Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. október 11. Tv-kamera a gyomorban PMtflHYOK ä lECBHIKnBflH Napjaink tudományos kutatá­sát a végtelen nagy és a végte­len kicsiny dolgok iránti foko­zott érdeklődés jellemzi. Hason­ló megállapítások vonatkoznak a technikai fejlődésre is: óriás­kotrók hasítják a földet, gigan­tikus rakéták orrában helyezik el az űrkabinokat, ugyanakkor az elektronika a parány alkat­részek térhódításával egyidejűleg megindult a miniatürizálás út­ján. Az új technikához az ösz­tönzést nem kis mértékben az űrkutatás adta azzal a kívánság­gal, hogy a műholdakon a le­hető legtöbb elektronikus készü­léket tudják elhelyezni, s ezál­tal a korábbinál jóval több mé­rési adatot rögzíthessenek. Rádió a töltőtollban Ma már a mechanikai szerke­zeti elemeket is úgy tervezik, hogv a miniatűr elektronikai elemekkel együtt új, kisebb, jobb tulajdonságú készülék épí­tésére legyenek alkalmasak. En­nek következtében a miniatü­rizálás az iparban, a kutatásban és a gyógyászatban egyaránt te­ret hódít. A parányok sikere tér­hódítása nyomán az orvosok már most gondolnak olyan kicsiny tv-kamerára, mely közvetlenül a gyomorból közvetít adást. Ma már a táskarádiók is túl­zottan sok helyet foglalnak el; kísérletként egy hasonló vevőt golyóstoll-burkolatba építettek be, ahol az állomáskeresésére egy gyűrű, a hangszóró szabá­lyozására pedig a csúcson talál­ható gomb szolgál. Egy miniatűr elemekkel készült korszerű hallókészülék a hangot mintegy négyezerszereséro erősí­ti föl. Százötvenhárom alkat­részből áll, ennek ellenére a táp­elemmel egvütt alig 14,2 gramm. A svájci elektronikai ipar ma már hasonló készülékeket épít be a szemüvegeknek a szokásosnál valamivel vastagabbra készített szárába. A pontnál is kisebb Műholdak pörgetyűiben és ultrahangos futóberendezésekben olyan parányi csapágyat alkal­maznak, mely kisebb, mint a pont a gépírású szövegben! Az/ »alkatrészek parányítására való törekvés tehát, mint látjuk, sosem volt és nem is öncélú. A miniatűr alkatrészek gyártása érdekes módon kihat a technika egész területire: újfajta gyártá­si problémákkal kell a kutatók­nak megbirkózniuk, s a tapasz­talatok nemcsak a mi&romodu- lókat, törpe izzókat vagy csap­ágyakat előállító üzemek, hanem más iparágak is felhasználhat­ják. Ismeretes, hogy napról nap­ra, hétről hétre növekszik a tu­dományos és egyéb publikációk száma. Ezek könyvtári tárolása egyre megoldatlanabb követel­ményeket támaszt. Az Eastman Kodak gyár új, Minicarnak ne­vezett mikrofilmrendszere meg­oldást jelenthet. A dokumentu­mokat a folyóiratokat fényképé­szeti úton olyan filmre rögzíti, amely kisebb, mint egy bélyeg. Átfér a tű fokán Ma már olyan villamos kar­órát is gyártanak, melynek gombeleme a mutatóujjon is el­helyezhető. Üzemideje több, mint egy év. A gyártó cég sze­rint az óra késése naponta nem több 2 másodpercnél! Egy má­sik cég olyan villamos izzót ál­lít elő, amely oly kicsi, hogy a tü fokán átfér. Fényereje 1,5 V feszültségnél 1/10 lumen. Fel­használási területe lyukkártyák fotoelektromos leolvasó készülé­kei és egyéb miniatürizált elekt­ronikus készülékek. A lámpa wolfram izzószálának kereszt- metszete az emberi haj átmérő­jének egvtizei rész«'! L. Gy. Á bolgár történelem aranylapjai nyara Mérlegen a vénasszonyok Olykor csak állunk a szép­ség előtt szavakat, kifejezése­ket keresve emlékezetünkben. Kapkodva vesszük a lélegze­tet, mint a fuldoklók. De sok­szor a lenyűgöző szépség győ­zedelmeskedik szókincsünk fö­lött, mintha azt sugallná: ne szólj, csak idd magadba, és raktározd el agytekervényeid- be vagy inkább szívedbe a látványt! Ilyen látvány, ilyen döbbe­netesen szép a tenger. A szik­rázó nyári nap után megfá­radva, hosszú útjától kivörö­södve, búcsúként megfürdik a hús hullámokban a napko­rong. Bíborszínűvé festi a mindenséget, sejtelmes fénye­ket varázsol a lombkoronák­ra. Tenger! Amerre néztünk, mindenütt csak víz, víz. Bár a neve Fekete-tenger, mégis inkább kék, mint az égbolt, vagy ha haragszik, zöld. Kis sziget, tán kétszáz méter hosszú, szélessége még a fele sincs. Nekünk kirándulóhely. Bulgáriai kirándulásaink egyik állomáshelye. De a bolgár népnek ereklye ez a sziget, ke­gyeleti hely, a rettenetes fa­sizmus örök mementója. Katonai naszáddal érkez­tünk. A legénység csupa ked­ves mosolyú, húszéves fiatal­ember. Mikor a szigetre lép­tünk, tisztelegtek, megkemé­nyedtek arcvonásaik. S lehet, hogy álpátosznak tetszik, de én azt olvastam ki tekintetük­ből: elvtársaink, ml emlék­szünk tirátok! 1923-ban Cankov, a fasiszta bolgár miniszterelnök tűzzel- vassal üldözte a kommunista mozgalmat. Zsúfolásig megtel­tek a börtönök. A borzalmas viszonyok közepette százával haltak a kommunisták. S újabb és újabb fogolyszállít­mányok érkeztek. Sorban osz­togatták az életfogytiglani és a halálos ítéletet. Százhúsz kom­munistát egy fekete-tengeri szigetre, a Szent Anasztáziára toloncoltak; közöttük negyven­hármán halálos ítéletük vég­rehajtását várták... méter, még átúszni sem lehe­tetlen. De meggyötörtein, ki­éhezetten? Egy szadista főtörzsőrmester mindennapos garázdálkodása után ki vághatott volna így neki a szabadulást jelentő két kilométernek? A gyilkos, a kegyetlen, a gyűlölt tengernek, amely csak nyomorúságot adott a raboknak. Az Ivóvíz poshadt, az is szűkre adagol­va. Az élelem: moslék. Hogy is láthatták volna szépnek a foglyok a rácsokat jelentő tengert? Tizenkét év telt el. 1935. jú­lius 29-ét írtak a naptárak. A borbélyok leborotválták a ra­bok szakállát, megnyírták ha­jukat. Ki-ki készülődött: inget mosott, szépítgette magát. Végső búcsúra érkeznek dél­után a hozzátartozók. lök«: 120 elítélt, 30 főnyi őrség és a látogatók. Fél kettőkor megérkezik a katonai hajó, mögötte úszik a men lőcsónak. A hőség rekke- nő. Mindenki árnyékot keres. De árnyékban igen szerény a kis sziget. Így aki csak teheti, behúzódik az öreg kápolnába. A katonai hajó mögött egyszer csak felbukkan a víz alól egy csapzott fej. Csupán lélegzet­vételnyi időre, s aztán alá­bukik. Már megszáradva tár­sai között ül, mire fölfedezik a katonák a lassan süllyedő csónakot. Fél hatkor beszáll­nak a hozzátartozók a naszád­ba. Sírva, integetve távolodnak el szeretteiktől — de hátra­hagyva a meglékelt mentőcsó­nakot. Fél hétkor megkezdődik a színielőadás. Hónapok óta ké­szülődtek rá a foglyok. A ka­tonák isznak, mulatoznak. Egy­Ebben a barakkban senyveűek évtizedekig a bebörtön­zött kommunisták. Kilenc óra felé megindult az első transzport. A halálra fáradt, megkínzott emberek körül minden meg­változott. Az olajosán csillogó víztükör egyszeriben a szaba­dulást jelentette. A tenger ba­ráttá változott... A nagy csó­nak már nem bírta ki a vissza­utat, a part közelében el­süllyedt. A kicsivel még háromszor fordultak. Éjfél után két órával elindult a kis menekülő csapat élelmiszerrel és fegyverrel fölszerelve. Negyvenhárom menekülő kom­munista fogoly és egy velük tartó katona az őrszemélyzet­ből. Mire. fölfedezték őket, már pirkadt. Az üldözőkkel megvívott rövid, heves össze­csapásban két elvtárs életét vesztette, a többiek megmene­kültek. Hosszas viszontagság után negyvenketten Törökor­szágon keresztül eljutottak ; Szovjetunióba. Kilencven esztendő föl jegy­zései vallanak a hazánkban szinte menetrendszerűen ér­kező szép nyárbúcsúztató idő­szakról. Ez a népiesen vénasz- szonyok nyara néven ismert időjárási jelenség a nálunk tapasztalt formában és inten­zitással kizárólag Közép-Euró- pában és az Amerikai Egyesült Államok középső vidékein is­meretes. Mint dr. Berkes Zoltán, a Meteorológiai Intézet távprog­nózis osztályának vezetője el­mondotta, anticiklonális időjá­rási viszonyok mellett hazánk­ban leggyakrabban — az ese­tek 75—80 százalékában — szeptember végén érkezik a vénasszonyok nyara. Ritkáb­ban októberre vagy éppen no­vemberre tolódik át, második, illetve harmadik hullámként érkezik. A szeptemberi »-hul­lám« még gyakran hoz 30 fok körüli maximumokat. Átla­gos hőmérsékleti maximum­szintje 20 fok körül van, amely — ha csöndes, napfényes idő­vel jár együtt — igen kelle­mes. Hazáinkban az elmúlt kilenc évtized alatt az 1932-es szep­tembervége hozta meg a vén- asszcinyok nyarának melegre­kordját: szeptember 30-án Bu­dapesten 31,5, s még október 1-én is 31 fokot mutattak a hő­mérők. Az idei nyárbúcsúztató szabályosról érkezett, s bár hő­mérsékletben is csali átlagos volt a teljesítménye, nincs okunk panaszra: háromhetes száraz, szép időt hozott. Voltak ugyan gyengébb szakaszai, amikor átmeneti felhősödé® za­varta a sütkérezést, vagy az éj­szakai lehűlés a talaj szintjén megközelítette a fagypontot, de például Szent Mihály napján hajnalban is még plusz 8 fokot mértek a megfigyelők, tehát— ha van némi igazság a népi megfigyelésekben — jó előjel­nek számít az idei télre. A ha­gyományok szerint ugyanis: »Ha deres a Szent Mihály — hideg telet várj!« Mindenüít víz, víz, víz. A kis sziget ma már történelmi »múzeum«. Mindössze 2000 méter a part. Esténként ide látszanak Bulgársz kikötőváros fényei. Fel-felvillan a nemzetközi ki­kötő óriás reflektora. Kétezer A tábor kommunista taná­csa hónapok óta lázasan ké­szült erre a napra. Az őrség legnagyobb csodálkozására rendszeresen jártak misére, hiszen csak így nyílt lehetőség érintkezésre a különféle cellák lakóinak. Kész volt a haditerv. Minden mozdulat, minden lé- mítva. Próbáljuk föleleveníte- pés a legpontosabban kiszá- ni az eseményeket. »Szerep­Az egyik oldalon a foglyok, a másik oldalon fegyverekkel az őrség ... töltött pár órára enyhül a kegyetlen szigor. Alkalmi színpadnak a kút lépcsőzete szolgál. Végre hasz­nát veheitik, hiszen vizet so­hasem adott, csak a pszichikai kínok fokozására építették. »Ebből innátok, ha volna ben­ne víz!« — szokta mondogat­ni a szadista parancsnok. Köz­ben a félig víz alá süllyedt csónakon lázasan dolgozik két erre kijelölt kommunista. Be­dugaszolják a lyukat, majd fél nyolckor — jeladásra — megtámadják az őrséget. Min­denki tudja, melyik az ő em­bere. Rövid küzdelem után le- fegyverzik az őrséget, s a kom­munisták tanácsa átveszi a szi­get parancsnokságát. van... Minden rendben van ...« A nagy mentőcsóna­kot kimerték, s útra kész álla­potba hozták. A sziget kis la­dikját is ievonszolták, s vízre bocsátották. A katonákat összekötözve bezárták a szi­get egyetlen kőházába; velük együtt azokat a foglyokat is, akik a szigeten maradtak, ne­hogy később társaik szökésé­ért őket vonják felelősségre. A környékbeliek már akkor elkeresztelték a szigetet, s húsz éve hivatalosan is: Bol­sevik-sziget. Egy nép történel­mének csodálatos harcait idézi minden fája, minden bokra. Az ifjú tengerészek meg­álltak az emléktábla előtt és tisztelegtek. A táblán nevek sora aranybetűvel. Azoknak a neve, akik életüket áldozták a legszentebb ügyért. És ők, a húszéves fiatalok tudják, hogy mivel tartoznak nekik ... írta és fényképezte: Regős István Valaki felszalad a figyelőto­ronyba, s megadja a part irá­nyában a mindennapi fényjel­zéseket: »Minden rendben Kezdődik a „bernáthegyiek“ idénye A napokban esett le az első hó a Nagy-Szent-Bernát há­gón, az Alpok 2470 méter magas történelmi nevezetes­ségű átjáróján. A X. század közepén a hegymászók és utazók védő- szentje, Meuthoni Szent Ber- nát ezen a helyen kolostort alapított, amelynek szerzete­sei a bajba jutott turisták és utasok megmentésének szen­telik életüket. Űk tenyész­tették ki az állítólag esi ázsiai bernáthegyi kutyákat, amelyek a XVII. században jelentek meg Európában, és már nem egy turista életét mentették meg. Manapság azonban már nem viselik nyakukon a nevezetes konya- kosflaskát; ez a szokás mint­egy ötven évvel ezelőtt meg­szűnt. Azóta ugyanis a ber­náthegyi szerzetesek sítalpa­kon kísérik a kutyákat, és magukkal viszik a szükséges eszközöket az elsősegély- nyújtáshoz. Kopoltyúval lélegző békaemberek Az amerikai General Elect- rf.o Company fogja gyártani cfr. Walter Robb mérnök ta­lálmányát, a békaemberek /számára készült kopoltyút, /amellyel úgy lélegezhetünk a víz alatt, akár a halak. A ta­lálmány lényege egy rendkívül vékony szilikon-gumihártya, amely más-más sebességgel engedi át a különféle gázne­mű és folyékony anyagokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg az oxigén és a nitro­gén igen gyorsan áthalad raj­ta, a víz csak rendkívül las­san, a tengervizet sóssá tevő ásványok pedig egyáltalában nem. Dr. Robb szerint e hártya segítségével rövidesen olyan kopoltyúkat lehet majd készí­teni, amelyeket az ember min­den nehézség nélkül használ­hat a víz alatti lélegzéshez. A találmány lehetővé tesz olyan berendezéseket is, amelyek a tengeralattjárókat a vízből vett levegővel látják el, vagy űrhajókban elvégzik a levegő folyamatos tisztítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom