Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

SomoggiNéplap A ? MSZMP MgGY'E! PÍ7ÖTT5ÁGA.£S'A MEGYEI TANÁCS L At>J A Évi kétszázmilli... Ötmillió Jókai-kötet „Becsületkosár" — Kincses-könyvek — Szövetkezeti kézi könyvtárak — „Fehér foltok" alkonya ÖT EV ALATT nyolcvan- millióról csaknem kétszáz- millió forintra emelkedett a vidéki könyvforgalom értéke. Azaz egy falusi ember évente átlagosan 16,80 forintért vásá­rol könyvet. Milyeneket? Jó­kai műveinek példányszáma elérte az öt-, Móricz Zsig- monddé a négy-, Mikszáth Kálmáné a három-, Petőfi Sándoré a másfél milliót. Aligha akad olyan vidéki ház, amelyben ne találkoznánk egy-egy példányukkal. A terjesztők »hadserege« ki­len cezres létszámú: vidéki pe­dagógusok, lelkes fiatalok, földművesszövetkezeti dolgo­zók, tsz-parasztok, népműve­lők. Környezetük könyvbizo­mányosként ismeri őket: mindig lehet náluk érdekes olvasnivalót kapni. Ök ter­jesztik például a népszerű Kincses-sorozatot, amelynek köteteit a földművesszövetke­zeti könyvterjesztők javaslata alapján adja ki a Szépirodal­mi Kiadó. A karácsonyi könyvvásár során bizonyára sokan veszik majd meg a so­rozat legújabbját: a népszerű mai írók, Fejes Endre, Csőé­rt Sándor, Szabó István, Kamondy László, Sánta Fe~ renc írásait tartalmazó Szi­várvány című antológiáját. Jövőre pedig a többi között a Toldi, az Egri csillagok, a Bánk bán, az Ember tragédiá­ja, a Csongor és Tünde jut el az áldozatkész terjesztők ré­vén — a Kincses-sorozat ke­retében — vidékre. A SZÖVETKEZETI KÖNYV- TERJESZTŐ VÁLLALAT központjában őriznek egy kö­zönséges fonott kosarat. Az el­sőt, amit egy évvel ezelőtt a tiszántúli kispajtások háztól házig vittek. Ha kinyitották, a könyvek mellett két füzetet és egy perselyt találtak. Az egyik füzetben a keresett, de nem talált könyvcímek sora­koztak, a másikban a megvá­sároltaké, amelyeknek árát a perselybe tették. A nem ta­lált köteteket a következő ko­sárral küldték el az ily mó­don vásárlóvá váltakhoz. Im­már nemcsak a Tiszántúlon, hanem mind több helyen fo­Az Idegenforgalmi Hivatal munkáját vitatták meg a So­mogy megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának tegnap délelőtti ülésén. A végleges statisztika szerint 1964-ben (szeptember 30-ig) a hétvégi Hét végi forgalom a Balatonon (Tudósítónktól.) A múlt hét végén, szomba­ton és vasárnap napsütéses, kellemes őszi idő köszöntött a Balatonra. Már reggel 7 óra­kor a körzeti időjárásjelentás szerint a legmagasabb hőmér­sékletet Siófokon mérték. A meteorológusok jóslata ezek­ben a napokban be is vált. Szombaton és vasárnap a nyári utószezonéhoz hasonló számban jelentek meg a ví- kendezők a tó partján. A szántódi kompnál például va­sárnap 300 gépjármű és több ezer utas fordult meg. (Tudósítónktól.) Dr. Mohay András nagyatádi gyermekorvost tízhetes kórházi gyakorlatra, szakmai továbbkép­zésre rendelték be Kaposvárra a gyermekosztályra. Mohay doktor a nagyatádi bölcsödét naponta meg­gadják szívesen esténként a »becsületkosár«-ral betoppa­nó fiatalokat. Igaz, sok házban hiába várják őket, mert — kevés a kosár. A forgalomban levő ezer mellé legalább még ezerötszázra lenne szükség: a kosárfonó ktsz azonban csak jövőre tudja teljesíteni a ké­rést. Addig hónuk alatti csoma­gokkal járják vasárnaponként a falvakat a fiatalok. »Minden házba könyvet!« — vallják, s munkájuk erredménye igen örvendetes. Már van olyan helység, ahol az egy lakosra jutó évi könyvvásárlás összege eléri a 41 forintot. Az igé­nyek is nőnek. Nemcsak a tetszetősebb köntösű könyvek kelendősége szól emellett: a három-négy forintos Olcsó­könyvtár forgalmát immár meghaladja a drágább, ke­ménykötésű köteteké. Az igé­nyesség tárgyköri megoszlást is jelent. A Solohov, Sartre, Ehrenburg, Aragon iránti ér­deklődéssel mindjobban szá­molni kell a könyvkiadásnak: a falu értelmisége és iskolá­zottabb fiatalsága e tekintet­ben már városi mércét kíván. FIGYELEMREMÉLTÓ A MEZŐGAZDASÁGI SZAK­KÖNYVEK SIKERE. A há­rom-négy évvel ezelőtti négy­ötezres átlagos példányszám ma már csepp a tengerben. Egy-egy népszerű gyümölcs­ös szőlőtermesztési, növényvé­delmi vagy állattenyésztési szakkönyvből még húszezer se elég. Főleg, ha stílusa népsze­rű, könnyen érthető, s gya­korlati tanácsokat is ad. Az érdeklődés növelését szolgál­ják a szakíró-olvasó találko­zók, hiszen céljuk nemcsak a háztáji gazdaságokban haszno­sítható ismereteket közlő, ha­nem a kollektív gazdálkodás szakszerűbbé válását elősegítő szakkönyvek népszerűsítése is. A földművesszövetkezeti könyvterjesztők több ajánló bibliográfiát, könyvjegyzéket állítanak össze, amelyek a szö­vetkezeti kézikönyvtárakban nélkülözhetetlen kötetek fel­sorolását tartalmazzák. kirándulókkal együtt csaknem 1 300 000 üdülővendég tartóz­kodott a Balaton déli partján. A külföldi turisták száma több mint négyszeresére emelkedett a nyáron. Forró ritmusok A határőrséq zenekaránál; Slangversenye Barcson (Tudósítónktól.) A Határőrség Országos Parancs­nokságának Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett központi ze­nekara november 15-én a könnyű­zene-irodalom gyöngyszemeiből hangversenyt adott a barcsi mű­velődési házban. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A műsorban a klasszikus zeneirodalom nagy tánczenekarra írt művei és nép­szerű táncdalok szerepeltek. A Forró ritmusok című est szólis­tái Györki Tilda és Kárpáti Jenő voltak, a zenekart Farkas István határőr őrnagy vezényelte. látogatta, állandó orvosi felügye­letet biztosított. A bölcsődéből naponta 15—20 gyermek hiányzik. A beteg gyer­mekeket a körzeti orvosok keze­lik. Az egészségügyi osztály gon­doskodjon dr. Mohay helyettesí­téséről — ezt kérik a nagyatádiak. A februárban megrende­zendő Mezőgazdasági Könyv­hónap középpontjába is a szakkönyvek kerülnek. A Me­zőgazdasági Kiadó erre az al­kalomra megjelenő népszerű kiadványai — ezúttal először — ízléses vitrinekben eljutnak az iskolák, a szaktanfolyamok, a tojásbegyűjtők, az állatfel­vásárlók, a művelődési házak, a tanácsok legforgalmasabb pontjaira, hogy fölkeltsék az érdeklődést. A kiállítások, író-olvasó találkozók, mező- gazdasági ankétok célja is ha­sonló: már megalakultak a megyei és a járási előkészítő bizottságok, amelyek a könyv­hónap helyi »vezérkarai« lesz­nek. S A »FEHÉR FOLTOK?« Sajnos, még vannak: akad olyan község, amelynek lakói mindössze 29 fillért költenek évenként könyvekre. A ta­nyákra ugyancsak ritkán jut­nak el a kultúra követei. Ép­pen ezért minden megyében szükség lenne »mozgó köny­vesboltra«. A jövő talán ezt a problémát is megoldja. De addig is felbecsülhetetlen se­gítséget jelentene, ha a helyi népművelési feladatok között a könyvterjesztéssel is szá­molnának. Veszprémi Miklós ( A nénike a második emele- ti lakás ablakában a porron- I gyot rázta. Egy óvatlan moz- I dalát, és a porrongy, mint barna zászló, lefelé lengede­zett a szélben. A ház előtti fa csupasz ága hirtelen bársony­díszt kapott. A porrongy ugyanis valaha szebb napokat látott: csipkés, barna bársony- ruhához tartozott. Ebből a ruhából maradt meg ez a darabka, amely hosszú évek óta porrongyként hasznosítot­ta magát. Az idős asszony partvist ke­rített, s úgy, ahogy volt, pon­gyolában az utcára sietett, és a fa alá állt. A ruhamaradék azonban nagyon magasan kö­tött ki, nem lehetett a hosz- szú partvissal sem elérni. —• Hozzon csak ki innen a boltból egy széket! — szólt a néni a ház bámészkodó lakó­jának. A székről sem lehetett a porrongyot megcélozni. — No, majd én — mondta a boltból kisiető nyakigláb el­adó. De még mindig hiányzott néhány centi a partvis vége és az ágon libegő porrongy között. — A Béla kellene ide, ő százkilencven centi — mondta az eladó, és visszatért a bolt­ba. A járókelők megálltak a színhely előtt, hiszen Pesten mindenre akad néző, akár baleset az, akár árurakodás, építkezés, idejétmúlt plakát, vagy bármi, ami fölkeltheti a figyelmet. Hogyne állnának meg, amikor egy öreg néni toporog a fa körül, s minden­ki a magasba figyel. Kövekkel is dobálták a rongyot, a bár­sonydarab mégsem volt haj­landó leesni. Azután valaki létráért ment. Egy kövér nő méltatlankod­ni kezdett: — Ilyen felhajtást csinálni egy vacak rongy_ miatt! Itt a boltban pár fillérért kaphat­na újat. Több se kellett a mellette álló asszonynak. Mérgesen ki­áltott a másikra: 1300 000 üdülő a somogyi parton Bölcsőde orvos nélkül Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága cs a Somogy mec.vei Tanács lapja. Főszerkesztő» W1RTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megye» Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka s u. i. Telefon 15 1«. Felelős kiadó» Szabó Gábor. Beküldött Kéziratot nem őrzünk meg. es nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál es postáskézbesitőknéL Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. Én egy komoly úriember vagyok, ez, úgy hiszem, lát­szik rajtam. A szemüvegben nincsen üveg, csak azért hordom, mert jól áll, a pipa viszont i ^ szenvedé­lyem a dohányzás. Mellesleg derbygyo vagyok. A budapesti kutyakiáüításon én voltam a;, ryik sztár. Azért vágok komoly pofát, mert ilyenkor *a*ározottan hasonlítok Goldwaterre. Vasárnapi ebéd — de miből? Műszakváltáskor megtelik emberekkel a kaposvári Di­mitrov utca. Ilyenkor szomba­ton mindenki siet, ki műszak­kezdésre, ki bevásárolni. Szabó Jánosné, a Kaposvári Ruhaüzem Lengyel-szalagjá­nak dolgozója könnyű nylon­hálót lóbál a kezében. Vásá­rolni indul ő is, mielőtt haza­megy. Hozzá csatlakozom, örömmel fogadja a segítséget. — Legalább amíg a pultnál vagyok, sorba áll a pénztár­nál ... ötre szeretnék haza­érni, a televízió közvetítést ad az üzemről. — Ötre? Hiszen két óra mú­lott ... Nem válaszol. A másnapi ebédről érdeklő­döm. — Nem terveztem előre... — mondja, s vállat von. — Nem is lehet. Majd amit ka­pok ... Tejet szeretne venni a tész­tához. De a csemegeboltokban már elfogyott, a tejivók be­zártak. — A délelőttösök minden szombaton így járnak — kez­di az asszony. — Jó lenne, ha legalább egy tejbolt nyitva tar­tana délután. Nem vigasz az, hogy holnap délelőtt is lehet venni, eddig még sohasem si­került. Elkapkodták. Sokan vannak a Május 1. utcai zöldségboltban. Nem ál­lunk be a sorba, csak úgy kér­dezzük az egyik eladótól: — Mák van? — Nincs ... — Mikor kapnak? — Talán karácsonyra. A Fővárosi Csemegekereske­delmi Vállalat boltja sohasem üres, de talán ilyenkor van a »csúcstömeg«. Ide nem érde­mes egyedül jönni vásárolni, hármas sor á pult előtt, sor a pénztárnál. Zsemlét kérünk, de már elfogyott; uborkát, te­pertőt vásárolunk, a mai ebéd agy részét. Beszerző kőrútunk követke­ző állomása a húsbolt. Ajtajá­ban egy percre megállunk. Csak marhahús van, az is már alig, viszont legalább ötvenen szeretnének belőle. — Talán még jut — szól oda Szabóné, s beáll a többiek mö­gé. Várunk, hallgatjuk a párbe­szédeket, megjegyzéseket. Még tizennégyen, aztán tizenket- ten, tízen állnak Szabóné előtt, s vészesen fogy a hús. Az órá­ra pillantok, negyed négy. Végre sikerül. Egy kis sorállás a pénztárnál, aztán megint a pultnál, s már kint is va­gyunk az utcán. Szabónénak sikerült, de az utánunk érke­zettek már aligha kaptak. A Széchenyi téri önkiszol­gáló üzletben vesszük meg a többi élelmiszert, mivel ez van legközelebb Szabóékhoz. Köz­ben a férj is megjelenik mo­torral, hogy segitse hazaszál­lítani a csomagokat. Az asszony három kiló rizst vesz le a polcról. — Ez szép tiszta, nem kell válogatni — mutat rá. A pa­píron felírás: egyiptomi im­port. Liszt, cukor, zsír, fekete­kávé kerül a kosárba, babér­levelet azonban hiába kere­sünk. Ügy látszik, ez is hiány­cikk. Sorbaállás a pénztár előtt, aztán végzünk is a beszerzés­sel. — így megy ez minden szombaton — sóhajt Szabóné —, otthon aztán jön a takarí­tás, mosás, főzés. De még ha az ember kaphatna azt, amit akar... ! Berreg a motor, indulnak. — Látja, ez a második mű­szak »előműszakja« — mond­ja az asszony a motorról. De néha nehezebb, mint a másik... Strubl Márta — Szép kis háziasszony ma­ga! Még hogy vacak! És par fillér a boltban! A jó por­rongy igenis érték. Igaza van a néninek. A porrongyot is meg kell becsülni. A P0M0NGI A kövér megvetően legyin­tett: — Nem vitatkozom. Egyéb­ként telefonáljon a tűzoltók­nak. Azok leszedik ... Nulla ötös. És elsietett nagy sajnálatá­ra a többieknek. Amíg a veszekedés folyt, hoztak egy sámlit, rátették a székre, és onnan a partvissal végre elérték a barna bár­sonydarabkát, amelyet a né­niké örömmel szorított magá­hoz. — Érdemes volt ezért ilyen küzdelmet vívni? — kérdezte egy fiatal nő. — Hideg van, és a nénikén nincs meleg ru­ha. Megérte? Az öregasszony összehúzta magán a pongyolát, és a ka­puból szólt vissza: — Megérte, kedves. Persze, otthagytam volna, ha közön­séges porrongy lenne. De em­lék ... Nagyon kedves báli emlék... Palásti László IP* i a u • » * so&ox Közvetlenség... A napokban a rádió ipari ro­vatának egyik munkatársa járt Kaposváron, s már másnap ez­zel fogadott: — Nahát, milyen közvetlenek a kaposváriak! S mindjárt el is mondta, hogy miért. A ruhaüzemről akart ripor­tot készíteni, s mivel a Május 1. utca felől nem mehetett be, az egyik munkáshoz fordult segítségért. — A Dimitrov utcánál nyi­tottak egy bejáratot — hang­zott a válasz. Mielőtt megköszönhette vol­na az útbaigazítást, informáto­ra megkérdezte. — Oda megy? A kapu alatt ásnak egy nagy gödröt, kér­dezze már meg, hogy hogyan vigyem oda az aknát, nem bí­rom el. Jöjjenek segíteni. Természetesen zamatos ma­gyarsággal fejezte ki mindezt, megfelelően elhelyezve a kü­lönféle hangulatfestő kifejezé­seket. A rádiós megígérte az üze­net továbbítását, s ígéretéhez hí­ven tolmácsolta is egy vörös hajú embernek a másik bejá­ratnál. Káromkodás volt a válasz, amelyben az üzenetküldőt ég­hajlatváltozásra javasolta az illető. — Menjen vissza, mondja meg neki, hogy ... A riporter — aki különben semmin se csodálkozik — kö­zölte, hogy már nem megy vissza. — Miért nem? Nem ér rá? — csodálkozott az ember. Nem, ő nem ért rá, várták az üzemben. Csak annyi ide­je volt, hogy megállapítsa, mi­lyen családias is a viszony Ka­posváron, például egy építke­zésen, mennyire maguk közé fogadják az emberek az ide­gent . .. — lita A marcali járás egyik is­kolájában hangzott el az óra befejező mondataként: — Gyerekek, most tegyé­tek hátra a kezeteket, és csomagoljatok össze! Párizs — szerelmespárok nélkül? Pierre Menuel párizsi vá­rosatya levelet intézett a Szajna-parti főváros polgár- mesteréhez, és ebben külö­nös dolgot követelt: tűnje­nek el a szerelmespárok a Tuilleriák kertjéből, a Lu­xembourg parkból és Párizs minden nyilvános parkjából. A követelés nem talált vissz­hangra. A Paris Jour című napilap első oldalán — Johnson amerikai elnök vá­lasztási győzelme mellett — vastag betűkkel a követke­zőket hozta: »Párizs szerel­mespárok nélkül éppoly szo­morú lenne, mint az időjá­rás napsütés nélkül.« Káposztaverseny Az NSZK-ban káposzta­versenyt rendeztek, amelyen szakemberekből álló zsűri állapította meg, hogy az or­szág mely részében terem­nek a legnagyobb káposzta­fejek. A »káposztabajnok«- címet egy Felső-Flijorország- ban termett 13,8 kilogram­mos káposztafej nyerte. A versenyben »diszkvalifikál­tak« egy 14,8 kilós káposzta­fejet, amelyet termelője csa­lárd módon vízbe mártott, hogy fokozza a súlyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom