Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. november-1. Nagy létesítményeink A DUNAI VASMŰ HIDEGHENGERMÜVE Lassan tizenöt éve, hogy az első kapavágást tették az egykori Dunapentelén, és mégis mintha tegnap történt volna. Valóban, csodálhatjuk a vas-1 mű monumentalitását s egy teljesen új város kőrengetegét, amelybe lelket, életet azok az emberek leheltek, akik ott dolgoznak a hatalmas gyárkompNapi egymillió forint haszon Üzembe helyezése Után a meleghengermű termelésének kisebb részét a táblalemez, na- | gyobb részét a szalaglemez! adja, amelyet a hideg’nengerAz új létesítmény népgazdasági jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddig ezeket a termékeket importáltuk, vagy helyettesítő anyagokkal pótoltuk. A valutamegtakarítást csak növelni fogja, hogy a hengerek jóval kevesebb anyag felhasználását teszik lehetővé, hiszen képesek a másfél méter széles acéllemez-szalagot hideg úton 0,35 milliméter vékonyra hengerelni, sőt az egy méter széles acélszalagot 0,22 milliméter vékonyra is. És még egy szám. A reális tervek szerint a hideghengermű beruházási költségei öt év alatt megtérülnek. Durván számítva ez azt jelenti, hogy a hideghengermű naponként egymillió forint hasznot hoz. Teljessé válik a Dunai Vasmű Üzemel már a spirálisan hegesztett csöveket gyártó automata gép. lexumban. És ígérik, hogy 1965 közepére üzembe helyezik a vasmű utolsó nagy beruházását, a hideghengerművet is. Ezzel elkészül a mű, s a Dunai Vasmű teljes vertikalitással dolgozik majd. Már áll a csarnok műben dolgoznak majd fel az eddigieknél sokkal értékesebb és keresettebb késztermékekké. Az itt gyártandó csövek átmérője jóval nagyobb lesz az eddigieknél, fala pedig vékonyabb, gazdaságosabb. A csövek gyártása sokkal gyorsabb és termelékenyebb is lesz, hiAz új létesítményt szovjet műszaki dokumentáció fel- használásával magyar mérnökök tervezték. A berendezések többségét a Szovjetunióból szállították, de Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársaságból is hoztunk be gépeket. Állnak a hatalmas gépóriások, a villamos készülékek, a melegítő- és hűtőkemencék tucatjai, a 200 méteres szállító- szalagok, amelyeken majd az öttonnás acéltekercsek utazl —=-=A nagy létesítmények mellett a vasmű születése óta úgyszólván mindennap gazdagszik, tökéletesedik valamivel. Ebben az évben kicserélik a kondenzációs turbinákat ellennyomásos turbinákra, így elégítik ki az új óriás, a hideghengermű technológiai és fűtési gőzigényét, így oldják meg a város eddig mostohán maradt negyedeinek gőzfűtését. De már eddig is, október 20-tól folyamatos a lakásokban a melegvíz-ellátás. A legnagyobb szenzáció napjainkban az új létesítmény; a készülő hideghengermű. Már áll a hatalmas csarnok impozáns épületé! Pontosan hat futbállpálya férne el benne. Belül, a végeláthatatlan csarnokban Hazlach Lajos osztály- vezető gépészmérnök a technológiai sor elejére visz bennünk- ket, és fáradhatatlanul magyaráz. A szemlélő szédül a több emelet magas vastraverzek között, bámulja a gépóriásokat. Érzi az új, a nagy születését. A Dunai Vasműben eddig ko- killákba öntötték a folyékony, nyers acélt, és az öntecsekből meleg eljárással táblalemezt vagy szalagot hengereltek. A készáru azután került a gép- és vasszerkezeti iparhoz vagy export útján külföldre. Már az eredeti tervekben is szerepelt, és 1960-ban megkezdték a hideghengermű kivitelezését. Teljes előkészítése és berendezése ezerhétszázmillió forintba kerül. Így lett az ember óriás. Kiss T iborné kormányállás-kezelő egy mozdulatára megindul vagy megáll a hatalmas gépmonstrum, amely hideg eljárással készíti a különféle idomacélokat. szén eddig ezeket hazánkban I nak. Mellettük a szakemberek, kézzel heggesztették. Gyártanak még a tervek szerint hidegen hajlított profilokat, szög- és U-vasakat, valamint különleges idomacélokat, amelyeket jól hasznosíthat a vasszerkezet- és a járműipar. Később gyártanak ónozott és műanyaggal bevont hidegen hengerelt lemezeket is. akik tervezték. Űj létesítménnyel gazdagszik, teljessé válik a Dunai Vasmű, de új létesítménnyel gyarapodik az ország is. Millió és millió devizaforintot takarítunk meg, új készítményeket kap a magyar ipar. Suha Andor i Hasznos időtöltés a kötés es a horgolás HORGOLÁSHOZ: U. C. selyemfényű HORGOLÓ, különböző vastagságban, fehér színben. Egy gombolyag ára 10,50 Ft-tól HONLEÁNY7 egy gombolyag fehér ára 9,— Ft egy gombolyag színes ára 9,40 Ft PERLÉFONAL fehér és ekrű színekben egy motring ára 14,50 Ft KÖTÉSHEZBÉBY pamutfonal divatszínek ben egy motring ára 9,— Ft FÉSŰS gyapjúfonal divatszínekben egy motring ára 30,40 Ft Mert az emberek úgy kívánják a szer etetet... LÁTOGATÁS A JÖVÖ ÁPOLÓNŐI KÖZÖTT TUCATNYI KÓRHÁZAT hívtam fel telefonon. Volt közöttük kisebb-nagyobb, belgyógyászat és sebészet, szülészet és reumatológia. Egy kivételével minden alkalommal az igazgató főorvossal beszéltem. Egyetlen kérdést tettem föl csupán: »Van-e elegendő ápolónő az ön által vezetett kórházban?-« Valamennyi válasz egyöntetű volt: »Nincs!-« »S milyen javulás várható?« »Talán az ápolónőképző iskolák jelenlegi évfolyamáról nekünk is jut néhány végzett növendék« — hangzott a reménykedő felelet. Ez szolgáltatta az indítóokot, hogy fölkeressem az ország legnagyobb ápolónőképző iskoláját, a nővérutánpótlás fellegvárát. Arról akartam megbizonyosodni, hogy a kórházi főorvosok reménykedése indokolt-e, s arra kerestem választ, milyen indítékok késztetnek manapság egy fiatal lányt arra, hogy ápolónő legyen, milyen kétségekkel vagy bizakodással készülnek a jövendő életpályájukra az iskola hallgatói. ÚJPEST EGYIK KACSKA- RINGÓS UTCÁJÁBAN találtak otthonra. Kívülről öreg iskola látszatát kelti a hatalmas, sárgára festett épület.' Belülről azonban minden új, minden modern. Négy és fél millió forintot költött rá az állam. Nemrég adták át az építők. Kétszáz fő a befogadóképessége. Itt belül most 180 növendék tanul. Húsz lány jöhetne még, várják őket az üres padok. Meg a kórházak és klinikák orvosai, betegei. Itt vagyok közöttük. Lányok. Szépek, fiatalok. Tele lendülettel, ambícióval. Az intézet egyik termében gyűltek össze. Tudták jó előre, újságíró érkezik. Szemben ülni száznál is több csillogó, kíváncsi szemű lánynyal még a feleltető tanárnak sem könnyű feladat, pedig őt az osztálykönyv hatalma is segíti. Én egy kicsit védtelennek éreztem magam. Nemcsak azért, mert közelebb vagyok a huszonöthöz, mint a harminchoz, hanem azért is, mert azt olvastam ki a tekintetekből, hogy ezek a kis nővérek korukhoz képest nagyon komolyan veszik az életet. Én kérdeztem, ők feleltek. Azt hiszem, valamennyien őszintén. Mivel »egymás között« voltunk, »Tanároknak tilos a belépés« felkiáltás alapján most sem írom ki a nevüket. , A »feleié« keskeny arcú, áttetszőén fehér bőrű kislány, rendkívül finom jelenség. 17 éves, K. Máriának, hívják. Általánost végzett, ö az egyetlen- pesti kislány a 180 nővérjelölt között. — Vannak mesterségek, foglalkozások és hivatások — kezdte. — A miénk — hivatás! A betegeknek mi vagyunk a külvilág, magunkkal visszük a kórtermekbe az egészségesek életét, bizakodását... Én szeretem az embereket, mert az emberek úgy kívánják a szeretetek mint én ... Szépen mondta. Ő ezért választotta ezt a hivatást. De B. Róza vajon miért? — Kérem; én a TTK-ra szerettem volna menni. Török- szentmiklóson érettségiztem. Ide azért jöttem, mert »ugye, valamihez csak kell kezdeni?« És most, fél év után? Szívből mondom, máris megszerettem a pályát. De ez kevés. Túl romantikus így. Sokat, nagyon sokat kelj tanulni, tudni ahhoz, hogy valaki nyugodt lelkiismerettel mondhassa: jó nővér vagyok! — mondta. Egy tanuló két év alatt 20 000 forintba kerül az államnak. Nem mindegy tehát, hogy félúton vagy esetleg a végén egyszerűen meggondolja magát a jelölt, és csomagol faképnél hagyva az iskolát, a kórházat. — Éppen eleget emlékeztetnek bennünket erre a húszezerre — mondja R. Márta. — Adnának inkább eleget enni, az ember néha majd éhen hall... Hatalmas kacajba fullad a szava. Az éhenhalás előtt álló Mártika ugyanis alig fér be a padba. Az okos szemű C. Katerina komolyra fordítja a szót. Sűrű, göndör haja van, egészen világos szőke. — Igaz, vannak, akik közben meggondolják magukat. Rájönnek, nem egészen így képzelték el. Ez, szerintem, nem olyan nagy baj. Ápolónőnek az való, aki nemcsak a fehér bóbitát látja, meg a doktor urak bókját várja. Ez a hivatás igazi emberszeretetet és sok-sok segítőkészséget követel. Hiszen még az egészséges emberek is szívesen veszik, ha szeretettel és figyelmesen foglalkoznak velük, nem ridegen, nem kötelességszerűen. A betegek százszor jobban kívánják a megértést és a szeretetet. És milyen szívbemarkolóan hálásak sokszor a gondoskodásért! Egy ideig konyhalányként dolgoztam már kórházban. A betegszobákba csak ritkán jutottam. De amikor láttam, hogy egy-egy apróbb figyelmességért is olyan végtelenül hálásak tudnak lenni, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a legtisztább öröm minél több jót tenni, segíteni szenvedő embertársainkon. Ezért leszek én ápolónő. Katerina körül a lányok egyetértőén bólogatnak. Arcukra van írva, hogy barátnőjük az ő szívükből is beszél. A hivatástudat ilyen szép kifejezése hallatán egy kissé elfogó- dottan teszek föl még egy kérdést: — És a fizetés? — Hát az ugyan kezdetben szerény. Havi ezerötven forint. I Csak az albérlet ne volna * olyan drága! Kevés még a nővérszállás. Én úgy tervezem, hogy legalább egy ideig a szabadnapokon házi ápolónői szolgálatot is vállalok. Amíg a szobabútor meg nem lesz — mondja egy kissé szégyenlősen. Tőb en közbeszólva helye élnék. Emlegetik az udvarlókat akik bizony néha olyan értetlenek. Nem akarják tudomásul venni, hogy a betegeket este sem meg vasárnap sem lehet magukra hagyni. A beszélgetés mind derűsebbé, közvetlenebbé válik. Egy kicsit csú- fondárosan vigasztalják egymást. De megszólal a csengő, kezdődik az anatómiaóra. Utána gyógyszertan. Búcsúznom kell! S HA MAJD A TANFOLYAM VÉGÉN utoljára halkul el a csengő szava, orvosok és betegek egyaránt tapasztalhatják, hogy a Máriák, Rózák és Katerinák ott lesznek, ahol a nap minden percében a legigazibb emberség próbáját kell kiállniuk. írta és fényképezte Regős István