Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
Vasárnap, 1964. október 11. 5 SOMOGYI NÉPLAP öt traktor kapaszkodik egymás után a dombon. Tizenöt ekefej hasítja a talajt. Kavarog a por, úgy tetszik, a föld is dübörög a lábam alatt, nem hallom a saját hangomat sem. Nehéz is volna szólni. Képek villannak előttem: olajos kezű traktorosok, krumpliért hajladozó parasztasszonyok, megrakott fogatok, Zetorok, emberektől, élettől hangos földek... Ebben a dübörgésben minden benne van. — Nincs mégállás ... — A munka hajtja az embert, s ha vinni akarjuk valamire, ezt a parancsszót nem lehet megtagadni... — Nehéz napok, de a parasztember életében a legszebbek közé tartoznak. .. — A beteljesülés és a kezdet találkozása ... Magtárba kerül a termés, és földbe az új mag. Ősz, 1964 . .. Egy cél indítja munkába a potonyi parasztasszonyt, a marcali traktorost, a kapolyi vetőgépkezelőt, a zá- kányi foga tost; ugyanaz a gond foglalkoztatja a göllei ag- ronómust, mint a siófoki tsz- elnököt: betakarítani a termést, idejében jobban, mint tavai” ' 'abban, mint egy évv Kadarkúton • 'onyát forhon van! Az ember alig várja, hogy lefogyjon egy tábla, hogy láthassa az eredményt. Fekete kendőjét mélyen a szemére húzza a 63 éves Holló- sí Jánosné, pedig már nincs ereje a.napnak. Port kavar a verbecs. A kadarkút! asszonyok az utolsó holdakról szedik a burgonyát. helybe, az as onyok addig nekiállnak v cUv gatni. De a gép mégiscsak megindul. Száll a por, szaporodnak a krumplihalmok. — Egy jó szerelő kincset ér a szövetkezetben — Roznik József, a nagyatádi Szorgalom elnöke Jászán Istvánra céloz. — Néha reggel hattól este tizenegyig is dolgozom; máskor sincs, de most különösen nincs pardon... Te, szedd le a dekniket, a két csavart. Vigyázva, rendesen! — ez már a mellé beosztott tanulónak, Jók Józsefnek szólt. — Délelőtt a vetőgépnél voltam kint. Szerencsére még nem volt nagyobb hiba vele. Most meg időszakos karbantartást végzünk. Nyolc erőgép, harminckét munkagép — nem érünk rá tétlenkedni. A szerelőtől a mezőőrig mindenkinek megsokszorozódott a munkája, s nagyobb lett a felelőssége is. Ahogy éven át az asszonyoké a növényápolás oroszlánrésze, most a betakarítás gondja az ő vállukon van. Körözs Józsefné, Horváth La- josné, Kovács Lajosné, Kiss Józsefné, Vajda Józsefné. Horváth Istvánná és Dobos Józsefné éppen kiért a renden. — No, akkor ez is késze«! van. Milyen jó érzés kimondani ezeket a szavakat! A nekik kimért kukoricaterületről letörték a termést. — Két nap alatt végeztünk. Igyekezni kellett, mert vetés kerül ide. — A brigadéros azt mondta, hogy most mindenki a háztáji krumplit szedje, mert oda is vetés jön ... — Nekiálltunk délután. Kiiv az is egykettőre!... Egymás szavába vágva beszélnek, aztán sietve indulnak a dolgukra. Simonka Sándor, a nagykorpádi tsz-elnök azt mondta róluk: — Ha egyszer hozzáfognák, eszik a munkát az asszonyaink. Ezt az őszt föl jegyzem a naptáramban. öt év óta vagyok itt elnök, de ennyire előre még sosem álltunk a munkával. így vélekedik a mikei iroda udvarán Zsenkó András és Kalmár István is. Hangjukat elnyeli a kismotor és a kukonya bértárolására is kötött szerződést a MÉK-kel. Kemény, száraz a föld. Gibicsár György, Fidrich Ferenc, Bencsik Géza, Berendiás József, Lakosa Imre és Szakács Ferenc néha megállnak. egyengetik derekukat. — Nem könnyű ez a munka sem . . — Nem! De ha arra gondolunk, hogy tavaly ilyenkor még alig kezdtünk hozzá, most meg lassan már befejezzük, akkor könnyebb szívvel dolgozik az ember. Legalábbis feledteti ez egy kicsit a nehéz földmunka fáradalmát . .. Szalma alá, biztonságba kerül a termés, sok munkásnap nagyon várt eredménye. A közeli erdő árnyai már az A sötétben egymás mögött szánt Weszner György és Hegedűs Imre. Jászán István szerelő. ricamorzsoló zöreje. Nem mostanában történt meg, hogy október elején új kukoricát morzsoltak! Közben dübörögnek a gépek, hull a mag a földbe. Háromfán tizenöt ekeíej hasítja a földet egymás mellett. Dűlőutak tűnnek el, új 55—60 holdas táblák alakulnak ki. Formálódik a nagyüzem arculata. S a zörgő, sárga kukoricatáblák mellett mind több helyen bújik ki az üde zöld vetés. Az ígéret, a jövő évi kenyérnek való. A burgonyaprizmák katonás rendben sorakoznak. A szövetkezet 50 vagon burgoelőkészített táblára kúsznak, de Czipót János, Milánkovics János, Hollósi Lajos, Bencsik József és Simon István rendületlenül vet. Beesteledett. A hazatérő tehenek kavarta por nehezen ül el. A segesdi Oj Élet irodájának ablakából kiszűrődő fénykévében jól látni a csillogó szemcsék táncát. — Éppen most fejeztük be a tanácskozást. Délután a járástól meg a megyétől voltak itt, összeegyeztettünk mindent. S maradt még magunknak megbeszélni való ... Pánovics Imre tsz-elnök >-magünk« szó alatt Papp István és Horváth József agronó- musokat meg Szalai József tanácselnököt értette. Törik a kukoricát a nagykorpádi asszonyok. 'fezében papír, ki tudja, mar hányadszor vették számba, rendezték el a tennivalót, igazították az erőket a hátralevő feladatokhoz. A rozs, az őszi arpa kész, a búzából van még négyszáz hold vetnivaló. — Nem állunk rosszíil, de az ember ezt csak akkor mondhatja nyugodt szívvel, ha már végzett. S míg ők ott bent még egyszer számot vetettek feladataikkal, a határban belebújt a pufajkába Weszner György és Hegedűs Imre, s néhány szót váltani átlépett hozzájuk a szomszédos tábláról Radak József. — Hiába, hűvös van, nyújtott műszakban megyünk még vagy tízig, tizenegyig. Weszner és Hegedűs egymás mögött szánt. Arcukat nem látom. De azt tudom, hogy Hegedűs Imrének ma van a tizennyolcadik házassági évff,r ■ dulója. — Itt ünnepelek. Most ez az első, ebből lesz a kenyér ... Alakjukat elnyeli a sötét. Mennek egymás után — forgatja az eke a földet. Nincs megállás . .. Vörös Mária — Hát... majd meglátom ... — Tekintetével vé- gigsiklik a táblán, elfordul... Jó lett volna belelátni gondolataiba ... Béri Ferenc brigádvezető Jakab Lajos traktoroshoz lép. — Baj van? — Baj, az ördög vigye el! Elveszett egy csavar. A végén üt be ez is, amikor sietni akar az ember. — Ha nem 'senke! András és Kalmár István kukoricát morzsol. u J boldogulsz, menj be a mű* Katonás rendben sorakoznak a burgonyaprizmák. Hamarosan befejezik ezt a munkát is. gat a verbecs. Az utolsó holdak fogynak. A krumplihalmok között tarka ruhás asszonyok hajladoznak. — Igazán szép a termés, nem panaszkodhatunk. Volt olyan gülbabatábla, ami száztíz mázsát adott. — Nyolcszáz négyszögöl után négy mázsa nyolcvanöt kiló prémiumot kaptunk. Már ott— Jó itta fiatalok között, az egyik ilyet dalol, a másik olyat. .. — Ezért mondom, hogy úgysem tud maga meglenni nélkülünk — szól oda Molnár Jánosné. — Azt mondogatta Margit néni — egyenesedik föl —, hogy ez az utolsó év, most már nem bírja tovább. De én tudom, hogy úgysem lesz ebből semmi. Meg se tudná állni! assan sötétedik. Háuunía határában azxubau voiwlüi i. nu> ,.wick.
