Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-10 / 160. szám

rMP MEGYÉI 8I7ÖTTSA0Á ES A MEGYEI TANÁCS LftPJA Kedd esti program: SZŰNVOCINVÁZIÓ TÁNCZENt í/£l Amit csehszlovák bará­taink, a Vlacft-zeneknr tagjai elsőként állapíthattak meg Jkedden este, kaposvári ven- Jdégszereplésük alkalmával, Í azt mi is aláírjuk: Kaposvá­ron jó volt az idei szúnyog­I termés., > ' A fekvése miatt egyébként is szúnypgnevelő cukorgyári városrész olyan díszpéldányo­kkal tenyésztett ki ezekből a |kis fenevadakból, hogy iga- |zán bámulatra méltó. Saját ♦bőrükön tapasztalhatták ezt »mind a zenekar tagjai, mind ipedig a Kinizsi-pálya lelátóin I helyet foglaló közönség. Az | eredeti műsortól eltérően az test programjában jelentős ♦szerepet kaptak a szúnyogok, ♦»akik« dicséretes étvággyal, |kitűnő tánczene mellett költ- thették el dús vacsorájukat. {Nem kímélték a zenekart |sem, így aztán páratlan kap- ♦ csolat jött létre a színpad és ♦a nézőtér között. A közönség Jazt is szemmel tartotta, me- ♦lyik zenész milyen legényesen lállja a sarat a fullánkkal tá­madó ellenséggel szemben. A | művészeket és a közönséget ♦ ugyanaz az átok sújtotta. I Mindenki azon fáradozott, íhogy sikeresen hadakozzék a ♦szúnyogok ellen. A reflektor- 1 fényben levő zenekar tagjai­dnak ugyancsak össze kellett |szedniük önuralmukat, hogy {■műsorukat, amennyire lehet, | nevükhöz méltóan tolmácsol- ♦ hassák. t A világhírű Vlach-zenekar- ♦hoz méltatlan körülmények I kabarészerűvé változtatták ♦ ezt a tánczenei estet, A mű- Isor második felében már — I mentsük, ami menthető — iégő szalmacsomóval igyekezett la rendezőség szúnyogriasztó Ifüstöt produkálni. A szúnyo- jgok jól mulathattak ezen az | igyekezeten, ,a zenészek pedig ♦ tiltakoztak. Joggal! Nem azért jöttek Kaposvárra vendégsze­repelni, hogy füstmérgezést kapjanak. Nemcsak a szúnyoginvázió csökkentette az est sikerét, hanem az is, hogy az alkalmi szabadtéri színpadot nem tud­ták megfelelő hangosítóberen- dezéssel ellátni. Kár, hogy a korábbi évek tapasztalatairól megfeledkez­ve erőltetjük a szabadtéri rendezvényeket. A közönség' nem volt akkora, hogy a La­tinka Művelődési Ház szín­házterme két előadásra ne tudta volna befogadni. Nem tudjuk, miért az arénában fo­gadtuk a vendégművészeket. A Vlach-zenekar emlékeze­tében Kaposvár valószínűleg így rögződik: ■— Ez az a vá­ros, ahol sáskányi szúnyogok teremnek, és ahol a közönség közömbös. A közönség pedig: — Ismertük a zenekart le­mezeiről; örömmel vettük, hogy Kaposvárra is eljöttek Vlachék, de a rendezés, a tánczenével szolgáltatott szú­nyoginvázió megkeserítette örömünket. Késő bánat ebgondolat. Csehszlovák zenész barátaink­tól legföljebb elnézést kérhe­tünk a kellemetlen emlékű est miatt és biztosíthatjuk őket arról, hogy a langyos si­ker okozója nem a zenekar já­téka volt. Nem áratana, ha ezután meggondolnánk, mit és mikor, főleg hova viszünk szabadtér­re nyári kulturális eseményt! Amíg nincs megfelelő sza­badtéri színpadunk jól mű­ködő technikai berendezéssel (s olyan, ahol permetezéssel védekezni lehet a szúnyogok ellen), addig legyen a bevétel kisebb. A siker így nagyobb lesz, a művészek és a közön­ség elégedettsége egybehang- zóbb! László Ibolya i"1.™ 12; VASUTASNAP X (Tudósítónktól.) I A tizennegyedik vasutas- I napra készülődnek a kapos- Ivári vasúti csomópont dolgo- tzó. A szombaton délután meg- * tartandó ünnepségen a kapos- |vári «-somópont 8S dolgozója Jkap »Kiváló dogozó« jelvényt lés pénzjutalmat. Ekkor köz­ük a vasutasnap alkalmából történő rendkívüli előlépteté­seket is az érdekeltekkel. Egyébként egy kaposvári vasúti dolgozó a Parlament­ben a »Kiváló vasutas«, öt dolgozó pedig a pécsi vasút- igazgatóságon az »Érdemes vasutas« kitüntetést veszi át. Vörös Csillag Szabad Ifjúság Három kívánság Égetni Jan Kádár és Elmar KIos filmje a fantázia világába viszi el a nézőt. Egy tiszt­viselő, aki növekvő igényeit nem képes kielégíteni a fi­zetéséből, egyszer a zsúfolt trolibuszon átadja helyét egy öregúrnak. Az idős bá­csi varázsló, aki jó cseleke­detéért megajándékozza a fiatalembert egy harangocs­kával, amely három kíván­ságát teljesíti. A fiatalem­ber az első két kívánságot elpazarolja. A harmadik az, hogy soha ne veszekedjék a feleségével. Ehhez azonban az is szükséges, hogy min­denük meglegyen. Lakás­hoz, kocsihoz jutnak, de a kényelmes élet elpuhult, megalkuvó és gyáva em­bert formál a főhősből. való ember Salvatore hazatér falujá­ba. Távozása előtt az elége­detlenkedő parasztok hang­adója volt, így a maffia ve­zetői joggal tartanak tőle. A parasztok földet szerez­nek maguknak, amit a tör­vény is nekik ítél, azonban a maffiától való félelmük­ben elfordulnak vezérüktől, és a kőbányában vállalnak munkát. Salvatore színleg elfogadja a maffiától a munkafelügyelői állást, azonban nyolc óránál töb­bet nem hajlandó dolgozni. A parasztok ezt látva elha­tározzák, ők sem gürcölnek tizenkét órát. Salvatoret a maffia elteszi láb alól. Te­metése a széthúzó parasz­tok néma és fenyegető tö­megtüntetése. 130 vagon meggyet vásároltak fel 130 vagon meggyet vásároltak fel július 8-ig a földművesszövet­kezetek. Legnagyobb részét a kon­zervgyáraknak szállították el. Saj­nos sok községben a termelők nem fordítanak nagyobb gondot a meggy leszedésére, s a gyümölcs a fákon rohad. Nagy szükség len­ne rá, hogy a földmüvesszövetke- zeti felvásárlók gyümölcsszedő brigádokat szervezzenek, amelyek azoknak a termését is leszednék, akik valamilyen oknál fogva ezt nem tudták elvégezni. Gólyák a növényvédelem szolgálatában (Tudósítónktól.) A Kapasvölgyében rendkí­vül elszaporodtak a mezei egerek. Az apró rágcsálók va­lóságos inváziót indítottak a pillangósok és a gabonák el­len; becslések szerint mintegy ötezer holdon okoztak kisebb- nagyobb kárt, különösen azo­kon a területeken, ahol a vé­dekezést csak' részben vagy egyáltalán nem hajtották végre. A mezei pockok elszaporo­dására fölfigyeltek a gólyák is. A vizenyős rétekről és az árkok partjáról — ahol csak békát találhattak — gyorsan új vadászterületekre költöz­tek, »növényvédő agronómu- sokká« vedlettek át, és most szorgalmasan . pusztítják a ká­ros rágcsálókat. A nagy lakmározásra azon­ban több gólya ráfizet, mert annyira jólakik, hogy alig bír fels-»ülni. Az attalai Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet határában mintegy ötven gólya ette magát betegre, s órák hosszét e-nvedten ült • földön. PÉNZ, JELVÉNY, ÉKSZER Látogatás az Állami Pénzverdében Egy tál húszfilléres. Gyártotta: Szabó Sándorné. A boltban ö is kopott' pénzzel fizet. .. 7\T yugtalan teremtés a 1' pénz, nem tud sokáig egy helyben maradni, még ha olyan kicsi is, hogy csak fillér a neve. Kézből kézbe, zsebből zsebbe, tárcából tárcába ván­dorol. Amíg új és fényes, meg­forgatjuk ujjaink között, meg­csillogtatjuk egy pillanatra, az­tán a többi közé tesszük, s észre sem vesszük, már elillant tőlünk, továbbvándorolt. Foly­tan bolyong a pénz, ám nem örökké mégsem. Sorsuk, éle­tük van a pénzeknek is. Szü­letnek, aztán élik mindennapi életüket, majd, ha megkoptak, megsápadtak már, elenyésznek valahol; egy részük — a fém­pénzek — olvasztókemence tü­zes gyomrában fejezi be pá­lyáját. S onnan indulnak me­gint új életre. Hcl »születik« a pénz? A pénzverdében. Zajos prések formálják a csillogó érméket, olajszagú gépből hullik a húszfilléres, a forintos. S aki a gép mellett ül, annak nem újdonság a vadonatúj forint, legföljebb, ha vásárláskor a visszajáró apró között feltű­nően fényes darabot is talál, megforgatja ő is ujjai között: »Ezt vajon mikor készíthet­tem? ...« Forog a pénz, éli mindenna­pi életét. Ám ahonnan útrakél, ott — s ezt már kevesen tud­ják —, sok minden más is ké­szül. ötvösök, vésnökök dol­goznak itt, nyersanyaguk bronz, arany, ezüst, drágakő. Érmék, plakettek, jelvények, ötvösmunkák, gyönyörű éksze­rek kerülnek ki az Állami Pénzverdéből. Havonta mint­egy négyszázezer különféle jel­Valamelyik bajnokunk kapja majd ezt a sportérmet, amit Hofbauer Gyula készít. vény, gomblyukba tűzhető, né­hány forintos apróság. De ké­szül itt ezreket, tízezreket érő cizellált ötvösremek is, amely vitrinek díszeként hirdeti a világ sok táján a magyar mes­terek ügyességét. Nehéz présekből 10—20 fil­lérek, forintosok hullanak; készül az aprópénz. Az ötvö­sök könnyű kalapácsai alól szépen munkált ékszerek ke­rülnek ki; ezek nagy pénzt, értékes valutát hoznak az országnak. A. K. \ Halhatatlanság Két barát beszélget: < — Mondd, te hiszel a hal- ; hatatlanságban ? — Természetesen. Az em- bér halhatatlan, de csak na­gyon rövid ideig. * * * Magyarázat Kisgyermek az apjához: — Mi is tulajdonképpen a ; kutyakölyök-szerelem? ; — A kutyaélet kezdete. 1 * * » A neves költő, Francois de ! Malherbe a roueni püspök- nél ebédelt egyszer. Miután j elfogyasztotta a bőséges táp­lálékot, beült egy kényelmes karosszékbe, és mély álomba merült. A püspök a temp­lomba igyekezett, ahol prédi­kálnia kellett, s a költőt is szerette volna magával vin­ni. Fölébresztette hát és hív­ta. Malherbe így méltatlan­kodott: — De már miért mennék, eminenciás uram! Jól alszom én az ön prédikációja nélkül is ... j Tízdekás mozgalom Százhárom kilós ismerő­söm, büszkén újságolta, hogy fogyókúrázik. Mégpedig nem egyedül, egyszerre kezdte a sógorával. — Kétszer eszünk napon­ta. Elhatároztuk, hogy min­dennap leadunk tíz dekát a súlyunkból. — És sikerül? — A sógoromnak igen ... Nekem csak fordítva. — Hogyhogy?! — Minden nap hízok tíz dekát — tárja szét ismerő­söm bánatosan a karját. — lg — * * * Az ifjú hölgy felháborod­va meséli barátnőjének: —... és aztán azt mond­ta az Ödön: »Mancika, édes, igaz, hogy nincs se lemez-, se bélyeggyűjteményem, de szeretném, ha feljönne hoz­zám ... Hát mondd, nem egy lehetetlen alak, még csak ürügye sincs ... * * * A téma az utcán hevert. Az író éppen le akart hajol­ni érte, amikor odarobogott egy mentőautó, két fehér köpenyes dolgozó pillanatok alatt felkapta előle, bedug­ták a kocsiba, és elrobogtak a »józanoda« felé. A téma ugyanis tökrészeg volt... Emberijesztő Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé« lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó; Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftől nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: ZSÓFI. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom