Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
Csütörtök, 1964. november 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Autókaravánnal építőanyagért A bedegkéri Egyetértés Tsz az idén épített gépműhelyt, szénaszárítót, téliesítetté a ser- tézfiaztatót, szigetelted hid- rosztátját, és belefogott egy százas növendékmarha-is tálló meg egy ötvenes borjúnevelő építésébe. S most, amikor ebben a nehéz őszben beszélgetünk a gondokról, a vetés meg a betakarítás után mindjárt a beruházás bonyodalmait hozzák szóba. Úgy tartják, jó, bogy túl lesznek rajta, mert idegtépő küzdelem az, amit a beruházási tervek, kivált a házilagos építkezések megvalósításáért meg kell vívni. Hogy mennyi izgalmon kell átmenniük a szövetkezeti vezetőknek, amíg a keretből kész épület lesz, annak Kasza György elnök és Paska János főkönyvelő a megmondhatója. Egymás szavába vágva magyarázzák az idő- és költségemésztő építkezés kálváriáját. Hely hiányában csak egyszerűsítve és rövidítve másolom ide jegyzetemből a huzavona, a fáradozás, az utánjárás emlékezetesebb fordulatait. A tégla úton, a gyárban szívélyesen fogadták a tabi járás vezetőit, mert egyéb elfoglaltságukat félretéve most ők csaptak fel anyagbeszerzőknek. Van cserép annyi, hogy mozdulni is alig lehet tőle. Csak jármű kell elszállításához. Jármű? Vagont a MÁV nem adhat. Teherautót az AKÖV- től kérhetnének, de mi lesz, ha nem akkor kapnak szállítóeszközt, amikor kellene? Márpedig például Bedegkérriek sürgősen kellene a cserép. A kőművesek ugyanis már hónapokkal ezelőtt felhúzták a falakat, de az elnök — éppen az anyaghiány miatt — kénytelen volt a többi iparost más munkára küldeni. Teherautó? Van a tsz-nek. Az nem elég. Kell kérni más szövetkezetektől is. Csakhamar megszervezték ezt is a járási vezetők. Indulásra készen állt az autókaraván. Az első teherkocsiiba a járási beruházási előadó szállt be. Csak Martonvásárig juthattak el megállás nélkül, ott a KPM-esek igazoltatták őket. Üresen megtenni száz kilométereket? De ugyan mit vigyenek a tsz-ek teherkocsijai Pestre, amikor árujukat, termelvényeiket a szövetkezetek helyben, illetve a körzetben értékesítik? Más bökkenő is van. A tetőcserép papíron a TÜZÉP-é, tehát neki — állami vállalatnak — fu- faroznak. Dehogy a telepre viszik, hiszen nekik keli, a valóságban az övék lesz, az ő istállójukat fedik be vele. Mindegy: a papírforma szerint ez bérfuvarozás, sőt nem is mezőgazdasági, hanem ipari jellegű szállítás. Ott van mindegyik kocsi menetlevelének mellékleteként a szövetkezet elnökének vagy agronómusának hivatalos nyomtatványra írt nyilatkozata: személyes felelőssége tudatában kijelenti, hogy a termelés folyamatosságának beszerzése adta föl az első leckét. A járási tanácson Nemes Tibor mezőgazdasági osztályvezetőtől meg Bíró István beruházási előadótól megtudtam, hogy nagy nehézségek támadtak ezen a téren. Májusban csupán a tavalyról áthúzódott létesítmények befejezésére kaptak 114 000 darabot. Aztán hosszabb ideig semmit Végül az aratás dandárjában utaltak ki 300 000 téglát. A ka- rádiak például Kőröshegyről hordták. Mentek a tégláért, s hozták — a szó szoros értelmében — azon melegében. Égni is kezdett tőle a teherautó platója... A bedegkériekre visszatérve: ők is megszerezték nagy keservesen a téglát. A véletlen eredményeként szerencsésen jártak vele. Kőröshegyre szólt az ő (kiutalásuk is. Viszont egy kőröshegyi ember meg Tabon , , , vehetett téglát. Még jó, hogy biztosítása végett ezt a fuvart valaki összehozta őket, és — -----------------------------------------szabály ide, szabály oda — kicserélték papírjaikat. Máskülönben az úton találkozhattak volna, amint viszi az egyik jármű a téglát Tabról Kőröshegyre, a másik pedig Kőröshegyről Tabon át Bedegkérre. Hogy mit nem csinál a tsz- keret meg a lakosságnak biztosított keret »összhangja«! Van ehhez mit hozzáfűzniük a be- degkérieknek a tetőcserép előkérdésével kapcsolatban is. A tabi TÜZÉP-telep csak a lakosság részére kapott ebből a fontos építőanyagból. Vihetett belőle magának bárki, akár az idén kell neki, akár jövőre, akár két év múlva akarja megjavíttatni házának tetejét. Termelőszövetkezeteknek még csak bíztatást sem adhatott a telep. Papír, kiutalás ugyan volt, de azt azért mégsem rakhatják fel Bedeg- kéren az istálló tetejére. Ha cserép itt nincs, keresni kell másutt, például a gyárban. Irány Budapest. S a Bécsi kizárólag tehergépkocsival bonyolíthatják le. Jó, hogy megszerezték e nyilatkozatok tömbjét a Földművelésügyi Minisztériumban. Enélkül talán vissza kellett volna fordulniuk Martonvásárra. Így azonban eljuthattak úti céljukig, s cseréppel megrakodva tértek haza. Sőt cementet is hoztak hasonló módon, azt meg Tatabányáról. A fuvar- költségekről az érdekelt szövetkezetek főkönyvelői adnak pontos, hiteles tájékoztatást. Mert nemcsak a bedegkéri Egyetértés Tsz, hanem több más szövetkezet is megjárta és járja ezt a hosszú utat. Ami megint csak Bedegkéri illeti: az autókaravánnal hozott cementet annak rendje- módja szerint felhasználták, az új épületekre a tetőt felrakták. Azt azonban még nem tudják bizonyosan sem ők, sem mások, hogy az üresjáratot meg az úgynevezett bérfuvarozást és ipari szállítást megúszták-e. Mindenesetre naponta várják a postást, hogy nem hozza-e a bírságolási felszólítást. Mert ki tudja, nem mulasztottak-e el még valami hivatalos formaságot? Járatlanok az ilyen anyagszállításban, s megeshetett, hogy figyelmüket elkerülte egy-két ügyrendi és eljárási szabály. Egyről azonban nem feledkeztek meg: nagyon akarták, hogy elkészüljenek épületeik. El is készültek, s ez nyugalommal tölti el őket. De nem túl korai-e még az öröm? Ügy tartják, jó lesz vigyázni, föl kell készülni az esetleges következményekre, hiszen a KPM ellenőrei ott Martonvá- sáron felírták az autókaraván valamennyi részvevőjének forgalmi rendszámát. Kutas József Túlfűtött vonatok Novemberben már kellemetlen fűtetien vonaton utazni, de legalább olyan kellemetlen — és egészségtelén — a túlfűtött vonat. A gőzfűtésű kocsikban többnyire kellemes, barátságos a levegő, de annál kibírhatat- lanabb a széntüzelésű kályhával ellátott vagonok hőmérséklete. Indulás előtt jó erősen megrakják a kályhákat, s mikor az utas belép, valósággal perzsel a meleg. Lekerülnek a kabátok, de az amúgy is túlzsúfolt kocsikban tovább izzad az ember. Legutóbb a Kaposvár— Barcs között közlekedő esti motorosvonaton verejtékeztem sok útitársammal együtt. Az ablak lehúzása sem megoldás, mert a beáramló hideg levegőtől könnyen megfázik az ember. Sokkal eredményesebb lenne, ha a befűtéssel megbízott vasutasok nem a kályha befogadóképességét, hanem a hőmérsékletet vennék alapul, amikor szenet tesznek a tűzre. Ezzel egyrészt sok embert megmentenének a megfázástól, másrészt a megtakarított szén jó szolgálatot tenne a télen, amikor hamar hűlnek ki a kocsik. K. I. A ZÁKÁNY! iÉ^LAGYÁRBAN négymillió téglát kell készíteni az idén a megye déli részén folyó állami, termelőszövetkezeti és egyéni építkezések céljaira. Képünkön: Kiss Antalné leszedő a présgépről naponta 12—15 000 nyers téglát rak a szállítókocsira. KÖZÖNY ÉS ÖNÉRDEK AZ EGYIK JÄRÄSI TANÁCSELNÖK beszámolt: arról, milyen nagy harcot kellett vívnia nemrégiben a járási tanács és a községi tanácsok munkájában megmutatkozó fásult közönyösséggel. Egy napon azt vette észre, hogy néhány helyen lelketlen, bürokratikus szellem kapott lábra, az emberek panaszai nem jelentettek többet elintézendő aktáknál. A gondjaikkal szembeni közömbösség megingatta a tanácshoz fordulók bizalmát. Az elnök vizsgálni kezdte, milyen a közszellem és a hangulat azoknál az apparátusoknál, ahol ez a jelenség előÉpiil Csehszlovákia első szélesnyomtávú vasútvonala Jól halad Csehszlovákia első szélesnyomtávú vasútvonalának építése, amely a csehszlovák—szovjet határt összekapcsolja a Kassa közelében épülő kelet-szlovákiai kohászati kombináttal. Az építők a csaknem 90 kilométer hosz- szú szélesnyomtávú vasútvonal építése során eddig több mint 2.5 millió köbméter földet mozgattak meg. Az évvégéig még több mint 662 000 köbméter föld megmozgatásával kell megbirkózniuk. A vasútvonal építői eddig havonta átlagban 450 000 köbméter földet mozgattak meg. Novemberben hozzálátnak a pályatest első szakaszának építéséhez. Eddig 84 hidat, viaduktot és egyéb, összesen 56 létesítményt építettek. Valamennyi hidat hídelemekből építették, ami nagy mértékben megkönnyítette a ideszállított szovjet gépek használatát. &akatfg.tfd^L fuj Azt üzenték a kristálycu'kor- szilálók, ha nem kapnak több pénzt, búcsút mondanak a gyárnak. Kérésüket nem teljesítették. Mégis maradt mindenki. Az asszonyok még mérgesek. 1. A cukorrázó szita hosszú, érdekes gépezet. Állandó mozgásban van. ömlik belőle a különféle minőségű, meleg cukor. Az asszonyok fehér köpenyben dolgoznak. Hárman fenn állnak a szita melletti padkafolyosón, a többiek alul zsákokat tartanak. A fontiek egyetlen munkaeszköze a falapát, azt húzogatják a szitán. Gyorsan, nagy erővel. Általában húszat húznak bal kézzel, húszat jobbal. A szabad kezükkel kapaszkodnak. Idénymunkások valameny- nyien. Szeptembertől a főzés befejezéséig dolgoznak. Többségük hosszú évek óta minden ősszel ide jön. Alig várják a munka kezdetét. Tavaly négy forint ötven fillér órabért és mázsadí.iat kaptak. Közben rendezték a bérezést. Most öt forintot kapnak óránként, mégis elégedetlenek. Havi átlagkeresetük 1300—1400 forint. A munkanap-fényképezés szerint ezért a munkáért elegendő a megállapított bér. Tavaly négyszázhúsz mázsa cukrot engedtek zsákba egy műszakban. Most a vizsgált, húsznapos időszak alatt kétszázharmincöt mázsát. Kinek van hát igaza? Az asszonyok védik a magukét. — Miénk az igazság. Ha valaki körülnéz, azonnal észreveszi. Ezt egy kedves, barna asz- szonjfka mondta. Három éve jár ide. Szeret itt dolgozni. — Miért pont velünk tették ezt? ... Asszonyok lázadása — Kinek fájt a foga a mi pénzünkre?... — Akárhogy nézzük, disznó- ság van a dologban!... — Könnyű ott az irodában... — Azok jöjjenek ide, akik ezt tették ... — Biztosan fekete mellett hozták a döntést... Ugyanilyen keserű, egy szemüveges, a többiek véleménye is. — Itt kellett volna hagyni az egészet. Akkor nézhettek volna... — Kit bánt a rendezés legjobban? Egységes a válasz: — Mindenkit. .. — Miért tartják igazságtalannak? — Azért, mert... Senki sem folytatja tovább. — Magyarázzák meg, miért volt jobb a régi bérezés. A magyarázatok: — Azért, mert többet kerestünk. Éz nekünk volt jobb. És azért is, mert jól kihasználhattuk a munkaidőt. Ha nem jött a rázóra cukor, altkor mázs éltünk. Ez pedig a gyárnak volt jó. — És most miért állnak, ha nincs cukor? — Állunk, mert csak ez a munkánk. — Ezt ki mondta? — Senki. — Azt sem mondta senki, hogy órabér esetén is ki kell használni a munkaidőt? — Nem mondták. Nem követelik. A lázadás bejelentése után állítólag felvilágosították az asszonyokat. A kilenc műszakos közül ketten tudnak arról, hogy a szakszervezet titkára itt volt, és magyarázatot adott. De előttük se világos a dolog. Az asszonyokkal folytatott második beszélgetésre elkísért a gyár párttitkára és a munkaügyi csoportvezető. A cukorraktár irodájából egy raktáros csatlakozott hozzánk. A raktáros az asszonyok pártján áll Kíváncsi vagyok a munkaügyes véleményére. (Szeretném fölírni a nevét, de lebeszél. Azt mondja, nem akar az újságban szerepelni.) Elővesz egy kockás munkanaplót, és tényeket sorol. — Az egyik vizsgált munkanapon kilencszázhetvenegy perc volt a kiesett idő kilenc dolgozónál. Ez veszteség ... — A vizsgálat szerint kinek van igaza? — Hát kérem, én nem is tudom, hogy nyilatkozhatok-e. Nem kaptam engedélyt senkitől sem. Meg aztán nem olyan egyszerű ez. — Mit mondott az asszonyoknak? — A vállalat érdekét képviseltem. — Mi a meggyőződése erről az ügyről? — Nem mondhatok semmit. Nekem a gyári utasítás ... A ki nem mondott vélemény, azt hiszem, egyezik a raktároséval. 4. Harminc asszony zúgolódik. Nincs igazuk. Ezt könnyűszerrel meg lehetett volna magyarázni. De sajnos, másként értelmezi a bérrendeletet az igazgató, másként a munkaügyes és a raktáros. Szerény számítások szerint az idény megindulása óta eltelt két hónapban húsz ön ki 1 en ceze r-száz- harminc perc veszett el a munkaidőből egyetlen műszaknál. És ami különös, az órabérbe ez is belefér... (Folytatjuk.) Németh Sándor fordult. S rájött, hogy a munkatársak, a vezetők és a beosztottak között nincsen meleg emberi kapcsolat, mindenki a maga nótáját fújja, a közügyek lelkiismeretes intézése helyett csak a saját dolgaival törődik. A közöny persze nemcsak a szóban forgó tanácsoknál, hanem az élet más területein is nemegyszer jelentkezik. A boltban gyakran idegesen toporog a vevő, az eladók pedig, mintha más dolguk nem is volna, kedélyesen beszélgetnek. A kalauz elindítja az autóbuszt, pedig a lépcsőn idős emberek vagy gyerekek kapaszkodnak. A gyár portáján értékes gépek rozsdásodnak, a tsz határában sok ezer forint értékű termény vár jobb sorsára. MIND-MIND OLYAN ESET, amelyen egy kis törődéssel, egy kis akarattal lehet segíteni. Van azonban a közönynek súlyosabb, nehezebben gyógyítható fajtája, amelynek forrása éppen a mások közönye. Nemrégiben egy tsz-elnök lemondott fontos posztjáról mondván, megelégelte a másokért való szolgálatot, itt az ideje, hogy most már önmagával is törődjék egy kicsit. Ez az ember majd egy évtizeden át csak a falu gondjával, a rábízott emberek boldogulásával törődött, önzetlen volt, nem szerzett vagyont, ma is apjától örökölt házában lakik. Felesége súlyos beteg, így még a háztájival sem tudtak úgy törődni, mint mások. Azok a társai, akiknek csak a maguk kisebb feladatával kellett törődniük, anyagilag megszedték magukat: új házat, építettek, szépen berendezték, egyikük- másikuk tanult is, egyszóval jobban boldogultak, mint az elnök. Ez a — sok éven át — önzetlen ember sokat hallgatott emiatt. Hallgatta barátai csipkelődéseit, s hallgatott a családtól is: »Te csak másokra gondolsz, a családdal nem törődsz!« S ráadásul fölöttesei, ahelyett, hogy helytállását, sok éven át mutatott önzetlenségét elismerték volna, inkább gáncsoskodtak. A jó eredményeket ki-ki a saját érdemének tekintette, a dicsőségből kevés jutott a tsz-elnök- nek. Az ember csak ember, s ha sokáig segítség nélkül őrlődik, elfogynak a belső tartalékai. A mi elnökünk sem tudott saját erejéből megújulni, elvesztette lendületét, munkakedvét. Félreállt a porondról mondván: »Csinálja más, ezendolegy aki túl én is csak a magam gával törődöm!« SZOMORÚ, amikor olyan ember beszél így, már megkóstolta a közösségért vállalt munka ízét, s egyszer már legyőzte magában a régi világból hozott önzést. Csak ahhoz nem volt elég erős, hogy a vele szemben megmutatkozó közönyt is legyőzze. A közöny pedig előbb- utóbb óhatatlanul közönyt szül. A mai világ nyugodtabb, gazdagabb életet biztosít mind- annyiunknak. A lehetőségekben és az egyéni gyarapodás lehetőségében azonban bizonyos kísértés is rejlik. Némelyek minden erejüket csak a saját boldogulásukra fordítják, alig törődnek másokkal, a közösség ügyes-bajos dolgaival. Az ilyen emberek persze azt is elfelejtik, hogy ez a mai élet éppen mindannyiunk önzetlen összefogása árán vált gazdagabbá. Mindazt, ami ma nálunk megtalálható, annak köszönhetjük, hogy a megfeszített munka közben nemcsak önmagunkra gondoltunk, hanem egész dolgozó népünk közös gyarapodására is. A mi társadalmi rendünk legszebb szerkezeti sajátossága éppen az, hogy az önérdek és a közösség érdeke nagyon is megegyezik. S ha ezt most elfelejtenénk, annak nemcsak a társadalom, hanem az egyén is kárát látná. AHOL ILYESMI TAPASZTALHATÓ, ott a közvéleményé a szó. Az egészséges, kritikus közvéleményé, amely mindig szót emel, ha valami nincsen rendben. A mi társadalmunk emberére nagy feladatok várnak, és szép terveinket csak egymást segítve tudjuk megvalósítani. A közöny tehát nem a mi kenyerünk. Megvívni vele fontos önérdek és a közösség érdeke is. Kékesdi Gyula Nagykereskedelmi vállalat titkársági beosztásban gyakorlott gyors- és gépírónőt keres. Ajánlatokat »Titkárság« jeligére a kiadóba kérünk. (3736)
