Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-10 / 160. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Anil 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM 160. SZÁM PÉNTEI, 1964. JÚLIUS 10. Szükség van a kézikaszára is (3. o.) OTTHONUNK (5. o.) Szunyoginvázió tánczenével (6. o.) Mai számunk tartalmából: Befejezték az aratást' Csombárdon INTÉZET • A lebukó nap már csak tar­lót láthatott. Megpihentek a kaszák, estére lefogyott az aratás... A csombárdi Petőfi Tsz a megyében elsőként túl­jutott ezen a nehéz nyári munkán. Délután még több mint 100 ember szorgoskodott ezen a táblán, suhogtak a ka­szák, csordult a veríték, dőlt a búza ... — Ilyen népet Somogybán nem talál, azt kijelentem — mondta Szabó József né, de keze egy pillanatra sem állt meg. — Csak azt sajnálom, hogy már vége. Szeretek aratni... — így a 74 éves Nagy Pali bácsi. Hogyan csinálták? — Nem nagyon sokat tu­dok mondani — Varga Sándor elnök szavait idézem. — So­kat beszéltünk előtte róla, ho­gyan csináljuk. Elvetettük, tudtuk, helyettünk senki sem fogja learatni... Az egész idő alatt semmilyen bérezési, szervezési probléma nem ve­tődött föl, s azt hiszem, azért illeti ezt a népet elisme­rés, mert itt tényleg a falu­nak apraja-nagyja végig részt vett a munkában... A nyolcadikosok, az otthon levő gimnazista diákok rak­ták össze a kévéket az arató­gép után. László József trak­toros, Szabó Gyula gépkezelő a 3X2 holdból 160-at vágott le. A többi terület maradt a ké­zi kaszáknak... És ott min­denki ott volt, aki csak dol­gozni tudott. Aratott a vb-el- nök, Szabó László, a három brigádvezető: Lukács János, Gazdag Lajos, Lukács Dezső, Sótonyi György bérelszámoló, családtagok, akik másutt dol­goznak, takarmányosfogato- sok. Mindenki. — Sohasem volt itt baj a munkával, de talán így még sohasem fogott össze a falu. Nemcsak a növénytermesztők érezték a felelősséget, hanem az állattenyésztők is, akik há­romszoros munkát vállaltak magukra, csakhogy minél többen mehessenek aratni... Bérük: munkaegység és egységenként négy kiló gabo­na. így fogadta el a közgyű­lés, így látták jónak. Pré­mium: az asszonyoknak egy­napos kirándulás az igali für­dőbe, a férfiaknak pedig — ha augusztus 20-ig végeznek a csépléssel — kirándulás Ba­dacsonyba. Megérdemlik... Meg azt is, hogy esténként a »felnőttek« egv üveg sört, a fiatal munkások meg egy málnát és csokit kaptak ... — Ne kérdezze, hogy ki volt a legjobb, mert csak azt tudom mondani, az egész fa­lu ... Elsőként végeztek. A lebu­kó nap tegnap már csak tar­lót láthatott. Megpihentek a kaszák, de a munka folytató­dik tovább... Mielőbb el akarnak csépelni... Új akció a dél-vietnami nép iránti ssolidaritás jegyében Az Indokínával kapcsolatos genfi egyezmények aláírásá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból a következő napokban — a dél-vietnami nép iránti sz- lidaritás jegyében — bontai zik ki a magyar békemozg.. lom új akciója. A Béke-világ - tanács varsói határozatainak és a BVT elnöksége budapes­ti ülésszakának szellemében az Országos Béketanács arra szólította a városok és falvak A gyógynö vénygyűjtő lakóit: emeljék fel Szavukat az egy évtizeddel ezelőtti meg­állapodások durva megsértése, a hazafiak üldözése, az ame­rikaiak támogatásával foly­tatott irtó hadjárat, a békés falvak bombázása, az emberi [szabadságjogok megsértése el- |len. Csatlakozzanak a béke­szerető embermilliók követe­léséhez, hogy a dél-vietnami helyzet rendezésére, Vietnam békés újraegyesítésére hívja­nak össze újabb genfi értekez­letet. A kezdeményezés ország­szerte nagy visszhangot vál­tott ki; a következő hetekben gyűlések, találkozók és más összejövetelek százain foglal­nak állást a társadalom leg­különbözőbb rétegeinek kép­viselői. A második félév további ré­szében is különböző évfordu­lókhoz kapcsolódik a magyar békemozgalom tevékenysége. Országszerte megemlékeznek arról, hogy 50 éve tört ki az első és 25 éve a második vi- ' lágháború. (MTI) Az amerikai javaslat nem alkalmas az atomtiáboríi veszélyének csökkentésére A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülése Genf (ADN, TASZSZ, AFP, AP, Reuter). A genfi leszerelési értekezlet csütörtökön délelőtt Obi nigé­riai küldött elnökletével rövid, mindössze háromnegyed órás ülést tartott, amelynek során a nemzetközi feszültség eny­hülését előmozdító részleges intézkedéseket tárgyaltak. Az értekezlet társelnökei között létrejött megállapodás értel­mében a csütörtöki ülés egyik pontját az amerikai küldött határozta meg, míg a jövő csütörtöki ülésen a szovjet küldöttség határozhat meg egy tárgyalásra érdemesnek tar­tott kérdést. Timberlake amerikai kül­dött az atomfegyverek célba- juttatására alkalmas stratégiai eszközök »befagyasztására« vo­natkozó javaslatot ismertette részletesebben. Az amerikai terv egyáltalán nem írja elő a meglevő hatalmas rakétakész­letek és a nukleáris fegyverek célbajuttatására szolgáló más eszközök megsemmisítését. Pechota csehszlovák kül­dött felszólalásában megálla­pította, a javaslat nem alkal­mas az atomháború veszélyé­nek csökkentésére. A jelenleg meglevő atomfegyverek bősé­gesen elegendők a világ el­pusztítására. A csehszlovák küldöttség véleménye szerint az amerikai javaslat jelenlegi formájában nem lehet alapja a megegyezésnek. Cavalletti olasz küldött fel­szólalásában az amerikai ja­vaslatot támogatta. Az elnöklő nigériai küldött az ülés végén közölte, hogy a társelnökök közti megállapo­dás értelmében a jövő csütör­töki ülésen a szovjet küldött­ség a bombavető repülőgépek felszámolására vonatkozó ja­vaslatát kívánja részleteseb­ben ismertetni. A leszerelési értekezlet kö­vetkező plenáris ülését kedden tartja. (MTI) Havanna (TASZSZ). A Prensa Latina hírügynök­ség kivonatosan ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet Fidel Castro kubai miniszterelnök adott a New York Times tudó­sítójának. A Kuba és az Egyesült Ál­lamok viszonyának rendezésé­ről folytatandó tárgyalások lehetőségéről szólva Fidel Castro Rámutatott arra, hogy a tárgyalásokra irányuló kez­deményezésnek az Egyesült Államoktól kell kiindulnia, mert a washingtoni kormányt terheli a fő felelősség a két ország viszonyában kialakult helyzetért. Fidel Castro kijelentette, egyáltalán nem ellenzi Kuba és az Egyesült Államok dip­lomáciai kapcsolatainak hely­reállítását. Rámutatott azon­ban arra, hogy e lépést meg kell előznie néhány súlyos probléma megoldásának. Min­denekelőtt meg kell szűnniük az U—2 mintájú amerikai re­Nagybajom és Kiskorpád között találkoztunk vele. Ép­pen egy nagy csomó sárga vi­rágú füvet kötött a kerékpár csomagtartójára. — Orvosság lesz belőle — mondja Szalui Ferenc —, a gyógynövénygyűjtőnek szállít­juk. — Sokat szedett már? — Sokat. Tele van a padlás. Nemcsak ebből az orbáncfű­ből, hanem szedtem szagos­mentát, meg kamillából is van egy mázsa körül. — Hársvirágot? — Azt nem. mert nem tudok felmászni a fára. Nyugdíjas. Hosszú évekig az Ütfenntartó Vállalatnál dolgo­zott. — Egy kis nyugdíjkiegészí­tésre kell ennek az ára. Nem nehéz munka, könnyen elvégzi az ember. Meg ha elfáradok, nem szól senki azért, hogy pi­henek egy kicsit. Azt mondja, hogy így is meg tud keresni havonta 300—400 forintot, pedig reggel csak ak­kor indul el, ha felszárad a harmat. — Csak a szállítás, az ne­héz. Ha nagy csomagot kötök a kerékpárra, akkor nem bírom hajtani, úgy kell végigtolni az országúton, kevéssel pedig nem érdemes elindulni. Ezért segít neki időnként lánya, Szalai Rózsa. Útközben, ha találkozik ismerősökkel, azok is megfogják addig a ke­rékpárt, amíg felerősíti a cso­magtartóra a gyógynövényt. Határjárás Bent a járásnál a gyorsaság­ról tárgyalnak. Aratni, arat­ni, aratni! A tanácsterem nyi­tott ablakán kihallatszik az előadó hangja. — Addig nem lehet nyugodt a lelkiismeretünk, amíg min­dent meg nem tettünk .. . Ketten ülünk a porlepte CAZ-ban. Laci, a sofőr régi ismerős. Több mint tíz íve gépállomási ember. Szűksza­vúan válaszolgat, nem szeret beszélni. Vége az értekezletnek. Oda­lép a főnök. — Mehetünk. Először Szi- lonics környékére. Laci rám néz. — Jön? Választ' sem vár, kapcsol és indít. — Nem a szöveg az érde­kes, hanem a határ... A barcsi Vörös Csillag új bekötő útján robogunk. A nagy nyárfa mögötti táblán három kombájn zakatol. — Minden rendben ... Irány Drávaszentes. — Egy órája állunk. Eltö­rött a szalmalehúzónk. A szerelő bevitte a régit, min­den percben itt lehet, össze­verjük, és megyünk tovább. Estig pótoljuk a kiesést... Sáros földút. Az akácos alatt Ihárosi József uralja a Fidel Castro nyilatkozata a New York Times tudósítójának pülőgépek Kuba fölötti kém­repüléseinek. — Kuba és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatainak rende- zése nyomán lehetővé válnéK — jegyezte meg a továbbiak­ban a miniszterelnök —, hogy megvitassuk a Kubában álla­mosított amerikai tulajdono­kért az amerikai részvénytár­saságoknak járó térítés kér­dését. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindig érdeklődést tanúsított Kuba és az Egyesült Államok nézet- eltéréseinek békés rendezése iránt, majd kijelentette: — Ha az Egyesült Államok hajlandó a nemzetközi jog­szabályoknak megfelelően együtt élni velünk, akkor mi szintén készek vagyunk ugyanerre. Kuba — jegyezte meg a továbbiakban Fidel Castro — a még fel nem szabadult né­pek példaképe, és ebben rej­lik a nemzeti szuverenitásért folyó mozgalmak számára nyújtott morális segítsége. Az Egyesült Államok viszont azoknak nyújt anyagi támoga­tást, akik a kubai forradalmi kormány megdöntésére töre­kednek. Nyilatkozata végén Fidel Castro bejelentette, hogy még a forradalom győzelmének 10. évfordulója előtt, de lehet, hogy sokkal hamarább kiad­ják a kubai szocialista állam alkotmányát. (MTI) Kádár János és Kállai Gyula látogatása a Magyar Építőművészek Szövetségében Kádár János és Kállai Gyula csütörtökön délután látogatást tett a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének Puskin utcai székházában, ahol a szövetség elnökségével ta­lálkoztak. Dr. Reischl Antal elnök üdvözlő szavai után Csaba László főtitkár tájékoz­tatta a vendégeket a szövetség tevékenységéről. Kádár János és Kállai Gyula baráti légkör­ben elbeszélgetett az elnökség tagjaival a szövetség munká­járól és az építőipar idősze­rű kérdéseiről. A találkozáson és a beszél­getésben részt vett dr. Traut- mann Rezső építésügyi mi­niszter és Somoskői Gábor, az MSZMP Központi Bizottsá­ga építési és közlekedési osz­tályának vezetője. (MTI) SUTYORI ÉS A TÖBBIEK táblát. Olyan munkát végez, hogy öröm nézni. Motoros jön a dűlőúton. A szentesiek me­zőgazdásza. Vizsgálja a tar­lót, széttúrja a szalmát, az­tán odalép a géphez. — Kitűnő . . . Az igazgatóhoz: — El se engedjük az embe­redet, aranyat ér az ilyen ... Ihárosi a dicséretet már nem hallja, visszaül a nye­regbe, és pörköl tovább. Kom- lósd alatt egy percre elaka­dunk a sárban. Kiszállni nem lehet, térdig érő a latyak. Laci variál, előre, hátra, vé­gül balra. A főnökhöz fordul: — Sutyorihoz be kell jutni. — Az ki? — Horváth Jancsi. Szerelő, de nyáron mindig kombájnra ül. — És miért Sutyori? — Mert mindig sutyorog, hogy így meg úgy. Olyan pa- naszkodós. Itt van a Csoko- nyavisontai Gépállomáson jó tíz éve. Sír, de a gépe min­dig rendben van. Ahhoz más nem is nyúlhat... Borostás, fáradt szemű em­ber ez a Sutyori. Zöld pin- tesből issza a vizet. — Megyegetünk... A péterhidai kanyarban két motoros húzza a Dorcsí­kot. A brigádvezető meg a szerelő. — Erre rendben vagyunk. Vízváron Fodor, a mezőgaz­dász vitázik. — Még egy kombájn, csak egyet! Hát van neked szíved? Olyan az a búza, hogy kiállí­tásra lehetne vinni. Gyors határjárás; és a kö­nyörtelen válasz: — Nincs. Neked nem adok. — De hát... Az igazgató elmegy. Fodor odasúg: — Szerdára fix und fertig. Persze, ha adnak, akkor már hétfőn megszabadulnánk a gondtól. Aztán jó hangosan, mert az erdész jön az úton: — Mindenesetre megjegy­zem, hogy vannak, akik nem tartják meg a szavukat. Az erdészet is negyven holdat vállalt, ök ajánlották fel. A legszebb táblát jelöltem ki, de hiába várjuk őket... Megyünk tovább. Bélavár, Rinyaújnép, Csokonya. Kímé­letlenül ráz a földút. Kétszáz kilométer kacskaringó. Észre sem vettük, hogy elmaradt az ebéd. Alkonyatkor búcsúzunk. Az igazgató számol: — Jövő szombatra befejez­zük. Akárhogy nézem, csak mutatóban marad. Németh Sándor Heusinger tábornok „figyeímezteti“ Washingtont Bonn (TASZSZ.) Heusinger tábornok, aki nyugalomba vonulása előtt hosszabb ideig vezető tisztsé­geket töltött be a Bundes- wehrben és a NATO-ban, a nyugatnémetországi Krefeld- ben a kereskedelmi és ipari kamara ülésén figyelmeztette Washingtont, hogy ne töre­kedjék a feszültség enyhítésé­re és a békére, Bonnt pedig felhívta: »éberen őrködjék azon, hogy a feszültség ne csökkenjen a mi rovásunk­ra«. Kardcsörtető beszédében a nyugállományú tábornok han­goztatta egyébként, hogy a Bundeswehmek részt kell vennie a NATO keretén belül az atomfegyver alkalmazása kérdésének eldöntésében. Ja­vasolta, hogy a NATO terve­zett multilaterális atomereje mellett létesítsenek külön szervet a nukleáris fegyver el­lenőrzésére, s ebben a szerv­ben biztosítsanak helyet az NSZK képviselőinek is. »Nél­külünk a NATO ma képtelen működni« — hangsúlyozta Heusinger. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom