Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
Kedd, 1964. augusztus 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP HÁROM ÉVTIZED A MIKROSZKÓP MÖGÖTT Szakiskola a laktanyában KÖRBONCTAN ... Borzongató hangulatú szó, idegenkedünk tőle, pedig nélkülözhetetlen ága ez a tudománynak, szerepe sorsdöntő lehet a gyógyítás folyamatában, az orvos- tudomány fejlődésében. * * * EGYSZERŰ BERENDEZÉSŰ dolgozószobába vezetnek a megyei kórház kórbonctani és kórszövettani osztályán. Egy középkorú, szemüveges férfi fogad, Prievara János főorvos. Csaknem három évtizedes kórbonctani tevékenysége elismeréseképpen kormányunk nemrégen a »Kiváló orvos-« címmel tüntette ki. — Főorvos úr, mi is voltaképpen a kórbonctan? — Kétirányú a kórboncnok munkája. Az egyik a kórházi j^mcolás. Ennek célja, hogy bebizonyítsa, helyes volt-e a kórisme, az alkalmazott gyógymód; igazolódik-e a halál föltételezett oka. Ilyenkor a betegség tüneteit összevetjük a boncolás eredményével. A boncolás tapasztalatait felhasználja az orvostudomány: elsősorban maga a kezelőorvos gazdagodik e tapasztalatok által. A lényeges az, hogy jól megjegyezze a boncolási jegyzőkönyv tanulságait, s később is gondoljon rájuk. A másik terület: bizonyos anyagok kórszövettani vizsgálata. Ez szükséges például annak megállapításához, hogy bizonyos elváltozások, daganatok milyen természetűek, jó- vagy rosszindulatúak-e, milyen kezelés, milyen műtét szükséges stb. Ez a nehezebb és a beteg szempontjából a fontosabb, ez közvetlenül része a gyógyításnak. — Kell-e valamilyen különleges képesség, adottság ehhez a munkához? — A kórszövettani vizsgálat nagy tapasztalatot, precizitást, körültekintést és rendkívül széles körű szakmai olvasottságot igényel. A kórszövettani metszetből a múltra, de főleg a jövőre kell következtetni. A kórboncnok feladata olyan itt, mintha néhány kivágott kocka alapján kellene rekonstruálnia egy egész filmet. A vizsgált elváltozások sokszor — farkasok báránybőrben. Lényegtelennek, ártalmatlannak látszó momentumok is sok veszélyt rejthetnek. Ezek fölismeréséhez kell a rendkívül nagy tapasztalat és körültekintés. — Hány ilyen vizsgálatot végeznek itt évente? — Mintegy hétszáz boncolást és háromezer kórszövettani vizsgálatot bonyolítunk le. A segítőtársak? A másodorvosok, a boncmesterek. A metszeteket vizsgálatra a histotechnikák készítik elő. A másodorvos személye sajnos sűrűn változik. Nincs utánpótlás. — Nem szeretik talán ezt a szakmát a fiatal orvosok? — Egyfelől bizony anyagilag nem olyan sikeres ez, másrészt sok mindent, az átlagnál jóval többet kell tanulni. Sajnos, kevesen vállalják ezt, különösen vidéki kórházban; egyetemen, intézetekben inkább. — Mégis hogyan lesz — és hogyan marad harminc éven át — valaki kórboncnok. Bölcs derű szövi át a választ: — Engem érdekelt már medikusként is ez a tudományág, de nem voltak ilyen terveim. Amikor az első gyakorlaton kezembe vettem a bonckést, rám szólt a tanársegéd: »No, magából se lesz kórboncnok ...« »Nem is akarok .. .<• — válaszoltam. Szigorlóként díjtalan gyakornok, először »mint vendég«, majd mint státusban levő díjtalan gyakornok voltam egy pesti szülészeti osztályon. Azután állás kellett, s a Debreceni Kórbonctani Intézetben volt ilyen. így végre — 1934-ben — díjas gyakornok lehettem. Ezután tanársegéd, majd a kolozsvári egyetemen adjunktus lettem, s csaknem kilenc év után főorvos egy vidéki kórházban. A kaposvári kórbonctani 1946 óta vezetem. Hát így lettem kórboncnok. — Főorvos úr, nem hiány- zik-e a tényleges gyógyító munka? Az, amikor a pácienseken. közvetlenül látja a gyógyítás eredményét vagy — az ellenkezőjét. — Nem hiányzik. Többnyire érdekel a beteg sorsa. Én adtam róla véleményt, utánaérdeklődöm, s ez — önkontroll, ami számomra is nélkülözhetetlen. — Említette főorvos úr, hogy leletei alapján a fiatal kollégák sokszor írnak tudományos dolgozatot, önálló tudományos munkára jut-e ideje, energiája a kórboncnok főorvosnak? — Ott, ahol jó a személyi ellátottság, általában mindig közölnek munkáikból a kórboncnok főorvosok is. Ha kevesen vannak a kórbonctanon, ott ez elmarad . .. Ellenben az állandó szakmai olvasás, jegyzetkészítés része a munkámnak. — Hogyan fogadta a kitüntetést? — Örültem neki. nagyon jólesett. Megnyugtató érzés az, hogy vannak, akik értékelik munkámat. * * * AMIKOR ELBŰCSŰZTAM. bizonyára visszahajolt oda, ahonnan elősietni láttam: a mikroszkóp mögé, a tárgylemez — egy ismeretlen páciens jövője, sorsa fölé. Kórbonctan... a szó hideg tetemeket idéz — mégis az életet szolgálja. Wallin ger Endre Az izzasztó július végi hőség elől a laktanya árnyas sörkertjébe húzódtunk. Míg a hideg sört kortyoltuk, fél füllel akaratlanul is a szomszéd asztalnál ülő két katona szavait hallgattuk. — Mi a vetőcsoroszlyák feladata? — A vetőcsoroszlyák feladata az, hogy elkészítsék az ágyat a magok számára, majd a vetőszerkezettel adagolt és magvetővel odairányított vetőmagokat belehelyezzék... A másik kérdés már megválaszolatlan maradt. Melléjük telepedtünk. — Nem lenne kellemesebb fürödni? Nevettek a kérdésen. — Dehogynem! Csakhogy most tanulnunk kell ... — Hogyhogy tanulniuk kell’ Hisz most szabad idő van. összenéztek, és szinte egyszerre válaszoltak. — Önmagunk kényszerítjük magunkat. Ugyanis a laktanyában megindult mezőgazdasági gépészképző szakiskola hallgatói vagyunk... Így már érthető, hogy Meszes István tizedes és Fritz Simon őrvezető, míg társaik a zuhany alatt áztatják magukat, miért tölti tanulással a szabad időt, miért birkózik a »második műszak« anyagával: a mezőgazdasági munkagépek szerkesztésével és kezelésével. Meszes tizedes bevonulása előtt, 1959 óta a ladi Zrínyi Termelőszövetkezetben dolgozott. Elvégezte a csurgói kétéves mezőgazdasági szakiskolát, utána pedig beiratkozott a kaposvári mezőgazdasági technikumba. Tanulmányait katonai szolgálata alatt sem kellett megszakítania; parancsnokai elégedettek voltak munkájával, biztosították számára, hogy tanuljon, és részt vegyen a vizsgákon. — Ügy érzem, ÚJ KÖNYVEK Az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár-sorozatában jelent meg Brendan ^Behan két drámája, a Reggeli üvöltés és A túsz. Jacek Bohensky regénye Az isteni Júliust mutatja be modern írói eszközökkel. Gorkij műveinek 18. és 19. kötete az 1895—1930, illetve az 1930— 1936 között írt cikkeket, tanulmányokat foglalja magában. A Magvető Kiadó adta közre Dénes Zsófia önéletrajzi regényének első kötetét Egyszeri kaland címmel. A Gondolat Kiadó a Világjárók- sorozatban megjelentette Koncsek László útleírását Bibliai földeken címmel. A Képzőművészeti Kiadónál jelent meg a Dési Huber István életéről, munkásságáról szóló kötet a leghitelesebb tanú, a feleség tollából. A Képzőművészeti Kiadó adta közre Koczogh Ákos tanulmányát A modern magyar fémművességről. A Művészet Kiskönyvtára-so- rozatban tanulmány jelent meg Vasile Dragut tollából Luchíanról, a századforduló román festészetének egyik legj ellegzetesebb egyéniségéről. A Móra Ifjúsági Kiadónál megjelent Bálint Agnes meseregénye Mi újság a Futrinka utcában? címmel. nem árt, ha a gépek között is otthon leszek — mondja. Fritz őrvezető is 1959-ben lett termelőszövetkezeti tag. Szulokon, a Petőfiben volt rakodómunkás. — Máskor is sokszor gondoltam arra, hogy jó lenne kitanulnom a vontatóvezetői mesterséget. De ez az elképzelésem akkoriban terv maradt. Bevonultam, és azt hittem, hogy ismét vámom kell néhány évet. Még álmomban sem reméltem, hogy éppen a hadseregben lesz erre lehetőségem, hogy itt kapok szakmát a kezembe. — Falujukba, a termelőszövetkezetbe térnek vissza leszerelésük után? Csodálkozva néztek ránk. — Az csak természetes. Igaz, otthon ma még nem találunk olyan szórakozási lehetőségeket, mint a városban, de a megélhetésünk biztosítva van. Tavaly 48 forintot fizettek nálunk egy egységre, Simonék termelőszövetkezete meg ötvenhármat. A városban nem keresnénk ennyit — válaszolta Meszes tizedes. — Otthon tudják-e már a tsz vezetői, hogy mit tanulnak? Meszes tizedes: — Nemrég voltam otthon szabadságon, beszéltem Szabó Jani bácsival, az elnökkel. Nagyon örült a hímek, s közöle velem: már igen-igen várnak haza. Szükség van a fiatal, tanult szakemberekre. (Zárójelben mondjuk el — jó, ha ezt is megtudja a vezetőség —, Meszes elvtárs az alakulat egyik legjobban dolgozó KISZ- alapszervezetének szervező titkára. A KISZ-szervezet is számíthat rá...) Fritz őrvezető: — Én még nem beszéltem erről az otthoniakkal. De az újságíró elvtárs most nagyon jókor jött. A riportból majd megtudják: rám is számíthatnak. Az óránkra néztünk. Majd fél órát raboltunk el tőlük. — Ideje már befejezni a beszélgetést — korholtuk magunkat. — Hiszen holnap felelte- tés lesz. Visszaülve asztalunkhoz, hallottuk, hogy folytatódott a tanulás. — A sorvetőgépeknél hányféle vetőcsoroszlya-típus használatos? — jött elő az újabb kérdés. A felelet most is pontos és szabatos volt. Tizenhat-tizenhét éves lehet. Nadrágja magasan felgyűrve, haja izzadtan tapad a homlokára. Mezítláb lépked az utcán, vállán abrakostarisznya formájú táska. A perzselő napfényben alig járnak az utcán. — Meleg lehet.. . — érek melléje, s lenézek az aszfaltra. Olyan a lába, mintha évek óta nem látott volna vizet. — Ja — hagyja helyben, s ránt egyet kétes tisztaságú blúzán. — De nem húzhatok körömcipőt, mert besüllyed a sarka. — De például a papucsnak nem... — De nincsen papucsom, csak magas sarkú cipőm — válaszol. — Nem bír el mást a lábam. Mellesleg mezítláb egészségesebb is .. . — teszi hozzá. — Valóban, őseink valamikor nem ismerték a cipőt, talán A fn&ziétábas ez volt hosszú életük titka — mondom, s ballagunk együtt tovább. Az emberek meg-meg- nézik társamat. Pillantásaikat ő is észreveszi, de nem zavarja. Arról kezd mesélni, hogy a Ba- laton-parton és nyugaton mennyire tért hódít a mezítlábas- ság, hogy szórakozóhelyeken egyre többen jelennek meg cipő nélkül. — Akár hiszi, akár nem, a charlestont is egy mezítlábas találta fel — mondja. — Égette a lábát az aszfalt, és akaratlanul is ütemesen emelgette, ezt meglátta valaki, és kész volt a charleston. — Gondolja, hogy divat lesz iá mezítláb? — A fiatalok körében minden bizonynyal — mondja határozottan —, az öregek maradiak . . . Közben átmegyünk >v a felüljárón. A don- neri lépcsőnél fel- szisszen, és a talpá^ hoz kap. — Megszúrta valami... Amikor azzal próbálom vigasztalni, hogy csak egy darabig lesz ez még így, néhány »mezítlábas-« év múlva keménnyé válik a bőr a talpán, dühösen néz rám. Azt mondja, hogy nem veszem komolyan, s ahogy elnéz, mindent el fogok követni, hogy a mezít- lábasságot megakadályozzam. A Jókai ligetnél megáll. — Én erre megyek, a strandra. Szeptemberben a gimiben megtalálhat, akkor is mezítláb leszek... — Lehet — gondolom magamban —, esetleg tornaórán . . Nem válaszolok semmit, s ő gyorsan tovalépked a fák alatt, ö, a nagy divatkreátor ... — sm — Bracsok István Nyári arcképek A ZSÍRSÜTŐ Mindennap feldúlt világ fogadja, mikor az üzem bejáratához ér. Lebontott épületek, faállványzat, por és mindenféle vasak: egy hidroglobus részei, nagy tartályok, egy rozsdás, hatalmas hajókémény és egy hajószerkezet A füstös épületek és a rozsdás vasak között szorgalmas munka folyik: épül az új üzem ... Végigballag a bokáig érő porban, aztán bekanyarodik a kis füstös, sötét és zsírszagú helyiségbe. — Világosan emlékszem, hogy amikor idekerültem azt mondtam, nem maradok itt a zsír- meg a hússzag miatt... Most meg semmiféle kellemetlen szagot nem érzek... Észre sem veszem... — mondja Punok Dezső. Fehér sapkáján igazít egyet, aztán elmagyarázza, hogy mit dolgozik itt a húsüzemben: — Ebben az üzemrészben három éve dolgozom. Az éjszakás műszakban meg délelőtt egalizálok: ládába eresztem a zsírt. A délutános műszakban pedig sütök, A ládahegyek közül átvezet a másik kis helyiségbe. A sütőkazánokban nyugodtan forog körbe a keverő, pirosbama töpörtyűk úsznak a sistergő zs r tetején. Az ínycsiklandozó, disznótorokra emlékeztető’ illat azonban pár percen belül már kellemetlen lesz ... — A zsírpára mérgező anyagokat is tartalmaz. .. Ezért van a páraelszívó ventillátor... Az étvágyat is elveszi... Dolgozni viszont kell... — Hány fokos itt a hőmérséklet? — Most 42—43. A másik helyiségben 37 fok van ... A magas fiatalember megnézi a terítőtartályt: még nem lehet ereszteni a zsírt, nagyon folyékony... — Kevés a hűtővíz. Nyáron nehéz... Aztán hozzáteszi: — De soha nem szoktam tétlenkedni... Ha nem vette volna el az elvtársnő ezt a tíz percet, akkor szögeltem volna... Nincs ládaszögelő segédmunkásunk, így mi zárjuk le a ládákat is... Egy műszakban 120 ládát egalizál Punok Dezső. Műszak után ismét végigmegy a poros úton, s eszébe jut, hogy rövidesen nem füstös és sötét helyiségben dolgozik. A hűtővizet pedig a hidroglobus szolgáltatja majd ... Jobb lesz úgy... — S. Nagy — A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kaposvári szárítóüzemében A SPk eső miatt a gabonák nedvességtartalma a megengedhető 14,5 helyett 21 százalékos. Ilyen nedvességtartalommal nem lehet tárolni a gabonát, ezért mesterséges száriéra va- r ükség. — Mérlegelik a szállításra beho- .zott ár-pát Aa osztopáni tsz-Jből 552 mázsa árpát szállítottak az üzembe. A mérlegnél Nedevich Lajos raktárvezető (első kép). — A felhalmozott gabonát zsákológéppel újból zsákokba rakják, innen kerül a szárítóüzembe. A második képen Szűcs János brigádvezető. — A minősítőteremben határozzák meg a gabona nedvességtartalmát. Ezt a munkát Alsó Györgyné végzi (harmadik kép). — A Farmer szárítógép mellett asszonyok szorgoskodnak (negyedik kép).
