Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

cd kis mókus fáj diófái E gyszer egy kis mókus ta­lán egy fél diót. Az er­dőszélen kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tet­te. Azt gondolta, hogy olyan ici­pici az a fél diócska, ha még megosztja, alig marad egy fa- latnyi belőle. A testvérke úgyis elfutott előle, mert pillét kerge­tett, és vidáman kiáltozott ne­ki: — Gyere már Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép sárga! Es mennyi áfonyalevél van itt! Gye­re, no, adok valamit! Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jó szívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára. A nap ragyogott, térdig virág­ban jártak, száz roskadó mo­gyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágon­dolt, összefutott a nyála. Megizzadt a bezárt mókuste- nyérke; a fél dió égette, mint a láng. Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta vol­na, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kin­cset mélyebre süllyesztette a zsebébe. Hát amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyír­fakéreg, Mókusnak pompás csó­nak! Testvérke hívta: — Gyere szállj be Péteri ö meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel: — Most nem, majd holnap! ... Hogyne! Hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe! Es valaki meglássa! Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kér­tek volna belőle. Hát fogta, bun- dácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte! A többi mókus hintázott vidá­man, leugráltak az ágat el­eresztve. A testvérkéje is közé­jük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni. Kérdezték: — Mi hajú? — ö . . ö... ö... semmi, sem­mi! — felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmé­lyebb zsebébe tolta. Majd ké­sőbb eszi meg, azért sem ad be­lőle senkinek! Ibiire megnyúlt a sok-sok ■ 1 árnyék, elfáradtak a mó­kusok, és véget ért a játék. Me­gint odajött a testvérke. Orrocs­káját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta: — Anyuka vár! Ideje haza­menni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Pe­ti rámordult: — Csak siess te előre, szapo­rán, mert utolér az este! Ö maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe: — Huhu! Siessetek, mert in­dulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal! Péter megint megállt a fél dió­val, és visszadugta hamar rejte- kébe, nehogy meglássa a testvé­re. Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kis­testvért a fára megint előreküld- te, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! Na, most! A féltett fél diócskát megeszi végre!... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, hogy oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért! Jobb így, hogy még anyu se látja, mert ő kettévágná men­ten. őket mindig egyformán sze­reik De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen? — Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska! C ogta . . . ám ebben a perc- r ben a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka! A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant? S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért föl, hol nyitva várta már az odúajtó. A bokorból meg kinézett egy szajkó szemtelenül, lármásan és vidáman: — Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágy­tam! Felkapta cserfes csőre, s bol­dogan bújt el vele az erdőbe! Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével. Pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudar­cot. És mikor bebújtak a moha- ágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta: — De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy megle­petésem! — Ugyan, mi? — Ma a réten egy fél diót találtam. Tudom, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked! A jó kistestvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió másik felét! Czerencse, hogy a szent- ^ jánosbogár lámpása már régen kihunyt, mert Mókus Pé­ter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki vállig, s ak’t ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot! Ügy szégyellte magát! Nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét iehorgasztotta. Gyom­rának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ... Fésűs Éva HALLOTTUNK EGY VICCET Egy idősebb férfi a követke­zőkkel fordul az egyik neves pszichológushoz: — A fiam homokvárakat épít, egész nap a homokozóban játszik, és én attól félek, hogy baj lesz belőle. A pszichológus csodálkozva tekint rá: — Miért lenne abból baj? — Vízsz. 1. (folyt. függ. 1.). Vízszintes: 16. Visszaérsz! 17. A régi súly. 18. Göngyöleg. 20. Kis- ázsiai város. 21. Igevégződés. 23. Igen — oroszul. 24. Hajszín — éke­zetfölösleggel. 25. Római 1052. 26. Szám. 27. Vörös hajú. 29. Asszony. 31. Mozog ikerszava. 32. Arra a helyre. 33. A létrehozása. 37. Vi- gyázója. 38. Pusztalakó. 40. Köte­lekkel összehurkol. 41. A perzsa költészet nagy klasszikusa. 43. VisszaLesd! 44. Fizetésrendezés. 46. A Pál utcai fiúk egylete. 47. Ta­szít. 48. Gravírozod. 49.... az ar­cáról = meglátszik rajta. 51. Visz- sza: sportöltözet. 52. A tejszárma­zék. 55. Ütöd? 57. Piramisáról ne­vezetes egyiptomi hely. 58. Kelet­kezik. 61. Simává tesz. 62. HKE. 64. Erre a helyre zsúfolja. 67. Szélhárfa. 69. Át a táviratban. 70. I 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 üÜSj 17 18 i:ÍH£ 19 20 :::::: 21 22 23 :::::: :::::: 24 25 ülni 26 PB 27 28 is:::: :::::: :::::: 29 30 iiiiii 31 32 33 34 35 36 Hi;:: 37 38 39 :::::: 40 ::::ü 41 42 43 44 45 46 47 :::::: 48 ÜÜÜ 49 50 lillll 51 52 53 iiilii 54 1»::: 55 56 * jlllll 57 58 59 60 61 :::::: HHi: 62 63 64 65 66 iiiiii 67 68 69 iiilü üliil 70 Iiiiii :::::: 71 72 ii 73 llilil 74 :::::: iiiiii Ili 75 76 11 77 78 79 80 81 82 HUH 83 HIH! 84 85 86 87 üüii :::::: 88 89 90 :::::: Iiiiii 91 92 fliiü 93 94 iüüi 95 IIIIII 96 97 nini 98 ■ 99 ill 100 101 iüÜi ülj» 102 103 iiiiii 104 105 106 ii 107 108 109 110 111 Y —> iiiiii TÉLI TÜZELŐK 1 2 aaaa aaaa aaaa aaaa 3 4 5 aaaa aaaa aaaS 6 7 8 9 aaaa aaaa aaaa aaaa 10 . 11 12 aaaa aaaa :::: aaaa aaaa Baaa aaaa 13 14 aaaa BBBB aaaa .... 15 16 aaaa aaaa assa aaaa 1 7 ««lila üss: ■KW aaaa aaaa ■■■a aaaa 18 19 aaaa aaaa aaaa aaaa 21 20 aaaa aaaa BBBB aaaa aaaa aaaa aaaa Baaa 22 aaaa aaaa aaaa aaaa 23 24 25 26 aaaa aaaa aaaa aaaa 27 28 aaaa ■Ma :::: 29 30 31 aaaa aaaa aaaa aaaa 32 33 34 aaaa aaaa aaaa aaaa 35 Vízszintes: 1. A leggyakrabb. használt tüzelő. 3. Esdekki. t. Igásállat. 8. Nem addig. 10. Cérna- darab. 12. Lyuk — táj szóval. 13. Teljesen fölöslegesen. 14. Téli csa­padék. 15. A 6. se. — névelővel. 17. Üttörőegység. 18. Finom tü­zelő. 20. Színes. 21. Egy kockába kettős betű. 22. Több szólamú éneklés. 23. Bányavárosunk. 26. Kiejtett mássalhangzó. 27. Lom ikerszava. 29. Talál. 30. Hulladék, szemétrevaló. 32. Lelő. 34. Elődjük. 35. Gyenge minőségű tüzelő. Függőleges: l. Az égen látható. 2. Névelővel: csonthéjas gyümölcs. 3. Személy utáni kérdés. 4. Lán­gol. 5. Régi. 6. Testrészt. 7. Fűtő­anyag ez is, különleges kályhá­ban égetik. 9. Deák Károly név­jele. 11. Csukott. 13. Ékezetfölös­leggel: lószín. 35. Azon dologról. 16. Tüzelő. 38. Régi méltóság. (Bánk tisztsége volt.) 19. Napszak. 20. Ilyen az utca eső után. 21. Nem közlekedési eszközzel. 22. Ke­letkező. 24. A hőemelkedés. 25. Színültig levő. 28. MAT. 31. Elké­szült alkotás. 33. Fegyvert süt el. * * * K. J. Beküldendő a vízszintes 1., 18., 35. és a függőleges 7., 16. Beküldési határidő 1964. decem­ber 4-e, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Igor és társai; Éjj.el; Kékruhások; Altató. A nyertesek nevét Hírek című rovatunkban találjátok. Hány közmondást kevertünk össze? Az írógép tréfás kedvében volt, és összekeverte a köz­mondásokat. Ebből aztán igen furcsa dolgok sültek ki. Olvas­sátok el ezeket az összekevert közmondásokat, és próbáljátok szétválogatni őket. 1 Az üres has is talál sze­met. 2. Addig nyújtózkodjál, amíg meleg. 3. Akinek nem inge, maga esik bele. 4. Addig üsd a vasat, amíg a takaród ér. 5. Tévedni aranyat ér. 6. Aki másnak vermet ás, ne vegye magára. 7. A jó tanács emberi do­log. 8. Vak tyúk, rossz tanács­adó. (•J? JKÄURJE sDyum of V T *aiaq qisa «Srai (sy lauuaa q«useui piv *1 *£oiop íjaquia rnpoAax *9 *2aiaui 3iunz t? psp Srppv *S *eJ?Sera 3.C93A au ‘aSui raau qaniqv mf pojejpn « Sjiuc ‘i?fpo3izo;rn^u Síp -PV *C ’Tauiozs ipie; sí íjba *Z •opcsatíueí zssoj s^q sajn zv «X :daSojj ze azsso uaAaq *sep -uouizoq »iOíCm :zs«it?A sa.íiaH) Élenjárók. 71. SDA. 72. Római 49. 74. Karddal hadakozik. 75. Fém. 78. Arany Tamás. 79. Búzát? 84. A széria. 87. Az I. és a II. világ­háborúból ismert belga kisváros. 88. Anyakutya. 91. Kis üzlet. 92. Beszél. 93. Rangjelzés. 95. Minde­nes! 96. Személyes névmás. 98. A mondat része. 99. Földművelő esz­köz. 100. Pálmafajta. 102. Rágó­szerve. 104. Az SZTK elődje. 106. Gábor Andor. 107. A mécseseire pillantó. 111. Személyes névmás. Függőleges: 2. Pénzért harcolók. 3. Leveti a kabátját, de még az ingét is. 4. RÉII. 5. E napon. 6. Bí­rósági ügy vége. 7. Helyez. 8. Azo­nos mássalhangzók. 9. Lásd 72. sz. 10. Fürdőalkalmatosság. 13L Arra a helyre pillantás. 12. Helyrag. 13. Párolja. 14. Múlt havi bér (két szó). 15. Az egészből kerítéssel el­látod. 22. Bátor emberem. 26. Gyil­kol. 27. Megfázik a hangszála. 28. Helység a Duna mellett. 30. Előd. 33. Juttat. 34. Nyájat hajt. 35. Sze­mélyedtől. 36. Indulatszó. 39. Ha­mis. 42. Agárdy Gábor. 44. Fize­tésed. 45. Éles hangot hallat. 48. Látogatás. 50. Villamosok »raktá­ra«. 53. FI. 54. Borzalmas szörny­alakja. 56. Sír. 58. Lángba tart. 59. Helyhatározás. 60. Fegyvert sü­tött el. 61. Ilyen lehet a téli utca. 63. Fejrevalókat. 65. Személyes névmás. 66. Vissza: Vigyázó. 68. Arra a helyre nyújtott? 73. Az idő is lehet ilyen. 74. Pályaudvari rövidítés. 76. Indulatszó. 77. Kicsi, de erős. 80. Az olimpia gólzsákja. 81. Ismeretlen névjele. 82. Kiejtett mássalhangzó. 83. Háromszázhúsz oldaL 84. Azonos magánhangzók. 85. Tetejére. 86. Törő. 89. Kettős betű. 90. KS. 93. A testrész. 94. Ágtömeg. 96. Kis Antal. 97. Mon­datrészek. 100. Helyhatározás. 101. Belső szerv. 102. Ház része. 103. Azon dolgot. 105. Időszámítás előtt. 107. AV. 108. Lásd 39. sz. 109. Lásd 85. sz. 110. Azonos be­tűk. B. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1. (folyt. függ. 1.). Beküldési határidő 1964. decem­ber 4-e, péntek délig. Kérjük ol­vasóinkat, hogy a szükséges soro­kat levelezőlapon küldjék be, s feltűnően írják rá: »Rejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Bohémek és pillangók; Tosca; Turandot; Nyugat leánya; Bohémélet; Pillangókisasszony; Manón Lescaut. A nyertesek nevét Hírek című rovatunkban találják. Ki mondta - ki írta? Néhány olyan idézetet sora­koztatunk itt fel, amely szálló­igévé vált. Állapítsátok meg: Ki mondta? Ki írta? 1. Leborulok a nemzet nagy­sága előtt! 2. Gondolkozom, tehát va­gyok. 3. A kocka el van vetve. 4. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! 5. Ábrándozás az élet meg- rontója. 6. Búsúljon a ló, elég nagy a feje. 7. A mór megtette a köteles­ségét, a mór mehet. 8. A haza minden előtt. 9. Magyarország nem volt, hanem lesz! * * * (Helyes válaszok: 1, Kossuth mondotta az 1S48. július 11-i or­szággyűlésen. 2. René Descartes francia filozófus. 3. Julius Caesar mondta, mikor seregével átkelt a Rubicon-folyón. 4. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér mondása. 5. Vörösmarty Mihály a Merengőhöz című versében. 6. így fordul elő Pálóczl Horváth Ádám De mit tö­röm a fejemet kezdetű versében. 7. Sokan Othellóra gondolnak, pe­dig Schiller Fiesco című drámá­jában fordul elő. 8. Az Emléklap­ra című Kölcsey-versből idéztünk. 9. Széchenyi István írta 1830-ban Hitel című művében.) * Arasd le a megfejtést! Tizenkét országnevet soro­lunk itt fel. Gondolkodj, és ta­láld ki: hol melyik hónapban aratják a búzát. Ha jól oldod meg a feladatod, az év mind a tizenkét hónapja szerepelni fog! 1. Japán. 2. India. 3. Svéd­ország. 4. Magyarország. 5. Üj-Zéland. 6. Kalifornia. 7. Burma. 8. Finnország. 9. Fel- ső-Egyiptom. 10. Hollandia. 11. Kuba. 12. Peru. (Helyes válaszok: 1. Május. 2. Február. 3. Szeptember. 4. Július. 5. Január. 6. Június. 7. December. 8. Október 9. Már­cius. 10. Augusztus. 11. Április. 12. November. Kirándulás a világűrbe Valóság lett, amit nem is olyan régen még csodának hit­tek. Az ember felrepült a vi­lágűrbe, kutatja a végtelen titkait. Nézzünk szét egy ki­csit mi is a világűrben, te­kintsük meg azt az utat, me­lyet az ember megtett. Az űrbéli utazásról először Lukianosz görög író beszélt. Igaz történet című művében arról írt, hogy hősének hajó­ja, miután elhagyta Héraklész Oszlopait, »ismeretlen és ve­szélyes vizeken hajózik, óriási örvénybe kerül, és ... a Hol­don száll le«. Bizonyára sokan olvastátok Verne fantasztikus regényeit is; szerinte az embert hold­ágyú röpíti a világűrbe. Fen- táziája szerint a Columiad Flo­rida talajába süllyesztett ágyú­cső hossza 270 méter. Érdekes, hogy Verne fantasztikus űrha­jójában számos olyan műszaki fölszerelést írt le, ami a mai űrhajókon is megtalálható. H. G. Wels viszont Ember a holdban című regényében a holdbéli utazást úgy képzeli el, hogy az űrhajó Föld felé eső részét Covarite nevű cso­daszerrel vonják be, ennek következtében a gép könnye­dén kikerül a Föld vonzóere­jéből. Az űrhajózás és az űrrepü­lés úttörője tulajdonképpen Konsztantyin Edvardovics Cio- kovszkij (1857—1935) nagy orosz tudós volt. Korát messze megelőzve a több lépcsős szárnyas rakéták és űrhajók tervein dol­gozott. Az első szovjet ra­kétát 1933-ban egy Moszkva környéki kis repülőtéren lőt­ték ki. A repülőtéren ma em­léktábla áll. Az első két lép­csős rakétát 1939-ben lőtték ki a Szovjetunióban. A hétki­lós rakéta átmérője mindössze 12 centiméter volt, s a Föld­től 1800 méterre jutott el. Az első élőlény, »aki« az űrbe re­pült, nem a Lajka, hanem a Kozjavka nevű kutya volt 1949-ben. Ettől az időtől kezdve szinte szédületes iramú a fejlődés. Az 1957- es szputnyikot követték a többiek, s a világűr az ember előtt 1961. április 12-én tárult fel. Amikor Jurij Gagarin 1 óra 48 perces útján 40 000 kilo­méter utat tett meg a Föld körül. Hegymászó karika Könnyen készíthetünk olyan karikát, amely ha nem is a hegyen, de az enyhe lejtőn önerejéből felmászik. Könnyű, de kemény papír­ból hosszú csíkot vágunk, és szabályos kör alakúra összera­gasztjuk. Majd a belső oldalán valahová egy ólomgombot vagy egy pecsétviaszt ragasz­tunk. Ha ezt ■ a karikát úgy állítjuk a lejtőre, hogy a súly fent legyen, majdnem középen, csak egy kissé a »hegy csúcsa felé«, a karika megindul — fölfelé. Persze, hiszen a leg­súlyosabb pontja, az ólom­gomb lefelé törekszik, és vi­lágosan látható a rajzon, hogy ami a gombnak »lefelé«, az a karikának »fölfelé«. Ha a kör két oldalát doboz­szerűén leragasztjuk egy-egy kerek papírlappal, a súlyt el is tüntethetjük a nézők sze­me elől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom