Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 271. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1964. november 19. A Pravda vezércikke az ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetek egyesítéséről A Pravda szerdai száma »Hűség a lenini szervezési elvekhez« címmel vezércikk­ben foglalkozik az SZKP Központi Bizottsága legutób­bi plénumának határozatá­val, amely elrendelte az ipa­ri és mezőgazdasági területi (határterületi) pártszerveze­tek egyesítését. A vezércikk megállapítja, hogy »hasonló intézkedése­ket hajtanak majd végre az egységes állami szervek visz- szaállítása céljából is«. A vezércikk megállapítja, hogy o plénum említett ha­tározatát az élet tapasztala­tai, a kommunizmus építésé­nek érdekei tették szüksé­gessé. A Pravda hangsúlyozza, hogy a szervezési formákat és a munkamódszereket az adott történelmi helyzet sa­játosságai, az adott időszak­ban megoldandó politikai, gazdasági és ideológiai fel­adatok határozzák meg. .Ám­de minden átszervezés elen­gedhetetlenül kötelezd felté­tele, hogy ne ingassa meg a párt- és állami élet lenini elveit és szabályait — foly­tatja a vezércikk. Az új, jobb szervezési formák valóban alkotószellemű keresése egyáltalán nem azonos a vé­get nem érő átszervezéssel. Az objektív szükségszerű­ségnek megfelelően a párt eddig is tökéletesítette és ez­után is tökéletesíteni fogja szervező munkáját. Ámde a kialakult formák és módsze­rek megváltoztatását a poli­tikai és gazdasági szükség- szerűség, a gyakorlati célsze­rűség határozza meg. A vezércikk a továbbiak­ban megállapítja, hogy az élet nem igazolta a pártszer­vezetek két évvel ezelőtt ter­melési elv szerint történt át­alakításának időszerűségét és célszerűségét. »Ezt az át­szervezést kellő előkészítés nélkül, indokolatlan sietség­gel, következményeinek tel­jes felmérése nélkül hajtot­ták végre«. A szóbanforgó átszervezés­nél megváltoztatták a párt szervezeti felépítésének azt az elvét, amely szerint — az SZKP szervezeti szabály­zatának megfelelően — a párt szervezeti felépítésében a termelési terület elvének kell érvényesülnie. Ennek az elvnek a megvalósítása —ír­ja a Pravda — lehetővé te­szi, hogy a pártbizottságok jobban lássák a terület (ha­tárterület), járás fejlődésé­nek egész perspektíváját, a legésszerűbben állíthassák be és használhassák fel a ká­dereket. A pártszervezeteknek ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetekre történt kettéosztása sok nehézséget és bonyodalmat vont maga után. Ez az átszervezés el­lentétbe került az élet köve­telményeivel, Az élet meg­mutatta, hogy gyakorlatilag nem lehet elhatárolni az ipa­ri és a mezőgazdasági párt- szervezetek hatáskörét. Ösz- szekevereötek a párt-, a ta­nácsi és a gazdasági szervek funkciói, jogai és kötelezett­ségei, a pártbizottságokban olyan törekvések támadtak, hogy a gazdasági szervek helyett intézkedjenek. Az igazgatási apparátus egysze­rűsödése és olcsóbbodása he­lyett az utóbbi két esztendő­ben lényegesen megnöveke­dett a területi és határterüle­ti szervek apparátusa. Vég­eredményben a párt", taná­csi, szakszervezeti és Kom- szomol-szervek kettéosztása következtében támadt ne­hézségek és hiányosságok károsan befolyásolták a la­kosság ügyeinek ellátását, sok kényelmetlenséget okoz­tak a lakosságnak. A Pravda mindehhez hoz­záfűzi, hogy »az átszervezés a gazdasági építés számos nagy fontosságú szakaszán gyengítette a pártszerveknek a termelő tevékenységre gya­korolt befolyását«. Nagy ügyünk érdekei meg­követelik — folytatja a Pravda —, hogy szigorúan megtartsuk a párt- és álla­mi élet lenini szabályait, a kollektív vezetés elvét, min­den vonalon tökéletesítsük munkánk stílusát és módsze­reit, s ezen az alapon tovább fejlesszük a kommunisták, valamennyi dolgozó alkotó kezdeményezését és aktivitá­sát. A vezércikk hangsúlyozza, hogy már az SZKP Központi Bizottságának októberi plé­numa is fontos határkő volt a XX. pártkongresszus hatá­rozatainak végrehajtása, az igazi lenini normáknak a párt életében való helyreál­lítása szempontjából. Az ok­tóberi plénum határozatait az egész párt, az egész nép helyeselte és támogatja, újra megmutatkozott a párt szik­laszilárd egysége, megnyilvá­nult, hogy a szovjet nép megingathatatlanul, szoro­san tömörül a párt körül. Az SZKP Központi Bizott­ságának minap befejeződött plénumát szintén a lenini hagyatékhoz való hűség ha­totta át, amikor határozatot hozott az ipari és mezőgaz­dasági területi (határterületi) pártszervezetek egyesíté­séről — hangsúlyozta vezér­cikkében a Pravda. (MTI) Szovjet—amerikai megállapodás Moszkvában szovjet—ameri­kai megállapodást írtak alá a tengervíznek többek között atomenergia felhasználásával történő sótalanításában való együttműködésről. A megálla­podást két évre kötötték, s az az aláírás pillanatában lépett érvénybe. A szovjet kormány megbízá­sából az egyezményt Gromiko külügyminiszter és Petroszjan az állami atomenergia-bizott­ság elnöke, az Egyesült Álla­mok kormányának megbízásá­ból Foy D. Kohler nagykövet és Hornig, az elnök tudomá­nyos tanácsadója írta alá. (MTI) Fa- és yasipari gépeket vásárol, és november 23-án, hétfőn BECSLÉSI NAPOT TART KAPOSVÁROM a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat pécsi kirendelisége (Pécs. Bajcsy-Zsili^szky utca 10. Telefon 29-04). Az írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdetőbe Kaposvár, Kossnth L. u. 4. sz. (45387) Az ÉM Somogy megye! Állami Építőipari Vállalat kőművest; és sqíMtabt vesz föl kaposvári és siófoki, munkahelyeire lelentkezés: Kaposvár, Májas l. utca $7. és Siófok, Fő utca 200., valamint az illetékes tanácsok munkaügyi csoportjánál. ________________ (27922) V éget ért az indiai főváros­ba összehívott nemzetközi bé­keértekezlet. A záróülésen el­fogadott felhívásban a konfe­rencia részvevői felhívják a kormányokat, hogy követeljék az összes atomfegyver-kísérle­tek betiltását, a még meglevő atomfegyver-tartalékok meg­semmisítését. Az amerikai légierő Dél- Vietnamban állomásozó repü- lőgép-anyahajóirói távolból irányított pilóta nélküli felde­rítőgépeket bocsátanak fel. Ennek a ténynek nyílt beisme­résére minden bizonnyal az késztette az említett köröket, hogy Kínában bejelentették egy pilóta nélküli amerikai re­pülőgép lelövését. Kenya északkeleti részében katonák és rendőrök rajtaütöt­tek egy 250 főnyi szomáli ge­rilla csapaton és másfélórás harc után megfutamították őket. A harc után megtalál­ták 32 gerilla holttestét. A szo- máliaiak rejtekhelyén puskát, lőszert és rádiót találtak. A Szomáli Köztársaság területi igényeket támaszt a kenyai határmenti területre azzal az indokolással, hogy az ott élő nomád lakosság nagy része szomáli eredetű. Leningrádban megnyílt a KGST-országok halászflottájá­nak fejlesztésével foglalkozó második tudományos-műsza­ki értekezlet, amelyen Bulgá­ria, Lengyelország, Magyaror­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke fogadta azokat az amerikai üzletembe­reket, akik a nem hivatalos kerekasztal-megbeszélésen vesznek részt. Az ENSZ-lsözgyűIés közelgő ülésszakára utazó román kül­döttség Manescu külügymi­niszter vezetésével megszakí­totta útját Belgrádban. Ma­nescu a jugoszláv fővárosban Kocsa Popovics külügyminisz­terrel folytatott megbeszélése­ket. Harcok Laoszban ii Vatikán beavatkozása az olasz politikába A jelenlegi olasz választási kampány bizonyos vonatkozá­saiban emlékeztet a 10—15 év­vel ezelőtt, a hidegháború kor­szakában lezajlott választások légkörére. Túl a heves kom- munistaellenességen, amelytől nem mentes Nenni szocialista pártja sem, egyre feltűnőbb a klérus beavatkozása a politi­kai életbe. Mintegy két héttel ezelőtt az olasz püspöki kar .közle­ményben szólította fel a vá­lasztókat, hogy harcolj artalc a kommunizmus ellen, ezzel is­mét visszatért az a terminoló­gia, amely 1948-ban a kommu­nisták kiátkozására vezetett. Néhány nappal a püspökök felhívása után az Osservatore Romano, a Vatikán lapja azt írta, hogy a hívőknek csupán olyan pártokra szabad szavaz­niuk, amelyek szilárdan kato­likusak és nem marxisták. Ez azt jelenti, hogy az egyház nyomása a szocialista, a szo­ciáldemokrata és köztársasági párttal szemben is érvényesül. (MTI) Egy baloldalisággal aligha vá­dolható ismert amerikai politi­kus, Morse szenátor így hatá­rozta meg Washington uélke.e«.- ázsiai sakkhúzásait: »-Az ázsiai szárazföldön nem csupán a ka­tasztrófával kacérkodunk, ha­nem megsértjük a nemzetközi politika minden elvét.-« A szená­tor ezzel arra a kettős katonai akcióra utalt, melyek közül az egyiknek Laosz a színtere, ahol a jobboldali fegyveres erők nagyszabású katonai támadást indítottak. Szuíanuvong, a lao­szi nemzeti egységkormány mi­niszterelnök-helyettese ezzel kap­csolatban rámutatott, hogy a tá­madások megélénkülése össze­függésben van a dél-vietnami fejleményekkel. Valóban nem latszik véletlennek, hogy a lao­szi katonai nyomással egy idő­ben Bundy amerikai államtit­kár kijelentette: az Egyesült Ál­lamok kitart eddigi dél-vietna­mi politikája mellett. Ugyanak­kor pedig arról is érkeztek hí­rek, hogy a Pentagon újabb ka­tonai repülőgépeket indított út­nak Bél-Vietnamba, és ismét fel­emelték a Saigonnak nyújtott dollársegélyt is. A helyzet elemzésénél kitű­nik. hogy az Egyesült Államok semmi újat nem tud produkálni Délkelet-Ázsiában. A hadüzenet nélküli háborúba bevetették a C—123 típusú amerikai repülőgé­peket, amelyek hol bombákat, hol mérget, vagy napalmot zú­dítottak a védtelen emberekre. Felállították az úgynevezett stra­tégiai falvakat, magyarán kon­centrációs táborokat. Létrehoz­V ták a közös dél-vietnami—ame- riKai parancsnokságot és szinte havonként növelték a hadianyag es dollársegély áradatot. Ez a terrorpolitika egy percig sem járt eredménnyel. Az amerikai diplomaták már jó ideje csak golyóálló mellényben mernek közlekedni a dél-vietnami fővá­rosban, a hazafiak által zsákmá­nyolt amerikai gyártmányú fegy­verek mennyisége nagyobb arányban nő, mint amennyivel Washington növeli a küldemé­nyeket, cs a dél-vietnami báb­rendszer egyre szűkülő térség­ben gyakorolja a hatalmat. A lényeg tehát ez: az ameri­kai szélsőséges körök még min­dig helytelenül értékelik a hely­zetet. A katonai beavatkozás fo­kozása minden fázisban nem­csak presztízsveszteséggel jár, de állandóan gyengül a délke­let-ázsiai quislingek helyzete is. Nemzetk ' i síkon pedig ugyan­ez a pofit ka további ellentéte­ket szül, elsősorban Párizs és Washington között, mivel De Gaulle ellenzi az Egyesült Álla­mok délkelet-ázsiai akcióit, és több jel mutat arra, hogy az új angol kormány is hasonló ál­láspontot vall. A Presse helyszí­nen járt tudósítója így foglalta össze a délkelet-ázsiai helyzet alakulását: »A katonai menta­litás nem változott Washington­ban. Meg kell mutatni az erőt, rakétákban, lövegekben és Star- figliterekben.« A Menam-folyón amerikai zászlót lobogtató ágyú­naszádok azonban már nem a régi »mumusok« többé. S. E. Bonn engedményekre készül a gabonaár-kérdésben? Miközben Brüsszelben a kö­zös piaci agrárkonferencián már megkezdődtek az előcsa- tározósok a gabonaár-problé­ma ügyében, a nyugatnémet parasztszöve’tség bad-godes- bergi kongresszusán ismét fel­szólította a kormányt, hogy »tanúsítson szilárd magatar­tást« és »elszántan védelmez­ze« a nyugatnémet gabonaárat. A parasztszövetség vezetői azonban ez alkalommal nem intéztek a múlthoz hasonló fe­nyegetéseket a kormány címé­re. Ezzel kapcsolatban beava­tott körökben úgy tudják, hogy a parasztszövetség veze­tői már most kezdenek hajlani valamilyen kompromisszumos megoldás felé, mely esetleg olyan formát öithetne, hogy a nyugatnémet gabonaárat a ter­vezettnél csak jóval kisebb mértékben csökkentenék és a kormány állami szubvenciók­kal kárpótolná a mezőgazdasá­got. Sajtóértesülések szerint a bonni kormányon belül Schrö­der külügyminiszter és Schmücker gazdaságügyi mi­niszter vezetésével kialakult egy csoport, amely arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy a brüsszeli tárgyalásokon en­gedményeket kell tenni a ga­bonaár-kérdésben. Természe­tesen lehetséges, hogy a brüsz- szeli tárgyaláson legutóbb be­következett meglepő fordulat, nevezetesen az a tény, hogy most már az olaszok is fellép­tek a gabonaár csökkentése el­len, Nyugat-Németországban belpolitikai következmények­kel jár majd, és a kompro­misszumot sürgetőkkel szem­ben ismét a korábbi merev ál­láspont hívei kereke nek felül (MTI) Feszültség a Közös Piacon IKEDA UTÓDA SZATO C zato, az új japán minisz- ^ terelnök régi vezető po­litikus. Fontos tisztségeket töl­tött be mind Joshida, mind Kishi miniszterelnök kormá­nyában és ez év nyarán a kon­zervatív—liberális párt vezető­jének megválasztásakor, alig néhány szavazattal kapott ke­vesebbet, mint a most vissza­vonult miniszterelnök, Ikeda. Szato programbeszédében fő­leg külpolitikai kérdéseket érintett. Hangoztatta, hogy Ja­pán az eddigieknél nagyobb mértékben kíván részt venni a nemzetközi politikai életben. Leszögezte, hogy ellenzi az atomfegyverek szállítását az ország területére. Ugyanakkor viszont kijelentette: a kor­mány az érvényben lévő ja­pán—amerikai katonai szerző­dés alapján engedélyezi, hogy amerikai atom-tengeralattjárók állomásozzanak japán kikötők­ben. A közhangulatot pedig az­zal igyekezett megnyugtatni: »minden óvóintézkedés meg­történt« a sugárveszély leküz­désére. A fentiekből is kitűnik, az új kormányfő lényegileg foly­tatni kívánia elődeinek politi­káját és főleg a legdöntőbb kérdésben, az atomprobléma tekintetében ugyanazon a ve­szélyes úton indul el. amit Ike­da és a többiek már megjár­tak. Ez a kérdés egyébként-túl­terjed Japán határain. Az amerikai tengeralattjárók »lá­togatása« nemcsak Japán érde­két érinti, hanem azokét a szomszédos országokét is. ame­lyek ellen az ország terűimén létesített külföldi katonai tá- maszornitek irányulnak. Tlven pedig bőven akad.‘Az úgyne­vezett Csendes-óceáni front legnagyobb bázisának Okina- wa-szigetet tartják, amely ja­pán területhez tartozott, a há­ború után azonban amerikai megszállás alatt maradt. A legnagyobb hadi kikötőket, Jo- kuszukát, Kuret és Szaszebot újjáépítették és a japán bázi­sok fontos részei a hadászati körnek, melynek legjelentő­sebb bástyái a Fülöp-szigetek, Formoza és Dél-Korea. TVT egfigyelhető itt még egy­XTA két rosszul álcázott ve­szélyes manőver. Az amerikai — japán katonai együttműkö­dés alapjául szolgáló úgyneve­zett Biztonsági Szerződés a két fél együttes akcióját helye­zi kilátásba a »Távol-Kelet térségében«. Amikor pedig az ellenzéki képviselők követel­ték a parlamentben, hogy ha­tározzák meg pontosabban ezt a tág földrajzi fogalmat, a kormány (Szato, akkor minisz­ter volt) kitérő választ adott. A lényeg persze az, hogy a Biztonsági Szerződés az elneve­zéssel szöges ellentétben, ép­pen a bizonytalanság, a kalan­dortervek forrása. És a megál­lapodás azt is tartalmazza, hogv egv esetleges háborús ka­landba Washington és Tokió »együtt ugranak«. Szato miniszterelnök élet­rajzi adatai között fontos he­lyen áll, hogy kitűnő gazdasá­gi szakember. Az előző kor­mány ezen a téren már több ielentős akciót hajtott végre. Ikeda miniszterelnök nagv nvugat-európai Utat tett meg, ellátogatott Nyugat-Németor- s^ágba. Franciaországba. Bel­giumba. Hollandiába. Olaszor­szágba és Angliába. Különösen eredményesek voltak a londo­ni tárgyalások. A lényeg: Ang­lia kötelezettséget vállalt, hogy a japán gyártmányú áruk im­portjánál megadja a legna­gyobb kedvezményt. Ezzel a japán vegyipar régi vágya tel­jesült, és az a remény is fel­csillant, hogy Japán kereske­delmi szerződést köthet ugyan­erre a mintára a Közös Piac tagállamaival is. Japán keres­kedelmi körökben nagy Izga­lommal szemlélik ezeket a fej­leményeket, mivel a japán áruk számára az amerikai mac már annyira telítetté vált, hogy ebben az irányban az export tovább már lényegesen nem növelhető. Ezen kívül bel­ső gyengeségek is korlátozzák az értékesítési lehetőségeket. Japán, a legfejletteb tőkés or­szágok sorában a negyedik helvre került, a kereseti lehe­tőségek azonban alacsony szin­ten maradtak. A Le Monde ír­ta: »A japán munkásságnak csuoán egyharmada keres any- nyit. hogy emberhez méltó éle­tet éljen.« Ez eevb°n annvil, is jelent, hogy a ja^án nagytő­kének nincs kilátása arra, hogy a belső piac enyhítené az érió’-esítési gondokat. A 7. új japán kormányfő várható politikai vonal- vezetéséről egves tokiói hír­források azt közöMék, hogv Szato esetleg megpróbál majd lazítani a japán—amerikai kapcsolatokon, amint mondot­ták »csendesen megindul« a nagyobb függetlenség iránvá- ban. Lehetséges, hogv a gazda­ságban. fői°g ami a kiilkeres- kedeimot- vannak az új kormánynak bizonyos elgondo­lásai. A kérdéseket azonban csak összefüggésekben szem­lélhetjük. Nem lehetetlen, hogy Szato még elődjénél is »következetesebb« jenkibarát lesz. Katonapolitikai síkon legalábbis a Szato-kabinet semmi újat nem ígér. Ez arra mutat, hogy Szato folytatja Joshi'1'. Kishi és mindenek­előtt Ikeda politikáját, ami súlvos ellentmondásoktól ter­hes. A japán cseresznyevirá- gok talaja dús, az éghajlat kedvező (ez vonatkozik az ál­talános nemzetközi helyzet ala- kulásá-z is, ami kétség kívül befol—'~f gyakorol Japánra), de a nz’-'enyt még mindig el­veszi az atomfegyverek árnyé­ka. Sümegi Endre Teljesítmény­elszámolót (normást) felveszünk. HÍDÉPÍTŐ VÁLLALAT építésvezetősége, Kaposvár, Jókai liget, telefon 10*93. (3754)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom