Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

Somogyi Néplap AZ MS'ZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LÁPJA KÉSZÍTETTE: GECSEI LÍDIA Látogatás a balatonendrédi csipkeverönél Pusztító orkán a Kis-Antillák szigetei fölött A megyei népművészeti kiál­lításon találkoztam először Gecsei Lídia csipkéivel. A sok kézimunka közül az övéi nyer, ték az első díjat. Csipkéiről lé­gies, fiatal lánynak képzeltem. Ezt most nem' árulom el neki. de kitalálta gondolatomat. — Ügye, kevesen gondolnák, hogy a finom csipkéket öreg kéz csinálja? Hiába használ szemüveget, az öreg szem néha nagyon fáj. A múltkoriban is panaszko­dott Lidi néni az orvosnak. Az azt tanácsolta neki, hogy ne vékony horgolóból, hanem ujjnyi vastagból verje a csip­két, akkor majd rendbe jön a szeme. — Ez a kortól is van ... — legyint. — Persze, nem tesz jót, hogy reggeltől estig dolgo­zom a csipkén. Megmutatja, hogy milyen kellékek szükségesek a verés­hez. Párna, kartonlapon min­ta meg sok-sok orsó. Egyik mintához több, a másikhoz kevesebb. Most hatvanat használ. — Hányféle mintát csinált meg eddig, Lidi néni? — Nem tudnám megmonda­ni. Nagyon sokat... Pávafar­kasat, kalotaszegit, hópelyhet, csillagost, bazsarózsát; sokféle van ... A pávásat szeretem a legjobban. Ebből csináltam legtöbbet... Fürgén jár a keze, csörög­nek az orsók, ide-oda szurkál- ja a gombostűket. Közben be­szél. Máskor a kis Julikénak, aki mindig a közelében tar­tózkodik, s lesi mozdulatait, most meg nekem; hallgatója mindig van. Eladásra készíti a csipkéket, a Siófoki Háziipari Termelőszövetkezet vásárolja meg.1936 óta dolgozik üzletsze­rűen. Hat nyáron át készítette a csipkét akkoriban a Balatoni Intéző Bizottság tihanyi Nép- művészeti Házában. A szezon végeztével folytatta Endréden, s tanította a helybeli lányo­kat. Tanfolyamokat rendeztek, de sokan fölkeresték az ország minden részéből »magántanu­lók« is. 1947-ben Fécsen, 1948- ban Szombathelyen nyert első díjat, tavaly Pesten. Nehéz kenyérkereset a csip­keverés. Lassú; sok munkát, türelmet követel. Havonta mindössze hat-nyolc terítő ké­szül el. — Ötven-hatvan forintot ka­pok egyért-egyért... — mond­ja. — A kézimunkát soha nem fizették meg... De én már csak úgy vagyok, hogy ' ha haszon sok nincs is, de meg. szoktam, csinálom. Megmutat néhány csipkét. Hozzáfűzi, hogy nagyon kevés van itthon, mert mindig jön valaki, aki megveszi. Itt a ki­állítási darab is meg néhány nagyobb terítő. Finomabbnál finomabb, leheletszerű kézi­munkák; szinte hihetetlen, hogy emberkéz csinálta ilyen kezdetlegesnek tetsző mód­szerrel. — Voltak nagyobbak is . . . — teszi hozzá. — Kétszer két méteres, most fejeztem be egy egyhússzor—egyhúszast. Siófokon van . .. Lidi néni tagja a községi nőtanácsnak. A téli tervekről érdeklődöm. Lesz-e csipkeve­rés a kézimunka-szakkörben? — Volt róla szó . .. Szívesen elvállalom a tanítást. A gombostűhadsereg már teljesen megváltoztatta had­rendjét. A csipke közepe el­készült, nemsokára eggyel több terítő sorakozik Lidi néni fiókjában. S. M. Miami (MTI). Hatalmas orkán söpört végig a Kis-Antillák szigetei fölött. Az óránként 125—150 mérföl- des sebességgel száguldó Cleo, a viharos évszak egyik legve­szedelmesebb hurrikánja, a ko­ra délutáni órákban érte el Guadeloupe szigetét. A sziget­tel az összeköttetés csaknem teljesen megszakadt. Jelenté­sek szerint az orkán után az egész sziget összebombázott csa­tatérre emlékeztet. A főváros utcáin gyökerestül kitépett fák, leszakadt házte­tők hevernek. Pointe-a-Pitre kikötőjét elöntötte az ár, a te­lefon- és távíró-összeköttetés megszakadt. A banán- és cu­korültetvények óriási kárt szenvedtek. Az anyagi károkat 300 millió új frankra becsülik. Guadeloupe prefektusa lá­togatást tett a katasztrófa súj­totta körzetekben. A prefektus átrepült Matouma község fe­lett, ahol tízen haltak meg. Itt a hurrikán elsodort egy domb­tetőre épült házat, a házban élő népes család eltűnt. A nem nagy, de rendkívül veszélyes Cleo hurrikán — ahogy a floridai meteorlógiai intézet jelzi — vasárnap el érte Dominikát. A gyilkos Cleo, amely je­lentések szerint 14 halot­tat hagyott maga után, és száz embert sebesített meg Guadeloupe szigetén, San­to Domingóban, Dominika fővárosában háztetőket té­pett le, és fákat csavart ki tövestül. A viharos szél felkorbácsolta tengerhullám egy újrágírót és egy fényképészt elsodort, de si­került kimenteni őket. A mintegy négyszáz kilomé­ter átmérőjű orkán központjá­ban a szelek sebessége eléri az óránkénti 225 kilométert.. A vihar Haiti, illetve Kuba felé halad. Haitit elsősorban a hur­rikán által keltett tengerár fe­nyegeti; a hatóságok attól tar­tanait, hogy a déli partokon élő lakosságot nem tudják megfe­lelő módon riasztani. Tokió. Míg a Karib-tengeren a Cleo dühöng, Japán délnyugati partjain, Kiusu szigetén a Karthy tájfun pusztít. A táj­fun középpontjában a szelek sebessége eléri az óránkénti 140 kilométert. Rendkívül na­gyok az anyagi károk. A tájfun következtében megáradt folyók ötezer házat öntöttek el, a köz­lekedés több helyütt meg­bénult. Az első jelentések szerint ki­lenc személy meghalt, egy el­tűnt. és tizenegyen megsebe­sültek. * es T'tez&Uai Henülc a kaieseltnefttes közlekedés A hölgy a kis medence szé­lén ült, s pengős regényt ol­vasott. Néha felpillantott a ponyvából, s fejhangon rá­kiáltott a vízben lubickoló kislányra: — Vigyázz, Pipike, le ne fröcsköljenek azok a csúnya fiúk! Pipike rá se hederített a fi­gyelmeztetésre, tovább, tapic- kolta a vizet tenyerével. ötvenes úr telepedett le a hölgy mellett. Felsőtestét igye­kezett olyan fenségesen tar­tani, mint az egyiptomi szob­rok, ez azonban nem sikerült, mert horpadt volt a melle. Dülledt szemét az olvasó nőre meresztette, s úgy bűvölte, mint holmi hindu a kobrát. — Aranyos a kislánya — próbálta szóra bírni Pipike anyukáját. — Az én nevelésem — húz­ta ki magát a hölgy, s letette a regényt. — Meglátszik rajta, hogy nem napközibe jár. Ott csak elkapatják, elrontják a gyere­keket ... Tudja, mennyi rossz ragad ott egy ilyen csöppség­re?! — hízelgett a férfi. — Bizony, bizony — helye­selt az asszony, s közelebb húzódott a barátságos és tár­gyilagos úrhoz. — Engedje meg, asszonyom, hogy bemutatkozzam ... dok­tor Dobai Elemér ügyvéd. — Kristóf Lászlóné — bic­centett a hölgy. Egy pillanatig hallgattak, aztán hosszú beszélgetésbe merültek, még Pipikéről is megfeledkeztek. Egy nagymama korú vidéki nénike feküdt a hölgy és az úr szomszédságában, epésen megjegyezte a szomszédjának: Barbárság ! A balatonszentgyörgyi Csillagvár megyénk egyik leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetessége. A látogatók szívesen időznek a tör­ténelmi emlékek e tárházában. Sok külföldi turista is föikereol a Csil­lagvárat, és gyönyörködik a látni­valókban. A közelmúltban a vár mai »ka­pitánya-« nagyon kétségbeesett. Is­meretlen tettesek lopkodják a be­rendezési tárgyakat. Egyebek kö­zött betyárpipát, fegyvereket és porzót vittek el. Több kiállítási tár­gyat megrongáltak. A tolvajokat minden múzeumot szerető ember elítéli. Mindent meg kell tenni a barbarizmus megelő­zéséért. N. S. — Végre elfoglalja magát ez a hárpia, s nem sipákol be. le az ember fülébe. Telt-múlt az idő. Pipike még mindig fröcskölt, anyuká­ja meg csevegett. Hirtelen ai órájára pillantott, s a homlo­kához kapott: — Jeszusom, már fél há­rom ... Pipike, Pipike, tessék kijönni a vízből! A kislány a füle botját se mozdította, sőt ráöltötte nyel­vét sipákoló anyukájára. — Pipike, ha nem jössz ki azonnal, megverlek! A gyerek szemtelenül hátsó felét fordította anyukájára, s olyan csúnyákat kiabált, hogy az ötvenes úr szájából kiesett a cigaretta. — Khhmm ... engedje meg, hogy segítsek, tisztelt Kristóf- né. Majd én kihozom a vízből a lurkót — ajánlkozott gálán­sán az úr. A beleegyező fejbólintás után odalábalt Pipikéhez, s kézen fogta. A kislány ellenke­zés nélkül elindult vele, a me­dence szélénél azonban megve­tette a lábát. Rúgott, harapott, toporzékolt, bömbölt. Pillana­tok alatt összecsődültek az em­berek, s kajánul nézték a kis­lánnyal bajlódó öregurat. — Pipike, Pipike! Fogadj szólt a bácsinak! — rikoltozott hisztériásán a hölgy. A gyereknek esze ágában sem volt. Még dühösebben ci- bálta a bácsit. — Hülye, hülye... engedj el azonnal! — rúgta sípcsonton a gáláns lovagot. Az ügyvéd kétségbeesetten bámult a csöppségre, szagga­tottan levegő után kapkodott A kislány kihasználta az al­kalmat, elgáncsolta a szédülten tébláboló öreget. Az úgy elvá­gódott, mint egy liszteszsák. — Beeee — grimaszolt Pipi­ké, s átsétált a férfi hátán. Anyukája gyorsan összekap­kodta a holmit, szatyrába vág­ta a ponyvát, ölbe kapta a si- valkodó gyereket, s eltűnt a kabinok mögött. A pórul járt és hoppon ma­radt lovag kék-zöld foltokkal tarkítva, betört orral bicegett ki a medencéből. A vidéki né­niké még mindig ott feküdt a pokrócon. Amikor észrevette a megtépázott széptevőt, oda­szólt neki: — No, ugye, most a saját bő­rén tapasztalta, hogy Pipikét nem napköziben nevelik! Ara­nyos, jó gyerek. .. Nem ra­gadt rá semmi rossz az óvodá­ban! Lajos Géza A Gyertyafé­nyesítő Vállalat kultúrtermében olajos ruhájú gépkocsivezetők, kocsikísérők hall­gatták a vállalat gépjármű-előadó­jának, Trecskai Henriknek sza­vait. Henrik bá­tyánk — így ne­vezte őt minden gyertyafényesítő szak- és segéd­munkás — szen­vedélyesen kérte a jelenlevőket, hogy közleked­jenek szabályo­san. — Mindenkit hazavár a ked­vese, asszonya, gyereke — mond­ta elöljáróban. — Mégis sok gép­kocsivezető meg­feledkezik az ott­honiakról — foly­tatta. — A múlt­kor beültem az egyik teherko­csinkba. s bár az autó meglehe­tősen rossz álla­potban volt, ve­zetője, Silbai kartárs úgy ment vele, mint egy versenyző. A vil­lanypóznákat pa­radicsomkaróknak láttam. Sokan meg nem tartják rendben a féke­ket. — Majd a kormánymű gon­dos kezelésének fontosságáról be­szélt, s hajme­resztő története­ket mondott el azoknak a sofő­röknek a sorsá­ról, akik ősz szetörték kocsi­jukat, mert rossz kormánnyal in­dultak útnak. Mikor látta, hogy néhányan nem figyelnek rá, ha­nem ásítoznak, és a körmüket va- kargatják, rátért a szélvédő üveg tisztán tartásá­ra, a fényforrá­sok gondos el­lenőrzésére, né­hány szóval ecse­telte a kerekek megfelelő ke­ménységének el- engedhetetlensé- gét, s végül a közlekedési sza­bályok, a KRESZ legszigorúbb meg­tartását kérte a vállalat közle­kedésben részt veúő dolgozóitól. — Ne hozzunk szégyent a Gyer­tyafényesítő Vál­lalat makulátlan nevére! Közle­kedjünk baleset­mentesen! — emelte föl hang­ját Henrik bá­nyánk. Szavait lelkes tapssal ju­talmazták. Az előadás után ki-ki hazafelé tartott. Silbai gépkocsivezető még egy kicsit beszélgetett, s csak jó negyed­óra múlva in­dult el teher­autójával a te­lephely felé. Szo­kása szerint elég gyorsan hajtott, így csak egy vil­lanásnyit látott abból, hogy va­lakit kíváncsis­kodó emberek vesznek körül az úttest szélén. Nem állt meg, pedig érdemes lett volna. A jár­da szegélyén Trecskai Henrik tapogatta össze­tört térdét és szakadt nadrág­ját. Az történt ugyanis, hogy két nagy, barackkal tele kosarat akasztott kerék­párjának kor­mányára, és elő­zés közben oda­vágódott az út­testre. (Fonai) KÉSZÜL AZ ALMAVELŐ A NAGYATÁDI KONZERVGYÁRBAN SOftOK Egy chicagói tudós felesé­ge három napra elutazott beteg édesanyjához. Távol­létében férje végzett min­den házimunkát, s ő gon­doskodott a gyermekekről. Szorgosan följegyzett min­dent, mi mindent csinált, íme, a háromnapos anyahe­lyettes statisztikája; 107 ízben nyitott ajtót a gyermekek előtt, I7-szer kö­tötte meg cipőjük zsinórját, 20-szor emelte’ föl a legki­sebbik gyereket a földről, 27-szer szólt rá a kétéves Tómra, hagyja békén a te­lefont, 13-szor választotta szét a verekedő gyerekeket, 19-szer törölte meg az orru­kat, 13-szor ültette őket bi­lire, 7,5 kilométert szaladt utánuk. Felesége visszatérte után egyheti pihenőre utazott. * * * William Dudman — kali­forniai szállodás pert indí­tott az Egyesült Államok el­len birtokháborítás címén. Dudman azt kifogásolja, hogy az Egyesült Államok holdrakétája az ő birtokát rongálta meg. A szálloda- tulajdonos ugyanis 1950. február 17-én bejelentette, hogy a Hold az ő kizáróla­gos tulajdona. Helyreigazítás Egy amerikai lap olvasói egyszer a következőket ol­vasták az újság első olda­lán: »Lapunk az egész or­szágban elsőnek számolt be az óriási Rio de Janeiró-i tűzvészről, amelynek több ezer áldozata volt. Büszkék vagyunk, hogy ismét első­ként közölhetünk olva­sóinkkal új részletet: Ez az egész történet elejétől a vé­géig puszta kitalálás volt.« A ház ura Férj a feleségéhez vesze­kedés közben: — Végre szeretném tud­ni, ki az úr ebben a ház­ban! — Nagyon kérlek, ne fir­tassuk a dolgot, mert ha megmondom, nem leszel túlságosan elégedett! * » * Gyorsaság A rendőr a volán mellett ülő hölgyhöz: — Asszonyom, 90 kilo­méteres óránkénti sebesség­gel száguldott! — Én, 90? Ez lehetetlen, 50 ... 40 ... Nem, 30 kilo­méteres sebességgel men­tem ... A rendőr mosolyogva közbeszól: — Ha most nem szakítom félbe, már visszatért volna a garázsba! * • * Egyértelműség A kislány boldogságtól ragyogó arccal rohan az apja dolgozószobájába: — Jacek vallomást tett nekem! — S mondd, mennyit ke­res? — Érdekes, ő ugyanezt kérdezte tőlem felőled. Terveik szerint 60 vagon hullóalmát dolgoznak fel. Almahegy a konzervgyár udvarán. mavelőt hordókba töltik, tartósítják, tárolják. (2. kép.) (1. kép.) A passzírozott al­Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latínka S. u. z. Telefon 15-16. Felelős kiadói Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünU meg. és nem adunk vissza. Terjeszti) a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post.áskézbesftőknéL Előfizetést dij egy nőnapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy mesypi Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom