Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. november 1. Qzyyzetek egy harcos görög folyóiratról zsö GÖRÖGORSZÁGBAN az utolsó választások óta nagy harc folyik a demokratizálódásért és a hidegháborús politika megszüntetéséért. Ez a harc azért figyelemreméltó, mert a baloldali vereségek után 1947-ben olyan rendszer kezdődött, amely a demokratikus és parlamentáris kirakat ellenére reakciós és terrorisz- tikus. Ebben a küzdelemben komoly szerepet játszott és játszik a lelkes új munkásgeneráció mellett a haladd görög értelmiség, melynek legerősebb és legkövetkezetesebb magja baloldali. Az utóbbi húsz évben — akárcsak az ellenállás napjaiban — ez az értelmiség példát mutatott; a legsötétebb hitleri időkre emlékeztető üldözésben részesültek az egyszerű emberek tízezrei mellett írók, művészek, tudósok a görög-amerikai koncentrációs táborokban. Elég csupán a hírhedt Makróniszosz és Ai-Szt- rati nevét említeni. ENNEK AZ ÉRTELMISÉGNEK harcos folyóirata az Epitebriszi Technisz (Művészeti Szemle). A legkilá- tástalanabb években ez a folyóirat emelte magasba — s tartja immár tíz év óta — a szellem zászlóját a demokratikus változásokat, nemzeti önállóságot sürgető jelszavakkal. A szerkesztőség narcol a szellem szabadságának állandó védelméért és elismertetéséért Munkájának két fő iránya van, az egyik az újgörög nemzeti és irodalmi tradíció összegyűjtése, feltárása és korszerű értékelése. Legjelentősebb a Kavaíisz-küion- szám volt. Üttörő feladatot vállalt a folyóirat a mai görög zene vizsgálatában. Megállapította, hogy szinte példátlan kapcsolatban áll napjaink legjelentősebb költőinek művészetével, az a tápláló forrása. Hasonlóan úttörő munkát f*végzett a lap a nemzeti színjátszás múltjának földerítésével. Görögországban két nyelv használatos (az élőbeszéd és az irodalom nyelve a dimotiki, az oktatásé, a tankönyveké meg a hivatalnokoké a katha- revusza), s ez a társadalmi ellentéteken kívül zavarja a nemzet egységes szellemi fejlődését. Az Epiteoriszi Technisz következetesen harcol a nyelvkérdés megoldásáért. Görögországban megdöbbentő nté. retű az analfabetizmus. Nem elég olcsóbbá tenni az oktatási föl kellene szabadítani egy ma gát még erősen tartó arisztok latikus, akadémikus szemléié alól, amely teherként cipeli az antik hagyományt. A íiatalo kát korszerű tananyaggal kellene fölkészíteni a mai görög valóság feladataira. Ebben a kérdésben is tekintéllyel hallatta szavát a lap. A szerkesztés másik határozott törekvése, hogy megvilágítsa a kor szellemi, ideológiai problémáit. Ehhez a Brecht, Picasso művészetét, a mai szovjet lírát bemutató külön- számok adták a legtöbbet. A folyóirat hasábjain vita folyt a szocialista realizmusról, a »•parttalan realizmusról«, Franz Kafka művészetéről. A szerkesztőség teljes egészében köfigyelemmel kíséri a ciprusi helyzet alakulását is. A rendszeresen publikáló neves alkotógárda részünkről is több figyelmet érdemelne. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány nevet: J. Rit- szosz és N. Vrettakosz (nekik köszönhetjük a szép új görög József Attila-kötetet), Od. Ely- tisz, Nikosz Papasz, Markosz Avjerisz és K. Varnálisz nevét. A tavalyi és idei számokból Vrettakosz és Ritszosz versein kívül kiemelem Ritszosz Ma- jakovszkij-fordításait és — tanulmányát, Taszosz Lividitisz nagy kompozícióját, az Odüsz- szeusz 25. rapszódiáját, mely nagyszabású költői kísérlet korunk eszmei, erkölcsi lényegének megragadására és korszerű kifejezésére. Végül meg kell említenünk a hazánkban élő Dim. Hadzisz író nevét. Q mutatta be a folyóiratban Galambos Lajos egyik novelláját. Jelenleg egy magyar különszám összeállításán fáradozik. Az ő szerkesztésében jelent meg nálunk az Üjgörög elbeszélők című kötet, A lány, aki rózsát nevetett című népmesegyűjtemény. Készül Ritszosz válogatott versei és egy költői antológia. 1955-ben kiadott Hajnali ének című novellagyűjteménye után újabb elbeszéléseit jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. A folyóiratban A. Szpiliosz cikket írt a szentendrei görögségről. Magyar vonatkozású még a Pireikon-színház vendégszereplése alkalmából készült írás. Ez ismerteti Kodály és Bartók művészetét is. Vámosi Ferenc Mauthauseni emléke Kopp Éva fordításában jelent meg. Az Epiteoriszi Technisz egy évtizedes szocialista eszmeisé- gű, magas művészi és tudományos szintű munkássága méltán reprezentálja a görög szellemi életet, méltán szerez neki elismerést és barátokat szerte a világon. Papp Árpád A z öreg Csútné a kapuban ült egy négylábú kis széken; fonnyadt ajka reszketett, vékony, száraz karján összevissza futottak a kidudorodott erek. Valahová a messzibe bámult, meg se hallotta köszönésemet. Csak mikor másodszor, jó hangosan köszöntem, akkor emelte rám reszkető fejét, s halkan, egy kicsit sipítóan mondta, mintha azt kérdeztem volna: »Hogy van?« — Köszönöm, lelkem, jól ! Csakhogy lassan már elmúlt az idő fölöttem. Tudja, nagyon sokat dolgoztam, sokat törtem magam, nem úgy, mint ezek a mai fiatalok ... — Miért mondja ezt? — Miért? Még azt kérdi? No, nézzen oda! — jnutatott a túlsó oldalra, ahol két fiatal lány ment csinosan felöltözve, tűsarkú cipőben, ondolált hajjal, s nevetgéltek jókedvűen beszélgetés közben. — Az én időmben nem ilyenek voltak; ezek, lelkem, csak viháncolnak. — Fiatalok ... sírni, búsúlni ráérnek még ... — A fészkes fenét... — hangja nekimérgesedett. — Van énnekem négy dédunokám: három lány meg egy fiú. Azért nyúzzák az anyjukat, hogy milyen ruha meg milyen cipő kell nekik. Ha lehetne, háromszor vennének másik ruhát magukra egy nap... Én meg lánykoromban ... hármunknak volt egy pár ünnepi cipő. . . Ha egy elment a Csiga-bálba táncolni, akkor kettő otthon maradt. Bizony! Pedig dolgoztunk ám szakadásig! Az én szegény jó anyám megfőzött a kemencében egy nagy tazék szemes kukoricát, három-négy napig arra jártunk rá. Örültünk, ha este jól lakhattunk hajában főtt krumplival ... ök meg turkálnak a legjobb ételben is ... A lányom sokszor vasárnap finom tyúk- levest főz. de azt már nem tenné meg, hogy mikor kiveszi a húst a levesből, vöröshagymával paprikást csináljon belőle. Qi-fi IVolkrr : ALÁZAT Egyre kisebb és kisebb leszek, én leszek a legkisebb ezen a világa: Reggel a réten, nyáron i legkisebb virág után nyúlok. Megölelem, s fülébe súgom: — Mezítlábas kicsi fiú, >z ég rád támaszkodott •ny harmatcseppel, I« ne essen. Szalatnai Rezső fordítása * * * Jiri Wolker (190C 1 fiatalon tüdővészben halt meg. tJj útra vitte a modem cseh költészetet: a forradalmiság, az emberiesség, a lelkiismereti tisztaság felé. E:: Kamjén István: RTÖLŐDŐ Most már a lányom is csak az új módinak él. Mosógép! Hühű, meg villanytűzhely meg az a nyavalya televízió, szőnyegek a szobában . .. Az én időmben ilyen nem volt, lelkem, mégis felnőttünk. Nekik már az ágy meg a derékalj se kell, csak az az... Ki se tudom mondani a nevét. — Rekamié? — segítettem. — Az, a tűz égesse meg, aztán még abban is villany van, hogy olvassanak az ágyban. — Nem örül neki, hogy csak felkattantják a villanykapcsolót, és világoság van a szobában? — Én, lelkem, legtöbbször már lefekszek, ha bealkonyo- dik... de hát ezektől nem lehet ám pihenni, mert bömböl- tetik a rádiót meg a tévét, ahogy ők mondják ... Aztán azokban a nyomorult szőnyegekben felbotlok, lelkem ... mert az a padló is olyan fényes, hogy ki akar csúszni alólam a lábam... a dédunokáim csak nevetnek rajtam ... — Ez bizony nem szép tőlük. — Igaz, egyik egyfelől, másik másfelől fog meg, hogy el ne essek, csak ne nevetnének a büdösök ... — Aztán annak se örül, hogy takarosak a dédunokái?! — Éppenséggel örülök én, lelkem, de hát annyi pénzt herdálnak el ruhára, ahelyett, hogy összekuporgatnák öreg napjaikra ... nem szeretnek spórolni... — Most nem kell félni az öregségtől meg a holnaptól, hogy meghal éhen. mert nem lesz munka — szóltam közbe. — Azért gyártják az autót meg a motorkerékpárt, hogy azon menjenek. — Azért, azért... örültem én, ha kaptam egy festőruhát, ezeknek meg nejlon kell... — Egészen jól ki tudja mondani. — Hogyne, lelkem, hisz reggeltől estig ezt hallom! — Így van ez rendjén, Csút néni, fejlődünk. — A fenét, nem győzik javíttatni a harisnyákat... Jól is élni meg divatosan öltözködni: — De a jó csirkepaprikást maga is szereti, ugye? — Hát látott már maga olyan bolondot, hogy ha csirkepaprikást tesznek elébe, azt mondja: »Add a kutyának?!« — Kacagott. — No de megyek is már, lelkem, befele, mert mindjárt kezdődik a tévé ... — Menjen csak, jó műsor lesz — nevettem el szívből magam. SZEKERES EMIL: FUVAROS <V&MJ Jfliklói: 38° CELSIUS zuhogna fény, de beborul... harsogna hang, de hallgatok, csöndet harapnak perceim, mint fénylőszarvú állatok. terelné őket ostorom, de mind felhővé váltó k hajtaná szelekkel harag ». és mind erdővé változik. blúzodban bujtatom kezem, mert minden ingem elszakadt, fehér zsebkendős szerelem törölje izzadt arcomat. QLcujjj. JHüJvjit: LÁTOQATÁS Nagyanyám hosszú nagy álomra készül, vasalgatja a féltett feketét. Szeme sarkában megálltak az évek, mint pókhálók a házak ereszén. Megkopott testét elkopott utcákhoz nem köti más, mint az emlékezet. Bánatot takar fáradt mosolygásba, míg megbeszéli dolgait velem. — Még maga is azt mondja?! — nézett rám szemrehányóan. — Ha mondom, hogy milyen volt régen, csak nevetnek rajta. Még a lányom is — pedig már ő is megvénült —: »Ugyan, hagyja már, édesanyám őket, Íriszen fiatalok ...« Mondhatom én nekik, hogy tönkremegy a lábuk abban a hegyes orrú, tűsarkú cipőben. »Ez a divat« — azt mondják. A Sanyi gyerek, a dédunokám, motorért nyúzza az apját. — Biztosan jól keres a gyerek ... — Jól keres, lelkem, de tak- nyos kölyök még, huszadikban van ... Traktoros, igaz, mégpedig ügyes. Azt hajtogatja, hogy még olyan is van köztük, aki autóval jár a szállásra. — Milyen szállásra? — Hát ahol a traktorok állnak. — Messze van? — Ördögöt, hét kilométer csak. Én még tizenhatra is gyalog jártam az uradalomba acatolni meg répát egyelni. Aztán az uraság is hin tón járt, nem autóval. Csuporba csurran kedvemért a friss tej. Kenyérben játszik bujócskát a kés. A pohár borrá színesül, s a könnycsepp nagyanyám szemén megtöri a fényt. Mikor jössz, kérdi, — s látom, gondba ejti, megvár-e még, vagy dermedt hallgatás bomlasztja nyelvét, és már azt se bánja, hogy olyan ritka a látogatás. DCtrík Qtnw,: HOL VAQYTOK! hol vagytok gyerekkori pajtásaim? nevetekkel telekiabálom a Földet konditok húsvéti harangot virág-habos fák tündökölnek hol jártok madár-léptű lányok? érett asszonyok lettetek nyitott fehér tolókocsikban visztek nap-szemű gyereket vagy naphosszat csengő kapákkal ütitek a konok rögöt a szerelem jaj vérző szárnnyal lebukott a dombok mögött merre vagytok régi barátok? egyik kocsit vezet a másik Marxot tanul a harmadik iles rakott zsákokkal játszik kutakat fúr a negyedik ötödik fehér lisztet őröl a karikát-hajtó gyerekkor kiszökött a jelenidőből zölte az institute Gramsci-vi- ták anyagát. Nagy érdeme a folyóiratnak, hogy alaposan és elvi következetességgel foglalkozott az ismételt oaloldali vereségekből fakadó megnyilvánulásokkal. JELLEMZŐ VONÁSA a művészeti folyóiratnak, hogy néha részesévé válik a közvetlen társadalmi és politikai harc — irodalmi karakterét megőrizve —, mert egyébként az Avji című napilapnak, küzdőtársának engedi át a napi időszerű vitákat. Utalok itt a nemzeti ellenállás témakörében hirdetett sikeres pályázatra, amit éppen a fiatalok bizonyos köreiben szított neofasiszta jellegű mozgolódás váltott ki. Tavaly májusban valóságos különszámmal tisztelgett a lap Lamvrákisz baloldali békeharcos képviselő emléke előtt; a mai görög tudományos és művészeti élet szinte minden neves képviselője megszólalt. A folyóirat MARTYN FERENC, 1964. ÉVI RIPPL-RÓNAI DÍJAS) KAZLAK A RÓKA VÁR ELŐTT (OLAJ) (A Bippl-Rónai Múzeum őszi tárlatának anyagából.) @MinÁxhj rJáno s : A QYÜMÖLCSÖK ELŐTT gyümölcsök előtt ehér bőröd havát kibontod, iros nyakad hajadba rejted t ámbrás gyümölcsök előtt; csap-harmatos szőlöfürtök őzt ujjaid elkeverednek, ■•ha megvillan meleg ajkad ly fényes szemet befogadva, úg a többiek megindulnak, alkusznak aranyló karodra, levelek nélkül betakarnak, akár anyjukon, csüngenek rajtad lélegző bőrödre tapadva; I húsodban indázó ereknek nedveivel elkeverednek, ■ benned mindenhol kirügyeznek ides-illatos fürtöt hajtva: duzzadnak örökös nyaradban a vér-harmatos szőlőfürtök —, míg én csak megrendültén állok, hol bőröd aranyát kitárod, a gyümölcsök előtt.
