Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

SOMOGII NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. december 20 Interjú a megyénkben járt népművelési küldöttség tagjaival 80 filléres portóbélyeg A hazánkban tartózkodó lengyel népművelési küldött­ség a napokban megyénket is fölkereste. A Megyei Könyv­tárban tett látogatásuk alkal­mával megkértük Janina Lu- dawskát, a varsói Népművelé­si Intézet igazgatóját és Czes­law Kaluznyt, a Lengyel Nép- köztársaság Művelődésügyi Minisztériumának főosztály­vezetőjét, nyilatkozzanak a lengyelországi népművelés helyzetéről, eredményeiről. M Milyen tapasztalatokat szereztek néhány nap alatt Magyarországról, és mi a célja látogatásuknak? KALUZNY: — Mindketten először járunk Magyarorszá­gon, s a tíz nap alatt igyek­szünk nyitott szemmel nézni mindent önöknél. A Varsói Magyar Intézet jóvoltából már sokat tudunk Magyaror­szágról. Eddig Budapesten voltunk, és amit ott színház­ban, operában, a MOM kul- túrházban, hangversenyen, moziban, múzeumban, város­nézésen és másutt láttunk, ar­ra késztet, hogy szorgalmas látogatói legyünk Varsóban a magyar intézetnek. Tanácskoz­tunk a minisztérium, a tudo­mányegyetem illetékes nép­művelési vezetőivel és a Nép­művelési Intézetben főleg a népművelő munka szakmai irányításáról: ez nálunk is kulcskérdés. Udvariasság nél­kül állíthatom, sok hasznos tapasztalatot szereztünk, so­kat tanulhatunk önöktől. — A megye népművelőit nagyon érdekelné, mit tar­tanak önök a népművelés legfontosabb területének és formájának? LUDAWSKA: — A klub­mozgalmat, a klubokat. Vá­rosban és falun is. Ez a nép­művelés, a társasági, a kul­turális nevelő és a műkedvelő művészeti tevékenység meg­hint formája. Az utóbbi egyre inkább összekapcsolódik a klubmunkával. Különösen sze­rencsés benne az, hogy ki­sebb csoportok őszintébb, meghittebb formában mélyebb közösségi kapcsolatot alakít­hatnak ki, mint a tömegek nagy gyűléseken, nagy termek­ben. A televízió egyébként nemrégen sorozatot indított a klubmozgalom segítésére. Kü­lönböző vitákra, összejövete­lekre ad lehetőséget és keretet ezzel. Krakkóban is hasonló kezdeményezés indult meg Mindnyájan Krakkó kritikusai vagyunk címmel. Ezen a fóru­Irodalmi pályázat a tahi középiskolákban (Tudósítónktól.) Felszabadulásunk huszadik évfordulója tiszteletére szak­maközi bizottság kezdeménye­zésére irodalmi pályázatot hir­detett a tabi Rudnay Gyula Gimnázium és a Mezőgazda- sági Gépszerelő Szakközépis­kola. Verssel, novellával és történelmi dolgozattal pályáz­hatnak a két középiskola tanulói. A parasztság fejlődé­séről, a község szociális, kul­turális és ipari fejlődéséről írhatnak elemzést. A gimnázium tanulói a járás, a szakközépiskola tanulói pe­dig a megye különböző köz­ségeiben laknak. Így a törté­nelmi pályamunkákból színes és érdekes kép összeállítására számítanak. A legjobb pályaműveket a két középiskola tanulóinak szellemi vetélkedőjén, 1965. március 15-én ismertetik a Zichy Mihály Művelődési Ház­ban. A szakmaközi bizottság 500—500 forint jutalomban ré­szesíti a legjobb pályaműveket, a második díj 300—300. a har­madik 200—200 forint lesz. j mon mindenki mindenkit meg­bírálhat. — Nálunk négyéves művelő­dési tervek készülnek a községekben. Lengyelor­szagban is hasonló a terve­zömunka? LUDAWSKA: — Igen, ná­lunk is hosszabb időn át egy­éves tervek készültek a közsé­gekben, városokban. Egy idő óta azonban a fejlődés megkö­vetelte, hogy több éves távlati terveket készítsünk. A váro­sokban jelenleg már így ter­veznek, s a falvakat is csak egy lépés választja el ettől. — Anyagiakkal támogat­ják-e az üzemek a népmű­velést? KALXJZNY: — Helyenként igen, de a törekvés mindenütt megvan erre: különös tekintet­tel a meglehetősen nagy létszá ­mú utazó munkásságra. A pénzügyi alapokról gondosko­dik az ipafűgyi minisztérium és a szakszervezetek központi tanácsa. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy az üzemek tőlük telhetőén minden kulturális lehetőséget biztosítanak dolgo­zóiknak. Például ha egy na­gyobb községből ötszáz mun­kás jár be az üzembe dolgoz­ni, az üzem köteles a faluban klubot létesíteni dolgozói ré­szére. Kisebb üzemeknél per­sze sok az ellenvetés. Ez szem­léleti kérdés, idővel majd megoldódik. — Milyen szerepe van a népművelésben a műked­velő művészetnek? LUDAWSKA: — Jelentős a szerepe. Különösen két művé­szeti ágban: a műkedvelő szín­játszásban és a zenében. Az előbbit inkább a falun, az utóbbit főleg a városban mű­velik. Szakmailag a népműve­lési intézet támogatja ezeket a mozgalmakat. Nálunk is van megyei tanácsadó központ, és nemrég megkezdték működé­süket az első járási központok is. Az anya kétségbeesett, és veri a gyereket. Segítséget kér. Kóci ijedten pislog, később elfelejti az egészet, feloldódik, rengeteg betűt, számot ír a papírlapra, és életében először rajzol egy hóembert is. Tibi és testvérei pedig ké­regéinek, és maszatosak. Kis kopott csavargók Tibit a Belvárosi Presszó­ban láttam legutóbb egy irdatlan nagy betlehemes dobozzal. Szendén, ártat­lan képpel cincogta a mennyből az angyal eiso stró­fáját, aztán összeszedte a fo­rintokat. Kissé meglepő bet­lehemet cipelt magával: a papundekli doboz oldalán há­rom pici, agyongyűrt szentkép, a többi tarkaság pedig képes­lap. Balatoni vitorlás, Brigit­te Bardot meg húsvéti nyuszi­kák. Aki az erszényéért nyúlt, mosolyogva adta a forintot a gyereknek. Lehervadna arcukról a mo­soly, ha tudnák, hogy az ár­tatlan képű kölyök milyen mesteri besurranó tolvaj. Tizenkét éves lehet, apró termetű, kopott meiegítős kis csavargó. Az elmúlt pár hónapban változatos dolgokat művelt. Bátyjával együtt megszökött az intézetből. Kaposváron rö­vid idő alatt a Kanizsai úti kis kápolna papjától kétszáz forintot, egy Kossuth utcai lakásból háromszáz forintot lopott. Apróbb »ügyleteit« nem győzném felsorolni... Testvéreivel rendszeresen KALUZNY: — Nálunk a műkedvelő művészeti együtte­sek különböző szövetségekbe tömörülnek. Ilyen az amatőr színházak, az amatőr zenészek, a fotósok, a dzsesszkluDok ós filmklubok szövetsége; a Nép­zenei Intézet, a Lengyel Társas­tánc Klub stb. A szövetségek elősegítik a műkedvelő művé­szeti mozgalom fejlődését, tere- bélyesedéset. A rádió és a te­levízió is támogatja az amatőr mozgalmat: adás időt biztosít az együttesek számára. A rá­dió például havonta jelentke­zik a Felmegy a függöny című műsorával, amiben amatőr színházak jelentkeznek. A saj­tó — a hetilapok és a vidéki lapok is — akciókat indít és kezdeményez a műkedvelő mozgalom támogatására. — Tanulmányozzák-e intéz­ményesen a népművelési munka eredményeit, fo­lyik-e Lengyelországban tudományos fölmérő mun­ka? LUDAWSKA: — A Népmű- velési Intézetben 1958 óta fo­lyik fölmérő tevékenység, sok tanulmányt publikáltak már. Nemcsak számadatokat gyűjte­nek, hanem a népművelő munka jellegét, hatásét és jö­vőjét is vizsgálják. Ilyen volt például a népművelők, a mű­kedvelők munkásságának a fölmérése 1958—59-ben, három megyében. Érdekes megfigye­lés: nagyon elterjedt a televí­zió, ezért arra számítottunk, hogy visszaesik a műkedvelő mozgalom. Ezzel szemben mennyiségileg nem csökkent, színvonalában viszont emelke­dett. A művészeti ágakban volt eltolódás: megfogyatko­zott a színjátszó együttesek száma, de több az esztrád és a kisegyüttes. Egy másik fölmé­rés azt kutatja, hogy bizonyos időszaícokban milyen Hatással van a falusi _ pedagógusok munkája a művelődésre. A legújabb vizsgálódásunk: mi­lyen hatással van a járási mű­velődési házakban a technika: a tv, a rádió, a dia a népmű­velésre. W. E. kéregét, nyáron pedig kókadt virágokat árul. Tönkreteszik — Ütöm-verem a gyereket, de semmi sem használ. Én nem tudok vigyázni rá, érte menni az iskolába, délután dolgozom, az uram is. Az is­kola előtt már várják, és ma­gukkal csalják. Kócl pedig megy, mert ha ellenkezik, megverik. Szép arcú, határozott fellé­pésű asszony Kóci édesanyja. A pici, szűk lakás sötét meny- nyezete alatt párafelhő úszik, nagymosást tart. Kikapcsolja a mosógépet, és tehetetlenül ölébe ejti a kezét: — Mit csináljak ezzel a gyerekkel? Már azt is mond­tam, hogy vigyék el intézetbe, csak szabaduljon meg valaho­gyan ezektől a csavargóktól. Kóci hétéves, mi lesz belőle így? Tönkreteszik. TI ’.ekény- szerítik a lopásba Annyira a hatásuk alatt van. hogy hihe­tetlen, mindig későn jár haza, elcsalják, aztán kérégetnek, lopnak. Elsüllyedek a szégyen­től. A nyár elején kezdődött, ak­kor ment el Kóci először ... Egy hét óta nem keresték a gyereket... — mondja. Akkor nem féltél? Kóci jóeszű gyerek. Barna pofiját világos foltok tarkit­A szokásos karácsonyi üd­vözletek egyik kellemetlen velejárója lett a 80 filléres portóbélyeg. Naponta több száz ilyen portózott levelet kézbesítenek Kaposváron a postások. De nemcsak a ka­posvári postahivatalnak je­lent többletmunkát az amúgy is nagy forgalomban a por­tóbélyegek felragasztása, így van ez megye, sőt or­szágszerte. 1964. január 1-én ugyanis részben módosítot­ták a postai díjszabást. A képes levelezőlapok postai továbbítási díja a korábbi 40 fillérről 20 fillérre csök­kent. Viszont a módosítás eltörölte a névjegyboríték­ban feladott névjegy- vagy üdvözlő kártyákra írt kül­demények húszfilléres díját. A névjegyboríték ez év ja­nuárjától rendes levélnek minősül. És ez az, ami ezek­ben a napokban oly sok zavart okoz. Illetékes helyen ezzel kap­csolatban a következőket kö­zölték: — Annak idején a sajtó, a rádió meg a televízió ismer­tette a díjszabásban történt változást. A húszfilléres ké­peslap — minthogy ez egész esztendőn át dívik — át is ment a köztudatba. A kisbo- rítékos üdvözlet azonban rendszerint csak karácsony és újév táján szokásos. So­kan megfeledkeztek az ez­zel kapcsolatos változásról, és ezért adják fel ma is 20 filléres bélyeggel azt a le­velet, amelyre 60 filléres bé­lyeg kötelező. Az év kezde­tén — minthogy még sokan nem ismerhették a díjsza­básváltozást — eltekintet­tünk a portóbélyegek felra­gasztásától, ezt azonban ma már nem tehetjük. Sok kellemetlenségtől sza­badítja meg magát, ismerő­seit és a posta dolgozóit az, aki az üdvözlő képeslapok­ra 20 filléres, az úgyneve­zett kislevelekre pedig 60 filléres bélyeget ragaszt. ják: verések, apróbb sebek nyomai. Nem mondok semmit, mégis tudja, miért kerestem. Elvo­nulunk az utolsó padba, tár­sai kíváncsian bámulják, ő mérgesen rájuk szól: — Ne nézz ide! Menj in­nen! — Milyen betűket tudsz le­írni? Egy-kettőt. A-t, vö-t, rö-t, ő-t — gondolkodik egy kicsit, aztán sorolja tovább, majd­nem az egész ábécét. Odaadom a noteszomat meg a ceruzát, és Kóci nagy gond­dal rója a betűket. Aztán sza­vakat ír: zár, határ, lehel, ital. Később számoltat. A többiek lassan elfelejtik Kócit, nézik a televíziót, az ügyeletesek pedig a hatéve­sek komolyságával és öntuda­tosságával ebednez terítenek. Kóci rengeteg számot ír a lapra összevissza. Majd meg­gondolja, és elkezdi sorban, egészen tizennégyig. — Mennyi az a száz forint, Kóci? — Az rengeteg . .. Ezer da­rab húszforintos... Nekem is volt már százasom, de anyu elvette és visszaadta. — Sajnáltad? — Nem. — Tibit szereted? — Nem szeretem. Rossz gye­rek. Félek tőle, mert verni szokott... — Tudod, a múltkor, amikor K. S. KÓCI \ i A bajuszos barna ember lát­hatóan mérges. — Kérem a munkakönyve­met. Es odatesz egy apró cédulát a személyzetis asztalára. A cé­dulán a név: Bíró János. A megjegyzés: alkoholos állapot. — Hazaküldtek!... Engem!... Ezt én nem tűrhetem! Tessék ideadni a munkakönyvemet, mert holnap már dolgozni akarok! — Holnap józanul jöjjön be, és dolgozhat. — Én ide nem jövök. Se hol­nap, se azután. Rajtam nem nevet senki és bosszút se álljon senki. Ez tiszta bosszú. — Mi? — Bosszú, mert nem tetszett a pofám. Bejöttem és dolgoz­tam egy kicsit. Akkor odajött a csoportvezető, és szólt, hogy menjek a kis doktorhoz. El­mentem. A kis doktor meg azt mondta, menjek haza, mert al­koholos vagyok... — Ez maga szerint bosszú? — Az. Én máskor is megit­tam a magamét. A mai ebéd után is lehajtottam két pohár­ral. De ki nem hajtja le? Négy éve vagyok cukorgyári raktári munkás. Tudom én, hogy má­sok is isznak, még többet is, mint én! — Tud arról, hogy nemrég halálos baleset történt a gyár­ban? — Tudok. Hallottam róla. — És mégse hiszi, hogy az orvos jót akar magának? T A — Nem. Tudok én vigyázni magamra. — És ha magával is bal­eset történne? — Velem nem történhet. Itt bosszúról van szó. — De hát Ki akar bosszút áll­ni? — Azt nem vagyok hajlandó megmondani. — Menjen haza, aludja ki magát, aztán jöjjön majd be holnap. — Nem jövök. Kérem a munkakönyvemet. Azt mond­ták mindig, hogy jó munkás vagyok. Hát most búcsút ve­szünk. — Ha maga lenne a csoport- vezető, megtűrné az ittasságot. — Aki csak két pohárral iszik, az nem ittas. — Mennyi lehetett az a két pohár? — Négy deci.. . Csönd. — Legföljebb fél liter ... Két méterről is érezni lehet a borszagot. A bajuszos ember érvel, vitázik. Ném hiszi el, hogy nincs igaza. Pedig — nincs kizárva —, hogy éppen a szerinte bosszúálló ismeretlen mentette meg a balesettől. Ha baj történt volna, kivel vitá­zik? Szerencsére nem történhe­tett, mert egy ismeretlen em­ber »bosszút állt«, azaz becsü­letesen teljesítette a köteles­ségét. N. S. Igaz tréfák, történetek A szövetkezet elnöke tempó­san kerekezett hazafelé. A gazdaság gondjait félre téve a jó ebédre gondolt. Ekkor ju­tott eszébe a korsó bor, amit az egyik barátja vitt neki kós­tolóul. — Ott maradt az irodában. Vissza megyek érte, annyit megér — gondolta s megfor­dította a kerékpárját. Pár perc múlva már a bi­cikli szarván himbálózott a fiaskó... A korsót a háta mögé rejt­ve lépett be otthona ajtaján. Az ebéd készen várta. A szom­a paptól lopott a Tibi, és te kint álltái az ablak alatt, hogy figyeljed, jön-e valaki, akkor nem féltél? — Én nem. — És mit csináltál volna, ha éppen jön valaki? — Örültem volna neki. Mondtam volna, hogy verje meg Tibit... Mit írjak még? — Azt, hogy hóember. Jó? — Jó. Ho ... ó .. .e .. ,em . .. .me... — betűzgeti szorgal­masan, s görbíti bizonytalan betűit. Elkészült. — Most rajzold is le... — Előbb rajzold le te, én nem tudok... Rajzolok egy hóembert. Az­tán Kóci is. — Kóci, örülnél neki, ha többet nem látnád Tibit? — Én nagyon örülnék ne­ki. A napközibe megérkezik az ebéd, elbúcsúzom Kócitól. A hóembereket büszkén mutatja a többieknek ... Nehéz felejteni Az ijedt szemű kis Kód­nak nem kell félnie többet. Tibit a napokban visszavitték az intézetbe. Édesanyja is megnyugszik majd. Kóci hétéves. összezavarodott, zaklatott gyerekvilágában mély nyomo­kat hagyott a lopáshistória. És egy-egy mozdulat, egy kellemetlen érzés hosszú-hosz- szú évek múlva is újra fel­bukkan majd. Nehéz le«z elfelejteni. .. S. Nagy Gabriella szédasszony jelenléte sem za­varta. sőt! Poharat kerített és — töltött. — Hűha! Ez aztán a bor! Nem régi szedés, mégis mi­lyen tiszta. Fehér, akár a víz — és nyújtotta a poharat a szomszédasszonyának. Az megkóstolta. — Igazad van, Sándor, akár a víz, azt tartom az is, víz. Téged lóváteltek. Az elnök hüledezett. Hogy milyen szavak csúsztak ki a száján, azt nem jegyezte föl senki... Délután, mikor az elnök be­lépett az irodába, megrándul­tak az arcok. Nehéz volt pa­rancsolni a nevető izmok­nak. Az asztalon ott állt a nagy vizeskancsó tele borral. — Igyál, elnök eivtárs ... Igyál Sándor — biztatgatták. Fehér, akár a víz. No igyál. A kínálgatásban B. György brigádvezető járt az élen. Ugyanis ő cserélte ki a korsó tartalmát. Az eset óta a kocsmában többen így szólnak: — Szép tiszta bort kérek, fehéret, amilyent a tsz-elnök is szeret. * * * A pórul járt elnök szövet­kezetében történt az alábbi eset is. Az állatok nyugalmára vigyázó éjjeliőrt alva találta az egyik kocsis. Nézte egy da­rabig az alvó embert, majd kerített egy kötelet; egyik vé­gét átvetette a gerendán és rácsomózta a strázsa lábára, a kötél szabadon maradt felét pedig nagy óvatossággal húz­ni kezdte. Mikor , már méter­nyi magasra emelkedtek az éjjeliőr bakancsai, rögzítette a kötelet, s kisietett az istálló­ból. Az éjjeliőr később fakó arc­cal mesélt a csinytevésről: — Nem tudtam, hol vagyok.. Körülöttem sötét... Lábam a semmiben .. . Úristen! Mi tör­ténhetett velem? Ellepett a veríték. Alig sikerült zsibbadt lábamat kiszabadítani a bék­lyóból. Phű! Soha ilyen ébre­dést! A történtek óta állítólag nincs éberebb őr a járásban az öreg N. bácsinál. G. S. Gépjármű tulajdonosok figyelmébe! A kötelező iépjármű-szavatossági biztosítás 1965. évi díja január elsején esedékes. Január 31-ig pótlékmentesen fizethető be. Biztosítási igazolást és befizetési lapot az Állami Biztosító fiókjai adnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom