Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Alii! SO FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 248. S2AM Mai számunk tartalmából AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANÁCS LAPJ A CSÜTÖRTÖK, 1964. OKTÓBER 22. Segédmunkás voltam Siófokon (3. o.) A nagy erőpróba közben (5. o.) Körültekintőbb közlekedést (6. o.) ŰRHAJÓS SAJTÓÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN • INTÉZ?T ' 'r Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Szerda délben szovjet és külföldi újságírók, akadémikusok, diplomaták, közéleti kiválóságok részvételével a moszkvai egyetem 2000 személyes aulájában a Voszhod utasai — Komarov, Feoktyisztov és Jegorov tiszteletére sajtóértekezletet rendeztek. Az elnökségi asztalnál ezúttal együtt láthattuk a kilenc szovjet űrhajóst, középen Keldis, a szovjet tudományos akadémia elnöke foglalt helyet. Az asztal körül filmoperatőrök és fotóriporterek nyüzsögtek, a terem két oldalán hatalmas fényszóró-csokrok alatt sorakoztak a televízió- és filmfelvevő gépek. ső észrevételük a szokatlan hideg volt, továbbá hogy a készenléti űr-hármasba, szintén egy pilótát, egy tudóst és egy orvost »delegáltak-« s végül, hogy az alkoholnak az űrhajósra gyakorolt hatását az újságírók is kitalálhatják... Mikor utazhat az űrbe újságíró? * * Keldis akadémikus megnyitójában elmondotta, hogy a Szovjetunióban 1960-ban kezdték meg a tervszerű előkészületeket az ember űrutazására. Ismertette a Voszhod elé tűzött feladatokat, kiemelve az űrhajósok könnyebb öltözékének jelentőségét és az ezzel kapcsolatos technikai problémák megbízható megoldását. Simább volt a leereszkedés, mint a liften Keldis akadémikus a mellette ülő Gagarinra bízta annak a kérdésnek eldöntését, hogy mikor indulhat űrutazásra először újságíró, és melyik lap vagy hírügynökség képviselője legyen az illető. Élénkség fogadta az MTI Keldis is és mind a három űrhajós kitért a leereszkedés részleteire. Elmondották, hogy kettős fékező rakétarendszer volt az űrhajón. Mintegy 5000 méter magasban nyíltak ki az ejtőernyők és közvetlen földközelben lépett működésre a fékező rakétarendszer. Komarov ezredes megjegyezte, hogy simább volt a leereszkedés, mint a ma használatos lifteken. Fölkészítették az űrhajót arra, hogy esetleg »vízen ér földet«, s ezért biztosították úszóképességét, egyensúlyának megőrzését viharzó tengeren is. A megnyitó után Komarov ezredes, a Voszhod parancsnoka beszámolt az űrhajós-brigád fizikai és lélektani felkészüléséről, vázolta a »parancsnoki« feladatkört. Dörgő taps fogadta az űrhajó parancsnokának azt a bejelentését, hogy a Voszhod programjában egyetlen olyan pont sem volt, amelyet katonai célokra, az emberiség ellen, a kultúra, a civilizáció ellen lehetne felhasználni. moszkvai tudósítójának kérdését: »Milyen politikai feltételek mellett tartják lehetségesnek szovjet és amerikai űrhajósok együttes kozmikus útját egy szovjet gyártmányú társasűrhajón?« Keldis akadémikus válaszában azt mondotta, hogy ez a kozmikus nemzetközi együttműködés fejlődésének kérdése. Egyezményt kell kötni a szovjet—amerikai kozmikus együttműködésről, előzőleg A súlytalansághoz hozzá lehet szokni azonban még számos kérdés vár rendezésre a két ország Feoktyisztov elmondotta, hogy a Déli sark fölött sarki fényt látott, s hogy az űrhajó szomszédságában ismét észlelte azokat a világító apró részecskéket, amelyeket szovjet űrhajósok már korábban is leírtak. A Föld körüli repülőúthoz, a súlytalansághoz hozzá lehet szokni, ilyen viszonyok között rendesen lehet élni és dolgozni — mondotta többek között az »űrkandidátus«. Az »űrhármas« legfiatalabb tagja, Jegorov, a világ első kozmoszt járt orvosa közölte, hogy a fiziológiai adatok tele- metrikus és immár megszokott továbbítási módja mellett közvetlen vizsgálatokat is végzett. Nyilatkozata végén közölte, hogy amint az egész kísérleti anyag feldolgozása befejeződik, a Voszhod útjáról részletes beszámolót tesznek közzé a napi sajtóban és a szakfolyóiratokban. A nemzetközi újságírógárda kolosszális feladat elé állította a három űrhajóst és Keldis akadémikust, akiknek csaknem száz beérkezett kérdésre kellett válaszolniuk. A magyar újságírók kérdésére válaszolva Komarov ezredes kijelentette, hogy a Voszhodot újból föl lehet használni űrutazásra, »még hozzá nem is csak egyszer«. Feoktyisztov bejelentette, hogy az űrhajó ablakán keresztül készített fölvételeket, amennyiben azok sikerültek, be fogja mutatni a televízió. Érdekes válaszokat hallhattak a sajtóértekezlet részvevői Jegorovtól, aki többek közt közölte, hogy a földre érve elkapcsolataiban. A szovjet Tudományos Akadémia elnöke, mint egyik kijelentéséből kitűnik, föltételezi, hogy a jövőben nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem más országok is részt vesznek majd a világűr meghódításában. Az utolsó kérdésre válaszolva Keldis akadémikus kijelentette, hogy a Voszhod hordozórakétája egyedülálló teljesítményű rakéta volt, mindenesetre nagyobb teljesítményű, mint amilyen valaha is embert és tudományos berendezést Föld körüli pályára vitt. A »kozmikus sajtóértekezlet« a Voszhod személyzete által felvett televíziós film bemutatásával zárult. A BARCSI CIGÁNYSORON Rares melleti i.aiom cigányleiepmes van. A vásártéri telepen egymás után emelkednek a téglaházak. Saját erőből és OTP-kölcsönnel építkeznek. A sokoldalú IVATO-atosnliaclerő tervének új fejleményei A nyugati hatalmi berkekben újból fellángolt a sok oldalú atomhaderő terve körüli harc. Mint ismeretes, Bonn ilymődon akar birtokába jutni a tömegpusztító fegyvereknek. Ám a nyugati államok egyes politikai képviselői is tartanak ettől bizonyos mértékig, s így most a »megpuhítás« politikáját folytatják. Wilson, a hatalomra került angol munkáspárti kormány miniszterelnöke van á legnehezebb helyzetben, ugyanis a választási hadjáratban kijelentette: ha a Munkáspárt hatalomra kerül, megakadályozza, hogy a németek rátegyék kezüket az atomerő ravaszára. Mindenesetre mostani döntései választ adnak arra: mennyire vette komolyan választási ígéreteit. Folyik a választási hadjárat Amerikában. Johnson elnök kijelentette, semmi sem indokolja, hogy Amerika megváltoztassa politikai álláspontját. Ugyanakkor a katonai készenlét erősítésére és a gazdasági pangás, valamint az infláció megállítására szólított fel. Goldwater propagandafőnöke bejelentette: nagyhatású dokumentumfilmet készítettek arról, hogyan hanyatlott alá a közerkölcs a demokrata párti vezetés alatt. arra törekednek, hogy Párizs az eddiginél nagyobb beleszólást kapjon a nyugati atomstratégia kérdéseibe. De Gaulle viszont tisztában van azzal, hogy politikai sakkhúzásait gondosan kell időzítenie. Ezért mutatkozik pillanatnyilag engedékenyebbnek Washington, illetve Bonn irányában. Párizsban azzal számolnak, hogy a küszöbön álló amerikai elnökválasztás után az összes lényeges problémák újból fölvetődnek, és akkor ismét módjában lesz az erőviszonyok fölmérése alapján állást foglalni, esetleg az eddiginél nagyobb sikerrel játszhatja ki a francia nemzeti atomerő ütőkártyáit. Nyílt kérdés pillanatnyilag az új angol kormány állásfoglalása is. Wilson a választások előtt a leghatározottabban ellenezte, hogy a németek rátegyék ujjúkat az atomerő ravaszára. Most viszont birtokon belül már nem látszik ilyen szilárdnak London vonalvezetése. Illetékes helyen közölték: csak akkor járulnak: hozzá a Polaris-terv megvalósításához, ha meggyőződnek róla: ez az egyetlen mód az önálló bonni atomfegyverkezés megakadályozására. A logikai törés nyilvánvaló, hiszen éppen a multilaterális elgondolások egyengetik a nyugatnémet tervek útját. Ezt korábban még egy olyan baloldalisággal aligha vádolható személyiség, mint Fulbright amerikai szenátor is beismerte. Nyugatnémet részről már régen felállították a politikai egyenletet: ez a leghiztosabb módszer az any- nyira áhított tömegpusztító fegyverek megszerzéséhez. Elutazott hazánkból Jumzsagijn Cedenbal elvtárs Teljes hévvel dúl a harc az atlanti koalícióban a NATO atomerő problémája körül. Nyugatnémet vélemények szerint a sokoldalú atomhaderő terve döntő szakaszba érkezett. Erre utal Grewe, a párizsi NATO főhadiszállás mellé kirendelt bonni nagykövet hirtelen washingtoni utazása is. Nyugatnémet politikai körökben arra számítanak, hogy a szerződést legkésőbb a decemberi NATO tanácsülésen aláírják. Nyitott kérdés azonban, hogy hány NATO-ország csatlakozik majd a sokoldalú atomhaderőhöz. Washington és Bonn erőlteti a »sokoldalú« fikció fenntartását, de a többi NATO-állam állásfoglalása korántsem egységes. Az ellenzék sorában korábban De Gaulle volt a leghatározottabb. A francia taktikához tartozott, hogy egy előző szakaszban Párizs azzal próbálta türelemre indítani Bonnt: várjanak addig, amíg a párizsi atomfegyverek tökéletesednek. Von Hassel bonni hadügyminiszter erre azt felelte: »Ez nem a mi bébink lesz, hanem az önöké.« Vagyis világosan értésére adta, hogy a nyugatnémet hadsereg nukleáris fölfegyverzé- sét Washingtontól várja, nem pedig De Gaulle-tól. A szilárdnak mutatkozó Bonn—Washington kettősnek újabban sikerült a francia ellenállást fellazítania. Von Hassel Párizsban tárgyalásokat folytatott francia kollégájával, Messmerrel. A megbeszélések eredményeként, a hírek szerint, Párizs most már nem tekinti összeférhetetlennek a sokoldalú atomerő tervet a francia—nyugatnémet szerződéssel. A legújabb fejlemények értékelésénél ismét kiderül, hogy az atlanti partnerek esetenként két, illetve három vasat is tartanak tűzben. Bonn számára az elsődleges célkitűzés a nukleáris fegyverek megszerzése. A nyugatnémet politikusok ennek kapcsán lényegesen többre értékelik Washington segítő kezét, mint az összehasonlíthatatlanul kisebb hatóerővel rendelkező francia szövetségest. A játékhoz tartozik azonban, hogy Nyugat-Németország nem óhajtja felszámolni a Párizs—Bonn paktumot, mivel azzal éppen az Egyesült Államok irányában támasztott egyre fokozódó követeléseinek igyekszik megfelelő hátteret biztosítani. Francia részről változatlanul Az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására 1964. október 15-e és 21-e között baráti látogatást tett hazánkban Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és családja. Itt-tartózkodása során J. Cedenbal találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával, a minisztertanács elnökével, valamint a párt és a kormány más vezetőivel. E találkozások alkalmával megbeszéléseket folytattak a két ország testvéri kapcsolatainak továbbfejlesztéséről, és megvitatták a kommunista mozgalom, valamint a nemzetközi helyzet a két felet érdeklő időszerű kérdéseit. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le és minden érintett kérdésben teljes nézetazonosság nyilvánult meg. A megbeszélések eredményeként a két ország tervhivatalának képviselői megállapodást írtak alá a gazdasági együttműködés bővítéséről. J. Cedenbal és családja szerdán elutazott hazánkból. (MTI) Olimpiai bajnok lett a magyar párbajtőrcsapat I Pézsa Tibor kardvívónk keddi pompás sikere után meg- | kezdődött a számítgatás szerte 1 az országban, hogy vajon sikerül-e újabb aranyéremmel öregbíteni a magyar sport jó hírnevét Tokióban. Voltak, akik Kajái Jánosra esküdtek, i hogy aztán még aznap kese- I rűen csalódjanak a kétségkívül j legjobb magyar ökölvívóban. | Mások labdarúgóinkat meg a I kardcsapatot hozták szóba. A párbajtőrcsapat kiesett a számításból, annak ellenére, hogy kiharcolta a négyes döntőbe való jutást. Talán azért nem vették számba még a Tokióban tartózkodó magyar kolónia tagjai sem Kulcsárt, Nemerét, Bárányt, Gábort meg Kausz dr.-t — mert úgymond — a párbajtőr, az nem magyar szám. E sportág egyéni versenyeiben nem is ment a mieinknek, és sorra kiestek. Nem tudni, úgy van-e, de valószínűleg igen, hogy sportolóink eddigi pompás sikersorozata szárnyat ad minden magyar versenyzőnek, aki az olimpia hajrájában hazánk színeit képviseli. Pézsa nem várt győzelme Kulcsárnak és társainak például szolgált. Az az öt magyar fiú, aki a párbajtőrben képviselte színeinket, ösz- szeszorított foggal talán azt mondotta: ha Rejtőnek, Pézsá- nak vagy a női tőrcsapatnak vagy a többi öt számban sikerült, nekünk miért ne menne? És szerdán következett a magyar párbajtőrcsapat diadalsorozata. Azzal kezdődött, hogy a mieink először biztosan nyertek a franciák ellen, pedig közismert, hogy a párbajtőr a franciák egyik specialitása. Azután a szovjet együttest gyűrte le biztosan a magyar csapat. Ezt követte a magyar— olasz döntő az aranyéremért. Aligha hinnénk, hogy volt olyan izgalmas másfél órás műsora mostanában a rádiónak, mint a tegnapi, amikor Szűcs Ferenc tolmácsolásában fültanúi lehettünk a magyar párbajtőrözők pompás győzelmének. 2:2, majd 4:3 lett javunkra a mérkőzés állása. A levegőben lógott az olaszok egyenlítése, ehelyett a mieink húztak el 5:3-ra, s aztán már nem volt megállás nyolcig. A nyolc győzelem és a jobb tálá- latarány fölöslegessé tette a további küzdelmet. Győztünk, p árbajtőrcsapatuv.k t-hát megszerezte a kilencedik aranyérmet; most már csak abban bízunk, hogy még nem az utolsót.
