Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

Kedd, 1964. december 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Felelőtlen áthelyezések Kifizetetlen szabadság A Területi Egyeztető Bizottság gyakorlatából Öt munkaügyi vitát ismerte­tünk mai összeállításunkban. Három a törvénysértő felmon­dásra, áthelyezésre példa. El­ső fokon csak a TRANSZVILL egyeztető bizottsága állt az el­bocsátott dolgozó mellé. Törvénysértő áthelyezés K. L.-t telepvezetőnek al­kalmazta a Somogy megyei Te­metkezési és Kertészeti Válla­lat. A nyáron megbetegedett a telepvezető, megoperálták a gyomrát, szeptember 16-ig be­tegállományban volt Amikor bement dolgozni, az igazgató tájékoztatta, hogy vettek föl másik telepvezetőt, őt csak fi­zikai munkára oszthatják be. K. L. ragaszkodott hozzá, hogy írásban közöljék vele a döntést. Az igazgató beleegyezett ebbe. Szeptember 26-i levele szerint azért helyezték át a volt telep­vezetőt, mert nincs irányítási készsége. A vállalati egyeztető bizott­ság elutasította a hozzá fordu­ló dolgozót. A TEB a bizonyí­tási eljárás után visszahelyez­te eredeti munkakörébe. Meg­állapította ugyanis, hogy az igazgató eljárása teljesen meg­alapozatlan. A telepvezetőt so­hasem figyelmeztették, hogy rosszul dolgozik. Törvénysértő, hogy betegsége idején véglege­sen alkalmaztak mást a helyé­re. Annál inkább, mert K. L.- nék magasabb az iskolai vég­zettsége, a bajai kertészeti technikum negyedik osztályába jár. A TEB szerint teljesen in­dokolatlan fizikai munkára he­lyezni K. L.-t, amikor a park­építő részlegnek nincs műve­zetője. Nem nőnek való az éjszakai motorozás A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja T. Z.-ité agronómust október 31-én áthelyezte körzeti felvá­sárlónak. A dolgozó az egyez­tető bizottsághoz fordult. Sza­vazategyenlőség miatt nem döntöttek az ügyben. A TEB kötelezte a MÉK-et, hogy he­lyezze vissza a panaszost ere­deti munkakörébe. T. Z.-né kü- lönváltan él a férjétől, kiskorú gyermeke van. Mivel a körzeti felvásárlónak sokszor éjszaka is az átvételi helyen kell len­nie, az asszony kénytelen mo­torral hazajárni Kaposfőre a késői munka után. Ez nem nő­nek való. Nem volt indokolt, hogy alacsonyabb munkakörbe helyezték a dolgozót, mivel munkája ellen nem volt pa­Nem lehet fölrúgni a szerződést L. J.-t irattárosnak vette föl a TRANSZVILL meghatározott időre. A .gyáregység vezetője a határidő előtt felmondott a hat órát dolgozó lánynak átszerve­zésre hivatkozva. L. J. a válla­lat egyeztető bizottságához for­dult. A VEB igazat adott neki. A gyáregységvezető fellebbe­zett; A TEB megállapította, hogy törvénysértő volt a fel­mondás. Visszahelyezte a lányt az állásába, s kötelezte az üze­met, hogy fizesse meg a mun­kabért a kiesett napokra. A határozott időre fölvett dolgo­zónak csak akkor lehet felmon­dani, ha nem alkalmas a mun­kára, rosszul dolgozik. Amikor elbocsátással jár a sikertelen vizsga F. h. képesítés nélküli neve­lőként dolgozott a nágocsi ne­velőotthonban. A megyei ta­nács művelődésügyi osztálya augusztus 31-én felmondott _ a fiatalembernek. F. L. a tahi já­rási közös egyeztető bizottsá­got kérte meg a munkaügyi vi­ta eldöntésére. Amikor elutasí­tották, a Területi Egyeztető Bi­zottsághoz fordult. A TEB helybenhagyta a tabiak dönté­sét. A képesítés nélküli neve­lők ugyanis a rendelet szerint csak úgy maradhatnak állás­ban, ha fölveszik őket a taní­tóképzőbe. F. L. kétszer ru­gaszkodott neki sikertelenül a fölvételinek. A TEB megálla­pította, hogy a tanács törvé­nyesen küldte el a fiatalembert a nevelőotthonból; Tűzoltóünnepség Varászlón (Tudósítónktól.) A varászlói önkéntes tűzol­tótestület hatvanéves jubileu­mát és az új tűzoltószertár át­adását ünnepelte december 20-án. A testület tagjai meg­emlékeztek az 1904 óta el­telt időről, a nehéz kezdetről, amikor a fölszereléseket szertár hiányában a falu más-más pontján helyezték el. Jói ismeri a testület múltját a legidősebb önkéntes tűzoltó, a 90 éves üst Pista bácsi. Ezen a napon adták át ren­deltetésüknek az új tűzoltó­szertárat és a buszváróter­met. Ezek építéséhez a köz­ség lakói a társadalmi mun­kán kívül harmincezer fo­rinttal járultak hozzá. Az ünnepi közgyűlésen ki­tüntetéseket és pénzjutalmat osztottak ki, s több önkéntes tűzoltót előléptettek. Az ünnepség hivatalos ré­sze után vidám estet töltöt­tek együtt a jubilálok. 620 000 forintos forgalom az őszi megyei könyviiefelten (Tudósítónktól.) összesítették a MÉSZÖV iparcikk-osztályán az őszi megyei könyvhetek forgalmát. 620 000 forint értékű könyv talált gazdára megyénk fal­vaiban és pusztáin október 1- től november 30-ig A könyveterjesztésben részt vettek a könyvtárosok, a Hazafias Népfront, a nőta­nács, a KISZ és az úttörő­szervezetek. A TIT-előadók megyeszerte könyvismerteté­seket tartottak. Író—olvasó találkozókat, számtalan köny­vesbált és könyvtombolát rendeztek. A barcsi járásban három forint volt az egy lakosra ju­tó könyvforgalom, csaknem 100 000 forint értékű könyvet adtak el itt. Egyedül a ba- bócsai fmsz körzetében 14 200 forint értékű új könyv került a falusi családokhoz. A csurgói járásban öt iro­dalmi témájú előadást, há­rom szellemi vetélkedőt ren­deztek, hat községben becsü­letkosár volt. A marcali járás könyvel­hette el a legnagyobb ered­ményt: a tervezettnek több mint kétszeresét, 137 000 fo­rint értékű könyvet adtak el. A nagyatádi járásban Ber­ták László, Makay Ida és Galambosi László Lengő fé-ny- hidak című kötetéből 250 pél­dányt adtak eL Megtanulta az élet leckéjét A CSALÁD SAJÄT BŐRÉN ÉREZTE a régi rend fajüldöző politikáját. Baloldali érzelmük jórészt ebből a keserves ta­pasztalatból, döntően pedig an­nak felismeréséből fakad és táplálkozik, hogy a jobb, em­beribb életért, a társadalmi ha­ladásért, a dolgozó emberek munkájára és igazságára épí­tett társadalomért szervezetten kell küzdeni; becsülettel kell helytállni. Apja a múltban szép állato­kat nevelt. Már ekkor, gyer­mekkorában megszerette Läu­fer Imre az állatokat, az állat- tenyésztést, meg ami a legfon­tosabb: a jószággal bánó em­bereket. A gyerekkori élmény, a csa­ládi tapasztalat elkísérte egész eddigi életútjén. Párttitkár és állattenyésztő a babócsai Üj Világ Termelőszövetkezetben. Kettős munkaköréből, tisztsé­géből fakadó kötelessége egy­séges egésszé kovácsolódott ben­ne. Ha az istállóban a tehené­szekkel a tejtermelésről beszél, a pártmunka módszerét is al­kalmazza. A taggyűlésen a szö­vetkezet ügyes-bajos dolgairól, a növénytermesztés és állatte­nyésztés mindennapos kérdésé­ről számol be titkárként? Hangjából kicseng a képzett szakember megannyi hasznos tanácsa. Megtanulta a leckét az isko­lában is, az életben is. Még kö­zépiskolás diák volt, amikor beállt a kommunisták soraiba. Aztán katona kellett a nép­hadseregbe? Édesapja, a falu akkori párttitkára így szólt hozzá: »Fiam, beírattalak ön­kéntesnek. Menjél, menned kell, mert hív a párt, szólít a haza.« S az emberré válás ne­héz évei, kemény megpróbál­tatásai következtek. Helytállt a katonai kiképzésben, s lesze­relése után belevetette magát a falusi munkába. SORSFORDULÓIRÓL BE­SZÉLGETÜNK. Fontos ese­ményként említi a tsz-alakí- tást Néhányan összefogtak, csináltak Babócsán egy kis szövetkezetei. Földjük nem volt, állami tartalékon gazdál­kodtak. Sok jószágot tartottak, jött a pénz szépen. Sikerült mindjárt a kezdetiben két lovat is venniük. Ő lett a kocsis. Et­től fogva élete összeforrt a szövetkezeti mozgalommal. Egyesülés Heresznyével; a falu egész parasztságának beszerve­zése; pártískolai tanulmányok Pécsen; a kétéves felsőfokú állattenyésztési technikum el­végzése — ezek az állomások, és elérkeztünk a jelenhez. — Az állattenyésztés idei terve 3 700 000 forint. Ennél csaknem hét-nyolcszáz ezerrel több lesz a bevétel. — Nem di­csekszik, nem magától mondja, kérdésre felel ezekkel a szá­mokkal. Bennük van az ő irá­nyító, szervező munkája is, s az eredmény fő részese: az öt­venkét tagú állattenyésztő bri­gád. Azok az emberek produ­kálták az idén ezt a több mint négy és fél milliót — aminek a terven felüli részéből is tíz fo­rintnál nagyobb összeg jut munkaegységenként —, akiket néhány évvel ezelőtt még szi- dott-hordott a falu. »Csak lop­játok a napot; semmi látszata annak, hogy valamit is tenné­tek; hordjátok a sok szénát meg az abrakot az állatoknak, még sincs se tej, se elegendő hízott állat; amit mi megter­melünk a mezőn, azt ti elpo­csékoljátok; mi, a gyalogmun­kások tartunk el benneteket, nem segítetek rajtunk, hanem hátramözdítjátok szövetkeze­tünket« — hangoztatták akko­riban széltében-hosszában. S ennek a vádaskodásnak csupán az alapja volt valóság: keveset adott, úgyszólván ráfizetést ráfizetésre halmozott az állat- tenyésztés. De erről nem az állatgondozók, nem a takarmá- nyos kocsisok tehettek. »Mitől fejlődjön, tejeljen az a szegény jószág, ha nem kap annyi ta­karmányt, amitől jóllaknak?« — idézem Läufer elvtárs sza­vait. Hiába föllebbezett a vállalat K. T.-né személyes körülmé­nyei miatt felmondott a So­mogy megyei Szikvíz és Szesz­főzde Vállalat siófoki telepén; Év közben többször kért sza­badságot, a sürgős munkák miatt azonban nem adták ki. A felmondáskor kérte, hogy fi­zessék ki neki a négy napot. A vállalat hallani sem akart ró­la. A dolgozó a siófoki járási közös egyeztető bizottsághoz fordult. A bizottság igazat adott neki, az igazgató fölleb­bezett. A TEB megalapozatlannak találta az igazgató föllebbezé- sét, mivel a Munka Törvény- könyve szerint pénzben kell kifizetni a ledolgozott hónapok után járó napokat, ha év köz­ben szűnik meg a dolgozó munkaviszonya, s szabadságát még nem vette ki; L. G. Ünnepi nteglepciés! Matlassé tv-gamitúra 560,— Ft Cicabarchend ágykabát 98,— F Leányka Krisztina-hálóing 112—130 Ft-ig Nylon női kombiné 140—170 Ft-ig Tarkán szőtt férfi zefíringek 59— 78 Ft-ig Aktatáskák (4209) 80—120 Ft-ig KI VESZI EL A LAPÁTOT? A szénállomás bódéja előtt fekete sár. A kanyargó sínek tócsákban futnak. Odafent a kötélpályán játékosan szaladnak a súlyos, piszkosfekete csillék. Egy jön, egy megy. Szénsarat dagaszt a szenesemberek csizmája. Megszokták, de azért gyakran káromkodnak. Öt éve ígérte a volt igazgató, hogy rendbe ho­zatja a síneket. Azóta várnak, és ha eszükbe jut az ígéret, cifrákat mondanak. A cukorgyári erőmű itt, az állomáson ti­zenhat szenest foglalkoztat. Komisz, kemény munka az övék. Rakják és tolják a csillé­ket. A szívlapát kéregréteget esztergályoz a tenyérre. A láb és a kar remeg az erőltetés­től, mert a sáros, rozoga síneken mindent be­le kell adni a csilletolásba. Havonta 2400 forintot visznek haza a családnak. A szenesek között van néhány idősebb is, de a többségük fiatal. Innen a harmincon. Beszélgetni jöttem a szénállomásra, mert azt hallottam, hogy a szívlapátos emberek közül senki sem akar tanulni. — Rakodó szeretnék maradni — mondja egy forduló szünetében Tardi János. — So­hasem gondoltam arra, hogy más legyek. Legföljebb miniszterséget vállalnék. De még az se biztos... A többiek nevetnek. Világos szemű, olaj­barna ember Tardi. Harmincnégy éves, ma­holnap egy évtizede koptatja itt a sarat. Rá­adásul fenemód szókimondó. Nevet ő is a miniszterségen, de aztán komolyra fogja a dolgot. — Egyetlen biztos van, ez a lapát. A szív- lapáfot senki se veszi el... Szeretném hallani a többiek véleményét is, de hallgatnak. A zöm rábólint Tardi sza­vaira. — Igaza van, a lapátot senki sem irigyli. — A tanulásra még senki se gondolt? Hi­szen előbb-utóbb korszerűsítik a gyárat, gé­pesítik a rakodást. Nemcsak ide, hanem a répahalmok mellé is gépeket tesznek. Azok rakják majd vagonba, Akkor mi lesz? Nem jelentkezik senki, nem akar senki se tanulni. Az utolsó kérdésre egy idősebb ember válaszol. Büszkének indul a mondat, de megtörik. — Lapátos emberekre mindig szükség lesz... Talán lesz ... Az biztos, hogy a lapát sohasem kerül végleg nyugdíjba. De a mai huszonöt éves hányszor szidja majd magát tíz, húsz, har­minc év múlva, amikor már nem lesz ilyen acélos az izom, nehezen hajlik a derék, és a kéz a kéreg alatt is sajog majd a súlytól? Amikor legutóbb gépkezelői tanfolyamot szerveztek, próbaképpen megkérdezték a sze­neseket is. Azok csak nevettek. Előrejön egy szálfatermetű ember. Itt dolgozott negyven évet, innét ment nyugdíj­ba. Ha ráér, akkor a dombról lesétál ide a sárba. Nézi a fiatalokat. Vati István a neve. Eddig szótlanul hallgatta a beszélgetést. — Én annyit mondok, ha annyi idős vol- nák, mint ezek, köpnék a lapátra. Tanulnék. Bizony azt tenném ... A gépkezelői tanfolyam háromhónapos. Hetente három délután kell foglalkozásra menni. A gépkezelők ugyanannyit keresnek, mint a szenesek. Persze mindenki nem lehet gépkezelő, de sok mindent lehetne tanulni a gyárban is. Mit mondanak erre? Máli Ferenc huszonötéves szenes; — Eddig nem értem rá. Kovács János huszonkilenc éves: — Nem gondolkodtam ezen ... Virtin József huszonnégy éves: — Ezt a melót is meg kell csinálni vala­kinek ... A többi fiatal nem szól. De a némaság még beszédesebb. A csillék a kötélen gyorsan gurulnak. Itt, a ragacsos sínen nehezen. A sár leköti a ke­rekeket, Németh Sándor Leromlott csont-bőr tehén tőgye alatt üyesen marad a sajtár; koplaló állat nem hí­zik, hanem föléli saját szerve­zetét — ember legyen a talpán, aki itt és igy eredményesen dolgozik. Csodára a szaktudás sem képes, de aki ismeri az állattenyésztés megannyi csín- ját-bínját, az tudja, hogy mit kell tenni, hogyan kell a válto­zást, a javulást előidézni. Läu­fer elvtárs tudta, hogy az is­kola befejeztével, a tanévzáró ünnepség másnapján mihez kezdjen otthon, a tsz-major- ban. Kellene ez is, az is: jó vol­na a folyamatos zöld futósza­lag; az öreg, meddő tehenek csak pazarolják a takarmányt, a leromlott, fiatal egyedeket pedig kár volna kiselejtezni csupán azért, mert éhesen »nem hajlandóak « tejelni. . . Két, sőt három esztendő keli ahhoz, hogy beálljon a tehené­szet. Énnek előfeltételeit szük­séges megteremtem. Ami van, egyelőre azzal lehet számolni. Okos beosztással, a kevesebb és silányabb eleség szakszerűbb előkészítésével meg kiegészítő takarmányok adagolásával eny­híthetek az ellátási gondok. Azt tartják, hogy egy-egy gazdaság színvonalára jól utal a tejhozam. Babócsán — ezek szerint — szép javulásról be­szélhetünk. Korábban kilenc- száztíz liter tejet adott évente egy-egy tehén. Tavaly — ami­kor az állattenyésztő már ott hon töltötte az év második fe­lét — eljutottak az ezeregyszáz literig. Az idén 2500 liter a vár­ható tejhozam ..; Még nem tartanak a kívánt szintnél. Még most is gond a takarmá­nyozás: a másodvetésű csala- mádé nem sikerült, a pillangó­sok elvénültek, siló is kevés van, mert elhúzódott a gabo­navetés, nem jutott idejében gép a silózásra. Läufer elvtárs­nak megint elő kell vennie minden tudományát, hogy a jó­szág mostani kondíciója meg­maradjon a tavaszra is. Meg­alapozni a jövőt már az évi terv készítésekor — most ezen fáradozik. Igen, a takarmány termelésén, betakarításán for­dul meg jórészt az állatte­nyésztés jövedelmezősége. Neveket említ, helytálló em­berekről szól. A nyolc tehenész mindegyike olyan pontos, hogy bármelyikükhöz igazíthatnák az órát. Hajnali fél háromkor már mind ott vannak a major­ban: özvegy Bohár Istvánná, lgricz Imre és felesége, Kolics József, Lóján Sándor, Szlavi- tlies Jánosné, Szokol Istvánná és Vángyul Vendel. A sertés- hizlalás az Üj Világ Tsz egyik erőssége, gazdag jövedelem- forrása. A süldők gondozásáért, a hizlalási idő megrövidítéséért Kálsecz József, Kuminecz Mi­hály és Pássá Pál érdemel el­ismerést. A takarmányos ko­csisok és rakodóik ugyancsak példás szorgalommal dolgoznak: Bukovics Sándor, Csór József, Török György, Herbai Adolf, illetve újabban Putics István, aztán Bakó Mihály, Petrovics József, Raczkó József, továbbá a tejhordó Semofcsán József, aki reggel is, este is behajt a csarnokihoz, mielőtt a tejesautó megérkezne.. = önmagáról kérdez­tem Läufer elvtársat, s mégis többet beszélt szövetkezetéről, munkatársairól. Nem csoda, hi­szen hosszú évekkel ezelőtt el­érkezett a tsz-mozgalom útjára. Azon halad, azon megy tovább mint párttitkár és állattenyész­tő, társaival együtt, társaiért, a faluért. Felesége, négy kis­gyermeke bizony gyakran hiá­ba várja, nem ér korán haza. Könnyíthetnének rajta a tsz- ben, adhatnának mellé valakit segítségül, hogy az állatenyész- tés irányítása mellett a renge­teg papírmunkával ne kellene bajlódnia. Így több ideje jut­na a pártmunkára és az önkép­zésre is. Mert az élet nem áll meg, megy tovább a maga út­ján. Aki beállt a sorba, és szí- ve-lelke, meggyőződése, tudá­sa, munkája a közösségé, az nem tévesztheti el az ütemet, nem hagyhat ki egyetlen lé­pést sem... Kutas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom