Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1964. október 25. TOKI Ú,1964. TOKIÓ,1964. T0KIÓ,1964. Sportolóink helytállása Az olimpiai játékok, a világ leg­jobbjainak találkozása és harca a legnemesebb győzelmi trófeáért, az olimpiai aranyéremért kétség­kívül a legnagyobb sportértékű és jelentőségű sporteseménye a vi­lágnak. Mégis, a győzelmi mámor közepette sem helyes az olimpiát egyszerűen kimagasló sportese­ményként kezelni és figyelmen kí­vül hagyni a játékoknak azt a társadalmi szerepét, amit a nem­zetközi békeharcban, a népek ba­rátságának elmélyítésében betölt. Túlzás nélkül elmondhatjuk: az olimpia mindannyiszor közel hoz­za egymáshoz a világ fiatalságát és őszintén manifesztálja a világ előtt, hogy szemünk fénye, ifjú­ságunk nem a harctereken, fegy­veresen akar találkozni, hanem bé­kés eszményekért küzd és bol­dog, ha a sport porondjain — bár férfiasán kemény, nemes, éltető játékban, vetélkedésben — méri össze erejét. Ezért küzdenek az olimpián nagy és kis országok fia­taljai egyaránt, ezeket az eszmé­nyeket demonstrálja a nemrég még gyarmati sorban sínylődő, a füg­getlenségüket frissen élvező ázsiai és afrikai országok egész sora, akik a történelem színterére lé­pésükkel egy időben a sport szín­terén is bizonyítják önállóságukat, életképességükéF. A nagyszerű társadalmi háttér emeli történelmi rangra az olim­pián elért sporteredményeket: ezt tükrözi a Szovjetuniónak a gigan­tikus végküzdeLemben megszerzett vezető helye, a mi fiaink, leá­nyaink helytállása is a részt vevő nemzetek nem hivatalos sportver­senyében. 1. Mi is kezdettől fogva hívei vol­tunk az olimpiai eszmének. Nem­csak beszéltünk róla, hanem tet­tekkel és kimagasló eredmények­kel járultunk hozzá az olimpiai já­tékok színvonaLemelkedéséhez. Lassanként valóságos olimpiai ha­gyományok alakultak ki hazánk­ban-. Különösen felszabadulásunk óta csodálta meg a világ a nálunk sokkal népesebb, gazdagabb és nagyobb sportmúlttal rendelkező országokat felülmúló olimpiai si­kereinket. Hagyományainkat tisztelve hatá­roztuk el, hogy Tokióban is igyek­szünk elérni azt a rangot, amit sportolóink az előző olimpiákon dicsőséges csatákban kivívtak. A magyar sportolók nagysze­rűen helytálltak. Az olimpia két fő vetélytársát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a két Né­metországot egyesítő nagyerejű német együttest, a helyzeti előny­nyel bíró rendező országot, Ja­pánt nem előzhettük meg. Kivív­tuk azonban a nemzetek pont­versenyében a tiszteletreméltó ha­todik helyet. Olyan sport nemze- teket előztünk meg, miht a mo­dern sportok hazáját, Angliát, az újkori olimpiai játékok" életrehívó- ját, Franciaországot, továbbá Ausztráliát, Svédországot, a len­gyeleket, a finneket és másokat, hogy csak a sportban eddig is kimagasló nemzeteket említsük. A nagy sportnemzettel, Olaszor­szággal szemben is csak fej fej melletti finisben maradtunk le né­hány ponttal. Fiaink, lányaink 10 arany-* 7 ezüst-, 5 bronzéremmel és a to­vábbi szép helyezésekkel elért, összesen 177 pontszámmal vívták ki száz ország versenyzői között ezt a pompás helyet. A minden várakozást felülmúló siker ellené­re sem kívánunk a tíz év előtti »sportnagyhatalmi« hóbort1 hibába esni. Mai nyugodt életünkben olimpiai sikereinket is ínégRele- lően értékeljük. 2. Így megállapíthatjuk, hogy spor­tolóink helytállása emeli hazánk tekintélyét szerte a világban. Ilyen eredményt csak elismerést érdemlő vezetéssel, a reálisan ki­tűzött célokért következetesen har­coló, erkölcsileg és szakmailag ki­fogástalan előkészítő munkával le­het elérni. Sportolóink kiváló ve­zetőikkel együtt tehát jól vizsgáz­tak. Teljesítményük példamutató lehet az élet más területén is. Minden téren tanulhatunk abból a céltudatos munkából, amely az olimpia többéves előkészítését jel­lemezte. Legyünk büszkék ifjúságunk akaraterejére. Dr. Török Ferenc, Pézsa Tibor, Rejtő Ildikó, Pólyák Imre, Kozma István, Hammeri László, valamint aranyérmes csa­pataink tagjainak és a siker többi kiharcolójának nevét zárjuk szí­vünkbe. Tetteik fennmaradnak, te­kintsük őket fejlődő szocialista sportunk nagyszerű képviselőinek, s fogadjuk őket méltó elismerés­sel. Pásztor Lajos csapataink bajnoki készülődése zsi-vezetők győzelmet várnak a csapattól. Siófokon nagy a bajnoki láz Evés közben jön meg az étvágy, ez bizonyosodott be ismét Siófo­kon, ahol a mai rangadó mérkőzés előtt sok szó esett a Siófoki Bá­nyász jövőbeni szerepléséről. Nem kétséges, hogy Sárisápon ma vég­legesen eldől, hogy a siófoki vágj a sárisápi csapat szólthat-e bele a hátralevő fordulókban az első hely kérdésébe. A Balaton somogyi fő­városában remélik, hogy Siófok. A reményt az táplálja, hogy ta­valy is győzni tudott Sárisápon a csapat. Ha tavaly sikerült, az idén miért ne sikerülne? Ez az egyön­tetű vélemény. Bódi Ferenc edző nem tervez változást a csapatban, és bízik az együttesben. Taszár már beletörődött Természetesen abba, hogy bú­csúzik az NB HI-tól. Jobban Fe­renc edző csak arra kérte a játé­kosokat, hogy a búcsú szép legyen. A T. Honvéd neve és eddigi sze­replése kötelez. Ez az edző véle­ménye. Mohácson nem sok esélye van a csapatnak, bár a múlt vasárnapi ti­zenegyben van fantázia. Ez a ta- szári vezetők véleménye. Minden­esetre Mohács ezt igazolhatja. Jugoszláv labdarúgók a Képstadionban Magyar csapatok Jugoszláviában NB-s labdarúgó­A XVIII. Nyári Olimpiai Já­tékok fénye egy kissé elhomá­lyosította a hazai sportesemé­nyeket. El még az izgalmas labdarúgó-bajnoki hajrát is. Tegnap azonban Tokióban ki­aludt az olimpiai láng, s a fi­gyelem újra a hazai sportese­mények felé fordult. Körülnéz­tünk, mi a helyzet a bajnoki mérkőzésre készülő somogyi NB-s labdarúgó-csapatok háza táján. Döntetlent remél Fehérváron a K. Honvéd Az NB IX Nyugati csoportjának somogyi csapata, a K. Honvéd Szé- kesfehérváron szerepel. Várhatóan nehéz mérkőzést vív a csapat, hisz a hazai együttest még fenyegeti a kiesés réme. A kaposváriaknak sem kiesési gondjuk nincs, sem bajnoki álmaik nem lehetnek már, ezért nyugodtan futballozhatnak. Minthogy játéktudásban is fölötte áll a Honvéd a fehérvári csapat­nak, így nem alaptalan Tóth Jó­zsef edzőnek az a reménye, hogy döntetlent érnek el. Az edző a következő játékosokkal utazik ma reggel Fehérvárra: Fr- dősi, Magyar, Tajti, Schmidt, Rát- kai, Bobori, Szöllősi, Földi, Fehér, Baka, Müller, Szabó, Dauda. A pá­lyára lépő tizenegyet csak közvet­lenül a mérkőzés előtt jelöli ki az edző. Laczkovics sérült a K. Kinizsinél A Kinizsinél nagy volt az öröm e héten. Ez érthető is, hiszen most már biztos a bajnokság és az NB II. Tudják azonban, hogy a továb­bi mérkőzéseket sem szabad fél­vállról venni. A Kalocsa ellenit sem. A kalocsai testvércsapat ugyanis jó képességű együttes, s ha a Kinizsi lebecsülné, könnyen megtépázhatja a kaposváriak baj­nokságát. Váradi edzőnek Laczkovics sérü­lése okoz gondot. A szélső dérék- bántalmakról panaszkodott. Ha nem játszhat, az ifjúsági Illés lesz a helyettese. A Kinizsi tehát a következő összeállításban lép pá­lyára ma háromnegyed egykor (a tv-közvetítés miatt van a korai kezdés a cukorgyári gödörben): Kovács — Itvás, Szigeti, Zag — Bí­ró, Herbei — Jutási, Szabó, Kerkai, Göncz, Illés (Laczkovics). A Kini­Még ed sem ültek a magyar olimpiai válogatott tokiói győ­zelmének örömhullámai, ami­kor a legjobb magyar labdarú­gók szereplése felé fordul a közvélemény figyelme. Vasár­nap ugyanis három fronton Ju­goszláviával mérkőznek a ma­gyar csapatok. Legjobbjaik, a nagyválogatottak a Népsta­dionban lépnek pályára. En­nek a mérkőzésnek az adhat külön érdekességet, hogy Al- berték bizonyára »csipkedik majd magukat«, mert hisz jön­Ma délelőtt olyan asztalitenisz- mérkőzésre kerül sok a Berzsenyi Dániel Általános Iskolában, amely a jövő szempontjából nagyon fon­tos lehet a kaposváriaknak. Az ed. digi sorozat után most olyan mécs­esek következnek, amelyek a ki­esés szempontjából súlyosan nyomnak a latban. A BRESC csa­pata a kiesőjelöltek közt tanyá­zik. Az ilyen együttestől szerzett két bajnoki pont értéke megkét­szereződik. Jól tudják ezt a kapos­nek haza a »tokiói mumusok«, akik közül sokan követelnek helyet a nagyválogatottban. Míg az A csapatok a Nép­stadionban küzdenek, addig a magyar B válogatott Eszéken, az utánpótlás együttes pedig Szabadkán méri össze erejét déli szomszédaink csapataival. Programdús lesz tehát a lab­darúgók vasárnapja. Az A vá­logatottak mérkőzéséről egyéb­ként a televízió helyszíni köz­vetítést ad. várlak, éppen ezért igen nagy gonddal készülteik a BRESC elle­ni meccsre. Sajnos, nem a legjobb előjelekkel vág neki a K. Vasas MTE női együttese a mai mérkő­zésnek. A csapat egyik állandó játékosa, Bartusné ugyanis beteg. Aligha lehet vasárnapi játékára számítani. Ha Bartusné nem játsz­hat, akkor Bódizs Eszter lesz a ne­gyedik játékos a három biztos, dr, Vinczéné, Szereczné és Gundiné mellett. Sorsdöntő mérkőzést vívnak női asztaliteniszezőink Tokióban a jövő magyar labdarúgó-válogatottjai vizsgáztak Amikor a magyar olimpiai lab­il arúgó-válogatott túljutott a selej­tezőkön, s biztossá vált, hogy részt vehet a tokiói játékokon, Lakat Károly amolyan fogadalomfélét tett a magyar sport vezetőinek mondván, hogy nagyon sok rejlik ebben a csapatban. Voltak, akik hitték a kiváló szakvezető megál­lapítását, de akadtak, akik azt mondták, hogy a svédek meg a spanyolok legyőzése egyáltalán nem ad okot arra, hogy túlzott re­ményeket tápláljunk. Mindenesetre Lakat Károly Tatán meg a Népstadionban úgy dolgo­zott csapatával az előkészületek során, ahogy talán még soha. A Ferencváros egykori kitűnő játé- játékosa munkájának középpont­jába állította az olimpiai csapatot. Azt is megmondotta, hogy miért. —- Ezek a fiúk képesek arra, hogy megnyerjék az olimpiai aranyérmet. Én azonban arra is számítok, hogy ebből a csapatból néhány játékos hamarosan a nagy- válogatott tagja lesz, s titokban még azt is remélem, hogy az 1966- os labdarúgó-világbajnokságon az olimpiai csapat alkotja majd az igazi magyar válogatott gerincét — mondotta Lakat Károly. Nos, az eredmények azt mutat­ják, hogy Lakat Károly kitűnő jós. Hadd szögezzük le azonban, hogy a magyar labdarúgás szakvezetője nem valami horoszkóp alapján alakította ki véleményét, hanem ő látta Benééket. Közelről ismerte meg e fiúk testi és lelki jó tu­lajdonságait. Ezért mert »jósolni«. Megvan tehát a labdarúgók olim­piai aranyérme. S már nemcsak Lakat Károly vallja azt, hogy Be­ne és társai helyet követelnek a nagyválogatottban. Ezt mondják az olimpián járt újságírók, szak­emberek is. Ezt vallják mind töb­ben idehaza is. Valószínűnek lát­szik tehát, hogy Lakat Károlynak nemcsak az első jóslata válik va­lóra. Igen, Tokióban a jövő magyar labdarúgó-válogatottjai vizsgáztak. Szentmihályi, Novak, Ihász, Nagy már befutott labdarúgóként került az olimpiai csapatba. Orbán, Nóg­rádi, Szepesi, Csernai, Bene, Ko- mora, Katona, Varga Zoltán, Palo­tai azonban nem számított eddig igazában élvonalbeli játékosnak. Eddig nem, de mostantól igen. Az olimpiai csapat tagjai szinte kivé­tel nélkül .mind bizonyítottak. Ma­rokkó és az EAK csapatának le­győzése, a románok, a jugoszlá- vok, a csehek elleni szoros mérkő­zéseken kivívott győzelem azon­ban még ennél is többet mond. Azt tükrözi, hogy az olimpiai csa­pat tagjaira most már nagy fel­adatok esetében is lehet számí­tani. Majdhogynem azt, hogy ezek­kel a játékosokkal kell is szá­molni a jövőben. K. S. Két kép a tizedik aranyérem tulajdonosairól Ismeretes, hogy a tized ik magyar aranyérem Tokiób an a legnépszerűbb sportág magyar képviselőinek, a labdarúgóknak jutott. Az olimpiai csapat indulás előtt. Ez a tizenhét játékos vett részt az olimpián. Beme Feri »aranyat érő« gólja a csehszlovák válogatott ellenében. Egészítse ki ruhatárát a földntűvesszövetkezetí szakboltokból iwiiiiipar" IDEJÉBEN KÉSZÜL­JÖN A TÉLRE! MAR MOST VÁSÁROL­HAT GAZDAG ÁRU­KÉSZLETÜNKBŐL! (3697)

Next

/
Oldalképek
Tartalom