Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

VI ZI PARADE ­néhány niGgjßgyzéssel FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Vörös Csillag Ä törvény balkeze A »törvény-« ezúttal a lon­doni rendőrség, a »balkéz« pedig az alvilág szindiká­tusba tömörült képviselői­nek feje: Pearly Gates, aki kettős életet él. A londoni belváros elegáns dámái »Monsieur Jules«-nek isme­rik a lebilincselő modorú és rokonszenves urat, aki di­vatszalonjából irányítja »a társaság krémjének« öltöz­ködését. A tapétaajtók mö­gött azonban Monsieur Ju­les már P. Gates ... A jól megszervezett kettős életet zátonyra futtatja egy az an­gol rendőrség egyenruhájá­ba bújt ellenbanda. Így lesz Pearlyböl a törvény balke­ze. A címszerepet a kitűnő Peter Sellers alakítja, akit a Betörő az albérlőm, az Ordító egér és a Topáz úr című filmekben ismertünk meg. Színes fényözön, látványos­ság, sima, opálos víztükör, méltóságteljesen úszó vitorlá­sok, gyönyörű vízesés és tűzi­játék — ez maradt meg legin- . kább bennem a III. Balatoni sVíziiesztiválból, s még né- 5hány műsorszám, amire szíve­den emlékezem. Az idei ren­dezvényről azonban képtelen- Jség színes, hangulatos riport- )ban beszámolni, mert ezernyi Í bosszantó apróság »fűszerezte«, js ugyanígy lehetetlen szabályos ^kritikát írni — csípős megjegy­ezések nélkül. A közönség elé­gedetlen volt, mert látott már 5 jobbat, és mást várt, s a kriti- 5 ka sem lelkendezhet elfogul­ttan a környezet szépségén, ha 5e valóban csodálatos természe­tű keret tartalmilag és művé- Sszileg is sokszor vitatható ér- Jtékű morzsákat vesz körül. Az jest kis híján hangos botrányba ) fulladt, s ezért nem a közön- tség a felelős. Talán csak az 3 mentette a helyzetet, hogy szí- jr.es rakéták röppentek a má- jgasba, s füttykoncert kíséreté­jben a fesztivál végét jelezték. Azt hiszem, érhető, ha ilyen ^előzmények után kevesebb )hely jut a műsor méltatására, íés több a tanulságokra, ame­lyeket nem most, hanem a jmúlt évi tapasztalatok után jkellett volna már összegezni... Természetesén súlyos hiba 5 volna mindent egyértelműen ^elvetni, amit láttunk, hallot­tunk a vízi színpadról. Sok ra- jgyogó szám, sok művészi él- íinényt nyújtó részlet hívta fel ^magára a figyelmet. Ezekről jmajd később ... A vízifesztivál lét jogosul tsá- < gát ma már senki sem vitat­ihat ja. Kell, szükség van rá, <hisz olyan kiemelkedő és óriá- 3sí tömegeket vonzó esemény ez ía Balaton déli partján, amire 5 érdemes — fonákul hangzik 5bár — kevesebb pénzért sok- skal értékesebb, művészileg át- jgondolt műsort biztosítani. <Hozzáértés nélkül azonban, 5 csupán szokványos »hakni­inak tekintve négy-ötezer em- 5ber szórakoztatását, nem szá- ímolni a növekvő igényekkel, s gazzal a körülménnyel, hogy ^speciális színpad és környezet <lévén speciális műsorra van Sszükség — ez enyhén szólva fe- <lelőtlenség. Az idei rendezvé- 5nyen háromszáz szereplőt moz­gattak megközelítőleg nyolc- 3vanezer forintért! (A technikai, ^műszaki kiadásokat nem is COC0C0000C)0COCO000C<X)0000000000000000000000<X)000C0COCOO00000aXDCKD0CtüítM0f0rint0SEZéb^lé^ője^ekért egységes és vízi színpadra tervezett, jól rendezett előadást vár a közönség... Joga van-e hát füttykoncerttel fogadni a selejtest, a tartalmatlan, üres fecsegést, a botrányt okozó ma­gatartást és a midenfajta mű­vészettől távol álló ripacsko- dást? Szabad Ifjúság A 66. szélességi lektől északra Sarki repülésre készülőd­nek a pilóták. Sztrumilin, a veterán első pilóta a búcsú­vacsorán leányával, Zsenyá- val együtt megismerkedik egy fiatalemberre:, aki he­vesen udvarolni kezd a csi­nos lánynak. A fiatalember Gyominnak, a híres sark­repülőnek a fia. Gyomin a személyi kultusz éveiben börtönben ült, és meghalt, amikor fia, Pável még kicsi volt. A fiú anyja nevét vi­seli, Bogacsovnak hívják, s maga is sarkrepülő. Sztru­milin ellenszenvesnek talál­ja, így nem kellemes meg­lepetés az, hogy épp hozzá osztják be másodpilótának. Am a fiatalember kitűnő repülőnek bizonyul, s mi­után egy nehéz vállalkozást Önállóan old meg, és kilé­tét is fölfedi, a veterán pi­lóta meleg szeretettel veszi körül elhunyt barátjának fiát. Cikkünk nyomán: Gyors intézkedés Két napra bezárták a kaposmérői italboltot - forintra bírságolták a boltvezetőt ötszáz Mossák el rendesen a poha­rakat! címmel két levél jelent meg a Somogyi Néplap tegna­pi, szerdai számának Olva­sóink írják — rovatában. A le­velek írói felvetették, hogy a kaposmérői italboltban piszko­sak a poharak, az üzlet dolgo­zói a legalapvetőbb higiéniai előírásokat sem tartják meg. Tegnap délben dr. Berényi Ervin, a Kaposvári Járási Ta­nács közegészségügyi felügye­lője értesitette a szerkesztősé­get, hogy az egészségügyi osz­tály és az ÁKF a cikk megje­lenése után azonnal intézke­dett. Dr. Berényi Ervin és Papp Sándor kereskedelmi fel­ügyelő tegnap reggel ellenőr­zést tartott a kaposmérői fmsz italboltjában. — A lap levelezőinek igazá­ról a helyszínen is meggyő­ződtünk — mondotta dr. Beré­nyi Ervin. — Folyó víz he­lyett piszkos vizű dézsában mosták a poharakat, a szenny­vizet az utcára öntötték; min­den pohár, edény, a vitrin, a hűtőszekrény poros, piszkos, szennyes volt, a dolgozók nem viseltek munkaruhát, utcai ru­hában mérték az italokat. A vendégek az üzletben nem tud. tak kezet mosni, mert a víz­tartály alatt nincs lavór. A megközelíteni csak a disznóól trágyalefolyóján keresztül le­het ... Az ellenőrzést végzőknek a kaposfői fmsz-nél elmondták, hogy több ízben figyelmeztet­ték — írásban — Szabó Sán- dorné italboltvezetőt a rend és tisztaság megtartására, de Szabóné fittyet hányt az ímsz- től kapott felszólításoknak, rendetlen, piszkos helyiségben »fogadta« a vendégeket. Az ellenőrzés után az ital­boltot két napra bezárták, s kötelezték Szabó Sándornét és a bolt dolgozóit, hogy takarít­sanak, súroljanak mindent tisztára, szüntessék meg a hiányosságokat. A kaposfői fmsz vezetői kijelentették, hogy július 30-ig teljes belső tatarozást, festést, átalakítást végeztetnek az italboltban. Szabó Sándornét, a hanyag italboltvezetőt a járási tanács egészségügyi osztálya ötszáz forint pénzbírsággal büntette. — A jövőben fokozqtt figye­lemmel kísérjük a járásban az italt és élelmiszereket árusító boltok tisztaságát — mondotta- befejezésül dr. Berényi Er­vin —, mert tűrhetetlen, hogy egyesek — hanyagságból, nem­törődömségből — elmulasztják a tisztasági, egészségügyi ren­vécé leírhatatlanul szennyes, delkezések megtartását. Megdőlt a taszári víztorony Nyomásfokozó-berende­zéssel fogják biztosítani a falu vízellátását Hétfőn délután arra lettek figyelmesek a taszáriak, hogy a víztorony aljából karvastag­ságú vízsugár tör elő, a to­rony pedig keleti irányban meghajlik. A 18 méter magas, 30 köbméter vizet tartalmazó tornyot és az egész törpe víz­müvet tavaly július 24-én állí­tották üzembe. Az építési munkálatok egymillió forintba kerültek. A legújabb mérési adatok szerint a torony hétfőn és kedden olyan ötven centimé­ternyit hajlott el eredeti hely­zetéből, kedd óta újabb dőlést nem tapasztaltak. A vízmű tervei a Somogy megyei Tervező Irodában ké­szültek, az építést a Tanácsi Építőipari Vállalat végezte. Taszár vízellátása megszűnt, az emberek újra az ásott ku­takból merítik a vizet. A So­mogy megyei Víz- és Csator­naművektől kapott tájékozta­tás szerint nyolc-tíz napig mű­szerekkel figyelik a tornyot, hogy fenyeget-e további dőlés. Ha ilyesmit nem tapasztalnak, az építők hozzálátnak a to­rony kiegyenesítéséhez. A vízművek most sürgősen egy nyomásfokozó-berendezést szerel föl a faluban, s amíg a hibát ki nem javítják, azzal biztosítják a falu vízellátását. A felelősség megállapítására indított vizsgálatra visszaté­rünk. De hát beszéjünk először a jóról. Az Állami Operaház szó­listáinak, balettkarának, zene--1 karának közreműködését mél­tatjuk mindenekelőtt. Amit adtak, úgy adták, ahogy a kő­színházban. Jóllehet az opera­részletek válogatása vitatható, s az is, hogy kell-e áriákat énekelni ebben a környezet­ben. Ágay Karola, Delly Rózsi és dr. Palló Imre sikert ara­tott. Nem kétséges azonban, hogy a művésziben is látvá­nyos — így inkább a balettkar szereplése — kívánkozik az ilyen speciális környezetbe. Szép volt a Palotás, Kodály Toborzója, hangulatos és ma­gával ragadó a Kék Duna ke­ringő, a Tereferepolka, Laka­tos Gabriella művészileg átfor- rósult számai, összehasonlítás­ként mégis azt kell monda­nunk: gazdagabb volt a tavalyi program, s hálásabb a közön­ség is... A vízifesztivál kiemelkedő blokkja a folklór volt. S lám, az ŐRI szerződtette kiváló szakemberek megtorpedózták azt a helyi törekvést, hogy ez­zel zárják a műsort. Pedig így talán elmaradhatott volna a botrány... A KISZ Központi Művészegyüttes igen jó felké­szültségű tánckara s az ugyan­csak VIT-díjas rajkózenekar sok kellemes percet szerzett. Mértéktartó műsorukban a lendületes, szinte szabadtérre teremtett Fergetegest láttuk és zárószámként a Baranyai tán­cokat. Talán a rajkózenekar markolhatott volna keveseb­bet, három önálló száma egy kissé hosszúra nyúlt, bár fe­szült érdeklődést váltott ki. És ekkor — hogy hűek legyünk tavalyi önmagunkhoz — jött a giccs, a ripacskodás. Röviden csak annyit jegyeznénk meg: igen sokat nyertünk volna, ha Sárdy János kimarad ebből a műsorból álmagyarkodó mula­tozásával együtt. Gencsy Sári énekelt, szépen, kulturáltan, de ez a szám is elmaradhatott volna, nem illett a folklór vi­lágába. S aztán jöttek Karel Vla­chék. Nem szándékom képes­ségeiket vitatni, bár már az elején rossz néven vette a kö­zönség fölényeskedésüket, a vezető »kétzsebes« bemutatko­zását. A zene, amit produkál­nak, jó. Műsorba állításuk azonban elhibázott lépés volt. Nemcsak azért, mert az előze­tes megállapodás ellenére a ví­ziparádét megelőzően már sze­repeltek Pécsen, Kaposváron és a televízióban is. Ilyen pa­rádés környezetben egy »ülő zenekar« hosszú félórákig unalmas és elviselhetetlen. Nem a könnyűzenei blokk el­len szólok, de ha valami látvá­nyos, mozgalmas revüt tudunk biztosítani, az más, azt ello- gadja a közönség ... Énekeseik mérsékelt sikert arattak, s fokozottan ez jelle­mezte a mi táncdalénekeseir.- ket is. Korda György, Kovács Erzsi és Németh Lehel éne­kelt, s a felsorolás sorrendje jellemzi produkciójuk értékét is. A közönség már méltatlan­kodott, bekiabált a Vlach-ze- nekar kibírhatatlanul hosszú dobszólójánál is, s a türelmet­lenség még csak fokozódott. A botrány a magyar tánczenei csődje is volt egyben. Érdekes,! hogy míg fiatalságunkról azt j hittük, kritikátlanul lelkesedik; a nyugati dzsesszért, most fel-; háborodottan tiltakozott: éne-! keljenek már végre egy ma-, gyár számot is. Három éneke-; sünk közül csak Kovács Erzsi; lépett elő egyetlen magyar; számmal, s később már ilyen; közbekiáltások fűszerezték a! füttykoncertet: »Magyarul va-j lamit!« A botrányhoz hozzájá­rult Németh Lehel minősíthe-; teilen, bárgyú és nyegle visel­kedése a színpadon, ami feltét­lenül büntető szankciókat ér­demel. Így végződött hát a műsor. Észrevételeinket azonban még nem fejeztük be. Az egész műsor-összeállítás arról árul-; kodott, hogy íme, itt a pénzke-! reseti lehetőség. Nem tudom,! mi szükség volt három(!) ab­szolút felkészületlen műsorköz-1 lőre (dr. Várady György, Fe-\ jer István, és Faragó Vera),', akik legföljebb néhány bár-! gyúságot eresztettek szélnek.; de arra nem voltak képesek,; hogy a mintegy 800—1000 fő­nyi külföldi közönséget idegen nyelven is tájékoztassák arról, hogy mi folyik a színpadon. Közreműködésüket nélkülöz­hettük volna ... Nem érződött a rendezés — alighanem háromezer forintos — munka a műsorban. A víz­esés szabadon belecsörgedezett az operaénekesek számaiba, a szünet nélküli műsorban sok volt a hézag. Ennek Fejér Ist­ván a megmondhatója aki be is jelentette: »Most beszélnem kell, amig a zenekar elhelyez­kedik.« S beszélt ugyan, de nem mondott semmit. A beha­rangozott szereplők egy része — ORI-rendezvényhez hűen — nem jelent meg. Az oriera- műszak bosszantóan, előadás alatt pakolta ki a felszerelését, és sorolhatnám tovább. De ta­lán elég annyi is, hogy joggal méltatlankodott a közönség: többet várt, jobbat... Azt hiszem, a jövő évi vízi­fesztivál műsorát érdemes vol­na már most vagy október tá­jékán — hivatott szakemberek közreműködésével — megter­vezni. S hogy az Országos Ren­dező Iroda is felelősséget .erez­zen ezért, talán nem ártana, ha a megyei tanács a Művelő­désügyi Minisztérium segítsé­gét kérné ahhoz, hogy a csak­nem kétszázezer forintos ren­dezvény művészi értékét és színvonalát — ha már másként nem megy — a minisztérium súlyával tudjuk biztosítani ... J. B. Dicséret Fiatal titkár kerül a ta­nácsra egy faluban. Amikor már fél éve dolgozik új be­osztásában, megérdeklődi a járási tanács elnöke, hogy vannak megelégedve az érettségizett fiatalemberrel. — Nagy jövő áll előtte — mondja a tanácselnök. — Hogyhogy? — lepődik meg a járási vezető. — Soha sincs ellenvélemé­nye — hangzik a felelet. — lg — * * * Mozart új borítékban A klasszikusok hangleme­zeivel kereskedő amerikai cégek tulajdonosai szörnyen aggódnak: raktáraikban óri­ási készletek halmozódtak fel. Az egyik cég rájött, ho­gyan élénkítse föl a keresle­tet. A klasszikusok lemezeit olyan kirívó képekkel »díszí­tett« borítékba rakta, ame­lyeknek a boríték tartalmá­hoz semmi közük. Mozart műveit például olyan borí­tékban árusítják, amelyen női dzsesszzenekar látható — ruha nélkül. A hangle­mezkereskedelem menten felélénkült. * * * A szíve csupa méreg Az Oggi nevű olasz heti­lapban közzétették Paolo Monelli történész-újságíró fölfedezését arról, hogy Mus­solini, a fasiszta diktátor if­júkorában szerelmi dalokat komponált. Szülőfalujában, Predappió- ban egy helyi lánynak ud­varolt, őhozzá írta az alábbi zehgeményt, melyet egy ba­rátja zenésített meg. A dal szövege így hangzik: »Drágám, ne nézz reám, Lehet, hogy igazán szeretsz, de a szív, amelyről álmodozol, mérgekkel telt edény csupán...« Amerikai humor Az egyik bár törzsvendége mindig két martinit rendelt. Egy napon a pincér megkér­dezte: — Ha már egymaga jön, miért nem rendel duplát? — Igaz, egyedül vagyok, de gondolatban velem van egy messzire szakadt bará­tom. Egy szép napon a vendég csak egy martinit rendelt. A pincér csodálkozva kérdezte: — Mi történt a barátjával? Remélem, nincs valami ba­ja? — Nincs, nagyon jól érzi magát. De én elhatároztam, hogy leszokom az ivásról. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv megyei 3ízottsága a Somogy mec.ve» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTW LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10 4.5-11., Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka s u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem rtrzür.k meg. fcs nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézhesitől'.nél. Előfizetés» díj egv nőnapra 12 Fő­index: 25064 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom