Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1964. november 24. A Pravda a genetika fejlesztéséről D. Beljajev, a Szovjet Tu­dományos Akadémia levelező tagja, az egyik legkiválóbb szovjet biológus a Pravda va­sárnapi számában megjelent cikkében kifejti, hogy aktívan fejleszteni kell a genetikát a kommunista társadalmat építő nép javára. A genetika terü­letén a Szovjetunióban ta­pasztalható elmaradás jelentős mértékben összefügg a sztálini személyi kultusz káros hatá­sával, a tudomány területén megnyilvánult önkény és ad­minisztratív szellem tényei- vel. Beljajev hangsúlyozza: Nincs hibásabb állítás annál, hogy a genetika burzsoá áltu­domány, idealizmus, metafizi­ka. Nem lehet idealista, sem metafizikus olyan tudomány, amely anyagi struktúrákat, je­lenségeket és folyamatokat ta­nulmányoz, feltárja a jelensé­gek és folyamatok törvényeit és gyakorlati célokra használ­ja fel e törvényeket. A gene­tikai kutatások igen nagy ha­tást gyakorolnak a dialekti­kus-materialista világfelfogás fejlődésére. A genetika szol­gáltatta a legékesebb bizonyí­tékokat a darwinizmus vala­mennyi alapvető tételének he­lyességére. (MTI) Emelték a kamatlábat Angliában A munkáspárt kormány hétfőn öt százalékról hét szá­zalékra emelte a bank-ka­matlábat. Az intézkedést, amely haladéktalanul hatály­ba lép, az angol bank szóvivő­je jelentette be hangsúlyozva, hogy az elsősorban a font sterling nemzetközi helyzeté­nek megerősítésére szolgál. Az akció elő fogja segíteni az an­gol fizetési mérleg egyensúlyá­nak helyreállítását is. A hét- százalékos bankkamatláb a legmagasabb a második világ­háború óta. (MTI) A nkarában, Törökország fővárosában lángok csaptak fel az utcán. Diákok égették azoknak az újságok­nak a példányait, amelyek az 1960-as felkelés által ígért reformok ellen közöltek cik­keket. Ezek a lángok csak jelképei voltak ama politikai feszült­ségnek, amely már napok óta uralkodik a török fővárosban, s kifejeződik a politikai pár­tok közötti tanácskozásokban, a katonai parancsnokok szin­te állandóan ülésező értekezle­teiben is. A hivatalos körökhöz közel álló lapok ezt a feszültséget egyszerűen azzal magyaráz­zák, hogy az 1960-ban meg­buktatott, majd kivégzett Menderesz híveinek pártja, az úgynevezett »Igazság Párt« november végén értekezletet tart. Emellett a török politi­kában már a jövő nyáron ese­dékes választásokra is készül­nek. A mostani politikai lángok fellobbanását megelőző ese7 mények azonban arról tanús­kodnak, hogy a gyökereket mélyebben kell keresni. Ab­ban. hogy Törökország politi­kájában megérlelődtek egy komoly változás elemei Az események megértéséhez vissza kell nyúlni ahhoz az 1960-as katonai felkeléshez, amelynek védelmében a diá­kok most újságokat égettek Ankara utcáin. Akkor a had­sereg reformokra törekvő kö­A Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat szakképzett cukrászüzem- vezetőket keres. Jelentkezés: Balatoni.! le, Ady Endre u. 6. Jelentkezési határidő december 1. (3759) December 7-én Pártkongresszus kezdődik Jugoszláviában Joszip Broz Titónak, a JKSZ főtitkárának elnökleté­vel a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának Végrehajtó Bizottsága november 23-án Belgrádban ülést tartott. Az ülésen megvizsgálták a JKSZ szervezeti szabályzatá­nak módosítására és kiegészí­tésére irányuló tervezettel kapcsolatban a nyilvános meg­vitatás során elhangzott ész­revételeket, továbbá a szerve­zeti szabályzat módosítását végző bizottság javaslatait és a JKSZ VIII. kongresszusának előkészületeit. . Elhatározták, hogy a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének VIII. kongresszusa 1964. december 7-én délelőtt 9 órakor kezdi meg munkáját Belgrádban, a szakszervezetek székházának nagytermében. (MTI) Megemlékeztek a dallasi tragédia első évfordulójáról Vasárnap John F. Kennedy meggyilkolásának első évfor­dulóján Bostonban, John Kennedy szülővárosában Cus­hing érsek celebrált gyászmi­sét. Nagyszabású emlékünnep­ségek színhelye volt Dallas. Az egész város egyperces né­ma csenddel adózott az Egye­sült Államok 35. elnöke emlé­kének. Azt a helyet, ahol Kennedy életét kioltották, va­lósággal elárasztották a virá­gok. Szergej Visnyevszkij, a Pravda washingtoni tudósítója cikkében utal arra, hogy a nemzetközi élet nehéz pilla­nataiban Kennedy államférfi­hoz méltó felelősségtudatot és körültekintést tanúsított, és végső soron arra a következ­tetésre jutott: az atomháború­nak még a gondolata is ér­értelmetlen. (MTI) Befejeződött a szavazás Olaszországban Hétfő délután két órakor Olaszországszerte bezárták a szavazóhelyiségeket, és ezzel véget értek a községtanácsi választások. A 33 millió szava­zójogosultnak mintegy 90 szá­zaléka járult az urnák elé. A szavazatok összeszámlálá­sa a helyiségek lezárása után azonnal megkezdődött. Az első eredmények a késő éjszakai órákban, a teljes és hivatalos eredmények csak ma, esetleg csak holnap reggel válnak is­meretessé. (MTI) Amerikai laptulajdonos Magyarországról William Randolph Hearst, az ismert amerikai újságmág­nás, aki a közelmúltban 'Ma­gyarországon és Romániában járt, • a New York Journal American hétfői számának el­ső oldalán beszámol azokról az élményekről, amelyeket ezen az útján szerzett. — Ezekben az országokban egyszersmindenkorra gyöke­ret vert ' a szocializmus, és ezen a tényen semmiféle fe­csegés nem változtat — írja Hearst. — Az egyszerű dolgo­zó most jobban részesedik az anyagi javakban és sokkal ma­gasabb életszínvonalon él, mint korábban bármikor. Fordul a szél Ankarában reinek vezetésével elsöpörték Menderesz reakciós rendsze­rét, amely a külpolitikában vadul szovjetellenes volt. Bel­politikában is a legelmara­dottabb erőkre támaszkodott. Annakidején ezt úgy fejezték ki: Menderesz politikai bázi­sa »a mecset és az aga«. Más­szóval: az elvakult, a parasz­tok tömegeit szellemi-erkölcsi rabságban tartó papi hálózat és a gazdag parasztok rendkí­vül befolyásos, hangadó réte­ge. Nem lehet csodálni, hogy az 1960-as felkelés nyomán jo­gos reménység támadt a török társadalomban. A török mun­kások, az elkeseredett és elé­gedetlen értelmiség a létért küzdő kézműves réteg refor­mok sorozatát várta. A re­formok azonban elmaradtak. Elsősorban azért, mert a had­sereg tisztikarának azok a csoportjai, amelyek radikáli­sabb társadalmi reformok irá­nyába tolhatták volna a rend­szert, elveszítették a hadsere­gen belül vívott hatalmi küz­delmet. A konzervatívabb ka­tonai csoport győzelmével egy időben Inönü, a kormányt alkotó Köztársasági Párt veze­tője belpolitikailag is a kompromisszumok útjára lé­pett. A gyakorlatban ez azt je­lentette, hogy a társadalmi reformokat nem valósították meg. Ezért a politikáért Inönü kormányának érdekes módon azzal kellett »fizetnie«, hogy a Menderesz politikai örökséget képviselő Igazság Párt na­gyon megerősödött. A refor­mok elmaradása ugyanis érin­tetlenül hagyta ennek a párt­nak társadalmi bázisát. A z egyetlen — igaz, fi- gyelemre roéll ■ — vál­tozás az volt, hogy a török külpolitikában kissé megsza­porodtak a józanság, az ész­szerűség elemei. Némileg tompult az a teljesen elva­kult, vad szovjetellenesség, amely Menderesz idejében jellemezte a török külpoliti­kát. A jelek szerint a ciprusi ügy fejleményei adták meg a lehetőséget arra, hogy e vál­tozás évekig alig észlelhető üteme hirtelen meggyorsul­jon. Közismert: Törökország kormánya az elhúzódó ciprusi vita első szakaszában igazán hűségesen követte az Ameri­kában meghatározott katona- politikai vonalat. Nagy csa­lódására és megdöbbenésére azonban kénytelen volt tudo­másul venni, hogy Washing­tont és Londont az egész ügy­ben nem annyira a török igé­nyek — mint a NATO-támasz- pontok ügye érdekli. Aszerint osztogatják, adagolják támo­gatásukat a török vagy görög politikai csoportoknak, hogy pillanatnyilag milyen típusú megoldás nyújt több lehető­séget a NATO-támaszpontok fenntartására. Ez a fokozódó fölismerés megváltoztatta a politikai széljárás irányát An­karában. Az amerikai Times tudósítója előtt maga Inönü is csalódását fejezte ki a tö­rök—amerikai szövetség »ha­tástalansága« miatt. Korábban lángoló NATO-barátságukról híres török lapok váratlanul arról kezdtek írni, hogy Tö­rökországnak lazítania kell az atlanti blokkhoz fűződő kap­csolatait. így például a kor­mánypárthoz közel álló Ulus című lap azt a követelést is fölvetette: vonják ki a török csapatokat a NATO főpa­rancsnokságának hatásköre alól és kezdjék meg a Török­országban létesített atlanti tá­maszpontok fokozatos felszá­Jt Gaulle elnök „utolsó felszólítása“ Hvuoat-Hémetarszáglioz pítják meg a nyugati kommen­tárok — lényegében választás elé állította Nyugat-Németországoí. Fi­gyelmeztette: vagy az Egyesült Európát választ­ja, vagy az Egyesült Ál­lamok függvényévé vá­lik. A francia elnök nem fogal­mazta meg ugyan teljesen vi­lágosan, de nyilvánvalóan ar­ra gondolt, hogy ha Nyugat- Németország továbbra is ki­tart az Egyesült Államokkal való szoros szövetség mellett, ez a Közös Piac, az európai politikai egység, sőt a francia —nyugatnémet szövetség végét jelentheti. A kommentárok ugyanakkor megállapítják, hogy a beszéd nem okozott különösebb meg­lepetést. De Gaulle ellenzi a multilaterális atomhaderő lét­rehozását és az Egyesült Ál­lamoktól való elszakadás szük­ségességét hangsúlyozza. Az egyetlen új elem be­szédében az volt, hogy az MLF-fel szemben az úgynevezett európai vé­delmi erő felállítását ja­vasolta. A nyugatnémet kormány szóvivője egyelőre csupán any- nyit mondott, hogy a kormány »gondosan tanulmányozza« a beszéd szövegét. A francia államfő »szóza­tát« bizonyos fokú tartóz­kodással fogadták Bonn­ban. Elsősorban azon lepődtek meg, hogy De Gaulle a francia— nyugatnémet egyezményt »kö­zös akciónak« nevezte, holott az egyezmény ratifikációjánál Adenauer volt szövetségi kan­cellár és Schröder, Adenauer külügyminisztere a szövetségi parlamentben ismételten hang­súlyozta az egyezmény »kon­zultatív jellegét«. Ami az Egyesült Államok hi­vatalos köreit illeti, De Gaulle beszéde nem okozott különö­sebb megrázkódtatást. A kül­ügyminisztérium hivatalosan még nem nyilatkozott, a be­szédet — Bonnhoz hasonlóan — még tanulmányozzák. Ille­tékes körök hangsúlyozzák azonban, hogy De Gaulle lé­nyegében már megkapta a nyugatnémetek válaszát. Schröder nyugatnémet külügyminiszter Washing­tonba érkezésekor kijelen­tette: a multilaterális had­erő felállításának problé­mája nem olyan kérdés, amely választásra kény­szerítené Nyugat-Német- országot az Egyesült Álla­mok és Franciaország kö­zött. Az NSZK már korábban is he­lyeselte a haderő létrehozását és ezt az álláspontot Francia- ország megértette — mondot­ta. (MTI) Kormányzóképes lesz-e az SPD? De Gaulle elnök vasárnap beszédet mondott Strasbourg- ban, a város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Vissza­emlékezett a húsz évvel ez­előtti katonai műveletekre, majd külpolitikai kérdésekrő) szólva figyelmeztette Nyugat-Né- meíországot, hogy védelmi tekintetben ne hagyatkoz­zék kizárólag az Egyesült Államokra. — Nyugat-Európa egységét — mondotta — csakis Francia- ország és Nyugat-Németország együttműködésére lehet ala­pozni. Ha bármelyik ország le­mondana erről a szövetségről, és kisegítő szerepet vállalna egy olyan hatalom mellett, amely nyilvánvalóan barátsá­gos hatalom ugyan, de egy másik világhoz tartozik, és ezért sorsa nem azonosítható Európa sorsával, ez nagy re­ményeinken ejtene mély se­bet. De Gaulle a továbbiakban az Európai Közös Piac problé­máiról szólt és hangoztatta: Franciaország döntő je­lentőséget tulajdonít a küszöbön álló fejlemé­nyeknek, amelyek meg fogják mutatni, vajon a római szerződést aláíró országok létre tudják-e hozni a mezőgazdaságra is kiterjedő igazi gazda­sági közösséget. Befejezésül a francia elnök annak szükségességét hangsú­lyozta, hogy a nyugat-európai országok olyan közös politikai és védelmi szervezetet hozza­nak létre, amely szövetségben van ugyan Amerikával, de sa­játos céljairól, eszközeiről és kötelezettségeiről sem hajlan­dó lemondani. De Gaulle vasárnapi beszé­dét nyugati megfigyelők úgy értékelik, mint az NSZK kor­mányához intézett utolsó fel­szólítást. De Gaulle — álla­molását. Ha ezeket a sajtóhan­gokat nem is lehet »névérté­kükön« figyelembe venni — annyi bizonyos, a török kül­politika felett úrrá lett a NATO-kapcsolatok feletti csa­lódás. Másodrendű kérdés az, hogy ennek a csalódásnak a megérlelődésében a Ciprussal kapcsolatos török követelések kielégítetlensége oly fontos szerepet játszott. A döntő az eredmény: az, hogy a csaló­dás érzése mind hevesebb lett és egy új, józanabb, kevésbé egyoldalú külpolitikai orientá­ció követelése polgárjogot nyer a török politikában. En­nek a követelésnek, ennek a változás-sorozatnak volt a gyümölcse Erkin török kül­ügyminiszter moszkvai utazá­sa. E látogatás jelentőségét aláhúzta, hogy negyed évszá­zad óta most első ízben lé­pett török külügyminiszter szovjet földre. A külpolitika józansága és a belpolitikai reali­tások — természetesen nem választhatók el egymástól. Ma­gától értetődő: az atlanti po­litikusok »trükkjeiből« való kiábrándulás, az új külpoliti­kai tájékozódáskeresés légkö­rében újraélednek a régi bel­politikai reformkövetelések is. Ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi napokban a török politikai élet felélénkült, s az 1960-ban remélt, de ak­kor el nem nyert társadalmi reformok követelése újra fel­hangzik az ankarai utcákon. A török társadalom számára ezzel megnyílt egy lehetősé­gekkel és ígéretekkel teli új politikai korszak. Az at­lanti blokk washingtoni urai számára pedig megnyílt egy újabb válságterület — méghozzá éppen abban az or­szágban, amellyel évek óta úgy büszkélkedtek, mint az atlanti tömb legszilárdabb, legmegbízhatóbb bástyájával. Karlsruheban hétfőn meg­kezdte munkáját a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) kongresszusa. Herbert Wehner alelnök megnyitó beszédében azt han­goztatta, hogy az SPD »meg- növekedett erejének tudatá­ban« bizalommal tekint a jö­vő évi parlamenti választások elé, mert á legutóbbi tartomá­nyi és községi választások eredményei azt mutatják, hogy a szociáldemokrata párt kor­mányzóképes párttá vált »és így tényleges alternatívát je­lent az Erhard-kormánnyal szemben«. A párttagság zöme azt köve­teli, a pártvezetőség dolgozzon ki világos alternatívát az Er- hard-kormány politikájával szemben. Több határozati ja­vaslat síkraszáll azért, hogy javítsák a kapcsolatokat a szocialista országokkal és arra sürgeti a pártvezetőséget, hogy határolja el magát élesen a re- vansista köröktől és tanúsítson reális magatartást a német kérdésben. (MTI) Hasszer az HSZK-ba látogat Nasszer, az EAK elnöke el­fogadta a nyugatnémet kor­mány meghívását és hivatalos látogatást tesz Bonnban. A lá­togatásra előreláthatólag az EAK márciusi elnökválasztá- lasztása után, de mindenképp a jövő év szeptemberi nyu­gatnémet választások előtt ke­rül sor. A tervezett látogatást Eugen Gerstenmaier, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnöke je­lentette be a Nasszerral foly­tatott több mint kétórás ta­nácskozás után. (MTI) ELADÓ olcsó házingatlanok 23 éves részletfizetéssel. KAPOSVÁR: Bem u. 36/a Jutái út 23/a 48-as ifjúsági u. 2. Kertalja u. 2. Beloiannisz u. 52. Kovács S. Gy. u. 5. 48-as ifjúsági u. 14 Sörház u. 17. Gorkij u. 99. Bajcsy-Zs. u 18/b Május 1. u. 59. Marx K. u. 19. Bajcsy-Zs. u. 79. az ingatl. 1/2 hányada BALATONSZEMES: Bagolyvár u. Bagolyvár u. ZAMÁRDI: Nagy S. u. .9 SIÓFOK: Fő u. 74. 1/2 része Marx tér 3/a 1 lakásos 2 lakásos 3 lakásos 3 lakásos lakásos lakásos lakásos lakásos lakásos lakásos lakásos 3 lakásos 60 000,— Ft 32 500,— Ft 80 000,— Ft 40 000,— Ft 40 000,— Ft 100 000,— Ft 120 000,— Ft 67 000,— Ft 50 000,— Ft 80 000,— Ft 30 000,— Ft 36 000,— Ft 52 500,— Ft 100 000,— Ft 29 000,— Ft 26 650,— Ft 1 lakás 2 bérleményes 55 000,— Ft 150 000,— Ft Az ingatlanok lakottak! A közölt címen kívül még több eladó ingatlan­nal rendelkezünk a megye több községében is. Kaposváron rövidesen újabb ingatlanok válnak eladókká. Részletes felvilágosítással szolgál az ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR SOMOGY MEGYEI FIÓKJA (Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom