Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. szeptember 27. BEKÖTŐ UTAT ÉPÍTENEK a csökölyi VII. Pártkongresszus Tsz majorjában. A bitumennel átitatott négy méter széles, 1200 méter hosszú utat a Közúti Üzemi Vállalat dolgozói készítik. HÚSZ ÉV UTÁN A HARMADIK EMBER Igpen vagy nem? A folyosón szürke, kedvetlen sokaság. Tizenöt—húsz asszony, lehetőleg egyik sem néz a másikra, annyira idegenek, és annyira titkolnák egymás előtt is, amiért valamennyien jöttek: terhességük megszakítását kérni. Lelkiismerete szerint az orvos egyiknek sem adna igazat. De sokszor hiába is tiltakozna a lelkiismeret, alapos, gondos mérlegelés után másként dönt a józan ész... Születendő életek fölött mondja ki a bizottság az igent vagy a nemet. i I.l Sovány, szőke asszony. Szomorú szemű. — Mamám is, édesapám is beteg, a férjem sem akar több gyereket, muszáj volt jönnöm... — Rosszak a körülményeik? — kérdezi az orvos. — Nem, nem rosszak. Most építkeztünk három éve, de hát... — Hány gyerekük van? — Egy csak... — És ha baj történne vele, akkor ^ — Nem tudom ... Ahol sok a gyerek, ott soha nincs baj, ahol egy ... — Mégsem akar többet... — Akarnék én, kérem, de.. — Gondolkodik, aztán már nevet: — A kisfiam most megy iskolába. Ű talán kislány lesz ... Visszakéri a papírokat. E1 sem köszön. Bejön, levelet tesz az asztalra. Környezettanulmány. »Indokoltnak tartom a terhesség megszakítását — írja a védőnő. — Tizenhárom éves gyerekük van, a férj mértéktelenül iszik, nem törődik a családjával, durva hozzájuk.« — Szereti a férjét? — Szeretem^ kérem, pedig nagyon rossz hozzám, ha iszik, és mindig iszik ... — Szeretne gyereket? — Persze, hogy szeretnék, de így ...?! Később, míg az asszony a folyosón várakozik, az orvos interurbán felhívja a községi tanácsot. Valóban iszákos és durva férj. A tanács ígéri, segítenek, elvonókúrára küldik. Az asszony engedélyt kap a terhesség megszakítására. — Jaj, ha másmilyen volna a férjem!... — sóhajt. | 3. j — Három gyerekünk van, hogyan tudnánk a férjemmel ezt a picit is fölnevelni? Harmincnyolc éves az asz- szony, már kétszer volt ter- heaségmegszakítása. A papírok tanúsága szerint tizenegyedik hetes terhes. — Miért várt mostanáig? — kérdezik. — A tizenkettedik héten túl nincs megszakítás. — Éppen nem volt kéznél pénz. — Akkor is! Ha túl van mégis a tizenkettedik héten, nem vállalják a kórházban. Korábban kellett volna jönnie, valamilyen megoldást találtunk volna. Indokolt esetben a tanács szociális segélyt ad a rászorulóknak akkor, ha az asszonynak már van két-három gyermeke, és betegsége vagy családi körülményei miatt indokolt a terhesség megszakítása. De egyre mindig felhívja a figyelmet az orvos: a beavatkozás veszélyes az asszonyra is, az esetleg később születendő gyermekre is. Olyan esetről is tud a krónika, amikor a szülők egyszer nem akartak gyereket, a másik éppen ezért már meg sem születhetett. De akkor már ... 4. Két vélemény. Dr. Berényi Ervin, a bizottság elnöke: — Nagyobb számban nem a két vagy több gyermekes családanyák jönnek hozzánk, hanem az egykések. Ahol látjuk, hogy csak családi kényelmi szempontból kérik a terhesség megszakítását, soha nem adunk engedélyt. Indokolt esetben igen. Emberséges, okos rendelet foglalkozik a születésszabályozással, szükség van erre a bizottságra, én mégis azt szeretném, ha senki sem jönne hozzánk. Ma már több módja van a megelőzésnek, erről a körzeti orvosok bárkit felvilágosítanak. Az a jó, ha minden házaspár öhállóan tervezi a családot, és nincs szükség művi elvetélésre. Dr. Lakos Pál, a kaposvári járási tanács főorvosa: — Szomorú statisztikát olvastam: Magyarországon 1963- ben mindössze három ezrelék volt a természetes szaporulat. Somogy megye az országos arányszámtól is messze elmarad a mínusz (!) egy tized százalékkal. Ha csak a kaposvári járás adatait nézem — a megyeszékhely nélkül —, azt kell mondani, hogy évről évre csökken a lakosság. Míg 1949- ben 80 295 volt a járás lakossága, 1963. január 1-én már csak 75 853, s tavaly kétszázötvennel kevesebb gyerek született, mint 1959-ben. Két év alatt 2154-en kértek terhességük megszakítását a kaposvári járásból. ]vr- -’ - —1 az idén . . . Vincze Jenő A drávagárdonyi BÁTRAKAT KERESEM. Hárman voltak az új élet vezérei : Tóth Ist~ ván, Jobbágy Gábor és Üveges István, ök mérték szét a gróf és a bárónő földjét. Tóth volt a földigénylő bizottság elnöke. Mindig földet akart. Másoknak holdakat osztott. Most egy négyszögöl is elég neki. Jobbágy, a tanító, a földosztás hitelesítő jegyzője most is tanít. Harmincnégy éve itt. Életútja egyenes. A harmadik ember Üveges ; akkor, húsz éve ő volt a legbátrabb. Ma gyenge és bizonytalan. Zátonyra futott, megrekedt. Egyéni gazda a szövetkezeti faluban. Az ő sorsa érdekel. A tanító kísér Üvegeshez. A sárga falú ház kapuja zárva van. Az I- varon malacok túrják a füvet. A fákkal szegélyezett úton jön egy ember. — ő az. A tanító bemutat, aztán elmegy. Nem akar zavarni. M IÉRT JÖTT ? — A kérdés csattan, mint az ostor. — Magához, Az életét szeretném megismerni. Csönd. Az arcon kesernyés mosoly vibrál. — Az életemet ? ... Hallgatunk. Már kínos a némaság. Akkor megszólal. — Elmondom. Azután kérdezhet. A konyha egyik sarkába néz. Halkan beszél. — Én voltam itt a párt alapítója. Verekedtem a földosztásért ... Azt mondta a gróf intézője, engem úgyis kerékbe törnek ... Megválasztottak párttitkámak. A tanácsválasztás előtt lemondtam. Csalódtam az emberekben. Pedig mindent csak értük tettem... Remeg a hang. — ötvenegyben egy este visszaadtam a tagsági könyveimet. Abban az évben alakult meg az első szövetkezet. Beléptem. Egy évig kocsis voltam, akkor megtettek elnöknek. Nem bírtam. Ha a járásnak tettem eleget, az emberek voltak bizalmatlanok, ha a falunak, akkor a járás nézett rám görbe szemmel. Széthullott a családom, tönkrement az életem. Lemondtam. Meghallgattam Nagy Imre beszédét, és úgy döntöttem, kilépek, magam gazdálkodom. Csönd. Az arc vékony és nagyon ráncos. — A következő évben följelentett a volt feleségem, hogy lázítok. Három és fél évre ítéltek. Föllebbeztem. öt hét múlva újra tárgyalták az ügyemet ... Az asztalfiókból kivesz egy zöld borítású könyvet. Ez van ráírva : »Számolás és mérés.« A könyvben iratok vannak. Elém tesz egyet. »Az elsőfokú bíróság ítélete alaptalan, azonnali hatállyal szabadlábra ...« — Kiengedtek, mert ártatlan voltam. De miért hurcoltak meg ártatlanul ? 1959 őszén sorra járták a házakat. Tiszta lepedőbe tették a falut. Mindenhova benyitottak, csak hozzám nem. Engem kihagytak. A hang rekedt és kemény. — Egyedül vagyok, mint az ujjam... A MÚLTNÁL KEZDTEM. Annál a két évtizeddel ezelőtti forró délutánnál. — Ki jelölte földosztónak ? — A falu. Az iskolában. — Mit gondol, miért ? — Nem tudom. Talán mert megbíztak bennem ... — Talán ? — Nem talán. Biztosan. Akkor bíztam... — Ki ment el a bárónőhöz ? — Én. Azért mentem el, mert igazságosak akartunk lenni. Benyitottam a kastély kapuján, az udvaron találkoztunk. Nem vettem le a kalapomat, most az egyszer nem akartam levenni. Kértem a határ térképét, de nem adta oda. Kiabált velem. Azt mondta, ezért úgyis felakasztanak... Nem volt térkép, mégis igazságosak voltunk. Becsületesen csináltunk mindent... — És mi lett utóbb az igazsággal ? — Utána más idők voltak. Csúnya, rossz idők ... Ezekben a csúnya időkben jött a körlevél : »Az ellenséget ki kell telepíteni.« Éjnek idején két családot vittek el. — Az asszony akkor azt kérdezte tőlem : ezért vagy te kommunista ? A szemek kemény villanásában ott volt örökké : miért ? Ti tehettetek volna ! Te is ! — Akkor égettem föl mindent. Csak a kérges kezemben voltam biztos. Másban semmiben. Kérges keze itt van az asztalon. Reszketnek az ujjai. — Amikor tiszta lett minden, és helyére tették az igazságot, engem kikerültek. Kirekesztettek, mint a veszettet... A CIGARETTA a körmé- re égett. — Megbánta ? — Mit? — Hogy földet osztott — Azt nem. Nem is fogom soha. — Magának mennyi jutott ? — Négy hold. Mint mindenkinek. — Mikorra tudott volna ennyit szerezni ? — Soha. Az életem kevés lett volna hozzá. Akkor nyolcvan fillér volt a napszám, és háromszázötven pengőt kéi'tek egy holdért... — És a többi ? — Nehéz dolog ez... Egyedül még nehezebb .. — Akkor, húsz éve mit akart ? — Földet meg életet. Mást semmit. Mindenki csak ennyit akart. — Akkor milyen volt a falu? — Szegény. — És most ? — Jómódú ... Mindenki jól él. Mindenki... — Maga is ? — Én is élhetnék jól. Mindenem meg van. Mégis sokszor hetekig nem eszem főtt ételt... A konyhában minden elnyűtt és kopott. A rakott tűzhely teteje rozsdás. Régen használhatták. — Valamit nem értek. Sehogy sem. Akik akkor átko- zódtak, és szidták az egészet, most jókedvűen csinálnak mindent... Kint az udvaron folytatja: — Én föltettem, mivel hozzám nem jöttek, én sem megyek hozzájuk. Tavaly felrúgtam ezt. Szóltam az elnöknek, ha megveszik a lovamat, belépek. Azt kérdezte, mennyit kérek érte. Hatezret kértem. Kinevetett. Azt mondta, ezret tud érte adni, többet nem, merthogy a gép többet ér, mint a ló .. A kapuban teszem föl az utolsó kérdést: — A jövő hogyan lesz ? Mély sóhaj a válasz. — Hiába mondanám. Nem tudom. Akkor, húsz éve tudta ... Németh Sándor A tárgyalóteremből A noha a bűnös A FEJSZE MAGASRA EMELKEDIK, majd lesújt. Recsegve törik apró szilánkokra a magyaregresi tanácsháza ablaka. Egy vérbe borult szemű, eltorzult arcú ember a fejsze forgatója. Artikulátlan hangon üvölt: — Gyertek ki, ha mertek ... Adjátok vissza, amit elvettetek apámtól és tőlem! Senki sem felel. Kora reggel van' ünnep, zárva a tanácsháza. Néhány szomszéd fölébred a lármára, de nem lépnek közbe. A fejszés ember pedig tovább ordít: — Megkaptátok, amit megérdemeltetek ... Itt a hivatali elismerés ... Nesztek, itt a húsvéti ajándéktok! Néhány óra múlva rendőrök állítják elő a garázda férfit, Kelemen János Magyaregres, Kossuth Lajos utca 39. szám alatti lakost. Jegyzőkönyvet vesznek föl, kihallgatják. — Miért tette? Értelmetlenül néz a kérdezőre, s elboruló arccal kiabálja: — Tolvajok vagytok valamennyien! Hova tettétek, amit elvettetek tőlünk? Elraboltátok apám szerzeményét, s azt is, amit én gyűjtöttem össze keservesen. — ön rendszeresen lázit a rendszer ellen ... Figyelmeztetem, változtasson magatartásán — szólítja fel a kihallgatást végző rendőr. Kelemennek nem ez volt az első ilyen megnyilvánulása. Adót éveken át nem fizetett, s amikor kiküldték neki a fizetési felszólítást, vasvillával kergette ki az udvarába be- merészkedőt. Hiába a figyelmeztetés, tovább ordít. Most már a rendőröket szidja: — Engem persze lefogtok ... De azokat a tanácson szabadon hagyjátok. Ti sem vagytok különbek, mint ők! RENDSZER ELLENI IZGATÁS bűntettével vádolva került Kelemen János a K,a-j posvári Járásbíróság elé. — Megértette, mivel vádolják? Egy ideig nem felel, csak néz maga elé, mintha nem is hozzá szólnának. Szeme — jóllehet már régen ihatott szeszes italt — most is zavaros, homályos, s csodálkozva bámulja a tárgyalóteremben ülőket. Aztán megszólal: — Elvették, amit egy életen át kuporgattam. — Bűnösnek érzi magát? A vádlott sírva fakad: — Nem, nem vagyok búsokat segítenek a nagyat» " -'rnnázium tanulói a helyi- li Aranykalász Tsz-nek burgonyaszedésben. nos ... Csak a magamét akartam ... A BÍRÓSÁG JAVASLATÁRA elmeszakértő vizsgálja meg a vádlottat. Jelentése megdöbbentő: — Kelemen Jánosnál előrehaladott állapotban levő agysorvadás, elbutulás tapasztalható. Ez a túlzott italfogyasztástól van. Ez váltotta ki belőle az üldöztetési mániát is. Cselekményének a társadalomra veszélyes voltát már évek óta nem képes fölismerni. Ilyen tetteket bármikor elkövethet. Javasoljuk zárt intézetben való kezelését s ott kényszer-elvonókúrára való fogását. A bíróság — mivel a vádlott beszámíthatatlan — büntethetőséget kizáró ok miatt az eljárást megszünteti, s egyenlőre egy évre zárt intézetbe utalja. KELEMEN JÁNOS ÖTVENÉVES. Egyedül gazdálkodott néhány hold földjén, egyedül takarította be minden évben pár száz négyszögöl szőlőjének termését is. A szőlő nohából és elvirából áll. Nem kell gondozni, direkttermő, minden évben nagy termést ad. Volt tehát bor bőségesen, nem adott el belőle egyetlen litert sem. Barátja, ismerőse, akit egy- egy pohár borral megkínáljon nem volt. Egyedül fogyasztotta el a bort mind. Már gyerekkorában lejárt a pincébe, s itta víz helyett a nohát. Amikor felnőtt, akkor kan- csószámra. Így tett apja, nagyapja is. S a noha, az elvira elsorvasztotta agyidegeit. Felesége nyolc évvel ezelőtt otthagyta. Amikor a bíróság elválasztotta őket a férj állandó részegeskedése, durvasága miatt, s megosztotta a közös szerzeményt, nem akarta az asszony részét kiadni. Rendőröknek kellett közbelépni. Ez év húsvétján ezért verte be a tanácsház ablakait: követelte vissza a tanácstól az asszony által elvitt vagyonrészt. Kelemen már kétszer volt ideggyógyászati kezelésen, elvonókúrán. Eddig a noha bizonyult erősebbnek. Most ismét orvosok fáradoznak azon, hogy megmentsék a'társadalomnak. Kelement zárt intézetben ápolják. A noha azonban még ma is több száz holdon terem megyénkben, és szedi áld'izpi"5! Szálai László
