Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

PARTVÉDŐ MŰ ÉS HAJÓÁLLOMÁS ÉPÜL BALATONMÁRIÁN 'Z»/VV</WWW^/V»A^/WWWWWWW' AZ MSZMP MEGVEl BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA A honvédelemről KISZ-eseknek Előadás a balatonszabadi KJSZ-táborban Mintegy nyolcvan KISZ-tit- kár és vezetőségi tag a ka­posvári és a megyei alapszer­vezetektől töltött egy hetet a városi KISZ-bizotUág bala­tonszabadi táborában, Eíméle- ti oktatásban vettek részt. Fölkereste a tábort Kovács Lajos őrnagy, a városi kiegé­szítő parancsnokság vezetője, Pintér Károly főhadnagy, a parancsnokság munkatársa, va­lamint Zsíros József, az MHS árosi elnöke. Kovács őrnagy önvédelmi kérdésekről tartott oadást a KISZ-eseknek. Be­élt a bevonulási korhatár le­üli tásának szükségességéről, londotta, hogy népgazdasá- szociális érdekek indokol- : az új rendelkezést, vala- -t az eddigi gyakorlat el- tmondásban állt oktatási ndszerünkkel is. A szolgá- halasztásról szólva elmon- tta, hogy négy esetben lehet bevonulást elhalasztani: szségügyi, családfenntartói, nulmányi okokból, a negye­ik az egyéb kategória, ami- ek megállapítása a miniszter atáskörébe tartozik. A továb­biakban beszélt a bejelentési cötelezettségről, a honvédelmi hozzájárulásról. Az utóbbiról hangsúlyozta, hogy 36 hóna­pon át kötelesek hozzájárulást izetni azok, akiket valami oknál fogva fölmentettek a íolgálat alól. Ez az összeg il­letményük nyolc százaléka. Ha 11 hónapnál kevesebbet, te két hónapnál többet töl- ött valaki a katonaságnál, ak­kor csak 24 hónapon át kell fizetnie a hozzájárulást. Ko­vács őrnagy szólt még a hiva­tásos és a tartalékos tiszti, meg a hivatásos tiszthelyette­si iskolákra való toborzásról. Végezetül arra kérte a titká­rokat, hogy a honvédségi kér­désekben hozzájuk forduló fia­taloknak adjanak meg minden segítséget, felvilágosítást. Zsíros József az MHS és a KISZ együttműködéséről be­szélt. Az előadás után a KISZ- esek kérdéseket intéztek a vendégekhez. Főként arról ér­deklődtek, hogy a következő behívásnál melyik korosz­tály kerül sorra, hogyan me­hetnek külföldre sorköteles fiatalok, mit jelent bővebben a tanulmányi halasztás. Az egyik fiút az érdekelte, hogy mi a legmagasabb rendfokozat a hadseregben, és hogyan le­het azt elérni. A kérdések számát tekintve a lányoké az elsőség, akik — az őrnagy sza­vai szerint — úgy látszik, in­kább érdekeltek a bevonulás­ban. Milliós beruházások Barcson Az utóbbi néhány évben ro­hamos fejlődésnek . indult Barcs, megyénk ' legdélibb já­rási székhelye. Űj gimnázium, gyár, strandfürdő épült, taka­ros családi házak emelkedtek a Bajcsy-Zsilinszky utca mö­götti hajdani mezőn. Most újabb milliós beruhá­zások kivitelezését kezdték meg. A Nagyhíd utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán korszerű SZTK-rendelőintéze- tet építenek 2,5 millió forintos állami beruházásból; a ren­delőintézet mellett kétemeletes tizenkét lakásos ház épül két­millió forint költséggel. Másfél millió forintos taná­csi beruházásból bővítik a Szé­chenyi utcai — volt »Vöröske­resztes« — általános iskqlát. A hat új tanterem közül kettőt vagy hármat már szeptember­ben átadnak az építők. A gimnázium mellett, a már kész társasházak szomszédsá­gában újabb két — négylaká­sos — házat építenek. Az új épületekbe a tavasszal költöz­hetnek be a lakók. Sok a motor­kerékpár- baleset — Becsomagol­juk, kedves vevő, vagy itt tetszik összetörni? Balatonmária lakóinak, vil­latulajdonosainak régi kíván­sága teljesül: rendezik, szabá­lyozzák a Balatonnak a fürdő előtt levő, eddig elhanyagolt részét. 300 méter hosszúságban partvédő művet építenek, ki­szedik a nádast. Dolgozik a kotró, és az iszapot a védőgát­tal elzárt területre engedik. Itt építik föl a máriai hajóállo­mást. A rendezést május köze­pén kezdték el, s az idén há rommillió forint értékű mun­kát végeznek el. »Magasiskolák* »Figyelem!« Csak egy napig látható! Az Európa-szerte is­mert és közkedvelt POZSO­NYI bűvész nagymester elő­adása! Nem mágia, nem va­zslat, hanem a modern bűvészet magasiskolája!« Nyomtatott plakáton olvas­tam ezt a szöveget a minap a tabi járás egyik községében. Enyhén bazsalyogtam rajta, s azzal odább is léptem volna. Megszokhattuk már szórakoz­tatóiparunk hangzatos rek­lámszövegeit, amikor London, Párizs, Brüsszel és még egy sor metropolis után »itt« (pél­dául Toponáron) először lát­ható és csak egy napig a mo­dem bűvészet magasiskolája. Sőt ilyen alcímmel is csábí­tották már a szájtáti publiku­mot: »Üj típusú, színi jellegű bűvészest...« (Ez legalább szellemes.) Mindegy. Most sem időztem volna a bombasztikus plakát­szöveg előtt, ha földbe nem gyökereztet három felkiáltás Első helyezést ért el a területi munka versenyben a? Áramszolgáltató Vállalat kaposv ri igazgatósága. A jó munka el méréséül 15 dolgozó részesült ki­tüntetésben, százharmincán pedig pénzjutalmat kaptak. lépcsőzetesen tördelve, imi­gyen: Filmnél színesebb! Könyvnél izgalmasabb! Színháznál érdekesebb! Mármint a magasiskola. A modern bűvészeté. Ami nem mágia, és még csak nem is va­rázslat. Hogy oda ne rohan­junk! ... Nos, lehet, hogy kellemes, jó film ritkán jut el manap­ság falura. (Városban sem dúskálunk ilyenekben.) Hogy hivatásos színművészek he­lyett a somogyi falvakba csak bűvészek, cirkuszosok vagy legföljebb magyamóta-éneke- sek jutnak el — ez elég baj. Az is lehetséges, hogy Po­zsonyi nagymester működési engedélye rendben van, világ­számait a művelődésügyi szer­vek hozzájárulásával produ­kálhatja. Tűrhetetlen azonban az, hogy anyagi érdekből ma­gyar nyomda termékeként kulturális forradalmunk esz­közei, eredményei ellen agitá­ló plakátszövegek árasszák el községeinket! A modern bűvészet — és az engedékenység — e magasis­kolája nem használ Sőt!... — Wallinger — 'm a nap alatt — Hogy képzeli, ekkora hpl, és nem akar lakbérpót­lékot fizetni! I hol a csordakút áll, s - Kaposvárnak fordul az út, oda hirdették meg délután kettőre a vásárt. A gazdák jó órával előbb a kanyarhoz ve­zették a marhákat. Felhajta­nak egy korsó jéghideg sört a köhajításnyira álló italbolt­ban, a jószágot addig a bot­tal fölszerelkezett asszonyok vigyázzák. Bukósisakos, bőrmellényes tsz-vezetők érkeznek motoron. Beugranak a gépről, fához tá­masztják, s rögtön szemügyre veszik az üszőket. Olyiknak- másiknak szétfeszítik a szá­ját, s megnézik a fogát. — Vén ez már! — ugratnak egy termetes fehérnépet. Vén az ég, mert régen van felettünk! — csattant fel tüstént, s pirosra vált az arca színe. Poros bokrok húzódnak az út mentén. Apró termetű öreg paraszt guggol hűsükben botjára támaszkodva. Jobb ke­zében a kötél, a Piros béké­sen kérődzik mellette. A z.-i tsz-elnök (csak azért nem nevezem meg, mert ron tanám a boltját) odamegy az öreghez, rábök az üszőre s megkérdi: — Mennyire tartja? — Kilencezer-ötszáz! — Sok az, papa! Ennyiért már kettőt adnak. — De nem ilyet — sértődik meg a Piros gazdája. — Hiszi-e, hogy enyém lesz egy ezressel olcsóbban? — böllenkedik q tsz-elnök. En nem, az útféli szobor­nak mesélje, talán az meg­hallgatja — őrről meg az öreg. Zöld Moszkvics fékez a kanyarban, ingkabátos felvá­sárlók ugranak ki belőle. Rendelkeznek, sorba állíttat­ják, megjárattatják a jószágo­kat. A tsz-elnökök megmust­rálják az üszőket, vitatkoznak, melyiket érdemes hazavinni a vásárból. — Hát te, pajtás?! — csap­nak a félre húzódó z.-i elnök vállára. — Nem vásálsz? — Majd — mosolyog rejté­lyesen. A szerződéses jószágok mind elkelnek, egyet a gazdája tart meg. Már csak a bokroknál hűsölő öreg jószága van hát­ra. — Mozogjon, bátyám, nem a bálban van! — noszogatja a felvásárló. Az öreg botja segítségével feltápászkodik, megrántja a kötelet, s rámordul a Pirosra. — csap az állatforgalmis az üsző farára. Az öreg tanácstalanul néz körül, botjával a Pirosra húz, s elindul az országúton. A z.-i elnök oldalba böki az ál­lattenyésztési brigádvezetőt. A nyakigláb fiatalember az öreg után szalad, a kilomé­terkőnél megállítja, s alku­r i i VÁSÁRON — Szerződéses? — kérdi a felvásárló. — Ez bizony nem! — Oltási bizonyítvány? — Nincs — bizonytalanko­dik el az öreg — Illetve otthon van tavalyról egy. — Harminc napnál nem ré­gebbi keletű kell... Nem tudta? — mérgeskedik a fel­vásárló. — Honnan tudnám? — Nem olvasta a hirdetést? — Dehogynem ... Az állatforgalmis előveszi a zöld papírra nyomott hirde­tést, odamutatja az öregnek, hol áll az előbb elmondott. — Ó, a szentségit, én csak azt olvastam, ami a keretben volt. — Ember, a legfontosabb tudnivalókat éppen a kereten kívülre nyomtatták! Mindenki nevet, egy anyóka fogatlan száját eltátva kaca- rászik. — Ki veszi meg?! — hirde­ti ki a felvásárló az öreg üszőjét. Senki se jelentkezik. Az elnökök leszegett fejjel a ho­mokot rugdalják. Nincs pa­pír, nem érdekes a bolt. A z.-i elnök lopva végigsimogat­ja tekintetével a marhát. — Ha beoltatja, s negatív az eredmény, — megvesszük dozni kezd vele. Tíz perc múlva sugárzó arccal rohan vissza: — Miénk a Piros 8500 fo­rintért ... Az öreg azonnal el­vezeti az állatorvoshoz. — Hű, a mindenit — dör­zsöli össze a tenyerét a z.-i elnök. — Paprikát könnyezik az öreg, ha megtudja, hogy enyém lett, méghozzá egy ez­ressel olcsóbban. A szomszéd tsz elnöke és mezőgazdásza indulóban van, berúgták a Pannóniát. Ami­kor meglátják a z.-i elnököt, kötekedve nekiesnek. — Fűszeres vagy te, nem paraszt. Még üszőt se tudsz választani? Mit szólnak a ta­gok, ha üres kézzel ballagsz haza? — Azt, hogy marha lehet a szomszéd tsz elnöke, hogy átengedte nekünk a legtöbbet érő jószágot — tromfot a z.-i elnök. — Melyiket, te? — zökken ki a játékból az elnöktárs. Az öreg Pirosát nyolcezer­ötszázért. A szomszédok gázt adnak, s felrugtatnak az útra a Pan­nóniával. A mezőgazdász hát­rafordul, s dühösen odakiált a jó vásárt csapó riválisnak: — Mégse vagy fűszeres, pajtás, elmehetsz kupecnek! Lajos Géza SO&OK Kern tanácsos rendőrnővel cicázni Wrexham angliai városkában a 19 éves Robert Pritchard sö­rözés közben a vendéglői sön- t és ben megfeledkezett a hagyo­mányos angolos viselkedés sza­bályairól, és — szó, ami szó — belecsípett a mellette álló csi­nos, fiaital lány e célra legalkal­masabbnak tartott részébe. Ki­derült azonban, hogy az ifjú hölgy nem más, mint Barbara Gibbons rendőrnő, aki az ese­ten súlyosan felháborodott, és a fiatalembert nyomban bekí­sérte az őrszobára. A rendőrbíró nagy megdöbbe­néssel értesült a történtekről, sőt kijelentette: »Kontinentális szokások kezdenek lábra kapni nálunk; Angliában az ilyesmi idáig hallatlan dolog volt.« Pritchard ráadásul a védeke­zésnek különös formáját válasz­totta: hangsúlyozta, hogy nem csípett, hanem ütött! A rendőrbíró »durva és sze­mérmetlen támadásért« súlyo­san megbírságolta. A legerősebb nő Jane Rhodes-nak az a hí­re Franciaországban, hogy ő a legerősebb asszony a vilá­gon. A reklámok szerint ké­pes egy vasdorongot meggör­bíteni, puszta kézzel egy pár csizmát darabokra tépni, ele­fántokat megölni, és a fákat gyökerestül kitépni. Mindez természetesen a hírveréssel járó túlzás. De az mégis va­lóság, amit egy’ francia ké­peslap fölvétele mutat: Jane Rhodes nevetve emel mind­két karján egy-egy jól meg­termett férfit, egyáltalán nem látszik rajta, hogy a kétszáz kilós súly nehezére esik. Hosszú menetelés éhgyomorral Stockholmba 19 férfiból álló csoport érkezőit meg tíz napig tartó, ötszáz kilométeres mene­telés után az ország déli részé­ben fekvő Kalmárból. A hosz- szú gyalogtúrán nem fogyasz­tottak egyebet, mint fejenként és naponta egy csésze sárgaré­palevet és egy csésze narancs­levet. A 19 személy összesen 100 kilogramm súly vesztes éggel ér­kezett meg, és 57 pár cipőt szaggatott el. Eredetileg húszán indultak útnak, de egyikük nem bírta a strapát. Egyébként négy gépkocsi kísérte őket, de a négy közül egy sem fejezte be az utat: három karambolo­zott, az egyiknek pedig tönkre­ment a motorja. A furcsa turistákat mindvé­gig követte — sőt nemritkán meg is előzte — a 74 esztendős Jihn Larson, őt azonban a cso­port nem fogadta be tagjai kö­zé, mert az egész túrán folyto­nosan evett. * • * Morzsák Mindig műveink a legszi­gorúbb tanúi lustaságunk­nak. »Még csak ennyit al­kottál ...« Egy bizonyos kort elérve a művészeknek sokkal inkább csodálókra van szükségük, mint barátokra. * * * Az emlékek eltorzulnak az emlékezetemben. Az elfelej­tett tárgyak megfakulnak a szekrényemben. * * * Ügy kellene venni az éle­tet, mint ahogyan asztalhoz ül az ember — azzal az egy­szerű szándékkal, hogy mire a végére ér, éppúgy ne ma­radion benne életkedv, mint étvágy az étkezés után. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon !5-t0. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S a. 2. Telefon 15-lfi Felelős kiadói Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi posta hivataloknál és postás kézbesítőin él. Előfizetési dtj egy nőnapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom