Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. október 25. Egyszerű megoldás Gépkorszak — Hordódugóm nincs, de vegyenek faesztergát, olyant csinálhatnak vele, amilyent akarnak! (Endrődi István rajza) BERUHÁZÁS? — Hát ez már tényleg pazarlás! — Valahogy csak el kell költeni a beruházási keretet. (Erdei Sándor rajza) Gyerekszobában — Mit gondolsz, ad a papa OTP-kölcsönt arra, hogy kicseréljük ezeket a vacak bútorokat? (Zsoldos Sándor rajza) Szakácsművészet — Ha ezt látná a konyhafő. nők, biztosan fizetés- emelést adna. Olimpiai seiejtező Enyhítő körülmény — Látja! Jgy nyugodtan megmondhatja véleményét i főnöknek... Konrád örült a késő őszi napsütésnek, és vidáman süt. kérezett a fal tövében. — Ez igen! — bámulta derűsen a járókelőket. — Ennyi jó falat! Egyáltalán nem probléma, hogy jóllakjék az ember. Es csak sütkérezett. Később meglátott egy harisnyátlan lábú leányt, felpattant, ugrott, elhelyezkedett a vádli- ján és evett. Konrád ugyanis egy szépen fejlett bolha volt. Három sarokkal odébb leszállt a lányról. Helyet keresett magának, ahonnét kényelmesem szemlélődhet. Ha jóllakott, Konrád mindig szeretett nézelődni, e ilyenkor többnyire bölcs dolgok is jutottak eszébe. — Micsoda hatalmas lábak! Ha az enyémek is akkorák volnának, mekkorát ugorhatnék — töprengett. — Akár minden nap színházba mehetnék, mert annál nincs jobb. Ott csípek, ahol akarok, a színházban nem nagyon mozgolódnak az emberek. Néha persze igen, de az jó is, mert akkor korábban hazavisznek, mielőtt elkezdődik a harmadik felvonás. Ilyenkor attól sem kell félnem, hogy elcserélem a jó, ízletes vérű gazdámat másikra a ruhatárban, mert kevesen vannak. Később szundikált egy picit. Mire fölébredt, újból megéhezett. — Na, kit szeressek? — járt a szeme fürgén, mert alapjában véve /Konrád válogatós bolha volt. Éppen akkor fordult be a sarkon egy kutya. — ínyencfalat! — csattogtatott Konrád és ugrott. A kutyát Izoldának hívták, és randevúról sétált hazafelé. Jól érezte magát, ráadásul egy alig használt csontot is talált az úton. Vidáman futkosott az emberek között, észre sem vette, hogy egy bolha elhelyezkedett a tomporán. A bolhát csak akkor érezte, amikor hazaért. — Naaa ... ! — morgott. — Eddig még sohasem kaptam bolhát a Fridriktől. Most leshetem egész éjjel, és talán még el sem tudom csípni.. Konrád evett, aztán odaült Izolda orrára. — Ki az a Fridrik? — kérdezte pimaszul. — Te ki vagy? — kérdezte a kutya, mert meglepte a vékony hang. — Konrád, a bolha. Izolda vakkantott, de nem sikerült bekapni Konrádot a saját orra hegyéről, mert a bolha ügyesen egyensúlyozott. — Fridrik a férjem — válaszolta aztán a kutya, mert arra gondolt, ha szépen beszél a bolhával, akkor talán sikerül megszabadulnia tőle. — Ilyenkor ősszel mindig a Fridrik a férjem. — Ez érdekes — mondta Konrád. — Azt hittem, csak az emberek tartanak férjet, de lám, a kutyák is. Hiába, csípés közben művelődik a bolha. És mert a kutya hallgatott, így folytatta: — Te, megcsíphetem egyszer a férjedet is? — Még csak az hiányzik! — horkantott mérgesen Izolda. — Menj szépen haza, Konrád, mit keresnél te a kutyaólban? — Enni jöttem. A kutya akkor ravaszkod- ni próbált: — Ne viccelj! Te egy inte- ligens bolha vagy, nem hiszem, hogy megfelelne neked egy kutyaól. — Miért ne? Nagyapám egy cirkuszban szolgált fiatalkorában, és akkora bernáthegyije volt, hogy öt ilyen vakarcs kitelne belőle, mint te vagy. Ö is modta, hogy kész öröm kutyával élni. Izolda elkeseredetten hevert az ól sarkában, és kedvetlenül töprengett magában: — Nem elég, hogy gazdámmal is összevesztem, mert nem volt kedvem produkálni magam a vendégek előtt, most itt ez a bolha is. A gazdám mindig azzal jön, hogy gyere ide, Izolda, hozd ide azt, Izolda, pitizz, Izolda ... Én nem pitizek, na! Tyűüű...! Ne csípj annyira, Konrád! De Konrád csípett. Ám abban a pillanatban remek csel jutott Izolda eszébe. Felpattant, oldalán a bolhával gazdája ajtajához szaladt, és kaparni kezdett. Alig nyitott ajtót a gazda, már nyúlt is a pálcáért, hogy a délutáni haszontalanságokért egy kicsit megrakja a kutyát. Izolda odasomfordált a gazdához, hízelgett, oldalát lábához dörgölte. Konrád, a bolha érezte a súrlódást, és átugrott a gazdára. Izolda abban a pillanatban kiszaladt az ajtón. — Milyen jó, hogy az ember kutya létére ilyen pompásan tud dörzsölőzködni — rikkantott vidáman, ahogy az ólhoz ért—, legalább megszabadul minden kellemetlentől. Hízelgő kutya volt és ravasz, bár lényegesen kisebb egy bernáthegyinél. — vő — Hamupipőke cipője exportra Az egész világon sincs párja azoknak a cipőknek, amelyek az Állami Pénzverőben készülnek. ötvösművészek ezüstből formálják, bearanyozzák, cizellálják,- kivágását igazgyöngykeretbe foglalják, elöl féldrágakövekkel, türkizzel, nemes topázzal, akvamarillal vagy ametiszttel díszítik. Sarkát különleges mély véséssel mintázzák. Párját ritkítja azért is, mert bár eddig tizenhatot készítettek, mindegyik más-más, egyedi művészi alkotás. Gyártásához az ötletet Hamupipőke meséje adta, s noha a mesében sok minden megtörténhet, de Hamupipőke mégsem viselhetett ugyanilyet, mert ebben nemhogy táncolni, de még lépni sem lehet. Hiába tettek bele bársonybetétet, ezüst talpa nem hajlik. Az egyik amerikai vevő, akinek nagyon megtetszett a cipő, mindenáron felhúzta. Kár volt azonban belegyömöszölnie lábát, hordani nem tudta, ezért egy pár helyett ő is csupán egyetlenegyet vett, vitrintárgynak, úgy mint mások. Hamupipőke cipőjének ez a változata egyébként a világ legdrágább lábbelijének mondható. Ennél költségesebb csak aranyból készülhetne. Nem a 36-os nagyságú cipőben rejlő 35 dekagramm ezüst, hanem az elkészítéséhez szükséges munka teszi értékessé, olyan drágává, hogy az arannyal is vetekszik. A fél pár, vagyis csupán egy darab 8000—12 000 forintot ér. Az eddig elkelt cipők közül az elsők francia, svéd, holland, osztrák vevőkre találtak; Amerikába már három jutott el, s vittek egyet-egyet Rómába, Casablancába, Egyiptomba és Törökországba is. HllB>£ll¥éLE mmmmm min yfcest PILLANTÁS A SZÍVBE Dr. Eric Carlens és dr. Torsten Silander svéd orvosok olyan merev falú színvizsgáló műszert szerkesztettek, amelyet egy kis műtéttel a nyaki vénán — visszéren — keresztül közvetlenül a szívbe lehet vezetni. Készüléküknek — a kardi- oszkópnak — végén átlátszó gumigömbbe szerelt, lámpaelemmel világítható prizma látható. A szívbe való bejutás után konyhasóoldatot fecskendeznek a gumitömbbe, s az ilyen módon hozzáfekszik a bal és a jobb pitvart elválasztó izomfalhoz, és a vizsgáló orvos megfigyelheti, hogy van-e rajta valamilyen rendellenesség. Az eljárásnak hiányossága, hogy csak a jobb oldali szívfél megtekintésére alkalmas. A szív bal oldalának vizsgálata sem jelent ma már megoldhatatlan nehézséget, mert a visszereken keresztül a szív jobb pitvariba iu'trtott katétert viszonylag könnye i át lehet juttatni az elválarztó izomfalon a szív baloldalára, és ha közvetlenül nem lehet is látni a szívnél?“ezt a részét, de a kapott vérminták és a nyomásértékek rendkívül fontos útbaigazításokat nyújtanak a vizsgálatokat vezető orvosnak a bal szívfél állapotáról. Kénünkön dr. Eric Carlens és dr. Torsten Silander a kar- dioszkóópot egy szívmodell jobb pitvariba vezott. Vadgesztenye a matracban — reuma ellen Tévesen nevezik, vad- gesztenyének vagy lógesztenyének a bokréta- fa gyümölcsét. Tény azonban, hogy nemcsak a gyerekek gyűjtögetik szívesen a szeptember végén, október elején ki- feslő fónyesbarna termést: komoly felnőttek, sőt tipegő-csoszogó öregek is lehajolnak érte, zsebre rakják. És hordják buzgón. Van, aki többet gyűjt, s azt ágymatracába rakja, hogy ha van derékfájása, elűzze vele, ha nincs távol tartsa. Vajon csupán babona az egész? Vagy mint a népies gyógymódok csaknem mindegyikének, úgy a »-vadgesztenyekúrának^ is van valami reális alapja? A szakirodalom szerint a bokrétafa kérgében lombjában és. termésében meglepően nagy az aes- culin- és fraxintarta- lom, a kérgéből készített főzetet hajdan lázcsillapítónak használták, a leveleit, virágait fürdővízbe áztatták, s a kiütések elmúltak tőle. A gyógyszeripar mindmáig felhasználja, a trombózis, érgyulladás, főleg a víszérmegbetegedések elleni gyógyszerek alapanyagául. A reumás betegek jó része esküszik rá, hogy a zsebekben hordott néhány szem vadgesztenye vagy fej fokhogvma csodálatos módon megszünteti a kínzó fájdalmat. De orvosi körökben is folytattak már kísérleteket a vadgesztenye és a fokhagyma állítólagos rádiumsugárzásának kipróbálására. Egy tudományosan még felül nem vizsgált kísérlet szerint például a fokhagyma kisugárzásától viszonylag rövid idő alatt elpusztult az üvegedénybe zárt virulens baktériumtenyészet. Hasonló hatást a vadgesztenyénél ugyan még nem tapasztaltak, de tréfából vagy tréfával álcázott komolysággal egyes örvösek a makacs reumás fájdalmak ellen a zsebbe dugott vagy derékaljba ágyazott vadgesztenyét már respektálják. Mindezeken kívül a vadgesztenyét — 30—40 százalékos keményítőtartalmánál fogva — egyes vadfélék, főleg a szarvasállomány teli takarmányozására használja fel az erdészet nagy tömegben. Az iskolás gyerekek mindenütt a MÉH- nek hordják. A Balaton menti fürdőhelyek lakói ugyancsak mázsaszámra gyűjtik, s kályhákban hagyományos módon elégetik, miközben — a tömeges kísérletek szerint — jó meleget sugároz. Óriás gomba A Vlagyimir! (Szovjetunió) Balakin az egyik város környéki erdőben 6 kg 750 grammos gombát talált. Az óriás gomba magassága 58 cm volt. Balakin tíz barátit vendégelte meg ebből az egyetlen g: ruhából.
