Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. szeptember 16. Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) mintegy 2 százalékkal túltelje­sítette tervét. Parasztságunk a múlt év őszén idejében elve­tette a gabonát, tavasszal pe­dig jó gazda módjára ápolta a vetést. Ennek eredményeként idei kenyérgabona-termésünk fedezi az ország szükségletét. 1960 és 1963 között a népgaz­daság állami szektorában fog­lalkoztatott dolgozók átlagke­resete kereken 8 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövede­lem az 5 éves terv első há­rom évében mintegy 17 száza­lékkal növekedett. A néphatalmat megszilárdí­tottuk, a gazdasági és kulturá­lis építőmunka lendületesen fejlődött, és a szocialista tár­sadalom alapjainak lerakását befejeztük, így hazánkban ma minden társadalmi osztály és réteg alapvető érdekei azono­sak. Munkánk célja, hogy orszá­gunk tovább virágozzék, né­pünk jóléte emelkedjék, dol­gozóink szabad hazában, bé. kében élhessenek. Kedves elvtársak! — A magyar és a jugoszláv nép kapcsolatai nem mai ke­letűek. Több mint ezer esz­tendeje vagyunk szomszédok. Sokszor sújtottak bennünket azonos megpróbáltatások, s a magyarok és délszlávok gyak­ran küzdöttek vállvetve a be­tolakodó idegen hódítók ellen. Az évszázadok során a ma­gyar és jugoszláv jobbágyak sokszor üzentek közösen hadat elnyomóiknak, a feudális nagybirtokosoknak. Amikor pedig országainkban a mun­kásmozgalom bontogatni kezdte szárnyait, magyar, szerb, horvát, szlovén proletá. rok egységesen vívták harcu­nkat a kizsákmányolok ellen. A felszabadulás után né­peink a szocializmus építésé­nek útjára léptek. Az a tény, hogy Magyarország is és Ju­goszlávia is a szocialista esz­mék gyakorlati megvalósításá­nak útján jár, nagy mérték­ben megkönnyíti kapcsola­taink további sokrétű fejlesz­tését. Felelős államférfiaink az el. múlt időszakban többször ta­lálkoztak, tömegszervezeteink küldöttségeket cseréltek. E ta­nácskozások folyamán őszinte eszmecsere bontakozott ki ju­goszláv elvtársainkkal. Köl­csönösen meggyőződhettünk arról, hogy egyetértés van közöttünk korunk olyan alap­vető kérdéseiben, mint a béke védelme, a békés egymás mel­lett élés politikája, az általá­nos és teljes leszerelésért fo­lyó harc, a vitás kérdések tár­gyalások útján történő megol­dása, a gyarmati rendszer fel­számolása. Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműkö­dése. Magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizott­ság alakult, amely sikeresen tárja fel a közös munka kiak­názására váró lehetőségeket. Az idei kereskedelmi megál­lapodások az árucsereforga­lom 29 százalékos növekedését irányozzák elő a tavalyihoz képest. Jelentős az előrehaladás a műszaki és tudományos együttműködés terén is. Lét­rejöttek tehát a két ország szorosabb együttműködésének alapjai. Erre az alapra kell építenünk. Ma már nem két nincstelen agrárország lép kapcsolatba egymással, hanem két olyan szocialista ország, amely népeink munkájával színvonalas népgazdaságot te­remtett. Mindez kedvező alap arra, hogy a jövőben is mélyítsük és fejlesszük kapcsolatainkat, amelyek nemcsak a magyar és a jugoszláv nép, hanem a béke és a szocializmus világ­méretű erőinek' érdekeit is szolgálják. szocialista világrendszer fenn­állása és dinamikus fejlődése következtében az imperializ­mus többé nem dönthet egye­dül a népek sorsáról. Ez elő­segítette a gyarmati rendszer felbomlásának meggyorsulá­sát és számos úi állam létre­jöttét. A magyar és jugoszláv kor­mány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés tovább­ra is elsőrendű fontosságú kér­dés és támogatja az általános és teljes leszerelésre vonatko- kozó szovjet javaslatokat. Üd­vözöljük és támogatjuk azo­kat a kezdeményezéseket is, amelyek Közép-Európában, a Balkánon és a világ más ré­szein atomfegyvermentes öve zetek megteremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiinduló pontja a két német állam létezésének elismerése, a békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése. Nagyra becsüljük Jugoszlá­via erőfeszítéseit a béke és a népek közötti barátság megszi­lárdítására, a leszerelés előse­gítésére, a népek önrendelke­zési jogának biztosítására, a fasizmus és a revansizmus új­jáéledésének megakadályozá­sára és a fejlődő országok fo- 1 kozottabb támogatására. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatatlanok A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall Kedves elvtársak! Ha reálisan értékeljük a je­lenlegi nemzetközi helyzetet, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben a békés együtt­élés aktív politikájával bizo­nyos mértékig sikerült enyhí­teni a nemzetközi feszültséget. Nem végeznek atomfegyver­kísérleteket a víz alatt, a lég­körben és a magaslégkörben, nem nő a háborús célú hasa­dóanyagok gyártása. A nem­zetközi feszültség enyhülésé­nek ezek a jelei azonban csu­pán kezdeti szakaszt jelente­nek a nyitott kérdések rende­zésében. A béke erőinek te­hát továbbra is maximális erőfeszítést kell tenniük a há­ború nélküli világ megterem­téséért. A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerű, vé teszik ezt. A világ külön­böző részein a békére nézve igen veszélyes akciók történ­tek. Az Egyesült Államok az Amerikai Államok Szerveze­tének külügyminiszteri érte­kezletén újabb ellenséges in­tézkedéseket erőszakolt ki Ku. ba ellen. Pár héttel ezelőtt az imperialisták agressziót követ­tek el a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen, hogy kiterjesszék a vietnami nép ellen évek óta sikertelenül fo. lyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista országok és a délkelet-ázsiai békeszerető népek ellen szőtt katonai .és felforgató terveknek. Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy álla­mok kényük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkalmazták a gyakorlatban az amerikai ha­dihajók a Tonkini öbölben, majd példájukon felbuzdulva a ciprusi falvakat NATO- fegyverekkel bombázó törökök is. Kongóban amerikai szuro­nyokkal támasztják alá az im­perialisták ingatag hadállá­sait. Ez az erőfitogtatás a nemze­ti függetlenségért és szabad­ságért küzdő népek megfélem­lítésére, a felszabadító moz­galmak elfojtására irányul. Az emberiség határozottan és egyértelműen elítéli az impe­rialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Magyarország — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hason­lóan — szolidaritást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fejlődéshez való jogát védelmezi az impe­rialistákkal .szemben. Történelmi tény, hogy a Kedves Elvtársak! A kommunista mozgalom napjainkban a világ társadat mi megújhodásának hatalmas mozgató erejévé vált, igazi vi­lágmozgalommá fejlődött. A nemzetközi munkásosztály legnagyobb történelmi vívmá­nya a szocialista világrend- szer létrrehozása. Ez a rend­szer valósítja meg a dolgozók évszázados álmát, a politikai, gazdasági, társadalmi, nemzeti, faji és minden egyéb elnyomás megszüntetését. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatat­lanok. A marxisták—leninis­ták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek a kínai kommunista párt vezetői által végzett sza- kadár tevékenység következ­ményei. Ez az egységbontó te­vékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista moz­galomnak. Nem kétséges, hogy a kom­munista mozgalomban támadt nehézségeket le fogjuk küzde­ni, s ebből a harcból a kom­munista mozgalom — mint eddig mindig — még erőseb­ben és szilárdabban kerül ki. A kommunista pártok a hábo­rú utáni időszakban óriási po­litikai és szervezeti tapaszta­latokat szereztek és minőségi­leg új színvonalra emelkedtek. Fejlődött a marxista—leninis­ta elmélet is. Ezen az úton fontos állomás volt a Szovjet­unió Kommunista Pártja tör­ténelmi jelentőségű huszadik és huszonkettedik kongresszu­sa, valamint a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957-es és 1960-as moszkvai ér­tekezlete. Mivel a kommunista világ­mozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi hely­zetben és a forradalmi harc­ban új jelenségek vannak és szükség van a nézetek és fel­adatok egyeztetésére, szüksé­ges, hogy korunk új problémá­it marxista-elemzés alá ves­sük. Erre kiváló alkalmat ad a kommunista és munkáspár­tok értekezlete. Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és munka­társainak magyarországi lá­togatása fontos állomás népe­ink, pártjaink és kormányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Üjból be­bizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdések­ben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben mun­kálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sáért, a gyarmati rendszer tel­jes és végleges felszámolásá­ért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében és más nemzetközi fó­rumokon hozzájárul az álta­lános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi meg­oldásához, a világkereskede­lem fejlesztéséhez és mindazon kérdések rendezéséhez, ame­lyek ma a világ különböző tájain fenyegetik a népek bé­kéjét, függetlenségét, *a vi­lágbékét. Remélem, hogy jugoszláv barátaink elégedettek ma­gyarországi látogatásuk ered­ményeivel. Mi a magunk ré­széről úgy érezzük, hogy ju­goszláv barátaink látogatása, dolgozóinkkal való találkozá­sa, tárgyalásaink jelentősen hozzájárulnak a két szocializ­must építő ország, pártjaink, kormányaink együttműködé­sének, népeink barátságának erősítéséhez. ■Éljen a Magyar Népköztár­saság és a Jugoszláv Szoci­alista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egy­begyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mik­rofonhoz. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán megállapodása A Magyar Népköztársaság és a Vatikán megbízottai át­fogó eszmecserét folytattak az állam és a katolikus egy­ház viszonyára vonatkozó jo­gi és ténybeli kérdésekről. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Szentszék elhatá. rozták, hogy mindkét fél szá­mára kölcsönösen kötelező okmányban rögzítik az eddig folytatott tárgyalások ered­ményét. Ebből a célból Budapesten 1964. szeptember 15-én a Külügyminisztériumban ok­mányt és ahhoz csatolt jegy­zőkönyvet írtak alá. Ez tar­talmaz néhány gyakorlati megállapodást, biztosítékot vagy kötelezettséget a vita tárgyát képező kérdések egy részéről, és egyben lerögzíti, az álláspontokat, igényeket, fenntartósokat, amelyeket a két fél az egyes kérdésekre vonatkozólag kifejezett. A két fél kifejezte azt a készségét, hogy a jövőben is folytasson véleménycseréket azzal a szándékkal, hogy le­hetőség szerint más kérdé­sekben is megegyezésre jus­sanak. Az okmányokat a Magyar Népköztársaság kormányának teljhatalmú megbízottjaként Prantner József miniszter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a Szentszék teljhatal. mű megbízottjaként Mons. Agostino Casaroli, a rendkí­vüli egyházi ügyek szent kongregációja helyettes tit­kára írta alá. Az aláírásnál jelen voltak: Szilágyi Béla külügyminisz­ter-helyettes, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Száll József, a Magyar Népköztársaság ró. mai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete és Mons. Luigi Bongianinó apostoli nunciaturai tanácsos. * * * Az MTI tudósítója által feltett kérdésre válaszolva Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a megállapodásról a következő­ket mondotta: Ez a megállapodás, amely vonatkozik a püspöki kineve­zésekre, a papok állampolgá­ri esküjére és a Rómában le­vő pápai magyar intézet helyzetére, elősegíti az ál­lam és a római katolikus egyház közötti viszony továb­bi javulását. Köztudott, hogy államunk az Alkotmányban lefektetett jogok és az állam és az egy­házak közötti megegyezés ■ szerint biztosítja a vallás szabad gyakorlását, s az egy­házak szabad működését. Megelégedéssel fogadjuk, hogy egyes kérdések tekinte­tében a Vatikánban is tért hódított a Magyar Népköz- társaság fejlődésének reáli­sabb értékelésé és a szocia­lista országok megnöveke­dett tekintélye következtében megnyilvánult a készség a kapcsolatok rendezésére. E reális politikát folytatva lehetővé válik, hogy az ál­lam és az egyház viszonyá­ban még megoldásra váró más kérdések is rendeződje­nek. Érseki és püspöki kinevezések VI. Pál pápa dr. Hamvas Endrét kalocsai érsekké, dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzót c. püspökké, dr. Cserháti Józsefet c. püspökké és pécsi apostoli kormányzó­vá, dr. Ijjas Józsefet c. püs­pökké és Csanádi apostoli kormányzóvá, dr. Bánk Jó­zsefet győri, dr. Winkler Jó­zsefet szombathelyi segédpüs­pökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. tvr. 1. parag­rafus 1. bekezdése szerint szükséges hozzájárulást meg­adta. (MTI) Joszip Broz Tito beszéde Joszip Broz Tito bevezető­ben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ide­je alatt körülvették. — 1941 áprilisában — mon­dotta — a német hitleristák és fasiszta szövetségeseik ag­ressziót követtek el a nemzeti és a szociális ellentmondások­tól marcangolt Jugoszlávia el­len. A régi állam tíz nap alatt kapitulált és szétesett. De nem kapituláltak a jugoszláv népek, a haladó és hazafias erők. A kommunista párt vezetésével hamarosan össznépi fegyveres felkelés bontakozott ki, s úgy­szólván puszta kézzel szereztek fegyvert a túlerőben levő el­lenségtől. Ebben a súlyos harc­ban népeink történelmének legdicsőbb lapjai íródtak, ki- koVácsolódott népeink szilárd egysége és lerakták az új, szo­cialista társadalmi rend alap­jait. A jugoszláv antifasiszta harcosok között ott voltak a magyar nép fiai is A nagy antifasiszta harc­ban Jugoszlávia felszabadító hadseregének, valamint a par­tizánegységeknek soraiban ott voltak a magyar nép fiai is, különösen az országunkban élő magyar nemzetiség tagjai. Elegendő, ha példaként csupán a Petőfi Sándor zászlóaljat em­lítem. Elvtársak és elvtársnők! A háború óta negyedszer va­gyok Budapesten. Benyomá­saimról szólva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy ered­mények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződ­hettünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják o még gyorsabb, a még sok­oldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen. önök országukat nemcsak helyreál­lították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az ipari­lag fejlett országok színvona­lára is emelték. Munkásosztályuknak, orszá­guk dolgozóinak a háború utá­ni fejlődés sajátos gondjai kö­zepette is volt erejük ahhoz, hogy legyőzzék a nehézségeket, megalapozzák a forradalmi távlatokat, a szocializmus igazi és humanista eszméibe vetett forradalmi hitet. Az or­szág munkásosztályának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszítéseiben kiemelkedő szerepet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a je­lenlegi magyar kormány veze­tői, Kádár János elvtárs és munkhtársai. Ennek köszönhető, hogy a szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzetközi életben, az európai, valamint a világ- béke jelentős tényezőjévé vált. Ma jelentős tényező Magyar- ország a nemzetközi munkás- mozgalomban is. A magyar népnek, a- Magyar Szocalista Munkáspártnak és a magyar kormánynak ezeket az ered­ményeit mi^ őszintén becsüljük és melegen* üdvözöljük. Kedves barátaink! Önök, mint szomszédaink ismerik azokat az eredménye­ket, amelyeket Jugoszlávia né­pei országunk szocialista épí­tésében eddig elértek. A leg­jelentősebb vívmány szocialis­ta fejlődésünkben kétségtele­nül dolgozóink és egész tár­sadalmunk átalakulása. Ki kell emelnem annak jelentőségét, hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, hanem arra is képesek, hogy résztvegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Országunkban a szabad, az igazán demokratikus társadal­mi viszonyok szilemében ne­velt fiatal nemzedék máris felelősséget, részt vállal a szo­cialista fejlődésért végzett munkából. Az ipar gyors nö­vekedése következtében a me­zőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 50 alá csökkent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról ta­núskodik. Szocialista társadalmi átala­kulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állan­dóan növekszik a szocialista tulajdonban levő mezőgazdasá­gi terület s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövetkeze­tekkel. Különösen az utóbbi tíz év­ben sikerült jelentős eredmé­nyeket elérnünk az ipar fej­lesztésében, évente átlagosan 10 százalékkal növekedett a termelés. Az iparosítás jóvol­tából Jugoszlávia meghárom­szorozta külkereskedelmi áru­csereforgalmát, amelynek ösz- szetétele is megváltozott. Ma országunk egyre több kész­terméket exportál. Ezzel egy­idejűleg megteremtettük Jugo­szlávia és sok más ország ter­mékeny gazdasági együttműkö­désének alapját. A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítet­te, hogy vállalataink Afriká­ban. Ázsiában és Latin-AmerL kában eredményesen vesznek részt olyan nagvobb beruházá sokban, mint kikötők, hidak és ffvárak építése. Mindez nagy erőfeszítéseket (és áldozatokat követelt dol- jgozóinktól. Az ország építésé­vel párhuzamosan azonban változtak és javultak a lakos­ság életkörülményei. Mi tisvanis mindig úgv véleked­tünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rója ránk, hogy olyan társadalmi viszo­nyokat fejlesszünk ki, ame­lyek közvetlenül is bizonysá­got tesznek a szocializmus fö­lényéről. A békeharc a szocializmusért vívott küzdelem része Elvtársak és elvtársnők! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más or­szágok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avat­kozás elvének, a népek ön­rendelkezési jogának tisztelet­ben tartásán alapuló együtt­működésért. Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket. A háború óta Ju­goszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalom­ban. A tudomány és technika fejlettségének jelenlegi fokán, a mindent elpusztító nukleá­ris és rakétafegyverek kor­szakában, amikor a nukleáris háború az egész civilizáció, az emberiség pusztulását okoz­hatja, az aktív békés együtt­élés politikáját, amelyért or­szágunk is mindig kiállt, ma (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom