Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

SOMOGYI NÉPLAP Másodpercek, centiméterek, gólok Londontól Tokióig A KIBEN MÉG FRISSEN ÉL a tokiói küzdelem — és a szinte váratlanul nagyszerű magyar sikerek — emléke, az ér­meket hordó, kimonóba öltözött lányok ke­cses meghajlása és a villogó Sayonara — viszontlátásra — szó az eredményhirdető táblán, nehezen tud tárgyilagos lenni a töb­bi olimpiákkal szemben. Pedig túl a másodpercek, a centiméte­rek és a gólok özönén, túl a győzelmeken és a kudarcokon minden olimpiának meg volt a maga karaktere. Ezt elsősorban az adott időpont légköre és annak a népnek nemzeti jellemvonásai befolyásolták, amely­nek fővárosa az olimpiát vendégül látta. Ha a felszabadulás utáni nyári játékokat vesszük szemügyre, Londonban még ott le­begett felettünk a második világháború füstje és a kezdődő hidegháború köde is. Ezt az olimpiát, a háború utáni elsőt a hi­degháború mezsgyéjén tartották meg. Az idő nagyon forró volt. Londont augusztusban néha elönti a pokoli hőség. Ingujjban és könnyű nyári ruhákban ültek a nézők a Wembley-stadion tribünjein. Ezen az olimpián még nem vett részt a Szovjetunió, amely a háború fő terhét hor­dozta, és el volt foglalva leggyötrőbb sebei­nek begyógyításával. És nem vett részt Né­metország, amelynek kettészakításán éppen azokban a hónapokban dolgozott legnagyobb erővel a nyugati diplomácia. A közönségről kevés azt mondani, hogy angol volt. Több annál: »birodalmi«. Nem annyira a versenyek és a sportok, mint a birodalmi dicsőség érdekelte. A legcsodála­tosabb sportteljesítményeket sem jutalmazta különösebb üdvrivalgás. Udvarias taps kö­szöntötte a belga Reiff káprázatos ötezer, méteres futását, Zátopek eddig soha nem látott tízezer méterét vagy a mi Némethünk »betörését« a kalapácsvetésben. Az udvarias stadionon csak néha, a tapasztalatlan^ szemlé­lő számára megmagyarázhatatlan időpontban csapott keresztül a szenvedély* vihara. Pél­dául akkor, amikor egy verseny finisében az angol versenyzőnek a hetedik helyről a ha­todikra sikerült előretörnie. A vendéglátók önmagjuknak akartak tapsolni. Az öröm leg­nagyobb kitörése akkor következett be, amikor a 4x100 méteren győztes ameri­kai váltót »szabálytalan váltás« miatt disz­kvalifikálták, s az angol futók léphettek a győzelmi emelvényre. Igaz, másnap a célfotó megmutatta, hogy az amerikaiak mégis szabályosan váltottak. Az angoloknak vissza kellett adniuk az ér­met. De ez már csöndben történt. Az öröm­ujjongást nem, lehetett elvenni a közönség­től. N ehéz erőteljesebb hangulat­váltást ELKÉPZELNI, mint Lon­don és Helsinki között. Ha Londonban érez­ni lehetett, hogy az olimpia egy elsősorban önmaga félé forduló sziget vendége, Helsin­ki az emberi nyíltság és a sportszerűség ün­nepe volt. Pedig a hidegháborúnak talán leg­nehezebb esztendejében, 1952-ben tartották. Mégis ez az olimpia köszöntötte a világver­senyek történetében először a szovjet^ válo­gatottat. S így a sport egyetemességének gondolatát is hirdette. Helsinki, ez a ragyo­gó kis város együtt élt az olimpiával, s a vadonatúj stadion lelátóin megannyi szak­értő foglalt helyet. Itt a részidőket sem kel­lett bemondani egy-egy futóverseny közben: M a közönség pontosan érzékelt és értékelt minden mozdulatot. S ezt a közönséget sem­mi más nem érdekelte, csak a teljesítmény, s a jónak egyaránt örült, bármilyen trikó feszült is a győztesen. A helsinki olimpia az volt, amit a »sportember álmának« lehetne nevezni. ELBOURNE megint valami egészen mást adott. Azt lehetne mondani: »Népünnepély a világ végén.« Ausztrália és Melbourne életének ritmusa különös és egy hangú. Európai ember számára monoton és unalmas. Mintha érezni lehetne, hogy a leg­közelebbi ország legközelebbi világvárosa is sok ezer kilométernyire van. Ezt törte meg »odalenn« az olimpia: a város ünneplőt öl­tött, s a felszabadult vidámság, a népünne­pély hangulata a versenypályákra is átcsa­pott. Melbourne után Róma: a szenvedély, az építészet és az eredmény olimpiája volt. Az olasz hőségben latin szenvedélyek dúltak: Davis, a 400 méteres síkfutás győztese in­diántáncot járt a salakon. Moans, 'a nagy belga távfutó százezer ember előtt térdreros- kadva, égre emelt karókkal gyászolta vere­ségét. Róma adta az olimpiáknak az eddigi legnagyszerűbb keretet: Nervinek, a »beton költőjének« stadionjai csodálatos összhangba olvadtak a klasszikus városképpel. S mint­ha évezredek nyújtottak volna egymás felé kezüket, amikor a birkózás versenyezői sző­nyegre léptek Diocleteanus császár fürdői­ben. Eredmények szempontjából Róma óriási ugrást jelentett. Joggal mondták a teljesít­mények után: ha a többi olimpia postakocsi volt, a római expresszvonat. Valóban: a megelőző olimpia legjobb eredményeivel Rómában csak elvétve lehetett volna a dön­tőbe jutni. rT OKIÓ FURCSA MÓDON A BETETÖ­1 ZÉSE és egyben az ellentéte is volt Rómának. Betetőzése építészetben és ered­ményekben. A japánok új stadionja, az olim­piai uszoda, a Budokan-csamok és a többiek a modem építkezés valóságos csodái, és ver­senyre kelnek Nervi alkotásaival. Egy fran­cia újságíró azt írta a záróünnepség után: »Éppen úgy érdemes elmenni Tokióba a sta­dion látványáért, mint Kairóba a pirami­sokért vagy Athénba az Akropoliszért.« De Róma betetőzését jelentette Tokió a teljesít­ményeikben is. Az olimpia idején adták át a forgalomnak a japánok a világ egyik leg­gyorsabb expresszvonatát. S a tokiói sport- expressz is gyorsabb volt a rómainál. Tu­catjával akadtak olyan számok, ahol a győz­tes római eredménnyel nem lehetett volna emelvényre kerülni. Az ellentét a szenvedély hiánya. Voltak napok, amikor 80 000 ember töltötte meg a nagystadiont, de nem »nyilatkoztak« hango­sabban, mint nálunk egy jó vidéki labda­rúgómérkőzés kétezer nézője. Tokiót a szer­vezés, a technikai felkészültség olimpiájá­nak nevezhetjük, de nem a szenvedélyeké­nek. Brundage, a Nemzetközi OÍimpiai Bi­zottság elnöke is valószínűleg Helsinkire gondolt, amikor egy fogadáson bizalmasan megjegyezte: »Nem kell sokmilliós metropo­lisnak lenni ahhoz, hogy méltóképpen ven­dégül láthassák az olimpiát.« Igaza volt Ha választanom keli emlékeim köziül, én is Helsinkire szavazok. És termé­szetesen Mexico Cityre. Mert valahogy nincs szebb annál, amely éppen most következik. Lukács László Ismét a K. V. Lobogó a megyei asztaiitenisz- csapatbajnok Meglehetősen sok huzavona után fejeződött be az 1964. évi megyei asztalitenisz-csa­patbajnokság. Mint az előző évben, úgy most is a textile­sek csapata került ki győztes­ként a K. V. Lobogó—K. Ki­nizsi párharcából A Vörös Lobogó szerezte meg a bajno- iHi címet és ezzel a jogot, hogy részt vegyen az osztályo­zókon, amelyeken eldől, hogy mely megyei bajnokok kerül­nek fel az NB II-be. A tapasztalt játékosokból álló K. V. Lobogó a mezőny legjobbjának bizonyult. A K. Vasas MTE II. most mór megfiatalított csapata és a K Kinizsi csak ideig-óráig tudott lépést tartani a textilesekkel. A Siófoki Bányász most is a legjobb vidéki csapat a me­gyeiek között. Meglepetésre a csurgóiak megelőzték a Mar­calit, ahol hanyatlásnak in­dult az egykor virágzó élet. A marcali vezetők csak nem találják meg a Kaposvárra távozott Ivusza és Rák utód­jait. A barcsiak és a tabiak erőfeszítése dicséretes, játék­tudásuk azonban még a me­gyei átlagszíntet sem éri el. A .MOATSZ kitűzte a me­gyei bajnokok osztályozójá- nak időpontját. Január 9—id­én dől el, hogy kiknek sikerül előbbre lépniük. A Vörös Lo­bogó csapatát valószínűleg a Szántó—Végh—Forró II.—Mű­dig együttes képviseli. Végezetül állfon itt a baj­noki táblázat, az 1964. évi végeredmény: 1. KV. Dobogó 14 13 — 1 192:50 20 2. K. Vasas II. 14 12 — 2 203:49 24 3. K. Kinizsi 14 11 — 3 193:59 22 4. Siófoki B. 14 7 — 7 122:130 14 5. Csurgó 14 5 1 S 112:140 n 6. Marrali VM 14 2 3 9 93:159 7 7. Baras 14 2 1 11 5U:197 5 8. Tab 14 1 1 12 38:214 3 Barcsi sikerek az atlétikai egyesületi bajnokságban A Somogy megyei Atlétikai Szövetség közzétette az 1964. évi egyesületi bajnokság pontversenyének végeredmé­nyét; A bajnokság a Barcsi SC teljes sikerét hozta. A Dráva menti járási székhely férfi- és női csapata egyaránt bajnok lett. Hosszú szünet után ez az első eset, hogy vi­déki csapat megelőzte a ka­posvári atlétaszakosztályokat a pontversenyben. Az 1964. évi pontverseny összesített végeredménye: Férfiak: 1. Barcg 1917 pont 2. Kaposvári Dózsa i779 pont 3. Kaposvári Petőfi . 2345 pont 4. Csurgói Spartacus 720 pont 5. Táncsics Gimnázium 717 pont 6. Mezőgazd. Techn. 297 pont A II—III. osztályú versenyzők e°c\ip lényeit ér1-éke.-, ve i sorrend ez volt: 1. K. Dózsa 1702, 2. Barcs 1739, 3. K. Petőfi 1214, 4. Csurgó 720, 5. Táncsics 413. Serdü’ők: l. Táncsics 304, 2. M rr*' ^ n''~ 3. Barcs 178. 4. K. Petőfi 131; 5. Csoikonyavisonta 29. 6. K. 17 pont Nők: 1. Barcs 1405 pont 2. K. Dózsa 99? pont 3. Táncsics Gimn. 684 pont 4. Csurgói Spartacus 108 pont 5. K. Petőfi 255 pont 6. M. Techn. 112 bont A II—ni. osztályban a követke­ző volt a sorrend: 1. Barcs 987, 2. K. Dózsa 976, 3. Csurgó 408, 4. K. Petőfi 255, 5. M. Tech. 112 pont. Serdülők: 1. Táncsics 684, 2. Barqj 418, 3. Nagyatád 82, 4. K. Dózsa 21, 5. Csokonyavisonla 17 pont. Nagy kesztyűk — kis legények Látogatás az ökölvívó-iskolában Itt nincs karácsonyi szünet. Amikor Füzessy Zoltán, az ökölvívó-iskola vezetője kihir­dette, hogy december 20-tól január 10-ig szünet lesz ebben az iskolában, a gyerekek szin­te kórusban mondták a »tanár úr«-nak: — Zoli bácsi, most, az isko­lai vakációban még jobban ráérünk, ne legyen szünet! így tehát ebben az iskolában tovább folyik a tanítás. Szinte valamennyi iskola test­nevelő tanára segíti munkájá­ban. Viszonylag csak a Cseri iskolából van kevés gyerek. — Az elmúlt egy év alatt bebizonyítottuk a kétkedők­nek. hogy nem verekedni ta­nítjuk a gyerekeket. Eloszlott az a kétely is, hogy az ököl­vívók »hülyére verik« egymást. Nagy gonddal, körültekintéssel foglalkozunk a fiúkkal. Keres­sük köztük a tehetségeseket, Nagy a kesztyíi — kicsi a legény. Ferstek Jancsi — Füzessy edző szerint egyike a legtehetsé gesebbeknek — már ismeri az ökölvívó- alapállást. APRÓMRDtTim Rekamiék, fotelok, székek, ágybetétek, sezlonok. heverők ké­szítését* vállalom. Vér­ségi kárpitos, Fonyód, telefon 148. _______(4672) S arokházhely Ka­posváron, nagyon szép helyen sürgősen el­adó. Cím a kiadóban. (1736) Zákány telepen el­adó háromszobás ház (fürdőszoba, konyha, kamra, előszoba, mel­léképületek) 500 n-öl telekkel, azonnal be­költözhetően, vasútál­lomástól 150 m-re. Ugyanott elacló 2100 n-öl szőlő, gyümöl­csös, gazdálkodásra alkalmas épülettel, bortároló edényekkel. Érdeklődni: Csurgó, Virág u. 7 Telefon 32. Kollár. (52044) Tsz-ek, egyéniek, fi­gyelem! Az eddei Egyetértés Tsz-nél 5 db igásló eladó. (52027) Azonnali beköltöz- hetőséggel áron alul eladó 2 szobás családi ház melléképülettel, kertészet létesítésére alkalmas területtel. Kaposfő, Kossuth L. u. 241. (52020) Hatlépcsős, nagy teljesítményű búvár- szivattyú, 40 db beton­vályú tsz-nek. ÁG-nak eladó. Kórházi Célgaz­daság, Kaposvár. (52048) Nyár utcában 200 n-öl házhely eladó. Érdeklőcfni: Kaposvár, Szigetvári u. 77., Echart. (52050) Somogyjádon, Tán­csics Mihály u. 11. számú kétszobás ház melléképületekkel el­adó. (52045) Féléves, fekete, törzskönyvezett daxli kutya eladó. Kapos­vár, Üjmajor, Gyime- si. (52047) 440-es Skoda Spar­tak príma állapotban eladó. Kaposvár, Vö­röstelek u. 14. (52042) Villamos motorok, szivattyúk, kisnyomá­sú gőz-fütoberendezé- sek kezelésében, ja­vításában jártas szak­munkást tmk-mukára. egész napos állandó alkalmazásra kaposvá­ri munkahelyre kere­sünk. Név, lakcím, szakképzettség, mun­kahely feltüntetésével jelentkezéseket »TMK« jeligére 52023. számra a hirdetőbe kérün k. (52023) Azonnali belépésre rádió-televízió szervizünkhöz szakmai gyakorlattal rendelkező, szakképzett műszerészt És motor­A Kaposvári Tejipa­ri vállalat fölvesz egy 1—2 éves gyakorlat­tal rendelkező vil­lanyszerelőt. Jelentke­zés a vállalat műszaki osztályán, Cseri út 4 (52034) A Pamutfon ó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára fölvesz 15. élet­évét betöltött, általános iskolai végzettséggel rendelkező leánjmkr.t fonóipari tanulónak Jelentkezés és fölvételi vizsga 1965. január 18- án a gyár oktatási ter­mében. (52018) Villamos háztartási gépek szakszerű javí­tását vállalja a Vas­ipari Ktsz elektromű­szerész részlege. Ka­posvár, Május 1. utca 3. ________________(45402) É rtesítem a gépjár­mű-tulaj donosokat: autó-, motorkerékpár­műhelyemet megnyi­tottam. Minden típu­sú autó és motor ja­vítását vállalom. Si­pos József, Barcs, Bé­ke U. 69. (4682) teier szakmunkást felveszünk. Cím: Csurgói Járási Napsugár Vegyesipari Kisipari Termelőszövetkezet. Csurgó. tűm GeSka Televízió ünnepi műszak december 25—26—27-én 8 érától 29 óráig, december 31-én 13 órától 21 óráig, 1965. január 2-án 8 órától 20 óráig, Kaposvár, Dózsa György út 2 Tel. 20-30. (4832) Rendszerint harminc—har­mincöt gyerek gyűlik össze a Kaposvári Dózsa ökölvívó- iskolájának előadásaira. Hi­ányzó alig akad. Igaz, hogy ide mindenki önként jelent­kezett. Azok a tíz—tizenkét éves fiúcskák, akik máris sze­retnének erősek lenni. Akiket talán az is ösztönöz, hogy Du- najetz meg a többiek — ők szintén ebben a korban kezd­ték — milyen kemény öklű «portemberekké válták. A K. Dózsa az országban az elsők között indított ökölvívó­iskolát. A kaposvári vezetők megértették az MTS sportfej­lesztési tervét. Saját tapaszta­latukból is tudják, hogy a kiválasztást a legfiatalabbak között kell megkezdeni. Tavaly, az induláskor elég sok ellenzője akadt az iskolá­nak. Annak idején csak a Petőfi Általános Iskolában álltak oda a toborzó Füzessy Zoltán mellé. Ma már azonban s kesztyűt majd csak ők húz­hatnak — mondotta Füzessy Zoltán. Ottjártunkkor láttunk egy­két bemutatót. Mint az oktató mondotta, ezeknek a gyere­keknek könnyű elbújni a nagy kesztyűk mögé. Egyik-másik máris nagyon jól elsajátította a védekezés technikáját. Az utóbbi napokban megle­petést keltett az a hír, hogy »Zoli bácsi« eltávozik Kapos­várról: Szekszárdra megy ed­zőnek. Böröcz István, a K. Dózsa ökölvívó-szakosztályá­nak vezetője kijelentette, hogy akár eltávozik Füzessy, akár nem, az ökölvívó-iskola tovább működik megfelelő orvosi és szakmai felügyelettel. A sport­kör és a sportszövetség veze­tőit kötelezi az első sikeres meg a mostani ugyancsak jól sikerült első félév, amelynek végén mintegy harminc fiúcs­ka ad számot arról, hogy mit tanult ebben, az iskolában. — Kovács — AZ ÉV LEGJOBB SPORTOLÓI A Magyar Sportújságírók Országos Szervezete az idén is megrendezte »Az év legjobb sportolója« címért a szavazást. Ennek eredményei a követke­zők: 1964 legjobb női sportolója: 1. Újlakiné Rejtő Ildikó, 404 pont. 2. Rudasné Antal Már­ta, 234 pont. 3. Makrai Kata­lin, 84 pont. 4. Szabóné Nagy Zsuzsa 45 pont. 5. Földiné Kóczián Éva, 44 pont. Szavazatot kapott még: Do- bayné Madarász Csilla, Jáno- siné Ducza Anikó, Munkácsi Antónia, Sákovicsné Dömölky Lídia, Juhász Katalin és Fín- ta Erzsébet. 1964 legjobb férfi sportoló­ja: dr Török Ferenc, 359 pont. 2. Pólyák Imre, 202 pont. 3. Hammeri László, 79 pont. 4. Pézsa Tibor, 48 pont. 5. Kul­csár Gergely, 35 pont. 6. Sütő József, 33 pont. 7. Zsivótzky Gyula, 28 pont. 8. Bene Fe­renc, 19 pont. 9. Kozma István, 10 pont. Szavazatot kapott még: Por- tisch Lajos, Kulcsár Győző, Varjú Vilmos és Földi Imre. 1964 legjobb csapata az olimpiai labdarúgó-válogatott, 271 pont. 2. Vízilabda-váloga­tott, 197 pont. 3. Női tőrválo­gatott, 176 pont. 4. Párbajtőr­válogatott, 153 pont. 5. Győri V. F.TO, 15 pont. Szavazatot kapott még: az öttusa-válogatott, az ITC lab­darúgócsapata, a Szolnoki Dózsa vízilabda-csapata, a Bp. Honvéd labdarúgócsapata és az olimpiai, sakkválogatott. A dijak ünnepélyes kiosztá­sára 1965 január végén kerül sor. December 29-én ülést tart a megyei sporttanács A Magyar Testnevelési és Sport- szöv t ég 1 r> ogy megyei elnök­ség ' ' . er 29-én délelőtt fél tíz ó * a ös>zthívta az MTS So­mogy megyei Tanácsának teljes ülését. Az ülés napirendjén szerepel a megyei sportszövetség intézkedési terve az MTS Országos Tanácsa tömegsportra vonatkozó határoza­tának végrehajtásáról. Az előadó Vermes Imre lesz. Az első napi­rendi pontot vita, majd bejelen­tések követik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom