Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

Csütörtök, 1964. december 24. 5 SOMOGYI NÉPLAP Munkára készen állnak a fagybrigádok Beszélgetés a téli közlekedésről Hoffmann Sándorral, az AKÖV igazgatójával A tél igen sok akadályt gördít az autóközlekedési vál­lalatok dolgozói elé. A jeges, havas utakon is. el kell szállí­taniuk az utasokat. — Felkészült-e a vállalat a télre? — kérdeztük Hoffmann Sándortól, a 13. sz. AKÖV igazgatójától. — A tél elején megalakítot­tuk a íagybrigádokat — mon­dotta Hoffmann elvtárs. — Az a feladatuk, hogy az este, il­letve az éjszaka beérkezett kocsikról leeresszék a hűtővi­zet, hajnalban pedig előmele­gítsék, megindítsák a gépjár­műveket. A központi telepen tíz-tizenkét tagú, a vidéki ki- rendeltségeken három-négy ta­gú brigádok vannak. Az el­múlt évek tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy érdemes lét­rehozni a fagybrigádokat. ‘Amíg nem voltak ilyen brigá­dok, a gépkocsik hat-hét óra helyett csak tíz-tizenegy óra­kor kelhettek útra. A brigá­dok már az idén is hasznos munkát végeztek. Hatfokos hi­degben is idejében el tudtak indulni járműveink. Remél­jük, nagyobb zökkenők nélkül vészeljük át a telet. — Ügy tudjuk, sok kocsi áll. Mi erről a véleménye? — Kétségtelen, hogy vannak olyan napok, amikor sok meg­hibásodott gépkocsi áll a ja­vítóműhely előtt. Ezen a na­pon is tizenhét gépkocsit kel­lett kivonni a forgalomból (tíz-tizenkét kocsinál többet nem szabadra javítani egy­szerre). Ennek az anyaghiány az oka. Sajnos, csak igen ne­hezen tudunk beszerezni na­gyon fontos alkatrészeket. Ezek hiánya miatt a kelleté­nél hosszabb ideig tart a ja­vítás. Valahogy meg kellene gyorsítani az anyagellátást. Az anyaghiányból egyébként na­gyon sok baj származik. Bizo­nyítja ezt a kardánkeresztek­kel történt visszaélés is, mely­re nemrég derült fény. Azt, hogy a vállalat nem kapott hivatalos úton megfelelő mennyiségű kardánkeresztet, egyes kisiparosok nyerészke­désre használták fel. — Ha ilyen nehéz helyzet­ben van a vállalat, miért en­gedte elvinni a megyéből a. | Angyali üdvözlet Dombóvár—Kaposvár között közlekedő hat autóbuszt? — Először is nem kérdezték meg tőlünk, hogy elvihetik-e a buszokat. De nem is kellett hogy megkérdezzék, hiszen azok a Fővárosi Autóbusz- üzem járművei voltak, s csal: ideiglenesen adták ide őket. (Vonatpótló kocsikat ismét fognak küldeni a tavasszal.) Lehet, hogy kérésünkre itt hagyták volna az Ikarusz 66- osokat, mi azonban ilyen ké­réssel nem is fordultunk a ve­zérigazgatósághoz. Ennek há­rom oka van. Az egyik az, hogy az említett buszok sokat futottak, elhasználódtak. A rossz alkatrészellátás mellett igen sok gondunk, bajunk lett volna velük, nehezen tudtuk volna átteleltetni őket. A má­sik ok az, hogy ha itt tartjuk a használt buszokat, nem ad­nának a nyáron hat új kocsit a balatoni forgalom lebonyo­lítására. S végül a hax-madik ok: jelenleg annyi kocsink van, amennyit a tervben elő­írtak. Sőt tartalékunk még va­lamivel több is van, mint az ország hasonló feladatokkal megbízott közlekedési vállala­tainak. A hetvenkét útvonalon az 52 távolsági, a 13 helyi és a 3 különjáratú autóbusszal le tudjuk bonyolítani a forgal­mat. Sz. N. rr A lapáttal földet szórt a szemét köré, aztán felkattin­totta az öngyújtóját. Közel áll­tam hozzá, a krómozott gyúj­tó alján láttam az írást; Imco. A gyerekek az anyjukba csim­paszkodtak. Az asszony so­vány arcán az első lobbanás- kor még rémület látszott. Az ember a lapátra támaszkodott, es a tüzet nézte. Később hát­raszólt: — Elégett. Arcot még nem láttam örömtől így kifényesedni... A váróteremben pihentünk akkor éjszaka. Későn jöt­tünk, már nem sikerült szál­lást szerezni. Az összetolt pa­dok deszkáján ketten forgo­lódtunk. — Alszik? — Nem — mondtam reked­ten. — Kemény ez a szalma­zsák. Nevetett. Először bántó volt a nevetése. — Majd megszokja. Az édesapja biztosan nem mon­daná, hogy kemény. Az pá­lyamunkás. A pad, az nem könyv, a csákány pedig nem ceruza. Majd ezt is megtudja. Sértett, hogy magáz. Min­denki tegezett a szakaszból, csak ő nem. Szóltam neki, most már mérgesen. Erre így válaszolt: — Bolond vagy. TŰZ — Hallgattunk. Megérkezett, aztán kihúzott a gyors. Már azt hittem, elaludt. A pénztár­ablakból kiszűrődő gyenge fénynél láttam, hogy csukva van a szeme. Váratlanul ért, hogy megszólalt. — Van egy cigid? Rágyújtottunk. A füstöt a plafon felé fújtuk. — És te miért nem al­szol? — Nem tudok. Ha nem megy, akkor mindig morfon­dírozok. — Aztán miről? — A putriról meg egy házról. A putri csúnya, a ház szép. Sok ablak van rajta. Azt akarom, hogy házam le­gyen. Szép házam. Ezért nem tudok aludni... A harmadik pádról valaki mérgesen átkiabált: — Csönd legyen, mert oda­vágok valamit! Nem beszélgethettünk to­vább. e A postás letette a levelet és elment. Az első mondat elol­vasása után tisztán hallottam, hogy a szemközti parkban a nagy platánon egy sárgarigó fütyül. A nyitott ablakon be­sütött a tavasz. Azok írtak, akik megtaní­tottak a csákányforgatásra, a munkásélet becsületére. És amit írtak: ». .A Kis Pista házat akar építeni. A pálya­munkás szakasz mindenben segít neki. Ezt felajánlottuk. Mivelhogy nagyon akar. Meg­érdemli. Volt már mindenhol. A mester is járt utána, de hát hiába. Azt kérnénk, hogy segítsen az újság. A telepen ez lenne az első igazi ház. Várjuk a választ...« Két nappal utóbb Barcsra utaztunk Nádor Gézával, az OTP megyei igazgatójával. A telep sarkán várt Pista. Bent, a tiszta putriban három gye­rek. Az igazgató meg Pista kint beszélgettek. — Tízezer téglám van meg a faanyag ... Az asszony a priccsen ült és aggódott. Amikor kifelé jöttünk, a kutyák veszettül ugattak. A telep szélénél meg­álltunk. Az igazgató lehajolt a legkisebbik gyerekhez, és megsimogatta az arcát. Aztán jött a másik látoga­tó: Szigetvári György, a ter­vezőiroda igazgatója. Megné­zett mindent, vázlatot készí­tett. Az iroda fiatal mérnökei társadalmi munkában készí­tették el a terveket. A doku­mentációra ezt írták: »A ter­vezőiroda ajándéka«. f> Művelődés — szórakozás CSIK.Y GERGELY SZÍNHÁZ Szünnap. A Vörös Csillag és a Szabad Ifjúság Filmszínház ünnepi műsora: VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ 24- én: Limonádé Joe. Szé­lesvásznú csehszlovák film. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 4 és 6 óra. 25- én: Limonádé Joe. Az előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 26- án: Hófehérke és a 7 tör­pe. Az előadás kezdete de. fél 11 óra. 26- án: Limonádé Joe. Az előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 27- én: Pinocchio. Az előadás kezdete de. fél 11 óra. Limonádé Joe. Az előadás kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 28-án: Limonádé Joe. Az előadások kezdete 5, 7 és 9 óra. SZABAD IFJÚSÁG filmszínház 24- én: Két vasárnap. Szov­jet film. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 4 és 6 óra. 25- én: Két vasárnap. Az előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 26- án: Két vasárnap. Az előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 27- én: Hófehérke és a 7 törpe. Az előadások kezdete dé. fél 11 óra. Két vasárnap. Az előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 óra. 28- án: Vasszűz. Angol film­vígjáték. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 óra. Jegyelővétel mindkét mozi­ban de. 8—13 óráig, du. fél 4—5 óráig. TÍZ DARAB MÉTERES ÉS TÍZ PÁROS Kadárkúton Molnár Vende­lek udvarában sistereg az üst­ben a zsír. Egymás után puk­kannak szét a hófehér kis kockák meg hasábok, és csurog belőlük a csillogó folyadék. Alul a tűz pattog, s a kihul­ló hamut szertesodorja a hű­vös szél. A konyhában meleg van. Orrcsiklandozó fűszerillat ke­veredik a zsír nehéz szagá­val. Igazi disznóölési hangu­lat árad mindenhonnan, akár-' hova néz is az ember. A só- zóteknőben egymásra fekte­tett szalonnatáblák, az aszta­lon telceredő hurkakarikák ... — Száznyolcvan kilós volt a hízó — mondja a háziasszony, miközben összerakja a meg­töltött hurkákat. — És hányán vannak hozzá? — Hatan. De vágunk ám még egyet, az még nagyobb, kövérebb. Amit a kettőből ka­punk, az elég lesz a családnak egész éven át. A munkát Mózer Dezső irá­nyítja. Az asszonyok azt csi­nálják, amire tőle utasítást kapnak. Kiss Jánosné, a szom­szédasszony segít neki a leg­többet, mert az idős háziasz- szony erejéből nemigen futja. — Hol vannak a többiek — kérdezem, mert a hattagú családból csak az idősebb Mol- nárékat látom. — A fiam meg a menyem a tsz-ben dolgozik, az unokák meg iskolában vannak. István fiam a baromfiaknál tesz-vesz. Több mint hétezer szárnyast bíztak a gondjaira, sok a dol­ga velük. A menyem az itatá­sos borjúnevelőben foglalatos­kodik. Ott nagyobb szükség van rájuk. Majd csak vacsorá­ra jönnek haza, amikor már mindennel végeztünk .. . — Látom, a sonkákat meg­hagyták ... — Igen, meghagytuk mind a négyet, nem sütöttük le, kolbászt sem csináltunk belő­le, mert a fiatalok ebédet visznek magukkal munkahe­lyükre. Jó lesz majd, ha egyet- egyet lekanyaríthatunk a son­kákból. Negyven liter zsírra számí­tanak, nyolc tábla szalonnát sóztak le. A kolbász már a füstölőben lóg: tíz darab mé­teres és tíz páros tekeredik a rúdra, és maradt még vacso­rára meg kóstolónak való is. A disznósajt a főzőben pöffesz- kedik, s most készül a véres­hurka ... — A tavalyinak ma fogyott el a zsírja. Eltartott az újig — mondja Molnárné. Készül a hurka. Az asszo­nyok ügyesen tesznek-vesznek, segítenek a hentesnek. A házi­asszony edénybe rakja a si­ma, csillogó karikákat, ahogy megtelnek az ízes töltelék­kel. H. F. Amikor a házat alapozni kezdték, megmozdult a telep. Harmincán vettek telket egy­szerre. Kilencen anyagot. Az első sorban ma tíz ház áll. Jövőre húszán akarnak építe­ni Pista házán az ígérethez hí­ven dolgoztak a csapat mun­kásai: Kaiser István, Kovács József, Krisztbaum János, Krisztbaum György, Molnár József és Szednai János. Szép lett a ház. összkom­fortos. A nagy ablakokon be­zuhog a fény. A beköltözés előtti estén elhívta barátait, a pályamunkásokat. Alkonyo- dott már, mire ide értek. Megálltak az új ház előtt. Ak­kor Pista az ablakra nézett, és kiverte a verejték. Az abla­kok helyén tört üresség volt. Berohant a házba. A fényes parketten három fél téglát ta­lált ... A szemetet másnap gyújtot­ta meg. Szemközt, á kukori­cás szélén az építőmunkások akkor bontották az új gim­náziumról az állványokat. A tűzből kesernyés, nehéz -ag szállt fölfelé. A gyerekkel az úton talál­koztam. Egy cekkerben köny­veket hozott. Bokor Jóska volt a telep első könyvolvasó­ja. Most itt áll és nézelődik. Az orrán három kis szeplő virít. — Mindr kasze — mondja vidáman és nevet. — Az mit jelent? — Szépek a házak... Németh Sándor Kedvezményes mozibérlet nyugdíjasok részére! Január 1-től a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat kedvezményes mozibérletet bocsát ki a mozilátogató nyugdíjasok részére. EGY BÉRLET 10 SZELVÉNYBŐL ÁLL, ÁRA 10 FT Részletes felvilágosítást a Moziüzemi Vállalat és az alább felsorolt filmszínházak adnak, ahol a bérletet bevezetik: Kaposvár, Vörös Csillag Balatonszárszó Gyékényes Inke Somogyszob Kaposvár, Szabad Ifjúság Babócsa Fonyód Mernye Szülök Balaton boglár Berzence Kadarkút Marcali Siófok .«■■■■a. «■■■■■■Ülllk An does Böhönye Kaposmérő Nagybajom Tab «!■■■■■■■■* Balatonlelle Buzsák Kaposfő Uvöskónyi Tarany miiaiiiiiiiciit • «■■r 'inn, «■■■r iáin Balatonmária Beleg Kötcse öreglak Tapsony iö' iíii a* ' Balatonföldvár Bőszénfa Kőröshegy- ágvár Toponár «■. ■■■■ '■■■ük. *■■■«■■ammmamr MIDRMIIIir Balatonszemes Barcs Kéthely Segesd Zákány telep • «■k itBllr Balatonendréd Csurgó Karád Szenta Zamárdi •ü, :«?’ Balatonkiliti Csokonyavisonta Lengyeltóti Somogyvár Vése Balatonfenyves Csököly Lábod Somogyjád Balatonszabadi Gölle Látrány Somogy sárd Minden negyedéven belül a 10 szelvény alapján melybe a szelvény 1 a bérlő jogosult a mozi forintos árát beszámítja legjobb helyére, a legolcsóbb helyárért, a filmszínház. (3818)

Next

/
Oldalképek
Tartalom