Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ÁRAt 80 FIIXÉH Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM 195. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1964. AUGUSZTUS 20. ÉLJEN AUGUSZTUS 20, ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE! ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPEK írta: Böhm József\ a megyei tanács vb-elnöke T mm-"' i izenöt évvel ezelőtt — 1949. augusztus 20-án — hirdették ki a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, népi demokratikus államunk alaptörvényét. Az Alkotmány elsősorban azoknak az eredményeknek regisztrálását jelentette, amelyeket a felszabadult magyar nép 1945 és 1949 között kiharcolt. Az Alkotmány szentesítette a proletariátus diktatúrájának kivívását. Ezen túlmenően voltak az Alkotmányban programszerű megállapítások is, utalások a jövőre. Az Alkotmány megalkotásának jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a magyar népnek korábban nem volt alkotmánya. A volt uralkodó osztályok által emlegetett ezeréves alkotmány valójában nem létezett. Azok az államjogi természetű jogszabályok pedig, amelyeket alkotmányként emlegettek, nem a dolgozó nép, hanem a kizsákmányoló, tőkés és földbirtokos osztályok érdekeit védték. A népi demokrácia hívei lelkesedéssel fogadták az Alkotmányt, s új erőt merítettek belőle a szocializmusért vívott küzdelemhez. A tőkésországok hivatalos köreinek és sajtójának véleménye azonban megoszlott. Akadtak, akik kétségbe vonták az Alkotmány demokratikus jellegét, mert az félreérthetetlenül rögzítette a oárt vezette munkásosztály hegemóniáját. Mások elismerjék az Alkotmány demokratikus vonásait mondván, minden benne van, ami szemnek- szájnak ingere, csak az a kérdés, hogyan fogják mindezt megvalósítani. Nem árt, ha most, másfél évtized múltán, az Alkotmány ünnepén visszatekintünk a megtett útra, s felmérjük azokat az eredményeket, amelyeket az Alkotmány programszerű szakaszainak megvalósítása során elértünk. Számadásunkban idézhetnénk országos adatokat, amelyeknek összessége a szocializmus alapjainak lerakását jelenti. Mégis szűkebb hazánk, Somogy megye fejlődéséből indulunk ki. A z Alkotmány I. fejezete leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. Ez a rendelkezés választási rendszerünk demokratizmusában fejeződik ki. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogban, abban a tényben, hogy lényegében minden nagykorú állampolgár választó és választható. Somogy megyében több mint 250 000 — az összlakosság 70 százaléka — választójogosultsággal rendelkező állampolgárok száma. * felszabadulás előtt voltak 'van választások, amikor a ’kosságnak csupán 8—10 szá- léka rendelkezett választó- -oggal. mert a túlnyomó többséget különböző cenzusok alapién kizárták a választásból. A Horthv-Magyarországon a vá- 1os7tóiog bővítése után is az összlakosságnak legföljebb 25- ”0 százaléka járulhatott az úr- " ókhoz. Ha végignézzük az 1943-as ünkormánvzati testület, a mezvei törvénvhatósági bizottság jsgjainak névsorát, akkor ilven nevekkel találkozunk: Sárvári. Felsővidéki gróf Széchenyi Endre 7000 holdas földbirtokos, báró Inkey József földbirtokos. Klepeisz Jenő kasz- r.ár stb. A törvénvhatósági bizottságban olyan ritka volt a dolgozó ember, mint a fehér holló. Ha viszont kézbe vesszük az államhatalom helyi szervének, a megyei tanács 1963-ban megválasztott tagjainak névsorát, akkor ilyen nevekkel találkozunk: Horváth István felsőmo- csoládi dolgozó paraszt, tsz- tag, Károly Mártonná szöllős- györöki pedagógus; Erdélyi Lajos balatonnagybereki állami gazdasági állattenyésztő stb. E néhány név egybevetése mint cseppben a tenger tükrözi, hogy milyen alapvető változások mentek végbe hazánkban a hatalom gyakorlását illetően. E tekintetben nagy jelentősége van a párt ama határozatának, hogy hazánkban — a párttisztség kivételével — semmiféle funkció betöltése sincs párttagsághoz kötve. Az emberek megítélésénél a rátermettség, a szakmai képzettség, a végzett munka és a szocializmushoz való hűség az irányadó mérce. A párt arra neveli közfunkcióba került tagjait, a népi demokrácia minden tisztségviselőjét, hogy legfőbb feladatuknak a dolgozó nép érdekeinek szolgálatát tekintsék. A z Alkotmány második fejezete tartalmazza a társadalmi rendre vonatkozó rendelkezéseket. Megállapítja, hogy a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy a szövetkezetek tulajdonában van, de magántulajdonban is lehetnek termelési eszközök. A népgazdaság irányító ereje, a népi államhatalom és a dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket, és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. Megállapíthatjuk, hogy az Alkotmánynak ez a rendelkezése is megvalósult. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a mezőgazdaság termelő- eszközeinek döntő többsége társadalmi tulajdonban van. A népgazdaság különböző területein megtalálható magán- tevékenység és a termelési eszközök magántulajdona nem haladja meg a szükséges méreteket, sőt egyes helyeken — elsősorban falun — növelni is kell a kisiparosok szolgáltató tevékenységének körét. Mezőgazdasági jellegű megyénkben az 1 055 036 kh területből 427 687 kh az állami gazdaságok, 594 926 kh a termelőszövetkezetek használatában van, azon tehát szocialista jellegű, nagyüzemi gazdálkodás folyik. Az a tény, hogy az ipar, a kereskedelem, a közlekedés után a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, azt jelenti, hogy leraktuk a szocializmus alapjait. Az Alkotmány még csupán a tőkés elemek fokozott kiszorítására utal, ma azonban már nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy egyszer és mindenkorra megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz, és kötelességének tekinti, hogy önkéntes társulás és közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával előmozdítsa a mező- gazdaság szocialista fejlődését. Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát. Az Alkotmány megalkotásának idejében a mezőgazdaság szocialista átszervezése még cél volt csupán, ma pedig az utóbbi évek legjelentősebb történelmi eseménye. Megyénk dolgozó parasztsága is magáévá tette a párt célkitűzéseit, és a meggyőző szó nyomán saját elhatározásából termelőszövetkezetekbe tömörült Lényegében sikerült megvalósítani azt a kettős feladatot, hogy az átszervezést és a terméshozamok növelését egy időben hajtsuk végre. A múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére is búzából 9,7, rozsból 7,3, őszi árpából 10,7 mázsás átlagtermést értünk el. Ezekkel az eredményekkel korántsem lehetünk megelégedve, ha azonban figyelembe vesszük a rendkívüli időjárási viszonyokat, akkor megállapíthatjuk, hogy egy hasonlóan rossz év tőkés termelési viszonyok között nagyon sok egyéni gazda anyagi romlását okozta volna. A társadalmi összefogás és az állami támogatás eredményeként azonban sikerült a kedvezőtlen időjárás következményeit nagyobb megrázkódtatás nélkül átvészelni. Az idei gabonatermés eredményei még nem ismeretesek, azonban a jelek szerint a múlt évinél jelentősen nagyobb mennyiséggel szá--§ m olhatunk. Növekszik a megye állatállománya is. Míg 1958-ban 117,465 szarvasmarha volt a vi/áírj megyében, most a szarvasmarhák száma meghaladja a i/r’wPÍ tíMli 128 000 darabot. A sertések r száma 316 503-ról 324 000-re, a juhok száma pedig 62 788<k,,<év. . ról 124 000 fölé emelkedett Az elmúlt pár esztendő taF pasztalata bizonyítja, hogy a parasztság a helyét — és egyre inkább a számítását is — megtalálja abban a gazdálkodási formában, amelyet a párt tanácsára választott. A Magyar Népköztársaság gazdasági életét a népgazdasági terv határozza meg. A társadalmi rend alapján a munka minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. Az Alkomány rendelkezéseinek végrehajtásaként készülnek az országos és helyi perspektivikus, meg éves tervek. A tervek megvalósítása során pedig évről évre bővített mértékben folyik a termelés, emelkedik az emberek anyagi és kulturális ellátottsága. Megyénkben a felszabadulást megelőzően nem volt számottevő ipar. Bár az utóbbi 15 évben a megye iparának fejlődésében említésre méltó eredményeket értünk el, az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy Somogy ma is az iparilag gyengébben fejlett megyék közé tartozik. A megyében levő jelentősebb ipari üzemeket mind a felszabadulás után létesítették vagy korszerűsítették. A felszabadulás előtt a megyében mintegy 2500 volt az ipari munkások száma. Ma az iparban foglalkoztatottak száma eléri a hu- szonnégyezret. A felszabadulás után létesült a textilmű, a ruhaüzem, a Hűtőipari Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, a Faipari Vállalat, a Kefe- anyag-kikészítő Vállalat, a Tanácsi Építő Vállalat, az Épület- szakipari és Szolgáltató Vállalat, a Világítástechnikai Vállalat, a Vas- és Fémipari Vállalat, a Kaposvári Kenyérgyár, a Tabi Zsák- és Ponyvaüzem, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Ipari vállalataink az 1964. évi első félévi termelési terhüket csaknem 5 százalékkal teljesítették túl, és a múlt év azonos időszakához viszonyítva 21 százalékkal termeltek többet. Ugyancsak teljesítette félévi termelési tervét az állami építőipar, lemaradás tapasztalható azonban a Tanácsi Építőipari Vállalatnál a tervteljesítésben. A termelési tervek teljesítése azonban nem terelheti el figyelmünket arról, hogy lassú a termelékenység emelkedésének üteme. A múlt évihez képest elért többtermelésnek nagyobb részét nem a termelékenység növelésével, hanem új munkaerők beállításával érték el a vállalatok, és 1964 első félévében 15 százalékkal több volt az iparban foglalkoztatottak száma, mint az 1963. év megfelelő időszakában. Az arányok ilyen alakulásával pemt elégedhetünk meg, mert nálunk szerencsére nincs munkanélküliség, és minden állampolgár talál képzettségének megfelelő munkaalkalmat. A jövőre vonatkozóan meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy a termelés növekedése kétharmad részben a termelékenység emelkedéséből származzon, annál is inkább, mert ez szoros összefüggésben van a népjólét emelésével, másrészt a népgazdaság munkaerő tartalékai sem ki apadhatatlanok. A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem szilárdításával, munkamódszereik tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. Arra kell törekednünk, hogy mielőbb megtanítsuk népünket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. Szocialista ember az, aki nem a közösség kárára, hanem a közösséggel együtt akar boldogulni; aki hajlandó a közösségért dolgozni, mert tudja, hogy az saját érdeke is. Szocialista ember az, aki látja az összefüggést a maga — néha talán kicsinek látszó münká- í-5 — és a nagy egész között, aki érzi, hogy munkájával az egész nép ügyét szolgálja. Vannak már nálunk is ilyen szocialista emberek. Ilyenek azok a munkások, akik szocialista brigádba tömörülve érdemlik ki a szocialista címet. Azok a tanácstagok, akik esztendőkön át önzetlenül fáradoznak választóik szolgálatában. Vannak már szocialista közéleti embereink, akikben magasan lobog az öntudat és a közéleti felelősség lángja. A z Alkotmány VIII. fejezete az állampolgárok jogait és kötelességeit tartalmazza. Egyebek között leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaság biztosítja dolgozóinak a pihenéshez és üdüléshez való jogot. Nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy az Alkotmány e rendelkezésének meg- valósításában is számottevő eredményeket értünk el. Nem egy olyan dolgozó ember akad, aki itt él megyénkben, de csak a felszabadulás után vagy éppenséggel az utóbbi években látta meg a Balatont. Az ország legszebb tájai: a Balaton, a Duna-kanyar, Lillafüred és más üdülők a munkában elfáradt dolgozóknak biztosítanak pihenést. 1963-ban megyénkben 675 gyermek és 3460 felnőtt részesült kedvezményes szakszervezeti üdültetésben. Ezenkívül vállalati üdülőkben 1082 gyermek és 2295 felnőtt üdült. Ehhez hasonlóan alakulnak az idei számadatok is. Igaz, ugyan, hogy az igényeket ma még nem tudjuk teljesen kielégíteni, mert a Bala- ton-parti üdülési idény 3—3 és fél hónapra terjed csupán, s ez alatt az idő alatt nem min denki juthat beutalóhoz. Éripen ezért arra kell törekedni, hogy elsősorban olyan dolgozók jussanak üdülési lehetőséghez, akik munkájukkal és magatartásukkal erre leginkább rászolgáltak, és ne az »ügves kedők«, akik mások rovására évről évre rendszeresen igénybe veszik ezt a kedvezményt. Addig, amíg minden arra igényt tartó dolgozót nem tudjuk az üdülés kedvezményében részesíteni, az elbíráláskor a munkához való viszonyon kívül célszerű a szociális viszonyok figyelembevétele is. Joggal vált - ki a dolgozók között elégedetlenséget, ha. saját villával rendelkező személy ismételten beutalást kap más, munkáját , jól végző és szociális szempontból ráutalt dolgozó rovására. A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét, és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén. Ezt a védelmet és segítséget széles körű tár- dalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg. Az Alkotmány e rendelkezésének alapja, hogy a legfőbb érték a dolgozó ember. Mind az állami, mind a megyei költségvetésnek jelentős ágazata az egészségügyi és szociális ágazat. Somogy megye 1964. évi költségvetésében a kiadási előirányzat összege 473 millió forint. Ebből egészségügyi és szociális célokra 142 millió forintot költünk. A felszabadulás előtt a megye lakosságának alig néhány százaléka részesült társadalombiztosításban, ma Viszont voltaképpen az egész lakosság biztosított. A megyében a felszabadulás előtt 790 kórházi ágy volt, most 1817 a kórházi ágyak száma. A rendelőintézeti szakorvosi órák száma 18-ról 612-re, a tbo-mté- zetek száma 5-ről 8-ra. a i-ö—réti orvosok száma 86-ról 1°” ~e az összes orvosok száma 14’' - röl 380-ra, a védőnők szám.' 14-ről 119-re emelkedett. iulás^ gyénkben egyáltalán nem volt bölcsődé, ma 20 állandó és 10 idénybölcsőde működik. Egyáltalán nem volt csecsemőotthon, ma két — 150 személyes — csecsemőotthon van. Nem volt szülőotthon, ma 4 szülőotthon van 80 ággyal. A felszabadulás után létesült megyénkben 9 mentőállomás. 1941-ben a férfiak átlagos életkora 54, a nőké 58 év volt. Jelenleg a férfiak átlagos életkora 65 év, a nőké megközelíti a 70 évet. Tehát alig több mint két évtized alatt több (Folytatás a 3. oldalon.)
