Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

Kedd, 1964. augusztus 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Növekedett a külföldre utazó turisták és látogatók száma Az Országos Takarékpénz­tár megyei fiókjától kapott tájékoztatás szerint a múlt évihez mérten jelentősen nőtt az érdeklődés a külföldi uta­zások iránt. Február 1-től au­gusztus 15-ig 1917 személy kért és kapott valutát turis­tautazás vagy látogatás céljá­ra. A legtöbben — 1464-en — Csehszlovákiába utaztak. Az autós turisták hosszabb utakra is vállalkoztak. 174-en kértek valutát nyugati orszá­gokba való kirándulás céljá­ra. Ezek a turisták az Egye­sült Államokba, Ausztriába, Olaszországba, a Német Szö­vetségi Köztársaságba, Fran­ciaországba, Svédországba és Hollandiába látogattak el. Több kaposvári üzemben megszigorították a portaügye- letet, és csak igazolvány fel­mutatása és a személyi igazol­vány számának bejegyzése után engednek be idegeneket a gyár területére. Nemrég történt, hogy a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárába két fiatalember ment be; egyikük azt állítot­ta, hogy a pártbizottságtól van, a másik pedig, hogy új­ságíró a Somogyi Néplapnál. Bakos Tibor, a ruhaüzem dol­gozója (Kaposvár, Beloian­nisz u. 45. szám alatti lakos) egy lejárt pártiskolai igazol­ványt mutatott fel; Kuklus Sándor, a Baromfiipari Or­szágos Vállalat Kaposvári Gyáregységének dolgozója (Kaposvár, Martinovics u. 19. szám alatti lakos) nem tudta igazolni semmivel azt, hogy újságíró. Lefülelték és kiuta­sították őket a gyár területé­ről. Szép eredményekkel kecsegtető kísérlet Milyen módszerrel kifizetődő a nagyüzemi babtermelés? Sokan vitakoznak azon, hogy érdemes-e babot termesz­teni a nagyüzemi gazdaságok­ban. Vannak szövetkezetek, ahol a fővetésű, másutt a köz­tes termelést szorgalmazzák. Termesztésének még nincse­nek kitapasztalt, bevált mód­szerei. Megyénkben most in­dult meg egy kísérlet, amiről érdemes beszélni, és amit ér­demes figyelemmel kísérni. A gödöllői agráregyetem professzora, Bagyinka György dolgozta ki ezt a módszert, és a MÉK segítségével három szövetkezetünkben — Tótújfa­luban, Böhönyén és Somogy- aszalóban — folynak a kísér­letek húsz-húsz holdon. Egy hazánkban egészen új, ameri­kai babfajtát vetettek el kü­lönféle módszerekkel. Megtekintettük a somogy- aszalói kísérleteket, sí elöljáró, ban hadd jegyezzük meg, hogy a kilátások felülmúlják az elképezléseket. . A szövetkezet ötféleképpen vetette el a michigani babot: fővetésűként, hagyományos köztesként, kukorica között három sorban, két sorban és egy sorban. Az előzetes ter­mésbecslés 530 kiló hozamot állapított meg holdanként, a nagyon szépnek mutatkozó kukorica termését még nem becsülték fel. A különfélekép­pen vetett babfajták hozamá­ban lényeges eltérés nem mu­tatkozik: ha végignéz az em­ber a sorokon, csupa érett, sárga babhüvelyt lát, s ami nagyon fontos, a szemek egyenletesek, szelektálásra alig van szükség. A lombozat­tól megszabadult bokrok szin­NEM ERTEM MAGUNKAT... Előrebocsátom: én is mai fiatal vagyok. Mégis, sokszor én sem ér­tem saját magunkat... Nem értem például az új divat tartozékait. Nem a kü­lönféle / trapéz- és párhuza­mos nadrágokra, a gyöngy­gyei kivarrott övekre gon­dolok. Az egyéniséget kife­jező tucatruházatot már megszoktam. Csak az ag­gaszt, hogy a lezser öltözkö­déshez újabban lanyha kéz­fogás társul. Aztán ábrán­dos, pontosabban semmit­mondó tekintet felfüggeszt­ve valahova: egy toronyra, gyárkéményre, esetleg — jobb híján — egy kandelá­berre. Nem értem, hogy ezek a markáns arcú, erős kezű fiatalemberek hogyan tud­nak ennyire gyöngéden kezet fogni a bemutatkozáskor. Mintha semmi erejük sem volna. Később kiderül, hogy a lila pulóveros például la­katos, és kedvelt szerszáma a kalapács. Napi nyolc órát végigpüföl szerszámaival, vasat kalapál, aztán leveti a munkaruhát, és fölszedi ma­gára a puhányságot. Lehetséges, hogy ez is di­vat. .. A másik dolog: Nem kell azt hinni, hogy ez általános, és nincs energia fiataltár­saimban. Sőt! Néha bámu­latra méltó szorgalommal és kitartással, nagyon követke­zetesen csinálnak valamit. Egyik ifjú ismerősöm — egy kissé hadar — nemrég jött haza Ausztriából. Azóta számol, ügyfeleket vár, alku­dozik, lebonyolít, ide szállít, oda visz, selyempapírba bur­kolt csomagokat cipel ide- oda, találkozókat beszél meg, rohan a becsüshöz, hogy mennyit kérhet ezért vagy azért... Es megy az üzlet. Pontosan tudja, hogy hány forint egy schilling, egy dollárért hány forintot kell adni, és egy dollárért hány schillinget kapni. Úti élményeiről ilyeneket mesél: »Micsoda szerencsém volt a vámnál! Pont a sor közepé­re kerültem, jobbról is, bal­ról is jött a tiszt, éppen ná­lam. hagyták abba ... Ott, az ilyen meg ilyen utcán vé­gig, az utolsó keresztutcá­ban a Schwarcz bácsi egy százasért negyvenkét schil­linget ad ... Még ez a leg­jobb árfolyam ... Tavaly még ötvenet is adtak érte...« Órazsebéből egy pici se- lyempapírcsomagot szed elő. Egy kocka alakú, nagyon szép órát. Most várja az ügyfelet. Nyolcszázért ad­ja. Ezenkívül lila és zöld női nylonszatyrokat szorongat. Hetvenért darabját. Príma üzlet volt példÓAil az arany­gyűrű. A becsüs azt mondta, hogy ezer forint. Már meg is vették tegnap. Találóan megállapítja sa­ját magáról: , — Én remek üzletember vagyok... Elhisszük. Csupán az jut eszembe, hogy mi lenne, ha ezeket a kifogyhatatlan energiákat valami hasz­nosabb dologra használ­ná fel. £s az is aggasztó, hogy Bécsről ezt jeg-yezte meg: — Aki először van kinn, és nem tájékozott, azt na­gyon átverik. De én tájéko­zódtam, és fele áron vettem meg minden cuccot, mint a többiek. Másnap már ol­csóbb szállást is kerítettem magamnak... Két házzal odébb már feleannyiba ke­rül ... És vég nélkül röpködnek a levegőben a schillingek, a forintok, üzlet, üzletember, ehhez érteni kell, üzlet, üz­let, átverés, olcsóbban, óra, szatyor, s nagy sokára egy óhaj: — Ha én az idén még egri­szer kimehetnék... — mondja, és újabb üzletek, karórák, nylonszatyrok jár­nak az eszében, értékátszá­mítások ... Az ö látószögéből nem sze­retném megismerni a vilá­got... S. Nagy Gabriella te roskadoznak a termés alatt. Ha holdanként csak öt mázsa babbal és a sorok között megtermelt kukoricával szá­molunk, akkor is tekintélyes bevétel ez a szövetkezetnek! Máris bizonyos, hogy érde­mes termelni ezt a nagy ho­zamú babot. Már csak azért is, mert rövid a tenyészideje, be­takarítása pedig kedvező idő­szakra esik. Májusban vetették el, s augusztus közepén fel­szedhető és elcsépelhető. Az aszalói szövetkezet vezetői, tagjai messzemenően támo­gatták a kísérletet, s maguk is érdeklődve figyelik az ered­ményeket. Hogy az Öt közül melyik módszer lesz a legal­kalmasabb nagyüzemi ter­melésre, azt a holnap dönti el. A tapasztalat az, hogy jöve­delmező a babtermesztés a nagyüzemben is. V. M. Ötezer méter hosszú új esőcsatorna Az Ingatlankezelő Vállalat­hoz ez év hét hónapjában 2064 beadvány és orvoslásra váró panasz érkezett. Eddig 1579 ügyet intéztek el megnyugta­tóan. A vállalat építő- és ja­vítórészlege 91 lakóház ka­puját "hozta rendbe: 1114 lakás vízvezeték-hálózatát javította meg; 177 új cserépkályhát épí. tett; 281 kisebb állami lakó­ház tetőszerkezetét újította föl. Jogos panasz volt éveken át, hogy a legtöbb lakóház esőcsa­tornája rossz. A vállalat a fő­útvonalak mentén csaknem 5000 méter új esőcsatornát szereltetett föl. 32 lakóháznál szabványosították az elektro­mos hálózatot. fl tsz-tagolnál szárítják a dohányt Homokszentgyörgyön Negyven holdon termelt do­hányt ebben az évben a ho- mokszentgyörgyi Zöldmező Tsz. A megérett leveleket már javában törik az asszonyok. Eddig 18 holdról takarították be a kövér, zsíros leveleket. Gondot okoz a szárítás, ugyan­is nincs elég szárítópajtájuk. A nyár elején hozzáláttak ugyan egy dohánypajta építé­séhez, de csak körülbelül há­rom hét múlva készülnek el vele. A dohányt viszont törni kell. Ezért úgy határozott a tsz ve­zetősége, hogy kibérelik a ta­goknál levő régi, üres pajtá­kat, s azokban szárítják a do­hányt. ELVITTE A VIZ... Átszakadt a kereki gát — Áll az öntözőberendezés — }ó vagy nem jó a szivornyás megoldás? — Tervezői felelősségi — Mire számíthatunk? Nem most történt, még a tavasszal. Az emberek csak topogtak a tsz portáján, néz­ték egymást, s egyetlen kérdé­sük volt: most mi lesz? Mint egy vert had, úgy álltak szem­ben a vezetőkkel, amikor azok sárosán, vizesen, keserű arc­cal beérkeztek a gáttól. Most mi lesz? — Oda a pénzünk . . . El­folyt a víz! A zsilip összeom­lott, szétnyílt a gát. Mivel ön­tözünk? Senki sem tudott választ adni rá ... És még most sem tud, pe­dig nem kis dologról van szó. A tervezői felelőtlenséget hosszú huzavona követi. El­vitte a víz a gátat, és vele sodorta a jövedelem növeke­dését is... Természetes völgy húzódik Kereki határában, közepén Pusztaszemes felől gyenge for­rás vize folydogál. Tizennégy­ezer köbméteres víztároló se­gíthetne itt a tsz-nek, har­minc hold kertészetet öntöz­hetnének s még ezenkívül is negyven holdat. A gondolat okos volt, az emberek is meg­értették, hogy a víztároló haszna gyorsan jelentkezhet a jövedelemben. S akkor jöttek a szakembe­rek. A szintezés után kide­rült, hogy a völgyzáró gátat nem lehet oda építeni, ahová a kerekiek akarták. És volta­képpen ők nem is akartak nagy építkezést. A Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság szak­emberei azonban csak egy megoldást láttak. És elkészí­tették a tervet. A víztárolót nem tudja el­látni a Séd-patak. A téli csa­padékot kell hát felfogni, az­zal öntözhető a kertészet. 1963 augusztusában megkezd­ték az építést, október 17-én lezajlott a műszaki átadás — egy sor hibával; ezeket rész­ben kijavították. És télen NE HALASSZA TOVÁBB! Most vásárolja meg iskolás gyermeke iskolaszereit és ruházati cikkeit! F. hó 24-től 29-ig vásárt rendezünk szaküzleteinkben, ahol nagy választék­kal állunk vásárlóink rendelkezésére! Közeleg az iskolák megnyitása ! Szaküzleteink: Kaposvár, Barcs, Nagyatád és balatoni boltjaink. SOMOGY MEGYEI IPARCIKK­KISKERESKEDELMI VÁLLALAT M Ez volt a zsilip. már gyűlt a csapadék. A szö­vetkezet készült az öntözésre. 1964. április 13: hatósági át­adás. A tsz vezetői közölték: a hatméteres Barát-zsilip süllyed. (De az is lehet, hogy a gát.) A kifolyónál három­szor annyi víz hagyja el a tá­rolót, mint amennyit akartak. A kiömlőnyílásnál szürke, fi­nom pannonhomokot észlel­tek, senki sem tudta, honnét származik. A gát alatti be­tongyűrű is süllyed, egyre erő­teljesebben ömlik a víz. Fel­váltva állnak őrséget a tsz ve­zetői, a vérmes remények szertefoszlanák ... Mennyit is költöttek rá? 393 989 forintba került a tá­rolórendszer, tizenháromezer forintba a tervezés. S az öntö­zőberendezést is beszerezték 242 413 forintért... A víz — és a pénz — utazik a Balaton­ba... Április 22-én nyolc munkás érkezett. A helyzet válságos. Hatvan-nyolcvan homokzsák­kal az őszig megmenthették Április 23-án történt mind­ez, s azóta hol tartunk? A be­tonépítmény maradványait széttörték, s a korántsem ter­mészeti csapás nyomai úgy ásítoznak ott most a határban, mint amikor lezúdult a hatal­mas víztömeg... Az első tárgyaláson így hangzott el a kérdés: — Mit akar tenni a pécsi vízügyi igazgatóság ? S a válasz: szivornyás meg­oldást kell alkalmazni (a gát közepén csövön vezetnék ki a vizet). Ezt három hét alatt elkészíthetik az embe­rek ... A tsz vezetői tudják, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet, a szakemberek viszont állítják: megfelelő és végle­ges. Nos hát, ha így volna igaz, miért nem szivornyával tervezték eredetileg a tárolót, miért verték óriási költségbe a tsz-t? A szövetkezet elfo­gadta ideiglenesen a szivor­nyás javaslatot. A vízügy vi­A gátat átszakitotta a víztömeg. volna a vizet, nem ezt tették. A betoncsövek másfél métert süllyedtek, középen kitört a víz, s a munkások leástak az amúgy is kikezdett gátba. Ha nem ezt teszik, elmegy a víz, de megmarad a gát! Óriási robajlás, a gát szét­nyílt — menekültek az embe rek. A nagy mennyiségű víz­tömeg eltörte a betonzsilip al­ját, ötven-hatvan kilós dara­bokat vitt magával. És zú­dult a víz lefelé, Kőröshegyen át a Balatonba. Oda a pénz, a munka, a remény, oda a há­rom és fél mázsa halivadék amelyből 60 000 forint jövede­lemre számítottak ... Mi történt? Bírósági följelentés és hely színi tárgyalás. A szal vrtők megállapították, hogy szerves anyagban gazdag, nádgyöke­rekkel átszőtt mocsárra tér vezték a betonépítményeket. Molnár Vince tervezőmérnök elmulasztotta az altalaj vizs­gálatát, nem végeztek próba­fúrást sem. Igazán természe­tes, hogy a felületesen terve­zett betonépítmény elsüllyedt a mocsárban ... És vele süly- lyedt a tsz-tagok várakozása is... szont »elfelejtette« megépíte­ni... Tárgyalás tárgyalást követ. Az első május 12-én volt, jú­nius 12-én készült el a szak­értői vélemény, a következőt augusztus 26-ra tűzték ki, s ez még mindig nem lehet »ér­demi« tárgyalás. Az öntöző- berendezés megvan ugyan, de kihasználatlanul hever. A pénzt beleölték a tárolóba. A tervezői felelőtlenség, a mű­szaki ellenőrzés »nagyvonalú­sága« július 15-ig 152 000 fo­rint terméskiesést okozott a szövetkezetnek. Mennyire akarjuk még duzzasztani az anyagi kár összegét? ... És mire számíthatunk? Jö­vőre tudnak-e öntözni Kere- kiben? A vízgyűjtéshez leg­alább fél évre van szükség. S még nem láttak hozzá a munkához, a bírósági ügy hú­zódik ... Áldozatot vállaltak a tsz tagjai: legyen kevesebb most, majd több lesz jövőre. Két éve várják már a nagyobb jövedelmet, s jövőre teljesí- dlk-e vágyuk? Hitüket, bizal­mukat is elvitte a víz! Sza­bad-e játszanunk ezzel?! Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom