy a vízbe fussunk. A japán főváros repülőtere ugyanis mélyen belenyúúk a, szárazföldből a tengerbe. Persze nekünk a kisebb gondunk is nacrvobb volt ennél, annak örültünk, hogy megérkeztünk Tokióba. (Folytatjuk.) Győrben bíznak a továbbjutásban Ahogyan közeleg a szófiai mérkőzés ideje, úgy fokozódik a »kupaláz« Győrben. A Rába menti városban igen sok szó esik a csapat vasárnapi mérkőzéséről. Általában bizakodó a szurkolóhad. Azt mondják, a kétgólos előny elég lehet az ETO-nak arra, hogy tovább jusson a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Elutazása előtt a Győri ETO egy hetet töltött a tatai edzőtáborban. Hidegkúti Nándor a tatai elutazás előtt úgy nyilatkozott, hogy kész a haditerve a Szófiai Lokomotív ellen. Megvan a csapat is. Ismét Tóth lesz a kapus, Széniéi, Orbán, Izsáki hátvédhármas áll őrt majd a győri kapu előtt. Kiss és Máté alkotja a fedezetpárt, az ötösfogat tagjai: Keglovics, Győrfi, Orosz, Orsós, Povázsai lesznek. Tartalékként Barna és Takács utazott el a csapattal. Az év utolsó labdarúgó mérkőzése K. Kinizsi—Siófoki Bányász 5:2 (2:1) Szombaton délután mintegy 400 szurkoló előtt bonyolították le az esztendő utolsó kaposvári labdarúgó mérkőzését. A K, Kinizsi- Siófok visszavágó a hóborította pályán időnkint jó játékot hozott. Mindkét csapat nagy becsvágy- gyal küzdött. Sokáig nyílt volt a találkozó. A végig vezető Kinizsi a hajrában biztosította be győzelmét. Góllövők: Jezeri 2, Herbei, Göncz, Mérei, illetve Papp és Steer. A kaposváriaknak tehát sikerült visszavágniuk az egy hete elszenvedett 3:2-es vereségért. Tölf se kén yeíwnes en, szépen berendezefi lakásában az ünnepekéi! BÚTORT, SZŐNYEGJÉT, BÚTOR HUZATOT, FÜGGÖNYT, RÁDIÓT, TV-t, VÁSÁROLJON MINDENT a foldat űves&zövef kezdi szakitzldekben ! (3787) H ia mm eszet már most vásárolja meg a földművesszövetkezeti TÜZÉP telepeken. Tsz-ek és közületek részére vagontételben is biztosítani tudják a telepeken a szállítást. (3784) mi ' a ■«au
