Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. november 15. — Hű, ilyen harmonikát szeretnék. — Azt mondta nekem a kedves, hogy senkire se hasonlítok. Az egyensúly kedvéért. A zsoké nyugdíjba megy. — Csendesedj, hiszen tudod, hogy nincs kire hagyni téged. va indul a rakéta! A hasznost a kelle messet. A.Z orrszarvút Umplájsznak hívták, és a múltkor megszökött az állatkertből. Néhány napig keresték, az őr bizonygatta, hogy egy orrszarvú nem tűnhet el csak úgy, de Ump- lájsz eltűnt. Csak úgy. Nyomtalanul. Első dolga az volt, miután kisétált az állatkert kapuján, hogy megkereste a villamos- megállót. Senkinek sem tűnt fel, hogy a megállónál egy orrszarvú áll, mert az emberek megszokták a furcsaságokat. — Talán egy niás bolygóról jött... — mondta valaki. — Dehogy! — bizonygatta egy másik. — Biztosan részeg, és álarcosbálban volt... Umplájsz méltóságán alulinak tartotta, hogy közbeszóljon. Várta a villamost. Aztán felszállt, és kért egy vonalat. Fogalma sem volt, hol kell leszállnia, hogy olyan helyet találjon, ahol elbújhatna. Egy sarkon azért lekászálódott a villamosról, hagyta, hogy ta- szigálják az emberek. Csak egy kicsit csodálkozott, hogy lám-lám, ezekben még annyi udvariasság sincs, mint egy hiányos műveltségű rinocé- roszban. Lökdösődnek. Umplájsz nem tartotta magát túlságosan sokra. Sohasem volt kétkedő természetű, s mert egyszer azt mondta az etetője az állatkertben, hogy a rinocé- rosz féímüveltségü, hát elhitte. Sétálgatott, egy növényüzlet kirakatánál megállt csámcsogni, később balra fordult, és fél óra múlva teljesen eltévedt. A kis utcában, ahol éppen haladt, már nem jártak villamosok, alacsonyabbak voltak a házak is, és kevesebb embert látott. Bezörgetett egy ablakon. — Ki az? — szólt ki mérgesen egy hang. — Umplájsz — mondta az orrszarvú. — Micsoda Umplájsz? — Egy orrszarvú. — Hülyéskedjen a tántijával — mondta az ember, és becsapta az ablakot. Umplájsznak nem volt tánti- ja, akivel hülyéskedjen, és ezért továbbment. UmPLHJSZ Egy csinos nő jött szembe. Umplájsznak egészen más fogalmai voltak a szépségről, de azért megcsodálta. A nő is megcsodálta Umplájszt. — Kérem szépen — mondta udvariasan az orrszarvú —, tessék mondani, hol találnék én egy jó kis búvóhelyet...? — Miféle búvóhelyet? — Ahol nem látnak meg. Tudniillik, én.-.. A csinos hölgy randevúra sietett, és csak vállat vont. Egy hivatalos forma ember, amikor Umplájsz tőle is kérdezősködött, a papírjait kérte, de az orrszarvúnak nem voltak papírjai. Ekkor Umplájsz vállat vont és távozott. A rövidlátó asszonyság nem várta meg, hogy kérdezzen, elébe állt: — Maga a részeges Bilbauer a Tolcsva utcából, mi? Mondja csak meg! Szegény felesége ott árválkodik már harmadik éjszaka, maga meg itt bócorog négykézláb ...! Na hiszen... Szegény Umplájsz elszaladt. Betért egy fodrászüzletbe, de ott csak pénzért borotváltak. Mit csináljon? Egy járókelővel szóba elegyedett, barátságosan beszélgettek, az illető javasolta Umplájsznak, hogy menjen szállodába. — Ad egy ötvenest a portásnak, aztán rendben! — Nincs egy vasam se... — vallotta meg az orrszarvú. — Ja! Hát akkor... Megint csak egyedül volt. — Hülye fejjel azt a kis pénzt elköltöttem villamosra... Most mi lesz? Már-már arra gondolt, hogy visszasétál az állatkertbe, de akkor remek ötlete támadt. Éjjeliőrnek jelentkezett egy építkezésen. Lakást kapott, kosz- tot, estétől reggelig pedig járkált a félig fölhúzott falak között. Ez volt a legbiztosabb hely, ahol egy orrszarvú elbújhatott. Éjszaka senki sem jött a telepre. Nappal? Akkor sem. Valamelyik nap megjelent egy bizottság, nézelődtek, írtak valamit a füzetekbe, aztán elmentek. Umplájsz nappali nyugalmát ott a kis őrbódéban attól kezdve csak egyyszer zavarta egy kőműves, de három tégla után megunta, hogy zavarjon. Umplájszt az ég-világon mindenütt keresték, csak az építkezésen nem. Mert ki a frász kíváncsi egy félkész lakótelepre, amit előreláthatólag sohasem fejeznek be? — vő — Szerelmes sorok Kolja a vizierő-gazdálkodásról szóló előadáson ült. Gondolatai egészen máshol kószáltak, és egy divatos slágert dúdolgatott magában. »Kis Katyusa, szeretlek, szeretlek; nem találsz te különb férjet — válassz hát engemet!« Tetszett a bárgyú szöveg annyira, hogy elővette zsebkését, és ahol ült, a padba véste az első sort* Reggel egy levelet talált a pádon. Ennyi állt benne: »Hogy hívják magát?« Kolja szeme felragyogott. Ügy gondolta, hogy a délutáni szemináriumokon ugyanazon a helyen Katyusa nevű hölgy ül. ö írhatta a levelet... Feleljen neki, ne feleljen? Felelt. Elővette kését, és akkurátusán véste: »Nyikoláj.« Majd töprengett, és kiegészítette: »Találkoznunk kell.« Ettől a naptól kezdve »postaláda« lett a padjuk. »Rendben van, de hogyan?« — kérdezte Katyusa, természetesen levélben. »Koordináljunk« — felelte a fiú. »Nem értem. Mi az, hogy koordináljunk?« »De buta«! Ezt azonban lekaparta, és így felelt: »Megegyezni abban, mikor és hol találkozzunk.« »Értem már! Ma este nyolckor a könyvtárban.« Pontosan nyolc órakor egy káprázatos szépségű lány lépett Kolja mellé. Három fiatal, komoly tekintetű férfi kísérte. »Vetélytársak« — gondolta Kolja, és bókkal üdvözölte a lányt: — Ah, maga ilyen szép!... Üdvözlöm, Katyusa. — Jó estét, Kolja! — szólalt meg a lány. — Csakhogy én valójában nem vagyok Katyusa. — Jó estét, Kolja! — köszönt a három fiatalember is, mielőtt még szóhoz jutott volna. —- A főiskola vagyontárgyait ellenőrző brigád tagjai vagyunk... Az összefa- ricskált pad megjavítása mindösz- sze tíz rúbelbe kerül. Lennél szíves kifizetni! G. DOROBIZ SZNEHAN Indiában 30 szovjet tudományos-műszaki tankönyvet fordítottak le angol nyelvre, és a főiskolákon az idei tanévben e könyveket tanulmányi segédeszközökként fogják felhasználni. A Times of India című lap erről tudósítva megírja, hogy az indiai diákok már hosszabb ideje eredményesen felhasználnak 54 szovjet tankönyvet, a szovjet tudományosműszaki irodalom iránti kereslet pedig Indiában állandóan emelkedik. Különösen az elméleti fizikai és kohászati könyveket keresik. A lap a továbbiakban közli, hogy Darsan Szingh pend- zsabi újságíró az indiai szerzők müveinek a Szovjetunióban váló népszerűségét kutatva nemrég megállapította: 1918- tól 1963-ig 70 indiai szerző 500 könyvét tették közzé a Szovjetunió népeinek 32 nyelvén, 20 millió példányszámban. Az első helyen Rabindranath Tagore könyvei szerepelnek: a Szovjetunió népeinek 22 nyelvére ültették át, és négymillió példányszámban adták ki őket. A szovjet könyvpiac legújabb indiai újdonságáról A. I. Miko jan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szeptember 17-én tett említést, amikor Rad- hakrisnanhoz, a Szovjetunióban tartózkodó indiai elnökhöz intézett beszédében kijelentette: — Megtudtam, hogy az ön anyanyelve a telugu, amelyen Andhra államban beszélnek ... Az idén a Szovjetunióban kiadják a telugu—orosz szótárt. A szótárból megtudjuk, hogy a »barátság« szó telugu nyelven így hangzik: »Sznehan«. Nagyszerű szó ez — önöknek is, nekünk is... Érdekes összehasonlítások A pillanat, vagyis egy szempillantás kétharmad másodpercig tart; a rádióhullámnak egynyolcad másodpercre van szüksége, hogy megtegye az utat a Fold körül. * * * A szem súlya csak négyezred része az ember testsúlyának; egyes polipok szemének súlya körülbelül negyedrésze a testsúlyuknak. * * * Az emberi szem sötétben kétezerszerte érzékenyebb, mint világosban. >••••••< mmmn$cLE tHintlerfeeőe I o mmmmmmmmTmmitmttnomtm mm mm mmmommmm m mm mm mm mm mm mm mm m* lammmmmmmm •••••••• •• ••••••••• Félméteres szőlőfürtök mag nélkül A Szőlészeti Kutató Intézet munkatársai az itthoni gyűjteményekben és külföldön is sok különleges szőlőt láttak már, de őket is meglepte az az ajándék, melyet Gridi Papp László nyugdíjas, műkedvelő szőlész hozott nekik a minap ráckevei kertjéből. »Csekélyke kóstoló« volt az egész, mindössze hat fürt szőlő, együttes súlyuk azonban megközelítette a tíz kilogrammot. Az óriás szőlő termelője elmondotta, hogy a szaporítóanyagot még 1940-ben kapta a kutatóintézettől azzal a megbízással, hogy számoljon majd be termelési tapasztalatairól. A beszámolóra — a »jobb későn, mint soha« jegyében — most került sor. A kutatók számára ez egyébként különösen érdekes volt, mivel az intézet gyűjteményéből a háború alatt teljesen kipusztult ez a klsázsiai szőlőfajta. Sőt a hozzá hasonlók is ritkaságnak számítanak nálunk, mivel ez a fajta a mazsolaszőlőkhöz tartozik. A bemutatott fürtök átlagos hosszúsága csaknem fél méter, »vállSzélességük« 20 centi, s egyenkénti súlyuk jóval meghaladja az egy kilót. A kékespirosas színű, csepp alakú bogyók 2 centiméter hosszúak, középátmérőjük 1.5 centiméter^ és ezekben az óriási bogyókban nincsen egyetlen mag sem! A mi klímánkon igazi mazsolaszőlővé ugyan nem érik be ez a fajta, de kemény húsa, kellemes, édes íze kiválóan alkalmassá teszi a friss fogyasztásra. A köztermesztésben nálunk egyetlen mag nélküli szőlőfajta sincsen, csupán a gyűjteményekben fordul elő néhány ilyen tőke. A műkedvelő szőlész kedvező tapasztalatai alapján azonban most elhatározták a Szőlészeti Kutató Intézetben, hogy kipróbálják a mag nélküli óriás szőlő üzemi méretű termesztését. Ha a kísérletek sikerrel járnak, előbb-utóbb talán még vásárolhatunk is belőle ... Miért a kegyelet virága a krizantém? A virágüzleteket október utolsó hetében szinte elözönlik a krizantémok. Uralmuk szinte kizárólagos, mivel a hagyomány a »halottak virágaiként« tartja számon őket. Elsősorban a fehér változatok iránt nagy a kereslet október végén: ahogy ugyanis nálunk a fekete a gyász színe, a kegyeleté (virágban) fehér. Pedig nemcsak sírvirág a krizantém, Nyugat-Európa- szerte és Amerikában az év minden szakában virágoztat- ják, s a parkok, udvarok, kertek, sőt a lakások díszítésére, ajándékozásra is felhasználják. A krizantém őshazája Kína és Japán. Az első tő 1608-ban Kínából került Európába, s Hollandiába honosították meg. Egy francia hajóskapitány 1789-ben további három fajtát csempészett ki ugyancsak Kínából. Hazánkban a múlt században kezdett terjedni, és a századfordulón egy magyar virág kertész kiállításán már 215 fajta szerepelt. Évenként több új fajtát nemesítettek ki nálunk Is; újabban a nemesítők rádió aktív és röntgensugárzással állítják elő a legszebb új fajtákat, változatokat. Tizenkét fő alakzata és igen sok színe vagy színárnyalata ismeretes, nagyság tekintetében pedig az egyforintnyi átmérőtől 40 centiig váltakoznak. Vannak kertészek, akik koronás kis fácskává nevelik a krizantémot. Egyes fajtái a néhány fokos október végi, november eleji fagyokat is jól bírják, s talán ez a fő oka, amiért a krizantémot előszeretettel !k ki tél közeledtén a temetőkbe. Nálunk is egyre ink jed a krizantém kultusza, s ma már nemcsak a h : számára termesztik, hanem díszítésül a virágoskertekben és a lakásokban is. Volán mögötti ébresztő Számos közlekedési baleset okozója az, hogy a gépkocsivezető a volán mögött elalszik. Az egyik ilyen gépkocsivezető elütötte az egyik Balti-tengeri tanárt, rádióamatőrt, s ez utána hosszabb időt kórházban töltött. Gyógykezelése alatt arra a megállapításra jutott, hogy olyan berendezést kellene szerkeszteni, amely »fölébresztené« a volánnál ülő gépkocsivezetőket. Lényegében egy miniatűr tranzisztoros műszerről van szó, amely felfogja a gépkocsivezető szívverését, illetve pulzusát. Mihelyt a pulzus száma csökken, ez azt jelenti, hogy a gépkocsivezető szunyókálni kezd, s abban a pillanatban megszólal a villanycsengő, s erős hangja fölébreszti a gépkocsivezetőt, A feltaláló a műszert rendkívül egyszerűnek, olcsónak tartja, s minden bizonnyal rövidesen meghonosodik a gépkocsiközlekedésben. A találmány érdekessége még az, hogy a szerző nem szabadalmaztatta, mivel föltételezi, hogy az ötletet a világon már valahol realizálták. ZAJT ZAJJAL Buhlovszkij szovjet mérnök olyan készüléket szerkesztett, amely a zajt zajjal győzi le, és közömbösít minden lármát, amely az utcáról vagy a szomszédoktól behatol a lakásba. A készülék minden alacsony frekvenciájú lármát elnyel, meghatározott frekvenciájú és intenzitású villamos rezgéssé alakít át. A jelzéseket azután azonos frekvenciájú, de ellentétes fázisú hangokká alakítja. A hanghullámok megsemmisítik egymást, és beáll a tökéletes csend. „Ablakok“ az emberi testen Amerikai kutatók átlátszó anyagból kis korongokat helyeztek el élő állatok mellkasán. Az aprócska »hajóablakok« segítségével megfigyelhették, és filmre vehették az erek működését; légzés közben; »leolvashatták« a gyógyszerek hatását, sőt a hasfalon elhelyezett második ablakocskán át fényképeket is készíthettek. Ilyen módon vizsgálható a szív, a máj, a gyomor, a belek, sőt még a méh működése is. Figyelemmel kísérhetik a magzat fejlődését. Megjavították a véredényt Ma már kevesen lepődnek meg azon, hogy egyes emberi szerveket mesterséges »alkatrészekkel« helyettesítenek. Sőt mi több. az orvosok már kezdenek a szervezet tökéletesítésével foglalkozni, és olyan »alkatrészeket« szerelnek a szervezetbe, amilyenekkel az ember soha sem rendelkezett. Műtétek útin az erekben gyakran vérrögök képződnek. E vénögök a vérárammal a szívbe kerülve súlyos bajokat okozhatnak. Ennek megelőzésére amerikai sebészek műtét idején a vena oavába rácsokat kezdtek »beépíteni«. A rácsok beengedik a szívbe a vért, de felfogják a rögöket.
