Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
Vt&ÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRA> 50 FILLÉR SomoggiMéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA JUI. ÉVFOLYAM 300. SZÁM SZERDA, 1964. DECEMBER 23. Mai számunk tartalmából: Következetes munkával, felelősséggel (3 o.t Olvasóink írják (3. o.) Egy hős — aki nem is olyan hős (6. o.) Százmillió forint értékű munkát végeztek a katonák A nyáron kezdtek munkához néphadseregünk új kiképzési rendszerű műszaki csapatai. A sorköteles fiatalok alapkiképzése az előírásoknak megfelelően történik, ugyanakkor gyakorlati—műszaki képzésük döntő része különféle népgazdasági beruházásokhoz kapcsolódó munkák közben valósul meg. Amint a Honvédelmi Minisztérium illetékesei elmondották, ez év második felében a műszaki csapatok egyebek közt a közlekedés területén, a postánál, az építőiparban és több más helyen végeztek igen de- rckas, elismerésre méltó, s a vezető szakemberek körében is nagy megelégedéssel fogadott munkát. Jól ismerik a katonáikat a legjelentősebb ipari beruházásainkon is. Csupán a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukcióján mintegy tizenkétmillió forint értékű munkát végeztek. A fővárosban a felszíni vízkiviteli mű építésénél is dolgozik egy műszaki század, amely csak az idén mintegy nyolcmillió forint értékű munkát végzett. A százhalombattai erőműnél körülbelül hétmillió, a borsodi vegyikombinát bővítésénél pedig előreláthatólag nyolc és fél millió forint értékű munkát fejeznek be a néphadsereg katonái. Ez év második felében a katonafiatalok több mint 100 millió forint értékű munkával járultak hozzá az ország előtt álló fontos feladatok megoldás sához. (MTI) V.NÍf' 1 .. ) Johnson memoranduma Az amerikai kormány hajlandó módosítani NATO-atompolitikáján — Egyelőre eláll az MLF eredeti tervétől — London nem túlságosan lelkesedik „Nem minden új korszerű, és nem minden régi elavult...* Járási népművelők értekezlete a megyei tanácson Tegnap délelőtt a járási népművelési felügyelők, az illetékes elnökhelyettesek és a járási pártbizottságok propaganda- és művelődésügyi főelőadói tanácskoztak a megyei tanács könyvtártermében. A járási népművelési felügyelők beszámoltak a kulturális terv végrehajtásának eddigi eredményeiről, tapasztalatairól, majd több hozzászólás hangzott el. Rigó Lajos, a fonyódi járás vb-elnökhelyettese bírálta a termelőszövetkezeteket, amiért szociális-kulturális alapjukat többnyire nem kulturális célokra, hanem balatoni kirándulásokra. szórakozás jellegű összejövetelekre költik. Sok tsz-elnök és -könyvelő, há ad is némi támogatást a község művelődésére, úgy érzi, ezzel szívességet tett. Sándor Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főelőadója a szakmunkás- képzésről beszélt. Elismerte, hogy a 47 első, a 40 másod- és a 17 harmadéves mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfolyam megszervezése fáradságos munkát igényel. A tsz- elnökök érzik, hogy szükség van a tanfolyamokra, de megvalósításukban passzívak, nem segítenek a szervezésben. Holott számos brigádvezető, általános iskolai és szakmai végzettség nélkül tölti be posztját, rájuk férne a tanulás. S amikor technikumot, szaktan- folyamot végzett fiatalok kerülnek a tsz-be, azzal érvelnek a tsz-vezetők, hogy nem állíthatják félre az ötven-hat- van éves brigádvezetőket. Csakhogy ezeknek a brigádvezetőknek húsz év alatt módjukban állt volna megszerezni a szükséges szakképesítést... — mondta a többi között a mezőgazdasági osztály főelőadója. Az értekezleten felszólalt! Honfi István, a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyettese is. Megállapította — a beszámolókból is érezhető —c a művelődési év lassan, döcögve indult meg. Sokan a mező- gazdasági munkákra hivatkozva az eredménytelenséget próbálták igazolni az ősszel. Hozzászólásában Honfi elvtárs utalt a folyóiratok népművelésről szóló vitájára. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy megváltozott a népművelési munka tartalma, s ehhez eszközeinkben alkalmazkodni kell, hogy növelhessük a népművelés hatásfokát. Űj utakat kell keresni, viszont nem minden új forma korszerű, és nem minden régi elavult. Helyes például az ismeretterjesztés beszélgetés formája, az időszerű kérdésekre azonban a szórvány előadások adhatják meg a választ. Színes, ötletes új módszerekkel és ne dogmatikusan, mechanikusan alkalmazott formákkal törekedjünk elérni a népművelő munka magasabb színvonalát. Nyugati sajtójelentések szerint Johnson elnök utasítást küldött Rusk külügyminiszternek és McNamara hadügyminiszternek azzal a politikával kapcsolatban, amelyet kormányzata a NATO- tagállamok iránt a jövőben követni óhajt. Ezt az utasítást a nemzetbiztonsági tanács emlékiratába foglalták és washingtoni sajtókörökben — mint hírügynökségek jelentik — nagy feltűnést keltett. Johnson állítólag leszögezte, hogy a párizsi NATO-értekez- let, illetve Wilson brit miniszterelnök washingtoni látogatása nyomán az eddiginél lényegesen nagyobb türelemre és tapintatra van szükség, amikor a NATO-szövetség problémáiról, főként a sokoldalú atomhaderő kérdéséről folytat tárgyalásokat az amerikai kormány. Johnson elnök — mint a hírügynökségi tudósításokból kitűnik — kifejtette, hogy kormánya nem megy bele semmilyen atompolitikába, amit Anglia és Nyugat- Németország nem fogad el, illetve, amit alaposan nem tárgyaltak meg Franciaországgal. Bár az emlékirat itt nem tekinti föltételnek a francia hozzájárulást, amerikai sajtókörök fölfigyeltek arra, hogy az emlékiratból kimaradt az MLF-szerződés megkötésének határideje, ami pedig az Erhard—Johnson közlemény szerint az év vége volt. A Reuter-iroda kommentátora szerint a memorandumból az tükröződik, hogy Washington hajlandó módosítani NA- TO-atompolitikáján, mert az elnök meggyőződése, hogy az MLF »eredeti« formája végeredményben a nyugati szövetség felbomlásához vezethet. Johnson állítólag elejtette azt a tervet, hogy a többi partner ellenállása esetén kétoldalú atom-szövetségre lépne Nyu- gat-Németországgal s erről Rusk külügyminiszter tájékoztatta is párizsi látogatása alkalmával De Gaulle elnököt. Az AP hírmagyarázata szerint Johnsonnak az az elhatározása, hogy alábbhagy a vonakodó NATO-szövetségesek- re gyakorolt nyomással, az amerikai kormányon belül annak a szárnynak, azoknak az elemeknek . vereségét jelenti, amelyek a leghevesebben szorgalmazták az MLF gyors megteremtését. „Johnson csupán selyemkesztyűt húz a vasökölre Angliával szemben“ Kevés lelkesedést kelt Londonban az a washingtoni hír, hogy Johnson utasította minisztereit, a NATO-egység helyreállítása érdekében lehetőleg vegyék figyelembe a többi szövetséges érzékenysé-' gét. Az angol vélemény azt tartja, hogy Johnson csupán selyemkesztyűt húz a vasökölre, legalább Angliával szemben. Megerősíti ezt a pesszimista angol értelmezést a nagyon befolyásos U. S. News and World Report »Johnson a maga nótájára táncoltatja Angliát« című leleplezésével, mely szerint Johnson közölte Wilson angol miniszterelnökkel a következő fontos változásokat a nyugati világban: Nyugat- Németországnak Angliával egyenrangú helyet ígért a NATO-ban. Az Egyesült Államok mind nagyobb részt vállal majd át Anglia közép- és távol-keleti katonai kötelezettségeiből, de ennek ellenértékeként elvárja, hogy Anglia viszonzásul kézzelfogható módon járuljon hozzá Amerika háborús erőfeszítéséhez Dél- Vietnamban. E változások tervezésének alapja Johnson azon rideg megállapítása, hogy ROMOS ÉPÜLETBŐL SZÉP PRESSZÓ A homokszentgyörgvi földművesszövetkezet presszója az fmsz egyetlen ilyen létesítménye. A körzethez tartozó községek közül elsőként itt, a központban nyitották meg az azóta közkedvelt vendéglátó- helyet. Februárban egy romos épületből alakították át mintegy 40 000 forint költséggel. 100 000 forintért modem berendezéssel és vízvezetékkel látták el. Este kilenc óráig tart nyitva, és főként fiatalok látogatják. Napilapokról, képes folyóiratokról és hanglemezekről Uszterhelyi Rózsa, a presszó vezetője idejében gondoskodik, így olvasnivaló mindig akad. A zeneszekrény lemezjátszójára is van mit föltenni a táncot és nótát kedvelő vendégeknek. A megnyU tás hónapjában 20 000, a nyári hónapokban — a fagylaltszezon idején — pedig 30 000 forintos forgalmat bonyolítottak le a presszóban. O Johnson amerikai elnök levélben tájékoztatta külügy- és hadügyminiszterét a nyugati szövetségesekkel kapcsolatos álláspontjáról.' Memorandumában az elnök kifejti, hogy az amerikai kormánynak nem szabad semmi olyat tenni, ami ellenzésre talál a nyugati szövetséges hatalmak részéről. Mint ismeretes, Washington MLF-tervét más-más okokból ellenzi Anglia és Franciaország kormánya is. O A Pravda megírja, hogy az utóbbi időben szervezett provokációs propaganda folyik Nyugaton az új szu- dáni kormány ellen. Ez a propaganda most arra irányul, hogy ösztönözze azokat az erőket, amelyek a faji ellentétek ürügyén ketté akarják szakítani az országot. Két algériai ellenzéki politikus Ben Bella kormányával való megbékélési szándékáról tett tanúságot. Ra- bah Bitat, az FLN párt egyik alapító tagja, aki korábban önkéntes száműzetésbe ment, a napokban visszatért Algériába, és felajánlotta szolgálatait a kormánynak. Ugyancsak jelentkezett szolgálattételre az ellenforradalmi tevékenységért kivégzett Sabani ezredes egykori helyettese is. e Anglia gazdasági és katonai ereje csökken, és emelni kell Nyugat-Németország pozícióját a NATO-ban. Wilsonnal folytatott tárgyalása során Johnson udvariasan, de a legszilárdabban visszautasított minden olyan javaslatot, melyvek célja állandósítani: 1. Anglia különleges helyzetét a szövetségben; 2. a kedvezőtlen bánásmódot Nyugat-Németor- szággal szemben. Wilson erős nyomás alatt áll, hogy minél előbb megegyezzen az európai szövetségesekkel, mert Angliának először is új NATO-atomszerve- zetre van szüksége, hogy megszabadulhasson az angol független atomfegyverek költségeitől. Másodszor: arra számít, hogy Nyugat-Németország adja majd az Anglia számára szükséges több ezerillió dolláros hosszú lejáratú kölcsön javarészét, ami nélkülözhetetlen Anglia kritikus gazdasági bajainak megoldásához. Ezért Anglia nem idegenítheti el a bonni kormányt. Harmadszor: Angliának sürgős szüksége van az Egyesült Államok nagyobb támogatására, hogy megvéd- hesse az angol érdekeket Szueztől keletre. Ezért viszonylag kerülni kell minden olyan viszályt, amely feszültté tehetné az angol—amerikai viszonyt. (MTI) Miről tárgyalt Rapacki Londonban? Rapacki lengyel külügyminiszter londoni megbeszéléseiről nem adtak ki közleményt, angol részről ezzel is aláhúzzák az eszmecsere nem hivatalos jellegét. Az angol kormánykörök látszólagos tartózkodó magatartását benfentes hírmagyarázók így indokolják: a bonni látogatás előtt álló Wilsonnak számolnia kell azzal, hogy a nyugatnémet kormány a legnagyobb gyanakvással figyeli az angol—lengyel eszmecserét a közép-európai atomfegyvermentes övezet és az európai kollektív biztonság kérdéséről. Értesülések szerint Wilson és Rapacki »átfogón igen érdekes és bátorító tartalmú« eszmecserét folytatott a következő kérdésekről: 1. A német kérdésről. Ennek megvitatása során a lengyel külügyminiszter nyomatékosan hangsúlyozta: az európai rendezés és békés együttélés kulcsproblémája a német kérdés békés megoldása, és hogy Németország újraegyesítése csakis olyan »történelmi folyamat« útján érhető el, amely a két német állam létezésének elismerésén alapul, és számol azzal a szükségszerűséggel, hogy a középeurópai feszültség csökkentése útján kell megteremteni a két német állam közeledésének kedvező föltételeit. 2. A leszerelés problémakörét érintve Rapacki rámutatott, hogy a lengyel ftözép-európai »atombefagyasztási« terv elfogadása esetén ez a megállapodás egyszersmind gyakorlati kikísérletezése lenne egy európai kölcsönös biztonsági garancia-rendszer lehetőségeinek is. 3. A Wilson-kormány »jószándékainak« elismerésével egyidejűleg a lengyel külügyminiszter hangsúlyozta, mind az MLF-, mind az ANF-terv megváltoztatná az atlanti táboron belüli katonai erőviszonyokat Nyugat-Németország javára, következésképpen a Varsói Szerződés hatalmai nem nézhetnék tétlenül ezt az új és veszélyes fejleményt. 4. A kelet—nyugati kapcsolatok fejlődéséről szólva Rapacki hangsúlyozta, hogy Lengyelország tevékenyen részt kíván venni a kelet—nyugati viszony olyan »új korszakának« kialakításában, amely véget Vetne a fegyverkezési verseny egymást fokozó láncreakciójának. Rapacki látogatását kommentálva a Times diplomáciai szemleírója kedden hangsúlyozza: »A lengyel külpolitika fő témája már hosszú évek óta az, hogy az igazi európai rendezés csak a feszültség fokozatos csökkentése, a leszerelés lépésről lépésre való megvalósítása útján jöhet létre. Ebben a vonatkozásban — fűzi hozzá a Times — az angol és a lengyel nézetek nem állnak messze egymástól és bizonyosra vehető, hogy Rapacki legutóbbi javaslata egy európai biztonsági értekezlet összehívására, rokonszenvező meghallgatásra talált Londonban.« (MTI)
