Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-11 / 161. szám
Szombat, 1964. július 11. 3 SOMOGII NÉPLAP Heg nem tartott szabályok - játék az élettel Három hónap alatt 198 baleset volt a megye termelőszövetkezeteiben Aranysárgán ring a mezőn az aratásra érett gabona. Ahol a szél, az eső megdöntötte, ott kézikaszások serege, másutt gépek tucatja sürgölődik. A gépek körül emberek. Vajon ismerik-e a testi épségüket védő biztonsági rendszabályokat? Ezt vizsgáltuk a napokban Suhajda Jánossal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelőjével. „Kioktattam őket, alá is írták.. Ordacsehi határában, a Hosszú-dűlőben cséplőgép zúg. Kombájn aratta gabonát tisztít. A gabona az ordacsehi Március 15. Tsz-é, a cséplőgép és az erőgép a Lengyeltóti Gépállomásé. Gépmunkásokat a termelőszövetkezet adott. — Kioktattam mindenkit... Elmagyaráztam alaposan, amU tudni kell. Azt, hogy ne nyúljanak a géphez, a szíj alatt ne mászkáljanak, s csak a kijelölt helyen dohányozzanak — mondja lvánfi Ferenc gépkezelő. S amíg nézelődünk, figyeljük a munkásokat, megjegyzi: — Nem volt baleset... Négy éve vagyok gépkezelő, de eddig még nem sérült meg senki. „Honnan tudjam, senki nem mondta...” A tele zsákokat emeli el a cséplőgép kifolyónyílása alól, majd üreset tesz helyükbe Pál István tsz-tag. Az üres zsákok ott vannak egy rakásban éppen a forgó, csattogó hajtószíj alatt. Oda hajol le úgy, hogy felsőteste, inge alig néhány centire van a szíjtól. — Nem fél attól, hogy a szíj elkapja? — A többi is átbújik, de hát vigyázok, óvatosan veszem föl a zsákokat... — A biztonsági rendszabályokról nem hallott? — Tegnap jöttem ... Senki sem mondott róluk semmit, honnan tudjam, hogy mihez kell tartani magamat? „Tudja az isten, mondtak valamit.. .* Pál István neve valóban nincs ott a többiek által aláírt füzetben, az ő kioktatásáról elfeledkezett a gépkezelő. — Még ma pótolom — ígéri lvánfi Ferenc. De a többiek, akik részt vettek az oktatáson, azok sem tudnak sokkal többet. — Hát szó volt erről is, arról is... — Tudja az isten, mondtak valamit... — Van elég gondom, pont ’ ezt tartsam a fejemben? ... Akad azért olyan is, aki emlékszik, hogy az oktatás mindössze tíz percig tartott. A lényege az volt, hogy vigyázzanak magukra, meg hogy hol dohányozzanak. Így nem csoda, hogy amikor a cséplőgép oldalán levő szíj leesik, s a gépet- le kell állítani, Czár István a még mozgó szíj alatt bújik át, bár ott a tiltó tábla a közvetlen közelben: »A szíj alatt átjárni tilos!« Felelős a gépkezelő — Sokszor hiába magyarázok az embereknek, nem fogadnak szót. A múlt héten például el kellett küldenem valakit a géptől, mert az utasításokat nem hajtotta végre — panaszkodik a gépállomás dolgozója. A gépnél végzett munkáért, az emberekért a gépkezelő a felelős. Az ő kötelessége ügyelni a rendre, s arról, hogy senki se sértse meg a biztonsági rendszabályokat. Mert ha baleset történik, elsősorban őt vonják felelősségre. Nem szabadna engednie, hogy bárki is a mozgó szíj alatt bújjon át. Amíg ott voltunk, kétszer is leállították a gépet. A feszes, kemény szíjat a még mozgó tárcsáról rántották le, úgyhogy az embereket csaknem a géphez csapta. Ha a gépet ilyenkor egy kicsit előbbre állítják, könnyebben elvégezhetik ezt a műveletet. Szemüveg és védőrács A Balatonfenyvesi Állami Gazdaság pusztaszentgyörgyi üzemegységének dolgozóit rendszeresen, alaposan kioktatják, mielőtt géphez kerülnének. A bálázógépnél serénykedő Francsics Anna és Kolip Magdolna is jól ismeri a biztonsági rendszabályokat, s meg is tartja őket. El kellene látni őket védőszemüveggel, mert a por miatt nehezen látnak. Ugyanígy a kombájnvezetőket is, mert a szálló por, pernye veszélyezteti szemük épségét. A kémlődi tanyán kazal ózó munkások biztonságáról nem gondoskodtak eléggé. A szénát a forgószíj fölött emelgetik, s gyakran csak hajszálon múlik, hogy nem történik baleset. Egy védőráccsal megszüntethetnék a baleset veszélyét. Beszélgetés helyett oktatást! A termelőszövetkezetekben ez év első negyedében 198 baleset történt. Három szerencsétlenség halállal végződött. Áprilisban és májusban újabb 162 baleset volt, ebből ugyancsak három halálos végű. A Nagybaráti Állami Gazdaság egyik dolgozója a tilalom ellenére menet közben tisztította a silózógép fúvórészét. Megcsúszott, beleesett a gépbe, s az mindkét lábát levágta. A szerencsétlen ember belehalt sérüléseibe. Négy gyermeket hagyott félárván ... A szentgáloskéri termelőszövetkezet traktora feldőlt, vezetője szörnyethalt. Százával fordulnak elő a ki- sebb-nagyobb sérüléssel járó balesetek. Pedig mindenütt beszélgetnek arról, hogy mit kell tudni a gép mellett dolgozó embereknek. A beszélgetés nem elég: alapos, rendszeres oktatásra van szükség! Azért, hogy az emberek ne nagyjából, hanem részletesen ismerjék és alkalmazzák azokat a biztonsági rendszabályokat, amelyek testi épségüket, életüket védik. Szalai László 6570 óra megtakarítás Hogyan növekszik a termelékenység a Faipari Vállalatnál A Somogy megyei Faipóiri Vállalat 102,27 százalékra teljesítette első félévi tervét. Érdemes foglalkozni azzal, hogyan emelkedik a termelékenységük évről évre, milyen intézkedésekkel érték el, hogy az első félévben 6570 órát, illetve 144 200 forintot takarítottak meg. Segít az „Öcsi”-hitel Az új hidraulikus prés hat óra alatt végzi el azt a munkát, melyet eddig két és fél— három műszak alatt tudtak megcsinálni. A prést a vállalat 747 000 forintért vásárolta önköltségcsökkentési hitelből, s már az első hónapok adatai is bizonyítják, hogy megérte. A gép teljes kihasználásával egy év alatt 8000 munkaórát takarítanak meg. A vállalat vezetői arra törekszenek, hogy például az új gyártmány, a Balaton garnitúra készítését csaknem teljesen gépesítik, és a szaporátlan kézi munkát a minimálisra szorítják. Növelte a termelékenységet az isf hogy az év eleje óta beadott hét újítás közül ötöt elfogadtak. Druzsin Imre gépmunkás a furnérlemezek eddig kézzel végzett szintbe ma-, rására dolgozott ki gépi módszert, Bőr Antal és Pécsi József pedig az élmaratás gépi megoldását vezette be, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Profilváltozás, új intézkedések A kereskedelem kérésére a vállalat megszüntette a fali könyvespolcok gyártását, és rátért a Varia heverők készítésére. Mindez létszám- és béralapváltozás nélkül történt. Ugyanebben az időszakban még növekedett is a vállalat ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONA A Nagybajomi Községi Tanács harmincét nyugdíjasnak és közsegélyesnek ad ebédet az öregek napközi otthonában. A betegeknek úttörők viszik haza az ebédet. Délután a klubhelyiségben rádióznak, televíziót néznek, folyóiratokat olvasnak, és társasjátékokkal szórakoznak az idős emberek. termelési értéke. Az egy főre jutó termelés a múlt évi 102,72 százalékról június végéig 112,14 százalékra emelkedett, és ez 870 000 forintot jelentett a vállalatnak. A második félévre áthúzódott ugyan száz Varia heverő és százötven Békés háló gyártása — a tervben is így szerepel egyébként —, de a műhelyekben már teljes erővel folyik a Balaton garnitúra darabjainak készítése. Az év végéig ezer garnitúrát kell gyártaniuk ebből az új bútorból. Mindez jó néhány intézkedést tett szükségessé az előbb említett nagyfokú gépesítés miatt is. A gépház személyzetét kétszeresére emelik, a fényezésben dolgozó nőket pedig a kárpitosrészlegbe irányítják. Mindenkit érdekel az üzemben, hogy az intézkedések miatt nem csökken-e a kereset. Nos, a vállalat vezetői határozottan állítják, hogy nem. Magától értetődik azonban, hogy az első hetekben nehezebben megy majd a munka, és ennek némi anyagi hátrányai is lesznek. De ha belelendülnek az emberek az új széria gyártásába, könnyen kárpótolhatják magukat. Ha megérkezik a nitroszóró A vállalat részére a műszaki intézkedési tervben 7500 óra megtakarítást írtak elő az első félévre. Ebből sajnos csak az említett 6570 órát tudták teljesíteni, mert a tervbe vett nitroszórót csak decemberre kapják meg. Ha ez megérkezik, újabb 3000 óra megtakarítást könyvelhetnek el. A gondos, előrelátó tervezés tehát meghozza az eredményét. A Faipari Vállalat már eddig is szép sikerekről számolhatott be, és bizonyos, hogy munkájukkal tovább tudják öregbíteni megyénk iparának hírnevét. Folesz György MUNKÁSVÉLEMÉNY: Gyorsabban és olcsóbban is lehetne építkezni, ha... építőmunkásokSétára invitállak az építőmunkások a Füredi úti DTP-házakhoz; gondjukról-bajukrói kívántak szólni, segítséget, tanácsot várva. Szépek az új házak, szemet gyönyörködtető látvány egy-egy lakás. Az ember már maga elé képzeli a berendezést is, a modern bútorokat, a tv-t, a rádiót. .. De amíg elkészülnek ... Amíg a boldog tulajdonos átveheti a kulcsot, addig hosszú idő elmúlik. Az idén beköltözhető házak egy része már készen áll, a belső szerelés folyik. És ez az, amiről a munkások szólni kívántak. — Az emberek kifizetnek a lakásért vagy százötvenezer forintot, de nem kapnak teljes értékű épületet, mert mi munka közben rombolunk... Elmondják, hogy a vasbeton koszorúk meg az úsztatott beton kivésése közben meglazul a falszerkezet, a fűrészeléssel pedig megbontják az anyag szilárdságát. Másként nem tudják elhelyezni a szennyvízlevezető csöveket meg a vízvezetéket. Ez a roppant nehéz munka sokszor hetekkel visszaveti az építkezést, és anyagpocséko- lással jár. S ez egyáltalán nem közömbös az nak. — Lehetséges, hogy a tervek ilyen elemi dolgokat ne tartalmazzanak? — érdeklődtünk a tervezőirodában. — Inkább az lehetséges, hogy az építéssel foglalkozó vállalatok előkészítő osztályai nem egyeztetik az építészeti és a gépészeti rajzokat, nem tanulmányozzák gondosan a terveket, és főleg nem tartják meg a technológiai sorrendet — kaptuk a tájékoztatást. — Egyáltalán nem ismeretlen az építők előtt, hogy a különféle vezetékek, csövek helyére egy fadugót tesznek, s amikor a szerelésre kerül a sor, egyszerűen kiütik. A Füredi úti házakon dolgozó munkásoknak igazuk van: meg lehetne és meg is kell kímélni őket a fölösleges munkától. Ehhez azonban az építkezések gondos előkészítésére van szükség. Eddig a munkásvélemény és reá adott válasz. Érdemes lenne clgondolkozni rajta aa OTF-házak kivitelezőinek. 01 Gy. KÉT TALÁLKOZÁS HAT ÉVVEL EZELŐTT ri- : lői házban. Elkél a segítsége a portot írtam a Zákányi Általános Iskola néhány végzős tanulójáról. Talán sohasem jutnak eszembe hajdani riportalanyaim, ha nem emlékeztet rájuk Nagy Árpád, a Csurgói Járási Pártbizottság titkára (ő igazgatta akkor a zákányi iskolát): — Nézd meg, hogy mire vitték az életben volt tanítványaim! öt nyolcadikos vallott terveiről, vágyairól 1958-ban a zákányi iskola igazgatói szobájában. Hogy milyen másképpen alakult a két lány és a három fiú élete! Oletics László kéményseprőnek készült, az is lett, de otthagyta a vállalatot, s átpártolt a vasúthoz. Ugyanitt kötött ki az ácsnak vagy asztalosnak készülő Rákos Jenő is. Her- vai Jánost mindenki »doktorinak titulálta az iskolában, mert operációkról, kutyakísérletekről böngészett az újságokban. Mégis olyan terveket szőtt, hogy gépkocsivezetőnek megy majd érettségi után. Ehelyett a tanácsapparátusba került. Július 1-e óta pedig a Csurgói Járási Tanács Egészségügyi Osztályának munkatársa. Navrasics Erzsébet tanítónő szeretett volna lenni. A nyolcadikosok eszének tartott lány nem végezte el a gimnáziumot, odahaza dolgozgatott. örtilosban. Nemrégiben férjhez ment egy villany- szerelőhöz. Ötödik riportalanyom a kis Iváncsics Marika volt. A sovány arcú, copfos lány nem tartozott a legjobb tanulók közé, csak közepes rendű volt. Nem is gondolt a továbbtanulásra, úgy határozott, hogy otthon marad örtiloson a szünégy hold földben. A nyolcadikos Marika félénken válaszolgatott a kérdésekre. Szájába vette az ujját, s merengve rágta. Nagy sokára kibökte leghőbb vágyát: szeretne varrónő lenni. Iváncsics Mária azonban nem a surrogó varrógép mögött ül odahaza. Három éve az őrtilosi tsz irodáján dolgozik. Könyvelő és pénztáros. Az általános iskola elvégzése után egy évig az erdészet csemetekertjébe járt. Amikor megalakult a tsz a faluban, Marika a közösben dolgozott az édesanyja helyett. Nagyon jól érezte magát ,a lánybrigádban. Ha burgonyát, cukorrépát, kukoricát szállított a tsz, csak a lányokat hívták segíteni. Marika mindennap felírta, hogy mennyit dolgozott. Az irodán azonban nem tartották nyilván ilyen pontosan a munkaegységeket. Amikor kiderült, hogy nem stimmel az irodai és a magánkönyvelés, Marika megharagudott, s otthon maradt. Egy nap elment Iváncsi- csékhoz Kunecz Lajos, a Szorgalom akkori elnöke: — No, Manyi, lenne-e kedved munkaegységet számfejteni az irodán? Saját károdon tapasztaltad, mit jelent,, ha nem vezetik rendesen a tagok teljesítményét... Gondoltuk, hogy szívügyed lesz a pontos nyilvántartás. Így került be Marika az irodára három évvel ezelőtt. 1962-ben jó eredménnyel elvégezte a képesített tsz-köny- velői tanfolyamot. Megtették beosztott könyvelőnek és pénztárosnak. AZ ŐRTILOSI TSZ kabalafigurákkal, Tyereskova-képekkel díszített irodájában ta- 1 álkoztam Marikával. A hajdani kislány nagylánnyá cseperedett. Levágatta a copfját, most modem fiúsfrizurát hord. A tekintete ugyanolyan nyílt, mint hat évvel ezelőtt. Rögtön feltűnt, milyen határozott a mozgása, a beszéde. — No, Manyi, mondd el, hogy voltál már te megrögzött tsz-gyűlölő is — szól oda tréfásan Kunecz Lajos elnökhelyettes a könyvelőnek. Marika azonban inkább arról beszél, hogy tavaly megszervezték Rákos Jenővel az ötéves találkozót. Ez volt az első ilyen Zákányban. Olyan jól sikerült, hogy 1968-ban megülik a tizedik évfordulót is. — Osztályfőnöki órát tartottunk. Bevittük a tablónkat, névsort olvastunk. Jenő jelentette a létszámot. Mindenki elmondta az élete történetét... Olyan megható volt — emlékszik vissza Marika. JANUÁR ÓTA ő a falu KISZ-titkára. Állandóan együtt van a fiatalokkal, szervez, terveket sző. Most éppen egy társas kirándulásra készülnek az őrtilosi KISZ-ta- gok. 2500 forintja van a szervezetnek. futja rá belőle. — Tetszik, hogy a fiatalokkal foglalkozom — mondja Marika. Elgondolkozik, s így folytatja: — Sokan azt mondják, hogy így nem lehet falun élni, meg úgy. Szerintem mindennek meg kell találni a szépségét... Hallgatom az önkéntelen feltörő vallomást. Olyan tisztán csillog a húszéves lány szeme. — Szép a közösért dolgozni. Nagyon jól érzem magam itthon, nem kívánkozom sehova sem. Azért harcolok, hogy más is találja meg a számítását, jöjjön haza. — S mi van a varrással? — célzok hat évvel ezelőtti tervére. Rám nevet: — Semmi. Nem tudok varrni. A kézimunkához sincs türelmem — széttárja a kezét. — Másképpen alakult az életem ... Sokat olvasok, figyelemmel kísérem a fejlődést. Nekem sok helyen meg kell jelennem. — Vágya? — Jól lenne külföldre menni. A Szovjetunióba. Van egy gépkocsinyeremény-betétköny- vem. Ha kihúznák, szívesen elvezetném a kocsit. Hat évvel ezelőtt nem volt határozott elképzelése a jövőről. Most van. Elvégzi a mérlegképes könyvelői tanfolyamot és a mezőgazdasági technikumot, mert akkor szakmát szerzett magának. Ráakadt a jövendőbelijére is. Hat éve jár együtt a fiúval. Most gépszerelői tanfolyamot végez. Ha rendbe jönnek, azonnal összeházasodnak — így tervezik. — Akkor is dolgozni fogok, ha férjhez megyek. Nem tudnám elképzelni az életemet, hogy otthon maradok. Megtörne az unalom — mondja búcsúzáskor. MÁR KAPOSVÁR HATÁRÁBAN járt a gépkocsi, s még mindig erre a második találkozásra gondoltam. Igen, Iyáncsics Mária, a zákányi iskola volt tanulója sokra vitte az életben: megtanult a közösségért élni. Lajos Géza
