Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

ÉLMÉNY EGY RIPORTHOZ... Ez a német újságíró házaspár a leltei partnál csónakázik, man nyaralnak. S ki tudja? Lehet, hogy pár hét múlva a Balaton nevét nyomják a rotációsok Berlinben. Plattensee — mondogat­ják áhítattal a német vendégek. Ne adjuk vissza a Balatonnak! Néhány évvel ezelőtt még gyere­kek szálltak a hintán. Ma árván áll a parton, a víz kimosta alóla a földei, merevítői a levegőben lóg­nak, maholnap az egészet elsodor­ja a Balaton. Itt, a fonyódligeti részen egymást érik az úttörőtábo­rok minden évben. A pajtások in- diánkiáltással vetik magákat a tó hűs vizébe. S minden évben kö­zelebb van a Balaton a sátraikhoz. Jövőre talán még annyit sem kell menniük a vízig, mint az idén. Az erősen hullámzó magyar tenger ál­landóan omlasztja a partot, s viszi be a mélybe a földet. Két-három évvel ezelőtt még olyan öt méter­re volt a part az említett hintától. Ugyanennyi idő múlva lehet, hogy a mostani táborhelyek felét is el­árasztja a víz. A partot védő köveket felelőtle­nül széthordják a táborozok, s a réseken átcsap a hullám. Sajnos senkinek. sem jut eszébe, hogy visszavigye az elhordott köveket. A fonyódi tanács nem fordít gon­dot a partszakaszra. Sokkal töb­bet kellene áldoznia a kiváló tábo­rozóhely megvédésére, nehogy tel­jesen visszavegye a Balaton. L. G. BALATONI ÍS // // PRESSZÓ-ÓVODA- Egy német turista nagyon elcso­dálkozott a múltkor, amikor autó­jából kifogyott a benzin. Igen jó véleménye van már és bőséges is­mereté a magyaros vendégszeretet­ről, tudja, hogy szinte rajongással vesszük körül külföldi vendégein­ket, s igyekszünk mindent elkö­vetni igényeik kielégítésére. Azt azonban nem is álmodta volna, hogy Fonyódon milyen összkom­fortos kiszolgálásban lesz része a benzinkútnál. Az első pillanatban azt hitte, va­lami csoda történt. Befordult ugyanis az állomás előtti benzin­kút elé, s a Balatonban találta ma­gát. Kocsija tengelyig úszott a vízben, kiszállni belőle lehetetlen. Persze, ha tudta volna, hogy mi vár rá, természetesen fürdőruhá­ba öltözik. Így azonban tehetetle­nül kandikált ki az ablakon, s ekkor fölfedezte: ez még nem az igazi, ez még nem is a Balaton. Csupán egy kis »tengerszem-« az állomás előtt, amely eső után na­pokig megbénítja a közlekedést. S akkor hirtelen eszébe jutott, hogy amikor tavaly itt járt, ugyan­ilyen mocsár húzódott az állomás előtt. Talán valamivel nagyobb is volt, mert akkor csak deszkapad­lón tudott beeigyensúlyozni a szem­közti cukrászdába, -hisz az egész utat elöntötte a mocskos esővíz. Beindította a motort, továbbállt, s útközben elgondolkodott. — Csodálatos, hogy ezek a ma­gyarok mennyire szeretik és meg­becsülik természeti kincseiket. A világért sem engednék meg, hogy ez a kis »tengerszem-« eltűnjön az állomás elől. .. így hívják a ked­ves kis zamárdi Tulipán presszót, s az elnevezésben nincs semmi gúny, semmi lekicsinylés. A pult mögött és a vendég elől elzárt belső helyiségekben fiatal kislányok dolgoznak, igazán fiatalok. Többségük most ballagott. De nehogy azt higgye valaki, hogy ne­héz, idegtépő érett­ségi vizsga után, nem. Valameny- n:/ien most hagy­ták el az általános iskola nyolcadik osztályát, s a szak­mában még igazán óvodások. Persze csak korukat ille­tően, mert ahogy a presszó vezetője dicsekszik, munká­jukkal a legmesz- szebbmenőbbcu elégedett. Zelnik Istvánné nagyon érdekesen és so- katmondóan fogal­mazta meg gondo­latát róluk és a nyári kilátásokról: — Ezen a nyáron igazán nyugodt le­szek, nagyon örü­lök ennek. Az én kis óvodásaim még nem tudják, hogy mivel mit lehetne csinálni. S mire megtanulják, úgyis elmennek innét... Fiatal apák, ha találkoznak — Ne bőgj, majd te is be­lejössz a pelen- kázásba. CSATORNA NYOLCVANEZERÉRT Olcsó munka = rossz munka » Beszakadt betongyűrűk ■ Mezítláb a csatornázott utcán Sok eső esik mostanában a Balaton partján. S emiatt nem­csak az üdülők bosszankodnak, hanem többek között a siófoki Dózsa György utca lakói is. A napokban láttam, hogy néhány házból az emberek cipőjüket kezükben szorongatva, mezít­láb indultak munkába, így próbáltak átjutni a nagy sár- és vízrengetegen. Az utcát mostanában csatornázták. így hát igazán érthető, hogy pocso­lya húzódik végig a házak előtt... A szervizállomáson építettek derítőt, az ipari víz nagy ré­sze azon keresztül jut el a köz­ségi nagy hálózatba. Az esővíz és a kocsik karosszériájának mosásából eredő, kissé szeny- nyezett víz azonban kifolyt az utcára, s bűzzel, a fertőzés ve­szélyével fenyegette a lakókat. Ezért állt elő a községi tanács azzal a javaslattal, hogy csa­tornán keresztül vezessék le ezt a vizet a szervizállomás­ról. A költségvetés 108 000 fo­rintot irányzott elő, ehhez 20 000 forintot adott volna a tanács, a többit a szervizállo­más, illetve fölöttes hatósága. Végül azonban a szervizállo­más 85 000 forintját sem hasz­nálták fel, a tanács saját re- zsis brigádja végezte' el a munkát olcsón, úgyhogy a ta­nácsnak nem is kellett hozzá­járulni ... A terveket — elég felülete­sen — Máy László fiatal tech­nikusra bízták, akinek mun­kája — csak később derült ki — bizony hozzá nem értésről árulkodott. Kiásták az árkokat mintegy 500 méter hosszban, s 40-es csöveket fektettek le alig tíz centiméterre a föld alá (!). A csövek magasra emelked­nek, a víznek nincs esése, rá­adásul, ha egy termetesebb ember rálép a földdel alig bo­rított csatornára, a betongyű­rű beszakad, s a szerencsét­lent úgy kell kimenteni onnan A víz »természetesen« nem fo­lyik le, elárasztja az utcát. De még ha csak ez volna a baj! A házakból a csatornázás előtt kifolyt az esővíz az utcára, s a járda melletti teknőben a rétre csörgedezett. Most? A teknőbe ásták a csővezetéket, betemették, a házakból ismét csak »természetesen« nincs le­folyó, nincs összeköttetés a csatornával. így hát nemcsak a szervizállomás vize árasztja el az utcát, hanem a házakból ki- ömlő esővíz is. Az út járhatat­lan. Vagy csak annyit lehetne kiírni az utca elején egy táb­lára, hogy »Csak mezítláb jár­ható!«. Ki a felelős, azt kutatom. Nem nehéz kitalálni. Minde­nekelőtt a községi tanács, mely »takarékossági szándéktól in­díttatva« hozzájárult egy ilyen — voltaképpen sok pénz­be kerülő — olcsó munkához. Máy László tervei — most már nyilvánvaló — rosszak. De nem jelezte a hibát Bartos Jenő műszaki ellenőr sem, aki má­sodállásban látta el — rosz- szul — eme feladatát __ P ánczél Lajos elvtárs, a köz­ségi tanács titkára jól látja a hibát, s így nyilatkozik: — Kétségkívül melléfogásról van szó. Nem 40-es, hanem 25-ös vagy 30-as csövet kellett volna beszerezni. Két megol­dás van most: kiszedni a csö­veket és máshol felhasznál­ni (!), helyette vékonyabb gyű­rűket elhelyezni, vagy föl­emelni a járda szintjét... Nem nagy plusz, mert a csöveket felhasználhatjuk máshol... Ez megnyugtató. Az is, hogy a 108 000 forintos munka 85 000-be került úgy, hogy még 80—100 méter csövet meg is takarítottak. De valóban takarékosság-e az ilyen, ha újra kell kezdeni a munkát? Megéri-e az olcsó megoldás, ha hozzá nem értés­sel párosul? És elég-e csupán megállapítani a felelősséget? Azt hiszem, e kérdésekre most már a községi tanács" ok kell válaszolnia ... Jávori Béla MASZEKNÁL EBÉDELTEM Nem adok pontos címet, mért hátha más is odatalál. Pedig nem könnyű és nem is érdemes. Tulajdonképpen en­gem sem a gyomrom vitt oda, nem az éhség s még csak nem is a házikoszt utáni vágy. De hát ebédidő volt éppen, s ki akartuk próbálni, hogyan főz a jó öreg Németh néni Szép- lak-alsón. Társaimat még nem fedem föl, ők is gondosan titkolták, hogy honnét és miért jöttem, öltözékünk és farkasétvá­gyunk arra utalt, hogy üdülők vagyunk, mint a többi szeren­csétlen, aki eltéved ide, hogy fürdés után jóllakjon a hami­sítatlan házikösztból... A környezet kellemes, egy nagy teraszon terítettek aszta­lokat, s várakoznunk sem kel­lett, máris böngészhettük az első látásra is igen érdekes étla­pot. Kézzel írták, s az első oszlop fölött ez állt: Tizenhat forintos menü. Alatta felsorol­va a levesek, a saláták, a fő­zelék, a húsételek, a tészta és a köretek — természetesen kü­lön ár nélkül. Egyszóval bár­mit választok ebből, tizenhat forintot' fizetek. Érdekes. Az­tán még egy oszlop az étlapon, ezek a tizenkét forintos menük, a felsorolás ugyanaz, ár nélkül, csak hát ebbe kevesebbet ad Németh néni... Jól választottam: kakaspör­költet galuskával, uborkasalá­tával. A leves elmaradhat, nem szeretem. Egyik asztaltár­sam besütött sertéscombot kért, de ő a levest is kipróbál­ta tizenhatért... Nem akarok étvágyat csi­nálni senkinek, de ez a kakas­pörkölt, ez olyan volt, de olyan ..hogy az borzasztó ... Se íze. se tartása, s ha még a mennyiség pótolta volna e hiá­nyokat, talán nem szólok sem­mit. Igaz, így se én szóltam ... Kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakember asztaltársaim azonban megkérdezték, hogy ma mit ebédelünk, s e fanyar humorral szájunk szögletében megkerestük a tulajdonost, személyesen Németh nénit. A fizetés sem stimmelt ugyanis, volt tehát tisztáznivaló bő­ven ... Odabent a kalkulációt kér­tük. Nincs, még nem csinálták meg, majd ha ráérnek, dél­után. Hogyan számoltak akkor az ételekért? — Egyformán számolunk mindig . .. tizenhatért meg ti­zenkettőért — mondja jóságos mosollyal Németh néni. — Tizenhat akkor is, ha ka­kaspörköltet eszünk, meg ak­kor is, ha főzeléket feltéttel?... — Igen, kérem . .. — És ha levessel vagy leves nélkül? — Ó hát mi azt leszámít­juk ... — Csakhogy mi tizenhatot fizettünk leves nélkül is. Sőt, egyikünk tésztát sem kért, s mégis ugyanannyit fizetett... — Hát altkor tévedett a fel­szolgáló, tévedett, kérem ... Özv. Schneider Zoltánná ért­hetetlennek tartja kíváncsisá­gunkat. — Biztosan azért számoltam többet, mert nem tudtam volna visszaadni... Papír, ceruza került elő, úti­társaim kalkuláltak, gyorsan, biztosan. Két kakasból 24 ada­got adott ki a jóságos maszek, s tizenkét forint helyett tizen­hatot fizettetett. Árdrágítás ez a javából, még hozzá sorozato­san, nemcsak velünk követték el. S hogy apróbb szabályta­lanságokra is föl kell hívni Németh néni figyelmét, hát is­tenem, mindent nem tudhat egy ilyen sokat dolgozó , asz- szony. Azt sem, hogy házi pap­rikát nem használhat, mert nem tudja az árát, s a szava­tossági időt sem lehet megál­lapítani ... Búcsúztunk, ha nem is jólla­kottam A néni kezet fogott, s azt mondta a kereskedelmi fel­ügyelőinek: — Nagyon kérem, ne tessék szigorúan venni, tetszik látni, hogy mennyire egyedül va­gyok ... ötszáz forint legalább »ki­néz« az árdágításért, s ezt nem lehet egy jóságos mosoly- lyal elintézni... K. I. Ami a válópert követi — Gyermek- tartásról szó sem lehet, de minden erköl­csi támogatást megadok. ÖTMILLIÓ ­és tizenegy méter Egy háromemeletes, nagy ház épülne Siófokon ötmillió­ért: az OTP és az Állami Biz­tosító irodaháza, fölötte pedig huszonegy öröklakás. Az épí­tést hosszú huzavona előzte meg, nehezen ment a telek ki­sajátítása, de azért 1963 feb­ruárjára elkészültek a tervek, s már szeptemberben megsze­rezték az építési engedélyt is. De hát nem olyan egyszerű ná­lunk házat építeni... 1964 márciusában műszaki bejáráson ^ett részt a KPM, az UVATERV, a villamosmű­vek, a postaműszak, a megyei tanács tervosztálya és még ki tudja, hány illetékes szerv képviselője. S ekkor megálla­pították, hogy az építkezés megkezdését nem engedélyez­hetik! Érthető, hiszen másutt is ter­veznek érdekes és fontos dol­gokat, márpedig illik mindent jó előre összehangolni. Az UVATERV képviselője ekkor közölte, hogy a 7-es út korsze­rűsítéséről ezután készítik el a tanulmánytervet, s majd abból Nagyon érdekes dolog történhet a parton, mert ez a kislány abbahagyta a divatlap tanulmányozását, sőt, a fotariportert sem vette észre. Az eseményről beszédes véle­ményt mond az arca... kiderül, hogy hová épülhet az új ház — ötmilliós beruházás­sal. Májusban az ügy jelentős fordulatot vett. A KPM Köz­úti Főigazgatósága, személy szerint Ács főmérnök közölte, hogy a siófoki rendezési terv szerint kitűzött helyre nem engedélyezhetik az OTP-házat. (Igazán sajnálatos dolog, hogy ők annak idején ezt a rendezé­si tervet tartották jónak a siófokiak tiltakozása ellenére, és alá is írták. Ne: ez az első eset a világtörténelemben, de különösen nálunk .. .!) Hosszú huzavona után tehát megálla­pították, hogy az új úttengely­től délre tizenegy méterre le­het felhúzni az épületet. Ez három méterre van az eredeti tervtől... No de mit bosszankodunk ezen? Most végre kezdődhet az építkezés, a terv megvan, a pénz is, kapacitást biztosítot­tak. Május közepe van, s ha nem készül is el a ház 1964 végére, ahogy tervezték, vala­mi azért lesz belőle ... Ezt gondolták a siófokiak, de mélységesen tévedtek. Mert ugyebár van még bürokrácia a világon, s rajtuk kívül kit ér­dekel, hogy mikor költözik be huszonegy család? Július van, s azt az átkozott tizenegy métert még nem tűz­te ki senki! S ha igaz, ha egy­általán gondol rá valaki, most folyik a vita, hogy ki az illeté­kes. Nem csodálom, a műszaki bejáráson részt vevők közül — elég sokan voltak — igazán nehéz eldönteni, hogy ki illeté­kes ebben, kinek kell mérő­eszközt ragadni, s megmuU.tni úgy istenigazából, hegy hoi a tizenegy méter vége ... S ha mégis netalántán eszé­be jutna valakinek megEüröd- ni a Balatonban, s közben el­látni ezt a kis munkát, aligha­nem már hiába fárad. Most már nincs kivitelező sem (el­végre nem várhat hónapokig). Azon sem csodálkoznék, ha el­tűnne a pénz más célra fordít­ván, s a terveket is elfúlná a balatoni szél csak azért, hogy jókedvvel, de elölről kezdhes­sük az egészet... így élünk hát mi Pannóniá­ban . . . J. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom