Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

KÉSZÜL A VACSORA AT MS'ZMP-MrGVEI ÜI7ÓTTSÁGA ESÁ MCGYÉ' ;TANAGS LÁPJA Kiváló üdülő a siófoki SZOT Építőmunkás A SZOT kiértékelte az idő­szakosan működő üdülők ez évi munkaversenyét. A SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatósága, valamint a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége által adományozott »Kiváló üdülés­eimet két időszakos egység nyerte el. Ezek közül az egyik a Siófokon levő SZOT Építő­munkás Üdülő. Az üdülő dol­gozói összesen 18 000 forint jutalmat kaptak. A verseny részvevőinek átlagban egyhe­ti illetményét elérő vagy azt meghaladó összeg jutott. Országosan még tíz idősza­kos üdülőt tüntettek ki dicsérő oklevéllel. Ezek közül hat a Balaton somogyi oldalán mű­Kagy esőzések, földcsuszamlás Ausztriában, szélvihar Csehszlovákiában A nyugat-ausztriai Alpok vidékén a napok óta tartó esőzések következtében több folyó kilépett medréből. Alsó- Ausztriában a víz több tanyát elzárt a külvilágtól; a Salz­burgot átszelő Salzach-folyó szintje óránként 10 centimé­terrel emelkedik. A Duna szintén erősen árad, és több helyen életbe léptették az ár- vízvédelmi készültséget. Az osztrák—nyugatnémet határ közelében levő Landl alpesi falucska lakossága pá­nikszerűen elhagyta házait, amikor szerdán a környező hegyekből nagyobb mennyisé­gű föld- és kőtömeg indult meg. A földcsuszamlás két házat eltemetett, s a lezúdult töldtömeg által medréből ki­szorított patak elöntötte az utcákat. Csehszlovákiában szerdán beköszöntött a tél. Az ország több részéből hóviharokat je­lentettek. Brnóban óránként több mint 100 kilométer se­bességű szélvihar tombolt. A szokatlanul nagy erejű szél a vidék telefonhálózatában te­temes károkat okozott. (MTI) ködő nyári egységek közül ke­rült ki. Ezek: SZOT Központi Étterem, Flüatonföldvár; SZOT Tóparti Üdülő, Balaton- lelle; SZOT Központi Étte­rem, Siófok; SZOT Viola Üdü­lő, Balatonújhely; SZOT Sza­badság Üdülő, Balatonlelle; SZOT Fémmunkás Üdülő, Ba- latonboglár. Ezeknek az üdü­lőknek a dolgozói is kaptak pénzjutalmat. A kitüntetett üdülők általá­ban négymenüs, választékos étkeztetést biztosítottak. Az ún. záróétel (cukrászkészítmény, gyümölcs) ugyancsak szabadon választható volt. Számos étte­remben megszüntették a tur- nusos rendszert, a vendégek a megadott időben bármikor mehettek étkezni. Az üdülők környezetére állandóan nagy gondot fordítottak. Az első színházi előadás Lábodon (Tudósítónktól.) Nagy várakozás előzte meg Lábodon és a környező közsé­gekben a Csiky Gergely Szín­ház első vendégjátékát ked­den este. Ez volt ebben a fa­luban az első színházi elő­adás. Érthető, hogy az előadás napján már csak állóhelyeket tudtak eladni, hiszen a há­romszázhúsz személyes szín­házteremben így is több mint négyszázan szorongtak. Az előadás megkezdése előtt eg}' órával már megérkeztek a színházlátogatók: fejkendős parasztasszonyok, csizmás tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók. A Mesél a bécsi er­dő című operettel nagy si­kert arattak a kaposvári mű­vészek, előadásukat szűnni nem akaró taps jutalmazta. Az előadás után a faluból küldöttség kereste föl a mű­vészeket. Arra kérték őket, hogy máskor is látogassanak el lábodra. Tizenöt éves az NDK címmel vándorkiállítást rendez a Hazafias Népfront magyar barátsági estet ren­deznek. A barátsági esten nyitják meg a Tizenöt éves az NDK című kiállítást is. A kiállítást november 28-án vi­szik tovább Balatonszemesről, és két hónapon át a megye nyolc községében mutatják be. A Hazafias Népfront So­mogy megyei bizottsága no­vember 24-én háromnapos tanfolyamot indít a községi népfrontelnököknek Balaton- szemesen, a KISZ-üdülőben. A nópfrontmozgalom előtt álló időszerű feladatokról tá­jékoztatja a népfrontelnökö­ket Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Kocsis László, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága propaganda és művelődésügyi osztályának vezetője, valamint dr. Halász János, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának titkára. A tanácskozás keretében az NDK Kulturális és Tájékozta­tó Irodájával közösen német— Vihar a Bakonyban és a Balatonon A Bakony vidékén szerdán az esti órákban az esőt hirtelen ha­vaseső váltotta fel, ame^et nyári zivatarra emlékeztető erős menny­dörgés kísért. Csütörtökre virra­dó éjjel heves vihar kerekedett a Bakony és a Balaton vidékén. Az óránkénti 80 kilométeres sebesség­gel száguldó szél több útvonal mentén összedöntötte a már ki­rakott hófogó sövényeket, néhány bakonyi faluban pedig fákat csa­vart ki. Az erős vihar a Balato­non nem okozott kárt, mert a vitorláshajókat és a csónakokat már partra vontatták. Maletics Katika másodikos tanuló mindennap segít anyukájának a vacsora elkerítésében. Mire édesanyja hazatér a munkából, ő már hozzákészül a főzéshez. Megkezdte a pedagógiai Az elmúlt tanévben har­minchárom általános iskolai igazgató, igazgatóhelyettes és beosztott nevelő önkéntes részvételével megyénkben is megindult a hároméves peda­gógiai szeminárium. A szeminárium célja az is­kolai oktató-nevelő munka Ötletes fusizó Mit szólsz hozzá! Tegnap csináltam munkaidőben! (Gerő Sándor rajza) cd „taeLulmánt^LLt j Julcsa nénit mindenki is­merte a faluban. Élet­korát azonban senki sem tud­ta pontosan, mert némelyek szerint huszonöt évvel ezelőtt is ilyen volt: ugyanolyan für­gén bírja a munkát, no meg természetesen egy csöppet sem pereg lassabban a nyelve, mint akkor .. j Julcsa néni mindenütt ott volt. A munkában is, meg ott is, ahol beszélni kellett. Min­dig ezt hajtogatta: — Amíg én éppúgy meg­emelem a zsákot, mint a fér­fiak, addig olyan jogom van beleszólni mindenbe, mint nekik... A férfinépség is tisztelte, hát még az asszonyok! Szinte vezérüknek tekintették. Mert amibe belefogott, az általában sikerült. Olyan csavaros esze volt, mindig úgy tudta fordí­tani a dolgot, hogy abból va­lamennyiüknek haszna lett... 'T'örtént egyszer, hogy ■*- Julcsa néninek és kií­rom asszonytársának a .me­gyeszékhelyre kellett utaznia. Tudniillik önkéntes véradók is voltak, s mikor eljött az ideje, óramű pontossággal megjelentek véradásra, öt ki­lométert kellett gyalogolniuk a legközelebbi buszmegállóig. Kora hajnalban indultaik, út­juk a majoron keresztül veze­tett. A keskeny gyalogúton li­basorban mentek. Mi sem ter­mészetesebb, Julcsa néni ha­ladt elöl. A szürkületben már messziről észrevette, hogy a még csöndes, néptelen major­ban egy borjú cselleng. — Hát ez meg hogyan ke­rült ide? Nézzétek, elbitan- golt! — El a mindenét! Még sze­rencse, hogy nem keveredett messzebb. — De hol van az éjjeliőr? Julcsa néni arca máris pi­rosra gyúlt a méregtől. — Gyertek, próbáljuk bete­relni, aztán majd megnézem, hol szuszmorog az öreg ... Csakhogy ez nem ment olyan könnyen. A borjú örült a váratlan szabadságnak, s minden lehetőséget kihasznált, hogy ezt meg is tartsa magá­nak ... — Te, Julcsa, lekésünk a buszról... Mi lesz velünk? Hagyjuk a csudába, most már úgyis jönnek etetni, addig ta­lán nem megy el messzebb! — Már hogy az ördögbe hagyhatnáid: itt! Gyerünk csak, kerülj arra! Te, az anyád mindenét, ne ugrálj úgy összevissza, mert rám jön a szívbaj a sok futkosástól! Így bajlódtak a jószággal. Jó húsz percbe telt, míg vég­re sikerült a helyére irányíta­ni. Addigra meg éppen elő­került az éjjeliőr is. Nem cso­da, Julcsa néni nem éppen gyengéd hangja még a legszebb álom elzavarására is képes ... — A szentségit magának! Talán bizony menyecskével volt, hogy nem vette észre, bi­tangba ment a borjú! Kösse meg gyorsan, nekünk menni kell. A többit majd elmon­dom, ha hazajöttem .. s Ezzel otthagyták a szégyenke­ző, megijedt öreget, sietősen folytatták útjukat. Julcsa né­ninek persze még jó két kilo­méteres mondókája követke­zett, ami tulajdonképpen az öregnek szólt — s talán ez is oka, hogy ama bizonyos foly­tatásra soha az életben nem kermit sor. TJ anem mire a buszmeg- állóhoz értek, már vi­lágos volt, s nem ácsorgóit ott egy lélek sem. Nem szól­tak, de a gyanú rögtön belé­jük hasított: elkéstek ... — Elment már a busz? — kiáltott az egyik udvarba Julcsa néni. — El az! Olyan jó Hz per­ei! Egymásra, jobban mondva Julcsa nénire néztek az asz- szonyok. — Hát akkor... — szólalt meg tétovázva az egyik —. legjobb lesz, ha szépen vissza­fordulunk. Ezt jól megcsinál­tuk, Julcsa! Még csak ez hiányzott az amúgy is felpaprikázott asz- szonynak. — Azt ugyan nem! Dolgavé- gezetlenül nem megyünk ha­za! — Hát mit akarsz csinálni? Gyalog nem vághatunk neki a nyolcvan kilométeres útnak! — Bízzátok csak rám! — Julcsa néni tekintetén lát­szott, hogy kitalált valamit. — És gyertek szépen utánam! Majd én elrendezem! Nem szóltak erre semmit az asszonyok: ha Julcsa mond.ja, biztosan úgy lesz. Elindultak szép sorjában az országút szé­lén ... Nem tettek meg egy kilométert sem, mikor Julcsa néni megállt, és szemügyre vette a közeledő teherautót. Nézte, nézte, aztán hirtelen kiugrott az út közepére, és in­tegetni kezdett. — De Julcsa! — Azt mondtam, bízzátok rám! Csikorogtak a fékek. — Mi a baj, néném? — Majd elmondom azt ma­mun kajál szeminárium irányításához szükséges szak­mai és gyakorlati ismeretek elmélyítése. Az első évben a részvevők általános lélektani, fejlődés-lélektani és logikai előadásokat hallgatnak, a má­sodik évben az oktatás mód­szertanával, a harmadikban ismét módszertannal, óraelem- zéstannal és az iskolavezetés kérdéseivel foglalkoznak. Tegnap harminc pedagógus részvételével megindult a pe­dagógiai szeminárium újabb első évfolyama. Az első elő­adást A megismerés funkciói címmel Meleg József intézeti tanár tartotta meg a Berzse­nyi Általános Iskolában. Az előadás után a hallgatók kon­zultáción, óralátogatáson vet­tek részt, majd óraelemzéssel foglalkoztak. A pedagógiai szeminárium másodéves hallgatói részére november utolsó hetében tartják meg az első előadást. Ehető ajakrúzs Vége a romantikának! Az amerikai férfiak úgyszólván jóllakhatnak szerelmesük csókjával, sőt előre megren­delhetik, hogy citrom-, al­ma-, vanília-, pulyka-, ke­nyér- vagy kávéízű csókot akarnak-e. gának. De előbb mondja meg, merre megy __ — Megyek be Kapósba... — No, az éppen jó. Akkor, ugye, megteszi, hogy elvisz bennünket? A határozott, szinte felszó­lító kérés úgy meglepte a gépkocsivezetőt, hogy egyből rávágta: — Miért ne?!... De hát miért nem mentek busszal, amarra? — Jaj, édes lelkem, de kí­váncsi! Hát tudja, arra már annyit jártunk, ismerünk mindent! És az ember azon van, hogy minél többet lás­son, tapasztaljon. Hát mi most úgy gondoltuk, hogy egy kis tanulmányutat teszünk, és errefelé megyünk! Látni kell, okosodni, így tudunk többet. Igaz? így van, asszonyok?... Mire a mondóka végére ért, az asszonyok már felkászolód- tak hátul. Julcsa néni meg h"””"derült a vezetőfülkébe. A gépkocsivezető szóhoz sem tudott jutni. Vál­tig azt forgatta fejében: Még ilyet! Parasztasszonyok, és au­tóstoppal, utaznak tanulmány­útra! Hiába, fejlődünk!... A három asszony ideiében beért Kaposvárra. Mert Jul­csa néni előtt nincs lehetet­len! Vörös Márta IBS ÍÍO/JOf Sztárfotó Van egy színész ismerő­söm: Marin Luncsev. Na­gyon gyenge színész, úgy­szólván senki sem ismeri. Egyszer filmezett, akkor is tömeg jelenetben. Egyik napon azonban el­határozta: akcióba lép, hogy fölfigyeljenek rá. Elég volt a mellőzésből! , Munkához látott. Bejárt a j városban minden könyves- ! boltot, minden trafikot, min- j den papírüzletet, — Marin Luncsevröl van-e | fényképük? — kérdezte, aho­vá betért. — Nincs — válaszolták. — Kár! Már csak ő hiány zik a sorozatból! — Talán majd néhány hét múlva. Az elárusítók jelentették az illetékeseknek: ) »Az utóbbi időben kitar- i tóan érdeklődnek Marin j Luncsev iránt. Sürgősen ké- : rünk róla száz darab fotót.* j Így aztán hamarosan ott i díszelgett neves színészeink portréi mellett Marin Lun- ' csevé is. Fogalmam sincs, hány I példányban adhatták ki, de azt, hogy mennyit vettek meg belőle, pontosan tudom. Tízet. Valamennyit maga Lun­csev vásárolta meg. B. Aprilov Csodaszer a butaság ellen A nyugatnémet rendőrség őrizetbe vett egy kiskeres­kedőt, mert a butaság ellen »gyógyszert« árusított. Szá­mos vevője akadt, de egyik sem tett följelentést sem a csaló boltos, sem a »csoda­szer« minősége ellen. A ke­reskedő számított rá, hogy vevői a csodaszer használa­ta után is annyira buták maradnak, hogy egyiknek sem jut eszébe följelentést tenni. * * * Gondolatok Ne higgy a kopasznak, amikor a hajkefét dicséri. ... Egy-egy kézszorítás oly­kor jobban sérti az embert, mint egy pofon. * * * Egészen példátlan esetnek számított a vállalatnál, amikor egy pótolhatatlan emberről kiderült, hogy csakugyan pótolhatatlan. * * * Holló a hollónak nem fir­tatja a prémiumát. * * * Olykor a báránynak is farkasétvágya van. * * * A műszaki fejlődés oda­mutat, hogy rövidesen a fá­ból vaskarikát is műanyag­ból fogják készíteni, a fe­ketelevest pedig zacskóban kapjuk. » » * Fékezni lehet kézzel, lehet lábbal, de lehet ésszel is. B. S. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megvet Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 8. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka S. u. 2. Telefon 15 16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünh meg, és nem adunk visssa. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetést díj egy nőnapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom