Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
Szerda, 1964. október 21. 3 SOMOGYI NEPtiAP GONDBAN A FÓAGRONÓMUS Fúrótornyok Kaposvár — Nehéz a gyakorlat, de sok szépséget ad. Itt közvetlenül látja az ember a munka gyümölcsét. Borongós, esőre hajló délutánon mondja ezeket Kasza Márton, a csurgói Zrínyi Tsz főagronómusa. Már kora reggeltől a határt járja, figyeli, hogyan szikkad a föld. Most megint sötét felhőket kerget a szél. Tekintete vissza-visz- szatér az őszi színekben pompázó falevelekre, aztán keserű hangon felsóhajt: — De sok nyugtalan éjszakát hozott ez az eső! Már egy hete állnak a vetőgépek. Sáros a föld. Az emberek csak lopva tudják törni a kukoricát. Az eső gyakran hazaküldi őket. Pedig de szépen eltervezték az őszi munkákat! Már hónapokkal ezelőtt szó esett róla a párttaggyűlésen. Ott mondta el először, hogy az 1700 hold vetés nagy feladat lesz ezen az őszön is. A határozat is ennek szellemében született. Az új, nagy teljesítményű vetőgépek nyomán gyorsan szaporodtak a bevetett holdak. Volt olyan nap, hogy egy vetőgép negyven holdon is földbe tette a magot. Aztán az 1100 hold után megállt a munka. Napokig lassú locsogással esett... Jelenleg 600 hold várja a vetőgépet 250 holdon még szántani is kellene. Az agronómus most érte meg a hetedik őszt a határban. Hat évet tanácsoknál töltött el. önként vállalta a gyakorlati munkát Ide húzta a szíve. — Ameddig az egészségem engedi, addig itt is maradok. — És a megsokszorózodott gondok? — Majd csak megbirkózunk velük. Az esős napokon is a határt járta. Iharosberénytől le egészen Somogyudvarhelyig. Egy- egy útján 24 kilométert tesz meg, ha nem kanyarodik le az országútról, de a hintóra tapadt vastag földréteg arról tanúskodik, hogy sokat járt dűlőúton. Az irodában ritkán látják. — Ha bemegyek, nehéz onnan kijutni — mondja. — Ij>t pedig vagy teljes erőbedobászető panaszkodott, hogy az emberek vonakodva állnak a gép mellé. Akkor összehívták az üzemegység dolgozóit, megbeszélték a feladatokat, a célt, s másnap reggel már kora hajnalban zúgott a cséplőgép. Egy éve sincs, hogy az agronómus Csurgóra került, a szövetkezeti gazdák máris megszerették. A közösség sorsáért aggódó embert kedvelték meg benne. — Egyéb gondjai? — A »szűzföldek« meg a gépek. Az állami tartalékföldeket meg az elhagyott területet nevezték el tréfásan szűzföldnek. Négyszáz holdja van ilyenből a szövetkezetnek — papíron. A gyakorlatban azonban csak kétszáz. Ugyanis ennyit sikerült eddig előkeríteni. Ebből száz hold erdő, száz meg szántó. Pedig szükség lett volna erre a területre is, hiszen őszi gabonát terveztek ide. A vetésből most már semmi sem lesz, mert előkeríteni csak a földrendezők tudják. Az idei gabona máshová kerül. — S a gépek? Velük is sok baj van. Sokszor hetekig állnak kisebb javítás miatt, s ez nem mindig alkatrészproblémából, hanem gyakran a vontatottan haladó javításból adódik. — Mi lesz ezután? — kérdem az agronómust. Arra akarok választ kapni, hogyan pótolják az eső okozta lemaradást — Nehéz lesz — válaszolja. — Pia szánthatunk, akkor nem lesz különösebb baj, mert a vetőgépek száz holddal is végezhetnek naponta. De a szántás ... Szeme megint az eget kémleli. A sűrű, fekete felhők közül kiragyog a nap. Jó idő lesz végre? Az agronómus is ezt kérdi. Kercza Imre közelében Régóta kutatnak olaj és gáz ultán megyénkben a Dunántúli Kőolajfúrás Üzem ba- bócsai üzemegységének bányászai. A fúrótornyokat eddig Kaposvártól távol — 70— 80 kilométerre — állították fel. A nagy távolság is egyik — s talán legfőbb — oka annak, hogy a gázt nem sikerült a megyeszékhelyre vezetni. Az olajbányászok most Kaposvárhoz közelebb dolgoznak. Nemrég a városhoz alig húsz kilométerre levő Mezőcsoko- nyán állították fel a fúróberendezést, nemsokára pedig Jákó és Nagybajom között hatolnak a fúrók a föld mélyébe. A mezőcsokonyai fúrás nem volt eredménytelen, s remélhetőleg a Nagybajom környéki kutatást is siker fogja koronázni. Rövidesen talán még közelebb búgnak fel a hatalmas berendezések gépei. Mivel a vezetéképítés költségei a távolság megrövidülésével lényegesen csökkennek, valószínű, hogy teljesül a város lakóinak vágya, s lesz vezetékes gáz Kaposváron. A megüresedett és talajjavításra váró táblákon hasznosítják a lápi meszet a nagyatádi járásban. A már korábban érkezett és a dűlő szélén lerakott meszet vontatókkal hordják szét a mezőn, s beledolgozzák a talajba, hogy alkalmassá tegyék a homokos határrészeket évelő pillangós takarmány termesztésére. sál dolgozik az ember, vagy összetomyosui a sok munka. Ráfizet-e a vásárló, ha éle barom fii vesz ? Aki az irodában él, az nem tudja, milyen földbe kerül a mag. Nem panaszkodva mondja ez*. A fásultságnak nyoma sincs benne, inkább csak úgy önmagának, biztatásként veszi sorra a feladatokat. Nem törekszik minden részletkérdés megoldására. Azt elvégzik a brigádvezetők meg az üzemegységek vezetői. Azt tartja, akkor dolgozik jól a főagro- nómus, ha beosztottait megfelelően irányítja, és a munka egészét a kezében tartja. — Még így is előfordul, hogy sokszor nem jutok el oda, ahova szeretnék. Munka közben gyakran gördül az ember elé váratlan akadály. — Mi a legfontosabb? — kérdem. — Szót érteni az emberekkel. Ha meg tudjuk magyarázni a feladatukat, akkor már könnyebben megy minden. Egy történetet mond el. A legnagyobb cséplés idején az egyik üzemegység-veAz északnyugati városrészben épül fe! az nj irodaház Autóalkatrész-bolt is lesz az autószerviz mellett (Tudósítónktól.) A megyei tanács mellett működő koordinációs bizottság legutóbbi ülésén a Kaposváron építendő irodaházzal kapcsolatos problémákat vitatták meg, s megbízták a Somogy megyei Építőipari Vállalatot a beruházás elkészítésével. Elhatározták, hogy 1966-ban kezdik meg az új irodaház építését az északnyugati városrészben. Kijelölte a bizottság a TÜZÉF és a Somogy megyei Építőipari Vállalat anyagraktárának helyét is. A TÜZÉP új telephelye a tüskevári téglagyár és fonyódi vasútvonal közti területen, az építőké a tüskevári téglagyártól északra fekvő területen lesz. Döntött a bizottság az autóalkatrész-bolt ügyében is. Az új üzletet és raktárait a most készülő autószerviz mellé építik. Tóth József olvasónk azzal a panasszal fordult a szerkesztőséghez, hogy megkárosítják a kaposváriakat a vásárcsarnokban. A vállalat kálóval kapja a baromfit. Pénteken este és szombaton teleetetik a csirkéket, hogy többet nyomjanak eladáskor. Kié marad a nyereség? — kérdezi. Fekete László, a városi tanács kereskedelmi csoportjának vezetője megvizsgálta olvasónk bejelentését Az őstermelők, több termelőszövetkezet és az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat árusít élő baromfit a vásárcsarnokban. A kiskereskedelmi vállalat a baromfifeldolgozótól kapott szárnyasokat árusítja. A baromfit a megye különböző részéből szállítják Kaposvárra, a jószágok éhesen érkeznek a csarnokba. Sokszor délután, késő este fut be a rakomány. A boltvezető felelős a baromfiakért, érdeke, hogy megetesse őket, nehogy meg dögöljenek eladás előtt. Még arra is számítania kell, hogy a vásárlók nem adnak enni otthon a csirkéknek. A baromfi élelems'zükséglete napi tíz deka, egyszeri etetésnél két-három deka takarmánynál többet nem eszik. Igaz, hogy 400 baromfinál ez 10—12 kilóra rúg, s mivel egy kiló csirke ára 27 forint, a súly- gyarapodás 270 forint »nyereséget« jelent Persze ez a számítás nem így igaz mindig. Nagyon nehéz meghatározni, mikor etesse a boltvezető a baromfit, a tanács semmilyen utasítással nem szabályozhatja ezt. Ha a boltvezető nem eteti meg az éhes jószágot, akkor az megdöglik; ha ad neki enni, valamivel többet nyom másnap a mérlegen. A városi tanács kereskedelmi csoportja rendszeres ellenőrzéssel gátolja meg a visszaélést. L. G. Levél a Smaragd-partra Cher Ami, Pierre! Aligha emlékszel már rám, hiszen nyaranta újabb külföldi csoportokat veszel védőszárnyaid alá, hogy elmondj nekik mindent, amit Frankhon nyugati félszigetéről, Bretagne-ról az idegennek tudni illik. Fekete keretes szemüveged kagylója mögött bizonyára fölizzik most is az a zöldes fény, amely kigyulladt közös kószálásunk napjaiban minden alkalommal, amikor a Cote d’ Emeraude, a Smaragd-part festői szépségét dicsérted, amikor tűnt századok emlékét, a történelemmé öregedett francia múlt eseményeit idézted St. Servan-ban vagy Dinard-ban, St. Malo-ban vagy Cancale-ban. Három esztendeje, hogy Párámé strandján, a part menti sziklákon pihenve beszélgettünk jó másfél órányit, arról éppen, ami eszünkbe jutott. A távolban egy lomha gőzös úszott; én arra gondoltam, hogy lám, a tengereken sincsenek már távolságok, Te pedig arra, hogy íme, az ötödik köztársaság csillaga mégiscsak fényesen ragyog. Persze, hogy a politikai kérdéseknél kötöttünk ki, s jól emlékszem, egyszeriben megélénkült a tekinteted, amikor Franciaország hatalmi szerepe került szóba. Tűzzel magyaráztad, hogy De Gaulle elhivatottsággal készül az egykori nagyhatalmi címer kifénye- sítésére, s ellenmondást nem tűrő érvként így zártad le gondolatsorodat: »Valakinek vállalni kell a vezető hatalom szerepét Európában.« A szavakat kerestem éppen a válaszhoz, olyanokat, amelyek nem karcolják végig nemzeti büszkeségedet, amikor egy újságárus futott át a strand homokján kezében a Figaro rendkívüli kiadását lobogtatva: »Óriási szenzáció! Tyitov szerencsésen földet ért... Tudósítások a bravúros űrrepülésről« — járta be az öblös hang a közeli Hotel Rochebelle és a Hotel La Caravelle teraszait, s a csöndes hullámveréssel eljutott az esemény a Te füledhez is. Hallgattál néhány pillanatig, lábaddal kusza ábrát rajzoltál az aranyló homokba, s aztán mégis megtaláltad saját magadat:»Egyetlen futó szellő nem tornyoz vihart a tengeren« — mondtad lassan tagolt szavakkal. És St. Malo felé néztél, ahol hajdani kalózlobogót lenget a szél a vár fokán. A következő pillanatban barátok serege rajzott körénk, Tyitov mosolygó arcát villantották fel az újságokból, számokat. távolságokat soroltak — eltörött a csöndes beszélgetés porcelánja. Amit akkor mondani akartam, vissza kellett nyelnem, és a,zután többé már nem adódott alkalom arra, hogy szót váltsunk Franciaország elhivatottságáról. a szovjet tudományról, a megújuló világ kérdéseiről. Most, Cher Ami, ménis el kell mondanom neked azt, amit esztendőkkel ezelőtt még csak bizton reméltem, és ami ezekben a napokban ragyogó valósággá vált. Nem, Pierre, nem »egyetlen futó szellő« volt Tyitov űrrepülése. Minden nagyszerűsége ellenére is csak része volt annak a viharnak, melyet n szovjet tudomány és technika ámulatot ébresztő eredményei kavarnak a kozmoszban, s amelyeknek nyomán kitárul a látóhatár az emberiség előtt a világmindenség felé. Nyilván olvastad már Te is Vlagyimir Komarov mérnök- ezrerdes, Konsztantyin Feoktyisztov tudós és Borisz Jegorov orvos páratlan társasrepülésének híreit, a tudósításokat a Voszhod űrhajóról, amelynek leszállását kedves napilapod, a Liberation sikkes szövegezéssel így kommentálta: »A sok tonnás első űrautóbusz virágszirom könnyedséggel ért földet.« S ha felocsúdtál már a hívatlan csodálkozás mámorából, ugye, számba veszed, mit is jelentenek az új fogalmak: kollektív kozmikus utazás, a navigáció meghökkentő pontossága, gázsugarakat lövellő reaktív motorok működtetése a leszálláskor, szakosított és mesterien összehangolt kutatómunka a kozmoszban. Ne érts félre, Pierre, nem azt várom tőled, hogy úgy lelkesedj most, mint a szovjet emberek Moszkva utcáin, vagy mint az egyszerű dolgozók nálunk és szerte a szocialista tábor országaiban. Csupán arra gondolok, hogy érdemes lenne elgondolkoznod az új világszenzáció kapcsán: helyes ítéletet alkottál-e magadnak a szocialista rendszer életerejéről, a Szovjetunió törekvéseiről, szándékairól? Szégyenkezés nélkül, egy őszi lelkiismeret- mosdatás ürügyén most válaszolhatnál magadban az annyiszor hallott propagandaszólamra: hát valóban akarhat háborút az a nép, mely ilyen csodás tettekkel dokumentálja békevágyát? És leeresztett szempillák mögött, talán éppen ott, a páráméi tengerparton pirulás nélkül fölmérheted a meztelen valóságot is: a szaharai atomrobbantások füstje nem az igazi erő, hanem az ámokfutás jele. Az erő azokban a karokban feszül, melyek égi útjára indították a Voszhod űrhajót, s amelyek átszakíthatatlan gáttá összefonc.dva védik az emberiség békéjét. Ennyi az, Pierre, amennyit el kellett mondanom. Szívélyesen üdvözöl: Bánhidi Tibor ti MZ! MEGYE! OKT. 1.- nm 30. iMÍSdh&^tnv SZÖVETKEZETI BOLTBAN és a ísJkSi (3663)
