Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1964, november 15. Szentiványi Kálmán: B arkócz sovány és feke- munkában, orvoshoz kellett Más csónakosok jöttek. Bar­te, mint egy kopott járnia. kócz ezeket is kisegítette. Ber­drótkefe, nem több öt- a kövér cuki-ász nem rés- kenyés rohant, számolt és ká­vén kilónál, Berkenyés viszont teilte, megolvasta, hány cső romkodott, ha így megy, ei- jócskán elüti a mázsát, pedig kukoricája lesz a szomszédnak, veszti a fogadást. Kora tavasz- nem magasabb a másiknál; amint szemesedett. S nevetve tól dolgozott feleségestül, s ami kevés haja maradt, fehér, kiabált, hogy a győzelem biz- lám, a nyomdász lefőzi! tos: egy forintért, ha eladja úgy árusítja a bolt is. S mond­ta rögtön, mennyi lesz a bevé­tel. A nyomdász kijelentette: — Helyembe jönnek a Barkócz nyomdász volt, Berke­nyés meg híres cukrász, társ­szerzője valamely sehol sem kapható szakácskönyvnek. Nyugdíjasként telepedtek meg Leányfalun, ötszáz öles telkük van a parton. Óriás fűzfák, fü­ves part köti a folyamhoz, vők, két forintot fizetnek egy Szomszédok — még házuk is csőért! ve­hasonlít —, most már egymás­ra utalt barátok halálig. Berkenyés tevékeny ember, kertészeti szakkönyveket vásá­rolt, unszolta Barkóczot, együtt termeljenek málnát, epret, piszkét megpótolandó a nyug­— Ezt ellenőrzőm! Engem nem lehet becsapni. — S leste a szomszédot éjjel-nappal. L átja ám egy délután, hogy Barkócz a parton setter.g, bejön a jelképes kerí­tésen a saját kertjébe, letör — No? — Ha levágod a kukorica- szárat! Két nap alatt, kapá­val ... Jó lesz a nyulaknak. Nekem úgyis dolgom van ... Berkenyés sóhajtozva neki- Másnap lesündörgött a ka- állt, a felesége szánalomból nyárig. S integetett botjával segített neki, ne egyedül iz- az evezősöknek, ne kössenek zadozzon. A nyomdászék az ki, ahol a tűz ég, s kukorica erdőben jártak, mert nyílt az sül. De a hír elment már! Fel- enciána... a ritka kék virág, lendült Barkócz »boltja«. Per- amely csak három helyen dísz- sze megmutatta minden kun- Magyarországon, csatinak, amit még nyomdász- Mikor tar lett a kert, kúp­ifi korában tanult meg: a ku- ban volt a szar, azt mondta a díjat, mivel egyiküknek sincs két cső kukoricát, és sütni kez­alkalma itt a szakmában mel­lé keresni valamicskét. Berke- nyésné riadt, kicsi asszony, kö- nyörgött a szomszédnak, fékez­ze meg valahogyan a férjét; sóhajtozva emlegette régebbi di szélárnyékos helyen. Hama­rosan kikötött három csónak. Lányok kiabáltak: — Micsoda isteni illat! — Fiúk, kukoricát akarok! Az evezősök környékezték koricasütés fortélyát; faragta a vevőknek a kis pálcikákat, hogy ügyesen forgathassák a parázs felett. Barkócz kukoricájának illa­ta, híre messze elszállt. Akad­nyomdász: — Ez becsületes munka volt. Meggondoltam a dolgot, szom­széd ... Nem társulok veled! — Szóval adjam meg az ez­rest, mi? Beugrattál, hogy in­tak evezősök, akiknek nem gyen dolgoztam! Ez szerződés­volt pénzük búcsúzáskor, Bar- szegés kócz hitelezett — megküldték postán fölösen. — Lassan a testtel, hé! Meg­mondom, ahogyan van, ezer fo­terveit, vállalkozásait, Barkócz Barkóczot. Szemmel intett. A sóhajtozva megígérte, és fiúknak nem kellett kétszer snapszlizás közben alig szaki- mutatni, kihoztak hamarosan tóttá félbe a meglendült fantá- vagy kétölnyit. Kérték a ziájú cukrászt. nyomdászt, mutassa meg, ho­Hamar elkelt a nyomdász vágtad le a szárat! Nem csemegekukoricája két forin- nekem a pénzed. Azt aka- tért — ha élelmesebb, adhatta volna drágábban is. A mint a kukorica elfo­gyott, Berkenyés sápa- dozva beállított a Hálás leszel nekem, gyan kell jól megsütni. Becse- szomszédhoz, hozta azt a hizo­rom, hogy észre térj! Azzal foglalkozz, amihez értesz. Hagyd a nagyüzemi kertészke­dést, hiszen ráfizettél... — Belevágok a nyúltenyész­nyomdász! Szerencséd, hogy megéztek. Indulás előtt meg- szomszédok vagyunk! kérdezték: Barkócz lassan, ráérősen ját- — Papa, mivel tartozunk az szott, szemüveggel gusztálva a ötletért meg a segítségért? lapokat, s rendre elverte a vér­mes, izgága partnert. — Minden marhaságba bele­vinnél! — Csináljuk felesbe, vagy nem? nyos megállapodást. Ott voltak tésbe! az asszonyok is a nyomdászék verandáján. — Üj ajánlatom van, szom­széd ... tartsuk fenn jövőre is a fogadást. Dupla vagy semmi! Barkócz nevetett. — Nem lehet. Nőnek a ba­— Eszembe sincs. Berkenyés összedobta a kár­tyát, úgyis vesztett volna. — Fogadjunk egy ezresbe, hogy ha külön műveljük a kertet, többet keresek, mint te! Barkócz megnyugtatta a ré­müldöző asszonyokat, akik a távollevő gyerekek leveleit ol­vasták. S írásba került a meg­állapodás: a tét ezer forint! Az asszonyok is aláírták, hogy hivatalosabb legyen. Ez még a tavaszon történt. Akkurátusán megfogalmazódott: a befekte­tés összegét le kell vonni, a tiszta haszon számít! B erkenyés dalolt örömé­ben. Amúgy is össze­vissza forgatta már a maga kertjét, most már haj­totta az asszonyt is, dugványo- zott, kapált, drága palántákat vásárolt. Hordta a Dunából a vizet, öntözött. Nem hagyott békét szegény feleségének, dol­goztatta. Barkóczné többször megsí- ratta a szomszédasszonyt. S a nyomdász nem sokat törődött a sürgéssel, traktorost foga­dott, megszántatta a fák közét, aztán csemegekukoricával ül­tette be. Berkenyés gúnyosan kiabált: ővele akar versenyez­ni?! Nevetséges. A cukrász meg a felesége dolgozott a kertben minden nap. A nyom­dász köhincsélve megkapálta tán kétszer a kukoricát, aztán nem törődött vele, szundikált a verandán, vagy kirándulni ment az erdőbe, gombát dett. Berkenyés kiabált: — Az én kertem majd ont­ja a pénzt! Megmutatom ma­gának! Barkócz így felelt: — Ha már nyugdíjba küld­tek, kilélegzem az ólmot a he­gyekben. Míg fiatalok voltunk, ritkán mehettünk az asszony­nyal. Berkenyés napszámost is fo­gadott — írta a kiadást —, kia­bált, hogy iövőre motorral ön­töz: mert nvárra aDadt a Du­na. messzebbről kellett a vi­zet cipelni. Az epret »levágta« a fagy, a málna hozott valamicskét, a kén peronoszpóra szürkél- lett, mert Berkenyés rosszkor nermetezett. Mindegy, volt be­vétel azért, eladtak minden szemet, még kóstolót sem ad­tak a nvomdászéknak. De a éukrászné annyira lefogyott a A nyomdász szerényen vála­szolt: — Semmivel, fiúk ... Hanem a kukoricát meg kéne fizetni. rackfáim. — mosolyog barátságosan. — Tudod mit? Most vettem A fiúk kapkodtak a pénzért, szakkönyvet, tenyésszünk fe- zavartan nevettek, a lányok iesben házinyulat. még rájuk is kiabáltak, s szó nélkül »leszúrták« csövenként a kettest. Berkenyés fulladtan kiabált: — Ez tisztességtelen ver­seny! Ne vegyenek tőle, dupla áron számítja! Barkócz keverte osztott, gusztált. S ta: a kártyát, azt mond­— Nem rossz ötlet. Beszál­lok az ezerrel, amit nyertem. Egy föltétellel. — S hunyorí- lő asszonyokra, és kivágta tott a szepegő asszonyoknak. adut. A cukrászné elsírta magát: — Akkor én elköltözöm a gyerekekhez! Nem bírom to­vább ... A nyomdász azt mondta: — Gyere, tortalovag, snapsz­lizzunk! Az asszonyok sálat kötöttek. A cukrász persze vesztett. S egyszer csak azt súgta nyögdé- cselve: — Fáj a derekam ... Lehet, hogy kiadom a kertet felesbe. A nyomdász — szemüvege fölött — ráhunyorított a figye­az Könyvespolc 1 Ignácz Rózsa : TITÁNIA ÉBRED ESE Az égbolton a műhold kering, s egy nyolcvan- éves öregasszony régmúlt emléke­ken mereng el magányában. A hajnali nagypol­gári életforma hajótöröttjei sa­ját maguk alkot­ta képzeletvilág­ba imenekülnek a reális valóság elöl. Jóra fogé­kony lényük a hajdani jólétben fagyöngyszerű képződménnyé változott, s cso­da, hogy a meg­próbáltatások kö­zött is tovább vegetálnak az élet peremén. Le­származottaik már jól-rosszul, de beleilleszked­tek a változott életbe, ők azon­ban utolsó nap­jaikig ott lebeg­nek /illúzióik álomvilágában. Egy szinte már időszerűtlenné vált réteg sor­sának változá­sairól ad számot ez az irásmű írójának sajáto­san vonzó, hűsé­gesen emberfor­máló stílusában. (Szépirodalmi) STOTZ MIHÁLY: SZAKÁCSI KOFA (1964j DöiuuytiÁL 3ítomi: ELLENMÉREQ A kupéban hatan beszélg etünk, öt »szívtudós« meg én, ki tájolatlan vészt kongató, diákos műszavakban; mint infarktus, angina, attak; ők garázda szívükre mutattak és legyintettek. A szívkórház felé robogtunk. Röpködtek cifra kurleletek, tubusok, medicinák, csörögtek a zsebben. Alattunk vonatkerekek talpfákkal zúgva pereltek: rattata, rattata . . . S a mellkasok döcögve ráfeleltek: ra-ra, ra-ra, ra-ra! Az öt beteg egymásra licitált: Kinél vérszomjasabb, rangosabb a kór: — Mint cövek feküdtem, egy télen, szakadatlan — Kétszer befuccsolt nálam a motor s a tű életre keltett! — Szívem megnyúlt, kampós ökörtülök, átlyuggatott ikon! — Támolygok tíz lépést és leszédülök! — Magából se lesz olimpikon! És cinkosan nevettek. Enyém ketyeg-kotyog, pedig nyúzták-faragták, Egy kecskebak-izomból varrtak rá jó darabkát. De ugratják mielőtt elsiet, s Mihály lovára pattan, vénségünkre igyunk a füredi Kiskulacsban! Ez asszony alkonyaikor ki­állt a putri háta mögé az erdő szélre, és várta az urát a falu bői. De az nem jött. vagy gyertya fénye, főleg ott, ahol valami szorgalmas iskolás gyermek írta a leckét. A fér­fiak már mind hazatértek az erdei munkából, csak Túli Egy óra múlva újra kiment át munkahelyéről a páti ­— Na, Miska, te egy óra alatt megtanulhattad ezt a fajta írást! — Meg én, Józsi bácsi! Csak a kezembe fogtam a ceruzát, kába a patkány rágta sebekre és már tudtam i§! kenőcsöt íratni. Az asszonyt kétségek törték. Vajon tényleg ment-e? Olyan ideges lett erre a gon­gyö­oda­Okos ember az ő Miskája, annyi szent! Csak az a hír ne legyen igaz, hogy valaki elcsavarta a fejét, az erdőszélre. Már zengett az erdő a március végi csípős szélben. Hét óra körül lehetett. Az asszonynak nem volt órája, nem is tudta volna leolvasni az időt, de bent a putriban a kisebbik gyermek, a három­éves Janka lázas zihálása olyan volt, mint egy rekedt, folyton megújuló, sürgető óra­ütés. A gyerek bent feküdt a teknőben, tarka rongyok közt, egy rossz férfikabát volt a ta­karója, és minden percben kö­högött. Az asszony nem félt a köhögéstől, megszokta már, hogy valaki mindig köhög a családban, de a gyerek állán és fülén reggelre csúnya, friss se­bek keletkeztek, és az asszony dolatra, hogy ott a sötétben is mert akkor 5 vízbe öli magát Tari János: A TITOK irtózott ezektől a fekete varral fedett hegektől. Arra gondolt, hogy föl kel­lett volna ébrednie a gyerek­sírásra. Mert ezek a sebek pat- kányharaoások voltak. A közeli tópartról a patká­sírásra görbült a szája. Az ura a gyermekeivel együtt. Szép, most már harmadik hónapja barna, karcsú ember az ura, ilyen későn jár haza. Azt nem csoda, hogy megakad raj­mondja, hogy neki, a cigány- ta a lányok szeme. Az asszo- brigád vezetőjének vannak kö- nyi büszkeség azonban hirte- telességei. A munka után min- len féltékenységgé változott, dennap be kell mennie a falu- amikor két nappal ezelőtt nyok befészkelték magukat a ba, az erdőgazdaság irodájába megjelent nála egyik rokona, a putri bejáratánál levő kamrá- a napi normát elszámolni. Ezt tó felőli utolsó putriban lakó ba, ahol a kukoricát tárolták, nem bízhatja senkire sem. Szappanos Rózsi. Látszott már s keresztül-kasul fúrták a vá- Mert csak ő tud egyedül a tár- a jöttén, hogy valami rossz lyogviskó sárral betapasztott sai közül írni. hírt akar mondani. Csak be­oldalát. Megrágtak minden Tuliné ebbe bele is nyugo- húzta Tulinét a kunyhóba, a ételt, még a gyerekeket se ki- dottj sgt egy kicsit büszke is hatéves Miskát meg kizavarta , . . volt az urára. Olvasni ugyan onnan. Aztán elsuttogta, hogy Tuliné főleg ezek miatt haj- i:em szokott a férje, de írni, latta Mühalyt este a faluban, szólta az urát, hogy házhelyet azt csakugyan tud, látta már amint egy lányt kísért az rá­vegyenek a faluban. Két év többször is. Karácsony előtt a cán. .™linden keresetüket oda- nőtanács csomagot küldött ne- Tuliné dermedten hallgatta, rakjak. Szerencsére a házhely k«k, a postás ki is hozta a szál- _ Ki volt az’ Nem ismered’ meg is van. ötezer tégla, két ,{tót . kezébe nvomta az urá- „ . lsmerea­kocsi gerenda és deszkapalló is nalc’ tintaceruzával eevütt ~~ ??em' ®?tet volt mar> áll rajta, de még kétévi köp- hogy ír,a a|á Tu]i Mihálv- jCm í61- Csak azt tu­lalás kell, hogy az építkezést megforgatta a szállítót, hogy dom’ hogy nagyon nevettek megkezdhessék. melyik oldalon is kell aztán valamin, és Miska azt mond­Most mintha jönne valaki! azt mondta a postásnak, hogy ta a lánynak, hogy holnap es- Az asszonynak olyan hallása mindjárt kimegy, itt a putri- te hatkor újra találkoznak. volt, mint a nyúlnak, de hiába ban nem lehet, mert sötét van. _ Hol voIt e2? f ülelt, az erdei ösvényen nem Aztán elmentek mindketten a . ' . .... hallatszottak emberi lépések, nyárfa alá. s ott a fa törzsén _ Az _®rdogazdaság elot . Csak a szél zúgatta az ágakat, az ura aláírta a papírt. °nnan 18 lottek kk A többi putriban az ajtónyílá- A postás még nevetett is az — Szent isten! Csak nem a son át felvillant egy-egy pipa ura tudományán. szeretője?! — Nem tudom. De a lány igen lógott rajta. Olyan fehér bőrű nő, nagy gabancos haja van. Aztán, látod, nem is na­gyon szégyellték magukat. Mert jöttek utánuk nyolcan-tí- zen is, de ők csak tovább ne­vetgéltek. A kis sovány cigányasszony ráborult Szappanos Erzsi vál­lára, és elsírta magát. De ami­kor este az ura megjött, nem mert neki szólni, csak magába nyelte a fájdalmát. És mikor az ura a kislányt ölbe vette, s bajuszával csiklandozni kezd­te a gyermek torkát, hogy az sikongva nevetett rajta, akkor nem is hitte el igazában, hogy az ura megcsalja. De jöttek új­ra a másnapok, s az asszony elképzelte, hogy amíg ő otthon a vacsorára való krumplit fő­zi, az ura más nőt ültet az ölébe. S most megint elmaradt. Messziről éppen idehallat­szott az erdőn át a harangszó. Már hét óra. S még mindig nem jön, nem hozza a kenő­csöt se! Az asszony hirtelen befutott a putriba, magára kapta a ken­dőjét, egy mozdulattal beta­karta a nyögdécselő Jankát, megsimogatta alvó Miska fiát, s mint aki búcsúzik tőlük, be­futott az erdőbe, a fekete fák közé. Nem, nem engedi át, másnak az urát! Csak akkor lassított, amikor beért a falu első házai közé. A lélegzete kihagyott. Most hova menjen? Talán először a pati­kába, hátha ott ül a pult előtt békésen az ura, várja türelme­sen a kenőcs elkészültét, s ösz- sze fogja szidni, hogy otthon hagyta a két gyermeket. De a gyógyszertár épülete teljesen sötét. Csak a lezsaluzott abla­kok mögül hallatszik ki halk rádiószó. Most hova menjen? Hol ke­resse az urát ebben a nagy, söins. közömbös faluban? Üjra sietni kezdett. Kn»nyei a kendőjére potyogtak. Iste­nem, segíts! Ha emberek jöt­tek vele szemben a hársfáktól beárnyékolt járdán, az orruk alá dugta a fejét, hogy nem azok-e? De mindenhol idegen arcok meredtek vissza rá. Bekanyarodott az erdőgaz­daság felé vezető útra. A nagy épület itt is sötétségbe borult, csak belül, az udvar felől lát­szik két nagy, sárgán világító ablak De mielőtt odaér, a por­tásfülke mellett kell elmennie. A portás észreveszi a suhanó árnyékot, utánaszól: — Jöjjön csak ide! M>t ke­res maga itt? — Az uramat. — Munkás? — Brigádvezető. — Már mindenki elment. Menjen haza maga is. — És ott a világos ablakok? — Ja? Ott tanfolyam van. Na, menjen már a csudába! Ügy tesz. mintha eltávozna, de a sötétben visszasompolyog, odamegy a két világos ablak­hoz, s odaszorítja az orrát az üveghez. S akkor egyszerre vlllámlob­banásként muzsika szólal meg a lelkében, szilaj, vidám ci­gánymuzsika, úgyhogy az üte- gatni kezdi a csípőjét. Sír és -uu uaqjojos e jun; no a.xou: nevet egyszerre a látványtól, most már tudja, hogy nem lesz másé az ura, a kis Janka fel­gyógyul, és két év múlva fel­épül a ház is a faluban, jó erős téglaház, ahova a patkányok nem tudják befúmi magukat. A teremben nvoiean-tízen ülnek, köztük van a fehér bő­rű, gabancos hajú lánv is. Most már fölismeri: a Jálics köszörűs lánya. És az ura ott áll a nagy. fe­kete tábla előtt, kréta a kezé­ben. és óriási, otromba betűk­kel különféle jeleket rak a táb­lára. Oldalt eev szemüveges, ősz baiú tanítónő ül, és hangosan diktál neki: — íria. Túli! Naev kezdőbe­tű- jövőre már ötödikesek Te­szünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom