Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-22 / 248. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Alii! SO FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 248. S2AM Mai számunk tartalmából AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANÁCS LAPJ A CSÜTÖRTÖK, 1964. OKTÓBER 22. Segédmunkás voltam Siófokon (3. o.) A nagy erőpróba közben (5. o.) Körültekintőbb közlekedést (6. o.) ŰRHAJÓS SAJTÓÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN • INTÉZ?T ' 'r Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Szerda délben szovjet és külföldi újságírók, akadémiku­sok, diplomaták, közéleti kiválóságok részvételével a moszk­vai egyetem 2000 személyes aulájában a Voszhod utasai — Komarov, Feoktyisztov és Jegorov tiszteletére sajtóértekez­letet rendeztek. Az elnökségi asztalnál ezúttal együtt láthattuk a kilenc szovjet űrhajóst, középen Keldis, a szovjet tudományos aka­démia elnöke foglalt helyet. Az asztal körül filmoperatőrök és fotóriporterek nyüzsögtek, a terem két oldalán hatalmas fényszóró-csokrok alatt sorakoztak a televízió- és filmfelvevő gépek. ső észrevételük a szokatlan hideg volt, továbbá hogy a készenléti űr-hármasba, szin­tén egy pilótát, egy tudóst és egy orvost »delegáltak-« s vé­gül, hogy az alkoholnak az űrhajósra gyakorolt hatását az újságírók is kitalálhatják... Mikor utazhat az űrbe újságíró? * * Keldis akadémikus megnyi­tójában elmondotta, hogy a Szovjetunióban 1960-ban kezd­ték meg a tervszerű előkészü­leteket az ember űrutazására. Ismertette a Voszhod elé tű­zött feladatokat, kiemelve az űrhajósok könnyebb öltözéké­nek jelentőségét és az ezzel kapcsolatos technikai problé­mák megbízható megoldását. Simább volt a leereszkedés, mint a liften Keldis akadémikus a mel­lette ülő Gagarinra bízta an­nak a kérdésnek eldöntését, hogy mikor indulhat űrutazás­ra először újságíró, és melyik lap vagy hírügynökség képvi­selője legyen az illető. Élénkség fogadta az MTI Keldis is és mind a három űrhajós kitért a leereszkedés részleteire. Elmondották, hogy kettős fé­kező rakétarendszer volt az űrhajón. Mintegy 5000 méter magasban nyíltak ki az ejtő­ernyők és közvetlen földközel­ben lépett működésre a fékező rakétarendszer. Komarov ez­redes megjegyezte, hogy si­mább volt a leereszkedés, mint a ma használatos lifteken. Fölkészítették az űrhajót ar­ra, hogy esetleg »vízen ér föl­det«, s ezért biztosították úszóképességét, egyensúlyának megőrzését viharzó tengeren is. A megnyitó után Komarov ezredes, a Voszhod parancsno­ka beszámolt az űrhajós-bri­gád fizikai és lélektani felké­szüléséről, vázolta a »parancs­noki« feladatkört. Dörgő taps fogadta az űrha­jó parancsnokának azt a beje­lentését, hogy a Voszhod prog­ramjában egyetlen olyan pont sem volt, amelyet katonai cé­lokra, az emberiség ellen, a kultúra, a civilizáció ellen le­hetne felhasználni. moszkvai tudósítójának kér­dését: »Milyen politikai feltételek mellett tartják lehetségesnek szovjet és amerikai űrhajósok együttes kozmikus útját egy szovjet gyártmányú társas­űrhajón?« Keldis akadémikus válaszá­ban azt mondotta, hogy ez a kozmikus nemzetközi együtt­működés fejlődésének kérdé­se. Egyezményt kell kötni a szovjet—amerikai kozmikus együttműködésről, előzőleg A súlytalansághoz hozzá lehet szokni azonban még számos kérdés vár rendezésre a két ország Feoktyisztov elmondotta, hogy a Déli sark fölött sarki fényt látott, s hogy az űrhajó szomszédságában ismét észlel­te azokat a világító apró ré­szecskéket, amelyeket szovjet űrhajósok már korábban is leírtak. A Föld körüli repülő­úthoz, a súlytalansághoz hozzá lehet szokni, ilyen viszonyok között rendesen lehet élni és dolgozni — mondotta többek között az »űrkandidátus«. Az »űrhármas« legfiatalabb tagja, Jegorov, a világ első kozmoszt járt orvosa közölte, hogy a fiziológiai adatok tele- metrikus és immár megszo­kott továbbítási módja mellett közvetlen vizsgálatokat is vég­zett. Nyilatkozata végén közölte, hogy amint az egész kísérleti anyag feldolgozása befejező­dik, a Voszhod útjáról részle­tes beszámolót tesznek közzé a napi sajtóban és a szakfo­lyóiratokban. A nemzetközi újságírógárda kolosszális feladat elé állítot­ta a három űrhajóst és Keldis akadémikust, akiknek csak­nem száz beérkezett kérdésre kellett válaszolniuk. A magyar újságírók kérdé­sére válaszolva Komarov ez­redes kijelentette, hogy a Voszhodot újból föl lehet hasz­nálni űrutazásra, »még hozzá nem is csak egyszer«. Feoktyisztov bejelentette, hogy az űrhajó ablakán ke­resztül készített fölvételeket, amennyiben azok sikerültek, be fogja mutatni a televízió. Érdekes válaszokat hallhat­tak a sajtóértekezlet részvevői Jegorovtól, aki többek közt közölte, hogy a földre érve el­kapcsolataiban. A szovjet Tudományos Aka­démia elnöke, mint egyik ki­jelentéséből kitűnik, föltétele­zi, hogy a jövőben nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok, hanem más országok is részt vesznek majd a világ­űr meghódításában. Az utolsó kérdésre vála­szolva Keldis akadémikus ki­jelentette, hogy a Voszhod hordozórakétája egyedülálló teljesítményű rakéta volt, mindenesetre nagyobb telje­sítményű, mint amilyen vala­ha is embert és tudományos berendezést Föld körüli pályá­ra vitt. A »kozmikus sajtóértekez­let« a Voszhod személyzete által felvett televíziós film bemutatásával zárult. A BARCSI CIGÁNYSORON Rares melleti i.aiom cigányleiepmes van. A vásártéri telepen egymás után emel­kednek a téglaházak. Saját erőből és OTP-kölcsönnel építkeznek. A sokoldalú IVATO-atosnliaclerő tervének új fejleményei A nyugati hatalmi berkekben újból fellángolt a sok oldalú atomhaderő terve körüli harc. Mint ismere­tes, Bonn ilymődon akar birtokába jutni a tömegpusztító fegyvereknek. Ám a nyugati államok egyes politikai képvi­selői is tartanak ettől bizonyos mértékig, s így most a »megpuhítás« politikáját folytatják. Wilson, a hatalomra került angol munkáspárti kormány miniszterelnöke van á legnehezebb helyzetben, ugyanis a választási hadjáratban kijelentette: ha a Munkáspárt hatalomra kerül, megakadá­lyozza, hogy a németek rátegyék kezüket az atomerő ra­vaszára. Mindenesetre mostani döntései választ adnak ar­ra: mennyire vette komolyan választási ígéreteit. Folyik a választási hadjárat Amerikában. Johnson elnök kijelentette, semmi sem indokolja, hogy Ame­rika megváltoztassa politikai álláspontját. Ugyanakkor a katonai készenlét erősítésére és a gazdasági pangás, vala­mint az infláció megállítására szólított fel. Goldwater pro­pagandafőnöke bejelentette: nagyhatású dokumentumfilmet készítettek arról, hogyan hanyatlott alá a közerkölcs a de­mokrata párti vezetés alatt. arra törekednek, hogy Párizs az eddiginél nagyobb beleszó­lást kapjon a nyugati atom­stratégia kérdéseibe. De Gaul­le viszont tisztában van azzal, hogy politikai sakkhúzásait gondosan kell időzítenie. Ezért mutatkozik pillanatnyilag en­gedékenyebbnek Washington, illetve Bonn irányában. Pá­rizsban azzal számolnak, hogy a küszöbön álló amerikai el­nökválasztás után az összes lényeges problémák újból föl­vetődnek, és akkor ismét mód­jában lesz az erőviszonyok föl­mérése alapján állást foglalni, esetleg az eddiginél nagyobb sikerrel játszhatja ki a fran­cia nemzeti atomerő ütőkár­tyáit. Nyílt kérdés pillanatnyilag az új angol kormány állásfog­lalása is. Wilson a választások előtt a leghatározottabban el­lenezte, hogy a németek ráte­gyék ujjúkat az atomerő ra­vaszára. Most viszont birtokon belül már nem látszik ilyen szilárdnak London vonalveze­tése. Illetékes helyen közöl­ték: csak akkor járulnak: hoz­zá a Polaris-terv megvalósítá­sához, ha meggyőződnek róla: ez az egyetlen mód az önálló bonni atomfegyverkezés meg­akadályozására. A logikai tö­rés nyilvánvaló, hiszen éppen a multilaterális elgondolások egyengetik a nyugatnémet ter­vek útját. Ezt korábban még egy olyan baloldalisággal alig­ha vádolható személyiség, mint Fulbright amerikai szenátor is beismerte. Nyugatnémet részről már régen felállították a politikai egyenletet: ez a leghiztosabb módszer az any- nyira áhított tömegpusztító fegyverek megszerzéséhez. Elutazott hazánkból Jumzsagijn Cedenbal elvtárs Teljes hévvel dúl a harc az atlanti koalícióban a NATO atomerő problémája körül. Nyugatnémet vélemények sze­rint a sokoldalú atomhaderő terve döntő szakaszba érkezett. Erre utal Grewe, a párizsi NA­TO főhadiszállás mellé kiren­delt bonni nagykövet hirtelen washingtoni utazása is. Nyu­gatnémet politikai körökben arra számítanak, hogy a szer­ződést legkésőbb a decemberi NATO tanácsülésen aláírják. Nyitott kérdés azonban, hogy hány NATO-ország csat­lakozik majd a sokoldalú atomhaderőhöz. Washington és Bonn erőlteti a »sokoldalú« fikció fenntartását, de a többi NATO-állam állásfoglalása ko­rántsem egységes. Az ellenzék sorában korábban De Gaulle volt a leghatározottabb. A francia taktikához tartozott, hogy egy előző szakaszban Pá­rizs azzal próbálta türelemre indítani Bonnt: várjanak ad­dig, amíg a párizsi atomfegy­verek tökéletesednek. Von Hassel bonni hadügyminiszter erre azt felelte: »Ez nem a mi bébink lesz, hanem az önöké.« Vagyis világosan értésére ad­ta, hogy a nyugatnémet had­sereg nukleáris fölfegyverzé- sét Washingtontól várja, nem pedig De Gaulle-tól. A szilárdnak mutatkozó Bonn—Washington kettősnek újabban sikerült a francia el­lenállást fellazítania. Von Has­sel Párizsban tárgyalásokat folytatott francia kollégájával, Messmerrel. A megbeszélések eredményeként, a hírek sze­rint, Párizs most már nem te­kinti összeférhetetlennek a sokoldalú atomerő tervet a francia—nyugatnémet szerző­déssel. A legújabb fejlemé­nyek értékelésénél ismét ki­derül, hogy az atlanti partne­rek esetenként két, illetve há­rom vasat is tartanak tűzben. Bonn számára az elsődleges célkitűzés a nukleáris fegyve­rek megszerzése. A nyugatné­met politikusok ennek kap­csán lényegesen többre érté­kelik Washington segítő kezét, mint az összehasonlíthatatla­nul kisebb hatóerővel rendel­kező francia szövetségest. A játékhoz tartozik azonban, hogy Nyugat-Németország nem óhajtja felszámolni a Pá­rizs—Bonn paktumot, mivel azzal éppen az Egyesült Álla­mok irányában támasztott egy­re fokozódó követeléseinek igyekszik megfelelő hátteret biztosítani. Francia részről változatlanul Az MSZMP Központi Bi­zottságának és a Magyar Nép­köztársaság kormányának meghívására 1964. október 15-e és 21-e között baráti lá­togatást tett hazánkban Jum­zsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke és családja. Itt-tartózkodása során J. Cedenbal találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkárá­val, a minisztertanács elnöké­vel, valamint a párt és a kormány más vezetőivel. E találkozások alkalmával meg­beszéléseket folytattak a két ország testvéri kapcsolatainak továbbfejlesztéséről, és meg­vitatták a kommunista moz­galom, valamint a nemzetközi helyzet a két felet érdeklő időszerű kérdéseit. A megbe­szélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le és min­den érintett kérdésben teljes nézetazonosság nyilvánult meg. A megbeszélések eredmé­nyeként a két ország tervhiva­talának képviselői megállapo­dást írtak alá a gazdasági együttműködés bővítéséről. J. Cedenbal és családja szerdán elutazott hazánkból. (MTI) Olimpiai bajnok lett a magyar párbajtőrcsapat I Pézsa Tibor kardvívónk ked­di pompás sikere után meg- | kezdődött a számítgatás szerte 1 az országban, hogy vajon si­kerül-e újabb aranyéremmel öregbíteni a magyar sport jó hírnevét Tokióban. Voltak, akik Kajái Jánosra esküdtek, i hogy aztán még aznap kese- I rűen csalódjanak a kétségkívül j legjobb magyar ökölvívóban. | Mások labdarúgóinkat meg a I kardcsapatot hozták szóba. A párbajtőrcsapat kiesett a szá­mításból, annak ellenére, hogy kiharcolta a négyes döntőbe való jutást. Talán azért nem vették számba még a Tokió­ban tartózkodó magyar kolónia tagjai sem Kulcsárt, Nemerét, Bárányt, Gábort meg Kausz dr.-t — mert úgymond — a párbajtőr, az nem magyar szám. E sportág egyéni verse­nyeiben nem is ment a mieink­nek, és sorra kiestek. Nem tudni, úgy van-e, de valószínűleg igen, hogy sporto­lóink eddigi pompás sikersoro­zata szárnyat ad minden ma­gyar versenyzőnek, aki az olimpia hajrájában hazánk szí­neit képviseli. Pézsa nem várt győzelme Kulcsárnak és tár­sainak például szolgált. Az az öt magyar fiú, aki a párbajtőr­ben képviselte színeinket, ösz- szeszorított foggal talán azt mondotta: ha Rejtőnek, Pézsá- nak vagy a női tőrcsapatnak vagy a többi öt számban sike­rült, nekünk miért ne menne? És szerdán következett a magyar párbajtőrcsapat diadal­sorozata. Azzal kezdődött, hogy a mieink először biztosan nyertek a franciák ellen, pe­dig közismert, hogy a párbaj­tőr a franciák egyik specialitá­sa. Azután a szovjet együttest gyűrte le biztosan a magyar csapat. Ezt követte a magyar— olasz döntő az aranyéremért. Aligha hinnénk, hogy volt olyan izgalmas másfél órás műsora mostanában a rádió­nak, mint a tegnapi, amikor Szűcs Ferenc tolmácsolásában fültanúi lehettünk a magyar párbajtőrözők pompás győzel­mének. 2:2, majd 4:3 lett ja­vunkra a mérkőzés állása. A levegőben lógott az olaszok egyenlítése, ehelyett a mieink húztak el 5:3-ra, s aztán már nem volt megállás nyolcig. A nyolc győzelem és a jobb tálá- latarány fölöslegessé tette a további küzdelmet. Győztünk, p árbajtőrcsapa­tuv.k t-hát megszerezte a ki­lencedik aranyérmet; most már csak abban bízunk, hogy még nem az utolsót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom