Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-10 / 238. szám
Szombat, 1964. október 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP EREK FIAI A MEGVÁLTOZOTT IPARTORVENYROL Miért előnyös az új rendelkezés a lakosságnak és a kisiparosoknak? JT lmentem a tőzegrakodó munkásokhoz. Ordacsehi és a balatoni müút között találtam meg az egyik brigádot. Sínt fektettek a kisvonatnak a laguna süppedő talajára. Megálltam az embergyűrű közepén. — Ismerkedni jöttem — mondtam. — Szeretném tudni, milyen az élet az ingová- nyon. Elnyűtt overallt, fakult micisapkát, kitöredezett bakancsot viseltek a legtöbben. Nagyon idegennek számíthattam a berekben aktatáskával a hónom alatt, mert sokáig nem szólt hozzám senki sem. Végre valamelyik tőzegrakó megunta a hallgatást. Néhány mondat után úgy éreztem, egy kicsit fölengedtek irántam. Végighallgattak, egyikük-másikuk letelepedett a tőzegmező tetejéről géppel lefaragott és hosszú sorokban összetolt földre. Beszélgetés közben vigyáztam, nehogy szót ejtsek arról, hogy a tőzegüzemet áttelepítik Vörs vidékére. Arra gondoltam, ezzel elveszem kedvüket. Nekik ugyanis nem kedvez az áttelepítés. Azt mondták az irodában: az üzem áttelepítése azt is jelenti, hogy meg kell válniuk a jelenlegi munkásoktól, mert azok valameny- nyien ezen a vidéken laknak, s nem lesznek hajlandók eljárni n Kis-Balaton környékére dolgozni. A/T eghökkentem, amikor előhozta valamelyikük. — Kellemetlen lesz elbúcsúzni a berektől — mondtam együttérzően. — Ugyan — vágtak vissza. — Örülünk, hogy végre megszabadulunk ettől az átkozott ingoványtól, ettől a pokoltól. Mit sajnáljuk? Ezt a nehéz lapátot, amely ha tele van földdel, több mint tíz kilót nyom? Vagy amiatt bánkódjunk, hogy nem kell majd a hideg szélben térdig vízben állva rakodni? Vagy azt bánjuk, hogy a júliusi forróságban nem leszünk olyanok ettől a fekete portól, mint a cigánygyerekek? Egy szöllőskislaki levélírónk arról tájékoztatott bennünket, hogy termelőszövetkezetükben a gabonacsépléssel már régen végeztek ugyan, de »szeptember 29-én még nem arattak le minden kalászost-. Telefonérdeklődésünkre a tsz könyvelője azt állította, hogy szó sem lehet ilyesmiről. A helyszíni tapasztalat azonban a levélíró igazáról győzött meg bennünket. Aratat- lan zabot is meg tavaszi árpát is találtunk a szöllőskislaki határban. Nem arról van szó, hogy a szövetkezet megfeledkezett egy- pár hold takarmánygabona betakarításáról, jóllehet a tanács- titkár csak most szerzett tudomást az aratatlan kalászosokról, és Máté László tsz-elnök is a gabonabetakarítás teljes befejezését jelentette annak idején a járási tanácsnak. Mégsem beszélhetünk feledékenységről, mert: — Olyan gyenge termést ígért, hogy a tagok nem vállalták az aratását — tájékoztatott a tsz- elnök. Dombos határrészen van ez a terület, több rajta a gyom, mint a gabona. Talán csak kilókra tehető a holdankénti hozam. De — — Hány kanna vizet szoktál a nyáron széthordani, Missziné? — fordult az egyik cserzett arcú férfi egy vézna, szőke, hátrakötött kendőt viselő asszonyhoz, aki olyan csöndben érkezett ide az elmaradhatatlan kannával a kezében, hogy alig vettem észre. — Háromszáz litert ötven embernek — hangzott a válasz. (Nyáron ötvenen dolgoznak.) — De az étellel sem szabad csínján bánni — mondta valamelyikük. — Napjában többször is tarisznyát kell bontani, különben két hét múlva orra bukik az ember. XT elyére vitték a talpfás vágányról kiágazó röp- vágányt, amelyet naponta négyszer is odébb kell helyezni. Rátolták a hosszú szerelvény dromedár facsilléit, és rakni kezdték a fekete tőzeggel keveredett földet. Az egyik csille hirtelen lezuhant „ vágányról. Káromkodtak. Nekifeszültek. A montsrum, mely üresen nyolc mázsát, megrakva tizennyolc mázsát nyom, először engedelmeskedett az izmoknak, óm kisvártatva újra lezuhant. Egy kis béka ijedten siklott fedezékébe n lagunacsatorna vizében. Amikor egy pillanatra csönd lett, újra előmerészkedett. Fedig a zaj csak ezután következett igazán. — Hórukk! Nyomjátok meg! No, még egyszer! — tört elő a szó a férfitorkokból. Néztem az emberfölötti erőlködést, és csodáltam az akaratot, a kitartást és az összefogást. Egyformán részt vállalt a teher- ből mindegyik: Nógli István, Nagy Ferenc, Kassa István, Horváth János, Kosár Lajos, Takács Ferenc, Lukács János. Végre sikerült helyére emelni a béhemót kocsit. Az emberek elernyedt vállal indultak a nagy lapátokért. Vajon lesz-e erejük megemelni? Imbolyogva, szótlanul lépkedtek a süppedős talajon. Tudom, ilyenkor szokták elhatározni, hogy itt hagyják egy szer a berket. Ezért nem baj, és ezt ők is elmondták — azt, hogy gyér a kalászosállomány, már kelés után látták, tehát akkor kellett volna klszántanl és mást vetni helyette. Nem csekély ráfizetést jelentett a tsz-nek ez a be nem takarított gabona. A vetőmag és a talaj-előkészítés pénzbe, munkába került. Ezenkívül földjáradékot is fizetnek a terület után, noha tulajdonképpen nem is hasznosították az idén. Ha még a tavasszal — a gyenge, kelést látva — újravetik a földet, most például silótakarmányt hordhatnának le róla. Es mit kezdenek ezzel a területtel jövőre? Azt mondják, talán búzát vetnek bele. A közepes terméshez is kevés a remény, ugyanis ezeket a domboldalakat fásításra javasolták a földvédelmi törvény végrehajtása során. Ki a felelős a mulasztásért? A tagság aligha. A község és a tsz vezetőinek egyebek között az is feladatuk, hogy rajta tartsák szemüket minden munkán, és lássák, mikor mit kell tenniük. A szövetkezet tagjai azt várják vezetőiktől, úgy irányítsanak, hogy elkerüljék a ráfizetéseket. H. F. hogy áthelyezik az üzemet. El, csak el innen, ebből az ingo- ványból, amely fölött mintha megállt volna az idő. JTkkor megszólalt mellettem Molnár János, s mintha szégyellte volna, hogy az imént szidták a berket, és azt emlegették, hogy a vágányrakásért meg a kocsiemelésért külön nem fizetnek, visszaidézte Vörsöt. Nevetve ezt mondta: — Idefigyeljen, egyik se hagyja itt a berket — bökött az emberek felé. — Majd előkotrunk valahonnan egy rozoga buszt, s azzal megyünk mindennap Vörsre. Nem kezdünk mi már öt-tíz évi munka után sehol sem új életet. — Lehajolt, föltépett a csatorna partjáról egy marék tőzeget, és morzsolni kezdte aa ujjai között. — Nézze csak, milyen érdekes, mennyi növény prése- lődött itt össze. Régen tüzelésre használták, most a földet javítják vele. Csak több vagon volna! Mert a vagonhiány minden évben elviszi a nyereségrészesedést. Molnár csak beszélt, beszélt, s nagy szeretettel forgatta a partról tépett földet, mint valami talált kincset. Van, mégis van valami, ami ide húzza ezeket az embereket? A berek csöndje, a láp évezredesi titka? A küzdelem után kivívott győzelem öröme? Vagy az egymás iránti szeretet, megbecsülés? Az egymásra utaltság köti őket ehhez a fekete, soha meg nem nyugvó ingoványhoz? Mond. fák, hogy egyszer az egyik tőzege» véletlenül elégette a nádgazdaság learatott nádját. Nagy összegű kártérítést kellett fizetnie. Segíteni kellene rajta, emberek — állt elő valaki. És a berekben mindenki felajánlotta 1500 forint havi fizetésének húsz százalékát. Mindenki egyért, egy minden, kiért... Szinte egyszerre csúszik le sivítva a tíz kiló föld a kifényesült nagy lapátokról. Hogyan is mondta valamelyikük? »Egymás nélkül nern lehetne itt kibírni.« fölnéztem. A vízhordó A asszony itt hagyta a rakodókat. Törékeny alakja beleveszett a messzeségbe. Nem tudom, a napi tíz kilométerből mennyit gyalogolhatott le eddig. Milyen egyedül van — gondoltam. Aztán egyszerre integetni kezdett. S a berek mélyéről egy másik csoporttól visszaintegettek ... Szegedi Nándor A Koronában az eredeti terv szerint 13 millió forint költséggel 127 személy számára szállodai szobát, 74 dolgozó részére irodákat, 250 személyes közétkeztetési éttermet, 1500 adagos konyhát kellett volna építeni. A megyei tanács tervosztálya, amely a Somogy megyei Vendéglátó Vállalattól átvette a beruházási teendőket, új, módosított programot dolgozott ki. Lehetőség nyílt ugyanis arra, hogy a Koronában az eredetileg tervezettnél több létesítményt alakítsanak ki. Az új programban 80 szálAlig másfél hónap telt el az uj rendelkezés kibocsátása óta. de máris megállapítható, hogy az Elnöki Tanács rendelkezése, amely módosítja az 1958. évi 9. számú törvény- erejű rendeletet, nagymértékben javítja a kisipari szolgáltatást. Mi tette szükségessé a. módosítást, mit jelentenek a megváltozott szabályok a kisiparosok munkájában, főleg pedig mennyivel javítják a lakosság ellátását? — erről érdeklődtünk a magánkisipar állami irányítóinál, a Köny- nyűipari Minisztérium kisipari osztályán. 123 000 helyett 66 000 mesterember — Az 1958 óta eltelt hat esztendőben jelentősen megváltoztak a szolgáltatások körülményei — mondta Homolai Lászlóné osztályvezető. — Az életszínvonal emelkedésével együtt nőtt a lakosság, «elsősorban a falusi emberek igénye. Az anyagi gyarapodással több motorkerékpár, autó, a villamosítással több (televízió, háztartási gép járt együtt, de nagyobb ma az igény fodrászra, szabóra, fényképészre is falun. Azoknak a száma viszont, akik ezt a munkát elvégeznék, egyre kevesebb. Hat évvel ezelőtt még 123 000 mesterembert tartottak számon az országban, 1961-ben már csak nyolcvannégyezret, az idén pedig mindössze hatvanhatezren dolgoznak. A falusi kisiparosok száma ugyanezen idő alatt felére, hatvanöt ezerről harminchárom ezerre csökkent. Ennek az aránytalanságnak egyik — s talán legfőbb — oka az elöregedés. »Maszeknak lenni, ea lassan csak az öregek foglalkozása lesz, a fiatal szakemberek szívesebben dolgoznak szocialista körülmények között, üzemben vagy szövetkezetben; a kisiparosok 40 százaléka 60 évesnél idősebb. A mezőgazdaság átszervezésével tovább csökkent a falusi kismesterek száma, mert sok földtulajdonos-iparos belépett 3 tsz-be, s feladta műhelyét. Mivel azonban a lakosság igénye a következő években biztosan tolodai szoba, 2500 személyes étterem, 600 adagos konyha, 600 adagos bisztró, az eredetinél több irodahelyiség, 250 személyes közétkeztetési étterem, 1500 adagos közétkeztetési konyha, 120 személyes bár, 160 személyes eszpresszó, valamint kazánház építését irányozták elő. A megye e program megvalósításához 25 millió forintot kért. A Somogy megyei Építőipari Vállalat, ha különösebb probléma nem merül fel, novemberben folytatja a Korona Szálló építését. vább nő, az állami és szövetkezeti ipar pedig még sokáig nem tud minden igényt kielégíteni, a megrendelők, a lakosság érdekében is javítottak a kisiparosok körülményein. A módosított rendelkezés erősíti a törvényességet, nyugodtabb, biztosabb élet- é» munkakörülményeket teremt az iparosok számára, s egyben növeli az első és másodfokú iparhatóságok, tehát vidéken a járási és a megyei tanácsok önállóságát. Munkaviszonyban álló is kaphat működési engedélyt A törvényerejű rendelet a gyengébben ellátott vidéki lakosok, a kisebb települések közönségéről gondoskodik leginkább. Az egyik rendelkezés lehetővé teszi, hogy (az eddigi háromezres felső határ helyett) szükség esetén ötezer lakosú községekben és külterületi településeken is adjon a járási, illetve „ megyei tanács működési engedélyt mesterképesítéssel nem rendelkező, de szakmunkásvizsgát tett szakemberek. Indokolt esetben még munkaviszonyban levő személy is megkaphatja ezt az engedélyt. (Az építőipar kivételével.) Ez azt jelenti, hogy ha egy kis községben nincs például villanyszerelő iparos, de lakik villany- szerelő szakmunkás, aki a szomszédos város gyárában dolgozik, a vállalat vezetőjének hozzájárulásával és az iparhatóság (a járási tanács) engedélyével falujában is végezhet munkát. Mindenfajta iparos természetesen nincs és nem is lehet minden községben. Az új rendelet ezért lehetővé teszi, hogy a kisiparos az első fokú iparhatóság egész területén, tehát járása minden községében vállaljon munkát akkor is, ha járási székhelyen, városban lakik. A járási tanács külön engedélyével indokolt esetben a saját szakmáján kívül, a rokonmesterségek munkáját is elvégezheti a kisiparos. A bádogos tehát — ha engedélyt kér rá — elvállalhatja a kovács-, lakatos-, műszerész- és köszörűs- I mesterségbeli megbízatásokat is, az asztalos pedig végezhet csónaképítő, faesztergályos, kárpitos- és üvegesmunkát is. Megkönnyítették egyéb módon is az iparjogosítványok kiadását. Eddig 91 olyan szakma volt, amelyet csak képesítéssel, mestervizsga alapján lehetett művelni; most ezeknek a száma hatvanötre csökkent, a képesítéshez nem kötött működési engedélyeké viszont hatról huszonháromra nőtt. Méltányosabb az iparjogosítványok kiadása is. Eddig büntetett előéletű szakember egyáltalán nem nyithatott műhelyt, akkor sem, ha például közlekedési balesetért ítélték el néhány hónapra. Most a rendelkezés külön felsorolja, melyek azok a valóban súlyos büntetések (állam I és vagyon elleni bűntettek stb.), amelyek miatt megtagadható az engedély kiadása. Ez a szükségszerű és igazságos könnyítés nyilván szintén tovább emeli az iparosok számát. Ugyancsak a jobb ellátást segítik elő azzal, hogy bizonyos szakmákban (asztalos, cukrász, fényképész, kárpitos, kelmefestő stb.) megengedik a lakóhelyen kívüli, más községben (mindig a másodfokú iparhatóság, tehát a megye területén) nyitott vállaló-, kész munkát kiadó műhelyhelyiség fenntartását. Ez azt jelenti, hogy a tisztításra, festésre szánt ruhaneműt például a falusiaknak sem kell behordaniuk n városba; a városi kelmesfestő például nyithat még egy üzletet valamelyik községben is. A lakosság érdekében A módosított törvényerejű rendeletnek csak a leglényegesebb eredményeiről szóltunk. Ezeken kívül még egy sereg változás könnyíti a kisipari munkát. Néhány olyan szigorítás is született emellett, amely a becsületes iparosok és a lakosság érdekeit védi. Ezek közül a legfonosabb az, amely a kontárokat sújtja. Mostantól fogva az engedély nélkül dolgozó kontár munkaeszközét el lehet, ha ismételten tetten érik, el kell kobozni. A lo- kosság kifogásait is jobban figyelembe veszik, ha a kisiparos szakszerűtlen, felelőtlen munkát végez a KIOSZ írásos figyelmeztetése ellenére is, iparigazolványát visszavon, ják. Be kell vonni az igazolványt akkor is, ha a mester nem fizeti rendszeresen alkalmazottja SZTK-járulékát, vagy ha nagy nyugdíjhátraléka van. A rendelkezéseket .hosszú évek előkészítése után adták ki. Az állami szervek azonban továbbra is figyelemmel kísérik n helyzetet. A minisztériumban elmondták, hogy továbbra is minden segítséget megadnak a kisiparosoknak, mindig úgy, hogy az állami és a szövetkezeti ipar ne károsodjék, s természetesen azzal n céllal, hogy a lakosság a fogyasztók ellátása mindig jobb legyen. R. Gy. Vizsgázott kazánfűtőt, vizsgázott hűtőkompresszorkezelőt és hegeaatővixsgáeal rendelkező karbantartó lakatost azonnal felveszünk. * Húsipari Vállalat, Kaposvár, V öröshadsereg útja 67—69. (3653) Korábban ke lie fi volna észrevenni ! Folytatják a Korona Szálló építését kucka péter: VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD Pajzoita: csalni ümprás
