Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-11 / 264. szám

Szerda, 1964. november 11, 3 SOMOGYI NÉPLAP FIATALOK VALLOMÁSAI Száz és ezer, életbe induló ifjú ember figyelt föl a fel­hívásra: írja le, mit monda­na, ha felszólalna a Kom­munista Ifjúsági Szövetség kongresszusán. A felszólítás nem maradt hatástalanul. Sok ezer levél, tanulmány, hozzászólás érkezik ezekben a napokban, hetekben kö­zépiskolásoktól, ipari tanu­lóktól a KISZ központi bi­zottságához. Üj ötletekkel, friss elképzelésekkel gazda­gítják, segítik fiataljaink a KISZ munkáját, szólnak hoz­zá életük, fejlődésük és az ország ügyeihez. Vallomások ezek az ifjúi lelkesedéssel, fantáziával, őszinte lelkiismerettel megírt válaszok. Vallomások ma­gukról és a társadalomról, amelyben élnek. »Ifjú Gárdákat kellene létrehozni a jól működő KISZ-szervezeteknél — írja az egyik hozzászóló. — Ezek a gárdisták szívesen és ön­ként vállalnák, hogy segítik a kevésbé jól működő szer­vezeteket.« Egy másik ifjú így vélekedik: »A KISZ- tagf elv ételnél követelmé­nyeket kellene támasztani, hogy a jelentkező hat hóna­pos próbaidő alatt bebizo­nyíthassa: tenni akar és tud is a KISZ-ért.« A termelés­ben betöltött mozgósító sze­repük fontosságát jól isme­rik már KISZ-eseink, kere­sik a módokat, hogy a ma­gánéletben, a szórakozásban is a nemes célok, ismeretek szerzésére, sokoldalúságra neveljék a KISZ tagságát. Ezért javasolja egy középis­kolás fiatalember: »Ifjúsági klubok országos hálózatára lenne szükség, amelyekben irodalmi, színjátszó, model­lező stb. köröket hoznának létre.« A kongresszus a magyar ifjúság életének jelentős mérföldköve lesz. A beérke­ző levelek is azt az utat jelzik, amelyen idáig elju­tottak, s a jövőt, amelyet a sok jóindulattal, érzelemmel írt sorokból nem nehéz el­képzelni. Cs. J. : (liikörqijávi riport A gyár most hetvenéves. Egy barna kötésű, vaskos könyvben olvastam, hogy az első idény­ben háromezer-ötszáz vagon 5 répát főztek le. Az idén har- " mincezer vagon répával szá­molnak. Ebből háromezer va­gon cukor lesz, amelynek ke­reskedelmi értéke háromszáz- millió forint. 1894-ben őrgróf Pallavicini, báró Stummer, gróf Széchenyi, báró Haupt voltak a gyár vezéred. Ma Tóth I Lajos villanyszerelő az igazga- í tő, Tavalyi Lajos esztergályos ja párttitkár, Lakatos Albert i Imre lakatos és cukorfőzőmes- | ter a szakszervezeti titkár. 1 Écsy László és Rotkó Elemér | főkönyvelő pedagógus család- | ból származik. I Több mint egymillió facsemetét telepítenek a megyében Az októberi esőzések miatt a csemetekertben a szokásos­nál valamivel később láttak hozzá az ősz végi, tél eleji erdőn kívüli fásítások előké­szítéséhez. Nagy Miklós fásí­tási előadó tájékoztatásul el­mondotta, hogy az idén több mint egymillió facsemetét te­lepítenek a megye termelő- szövetkezeteiben, állami gaz­daságaiban, a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan kopá- rosok, vízjárta domboldalak védelmére, illetve hasznosítá­sára. Mintegy 10 000 suháng kerül földbe iskolák előtt, ut­cákban, belterületeken. A következő hetekben kiülte­tésre kerülő csemeték nagy része nyár, fenyő, éger és akác. { Keresem az igazgatót. Nincs Í szerencsém, tárgyalásra uta­zott. Molnár Sándor személy- Izeti vezetőtől kérek engedélyt jarra. hogy körülnézhessek a ♦ gyárban. : — Szíves Őrömmel. Menjen * az elvtárs, és nézzen körül. ♦ Kísérőt kérek. I — Nincs arra szükség. Men- ♦ jen egyedül, így a legjobb. | Nincs nekünk titkunk senki j előtt sem. | Hosszas kérlelésre mégis- í csak körülkísér, és mindent j megmutat. — Hát ez a mi birodalmunk. Most már nyugodtan kószál­hat ... Délután egyedül járom az üzemrészeket. Az erőtelep előtt összefutok egy zöld bal- I Ionos fiatalemberrel. Batéból | jött, munkát akar vállalni. ♦ — Maga is? ♦ Rábólintok. I — Akkor várjunk. Ha visz- ♦ szájon a felíró, talán szeren- ♦ csénk lesz. | Közben felvilágosít. | — Nem kell ám begazolni! ♦ A rakodásban bőven van do­hány. Csak előadókészség kell, egy kis finom duma. Akkor van érvényesülés. Azt hiszem, tegezhetjük is egymást, bizto­san te vagy az idősebb. Ha bemegyünk, te csak bólints mindig, én majd nyomom a sódert. Különben voltál te már „t rakodó? Meg is látszik. De hát majd leszel. Ha kérdezik, mondd, hogy mindig az voltál. Általában bevesznek mindent. Neked különben is ártatlan po­fád van... Szerettem volna hosszabb időt eltölteni újdonsült pártfo­gómmal, de nem sikerült. A felíró kurtán közölte: — A létszám betelt. W Milyen a mai cukorgyári munkás? Másnap az igazgatótól kér­dezem először. Sokáig töp­reng a válaszon. — A többség szókimondó, egvenes. Éppúgy nézi a gyár érdekét, mint a saját magáét. Vannak persze néhányan, akik csak kiabálni szeretnek, min­denben hibát keresnek ... MA A cukorfőzőnő ezt mondta: — A mai munkás megmond­ja a véleményét. Nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha iga­za van, oda ver az asztalra. A rakodó: — Igazságszerető. Nem tűri a görbe dolgokat. A szerelő: — Szerintem sokan kénye­lemszeretetből, »ne bánts en­gem, nem bántlak téged« ala­pon gondolkodnak. — Miért? Félni kell? — Nem, de valahogy min­denkiben ott van: hátha-... Aki bátor, az túlteszi magát ezen... — Maga hova tartozik? — Én sehova. Ha kell, akkor beszélek, ha nem, akkor meg hallgatok. A kockavágó asszony: — Őszintén mondom, nem nagyon irigylem a vezetőket. Etanyi rengeteg ember! És mindenkivel szót kell hogy értsenek. Ha véletlenül nem sikerül, akkor mindig ők a hibásak... A kérdést csupán azért tet­tem föl, mert a nagy könyv­ben ezt olvastam: »A gyár ve­zetősége mindig megtalálta azt az utat, ami a legmegfele­lőbb.« Akkor ez a legmegfele­lőbb egyszerű volt. Ma egy ki­csit bonyolultabb. Mert min­denki beleszólhat mindenbe. És ez így jó. E A húszas-harmincas években ínségkonyhára járt a munkás­ság zöme. Csak a leghűbb ka­tolikusok és a pótolhatatlan szakemberek kaptak munkát. Hogyan él ma a cukorgyári munkás? Huszonöt dolgozónak van balatoni villája, majd ennyi azoknak a száma, akik most akarnak építeni. Az utóbbi két évben tizenöten építettek családi házat, né­gyen vettek kocsit. Motorke­rékpár annyi van, hogy össze­számolni is nehéz lenne. A kép azonban még nem teljes. Kimegyek a gyári há­zakhoz, és találomra bekopo­gok néhány ajtón. Egy negy­ven év körüli asszonyt találok az első lakásban. Idényben ő is dolgozik. Szép a lakás, min­denük megvan. — Elégedettek? — Azok vagyunk. De azért szeretnénk még többet kapni. Mondjon egy olyan embert, aki nem szeretne. öt házon tizennyolc tv-an- tennát számoltam meg. Kilenc lakásból nyolcban új, modem bútort láttam. Még csak annyit: sokáig ke­restem egy olyan embert, aki akkor az ínségkonyhára járt. Tizenhatnak a nevét jegyeztem föl. Hatan letagadták, csak a hetedik ismerte be. Ezt mond­ta: — A mai munkás markolhat, ha akar. (Folytatjuk.) Németh Sándor A kapolyi répaátvevő helyen Bonnyáról indul reggelen­ként kapolyi munkahelyére Fábri Béláné répaátvevő. Né­ha előfordul, hogy például a zicsieket nem tudja megelőz­ni. Amint hét óra tájban le­száll a vonatról, már ott áll néhány vontató. Haladéktala­nul megkezdi az átvételt, s méri a répát, visszaméri a ko­csit, beírja a neveket, tétele­ket — így megy ez október 17-e óta minden nap. Nagy a forgalom itt ezekben a hetekben, napokban. Tab, Kapoly és Zics szállít ide. Egy pillantás a számoszlop aljára, és máris mondja: 7824 mázsa átvéve, 3800 mázsa elszállítva. Az átvett mennyiségnek a zö­me itt van. De hogyan? A va­gon mellé már nem járhatnak oda a kocsik: répahegy állja útjukat. A hídmérleg mellett is már csak kocsi szélességnyi az üres hely, ez a be- és kijárat. Pénteken délután új prizmát kellett kezdeni: az árokpartra rakták le a répát. Elfogy-e ha­marjában innen a készlet? Er­re nincs remény. Hiszen na­ponta csupán egyetlen teher­vagont adhat a MÁV. A ka­posvári körzetbe tartozik ugyan a kapolyi átvevőhely, Női kötények, kendők, kapucnik, be vásárié szatyrok, abroszok, gyermek előkék kézzel festett műanyagból (PVC) nagy választékban kaphatók A FOLDMUVESSZOVETKEZETI BOLTOKBAN ülij) mégis Ácsra küldi a napi szál­lítmányokat. Esik vagy fű a szél, jön fo­lyamatosan a répa. Hozzák a szövetkezeti fogatosok és von­tatósok. Igyekezetükről az át­vevő a legnagyobb elismerés­sel és csodálattal beszél. Ki­vált a zicsieket dicséri. Mond­ja is Tengler József átadónak: — Bámulatra méltó, amit eb­ben a cudar időben véghez- visznek. Elnézem, amint Hor­váth Károly, Gerbovics Jó­zsef vagy Rentier Lajos ül a gépen: egész nap mossa őket a hideg eső, teljesen átázva is jönnek... Jönnek bizony, mert tudják, hogy e munka nagy része rá­juk hárul. Itt is feneketlen a sár, hát még a dűlőúton és a répaföldön! Egy traktor állan­dóan a mezőn van, hogy kise­gítse a kövesútig azt a vonta­tót, amelyik megrakott pótko­csijával nem bír átvergődni a sártengeren. A zicsi fogatosok — Dobai Sándor, Sülé Ferenc, Sülé György, Pfléger Márton és XJlreit György — ugyancsak helytállnak. Most rakták le a mai második szállítmányt. Ki sem fogtak délben etetni, ne­hogy időt veszítsenek. Most in­nen nem hazamennek közvet­lenül, hanem a mezőre: ott megrakják a szekeret takar­mányrépával. Az is hadd ke­rüljön minél előbb biztonságos helyre. Így van ez ebben a mostoha őszben, ilyen szorgal­mat, igyekezetét és ekkora erő­feszítést követel meg a ter­mény megmentése, betakarítá­sa. Tab répája nagyon szép. A kapolyiak a határ ellenkező részéből hordják, lassabban fogy le az övék. A zicsiek ma­holnap végeznek. A vetésterü­let, az átlagtermés meg a mi­nőség számokban kifejezhető adatai, távolság és munkadíja­zás — mindezeket jól ismeri az átvevő. Valamennyi szövetkezetnek itt van szállításkor az átadója: panírt és ceruzát fognak, s föl jegyzik, melyik kocsi vagy vontató kinek a parcellájáról hozta a termést. Mert eszerint adják maid ki a nrémiurnot a répakapálóknak. Kutas József BALATONSZENTGYÖRGYI BAB-„SZEMELGETŐK" Üj magtisztítót állítottak be nak. A válogatótermet kor­a MÉK balatonszentgyörgyi babválogató telepén. A gép­pel naponta 160 mázsa babot tisztítanak meg és osztályoz­szerűsítették. 30 vagon babot külföldre szállítanak, 20 va­gonnyit kap a belföldi piac. ütvén asszony válogatja a babot: naponta 55—60 mázsát. Stefán Ferenc az új tisztító- és osztályozógépet ellen­őrzi. Vecsera János telepvezető a bab nedvességtartalmát vizsgálja. Megkezdte a MÉK a jövő évi termelési szerződések kötését (Tudósítónktól.) Megyénk termelőszövetkeze­teinek jövőre 18 250 holdon kell burgonyát, zöldséget és mákot termelniük. A MÉK megkezdte a szerződéskötést a 2550 hold zöldség, a 14 000 hold burgonya és a 700 hold mák termelésére. Ezenkívül 220 va­gon babot is vár megyénktől a népgazdaság. Szövetkezeteink azonban éppúgy, mint a ház­táji gazdaságok, idegenkednek e jól jövedelmező növény ter­melésétől. Remélhetőleg az idén több megértést tanúsíta­nak, mint korábban, s egy év múlva nem kell keseregni amiatt, hogy megyénk a terv­nek csak felét teljesítette. A burgonya nagyobb részét a barcsi, a nagyatádi és a csurgói járás tsz-ei adják. Zöldség termelésére inkább a Balaton parti és a kaposvári járás szövetkezetei vállalkoz­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom