Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

A? MSZMP MEÖVÉI' iÚÓftSÁGÁ ES A MEGYÉI TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Vörös Csillag IGEN Vijjogó szirénával száguld a mentőautó, nyomában egy gépkocsiban feszült arccal a volán mögött egy fiatal­ember. Ezzel a képsorral indul az Igen című új ma­gyar film. Lehet-e, szabad-e csak a pillanat örömének élni? Ez a kérdés vetődik fel a film­ben. A főhős, János, teher­ként hordja magában a múlt sok fájó, keserű, elfelejthe- tetlen emlékét. Éppen ezért nem akar törődni a jövő­vel, de az élet maga kény­szeríti a döntésre: igent vagy nemet kell mondania, vállalva a döntés következ­ményeit. Az új magyar film fősze­repét Darvas Iván játssza; feleségét, Terézt Béres Ilo­na alakítja. A BETÖRŐ Csúnya, vörös, apró ter­metű emberke Wright laka­tosmester, de nagyon be­csületes. Egyhangú életében a legnagyobb eseményt az jelenti, ha néha a Towerba hívják zárat javítani. De rengeteg bonyodalom tá­madhat abból, ha az em­ber becsületes, és érti a szakmát, különösen akkor, ha a betörők kihasz­nálják. Olyannyira, hogy a derék és becsületes Wright kétszer is börtönbe kerül miattuk. Szabadulása után megint egy betörőbanda veszi őt pártfogásba. Egy roppant kínos helyzetből a múzeum öreg ágyújának segédletével szabadul. .. A színes, szélesvásznú angol filmvígjáték főszerep­lője Charlie Drake. Razzia a hegyek között — Az utóbbi időben több panasz érkezett a rendőrkapi­tányságra, hogy lopják a sző­lőt, a gyümölcsöt, letörik a ku­koricát, s a tulajdonost — ha szólni mer — megfenyegetik. Leginkább a Kecel-, a Som- és a Lonka-hegy környékén for­dul elő ez — tájékoztatta Jendrek Ferenc őrnagy az éj­szakai razziára induló munkás- őrökét, rendőröket, nyomozó­kat, akik rádióval fölszerelve szállták meg nemcsak az em­lített helyeket, hanem ezenkí­vül a Körtönye- és a Kapos, valamint a Hangyásmál és a Kóma-hegy környékét is. * * * öt fiú tart a késő esti órák­ban a Balázs-kert szőlője felé. Négyen — B. Ferenc, B. Lász­ló, G. Ilia, Sz. György — 16— 17 évesek. Készségesen igazol­ják magukat. Az ötödik, Kerék István, a cukorgyár 22 éves munkása azonban sértve érzi magát: — Mi közük hozzá? Udvarol­ni megyek ... Különben is er­re szoktam esténként sétálni... Talán nem szabad?! — Sok a lopás. . . Ezt akar­juk megadályozni. Udvarolni, sétálni szabad, de öten együtt, s késő este, megérti, ez feltű­nő— magyarázzák udvariasan a rendőrök, munkásőrök a fia­taloknak. Kerék erre szemtelenné vá­lik. — Szaladjatok!... Hívjátok a bátyámat, hogy a rendőrök dagadtra vertek, amiért udva­rolni akartam menni — biz­tatja társait. * * * Bőséges termést ígér a Ka­posvári Állami Gazdaság szé­pen gondozott gyümölcsöse. Csőszök őrködnek éjszakán­ként, nehogy az almát hívatla­nok szüreteljék le. A késő es­ti órákban néptelen a környék. Most azonban a gyümölcsös kerítése mellett két vékony ár­nyék mozog. A tizenhat éves B. Zoltán és a tizenhárom éves Cs. Margit beszélgetnek. — Ügy tudtam, televíziót né­zel — háborodik fel a mama, amikor leányát a nyomozók hazakísérik, s csattanós pofo­nokban akarja kinyilvánítani, hogy nem tudott a késő esti randevúról. . B. Zoltán azzal ment el ott­honról, hogy egy barátjával tanul együtt. Amikor figyel­meztetik, gyorsan kerékpárra ugrik, s hazafelé indul. Mégis egy óra múlva, újból feltűnik, most már három barátjánaK kíséretében. Vajon otthon nem kell elszámolnia idejével? A gyümölcsös melletti kuko­ricásban két, almával teli sportszatyorra és egy hatalmas, ugyancsak almával teli vessző­kosárra bukkanunk. Keressük az éjjeliőrt, de az közeled- tünkre villámgyorsan elbújik a kukoricaszárban, háttal a gyümölcsösnek. — Így nem látnak a tolvajok — magyarázza Kiss József éj­jeliőr, amikor nagy nehezen előjön hívásunkra. Igaz. De hogy ő sem látja őket, erről az éjszakai szán­tásra előkészített alma tanús­kodik. S ha valamennyi éjje­liőr ilyen ,«• gondosan« vigyáz a termesre, a tarolás nem okoz majd gondot az állami gazda­ságnak. * * * A mezei tolvaj lásokat rend­szerint csavargók követik el. Még mielőtt a éjszakai razzia befejeződik, a rendőrök a Schőnherz Zoltán utcai házak­ból négy embert állítanak elő. Arnold Ferenc márciusban szabadult, de munkahelye még mindig nincs. Máté János, Má­té Mária és Horváth Katalin nemcsak hogy foglalkozás nél­küliek, de bejelentett lakásuk sincs. Máté a testvérével együtt Budapesten lakik, de már hetek óta bejelentés nél­kül Kaposváron tartózkodik. Garázdaság, lopás és rablás miatt volt már büntetve. Mind a négyüket, valamint szállás­adóikat szigorúan felelősségre vonják, Sz. L. Qotulőlalo k Cjgjp kiírnia tár b ajt U'alusi könyvtár. A kora délutáni órákban kisdiákok jönnek csapatokban. Komolykodó képpel vonulnak el a polcok előtt. Böngészik a könyvek gerincét, válogatnak Van, aki a puszta cím után dönt, mások belelapoznak egy- egy könyvbe, mielőtt otthon mögéje ülnének. Futnak a per­cek, kipirulnak az arcok, maradnának, ki tudja, meddig. Megvallom — gyermekkoromra gondolva — egy kicsit irigylem őket. Akkor még nem volt könyvtár a faluban. Ná­lunk is, mint a legtöbb háznál a kalendárium szolgáltatott egy évre elegendő olvasmányt. Hanem ha hóba, sötétbe bur­kolóztak az utcák, a mi gyermekfantáziánk is megkapta a maga táplálékát: álmaink tele voltak hazajáró kísértetekkel, csontvázkezek nyúltak takarónk felé, egészséges, tiszta lel- , künkre fantomok vetettek láthatatlan béklyót. Soha semmi nem mossa el bennem azoknak az estéknek gonosz árnyait. Micsoda fertőzés,, micsoda rombolás! Történetek, melyeknek hallatán csak dadogni tudott a nyiladozó értelem. Mit kezd­tem volna akkor még Kis Peti Jóska bá’ alakjával? Csodál­tam, és féltem tőle. Ez az ember — tettére még ma is sokan esküsznek — kővé változtatta a nyulat. A következőképpen történt: Engedve komája kérésének (Kis Peti erdős volt), va­dászni mentek, nyálra. Lőttek is. — Tessék, tedd a tarisznyádba — mondta az erdős. A megajándékozott nem kérette magát kétszer. Sötétedett, mikor hazaindultak. Egyszer csak így szólt a koma: — Jóska, nehéz ez a nyúl, akár a kő. — Fel is csapta a tarisznya fedelét: kő volt benne. — Boríts a földre, s tedd rá a lábadat — parancsolta Kis Peti. A megrémült koma nem ellenkezett. Hirtelen szél tá­madt, szinte emberi hangon sími kezdtek a fák. Közben érezte, hogy a talpa alól kisurran valami. A nyúl volt. uzs- gyi, ő is! Meg sem állt a kocsmáig. Ment volna be, de az aj­tóban ott várta Kis Peti. — Jó, hogy jössz, legalább iszom még egy fröccsöt. Befontak, elkábítottak a babonák, a kísértetek és a hiedelmek. Borzongtam, de kértem, követeltem, meséljenek. Még, még, még! Villámló ég, vinnyogó szél, nyö­gő lombok, bagolyhuhogás volt a kísérőzene. Nincs egyetlen könyvélm.ényem se ebből a korból. És nem­csak én voltam így. Barátaim is hasonló adagokat kaptak. Esténként a téli tűzhely körül összeült az asszonykompánia, és suítogóra fogott hangon idézték a holtakat. Abban az idő­ben minden falunak megvolt a maga sírnyitogató szelleme, ördöngös embere. Nem kértek kölcsön. A paraszti világ aludt és álmodott a hó alatt. A pisla mécsesek fénykorén túl tobzódhattak az árnyak. A betű, az írás, a szellem forradalma óriás munkát vég­zett. Azonban még mindig varrnak homályos sarkok. Jöjje­tek csak, fiúk és lányok, szorgalmas ördögűzők, ösztönös és tudatos tagadói a babonáknak. Csapatostul, seregestül jöjje­tek a könyvek hajlékaiba, őrizzétek meg szemetek tiszta fé­nyét, tükrét a gyermeki léleknek. Mi, felnőttek pedig tegyük ajkunkra ujjainkat, mielőtt krampuszokkal, boszorkányokkal ijesztenénk fiainkat. Álmaikat, egyedül töltött óráikat ne né­pesítsék be a torzonborz alakok. Nem teljes, nem kiforrott értelmükkel hozzánk fordulnaíc. Segítsünk nekik eligazodni a világban. Létező, új és eredményekben gazdag életünkről be­széljünk nekik, hogy ne féljenek a sötétben, ne szenvedjen törést a lelkűk. Mondjuk el nekik, hogy nincs túlvilág, nin­csenek kísértetek, hogy a legnagyobb erő, a legfőbb vilá­gosság az emberi értelem, a rendszerező, teremtő és alkotó elme. Igazi értékekkel gazdagítsuk tapogatózó, kíváncsi, tu­dásra szomjas lelkűket. Az ismeret forrásaihoz a könyvtárakon át vezet az út. Jöjjetek hát tanulni- és tudnivágyók! A falusi utcák sem. sö­tétek már. Böngésszétek a könyvek gerincét, válogassatok a kötetek sokasága között. Minden betű, minden egyes oldal fényt áraszt, szomjat olt és gazdagít. G. S. JÖN A S ZŰRÉT ITTAS g/netfil SB®* Lesz maga még kisebb fiú is szüret után! (Fülöp György rajza) Különös mentés A balti partokon szolgálatot tel­jesítő egyik szovjet határőr kü­lönös formájú úszó tárgyra lett fi­gyelmes. Távcsövén keresztül ha­Ötvennégy községet víznfüvesítenek Somogybán 1970-ig A tanácsok a lakossággal és a közegészségügyi szervekkel összefogva nagy erőfeszítéseket tesznek a falvak jó ivóvízzel való ellátásáért. Mostanáig ti­zenöt községben alakult törpe- vízmű-társulat. Épül a vízto­rony Somogyszilban, öregla­kon és Buzsákon. Még az idén megkezdik a vízvezeték-háló­zat építését Marcaliban, So- mogyszentpálon és Barcson. A vízművesítés programja alap­ján a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága sorrendet állapí­tott meg a községek között. Eszerint 1970-ig ötvennégy so­mogyi községet vízművesíte- nek. Jövőre folytatják az idei évről áthúzódó vízműépítése­ket, s megkezdik a hálózat le- -rakását Lengyeltótiban, Böhö- nyén, Iharosberényben, Bala­tonszárszón és Balatonfenyve- sen. mar kivette, hogy egy felfordult hajó hánykolódik a nyílt tenge­ren, oldalán pedig három ember kétségbeesetten integet. Nyomban kifutott a határőrség egyik mentő­hajója, és sikerült a több mint nyolcórás kapaszkodástól holtfá- radt embereket csónakba emelni. A megmentettek azonban elmond­ták, hogy társaik' a gyors irány- változtatástól felborult hajó bel­sejében vannak. Szinyica mérnök­kapitány, a mentőcsapat parancs­noka búvárruhát öltött, és a mély­ben 40 percig kutatva megtalálta azt az ajtót, amelyen biztonságo­san bejuthat az alsó fedélzeten le­vő öt emberhez. A kapitány két tengerésznek oxigénpalackot és ál­arcot adott, azok a felszínre mász­tak, két másik tengerészt pedig lebocsatott kötélhágcsón húztak fel. Legnehezebb volt megmenteni a tenger ötödik foglyát, egy asz- szonyt, aki sehogy sem akart a fe­délközből a vízbe menni. Végül a mentőcsapat egyik tagja könnyű­búvár-ruhát vitt le neki, és -egy kis bátorítás után felhozta. A kis hajó személyzetének két tagját még a mentőcsapat megér­kezése előtt elsodorta a tenger. (MTI) Wi-&0££0K Sidney Harris angol új­ságíró írta: »Korunk veszedelme nem abban rejlik, hogy a gépek gondolkozni kezdtek, hanem abban, hogy az emberek úgy gondolkoznak, mint a gé­pek.« * * * A Kurier című bécsi esti láp egy autóversenyről szóló beszámolójában szó szerint ezt írta: »... amikor a gépkocsi felborult, a többi autó szemrebbenés nélkül robo­gott el mellette.« * * * A francia közvéleményku­tató intézet körkérdést in­tézett a nős férfiakhoz. A kérdés így hangzott: Ki az úr a házban? A kérdésre 500 felelet ér­kezett. A választ adó fér­fiak közül 305 bevallotta, hogy a házban a feleség parancsol; 194 férj megtör­tén ismerte be, hogy az anyós az úr a házban; csu­pán egyetlenegy férfi büsz­kélkedett azzal, hogy nála minden úgy történik, aho­gyan ő akarja. Kiderült ró­la, hogy négy év óta öz­vegy. • * * Egy sydneyi napilapban jelent meg az alábbi apró- hirdetés: »Segítség! Ha október 15- ig cáfolhatatlan érvekkel meg nem győznek szándé­kom helytelenségéről, meg­nősülök. Wallace Rupert.-« • * * Robert Lamoreux ismert francia színész néhány nap­pal ezelőtt Párizs külváro­sában sétálgatva nagy csa- holásra és nyávogásra lett figyelmes. Egy jókora ku­tya és egy macska vereke­dett. Néhány pillanat múl­va árra ment egy férfi, re­volvert rántott, és szó nél­kül lelőtte a kutyát. A dör­renés zajára futva közele­dett egy rendőr, erre az is­meretlen eldobta a pisztolyt, és futásnak eredt, de köz­ben odaszólt Lamoreux-nek: —, Ne áruljon el! Hadd higgye, hogy a macska tette. * * • Ei ich Kästnert, a világ­szerte ismert német írót egy újságíró megkérte, mon­daná el, mi a különbség a napilapok és a televízió kö­zött. — Szívesen megmagyará­zom — ' mondotta Erich Kästner. — Igen nagy a különbség! Ha nem hiszi, csomagoljon be egy kiló ha­lat egy televízióba. * * * Maurice Chevalier, a vi­lágszerte ismert filmszínész és énekes nemrégiben fe­jezte be amerikai körútját. Mielőtt hazautazott, az ame­rikai újságírók nyilatkoza­tot kértek tőle. Chevalier elmondotta, hogy nem a pénzért énekel, örömét leli a dalokban. Amikor amerikai me­nedzsere meghallotta, mit mondott a nagy Maurice, alaposan lehordta: — Az isten szerelmére, hogy tudott ekkora ostoba­ságot mondani?! Hát nem tudja, hogy ebben az or­szágban hülyének tartanak mindenkit, aki nem törődik a pénzzel? Somogyi Néplap Az MSZMP somoerv mesvet 3izottsága és a Somogy mesyei Tanár» lapja. Főszerkesztői WIRTR LAJOS. Szerkesztősé?; Kaposvár. Latinka Sándor u. * Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a somo?\> meeryet Lapkiadó vállalat. Kaposvár Latinka « a. 2. TcWon 15-if Felelő« kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem me®, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Maervar Posta. Elő­fizethető a belvt posta hflvatalokná* és post.áskézbesitől nél. Előfizetés» dll *»?y nőnapra 1? Ft Index: 2S«íT Készült a Sorr’onv Nyomda­ipari VáliaLat Knp'\*vári üzemiben, Kaposvár, La Unka Sándor -•■le* 6-

Next

/
Oldalképek
Tartalom