Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-19 / 220. szám
MS'ZMP MEGYEI RI70TTSÁGÁ ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA fiú lopott... v / '4 • /' ' S # * ' V ■ •, • . v ' , V. v Budapest legújabb utcája a % újjáépített József Attila utca, ahol a járművek 2—2 sorban közlekedhetnek a Lánchíd és a Népköztársaság útja között. Könyvek a pedagógusoknak Két Overálos fiatalember jön szembe az udvaron — Merre találom a K1SZ- titkárt? — szólítom meg. — Azt hiszem, bement Kaposvárra kocsival. — Valaki a vezetőségből? — Milyen vezetőség? Ja, a KISZ ...!? Nem tudom, van-e valaki a vezetőségben. Nem tudom. Talán az irodában tudják. Kopogtatok az igazgató, Keller László ajtaján. — Tessék! Az ajtónyitás utón fordulnék vissza — két fiatalember ül Keller Lászlóval szemközt. —, de az igazgató marasztal. Akkor látom, hogy a magasabb fiú szeme vörös a sírástól, és lesütött szemmel pironkodik a fiatalabb is. , — IVJegvárom — intek az igazgatónak. Rövid, kínos csönd, aztán Keller László a fiúkhoz fordul: [ — Hoyyan is volt akkor á stekkulcsokkal ? A magas felemeli a fejét. — Egy barátom motorját akartam megjavítani. .. — Ahhoz kellett kilenc kulcs? Csönd. — Mást is kivittetek? — A féklámpa-kapcsolót, de azt ő tette a táskámba — int a fiatalabb felé —, én nem tudtam róla semmit. — így volt? — Nem egészen. Én mondtam a Jóskának, hogy vigye ki, mert nekem nincs táskám. — Máskor is vittetek már el valamit? — Nem — mondják bizonytalanul —, de mások biztosan vittek. Van, akit meg sem néznek a kapunál, csak kisétál... Jegyzőkönyv készül, a kisírt szemű és a sápadt fiú kibotorkál az irodából. — Tegnap találta meg náluk a portás a holmikat — mondja az igazgató. — Elképesztő! Az idősebb fiúval már máskor is voltak problémák, pedig csak másodéves ipari tanuló. Ez a kisebb pedig most került hozzánk tanulónak a nyáron. A fiúkról készített feljegyzést egy dossziéba csúsztatja. — A KISZ-szervezetről szeretnék írni — mondom később —, de nem találom a titkárt. — A KISZ-ről...? Arról bajosan tud valamit is írni! Amióta én itt vagyok a Tabi Gépállomáson, pedig már egy éve itt vagyok, a KISZ még nem csinált semmit. — És a titkár? — Rendes fiú, de egymagában ő nem lehet alapszervezet. Egyszer beszélgettünk. — Te Pista — mondom neki —, mi van ezzel a KISZ-szel? — Az a baj — mondja —, hogy nem kapnak konkrét feladatot. Pedig mi feladatot is adtunk. Egy lakókocsit kellett volna átalakítani a fiatalokPuszíulás fenyegeti Pompei romjait Pompei romjait pusztulás fenyegeti. A romokat gyomnövények borítják, amelyek behatolnak az antik falak hasadékain: vadszőlő, repkény és kökénycserje furako- dik be a romok közé. Mint a La Tribune de Geneve írja, az olasz műemlékvédelmi igazgatóság mindössze 200 millió lírával rendelkezik Olaszország összes műemlékeinek fenntartására, holott egyedül Pompei restaurálásához 300 millió lírára lenne szükség. Nem lehet azt. állítani — írja a lap —, hogy Pompei gondozása pazarlást jelentene, hiszen ez egyike a leglátogatottabb olasz turista központoknak. 1960-ban 582 000, 1963-ban 767 000 ember kereste fel Pompei romjait. nak, hogy legyen ' víkendhá- zuk az igali gyógyfürdőben, de ezt is csak Mészáros István, a titkár csinálta meg egyedül. — A többiek? — Olyan passzivitást én még sehol sem láttam a fiatalok részéről, mint nálunk. Az udvaron elmennek a hulladék mellett, odébb se teszik. Még azt sem látni rajtuk, hogy az üzemet szeretnék valamennyire. Itt van ez a két fiú is. Loptak. — Nem volt talán lehetőség a gépállomáson, hogy szervezeti életet éljenek a fiatalok? — Dehogynem volt! Berendeztünk egy helyiséget, televízióval, társasjátékokkal, mindennel. Azt hiszi, kellett? Egy éve még csak taggyűlést sem tartottak. Igaz, most ebédlőnek használjuk aKISZ- helyiséget, de taggyűlést legalább rendezhetnének... Azt azért nem mondom, hogy dolgozni nem akarnak vagy nem tudnak, mert a fiatalok munkáját csak dicsérni tudom. Néhány kivétel van persze, de hogy valamit csinálnának közösen a KISZ-ben, arra képtelenek. Kopognak az ajtón, Dávid Katalin adminisztrátor hozza á két fiú meghallgatásáról M egfogadtam, hogy nem mesélek többet a fiaimnak. Hogy miért határoztam így? Azért, mert nem képesek együtt szárnyalni a csodás szereplőkről szóló, hihetetlen fordulatokkal teleszőtt történetekkel, mindjárt leráncigálják őket a technikai és mindennapi valóság talajára. A boszorkány seprűjével kezdődött. Legnagyobb fiam kihozta a könyvtárból a Sicc meseországban című könyvet, s megmutatta olvasni még nem tudó testvéreinek is. A szín illusztrációk fölkeltették a kicsi érdeklődését. Leg job a seprűnyélen lovagló bos kány ragadta meg őket. Az illusztrátor zöld blúzt, világoskék kötényt, lila szoknyát, csíkos zoknit, s jókora rezes orrot festett a banyának, a seprű végéhez pedig három fekete vonalat húzott, hogy érzékeltesse a repülést. — Miért ilyen csúnya ez a néni? — hökkent meg a legkisebb fiam. — Még ennyit sem tudsz. Ez ! boszorkány — oktatta ki a kö| zépső. ; — S min száll? ! — Seprűnyélen — szóltam I közbe, hogy jó irányba tereikészített jegyzőkönyvet. Fiatal, megkérdezem tőle is a KISZ-t. — Milyen az alapszervezetünk...? Hát jó! Vasárnap mindig rendezünk klubdélutánt, hétköznap meg táncpróbát, színjátszópróbát. Most majd politikai oktatás is lesz az ősszel. Nem értem! Nézek az igazgatóra, aztán Dávid Katalinra. — De Kati nem itt KISZ- tag ám — mondja az igazgató —, hanem Bábonymegye- ren. — Miért? Itt is van alapszervezet? — kérdezi a kislány. — Július óta vagyok itt, de nem is tudtam .. . Átfutják a jegyzőkönyvet, én pedig arra gondolok: ha jól dolgozna a Tabi Gépállomás KISZ-szervezete, akkor is üzemi szarka válhatna a két fiúból? — Van, akit meg sem néznek a kapunál, csak kisétál — mondták a fiúk —, és biztosan a rendszertelen ellenőrzést »okolták« azért, hogy lebuktak önmagukat? Dehogy okolták önmagukat! Nem nagyon volt, aki arra is megtanítsa őket... Vincze Jenő jem a beszélgetést. Ügy néztek rám, mintha megbolondultam volna. — Ez ugyan nem seprű, hanem rakéta, itt hátul megy ki a gáz — okoskodott a középső fiam. — Inkább szuperszonikus repülő — bökött fölényesen a seprűre a legnagyobb. Megdörzsöltem a szemem, jól látok-e. A rajzoló olyan hűen megfestette a takarító- eszközt, hogy még a cirokszálak is kivehetők. Hogyan nézhetik ezt rakétának meg repülőnek a gyerekek. Nem volt azonban időm a gondolkozásra, mert most kezdődött a vita. — Deltaszárnyú — vélte a középső fiam a lebegő kötény alapján. — S hol van a kereke?! — kérdezte meg gúnyosan a legnagyobb. — Ó, hát azt a levegőben behúzza ... A legkisebb is beleszólt a vitába: — Honnan lőtték ki? — Ahonnan Cagarint — így a legnagyobb. — Akkor ez háromlépcsős rakéta — lett hűtlen a deltaszárnyhoz a középső gyermekem. — De hol van az antenna? — hökkent meg a legnagyobb. Az Akadémiai Kiadó két jelentős művel — mindkettő a napokban kerül forgalomba — igyekszik segíteni a pedagógusok munkáját. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának 1963. évi batodik gyűjteménye (Tanulmányok a neveléstudomány köréből), lényegesen bővitette és fejlesztette az eddigi kötetek — Itt ni! — csapott a boszorkány kampós orrára a legkisebb a fölfedezők üdvözült- boldog arckifejezésével. A seprűvitát ezzel befejezték, s továbblapoztak. Még magamhoz sem tértem, amikor a legkisebb fiam megkérdezte: — Apu, mekkora cipője van az óriásnak? — Nagy. — De mekkora nagy? — Mint az asztal. — Van az akkora, mint a konyha — szólt közbe a legnagyobb fiam. Szerettem volna minél előbb befejezni a témát, de nem lehetett, mert a középső továbbszőtte a megkezdett gondolatsort: — Hol csináltatja az óriás a cipőjét? Talán Móra Ferencnek sem jelentett akkora talányt a »hány lába van a póknak— kérdés, mint nekem ez. Ugyan hol rendel cipőt magának az az átkozott óriás. A cipésznél. Igen ám, de ez nem elégítette ki a fiaimat. — Annál, aki az én szandálomat javította? — szögezte nekem a ravasz kérdést a középső fiam. Éreztem, hogy csapdába estem, de azért ráfeleltem, hogy igen. anyagát. A szerzők konkrét vizsgálati anyagra támaszkodva foglalkoznak a neveléstudomány egységével, az erkölcsi, az esztétikai és a munkára nevelés lényeges időszerű kérdéseivel. A pedagógia és a pszichológia, valamint a pedagógia és a szociológia kapcsolatát pedagógiai következtetésekhez vezető szociológiai vizsgálatokon mutatják be. Bő tényanyag szól a felsőoktatás, a felnőttnevelés és a gyógyítónevelés sajátos problémáiról. A tanulmányok szerzői a szocialista iskola helyzetéből és feladataiból kiindulva arra törekedtek, hogy eredményeik közvetlenül alkalmazhatók legyenek a gyakorlati pedagógiai munkában. A másik mű (Claus, Günter— Hiebsch, Hans: Kinderpsychologie — Gyermeklélektan) a két év alatt három kiadást elért gyermekpszichológiai munkának magyar nyelvű kiadása. A könyv az általános tájékoztató rész után életkorok szerint tárgyalja a gyermek személyiségének kialakulását és életkori sajátosságait. Jó összefoglalását adja a gyermekpszichológia eddig elért eredményeinek, s függelékben tárgyalja a patopszicho- lógiai kérdéseket. A könyv a gyakorlat számára is hasznos útmutatásokat ad. Bizonyára kedvező fogadtatásra talál nemcsak a pszichológusok, hanem a gyakorlati pedagógusok körében is. — S mennyi idő alatt?! — Egy hét — vágtam rá. A víz ekkor már patakokban folyt a homlokomról. — Iiiigeeen? — húzta gúnyosan o középső fiam, s jelentőségteljesen a bátyjára nézett. — Igen, igen, mi van ezen csodálkozni való. — Ezt pedig nem hiszem el... Ha a szandálomat két hétig ragasztotta, hogyan csinál egy Két alatt akkora cipőt, mint a konyhánk? Leesett az állam, egy szót se bírtam kinyögni. Bezzeg megfelelt öccsének a legnagyobb fiam. — Persze, hogy nem csinálja meg a suszter égy hét alatt a cipőt, hiszen maszek. — Hát akkor ki?! — csodálkozik a kisebb. — A szövetkezet, mert ott sokan dolgoznak. Szóval felsültem. Nem elég, hogy seprűnek néztem a rakétát meg a szuperszonikus repülőt, a tetejében még maszekhoz küldtem az óriást, amikor csak a szövetkezet varr neki cipőt egy hét alatt. Én bizony nem mesélek a fiaimnak, mert még egy-két ilyen leégés, s oda a tekintélyem. Lajos Géza AKI A VIRÁGOT SZERETI, ROSSZ EMBER NEM LEHET! A szuperszonikus seprűnyél MEG AZ ÓRIÁS CIPŐJE OLIMPIA, 1964 Az első császár Hirohito japán császár lesz az első uralkodó az olimpiai játékok történetében, aki vállalta a játékok megnyitását. ö mondja majd el a megnyitás során a szokásos üdvözlő beszédet, s ugyanő vállalta, hogy a játékok befejezésekor is elbúcsúzzon a világ sportolóitól. • * * A legfiatalabb és a legidősebb A japán Kitamura volt a legfiatalabb olimpiai győztes. 1932-ben 14 éves korában nyerte meg az 1500 méteres gyorsúszó versenyt. Az idősebbek sincsenek azonban esélyek nélkül, volt már olyan sportlövő is, aki 65 éves korában nyert olimpiai aranyérmet! » * * 1700 orvos! Az egészségügyi szolgálattal bizonyára nem lesz baj Tokióban, hiszen kereken 1700 orvos lesz ügyeletes az olimpiai küzdőterek közelében. Ennyi orvosnak dr. Yos- hio Kuroda lesz a főnöke, az az orvos, aki a japán sportolók küldöttségét Melbourne- be és Rómába is elkísérte. Az 1700 orvosnak az olimpia idején 2500 ápolónő segít. * * * Biztos helyezés Műlovaglásban minden szereplő csapat helyezést ér el, ami nem is csoda, hiszen csak hat ország nevezte be versenyzőit. Ott lesznek a csehszlovák, a szovjet, a japán, a német, a svéd és a svájci lovasok. • * • Oda a legnagyobb reménység A mexikói sportolók közül Juan Botella, a híres műugró reménykedett a legnagyobb optimizmussal, hogy érmet nyer. De most neki is le kell mondania reményeiről: idegösszeroppanást szenvedett, kórházba szállították. * * * Schollander titka A kíváncsi újságírók feltették a kérdést a többszörös világrekorder Schollander- nek, hogy eredményességének van-e valamilyen titka. — Elárulhatom, hogy minek is köszönhetem sikereimet: annak, amit nagyapámtól örököltem. Ö 90 éves volt, amikor eltörte a lábát, s hogy milyen szívós szervezete volt, bizonyítja az is, hogy csontja összeforrt, és azután még 17 évet élt... * * * Szomszédok Az olimpiai faluban már kijelölték, hogy melyik épületben milyen állam sportolói laknak majd. A falu északi felében az amerikaiak mellett ott lesznek a szovjet sportolók. Minden háznak különben 242 nagyobb és 32 kisebb szobája van. Egy-egy szobában átlag hárrrían laknak majd. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága 6* a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. Z. Telefon 15-10. 15-IL Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka 8. a. L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzűnli meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltőknéL Előfizetési díj egv hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca &.
