Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

V Csütörtök, 1964. szeptember 17. SOMOGYI NÉPLAP Fontos törvényességi határozatok a tsz-ckkeí kapcsolatban A szövetkezetekkel kapcso­latban az utóbbi időben több fontos törvényességi határozat hangzott el a Legfelsőbb Bíró­ságon. veszett zsákokért egyikük sem felelős. Az elnök mindent megtett, hogy a különös módon nyomaveszett zsákok előkerül­jenek, az agronómusnak pe­dig nem feladata az adminiszt­ráció ellenőrzése. A kárért az a brigádvezető felel, aki a zsá­kot átvette. A megyei bíróság jogerős ítéletének az elnökre vonatko­zó része ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. A Legfelsőbb Bíróság úgy dön­tött, hogy az elnök kártérítés­sel tartozik. Ezt az állásfogla­lását azzal indokolta, hogy nem lett volna szabad megelégednie azzal, hogy a zsákokat kereste­ti, hanem — ha már a vezető­ség ellenezte a brigádvezető felelősségre vonását — hala­déktalanul közgyűlés elé kel­lett volna vinnie az ügyet és figyelmeztetni a tagságot: mi­nél tovább húzódik a zsákok visszaadása, annál magasabb lesz a kölcsöndíj. Az azonnali intézkedést azonban elmulasz­totta, ezért kártérítési kötele­zettsége fennáll. Viszont a szö­vetkezet is hibás, ■ mert ha a vezetőség a brigádvezetőt fele­lősségre vonja, az bizonyára mindent megtesz a zsákok elő- kerítéséire, vagy pedig kártérí­tést fizet. Ennek tisztázására a Legfelsőbb Bíróság az iratokat A történtek miatt az elnök ^visszaküldte a járásbíróságnak Egy tsz elnöke megbízta az egyik gépkezelőt, hogy a sza­badságon levő trakoros he­lyett a Zetorral hozzon be ta­karmányt. Amikor a gépkeze­lő visszaérkezett, jelentette az elnökének, hogy a gépből a vi­zet nem tudja leengedni, mert a kulcsot a traktoros elzárta. — Nem baj — válaszolta az elnök —, majd én elintézem. Mindjárt ki is szólt a szom­szédos irodába: ha a másik traktoros megérkezik, engedje le a vizet a Zetorból. A másik traktoros azonban késett, közben az irodai alkal­mazottak elmentek és így a megbízatást nem teljesítették. Este az elnök még az éjjeliőr­nél érdeklődött, hogy a vizet leengédték-e. Bár az őr nem tudott választ adni, többé nem törődött! a dologgal. Aznap éj­jel azonban erős hideg volt, a gépben a víz megfagyott, ami­nek következtében reggelre a traktor ballonja megrepedt; a javítási költség 12 ezer forintot tett ki. ellen bűnvádi eljárás indult, amelyet azonban megszüntet­tek, de figyelmeztetésben ré­szesítették. Ezek után a szövet­kezet kártérítési pert indított ellene* amelyben a javításért kifizetett 12 ezer forint megté­rítését kérte. Arra hivatkoztak, hogy a kár az elnök gondatlan­sága miatt keletkezett. A lete- nyei járásbíróság megállapí­totta, az elnök valóban gondat­lanul járt el, vétkességét azon­ban lényegesen enyhíti, hogy a tnaktorból igyekezett a vizet leereszteni, maga járt szerszám után, az irodában is szólt, vi­szont nem járt végére a do­lognak. Figyelembe vette a bí­róság az elnök anyagi helyze­tét, családi körülményeit, jó munkáját és ezért a kárössze­get ötezer forintban állapította meg. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Kellemetlen helyzetbe került egy szövetkezet. Elhatározták, hogy a csépléshez szükséges zsákokat a helybeli termény- forgalmi vállalattól veszik köl­csön. Az elnök megbízásából egy brigádvezető el is ment ér­tük. Későn ért vissza, a raktár már be volt zárva, a raktáros hazament, ezért a brigádvezető utasította a munkásokat, hogy a zsákokat az egyik fészerben rakják le. így azután a 300 zsák érkezését nem vezették be a raktárkönyvbe, de a zsáko­kat a cséplésnél felhasználták. Augusztusban a terményfor­galmi vállalat visszakérte a zsákokat, de hiába keresték — nyomuk veszett. Az elnök az eltűnésért a brigádvezetőt fele­lősségre akarta vonni, a veze­tőség azonban ezt nem enged­te meg. Hetek múltak el, vé­gül is a rejtélyes eset a köz­gyűlés elé került.' amely úgy döntött, hogy a zsákokat a tag­tág adja össze, a késedelmeske­dés miatt időközben tetemesen megnövekedett kölcsöndíiat nedig az elnök és az agronó- mus fizesse meg. m°rt a szük­séges ellenőrzést elmulasztot­ták. Az előbbire hatezer, az utóbbira négyezer forint kár­térítést róttak ki. Az elnök és az agtronómus a közgyűlésnek ezt a határozatát nerrel támadta meg. A járás­bíróság, maid az eeri ’megvei bíróság kimondta, hogy az el­Barcsi vasszerkezeti üze­münkbe azonnali belépés­sel FELVESZÜNK gépész­technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építő­gép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára bar­csi telepének főmérnöké­nél. __________________ (3538) — A mezőgazdasági és halá­szati termelőszövetkezetek for­galmi adóját szabályozó rende­let szerint — hangzik a” hatá­rozat — a marhalevél-kötele­zettség alá eső állatok húsá­nak, fehér- és töltött árujának, tartósított termékeinek értéke­sítése esetén a szövetkezet for­galmi adót köteles fizetni. Ez alól csak akkor mentesül, ha az általa levágott állatok hú­sát saját üzemi konyhájában használja fel. A pénzügyi ha­tóság tehát jogosan kötelezte a szövetkezetei a forgalmi adó megfizetésére. A helyzeten nem változtat, hogy a hús el­lenértékét munkaegységben számolták el. Hajdú Endre A művelődés halott : KÖZÖMBÖSSÉG A VILÁGÍTÁSTECHNIKÁNÁL — Nagyon kérem, úgy írja meg ezt, hogy másnap ne vár­jon a munkakönyvem a por­tán ... Ez már kishíján meg­történt. Én kezdtem itt a fia­talságot összefogni, eredmé­nyeink is voltak, és most majdnem oda kerültem, hogy el kell mennem a vállalattól — közli Gál Jánosné, a Világítás- technika kultúrfelelőse. Agilis, megnyerő hangú, ked­ves arcú fiatalasszony. Élénk gesztusokkal magyaráz, és az ember első gondolata az, hogy rátermett szervező és irányító ember. Hosszú évekig a Ma­gasépítő Vállalat kultúrfelelő­se yolt, tapasztalata, kedve van ehhez a munkához. — Egy ideig csak hallgattam, hallgattam, de nemrég részt vettem egy értekezleten. Hát ott kipakoltam. Hogy itt csak ígéreteket kapunk, de segítsé­és új határozat hozatalára uta­sította. ALTATÁS FÉNYJELEKKEL Egy termelőszövetkezet meg­szaporodott sertésállományából vágatott és a húst, valamint a zsírt a tagok között a munka­egység arányában 11 ezer fo­rint értékben kiosztotta. Ami­kor később a városi illetékki­szabási és vállalati adóhivatal a szövetkezetnél a szokásos el­lenőrzést tartotta, megállapí­totta, hogy a vágatás után for­galmi adót nem róttak le. Ezért a szövetkezetei 1650 forint hús­forgalmi adó megfizetésére kö­telezték. A kivetés ellen a szö­vetkezet fellebbezett, de a me­gyei tanács pénzügyi osztálya elutasította. Ezt a döntést sé­relmesnek tartották és a bíró­sághoz fordultak. A járásbíró­ság, majd fellebbezésre a nyír­egyházi megyei bíróság a tsz keresetének helyt adott. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szövetkezet a tagjainak juttatott sertéshús után nem köteles adót fizetni. Törvényes­ségi óvásra az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely az alsóbb fokú bíróságok ítéle­tét megsemmisítette és a szö­vetkezetei a forgalmi adó meg­fizetésére kötelezte, leszögezve, hogy áz adókivetés jogos volt. XXXXXíOOOOOOOCOOOOOOOOOOOGOOOCXDOOOOOOOOOOOOQ OOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOi ST v V> : Érdekes altatógépet szerkesztett Robert I.aserre, francia technikus. A tranzisztoros rádióhoz hasonló gépezet a szívdobogás és a légzés ritmusának megfelelően fényje­leket ad és ezek az iitymlzusok — a feltaláló szerint — bárkit elaltatnak öt percen belül. >> Inkább agyonütöm a fiamat... <€ Az asszony Jelegyenesedik bádogteknő mellől, és bizal­matlanul végigmér bennün­ket. Szeme az iskolaigazgatón állapodik meg. Az válaszol a néma kérdésre. — A fia miatt jöttünk. Nem jár megint iskolába. Tudja jól, hogy ezért megint megbünte­tik. Az asszony szeme keskeny csík. — Mit akarnak? Ki hallott már olyat, hogy 15 éves gye­rek ötödik osztályba járjon? Négyszer járatták vele a ne­gyediket. Nem a gyerek volt a hibás abban. Nem is tudnám elzavarni kérem. Nem tanul az, hiába püfölöm ... — Amíg a 16. életévét be nem tölti, tanköteles a fia — szól közbe a párttitkár. Az asszony magasabbra emeli a hangját. Nem, nem megy iskolába, keressen már végre egy kis pénzt. Most is napszámban van oda a gazda­ságban. Nem hajlandó tovább tartani a gyereket. Minden igyekezet, szép szó csődöt mond. A büntetéstől sem ijed meg. Mi az az ötven forint. — Inkább agyonütöm a fiamat, aztán meg — károm­kodik egyet — nekem ne be­széljenek ... — Más gyereke sem megy már ebben a kor­ban. Hát ez a baj. Nem egyedi eset ez Osztopánban. N. 1.-n kívül még három-négy olyan tanköteles van, aki rendszeres mulasztó, vagy esetleg télen jelenik meg azzal a szándék­kal, hogy amint kitavaszodik, megy dolgozni. B-né a lépcső tetejéről kia­bál velünk. Reszket az indu­lattól. Dehogy engedi iskolába a fiát. Szükség van a kerese­tére, nincs mit enni. Az igaz­gató felajánlja, hogy a tansze­reket beszerzik számára. — Nem és nem. Majd fel­akasztom magam, aztán néz­hetnek ... — fenyegetőzik az asszony. — Azt akarják, hogy éhenhaljunk? — Ejnye, ne beszéljen így — békíti az igazgató. — Hal­lottam, hogy nem régen negy­venezer forintos házra alku­dott a faluban. — Hát aztán! Nem loptam, megdolgoztam érte! Keserű szájízzel távozik az ember. Saját gyerekének rosszakarója a szülő, amikor megakadályozza, hogy tanul­jon. Erősebb volna a pénz­imádat, mint a szülői szeretet? Hasonló példával találko­zunk Csurgón. Mintegy tíz- tizenkettőre tehető azoknak a száma, akik betöltve 14. élet­évüket, otthagyták az iskolát. holott még egy-két osztályuk hiányzik. Nem tanulnak ren­desen a gyerekek, arra számí­tanak, hogy úgyis kimarad­nak, ha megbuknak. A szülök nem lépnek fel szigorúan. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi harmadik törvény elrendeli, hogy a tankötele­zettség a gyermek hatodik életévének betöltését követő szeptember hó első napjával kezdődik, és annak a tanév­nek a végéig tart, amelyben a tanuló betölti a 16. életévét. Tudomásul kell ezt venni min­den szülőnek. A törvény arról is beszél, hogy a tankötelezett­ség tartama alatt a szülő köteles gondoskodni arról, hogy a tanuló rendszeresen látogassa az iskolát. Ha e kö­telezettségének nem tesz ele­get, szabálysértési eljárást kell indítani ellene. A tankö­teles korú tanulót alkalmi vagy rendszeres munkára al­kalmazni nem szabad, kivéve, ha az iskola mindennapi láto­gatása alól igazgatói felmen­tést kapott. Jó lenne, ha az iskolák felül­vizsgálnák a kimaradozó tan­kötelesek helyzetét, s rászorí­tanák a szülőket, hogy tartsák meg a rendelkezést. Strubl Márta get semmit. A művelődés ná­lunk halott dolog — mehetek, panaszkodhatok. Meghallgat­nak, és senki nem csinál sem­mit — mondja, és rögtön pél­dákat sorol. Húsz ipari tanuló jött most az üzembe, és egyszerűen nem tud velük mit csinálni, mert a TIT előadássorozatot »lefúj­ták«. — Arra sem adnak lehetősé­get, hogy egy műszakban dol­gozzam, és rendszeresen le­gyen időm arra, hogy megnéz­zem őket az üzemben. Senki nem kérdezi, hogy mi a véle­ményem ezekről a gyerekek­ről? Egyszerűen nincs alkal­mam arra, hogy beszélgessek velük ... Elmondja azt is, hogy milyen nehezen fizeti ki a vállalat a szakszervezeti munkában eltöl­tött idejét. Pedig a tizedrészét sem írja be. — A gazdasági vezetőnk azt mondja, hogy a kultúrmunka áldozat, azért nem jár semmi kedvezmény. A, múltkor 15 órám volt, ráírták a papírra, hogy nem kifizethető. Ügy sír­tuk ki, hogy kifizessék. Dombóvárról jár be Kapos­várra Gálné. Hajnalban jön, későn megy haza. öt gyereke van. Így beszél róluk: — Van egy tizenkét éves Évám. Két nyelvet beszél. A 11 éves Andrea is kitűnő tanu­ló. Gáborkám 10 éves. Aztán van egy kis Robim, ő most el­ső osztályos. Melindám még csak ötéves. A nagyobbak a 12 évfolyamos iskolába járnak. Éva hat éves korától tanul két nyelvet, jól beszéli. A fér­jem Pécsen dolgozik. A gyere­kekkel a nagymama van. Ne­kem sem mindegy, higgye el. De ha vállalom, ilyen áldoza­tok árán a kultúrmunkát, ak­kor megérdemlem, hogy segít­senek. Megmutatja, hogy mit dol­gozik az üzemben. — Egyedül én csinálom. Nem hiszem, hogy ne férne bele egy fix állásba, vagy egy műszakba... Ha délutános vagyok, sokszor csak három órákat alszom. Éjfélkor uta­zom haza, és négykor már kel­hetek. Nem azért mondom, hogy panaszkodjak, igazán nem. Elmondja terveiket is. Most a könyvtár és a színjátszócso­port dolgozik csak. Szeretné­nek egy tánccsoportot is, és TIT-előadássorozatokat külön a nőknek és külön a fiatalok­nak. — Ez lenne a minimum. Tu­dom, hogy fiatal üzem, és más problémák is vannak, de nem akarok én olyan sokat, nem akarok én áldozatokat. De az' se jó, hogy egy fillérünk sincs arra sem, hogy egy kartonla­pot vegyünk, ha valami mű­soros rendezvényünk vagy könyvankétunk van. Ha csak a sajátomból nem veszem meg, akkor nincs. A vállalatot na­gyon szeretem, a munkámat is. Valahogy olyan családias minden. Nehéz lenne megvál­ni tőlük, de ezt a hidegséget és nemtörődömséget látva gyakran elkeseredek, és arra gondolok, hogy nem is érde­mes ezt csinálni... Gálnénak kettős nehézség­gel kell megküzdenie nap mint nap. Az egyik: az em­berek kulturális igényeink felkeltése, a másik az üzem vezetőinek közömbössége. A beszélgetés után bemen­tünk Varga Jenő telepvezető­höz. Elmondtam, mit pana­szolt Gálné, meghallgattam az ő véleményét is. — Nekem az a hozzászólá­som, hogy mi mindenkinek se­gítünk, amíg a munka rovásá­ra nem megy. Én először is a vállalat érdekét nézem, má­sodszor is, harmadszor is. Utá­na jöhet a többi. A felelősség- revonás nálam kezdődik, s ne­kem elsősorban a forintokról, a munkáról kell számot ad­nom. — Mi volt az, ami eddig a kultúrmunkában a termelő- munka rovására ment? — Nem konkrétan a kultúr- munkára gondolok, hanem a szakszervezeti munkákra. Ide­hoznak nekem egy-egy ember­től havi 30—40 társadalmi órát. Hát nem írom alá, és nem fizetjük ki. — Gálnénak a legtöbb órá­ja 15 volt, és azt sem írta alá. — Az előbb nem Gálnéra céloztam, hanem más szak- szervezeti munkásokra. De mondok magának valamit. Senki sem tudja, hogyan és kinek a révén, de havi 800 fo­rintos tiszteletdíj-igénnyel be­állított ide egy művésziélek a színháztól. Én sem és a Gálné sem tudja, hogyan került ide. Hát nem fizettünk neki — pedig a szakszervezet szerző­dést kötött vele. De amíg az üzemi orvosnak nem tudunk párszáz forintnál többet adni, addig ne legyen itt nyolcszáz forintokért tétlenkedni egy szí­nész. Változatlanul azt mon­dom, hogy legyen itt kultúra. Én is azt akarom. De ne mun­kaidő alatt — aki vállalja, az vállalja munkaidő után is. A telepvezetővel abban álla­podtunk meg, hogy felülvizs­gálják a szakszervezeti műft- kások társadalmi óráit. Meg­szabják a havi maximumot, és azt senki nem lépheti túl. Az ipari tanulóknak szabad időt adott a kulturális munkára, egy-két órára őket még tudják nélkülözni. Gálné kérésére, hogy állandó délelőttös legyen, azt válaszolta, hogy segítséget kér. Megtette már azt, hogy egy négygyerekes asszonynak engedélyezte, hogy állandóan 8—4-ig dolgozzon de ebből ba i lett. A többi asszony háboro­dott föl miatta. Döcög a művelődési élet a Világítástechnikában. Gálnét is meg lehet érteni, és a terme­lés elsődlegességét hangoztató vezetőknek is igazat kell adni, jóllehet ma már művelt, sok­oldalúan képzett munkások nélkül nehéz előrejutni a ter­melésben. Egy ponton azonban feltétlenül elmarasztaljuk a vezetést. Gálné fogalmazta meg: — Sport az van. Vállalati fo­ci. Jobban is támogatják... Akkor egy kis jóindulattal és rugalmassággal telne a műve­lődésre is. S. Nagy Gabriella VARJUK kedves vendégeinket a BALATONFÜRED ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ újonnan épült BA LATONFÜR E Dl HALÁSZKERTJÉBEN Érdemes betérni! Kitűnő halkülönlegességek. Tájjellegű borok. Népi zene. (3573)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom