Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. november-1. Nagy létesítményeink A DUNAI VASMŰ HIDEGHENGERMÜVE Lassan tizenöt éve, hogy az első kapavágást tették az egy­kori Dunapentelén, és mégis mintha tegnap történt volna. Valóban, csodálhatjuk a vas-1 mű monumentalitását s egy teljesen új város kőrengetegét, amelybe lelket, életet azok az emberek leheltek, akik ott dol­goznak a hatalmas gyárkomp­Napi egymillió forint haszon Üzembe helyezése Után a meleghengermű termelésének kisebb részét a táblalemez, na- | gyobb részét a szalaglemez! adja, amelyet a hideg’nenger­Az új létesítmény népgazda­sági jelentőségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy ed­dig ezeket a termékeket im­portáltuk, vagy helyettesítő anyagokkal pótoltuk. A valu­tamegtakarítást csak növelni fogja, hogy a hengerek jóval kevesebb anyag felhasználását teszik lehetővé, hiszen képesek a másfél méter széles acélle­mez-szalagot hideg úton 0,35 milliméter vékonyra hengerel­ni, sőt az egy méter széles acélszalagot 0,22 milliméter vékonyra is. És még egy szám. A reális tervek szerint a hideghenger­mű beruházási költségei öt év alatt megtérülnek. Durván számítva ez azt jelenti, hogy a hideghengermű naponként egymillió forint hasznot hoz. Teljessé válik a Dunai Vasmű Üzemel már a spirálisan hegesztett csöveket gyártó automata gép. lexumban. És ígérik, hogy 1965 közepére üzembe helyezik a vasmű utolsó nagy beruházá­sát, a hideghengerművet is. Ezzel elkészül a mű, s a Du­nai Vasmű teljes vertikalitás­sal dolgozik majd. Már áll a csarnok műben dolgoznak majd fel az eddigieknél sokkal értékesebb és keresettebb késztermékekké. Az itt gyártandó csövek át­mérője jóval nagyobb lesz az eddigieknél, fala pedig véko­nyabb, gazdaságosabb. A csö­vek gyártása sokkal gyorsabb és termelékenyebb is lesz, hi­Az új létesítményt szovjet műszaki dokumentáció fel- használásával magyar mérnö­kök tervezték. A berendezések többségét a Szovjetunióból szállították, de Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársa­ságból is hoztunk be gépeket. Állnak a hatalmas gépóriá­sok, a villamos készülékek, a melegítő- és hűtőkemencék tu­catjai, a 200 méteres szállító- szalagok, amelyeken majd az öttonnás acéltekercsek utaz­l —=-=A nagy létesítmények mel­lett a vasmű születése óta úgyszólván mindennap gaz­dagszik, tökéletesedik valami­vel. Ebben az évben kicserélik a kondenzációs turbinákat el­lennyomásos turbinákra, így elégítik ki az új óriás, a hi­deghengermű technológiai és fűtési gőzigényét, így oldják meg a város eddig mostohán maradt negyedeinek gőzfűté­sét. De már eddig is, október 20-tól folyamatos a lakások­ban a melegvíz-ellátás. A leg­nagyobb szenzáció napjainkban az új létesítmény; a készülő hideghengermű. Már áll a hatalmas csarnok impozáns épületé! Pontosan hat futbállpálya férne el benne. Belül, a végeláthatatlan csar­nokban Hazlach Lajos osztály- vezető gépészmérnök a techno­lógiai sor elejére visz bennünk- ket, és fáradhatatlanul ma­gyaráz. A szemlélő szédül a több emelet magas vastraver­zek között, bámulja a gépóriá­sokat. Érzi az új, a nagy szü­letését. A Dunai Vasműben eddig ko- killákba öntötték a folyékony, nyers acélt, és az öntecsekből meleg eljárással táblalemezt vagy szalagot hengereltek. A készáru azután került a gép- és vasszerkezeti iparhoz vagy export útján külföldre. Már az eredeti tervekben is szerepelt, és 1960-ban megkezdték a hi­deghengermű kivitelezését. Teljes előkészítése és beren­dezése ezerhétszázmillió fo­rintba kerül. Így lett az ember óriás. Kiss T iborné kormányállás-kezelő egy mozdulatára megindul vagy megáll a hatalmas gépmonstrum, amely hideg eljárással készíti a különféle idomacélokat. szén eddig ezeket hazánkban I nak. Mellettük a szakemberek, kézzel heggesztették. Gyárta­nak még a tervek szerint hide­gen hajlított profilokat, szög- és U-vasakat, valamint külön­leges idomacélokat, amelyeket jól hasznosíthat a vasszerke­zet- és a járműipar. Később gyártanak ónozott és műanyag­gal bevont hidegen hengerelt lemezeket is. akik tervezték. Űj létesítménnyel gazdag­szik, teljessé válik a Dunai Vasmű, de új létesítménnyel gyarapodik az ország is. Mil­lió és millió devizaforintot ta­karítunk meg, új készítménye­ket kap a magyar ipar. Suha Andor i Hasznos időtöltés a kötés es a horgolás HORGOLÁSHOZ: U. C. selyemfényű HORGOLÓ, különböző vastag­ságban, fehér színben. Egy gombolyag ára 10,50 Ft-tól HONLEÁNY7 egy gombolyag fehér ára 9,— Ft egy gombolyag színes ára 9,40 Ft PERLÉFONAL fehér és ekrű színekben egy motring ára 14,50 Ft KÖTÉSHEZ­BÉBY pamutfonal divatszínek ben egy motring ára 9,— Ft FÉSŰS gyapjúfonal divatszínekben egy motring ára 30,40 Ft Mert az emberek úgy kívánják a szer etetet... LÁTOGATÁS A JÖVÖ ÁPOLÓNŐI KÖZÖTT TUCATNYI KÓRHÁZAT hívtam fel telefonon. Volt kö­zöttük kisebb-nagyobb, belgyó­gyászat és sebészet, szülészet és reumatológia. Egy kivételé­vel minden alkalommal az igazgató főorvossal beszéltem. Egyetlen kérdést tettem föl csupán: »Van-e elegendő ápolónő az ön által vezetett kórházban?-« Valamennyi vá­lasz egyöntetű volt: »Nincs!-« »S milyen javulás várható?« »Talán az ápolónőképző isko­lák jelenlegi évfolyamáról ne­künk is jut néhány végzett növendék« — hangzott a re­ménykedő felelet. Ez szolgáltatta az indító­okot, hogy fölkeressem az or­szág legnagyobb ápolónőképző iskoláját, a nővérutánpótlás fellegvárát. Arról akartam megbizonyosodni, hogy a kór­házi főorvosok reménykedése indokolt-e, s arra kerestem vá­laszt, milyen indítékok késztet­nek manapság egy fiatal lányt arra, hogy ápolónő legyen, mi­lyen kétségekkel vagy bizako­dással készülnek a jövendő életpályájukra az iskola hall­gatói. ÚJPEST EGYIK KACSKA- RINGÓS UTCÁJÁBAN talál­tak otthonra. Kívülről öreg is­kola látszatát kelti a hatalmas, sárgára festett épület.' Belül­ről azonban minden új, minden modern. Négy és fél millió fo­rintot költött rá az állam. Nemrég adták át az építők. Kétszáz fő a befogadóképessé­ge. Itt belül most 180 növendék tanul. Húsz lány jöhetne még, várják őket az üres padok. Meg a kórházak és klinikák orvosai, betegei. Itt vagyok közöttük. Lányok. Szépek, fiatalok. Tele lendü­lettel, ambícióval. Az intézet egyik termében gyűltek össze. Tudták jó előre, újságíró ér­kezik. Szemben ülni száznál is több csillogó, kíváncsi szemű lány­nyal még a feleltető tanárnak sem könnyű feladat, pedig őt az osztálykönyv hatalma is se­gíti. Én egy kicsit védtelennek éreztem magam. Nemcsak azért, mert közelebb vagyok a huszonöthöz, mint a harminc­hoz, hanem azért is, mert azt olvastam ki a tekintetekből, hogy ezek a kis nővérek ko­rukhoz képest nagyon komo­lyan veszik az életet. Én kérdeztem, ők feleltek. Azt hiszem, valamennyien őszintén. Mivel »egymás kö­zött« voltunk, »Tanároknak ti­los a belépés« felkiáltás alap­ján most sem írom ki a nevü­ket. , A »feleié« keskeny arcú, át­tetszőén fehér bőrű kislány, rendkívül finom jelenség. 17 éves, K. Máriának, hívják. Ál­talánost végzett, ö az egyetlen- pesti kislány a 180 nővérjelölt között. — Vannak mesterségek, fog­lalkozások és hivatások — kezdte. — A miénk — hivatás! A betegeknek mi vagyunk a külvilág, magunkkal visszük a kórtermekbe az egészségesek életét, bizakodását... Én sze­retem az embereket, mert az emberek úgy kívánják a sze­retetek mint én ... Szépen mondta. Ő ezért vá­lasztotta ezt a hivatást. De B. Róza vajon miért? — Kérem; én a TTK-ra sze­rettem volna menni. Török- szentmiklóson érettségiztem. Ide azért jöttem, mert »ugye, valamihez csak kell kezdeni?« És most, fél év után? Szívből mondom, máris megszerettem a pályát. De ez kevés. Túl ro­mantikus így. Sokat, nagyon sokat kelj tanulni, tudni ahhoz, hogy valaki nyugodt lelkiis­merettel mondhassa: jó nővér vagyok! — mondta. Egy tanuló két év alatt 20 000 forintba kerül az államnak. Nem mindegy tehát, hogy fél­úton vagy esetleg a végén egy­szerűen meggondolja magát a jelölt, és csomagol faképnél hagyva az iskolát, a kórházat. — Éppen eleget emlékeztet­nek bennünket erre a húsz­ezerre — mondja R. Márta. — Adnának inkább eleget enni, az ember néha majd éhen hall... Hatalmas kacajba fullad a szava. Az éhenhalás előtt álló Mártika ugyanis alig fér be a padba. Az okos szemű C. Katerina komolyra fordítja a szót. Sűrű, göndör haja van, egészen vi­lágos szőke. — Igaz, vannak, akik közben meggondolják magukat. Rá­jönnek, nem egészen így kép­zelték el. Ez, szerintem, nem olyan nagy baj. Ápolónőnek az való, aki nemcsak a fehér bóbitát látja, meg a doktor urak bókját várja. Ez a hiva­tás igazi emberszeretetet és sok-sok segítőkészséget köve­tel. Hiszen még az egészséges emberek is szívesen veszik, ha szeretettel és figyelmesen fog­lalkoznak velük, nem ridegen, nem kötelességszerűen. A bete­gek százszor jobban kívánják a megértést és a szeretetet. És milyen szívbemarkolóan hálá­sak sokszor a gondoskodásért! Egy ideig konyhalányként dol­goztam már kórházban. A be­tegszobákba csak ritkán jutot­tam. De amikor láttam, hogy egy-egy apróbb figyelmessé­gért is olyan végtelenül hálá­sak tudnak lenni, arra a meg­győződésre jutottam, hogy a legtisztább öröm minél több jót tenni, segíteni szenvedő embertársainkon. Ezért leszek én ápolónő. Katerina körül a lányok egyetértőén bólogatnak. Arcuk­ra van írva, hogy barátnőjük az ő szívükből is beszél. A hivatástudat ilyen szép kifeje­zése hallatán egy kissé elfogó- dottan teszek föl még egy kér­dést: — És a fizetés? — Hát az ugyan kezdetben szerény. Havi ezerötven forint. I Csak az albérlet ne volna * olyan drága! Kevés még a nő­vérszállás. Én úgy tervezem, hogy legalább egy ideig a sza­badnapokon házi ápolónői szol­gálatot is vállalok. Amíg a szo­babútor meg nem lesz — mondja egy kissé szégyenlő­sen. Tőb en közbeszólva helye él­nék. Emlegetik az udvarlókat akik bizony néha olyan értetlenek. Nem akarják tudo­másul venni, hogy a betegeket este sem meg vasárnap sem le­het magukra hagyni. A beszél­getés mind derűsebbé, közvet­lenebbé válik. Egy kicsit csú- fondárosan vigasztalják egy­mást. De megszólal a csengő, kezdődik az anatómiaóra. Utá­na gyógyszertan. Búcsúznom kell! S HA MAJD A TANFO­LYAM VÉGÉN utoljára hal­kul el a csengő szava, orvosok és betegek egyaránt tapasztal­hatják, hogy a Máriák, Rózák és Katerinák ott lesznek, ahol a nap minden percében a leg­igazibb emberség próbáját kell kiállniuk. írta és fényképezte Regős István

Next

/
Oldalképek
Tartalom