Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Vasárnap, 1964. szeptember 13.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Épületek dicsérik munkájukat

Eredményesen dolgozik a somogyacsai tsz építőbrigádja

Somogyacsán a termelőszövetkezet megalakulása óta dolgozik a Sándor Mihály vezette építőbrigád. Mindössze tíz emberből: hat kőművesből és négy ácsból áll. A brigád főként közös gazdasági épületeket épít, de vállal munkát a tsz-tagoktól is: mindig van gazda, akinek a lakóházán vagy a gazdasági épületein elkel a tatarozás. Idegenben, más gazdaságoknál nem dolgoznak a somogyacsai építők, elegendő tennivalójuk van helyben is.

Pavlek Ferenc tsz-elnökkel arról beszélgettünk a termelő- szövetkezet majorjában, hogy már eddig is több épület dicséri az építőbrigád jó munkáját. Ők készítették például a major néhány jószágállását is. Itt egy 40 férőhelyes sertésfiaztató, egy 100 és egy 60 férőhelyes növendékmarha- istáló, valamint egy 100 férőhelyes sertéshizlalda bizonyítja, hogy ügyes, hozzáértő emberek rakták fedelet az állatok fölé. Az erős ikergóré szintén az ő jó munkájukról tanúskodik. Ottjártunkkor az ácsok a faluban dolgoztak, a kőművesek pedig a sertésfiaztató kutricáinak betonal- jazatát bitumennel vonták be. A típustervben meghatározott

beton ugyanis hideg, egészségtelen, s ezért az állatorvos javaslatára — hogy elkerüljék az állatelhullást — bitumennel öntik le a kutricákat.

Az építőbrigád tagjai közül alig egy-két embernek van szakképesítése. A többiek ugyan nem mondhatják el magukról, hogy kőműves- vagy ácsmesterek, azonban hosszú szakmai gyakorlatuk révén ügyes kezű építőkké váltak. A szövetkezet vezetői mindenkor számíthatnak rájuk. A munkadíjat az FM-norma szerint kapják, munkaegységben. A teljesítmény után járó pénzösszeget ugyanis átszámítják a betervezett 27,40 forintos munkaegység értékére, és aszerint írják jóvá nekik az egységeket.

A somogyacsai építőbrigád tagjai nemcsak az építkezéseknél, hanem az egyéb tennivalókban is megállják a helyüket Részt vettek a pillangósok betakarításában, a kapálásban, az aratásban és a burgonyaszedésben is. Ezek után érthető, hogy augusztus végéig 200—220 egységre tettek szert átlagosan. Munkájuk haszna az épületeken kívül a növénytermesztési eredményeken is meglátszik majd.

H. F.

Száz vagon szilvát vásároltak fel eddig a megyében

A szilva felvásárlása körüli huza-vonáról, a nehézségekkel foglalkoztunk a közelmúltban. A felvásárlási munka jobb megszervezésére hívtuk fel a figyelmet nehogy a megtermett szilva egy része a fán maradjon. Cikkünkre küldött válaszában Küher János, a . Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központjának igazgatója megnyugtatja a termelőket: a felkínált szilvát megvásárolják és elhelyezéséről is gondoskodnak. Mint a levélből is kitűnik, az idén valóban gazdag, még a vártnál is jobb a szilvatermés. Kétszáz vago- nos mennyiséget számoltak, ennek felét már ét is vették, de most már megállapítható, hogy mintegy 250 vagonnyi termés felvásárlására kell felkészülni. Az áru átvétele körülbelül hat hétig tart. Legelőször ipari befőzésre alkalmas szilvát vásároltak, később exportra vettek át kézzel szedett, hibátlan, tetűmentes szilvát. Eddig több mint öt ven vagon szilva ment a megyéből exportra.

A konzervgyárak mintegy 130 vagon szilvát kérnek Sö- mogytól. Ennél kisebb követelményeket támasztanak az átvevők, a fontos az, hogy az áru teljesen érett legyen. A gyengébb minőségű, rázott, de érett szilvát a szeszfőzdék várják, s érett, jó minőségű szilvára van szükségük az aszalóüzemeknek is.

A MÉK vezetői türelmet kérnek a termelőktől, és hangsúlyozzák, hogy a gazdák ne egyszerre rohamozzák meg áruikkal a felvásárlóhelyeket. mert nem lenne célszerű, ha egy-két nap alatt bezúdulna 80—100 vagon szilva a raktárakba és megfelelő feldolgozó, szállítási kapacitás hiányában ott menne tönkre. A fán nem

megy olyan gyorsan veszendőbe a szilva, ezért továbbra is indokoltnak tartják az ütemezés fenntartását A felvásárló szervek dolgozi mindent megtesznek azért, hogy a megtermett gyümölcsnek legyen gazdája. V. J.

KONGRESSZUSI

ELŐKÉSZÜLETEK

A tabi járásban a közeli napokban kezdődtek meg a KISZ VI. kongresszusát megelőző vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések. A járási KISZ-bizottság egy hónapja megválasztott új titkárával, Sámoly Ferdi- nánddal beszélgettünk a taggyűlések előkészítéséről.

— Harmincnyolc alapszervezetünk van a járásban — mondta a titkár. — Közülük harminc tsz- alapszervezet. 1350 KISZ- tagunk van, a KISZ korosztályú szervezeten kívüliek száma 1 200, de nem a taglétszám emelését, hanem a szervezetek tartalmi munkájának erősítését tartjuk a legfontosabb feladatnak. Ezért július végén a járási néhány községében összehívta a bizottság a környező falvak párt- és KlSZ-titká- rait, az értekezleten megbeszéltük a főbb problémákat, tájékoztattuk az alapszervezetek vezetőit a KISZ-kongresszus előkészítésének aktuális feladatairól.

A KISZ-alápszervezetek patronálásával megbízott elvtársakat minden hétfőn beszámoltatjuk. A vezetőségválasztásnál elsősorban azt a szempontot veszik figyelembe, hogy az eddig jól dolgozó vezetőség mindenütt a helyén maradjon, a titkár lehetőleg katonaviselt férfi vagy 20—22 éves lány legyen, aki már megfelelő politikai képzettséggel, gyakorlattal rendelkezik, és tekintélye van a KISZ-fiatalok előtt.

KONYHA A KIÁLLÍTÁSON

Teljes »gőzzel« dolgoznak

szakácsok a közkedvelt Mátyás-pince szül a rácz-pomty,..

konyháján. KéKÖRÖZ A VETŐGÉP

— A fehér abrosz eltűnt. {Kiszorította a vetőgép.

Szikár, törékeny termetű {ember, Kovács L. József mondája ezeket. Kék munkáskabát- fján rozsdabarna olajfoltok tai {kállanak. Szétvetett lábbal áll |a négy méter hosszú, alig húsz Jcenti széles deszkalapon. Előt- |te halk kopogással hullik a

♦ szem.

I Vetnek. Csöndes elmélyülés- lsei, szorgalommal. A puha, Ijószagú föld pedig nemcsak a

♦ magvakat, hanem a gondoláitokat, a felcsapó érzéseket is

„‘magába zárja.

— A legszebb munka ez — így vélekedik a barázdált arcú vetőgépkezelő. Régóta csinálja már. Tizenhat éves korában kezdte, most az ötvenötödiket tapossa. A balaton- endrédi Zöldmező Tsz-ben is ő állt minden évben legelőször a vetőgépre.

Figyelem a mozgását. A magvető örök mozdulatait keresem benne. Nincs. A fehér abrosszal együtt az is eltűnt.

Péntek óta már a rozsot vetik. Előtte a takarmánykeverékből negyven holdat vetettek. A többi föld is készen

HUSZONÖT ÉV A QYÁRBAN

A tss-ek is segítenek a* AKÖVNEK

A nyáron különösen a zöldség- és gyümölcsszállítások okoztak nagy gondot az Autóközlekedési Vállalatnak, nagy tömegű árut kellett gyorsan eljuttatniuk rendeltetési helyükre. Mivel ehhez az AKÖV-nek néni volt elegendő tehergépkocsija, a Megyei Szállítási Bizottság megbízásából az AKOV s a MÉK megbízottai még ez év májusában 44, gépkocsival rendel- 'ző termelőszövetkezetet kerestek öl, hogy a zöldség- és gyümölcs- zállításhoz ajánlják fel gépkocsijaikat.

14 termelőszövetkezet gépkocsija kapcsolódott be a zöldség-gyümölcs fuvarozásba. Sokszor vállaltak éjjeli és vasárnapi munkát. Csak augusztusban 145 fuvarnappal segítettek a tsz-gépkocsik a MÉK-nek. Különösen sokat segített a kaposfüredi, a kaposfői, a szabadi, a zimányi és a nemes- dédi tsz. A gépkocsivezetők a fuvardíj 10 százalékát kapták prémiumként.

Negyvenhárom éves.

Munkás. Az volt huszonöt évvel ezelőtt is. Gyerekfejjel lent teregetett, nyűtt, tizennyolc éves korában a lenmagrostához került. Volt rönkbehordó, deszkakihordó, gattervezető, segédmunkás, üzemi tűzoltó. Most gattermester. Minden emléke a gyárhoz köti. Itt telt el a gyermekkora, az ifjúsága, itt választott párt magának. A háború, a fogság után ide ment vissza dolgozni, a fia is itt tanult szakmát; ha leszerel, folytatja, ahol abbahagyta. Negyedszázados jubileumára kétezer forint jutalmat kapott augusztus 20-án.

az tűzoltókép került elő valahonnan a fiók mélyéről.

— Fene tudja, nemigen szerettem fényképeszkedni — mentegetődzik. A jövendő menyéről mutat inkább képet.

Meg a fiáról.

— Ugyanolyan szúrós szemű, mint az apja ... Csak kerek képű — mondja Csertiné.

Cserti János nagyon szereti a fát, a gattert. Haragszik a »sintérekre«, akik »neki a nagy kalapáccsal«, »csafc addig legyen jó, amíg én dolgoBüszke rá, hogy munkásdinasz- zom« módon bánnak a fűrész- uraságnál.

öten voltunk testvéAkkor megkérdezték tőle irodán:

— Hogyan lehet ennyi időt egy helyen eltölteni?

Cserti János, a Dél-magyarországi Fűrészek csurgói telepének gattermestere azt mondta a csodálkozó adminisztrátornak:

— Jobban, mint változó helyeken. Ott mindig újonc az ember. A régi munkásnak nagyobb a becsülete.

Büszke rá, hogy munkás.

hogy mit vegyünk. Most nincs semmire szükségünk. Nemrégen vettünk egy Álba Regiát részletre. Ügy állítottuk be a készüléket, hogy az ágyból nézhessük. Betesszük a pénzt a takarékba. Ha leszerel a fiam, legalább lesz miből költeni. Hej, csak így kezdhettem volna huszonöt évvel ezelőtt a Fiedler Lenipari Rt-nél! Mindig mondom a fiamnak: ha fele ilyen sorom lett volna, mint neked, a kutyám se lenne sánta. Apám cseléd volt a Meller

Kevesebb lesz a többletnyereség a vállalatoknál — Nem kedvező a félévi mérleg

Egy százalék önköltségcsökkentés, 16 millió forint, 150 lakás című cikkünkben megírtuk, hogy megyénk iparvállalatai és a kereskedelmi vállalatok vállalták, hogy csökkentik az önköltséget, s az év végéig 25 870 000 forint többletnyereséget érnek el.

A Magyar Nemzeti Bank Se mogy megyei Igazgatóság; amely a tervtárgyaláskor följegyezte, hogy az üzemek mennyi többletnyereséget

akarnak elérni, a napokban közölte szerkesztőségünkkel,

hogy a vállalatoknál megállapították a végleges alaprenta- bilitási kulcsot. Ennek következtében változott az eredetileg vállalt többletnyereség is (korábban a múlt évi adatokhoz viszonyították a többlet- nyereséget.)

A változás a Somogy—Zala megyei Tégla és Cserépipari, a Kefeanyag-kikészítő, a Somogy megyei Sütőipar és az Épület Szakipari Vállalatnál a legjelentősebb A Tégla- és Cseréptia sarja. Szúrós szemű, baráz- szel. dúlt arcú. Kíváncsi voltam rá, — Szebb munkát végezhe- hogyan nézett ki fiatal korá- tünk, ha rendesen ápoljuk a ban. Csak egy katona- meg egy gattert. Ha egy gépen dolgo_________________________________zik az ember, úgy ismeri, akár

a családját. Tudja, mi a baja, mije fáj ...

— Mi a legnehezebb és a legkönnyebb a munkájában?

— Semmit se érzek nehéznek. A gép jobban szereti a fenyőfát. Vidámabban megy benne a fűrész, mint a cserfában, ércesen suhog, nem olyan tompán.

— Mennyi fát dolgozott fel eddig?

A gattermester megigazítja elmaradhatatlan kék svájcisapkáját:

— Hát éppen ki lehetne számítani ... Nagyon nagy erdő lenne, az biztos. Egy műszakban huszonhat köbméter fenyőt dolgozunk fel. Csak akkor kevesebb a teljesítmény, ha szilánkot fog a fűrész, elszakad a szíj vagy elromlik a gép.

— Soha nem vágyott még más üzembe?

— Mindig megtaláltam a számításomat Csurgón. 1950- ben Budapestre vitték az orsórészleget. Hívtak, hogy menjek el. Maradtam, átmentem a lenipari részleghez — ott kezdtem a munkát 1939-ben —, rakodtam, trógeroltam. Amikor megalakult az üzemi tűzoltóság beálltam oda. 1954-ben újra megindult a faipari részleg, visszamentem a gatterhoz

— Mire költötték a kétezer forint jutalmat?

Cserti János széttárja a karját:

— Gondolkoztunk rajta,

ipari Vállalatnál 7 800 000 forintról 3 542 000 forintra csökkent a felajánlott többleteredmény. Van azonban olyan vállalat is, amelynél a kulcs változása következtében nőtt a többleteredmény.

Végeredményben a vállalatok által felajánlott 25 870 000 forint, 22 335 000 forintra csökkent.

A bank azt is közölte, hogy a vállalatok az első félévben mennyi terven felüli nyereséget értek el. A számok azt mutatják, hogy néhány vállalat (Víz- és Csatornaművek, AKÖV, Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat) még egy fillér nyereséget sem ért el június 30-ig. Nem remekelt a többi vállalat sem. így az első félévben a felajánlott 22 335 000 forintból csupán 6 577 000 forint többletnyereséget értek el. A vállalatoknak nagy erőfeszítést kell tenniük, hogy év közben tett ígéretüket december 31-ig valóra válthassák.

rek. A kommencióból nem telt ruhára, még novemberben is mezítláb mentem iskolába. Apámék alig várták, hogy fogyjon otthon a létszám. Amikor beálltam a gyárba, a testvéreim már ott dolgoztak. 1942-ben nősültem. Bizony, nehezen indultunk az életnek. Rossz volt a kereset, sokat kellett gürcölni a megélhetésért. Abban az időben nem lehetett olyan könnyen bútort venni, hogy csak bemegyünk az OTP- be hitelért. Kicsinyesként szereztünk meg mindent.

Az asszony is bekapcsolódik a beszélgetésbe:

— Tizenhárom éves korom óta járok a gyárba. Amikor megszületett a gyerek, elmentem masina mellé, télen visza a gyárba. Jött a háború, leszerelték, elvitték a gépeket. így aztán nekem nincs meg a huszonöt évem. Most lehúzó vagyok a körfűrész mellett, egy műszakban vagyok az urammal. Ellátjuk a háztartást, televíziózunk.

— Üdülni volt-e már?

— Még nem. Mindig készülök, s mindig közbejön valami. Hol az asszony nem ér rá, hol engem nem engednek el szabadságra vállalati érdekből. Balatonmáriára azonban minden évben kirándulunk néhányszor.

Csertiék a sorompón

túl, a Szabó utcában laknak. Együtt indulnak munkába, együtt mennek haza. Nemsokára leszerel az ifjú Cserti, s akkor már hárman indulnak a gyárba. Lajos Géza

várja már a magot A 955 holdból 750 holdon végezték el a vetőszántást.

A Szuper-Zetor nyergében szóké, borostás arcú fiatalember ül. Keveset és hangosan beszél. Nincs kihez szólnia naphosszat. A faros a hulló szemeket figyeli, ő meg azt, hogy jól takarjanak a sorok. Míg állnak, lehajtott fejjel vizsgálja a vetőgépet. Tóth Józsefnek hívják a traktorost Fia lehetne az idős farosnak, ö az idén vontat először vetőgépet. Tavasszal kezdte kukoricával.

— Ha eljön a nagy vetési idő, akkor két géppel vetünk

— mondja a traktoros.

— Csak jó idő legyen — teszi hozzá a faros.

Ebben az évben már egyszer kimosta őket az eső. Ha jó idő van, reggel hatkor állnak munkába, s dolgoznak sötétedésig. Ezért a munkáért a munkaegységen kívül még holdanként három forintot keresnek. Köröz a traktor, a vetőgép cso- roszlyái behatolnak a föld testébe, s végtelennek tetsző vonalat rajzolnak. A faluban még alig tudnak a vetésről, a gép zaja nem hallik el odáig. Az akácos domboldalak ölbe fogják a vetőgépet, mint anya a gyermekét. De a kíváncsiság már kihozta Kolumbán Gergely párttitkárt. Ö is ott áll a faros mellett. Hallgatja a hulló szemek muzsikáját.

— Akkor szép a vetés, amikor már sorol — így vélekedik a párttitkár.

— Akkor már látni lehet, milyen munkát végeztek.

A másik két ember nem válaszol. Erre nem lehet mit válaszolni.

— Mi a különbség a tavalyi és az idei vetés között?

Megint a faros válaszol. A traktoros már a gépet igazítja. Minden állásidőt erre használ fel.

— Előbbre léptünk a talaj- munkával. Tavaly nem győztek előttünk szántani. Idén mi nem győzünk az eke után vetni.

— Azért nem kapkodunk — teszi hozzá a traktoros.

— A jövő évi kenyér ezeken az embereken is múlik — mondja a párttitkár.

— Azért is fiatalodnak meg

— élcelődik Sárái József fő- agronómus.

— Csak az idő jár el felettünk. — Ezt már a faros mond- ja.

Az élcelődés megszakad. Újból dohog a traktor. A törékeny termetű ember szétvetett lábbal áll a négy méter hosz- szú deszkán. Kezében rövid nyelű vaskampó. Ezzel tisztítja az eldugult csöveket, s ha végképp nern tud megbirkózni a csoroszlyába tömődött földdel, a vetőgép tetejére koppant, jelt ad, hogy baj van, meg kell állni.

Így megy ez naphosszat, s mire a domboldalon lebukik a nap, a föld már ezen a táblán is ölébe zárja a magot...

Kercza Imre