Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-30 / 177. szám
A CAMPINGSTRANDON Borravaló — Apa, igazán adhatnál egy kis zsebpénzt... Így köszöntötte édesapját a pincérfiú, aki egész nyárra a Balaton-part egyik éttermében vállalt munkát, hogy egy kicsit összeszedje magát. — Ejnye, fiam — mondta a jólszituált apa —, hát nem keresel eleget? Azt beszélik, hogy a pincérek tízezreket tesznek zsebre egy nyáron. Nem kapsz borravalót? — Dehogynem! Csak hát, tudod, apa ... — Na, jó, itt egy százas, de többre ne számíts. A civilben diák pincérfiú ügyes mozdulattal rejtette el a pénzt belső zsebében, aztán meghajolt: — Parancsol, uram? — Egy sört! — Azonnal hozom. — S a habos sör már ott is volt az asztalon. — Mennyivel tartozom? — Kettő negyven, uram ... Az apa három forintot lett az asztalra egy »köszönöm« kíséretében. — Csak nem gondolja, uram! Borravalót nem fogadok el — mondta sértődötten a fiú, és visszaadott hatvan fillért. — Kevesled, mi? Az apád mindenségét! Bezzeg a százast nem adtad vissza!... BALATONI Tiapédia A gépkocsi utasai gyakran járnak nyáron a Balaton-part- ra _ ellenőrizni. Ismerik már a környék zegét-zugát. A gépkocsivezető türelmes ember, nem haragszik, ha neki is jut egy kis ideje a fürdőzésre — és mindig jut a délutáni órákban. Most is együtt lubickolnak a hullámokban, s amikor öltözködnek, a gépkocsivezető megkérdezi: — Jtfost hová megyünk, elvtársak? — Hát... felugrunk egy kicsit Kőröshegyre, Uidód, ahhoz a maszek pincéhez, ahol tegnap voltunk ... — Az úristenit! — mondja előrelátóan a gépkocsivezető —, hát most már minden éjszaka részegen kell vezetnem? MAGYAROS VENDÉGLÁTÁS — Nem hitte el a kedves vendég, kastól a falnak megy ... hogy ettől a papriOtt, a túlsó parton, a hagyományos Anna-bálok igazi hazájában talán nagyobb pompával ünnepelnek. A fény, a zene, a csokoládélikőr és a szerelem azonban itt is olyan, mint odaát... — Csókolom a kezét, Anikói — Jó estét, Pista, hát mégis el tudott jönni? — Szabad egy táncra? — Boldogan. A lány kacéran játszik a szemével, a keringő úgy szédít, magával sodor... Hófehér báli ruha lebben, s áttűnik a kép. A parketten Palotást táncolnak a fiatalok. S e nyitó tánc után újabb meglepetés. A híres Benlcó házaspár növendékei lejtenek, az Egressy-klub tagjai. Hat lány, hat fiú. Polonaise, Francianégyes, Bécsi ke ringó. Szól a zene, s az Annáknak virágcsokrot nyújtanak át. Aztán táncba viszik az ünnepelt hölgyeket... A nagyteremben és mindenütt hangulatvilágítás. A sárga kavicsos park fölött apró színes égők, a Bányász Üdülő előtt szökőkút, vörös fény törik meg a vízsugarakon. A kertben népi zenekar, odafent díszkapu és a Bányász-trió. — Egy pohárka vermutot, Anna... Az asztaltól egy szőke, kontyos kislány ugrik a kapu elé. Csinos, kipirult az arca. A fiú késett, de mégis itt van ... — Gyere, kedves, táncolunk egyet? Elvegyülnek a forgatagban. Sok a lány, s a fiúk mo6t udvariasabbak, mint máskor. Egyik asztalnál öt ifjú szőkeség. Egyetlen férfiú ül közöttük, szóval tartják, nem menekülhet. Pedig menne már tovább, máshol is várják ... Mégis jól érzik magukat a lányok. Egy hölgy a bárpult elől: — Tizennégy év alatt nem táncoltam ilyen jót a férjemmel. (Hozzábújik, pirulva néz rá, érzi, hogy nem éppen hízelgőt mondott.) Isteni csárdás volt... isteni. Egy hang keveredik elő valahonnan távolról. Sinkovits hangja volt az egyik játékfilmben: — Szeretői, Anna....? Itt csöndes sugdosás a szögletekben, jó a hangulat, de a suttogó szavakból igazi értés és nem borgőz árad. Operaénekesnő a táncteremben. Azt mondja: máskor egy pohár sörtől részeg ... (Enyhe túlzás.) Most négy vermutot ivott, de olyan józan, de olyan, hogy az tsuda ... Tviszt és angolkeringő. Valaki megcsúszik a parketton, megijed. — Jézusom... ez igazi An- na-bál... Az asztalnál idős hölgy a férjével. Osztrákok. Ő is Anna, és szivarozik. A férj kedvesen bámul egy fekete szépséget: asztaltárs, megteheti. Felesége majd szétrobban: — Utálom a fekete nőket — mondia átmenet nélkül, s az idős férj ugratja. Leltárt kér a hölgytől: Osztrák An nák és magyarok ;; Vörös fényű szökőkút a parkban Négy pohár vermuttól józanul Tizennégy év óta először igazi csárdás Szivarozó hölgy és hangulat — Bikini felsőrész nélkül — mondja kacagva a szépség. — A ruhán három gomb és két patent. A hölgy rágja a szivar végét... Anna-bál 1964-ben. Siófok SZOT-beutaltjait a Bányász Üdülő várta e szép estére. Fekete, nyurga fiatalember tűnik fel a park szögletében, a büfénél, a fényesre kefélt parketton. Elegáns, és mosolyog, mint egy napraforgó. S aki kacag, aki táncol, aki csókot lop az éjszaka sötétjében, neki hálás a kitűnő szórakozásért. Mondjam a nevét? Batári János. János-bál lesz-e a kultu- rosok ünneplésére? — jb VOLT ÉRTELME... BALATONI MOZAIK •Mi: Négy évvel ezelőtt egy osztrák házaspár érkezett Balaton- löldvárra. Itt töltötték a nyarat, kapcsolatokat teremtettek, barátokat szereztek. Szép a parti sétány, csodálatos a napfény, a víz, utánozhatatlan hangulatot áraszt a hajó hófehér vitorlája — ezzel tértek haza első magyarországi útjuk- ról. S egy óv múlva kislányukat is magukkal hozták Siófokra. Tavaly már Tihanyt választották, lányuk nászúton volt éppen, négyen jöttek. S az idén ismét levelet hozott a posta Ausztriából: — Megvan a trónörökös — lelkendezik a házaspár. Augusztusban mind az öten jövünk Siófokra . .. Tetőpontjához érkezett a balatoni nyár. Zsúfoltak az üdülők, a szállodák, a campingek, benépesült a part mindenütt, ahol egy sátornyi szabad területét pillant meg az érkező. S a part mentén, a kirándulóhelyeken apró epizódok játszódnak le, néha semmitmondónak látszanak, máskor nagyon is sokat jelentenek ... Kirándulás a Balaton körül. Az autóbusz reggel fél kilenckor indul, utasai magyarok. Ragyogó a hangulat, nincs nagy hőség, igazi kirándulóidő ez. Keszthelyen városnézés, s az üzletek sem kerülhetik el a látogató figyelmét. Egy idős házaspár szontyolodottan baktat az utcán, s az idegenvezető észreveszi, észre kell vennie. — Mi baj, asszonvom? — kérdezi a höleyet. akiből nyomban ki kívánkozik a keserűség: — Olvan szerencsétlen vagyok, képzelje. Az unokám már fél év óta gyötör eg'1 tvisztmdóverért, sehol sem kapok. Es most itt van az üzletben. De hát ugye, kirándulni jövünk. .. nem hoztunk magunkkal elég pénzt... — Ugyan, kérem . .. Parancsoljon, itt egy százas. .. Adok kölcsön szívesen. — De hiszen nem is ismer... — Ugyan. És másnap reggel Szépiáknál egy idős házaspár állítja le a kirándulóbuszt. .Derűs az arcuk, nyújtják a százast, s eg' Ms csomagot az idegenvezetőnek ... Hálából. Negyvenhárom éve vándorolt ki Amerikába, most itt van a Balatonon. Beszélget, ér- ’deklődik, nem fogy ki a kérdésekből. De a nyelv már nem egészen a sajátja. Rosszul besteh a magyart, nehezen érti. S amikor éppen valamit nagyon pontosan szeretne megjegyezni, 'türelemre inti partnerét: — Hívom a feleségemet, ö jobban beszél. Jön az asszony, s megszűnik minden félreértés. Oly tökéletesen beszéli a nyelvet, mintha itt élne közöttünk. Érdekes, hogy ő nem felejt... Erre gondol az ember, de a hölgy leleplezi magát. — Én amerikai vagyok. Csak azért tanultam meg magvarul, hogy tudjak beszélni a férjemmel... Csodálatos dolgokat művel a szerelem... Füred, Tölgyfa Csárda. Az idegenvezető izgalma leírhatatlan. Csoportjában skótok, angolok, németek vannak, s amikor belépnek a csárdába, ott már egy igen jó hangulatban mulatozó lengyel társaságot találnak. Nyújtott nyakkal figyelik egymást, mi lesz ebből? Megbékélnek-e, vagy keserű szájízzel távoznak majd? A cigány csárdást játszik, azután tánczenét, bécsi keringőt. S a lengyel férfiak felugrálnak. Odamennek a jövevények asztalához, és sorra fölkérik a skót, a német és az angol lányokat, asszonyokat. Az idegenvezető nagyot sóhajt: — Gyerünk már, kérem, kedves vendégeink ... Nem érjük el az utolsó kompot... Betyártál, vacsora, borkóstoló. A szántódi révcsárdában francia csoport. Fárasztó volt a körút, kánikulai hőség, utazás, sok-sok látnivaló, élmény — kimerültek a vendégek. S most nagyon hálásak a vörös borért. A hangulat azonban sehogy sem akar kialakulni. Pedig a cigány mindent elkövetett. A csárdába magyar vendégek érkeznek: három fiú és egy lány. A lovag odamegy a cigányhoz, rendel. És édes-búsan megszólal a muzsik*: — Csak egy kislány van világon... A franciák ámulattal hallgatják. Halálos csend. Aztán a fiú feálll, hatalmas csokor virágot nyújt át a lánynak, kezet csókol. Névnapot ünnepelnek. Tapsvihar tör ki, tűzbe jönnek a franciák. Már senki sem érzi fáradtnak magát. A szerenád történetét kutatják, s a dal szövegét le kell fordítani franciára. Aztán önfeledten hadakoznak a szavakkal: — Tsak ed kislán ... e Ismét a kőröshegyi borkút- nál. A rádió a zenés posta számára dolgozik, s egy jól ismert hölgy áll a középpontban: Tamási Eszter, a Televízió bemondója. Most éppen interjút kér a pincemestertől. Forog az orsó a magnetofonon, s a hölgy kezében telt pohár, tartalma közvetlenebbé teszi az élményt, a hangulatot: — Mi vonzza ide az embereket? — kérdezi. — Kőröshegy bora nemcsak a mandulaízt rejti magában, hanem a szőlőművelés kétezer éves kultúráját, a vulkanikus talaj forróságát, a nyári Balaton derűs melegét és a szerelem édes mérgét is, mely az első pohár borral észrevétlenül lopózik a szívünkbe... — Jaj! — sikolt fel Tamási Eszter, s a poharat kiejti a kezéből. A szalagot törölni kell... Jávori Béla Hónapokkal ezelőtt két modern, tetszetős nyilvános telefonál, lomást állítottak föl Siófokon. Nagy szükség volt rá. Telefon azonban azóta sincs benne. Nem elég a szép látvány, a tetszetős kivitel? Dehogynem! Lám, így is volt értelme, találékonyak a Siófokon üdülő emberek. Tessék csak elmenni a Balaton Cukrászda elé vagy a vasúti átjáró közelébe. A kis állomások sohsem üresek. Itt írják meg a lányok üdvözlő lapjaikat a Balatonról, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem a posta forgalmát növeVk e • zel... De azért a telefon . . . Lesz- még belőle valum* * üdülési idényben? DOMINO A sátorban két tizenhárom év körüli gyerek játszik. Odakint erős szél van, hullámzik a Balaton. A fiú cseh, a lány magyar. — Ti mit csináltok itt? — kérdezi a kislány apukája, ahogy belép a sátorba. — Ó, ragyogóan eljátszottunk, apa . . . — De hiszen nem is értitek egymást? — Dehogynem! Dominóztunk, ö csehül, én meg magyarul. .. ÉRTHETETLEN Megyei KlSZ-vezeto járja a t borokat. Szárszón gazdasági vez tőket talál, többségük lány. A t; bor végéből nézi őket, ami’ t b i kálnak a sátrak között; argóit IV dáznak, egy társaság .meg Vr-' get éppen. Nézi merensv" - ruhás lányokat, és nér" séggel á hangjában mc — Nem értem, ho^v ^ T* ' ilyen csinosak a KISZ vezetői, miért megy oly'-' a bélyegel^zámolás . . . Nem tréfa — Siófok' meri "ott i tCJ S.blYvJ\Jv C.Ü P.«)t
