Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
Vasárnap, 1964. július 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP MIKOR ÉBRED FÖL A FELELŐSSÉG? Nyílt levél a csurgói Búzakalász Tsz tagságához A felelősségre, a lelkiismeretre hivatkozom, ami- kor ezeket a sorokat írom. Megvallom, megdöbbentett mindaz, amit szövetkezetükről, a csurgói Búzakalászról hallottam, s amit ottjártamkor tapasztaltam. Talán, ha nem ismerem ezt a szövetkezetei — nem olyan régen még a járás egyik legjobb gazdaságaként tartották nyilván —, nem riaszt meg ennyire az a hanyatlás, amely olyan hirtelen bekövetkezett... Ugyanazok az emberek élnek itt ma is, akiknek 1962-ben 41 forintot fizetett a szövetkezet, gazdaságuk a következő évet mégis 602 000 forintos mérleghiánnyal, 25 forintos osztalékkal zárta ... De hiszen ezt önök, a szövetkezet tagjai jobban tudják nálam... Biztosra veszem, valamennyien tudják, hogy hova süllyedt gazdaságuk. De hogy néhány ember kivételével gondolkodtak-e már azon, hogy a mostani állapot hova vihet, abban már nem vagyok bizonyos. A tagságnak egy része mintha nemigen törődne azzal, hogy mi lesz a sorsa; kevés az olyan jel,, ami arra utalna, hogy szeretnének kiemelkedni nehéz helyzetükből... ÍVJ egnéztem a szövetkezet irodájában kifüggesztett munkaegység-táblázatot. Szépen hangzik, hogy a 159 tag közül 101 szerzett munkaegységet. Csakhogy nem mindegy, mennyi az a munkaegység! Íme néhány kiragadott példa: Pintér Pálnak 46, Hinek Ferencnek 4, Hosszú Györgynek 21 és fél, Ráskó Józsefnek 28 munkaegysége van, Varga Istvánnak, Pókos Józsefnek, id. Szalai Istvánnak, Szalai Józsefnénelc semmi sincs. Földjeiken, határukban viszont idegen munkaerők dolgoznak, mert mégsem maradhat kapálatlan a kukorica, nem vetheti föl a gaz a cukorrépát Valamennyien gazdálkodó parasztemberek voltak. Nem fáj önöknek az, hogy amit fáradságos munkával a földbe raktak, annak egy része másoké lesz? Vannak, akik sírni tudnának emiatt, és szinte emberfölötti teljesítményekre vállalkoznak azért, hogy mentsék, ami menthető. Egyébként is sokat fáradoznak az állattenyésztés dolgozói, mégis legtöbbjük — Csordás Istvánná, ifj. Szalai Ferencné, Pécsek Jánosné, Jakab Jánosné, Tálas Sándor, Csók Istvánná — kapálnivalót is vállalt. Azt mondta Papp Jánosné nem kis keserűséggel: »Mit tehetek, muszáj csinálni, mert az én károm is, ha nem dolgoznak a többiek...« 800 hold szántója van a szövetkezetnek, mégis 40—42 hold kukoricát idegenek kapáltak meg. 321 hold réti szénájukból alig 100 holdat kaszáltak le, a többinek nincs gazdája. Még arra sem akadt vállalkozó, aki az aratógép után keresztbe rakja az őszi árpát nem is kicsi fizetségért: egy teljes munkaegységért és egységenként 10 kiló terményért! Erre a munkára is más községből kellett fogadni munkaerőt; bérük holdanként 20 kiló árpa. Milyen könnyen, milyen felelőtlenül hagyják kifolyni kezükből a terményeket! S hogy még mennyi fog elmenni így, ki sem lehet számítani, hiszen a kézi aratásra sincs jelentkező, nem tudnak egy cséplőcsapatot összeállítani... S meg ide kívánkozik valami. 5 erőgépük, 12 fogatuk van. Nem tudom, felvetődött-e valakiben, hogy a viszonylag jó gépesítés mellett miért kellett 80 000 forintnál többet fizetni a gépállomásnak. Űj elnököt választottak az idén. Valamennyien megígérték, hogy mellé állnak, egy emberként azon lesznek, minél előbb maguk mögött hagyják a bajokat. Mi lett az ígéretből? Jó szándékú, becsületes ember Tóth József, az elnökük, bízott az adott szóban. S most oda jutott, hogy szinte tehetetlen; a legmaximálisabb juttatásokig elment, hogy munkára bírja, munkába hívja önöket Lassan bebizonyosodik, hogy hiba volt ez, hiszen minek is menjen például rétet kaszálni az a tag, akinek pajtája tele van lucernaszénával? Igazságos, de keményebb módszerekkel kellett volna föllépni a hanyagokkal szemben. A járási vezetés igyekszik megadni minden segítséget, hogy kikerüljenek ebből a hullámvölgyből, de az önök akarata nélkül semmibe vész ez a fáradozás. Nem nagy a szövetkezetük, s ha minden dolgot bíró hetente csak három napot töltene a közös munkában, semmi gondjuk sem volna. Minimális ez a kívánság. A ratunk. Szép termést ígér ez az év. De önök máris sokat veszítettek hanyagságuk miatt. Ne tetézzék hát újabbakkal ezt a veszteséget! Ne mondjanak le könnyelműen arról a terményről, amely nem sok munkával saját padlásukra kerülhet! Felelősségtudatukra, lelkiismeretükre apellálok, amikor ezt a levelet írom önöknek... Vörös Márta KÜZDELEM A DRÁVÁN Rendszerint szelíden, lom- I — Siessünk, emberek ... Rö- hán hömpölyög ez a határmen- videsen nyakunkon a vihar — ti folyó. De tud haragos, féléi- | biztatta őket. Nemsokára minmetes is lenni. Foglyait ilyenkor nehezen engedi szabadulni .... Kilencen a viharban Hogy igazában milyen félelmetes, azt csak az a kilenc ember tudja, aki kétségbeesetten kapaszkodott a vadul hullámzó folyón szinte tehetetlenül bukdácsoló komp szélébe. Először reménykedve, majd egyre csüggedtebben kiáltoztak segítségért. A napokban történt Gajce — Dráva menti jugoszláv falucska — komposa aggódva nézegette a fodrozó vizet, a gyülekező felhőket, a vihar előszelétől hajladozó fákat és a túlterhelt kompot. Pedig néhány ember, és egy kocsi még a szigeten volt denki együtt volt elindultak. A folyó közepéig sem jutottak, már teljes erővel tombolt a vihar. A kilenc utasból nyolc férfi volt, mindannyian a kom" pos segítségére siettek. Hiába. A víz, mint könnyű játékszert, úgy ragadta magával a súlyos alkotmányt. Három szénával magasan megrakott szekér is vodt a kompon. A szél süvítve kapaszkodott beléjük, mint vitorlákba, s a komp keringve, forgolódva, egyre gyorsabban száguldott bizonytalan sorsa felé. Az utasok között egy asz- szony is volt. Sápadtan, kezét összekulcsolva siránkozott: »Kisfiam, mi lesz veled?! S mi lesz velünk, ha nekivágódunk egy fatönknek vagy zátonynak?« Mert errefelé a Dráva nem hajózható. Zátonyok, fatönkök teszik azok számára is veszélyessé, akik jól ismerik a vizet. Már csak a kompos birkózott, küszködött az elszabadult elemekkel. A többiek a partot nézegették kétségbeesetten. Az elsS hívásra ... AZ ELSŐ...-mm. , ,, ...... Megérkezett az első gabonaszállítmány a pusztakovácsi termelő- szövetkezet magtárához. Mire felvételünk megjelenik, lehet hogy meg is őrölték az új termést. • • A határőrség laktanyájában vacsorához sorakoztak a katonák. Boros Károly százados, ügyeletes tiszt vette föl az élesen csengő telefont Az egyik járőr jelentkezett. — Pankász Ferenc, a falu sertésgozdozója felhívta figyelmünket, hogy egy a túlsó partról elszabadult, utasokkal tele komp hánykolódik a Dráván. AlZ emberek segítségért kiáltoznak ... Az ügyeletes tiszt futtában szólította magához Feith István szakaszvezetőt, s lovas kocsival indultak vágtában a folyó felé. Csatlakozott hozzájuk Pankász Ferenc és a heresz- nyei tanácselnök, Szeifer József is. A komp ekkor már magyar területen, Heresznye és Bolbó között sodródott. Itt nekivá- gódott egy kisebb, szigetszerű zátonynak, s fenn akadt rajta. Koromsötét volt már ... Egyetlen zseblámpával A határőrség rohamcsónakját csak hosszú evezés után érték el. Szolga István határőr, a motorcsónak vezetője abban a pillanatban indította is járművét, amikor Boros százados visszajött azzal, hogy a területi parancsnokság jóváhagyta mentési tervüket. A jugoszláv határ víziőrsének parancsnokával együtt indultak a zátonyon levő emberek megmentésére. A vihar ereje nem csökkent. Amikor kötélvégre vették a kompot, s indulni akartak, a víz és a visszahúzó hatalmas súly ereje csaknem a vízbe fordította a mentőket. Nehezítette munkájukat, hogy a koromsötét folyó megvilágítására mindössze egvetlen zseblámpájuk volt. Alig haladtak 150—200 métert, megfeneklettek: zátonyra futottak. Egy órába telt, amíg rudakkal, botokkal lelökdösték róla a kompot. „Jurij, Mira!... Éltek?!” rült. Boros százados a kompon állt, onnan irányította Szolga határőrt, a motorcsónak vezetőjét. Nemcsak a farönkök és a zátonyok akadályozták haladásukat, . hanem a vihartól, a motortól megriadt lovak is. Éjfél után értek Gajce falucskához. A parton hatalmas tömeg: feleségek, testvérek, szülők, gyerekek várták hozzátartozóik hazatértét. Motorkerékpárok fényszóróival világítottak, így segítettek a kikötésben. — Jurij, Mira!... Éltek?! — hangzott a féltő kiáltozás, szó- lítgatták családtagjaikat a parton állók. S amikor látták, hogy mindenki él, nagy volt az öröm. Az ölelő szorításokból nemcsak a szerencsésen megmenekült embereknek, hanem a mentőknek is jutott: Boros Károly századost, Feith István szakaszvezetőt, Szolga István határőrt, Szeifer József tanácselnököt és Pankász Ferenc tsz-tagot is szeretettel ölelték magukhoz. „Dovigyényá, Drugovi...” Minden méter, amit megtettek, úgy rémlett, órákba keA határőrök munkája ezzel még nem ért véget. A szigeten maradt, és a víztől elsodort komp miatt nem tudott hazatérni egy négyéves kisfiú, két asszony és három férfi. — Mentsék meg, hozzák haza őket is — kérték. Boldogan lélegzett föl a hat átázott, didergő ember, amikor a motorcsónak elindult velük is. — Mivel tartozunk? — kérdezgették a megmentettek és hozzátartozóik, mielőtt a rohamcsónak fáradt utasai hazaindultak. — Barátságból, kötelességből tettük — hangzott a válasz. A csónak motorja újra felbúgott. — Dovigyényá, Drugovi, viszontlátásra, barátaink! — hangzott sokáig a kiáltozás, amíg a csónak el nem tűnt a távolban ... A folyó is mintha csöndesebb lett volna. Foglyai megszabadultak. Olyan emberek győzedelmeskedtek a vihar és az ár fölött, akiket arra neveltek, hogy ne késlekedjenek a segítséggel, ne riadjanak visz- sza még életük kockáztatásától sem, ha bajba jutott emberek megmentéséről van szó. Sz. L. MINT VALAMI MODERN VARÁZSLÓKRÓL, úgy beszélt róluk néhány héttel ezelőtt a balatonszárszói termelőszövetkezet egyik tagja. A »csányiak« — így emlegette őket — nem tudni, mit csinálnak a földdel, bűvölik-e, elvarázsolják-e, mert amióta itt vannak a szövetkezetben, nagyon jól megy a kertészet, több százezer forintot ad évente. E »nem hivatalos közleményt« megerősíti a József Attila Tsz irodáján Sulteisz Fülöpné főkönyvelő. 99 HÉTSZÁZEZER FORINTOS“ EMBEREK Csaknem 33 000 hold kenyérgabonát vágtak le megyénk tsz-ei egy bét alatt főbb gondot a szalmaletakarításra! Az elmúlt hét kedvező időjárása lehetőséget adott megyénk termelőszövetkezeteinek, hogy nagy lendülettel arassanak. Az őszi árpa vágása befejezés előtt áll, a kenyérgabonáknál pedig egy hét alatt csaknem 33 000 holddal nőtt a learatott terület. A megyei tanácson tegnap kiértékelték a heti munkát. Mint a beszámolókból kitűnt, a megye szövetkezeteinek túlnyomó többsége igyekezett a jó idő minden percét kihasználni. A Fonói és a Marcali Gépállomás körzetén kívül nagyobb műszaki probléma nem volt. meghibásodás, gépkiesés nagyobb lemaradás a nagyatádi járásban tapasztalható. Itt meglehetősen szervezetlenül indult az aratás. Súlyos hiba, hogy a gépállomás nem javította ki kellőképpen a gépeit! E mulasztás miatt a 27 gépállomási kombájnból naponta öt-hat áll. Csökölyben például 3 kombájn 13 nap alatt mindössze 115 holdat takarított le. Az aratás idejében való elvégzése sokkal nagyobb törődést, több felelősséget kíván azoktól, akik részesei ennek a nagy munkának! Megyeszerte elkezdődött a kézi aratás. Helyes és jó ez, de szövetkezeti vezetőinknek nem okozott zavarokat. A leg- ügyelniük kell arra, hogy a rendelkezésre álló gépeket a továbbiakban is kihasználják. Általános tapasztalat, hogy gazdaságaink nem fordítanak kellő gondot a szalma letaka- rítására. Kevés helyen csinálják úgy, mint Somogyudvar- helyen és a csurgói Zrínyiben, ahol két brigád nyomban a kombájnolás után ellátja ezt a feladatot, és semmi akadálya sincs a tarlószántásnak, illetve a másodvetésnek. Ha nem áll rendelkezésre elegendő gép, akkor lóerővel végezzék el ezt a munkát. Erre nemcsak a szalma megtakarítása végett van szükség, hanem azért is, hogy ne késsünk a szántással és a tarlóvetéssel. — Négyen vannak Kovácsék, Heves megyéből jöttek — mondja —, szövetkezeti tagok nálunk, a kertészetben 40 holdon termelnek dinnyét és uborkát. Tavaly 700 000 forintos bevételt produkáltak... A tsz-majoron megyünk keresztül. Messziről látszik a kis emelkedő tetején a földbe épített két ház. Itt tölti az év egy részét a két Kovács István, apa és fia a családjával. Idegennek közel menni veszélyes. Éktelen ugatásba kezd a három kutya, majd elszakítják a láncot abbeli igyekezetükben, hogy belekóstoljanak az idegen lábikrájába A fiatalabbik Kovácsné behív a csöppnyi házba, hellyel kínál. A férfiak a dinnyeföldön vannak, de nemsokára visszajönnek, addig szóval tart — mondja, esetleg asszisztálhatok az ebédfőzésnél. A hétszázezerre terelem a szót. — Nagyon sokat dolgozunk — mondja. — Van úgy, hogy éjjel-nappal. A 450 palántakeretre mindössze négyen voltunk. Sokszor föl kellett kelnünk éjszaka... De megérte. A megyében mi adtunk először uborkát, sárgadinnyét az idén — teszi hozzá büszkén. — Miért jöttek el Heves megyéből? — Jobban járunk itt. Csány- ban mindenki kertészkedik. hely sincs elég az egész község foglalkoztatására. Február végén, március elején jönnek Somogyba, október táján térnek vissza. Télen pihennek-e? — Kérdem. Kovácsné tiltakozik. Nem, nem lehet azt pihenésnek nevezni, hiszen a ház körül is mindig van munka, főként akkor, ha hónapokig haza sem néznek. KÖZBEN MEGÉRKEZIK a két Kovács, s aztán kikísérnek a dinnyeföldre, amely mindennél többet mond munkájukról. Velünk tart a hétéves Vali is, aki már kész kertész, pontosan tudja, hogy miből mennyi hold van, s mikor érett a dinnye. Az ifjabb Kovács István nagy lendülettel magyaraz, minti i kertésztanuló volnék a keze alatt. Elmondja, hogy kétféle sárgadinnyéje van, magyar és amerikai fajta, ismerteti mindegyiket. Beszél a palántanevelés fontosságáról; az a véleménye, hogy elronthatja az egész termést, ha lélek- telenül bánnak vele. Csak a »varázslatról« nem szól. — Azt beszélik a faluban — kezdem —, hogy valami titkuk van, amit jó volna ellesni. Varázsige, vagy ... Nevetve vág közbe: — Semmi titkunk sincs! A kertészetbe bele kell születni. Én az apámtól tanultam meg a szakmát, ő meg a nagyapámtól. Minkét gyermekem a dinnyeföldön született. Lehet, hogy a fiúból kertész lesz. Egy bizonyos: ha valaki eredményt akar elérni,.az ne sajnálja a fáradságot, és ne nézze a nyolcórás munkaidőt. Majd arról beszél, hogy milyen károkat okozott a jég. — Most dől el egy hónap alatt, hogy eredményesen dolgoztunk-e vagy sem. Ha nem lesz több jég, s ha jóra fordul az idő, húszadikára görögdinnyét is tudunk szállítani. Eddig 90 mázsa uborkát értékesítettek, tegnap Balaton- földvár három mázsa sárgadinnyét vásárolt tőlük. A napokban ismét szállítanak 7—8 mázsával. Szerződésük van a MÉK-kel 1800 mázsa görög- és 700 mázsa sárgadinnyére. EREDMÉNYESSÉGI MUNKAEGYSÉGRE DOLGOZNAK. Minden száz forint jövedelemből negyven az övék, azaz húsz-húsz forint családonként. Viszont a negyven holdra segítőket nem kapnak, ha napszámosokat fogadnak, azokat nekik kell fizetniü1' jMind a szövetkezetnek, mind K ovácséknak megéri így. — Arra nem gondoltak, hogy Somogybán telepedjenek le? — kérdezem, amikor visz- szaérönk a házakhoz. — D“ igen. Nagyon szeretjük a Ba’atont, jó lenne itt lakni. Talán a közeljövőben sor is kerül erre, ha eladjuk Csánvban a házat. Strubl Márta
